Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

4 UJSZ0 1949 december 5T M. SZUSZLOV: A béke védelme és harc a háborús gyujtogatók ellen Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén cinikusan beszélnek ötletükről: „idegen kezekkel harcolni" — tehát más nemzetek katonáit használni ágyútölteléknek az USA számára, amely csupán fegyvert íog szállítani és a nyereséget aeprl be. Ezek a kalandos számítások azonban gazda nélkül készültek. Azoknak az országoknak népei, amelyeket az USA és Anglia imperialistái harcra akarnak kényszeríteni, a legcsekélyebb mértékben sincsenek érdekelve ebben a háborúban. Nem hozhat ez mást számukra, mint súlyos áldozatokat, országaik pusztulását és lerombolását. A népeknek nem kell a háború — s nem is akarnak háborúzni Nem kell a háború az Amerikai Egyesült Államok néptömegeinek sem, holott az USA monopolista körei a legfőbb háborús uszítók- Az imperialista agresszorok és segítőik hazug propagandájának áradata ellenére, az USA egyszerű embereit mind jobban átitatja az a felismerés, hogy ha a gyujtogatók kirobbantják a háborút, ez a háború nekik, az egyszerű embereknek, csupán katonáskodást, halált hoz hazájuktól távoli, tengertúli országokban, hogy ez a háború eljutna az amerikai kontinensre is, s a korszerű bombázások szörnyűségeivel és mindannak rombadöntésével járna, amit sok nemzedék munkája teremtett. Az Északatlanti Egyezmény szervezői nyíltan irányt vesznek az új viláháború kirobbntására s ezzel megszegik a nemzetközi együttműködést, elsősorban a Szovjetúnióval és a népi demokratikus országokkal szemben, szervezik az Egyesült Nemzetek Szervezetének aláaknázását, amikor rabló ötleteik eszközévé akarják azt tenni, megszegik az UNO Közgyűlésének az atomfegyver betiltásáról és a fegyverkezés csökkentéséről szóló határozatait. A nemzetközi együttműködés megszegésének politikája vezetett a hírhedt „hideg háború"hoz, a háborús pszihózis és hisztéria felszításához, amit a fegyvergyárosok és a zabolátlan háborús gyujtogatók alaposan ki is használnak. A Rajk—Brankov-féle kémbanda ügyében lefolytatott budapesti per nagy nemzetközi összeesküvést leplezett le, amelyet az angol-amerikai imperialisták szerveztek a népi demokratikus országok és a Szovjetfinió ellen, a béke és demokrácia ellen. Az imperialistáknak ez az összeesküvése messzemenő célok megvalósítását tűzte ki: a nemzetközi reakció ügynökségévé lett Titoféle fasiszta kém-klikk segítségével meg akarták dönteni a demokratikus rendet Magyarországon és a többi népi demokratikus országokban, elakarták szakítani ezeket az országokat a béke és demokrácia táborától, helyreállítani ezekben az országokban a reakciós fasiszta rendszereket és Délkelet- és Közép-Európa országait az imperialisták bábjaivá, agressziós hídfőállásokká akarták változtatni. Az agressziós és új háborúra készülő politika egyenes következménye az a zabolátlan fegyverkezési verseny, amely súlyos teherként nehezedik a kapitalista országok munkásosztályának és egész dolgozó lakosságának vállára. Elég elmondani, hogy az USA-ban a küszöbön álló költségvetési évben 22 milliárd dollárt tesznek ki a háborús szükségletekre fordított kiadások, ami húszszor annyi, mint a háború előtt. Az USA elnöke melletti gazdasági tanács egykori elnöke, Nours számításai szerint, az amerikai szövetségi kormány háborús előirányzatai minden egyes héten maghaladják a szövetségi kormány egész évre szóló népművelési előirányzatait. A háborús szükségletekre előirányzott összeg egy hét alatt teljesen fedezné a társadalmi egészségvédelem egész évi kiadásait. Truman kormánya, amikor vad fegyverkezési hajszát folytat, ezzel minden évben 26-szor annyit költ háborús előkészületekre, mint az ország közoktatására és társadalmi egészségvédelemre együttvéve. Angliában a háborús kiadások már most is háromszor annyit nyelnek el, mint 1939ben. A többi marshallizált államokban is azt a politikát, folytatják, amely Hitler jelszaváról hírhedt: „ágyút, vaj helyett". Arról már beszélni sem kell, hogy ez az adóteher mértéktelen növekedésével járó politika valamennyi kapitalista országban a dolgozó tömegek gazdasági helyzetének alapos romlását eredményezi. A kapitalista monopóliumok, háborúra készülve, vad támadást indítanak a munkásosztály és valamennyi dolgozó életszínvonala ellen. Ez abban nyer kifejezést, hogy a munkásokat a munka intenzívebbé tételének útján még jobban kizsákmányolják, a munkabért csökkentik, az ipar nemháborús ágaiban tömegesen elbocsátják a munkásokat, stb. A háborús előkészületeket fokozott támadás kiséri a dolgozók demokratikus jogai ellen is. Az imperialisták, abból a célból, hogy megkönnyítsék maguknak a külpolitikai kalandokat és a háború kirobbantását, igyekeznek elfojtani a munkásmozgalmat és általában a demokratikus mozgalmat, igyekeznek megnyitni a zsilipeket a fasizálás és a belső rend teljes militarizálása érdekében. Sztálin elvtárs már 1927-ben megmondotta, hogy az imperializmus nem tud új háborúkat előkészíteni, ha nem nyomja el a háború ellenzékét, ha nem nyomja el a tömegeket. „A háború folytatásához nem elég a fegyverkezés növelése, nem elég új koalíciók létesítése. Ehhez a mögöttes terület megerősítése is kell a kapitalizmus országaiban- Egyetlen kapitalista ország sem képes komoly háborút folytatni, ha előzetesen nem szilárdítja meg mögöttes területét, ha nem fékezi meg „saját" munkásait, ha nsm fékezi meg .„saját" gyarmatait. Ebből ered a burzsoá kormányok politikájának fokozatos fasizálódása." (Sztálin művei X. kötet 282. old. oroszul.) A „kereszteshadjárat" a kommunzimus ellen a kommunista pártok üldözése és az ellenük alkalmazott nyílt terror, (USA, Franciaország, Ausztrália, India, a lcťnamerikai országok, a középkeleti országok, stb.) munkásellenes és szakszervezetellenes törvények (USA, Görögország, Törökország, stb) washingtoni parancsra reakciós rendszerek létesítése a dollár-imperializmus előtt szolgamódra megalázkodó marshallizált országokban, a fasizmus újjászületése Nyugat-Németországban, Tito fasiszta kém-klikkjének felhasználása a népi demokratikus országokban folyó aknamunkára, — mindez a háborús készülődés ugyanazon láncának egy-egy szeme. A háborús gyujtogatók a kommunista-ellenség zászlaja alatt az imperializmus, a fasizmus, a Vatikán és a jobboldali szocialisták holmi „szent szövetségét" alkotják. Az imperialista tábor er*yid°'üleg hatalmas mértékben folytatja az új háború ideológiai előkészítését is. Egyre újabb és újabb eszközöket találnak a közvélemény megfelelő megdolgozására s a tömegeknek embergyűlölő fa;'elméletek dühödt propagandája, valanrnt atompsz.-'hózis és háborús hisztéria útján történő becsapására. Működnek a lélektani hatás összes eszközei: a sajtó és irodalom, a rádió, a mozi és a templom. A háborús uszítók és seg.'tők propagandájának az eszmei tartalma roppant együgyű, ez azonban nem zárja ki, hogy ártalmas. Ennek az eszmei tartalomnak a legfontosabb alkotórésze az „amerikai életmód" meg a polgári demokrácia dicsőítése; az angolszász faj fölényének propagandája, a legzabolátlanabb hazugság és rágalom egész áradatának megindítása a Szovjetúnió és a többi békeszerető állam ellen; a kozmopolitizmus és a nemzeti önállóságról való lemondás hirdetése, amelynek az a célja, hogy aláaknázza a népek ellenállási szándékát az angol-amerikai imperialisták merényleteivel szemben. Az „amerikanizált" országok ideológiai megdolgozásának egyik legfontosabb eszköze az, hogy amerikai deíektív-irodalommal és hollywoodi filmekkel árasztják el őket, amelyeknek gengszterek és gyilkosok, szadisták és kéjgyilkosok, álszentek és képmutatók a főhősök. Az ilyenfajta „irodalom" és „művészet" megmérgezi és elbutítja az olvasót és a nézőt egyaránt. Amerika és a többi országok reakciós sajtójá\ nak hosábjairól csak úgy árad az új háború hirdetése. S habár az ENSz közgyűlésének második üléssorozata külön határozatot hozott a háborús propaganda elítélésére, az USA és Anglia vezetőkörei nemcsak, hogy nem tettek semmit a háborús uszítók és propagandisták megfékezésére, hanem éppen ellenkezőleg, — nyíltan ösztökélik azokat. A reakciós sajtó és rádió bértollnokai mellett ma hivatalos államférfiak egész falkája. Truman kormányának tagjai, kongresszusi tagok, tábornokok, tengernagyok és angol lordok lépnek fel nyílt háborús felhívásokkal. Ilymódon a második világháború előtti fasiszta agresszorokhoz hasonlóan, az angol-amerikai imperialista blokk is minden irányban folytatja egy új háború előkészületeit: katonai-stratégiai intézkedéseket tesz, politikai nyomást gyakorol, zsarol, gazdaságilag terjeszkedik, népeket igáz le ideológiailag butítja a tömegeket és a társadalmi élet minden terén erősíti a reakciótAz USA és