Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december íl U J SI® II sése után másnap elmondja híres „Áprilisi téziseit", melyek zseniális haaitervet adtak a Pártnak a buraaoá-demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átmenetéért folytatott harcában. Lenin tézisei a cárizmus megdöntése után előállt új harci helyzetben új orientációt aatak a Pártnak. 1917 április 24-én nyilt meg a bolsevikok VII. értekezlete, amelyen Sztálin, Lenin vonaláért harcolva/kíméletlenül viszszaverte a kiapitalizmus rejtett vé delmezöit, Kámenyevet és Kykovot, Ugyanitt kifejezte a következtetés marxista-leninista álláspontot a nemzeti kérdésben, megalapozta a bolsevizmus nemzetiségi politikáját, meg védte a nemzetek önrendelkezési jo gát és ezzel biztosította a párt számára az eddig elnyomott nemzetisé gek támogatását a Nagy Októberi forradalomban,.. „A polgári forradalom leglényegesebb feladata abban áll, mondja ekkor Sztálin, hogy megszerezze a hatalmat és a fennálló polgári gazdasághoz hangolja; ezzel szemben a proletárforradalom leglényegesebb feladata, hogy a hatalom megszerzése után új, szocialista gazdaságot teremtsen." Jós szavaknak mondanók ezt 'a sztálini tételt, ha nem tudnók azt, hogy könyörtelen vaslogikából, a történelmi materializmus törvényszerűségének legmélyebb felismeréséből születtek, mint valamennyi lenini és sztálini tétel, amely 1917 for radalmi hónapjaiban a föld egy hatodán megvetette egy új, igazságos élet, egy megdönthetetlen új rena alapját. Sztálin, mint a politikai helyzet előadója, a kongresszuson hevesen tiltakozott egy Trockij által sugallt módosító javaslat ellen, amely a szocializmus felépítését a nyugateurópai proletárforradalom kitörésétől teszi függővé. Sztálin féltékenyen vigyázott az orosz proletárforradalom valamennyi kilátására. „Miért ne lehetne Oroszország a példaadó?" Lenin és Sztálin előrelátták azt, amiben hittek. A módosító javaslatot elvetették. 1017 őszén az orosz katonák milliói a szennyes és sáros lövészárokban lázadozva kérdezték: vájjon még egy negyedik telet is ott kell tölteniök övéiktől távol, idegen kapitalista érdekekért vérezve? A falvakban riasztóan kongtak a félrevert harangok és tűzvészek fénye festette vörösre az eget. A dolgozó parasztság felgyújtotta a nemesi birtokokat, elfoglalta az urasági földeket és felosztotta a felszerelést, amikor látta, hogy a burzsoá ideiglenes kormánytól nem kap földet. A városokban egyik sztrájk a másikat követte, mind nagyobbra nőve, mint hullámok vihar idején. Közeledett az új forradalom, amelyet Lenin meg jósolt, várt és előkészített. Igy festi le a Nagy októberi Forradalom előestéjét a Nagy Proletárforradalomról szóló történeti mű. A társadalom két, egymással éleBen szembenálló táborrá oszlott. Az egyik táborban; a burzsoázia, a földesurak, a parasztok és kozákok zsirpsparasztí felsörétege a kadetpárt vezetése alatt, a mensevikekkel szövetségben. Ez volt az ellenforradalom tábora, amely sietve készítette elő a polgárháborút a proletariátus ellen. A másik táborban: a proletariátus és szegényparasztság, a bolsevik párt vezetése alatt. És e táborhoz csatlakoztak egyre nagyobo tömegben a katonák is. Miután a bolsevikok mindkét főváros — Petrográd és Moszkva — munkás és katonatanácsában töbhséget kaptak, kezükbe vehetik e& kell is venniők az ájlamhatalmati jegyzi meg Lenin a forradalom* alapelveit kifejtő leyelei egyikében. „A válság megérett, írja, egy kártyára van feltéve az orosz forradalomnak egész jövője.., A nemzetközi munkásforradalom egész jövője a tét. A válság megérett..." „Az októberi forradalom előestéjén, — mondja Kalinin — Sztálin egyike azoknak a keveseknek, akikkel Lenin elhatározza a felkelést." De vannak a cselekvésnek ellenzői. Zinovjev és Kámenyev, akik tagjai voltak a Központi Bizottságnak, ellenezték a felkelést. „Ebben az időben, — mondja Sztálin — nyiltan hirdették, hogy a felkelés megszervezése vesztünkbe sodorna, hogy meg kell várni az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, hogy a szocializmus számára szükséges feltételek még nem értek meg és egyhamar nem is érnek meg ... Trockij azt állította, haa forradalom nem tör ki és nem győzedelmeskedik Nyugateurópában is, az orosz forradalom nem állhat ellen a konzervatív Európának. Aki kétségbe vonta ezt a trockista véleményt, azt nemzeti szüklátókörűsé?gel vádolták." Zinovjev és Kámenyev annyira mentek az ellenszegülésben és fegyelmetlenségben, hogy egy hirlapi cikkben nyiltan megtámadták a felKelést elhatározó döntést, amelynen természetesen titokban kellett volna maradnia. Ez az árulás lehetővé tette Keresiszkijnek, hogy fegyvere ; ellenrendszabályokról gondoskodjék. Lenin Zinovjevet és Kámenyev ev „sztrájktöröknek" bélyegezte és a pártból való kizárással fenyegette meg. Végül is mindketten elhagyták a Központi Bizottságot. Mint minden mensevik, Trockij is lehetségesnek tartotta a békés meg oldást. Halogató taktikájával felfedte a forradalom kártyáit az ellenség előtt és rontotta a harcba tóduló töjnegek hangulatát. Ezekben a sorsdöntő és új világot formáló októberi napokban a Központi Bizottság Sztálint a forradalom politikai irányítására és a forradalom megszervezésésre hivatott kollégiumokba delegálja. Október 24-én korán reggel Kerenszkij, az Ideiglenes Kormány feje, parancsot adott a Párt központi — nem — erősödött szovjetköztársaságot a német imperializmus csapásainak akarták kitenni. IV. A földesurak és tőkések, akiket h győztes forradalom megfosztott a, további kizsákmányolás lehetőségetől, tárgyalni kezdtek a többi oiszágok kapitalistáival arról, hogy katonai beavatkozást szervezzenek a szovjetek országa ellen. Tizennégy nemzet intervenciós hadserege kezdi pusztítani a szovjetek földjét és az idegen hódítókhoz a burzsoá és földesúri fehérgárdista bandák csatlakoznak. Megkezdődött a polgárháború és az intervenció. A szovjet kormány az egész dolgozó népet harcba hívja. Ha a polgárháború frontján valaösszeesett a német Imperializmus összeomlásával Ukrajnában. 1918 novemberében kitört a forradalom Né metországban és Ausztria-Magyarországon. A Központi Bizottság megbízza Sztálint, hogy szervezze meg az ukrán frontot az ukraii munkások és parasztok megsegítésére. Sztálin Vorosilov segítségével ezt a feladatot is bámulatos hadvezéri tehetséggel oldja meg. 1918 végén kivédi Derzsinszkivel a permi katasztrófális helyzetet, meghiúsítja az intervenciós csapatok KI sérletét aira, hogy Kolcsák fehérgárdistáival egyesüljenek. 1919 márciusában kinevezik az Állami Ellenőrzés népbiztosává, de már korábban ténylegesen helyettese Leninnek az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságban. orgánumának, a „Rabócsij Puty"nak (Munkás Űtja) betiltására és páncélos gépkocsikat küldött ki a szerkesztőségi és nyomdahelyiségekhez. De reggel tíz órára Sztálin utasítására vörösgárdisták és forradalmi katonák viszaszorították a páncélautókat és 11-re megjelent a „Rabócsij Puty" aznapi száma Sztálin vezércikkével: „Mire van szükségünk?" A cikk a tömegeket a burzsoá Ideiglenes Kormány megdöntésére hívta fel. Ugyanakkor a Pártközpont utasítására elkezdődik a fölkelés és huszonnégy órán belül győz. Október 25-én este megnyílt a Szovjetek II. Kongresszusa, mely az egész hatalmat a szovjeteknek adta át. Sztálin tagja lett a Népbiztosok első Tanácsának, amely Leninnel az élén az Októberi Forradalom győzelme után a Szovjetek II. összoroszországi Kongresszusán alakult meg. A Nagy Októberi Forradalom gyökeres változást hozott, a világot ket rendszerre, a kapitalizmus és a szocializmus rendszerére osztotta. A bolsevikok pártja új viszonyok köze került s új feladatokat kellett megoldania. Gyökeresen megváltoztak a munkásosztály harcának formái is. A ezovjetkormány létezésének első napjától kezdve egészen 192S-ig Sztálin a nemzetiségek ügyeinek biztosa, ö irta a történelmi jelentőségű „Deklarációt Oroszország népeinek jogairól", mely új rendszer kezdetét jelentette a népek egymás közötti viszonyában- Az uralkodás és alárendeltség, az elnyomás és erőszak helyébe teljes egyenjogúság lépett, teljes bizalom és barátság a nagy szovjet föld népei között. A munkások és parasztok Lenin és Sztálin vezetése alatt a cári gyarmatok helyébe szabad és virágzó szovjetköztársaságokat létesítettek. Nincs egyetlen szovjetköztársaság sem, amelynek megszervezésében Sztálin ne vitt volna aktiv és vezető szerepet. Sztálin vezeti a harcot az ukrán szovjetköztársaságért, ő vezeti a bjelorusz köztársaság és a délkaukázusi és középázsiai szovjetköztársaságok létesítésének ügyét, ö segíti a Szovjetország nagyszámú nemzetiségét abban, hogy felépítsék a maguk autonóm szovjet köztársaságaikat. Lenin és Sztálin sugallói, szervezői és megalkotói a nagy szovjetszövetségnek. A breszt-litovszki béke nehéz napjaiban, mikor a forradalom sorsa dőlt el, Sztálin Leninnel együtt állhatatosan harcolt a bolsevik sztratégia és taktika keresztülviteléért az áruló Trockij és annak fegyverhordozója, Buchárin ellen, akik az angol-francia imperialistákkal egyhúron pendülve a fiatal és még meg hol nagy volt a veszély, oda Sztálint kutatók. Sztálin szervező zsenialitása most hadvezéri zsenialitással párosul. „1918—1920-ig Sztálin volt az egyetlen ember, akit a Központi Bizottság egyik frontról a másikra dobott, a forradalom legveszélyesebb helyeire." (Kalinin.) „Ha valahol a Vörös Hadsereg meghátrált, vagy az ellenforradalmi erők kibővítették sikereiket és az izgalom meg a rémület egyik pillanatról a másikra katasztrófával fenyegetett, odaérkezett Sztálin. Egész éjjel virrasztott, szervezett, kezébe vette az irányítást, szétzúzta az ellenállást, kitartott és végül kicsikarta a fordulatot, egyensúlyba hozta a helyzetet. (Kaganovics.) Ez volt Sztálin pályafutásának egyik legcsodálfttraméltóbb, de egyben legkevésbbé ismert oldala. Magatartása, amelyet tanúsított és a sikerek, melyeket a háborús fronton két év alatt elért, elegendőknek bizonyulnának ahhoz, hogy minden hadvezérnél híresebbé tegyék. Mindenütt győz, ahol megjelenik: a pétervári fronton Judenics támadása alkalmával, a szmolenszki nyugati fronton, ahol a lengyel ellentámadás nyert tért, a déli fronton Denikin ellen, majd ismét a lengyel nyugati fronton Zsitomir környékén és végül újból a déli fronton Wrangel ellen. 1918-ban a helyzet katasztrófális. Moszkvában a szociálforradalmárok felkelésre készülnek, Nyugaton Muraviev elárulta a forradalmat. A legdélibb szakaszon az angolok Baku irányában törnek előre. Köröskörül minden lángokban áll, mikor Sztálin f-áricinbe (a mai Sztálingrádba érkezett. Cáricin helyzetének döntő jelentősége volt. Cáricin elvesztésével bezárult volna Északkaukázus gazdag magtára, elveszett a bakui olaj és a fehérek a doni ellenforradalmárokkal egyesülve megindulhattak volna Moszkva ellen. Sztálint, aki voltaképpen az élelmiszerellátás szolgálatának vezetője