Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december 21 „MI, KOMMUNISTÁK KÜLÖNÖS EMBEREK VAGYUNK. KÜLÖNÖS ANYAGBÓL VAGYUNK MI GYÚRVA. MI A NAGY PROLETÁR HADVEZÉRNEK, LENIN ELVTÁRSNAK HADSEREGE VAGYUNK. NINCS NAGYOBB TISZTESSÉG, MINT EHHEZ A HADSEREGHEZ TARTOZNI. NINCS NAGYOBB TISZTESSÉG, MINT TAGJA, LENNI ANNAK A PÁRTNAK, MELYNEK ALAPÍTÓJA ÉS VEZETŐJE LENIN ELVTÁRS..." Sztálin. i. Goriban, egy faluformájú georgiai városban történt 1879 december 21­én. Egy téglavázú és alapú, fából épí­tett és zsindellyel fedett kunyhóban fiúgyermek született, aki a József ne­vet kapja. A környezet csöppet sem volt fényűző. A ház előtt durva köve­lettel kirakott utcácsica, melynek má­tik oldalin összevissza toldozott ba­rakkok sorakoztak mindenféle irány­ba meredező kürtőikkel. Az utcácska kövei között kis patak medre kanya­rog. Anyjána*, Katalinnak szép, komoly arca volt és olyan fekete szeme, hogy szinte sötéten árnyékolt sebhelyként csordult ki köröskörül az arcbőrre. Üjabb arcképekből láthatjuk ezt az ősi szokás szerint fekete fátyol szögletes keretébe foglalt, szabályos arcot, már nem egészen fiatal kaukázusi nő szi­gorú arcát. Az atyi, Viszarion Dzsu­gasvili Didi-Li'o falu szülöttje volt és foglalkozására nézve cipész. Kemé­nyen doigozott egy cipőgyárban, mely a közeli Tifliszben, Georgia fővárosá­ban volt. Egyik múzeumban látható az a Kötéllel összeábroncsolt rossz cipész­szék, amelyet használt és koptatott. Szegény ernbei volt, csekély művelt­ségű, de derék: Józsefet beadta a go­ri-i iskolába, — lombokkal árnyékolt tanyaszerü házacska, — majd a tiíli­szi papneveldébe, egyszóval valóban mindent megtett, amit körülményei kö­zött megtehetett érte. A szemináriumban uralkodó jezsuita rendszer Sztálinban heves ellenállást ébresztett, táplálta és erősítette ben­ne a forradalmi hangulatot. A 15 éves Sztálin forradalmárrá válik. „A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin Emi' Ludwig német íróval folytatott beszélgetésében — 15 éves koromban kezdtem résztvenni, amikor kapcsolatba Kerültem a Dél­Kaukázusban élő orosz marxisták tit­kos csoportjaival. Ezek a csoportok nagy hatással voltak rám és felkeltet­ték bennem az érdeklődést az illegá­lis marxista irodalom iránt". 1896—97-ben Sztá in a szeminárium marxista tanulókörének élén áll, |S98 augusztusában már formálisan belép az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tifliszi szervezetébe. So­kat és kitartóan Képezi magát. Tanul­mányozza Marx „Tőké"-jét, a „Kom­munista Kiáltványt" és Marx és En­gels egyéb műveit, megismerkedik Le­nin munkájával, melyek a narodnizmus ellen irányulnak. Érdeklődésének köre rendkívül széles filozofált, politikai gazdaságtant, történelmet, természet­tudományokat tanulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait. Sztálin képzett marxistává lesz. Le­nin munKái mély benyomást tesznek rá. Egy délkaukázusi " öreg munkás, aki abban az időben jól ismerte Sztá­lint, elmeséli, hogy Lenin müvét ol­vasva ezt mondotta Sztálin: — Akárhogy is, találkoznom kell vele! A papi szemináriumban, ahol szigo­rúan kutattak a „gyanúsak" után, kezdték sejteni Sztálin illegális for­radalmi munkáját 1899 május 29-én, a marxizmus propagálása miatt ki­zárják a szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásból tartja fenn magát, aztán a tifliszi megfigyelő állomáson helyezkedik el, mini megfigye'ő sta­tisztiKus, egy pillanatra sem hagyva abba forradalmi tenykedését. Sztálin már ebben az időben a tifli­szi szociáldemokrata szervezet egyik legerélyesebb és legismertebb párt­munkása. Üt * * