Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

4 UJSZ0 1949 december 5T M. SZUSZLOV: A béke védelme és harc a háborús gyujtogatók ellen Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén cinikusan beszélnek ötletükről: „idegen kezekkel harcolni" — tehát más nemzetek katonáit hasz­nálni ágyútölteléknek az USA számára, amely csupán fegyvert íog szállítani és a nyereséget aeprl be. Ezek a kalandos számítások azonban gazda nélkül készültek. Azoknak az országoknak népei, amelyeket az USA és Anglia imperialistái harcra akarnak kényszeríteni, a legcsekélyebb mérték­ben sincsenek érdekelve ebben a háborúban. Nem hozhat ez mást számukra, mint súlyos áldozato­kat, országaik pusztulását és lerombolását. A né­peknek nem kell a háború — s nem is akarnak há­borúzni Nem kell a háború az Amerikai Egyesült Álla­mok néptömegeinek sem, holott az USA monopo­lista körei a legfőbb háborús uszítók- Az imperia­lista agresszorok és segítőik hazug propagandá­jának áradata ellenére, az USA egyszerű embereit mind jobban átitatja az a felismerés, hogy ha a gyujtogatók kirobbantják a háborút, ez a háború nekik, az egyszerű embereknek, csupán katonás­kodást, halált hoz hazájuktól távoli, tengertúli or­szágokban, hogy ez a háború eljutna az amerikai kontinensre is, s a korszerű bombázások szörnyű­ségeivel és mindannak rombadöntésével járna, amit sok nemzedék munkája teremtett. Az Északatlanti Egyezmény szervezői nyíltan irányt vesznek az új viláháború kirobbntására s ezzel megszegik a nemzetközi együttműködést, el­sősorban a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal szemben, szervezik az Egyesült Nem­zetek Szervezetének aláaknázását, amikor rabló ötleteik eszközévé akarják azt tenni, megszegik az UNO Közgyűlésének az atomfegyver betiltásáról és a fegyverkezés csökkentéséről szóló határoza­tait. A nemzetközi együttműködés megszegésé­nek politikája vezetett a hírhedt „hideg háború"­hoz, a háborús pszihózis és hisztéria felszításához, amit a fegyvergyárosok és a zabolátlan háborús gyujtogatók alaposan ki is használnak. A Rajk—Brankov-féle kémbanda ügyében le­folytatott budapesti per nagy nemzetközi össze­esküvést leplezett le, amelyet az angol-amerikai imperialisták szerveztek a népi demokratikus or­szágok és a Szovjetfinió ellen, a béke és demok­rácia ellen. Az imperialistáknak ez az összees­küvése messzemenő célok megvalósítását tűzte ki: a nemzetközi reakció ügynökségévé lett Tito­féle fasiszta kém-klikk segítségével meg akarták dönteni a demokratikus rendet Magyarországon és a többi népi demokratikus országokban, el­akarták szakítani ezeket az országokat a béke és demokrácia táborától, helyreállítani ezekben az országokban a reakciós fasiszta rendszereket és Délkelet- és Közép-Európa országait az imperia­listák bábjaivá, agressziós hídfőállásokká akar­ták változtatni. Az agressziós és új háborúra készülő politika egyenes következménye az a zabolátlan fegyver­kezési verseny, amely súlyos teherként nehezedik a kapitalista országok munkásosztályának és egész dolgozó lakosságának vállára. Elég elmon­dani, hogy az USA-ban a küszöbön álló költség­vetési évben 22 milliárd dollárt tesznek ki a há­borús szükségletekre fordított kiadások, ami húsz­szor annyi, mint a háború előtt. Az USA elnöke melletti gazdasági tanács egykori elnöke, Nours számításai szerint, az amerikai szövetségi kor­mány háborús előirányzatai minden egyes héten maghaladják a szövetségi kormány egész évre szóló népművelési előirányzatait. A háborús szük­ségletekre előirányzott összeg egy hét alatt telje­sen fedezné a társadalmi egészségvédelem egész évi kiadásait. Truman kormánya, amikor vad fegyverkezési hajszát folytat, ezzel minden évben 26-szor annyit költ háborús előkészületekre, mint az ország köz­oktatására és társadalmi egészségvédelemre együttvéve. Angliában a háborús kiadások már most is háromszor annyit nyelnek el, mint 1939­ben. A többi marshallizált államokban is azt a politikát, folytatják, amely Hitler jelszaváról hír­hedt: „ágyút, vaj helyett". Arról már beszélni sem kell, hogy ez az adó­teher mértéktelen növekedésével járó politika va­lamennyi kapitalista országban a dolgozó töme­gek gazdasági helyzetének alapos romlását ered­ményezi. A kapitalista monopóliumok, háborúra készülve, vad támadást indítanak a munkásosz­tály és valamennyi dolgozó életszínvonala ellen. Ez abban nyer kifejezést, hogy a munkásokat a munka