volt, kezébe vette a katonai vezetést. Első tette: vaskézzel megtisztítani a várost a fehérgárdista összeesküvőktől és jelentékeny mennyiségű élelmet szerezni és küldeni az éhező városokba. Könyörtelenül megtörte az ellenforradalmi szakemberek ellenállását, akiket Trockij támogatott; gyors és határozott rendszabályokkal átszervezte a szétaprózott csapatokat és meggyorsította Vorosilov csapatainak megérkezését. Éleslátása és vasakarata megmentette Cáricint, nem engedte meg a fehéreknek, hogy áttörjenek Moszkva felé. * * « Cáricin védelmének hőskölteménye Az ántánt, miután első hadjárata vereséget szenvedett, a magyar, bajor, észt és lettországi szovjet leverése után, 1919 őszén új, második hadjáratott indított. Ismét Sztálinra hárul a megmentés emberfeletti feladata. A forradalom hadvezére megszünteti a frontok zűrzavarát és fejvesztettségét és sztratégiai tervet dolgoz ki a győzelem megszervezésére. Mindazokat, akik munkájában gátolják, Trockij kreatúráit, elkergeti a vezérkarból, maga válogatja ki a parancsnokokat és politikai funkcionúrusokat. A sztálini haditerv sikerül: Denikin ellenforradalmi hadserege megsemmisül, de Sztálin nem pihenhet babérain, 1020-ban a Központi Bizottság a délnyugati frontra küldi a lengyel urak ellen akik az ántánt harmadik hadjáratát kezdték meg a szovjetköztársaságok ellen. Ott. ahol az okok egész sora a Vörös Hadsereget halálos veszedelembe sodorta, ahol az ellenforradalom és az intervenció hadseregeinek előnyomulása magát a szovjethatalom létezését fenyegette — oda Sztálint küldték. Sztálin szervezte meg a munkástömegeket, kemény kezébe vette vezetésüket; a tömegekre támaszkodva kíméletlenül letörte a szabotázst, vaskézzel fojtotta el az árulók és kémek összeesküvéseit a front mögött és a fronton. Önfeláldozó munkájának példájával és világos forradalmi perspektívájával gyújtotta lánera a munkások es parasztok, a vörös katonák harcias szellemét és forradalmi lelkesedését. A polgárháború frontjain szerzett érdemelt Lenin kezdeményezésére az SSSR Központi Végrehajtó BizottsáI ga 1919 november 27-én külön ha: tározatban emelte ki, melyben ez áll: | „A halálos veszedelem percében. mikor minden oldalról ellenségek j szoros gyűrűjétől körülzárt szovjet• hatalom az ellenség csapásainak kiI védésén fáradozott; abban a percben. mikor a Munkás és Paraszt Forradalom ellenségei 1919 júliusában Vörös Petrográd alatt állottak és már elfoglalták a Vöröshegy-erődöt, ebben a Szovjetorgzág számára oly nehéz órában, Joszif Viszarionovics Dzsugasvili (Sztálin) kire az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság felelős harci feladatot bízott, erélyével és fáradhatatlan munkájával tömöríteni tudta a Vörös Hadsereg megingott sorait. Maga is a harcvonal körletében tartózkodva, a harci tűzben személyes példájával lelkesítette a szovjet köztársaságért harcolók sorait. Petrográd védelme körül szerzett érdemének, valamint később a déli fronton teljesített önfeláldozó munkájának elismeréséül, az összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elhatározta, liogy J. V. Dzsugasvilit (Sztálint) a „Vörög zászló" renddel tünteti ki." Sztálin nevelte ki és vezette azokat a katonai megbízottakat, akik nélkül, Lenin szavai szerint, nem líit volna Vörös Hadsereg. Sztálin neve a Vörös Hadsereg legragyogóbb győzelmeivel forrt öszázé. Győzlesen befejezve az intervenciósok elleni háborút, a szovjethatalom megkezdte az átmenetet a békés gazdasági építőmunkára. Tömérdek volt a tennivaló s ami még nehezebb, miadent újjá kellett szervezni. Miután a polgári apparátust eltávolították, bevezették a „háborús