Nagy-Británnia vezető körei őrült eszmék hordozói: új világháborúval fenyegetve az emberiséget, fegyverrel a kézben uralmuk alá akarják vetni az egész világot. Az angol-amerikai imperialisták agresszív katonai-politikai < sszeesküvése azért jelent nagy veszélyt a békére, az egyszerű emberek millióinak életére és jólétére, minden nép nemzeti függetlenségére és demokratikus vívmányaira. II. A béke, demokrácia és szocializmus tábora növekszik és erősödik Mélységes tévedés volna azonban, ha azt hinnők, hogy az imperialista tábor részéről megnyilvánuló lázas tevékenység e tábor erejét jelenti és azt, hogy lehetetlenség elkerülni a háborút. Až elmúlt két esztendő az imperialista tábor további gyengülésének, láncolatából újabb láncszemek kiesésének, valamennyi belső ós külső ellentéte kiéleződésének időszaka volt. Egyidejűleg ebben az időszakban állandóan növekedett és erősödött a béke a demokrácia és szocializmus táborának ereje is. Ezért, annak ellenére, hogy az imperialista tábor ily széles körben folytatja a háborús előkészületeket, ma már van egy hatalmas, napról napra növekvő gát a háborús gyujtogatók útjában. Mialatt az imperializmus USA által vezetett tábora háborús kalandokra készül, — az imperialista-ellenes tábor konszolidálja erői! a harcias imperialista agresszorok döntő visszaverésére és kemény harcot vív az új háború gyujtogatóinak elszigeteléséért, valamint szörnyűséges ötleteik meghiúsításáért. A béke demokratikus erői, sokkal, de sokkal gyorsabban növekednek, mint a háborús uszítók sötét erői. A nemzetközi porondon gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok s tovább is a béke, demokrácia és szocializmus táborának javára tolódnak el. Ennek a tábornak a növekedéséről és erősödéséről elsősorban az imperialistaellenes tábor, a tartós békéért folyó harc élén fellépő Szovjetúnió erejének további növekedése tanúskodik. Füstbe mentek az imperialista körök ama reményei, hogy a Szovjetúnió, amely a háború legnagyobb terhét viselte, nem tud majd megbirkózni a nehézségekken, amelyeket a háború és a német fasiszta rablók garázdálkodása támasztott a szovjet terület egy részén. A Szovjetúnióban a népgazdaság és kultúra valamennyi ága fellendülőben van. Gondolkozzanak csak egy kicsit az imperialista urak a Szovjetúnióban közzétett adatok felett, amely adatok a háború utáni ötéves terv végrehajtásáról szólnak. A szovje ipar termelése ez év októberében több mint ötven százalékkal haladta meg a háború előtti 1940 év átlagos havi termelését s meghaladta azt a havi átlagos termelési színvonalat is, amelyet az ötéves terv 1950-re irt elő. Amíg a kapitalista országok gazdasága a mértéktelen háborús kiadások miatt a mindjobban erősödő és kibontakozó válság és hanyatlás képét mutatja, addig a Szovjetúnió évről évre, hónapról hónapra szüntelenül felfelé halad 1949 tíz hónapja alatt túlteljesítették az ipari termelés megnövelt tervét; az egész ipar össztermelése húsz százalékkal növekedett a mult év megfelelő időszakához képest. A mezőgazdaság biztos léptekkel halad előre. A gabonafélék össztermése az idén több, mint 1948ban volt s meghaladja a háború előtti 1940-es termést is A gyapot, len és sok más ipari növény termése is jobb, mint tavaly és túlszárnyalja a háború előtti színvonalat. A kollektív állattenyésztés jelentékenyen megnövekedett. A népgazdaság növekedése alapján a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonala tovább emlekedik, ami egyre újabb és újabb sikerek kivívására lelkesíti őket. Ma már egészen világos, hogy a szabad szovjet emberek önfeláldozó munkája, a sztahánovisták millióinak munkája, biztosítja a Szovjetúnió népgazdaságának fejlesztését célzó háború utáni ötéves terv határidő előtti végrehajtását. Ez pedig nem csupán a szovjet állam hatalmának további megszilárdítását fogja jelenteni, de a béke és demokrácia egész harcos táborának megerősödését is. A szovjet szocialista rendszer nagy életereje kifejezést nyer abban a jelentős technikai fejlődésben is, mely a Szovjetországban láthaíó. Egyre újabb és újabb vívmányokat visz a technika fejlődése a közhasználatba és a termelésbe. Ennek az országunkban tapasztalható technikai haladásnak és tudományos fejlődésnek egyik megnyilvánulása, hogy az atomerő titkát rövid idő alatt elsajátítottuk és megszüntettük az Amerikai Egyesült Államok atomfegyver-monopóliumát.