intenzívebbé tételének útján még jobban kizsákmányolják, a munkabért csökkentik, az ipar nemháborús ágaiban tömegesen elbocsátják a munkásokat, stb. A háborús előkészületeket fokozott támadás kisé­ri a dolgozók demokratikus jogai ellen is. Az im­perialisták, abból a célból, hogy megkönnyítsék maguknak a külpolitikai kalandokat és a háború kirobbantását, igyekeznek elfojtani a munkás­mozgalmat és általában a demokratikus mozgal­mat, igyekeznek megnyitni a zsilipeket a fasizá­lás és a belső rend teljes militarizálása érdeké­ben. Sztálin elvtárs már 1927-ben megmondotta, hogy az imperializmus nem tud új háborúkat elő­készíteni, ha nem nyomja el a háború ellenzékét, ha nem nyomja el a tömegeket. „A háború folyta­tásához nem elég a fegyverkezés növelése, nem elég új koalíciók létesítése. Ehhez a mögöttes te­rület megerősítése is kell a kapitalizmus országai­ban- Egyetlen kapitalista ország sem képes ko­moly háborút folytatni, ha előzetesen nem szilár­dítja meg mögöttes területét, ha nem fékezi meg „saját" munkásait, ha nsm fékezi meg .„saját" gyarmatait. Ebből ered a burzsoá kormányok po­litikájának fokozatos fasizálódása." (Sztálin művei X. kötet 282. old. oroszul.) A „kereszteshadjárat" a kommunzimus ellen a kommunista pártok üldözése és az ellenük alkal­mazott nyílt terror, (USA, Franciaország, Ausztrá­lia, India, a lcťnamerikai országok, a középkeleti országok, stb.) munkásellenes és szakszervezetel­lenes törvények (USA, Görögország, Törökország, stb) washingtoni parancsra reakciós rendszerek létesítése a dollár-imperializmus előtt szolgamód­ra megalázkodó marshallizált országokban, a fa­sizmus újjászületése Nyugat-Németországban, Ti­to fasiszta kém-klikkjének felhasználása a népi demokratikus országokban folyó aknamunkára, — mindez a háborús készülődés ugyanazon lán­cának egy-egy szeme. A háborús gyujtogatók a kommunista-ellenség zászlaja alatt az imperia­lizmus, a fasizmus, a Vatikán és a jobboldali szo­cialisták holmi „szent szövetségét" alkotják. Az imperialista tábor er*yid°'üleg hatalmas mér­tékben folytatja az új háború ideológiai előkészí­tését is. Egyre újabb és újabb eszközöket találnak a közvélemény megfelelő megdolgozására s a tö­megeknek embergyűlölő fa;'elméletek dühödt pro­pagandája, valanrnt atompsz.-'hózis és háborús hisztéria útján történő becsapására. Működnek a lélektani hatás összes eszközei: a sajtó és iroda­lom, a rádió, a mozi és a templom. A háborús uszítók és seg.'tők propagandájának az eszmei tartalma roppant együgyű, ez azonban nem zárja ki, hogy ártalmas. Ennek az eszmei tar­talomnak a legfontosabb alkotórésze az „ameri­kai életmód" meg a polgári demokrácia dicsőíté­se; az angolszász faj fölényének propagandája, a legzabolátlanabb hazugság és rágalom egész áradatának megindítása a Szovjetúnió és a többi békeszerető állam ellen; a kozmopolitizmus és a nemzeti önállóságról való lemondás hirdetése, amelynek az a célja, hogy aláaknázza a népek ellenállási szándékát az angol-amerikai imperia­listák merényleteivel szemben. Az „amerikanizált" országok ideológiai meg­dolgozásának egyik legfontosabb eszköze az, hogy amerikai deíektív-irodalommal és hollywoo­di filmekkel árasztják el őket, amelyeknek gengszterek és gyilkosok, szadisták és kéjgyilko­sok, álszentek és képmutatók a főhősök. Az ilyen­fajta „irodalom" és „művészet" megmérgezi és el­butítja az olvasót és a nézőt egyaránt. Amerika és a többi országok reakciós sajtójá­\ nak hosábjairól csak úgy árad az új háború hir­detése. S habár az ENSz közgyűlésének második üléssorozata külön határozatot hozott a háborús propaganda elítélésére, az USA és Anglia vezető­körei nemcsak, hogy nem tettek semmit a háborús uszítók és propagandisták megfékezésére, hanem éppen ellenkezőleg, — nyíltan ösztökélik azokat. A reakciós sajtó és rádió bértollnokai mellett ma hivatalos államférfiak egész falkája. Truman kor­mányának tagjai, kongresszusi tagok, táborno­kok, tengernagyok és angol lordok lépnek fel nyílt háborús felhívásokkal. Ilymódon a második világháború előtti fasiszta agresszorokhoz hasonlóan, az angol-amerikai im­perialista blokk is minden irányban folytatja egy új háború előkészületeit: katonai-stratégiai intéz­kedéseket tesz, politikai nyomást gyakorol, zsarol, gazdaságilag terjeszkedik, népeket igáz le ideo­lógiailag butítja a tömegeket és a társadalmi élet minden terén erősíti a reakciót­Az USA és Nagy-Británnia