kommunizmust", vagyis egy olyan alkalmi szabá'yozást, meiy csak egy részét vette igénybe azoknak a gazdasági e'emeknek, amelyeket az állam kisajátított. „Durva, központosított szervezet volt ez, melynek az volt a feladata, hogy a háború, a forradalom és a szabotázs által szétzü'.lesztett iparból kisajtolja a termékeknek azt a minimumát, mely szükséges volt ahhoz, hogy a városok és a Vörös Hadsereg éhen ne haijon..." A parasztság a polgárháború befejezése után elegedetlenkedett a gabonarekvírálások rendszerével. („A parasztgazdaságok feleslegének kényszerű elvételével".) Az éhség és fáradság következtében a munkasok egy részének soraiban is felbukkant az engedetlenség. Az osztályellenség igyekezett kihasználni az ország nehéZ| gazdasági heiyzetét. A Párt azelőtt a feladat előtt állt, hogy az ország gazdasági életének összes kérdéseiben új irányvonalat (lolgozzon ki. A Központi Bizottság számára világos volt, hogy nyugodtan meg kell tennie azt, amit két évvei ezelőtt semmi áron nem akart megtenni, vagyis hogy a háborús kommunizmus módszereiről áttérjen a mac módszereire. Igy hívták életre az új gazdasági politikát. Ez a Lenin és Sztálin által vezetett új gazdasági politika zseniálisnak bizonyult. A születő szovjethatalom formulája ez volt: „Ha kell engedményeket fogok tenni, de csak akkor, amikor én leszek az út, nem előbb". „Az aratási felesleg elvételét" terményben fizetendő adóval helyettesítették és engedélyezték a feleslegek szabad piacon való értékesítését. A pénzforgalom helyreállt. A rúbel értéke stabilizálódott. S mivel a fiatat szovjet állam úgy találta, hogy több vállaiat van a kezében, mint amennyit maga is igazgathat, bizonyos számot meghatározott időre bérbeadott magánvállalatoknak. Lenin és Sztálin opportunizmusa volt ez: egy lépést hátra, hogy kettőt tehessünk előre. * *. • Lenin egészségét az 1918-as merénylet és a szünetlen megfeszített munka aláásták. 1921 végétől kezdve Lenin egyre gyakrabban volt kénytelen munkáját megszakítani. A Párt vezetésének egész munkája Sztálinra háruit. Ezekben az években Sztálin óriási munkát végzett a nemzeti szovjetköztársaságok létesítése, majd pedig az összes szovjetköztársaságoknak egy szövetséges államba, a Szocialista Szov jetköztársaságok Szövetségébe való egyesítése körül. Ennek a Szövetségnek létesítése a lenini-sztálini nemzeti politika nagy győzelmét jelentette. Sztálin ünnepélyesen kijelentette, hogy a Szovjetúnió első pillére a munkások és parasztok szövetsége, a köztársaság második pillére a különféle nemzetiségek, oroszok, ukránok, baskírok, fehéroroszok, georgiaiak, aszerbejdzsániak, örmények, dagesztániak, tatárok, kirgizek, üzbégek, tadzsikisztániak. türkmének szövetsége. Sztálin hatalmas műve volt a „Nyilatkozat Oroszország népeihez", mely Oroszország valamennyi népének egyenlőségét és függetlenségét iktatta törvénybe, egészen az elszakadásig és független állam alapításáig menő önrendelkezési jogot s a régi Oroszország területén élő nemzeti kisebbségeknek és népi csoportoknak szabad fejlődést biztosított. Az eredeti népi jelleg, a nemzeti kultúra, a nemzeti lélek, mindaz, ami a hagyományban a népművészetben, a családi érzületben jut kifejezésre, mindaz, amire az anyanyelv szolgál, nemcsak hogy fennmarad, hanem még gazdagodik is, nem csupán nemzeti, hanem regionális szempontból is. Moszkvai tudósok Sztálin rendelkezésére ábécéket szerkesztettek azért, hogy évezredes sze'Iemi hagyományokat áthassanak és megrögzíthessenek távo'ban tanyázó kisnemzetiségek számára és íehetőve tegyék ezeknek, hogy öntudatra ébredjenek, újjászülessenek, tetszésük szerint növekedhessenek.