vezető körei őrült eszmék hordozói: új világháborúval fenyegetve az emberiséget, fegyverrel a kézben uralmuk alá akarják vetni az egész világot. Az angol-amerikai imperialisták agresszív katonai-politikai < ssze­esküvése azért jelent nagy veszélyt a békére, az egyszerű emberek millióinak életére és jólétére, minden nép nemzeti függetlenségére és demokra­tikus vívmányaira. II. A béke, demokrácia és szocializmus tábora növekszik és erősödik Mélységes tévedés volna azonban, ha azt hin­nők, hogy az imperialista tábor részéről megnyil­vánuló lázas tevékenység e tábor erejét jelenti és azt, hogy lehetetlenség elkerülni a háborút. Až elmúlt két esztendő az imperialista tábor to­vábbi gyengülésének, láncolatából újabb láncsze­mek kiesésének, valamennyi belső ós külső ellen­téte kiéleződésének időszaka volt. Egyidejűleg ebben az időszakban állandóan növekedett és erősödött a béke a demokrácia és szocializmus tá­borának ereje is. Ezért, annak ellenére, hogy az imperialista tábor ily széles körben folytatja a há­borús előkészületeket, ma már van egy hatalmas, napról napra növekvő gát a háborús gyujtogatók útjában. Mialatt az imperializmus USA által vezetett tá­bora háborús kalandokra készül, — az imperia­lista-ellenes tábor konszolidálja erői! a harcias imperialista agresszorok döntő visszaverésére és kemény harcot vív az új háború gyujtogatóinak elszigeteléséért, valamint szörnyűséges ötleteik meghiúsításáért. A béke demokratikus erői, sokkal, de sokkal gyorsabban növekednek, mint a háborús uszítók sötét erői. A nemzetközi porondon gyökeresen meg­változtak az erőviszonyok s tovább is a béke, de­mokrácia és szocializmus táborának javára tolód­nak el. Ennek a tábornak a növekedéséről és erősödé­séről elsősorban az imperialistaellenes tábor, a tar­tós békéért folyó harc élén fellépő Szovjetúnió erejének további növekedése tanúskodik. Füstbe mentek az imperialista körök ama reményei, hogy a Szovjetúnió, amely a háború legnagyobb terhét viselte, nem tud majd megbirkózni a nehézségek­ken, amelyeket a háború és a német fasiszta rablók garázdálkodása támasztott a szovjet terület egy részén. A Szovjetúnióban a népgazdaság és kultúra va­lamennyi ága fellendülőben van. Gondolkozzanak csak egy kicsit az imperialista urak a Szovjetúnió­ban közzétett adatok felett, amely adatok a háború utáni ötéves terv végrehajtásáról szólnak. A szov­je ipar termelése ez év októberében több mint öt­ven százalékkal haladta meg a háború előtti 1940 év átlagos havi termelését s meghaladta azt a havi átlagos termelési színvonalat is, amelyet az ötéves terv 1950-re irt elő. Amíg a kapitalista országok gazdasága a mér­téktelen háborús kiadások miatt a mindjobban erősödő és kibontakozó válság és hanyatlás képét mutatja, addig a Szovjetúnió évről évre, hónapról hónapra szüntelenül felfelé halad 1949 tíz hónapja alatt túlteljesítették az ipari termelés megnövelt tervét; az egész ipar össztermelése húsz százalék­kal növekedett a mult év megfelelő időszakához képest. A mezőgazdaság biztos léptekkel halad előre. A gabonafélék össztermése az idén több, mint 1948­ban volt s meghaladja a háború előtti 1940-es ter­mést is A gyapot, len és sok más ipari növény ter­mése is jobb, mint tavaly és túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A kollektív állattenyésztés jelen­tékenyen megnövekedett. A népgazdaság növekedése alapján a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonala to­vább emlekedik, ami egyre újabb és újabb sike­rek kivívására lelkesíti őket. Ma már egészen világos, hogy a szabad szovjet emberek önfeláldozó munkája, a sztahánovisták millióinak munkája, biztosítja a Szovjetúnió nép­gazdaságának fejlesztését célzó háború utáni öt­éves terv határidő előtti végrehajtását. Ez pedig nem csupán a szovjet állam hatalmának további megszilárdítását fogja jelenteni, de a béke és de­mokrácia egész harcos táborának megerősödé­sét is. A szovjet szocialista rendszer nagy életereje kife­jezést nyer abban a jelentős technikai fejlődésben is, mely a Szovjetországban láthaíó. Egyre újabb és újabb vívmányokat visz a technika fejlődése a közhasználatba és a termelésbe. Ennek az orszá­gunkban tapasztalható technikai haladásnak és tudományos fejlődésnek egyik megnyilvánulása, hogy az atomerő titkát rövid idő alatt elsajátítot­tuk és megszüntettük az Amerikai Egyesült Álla­mok atomfegyver-monopóliumát.

Next

/
Thumbnails
Contents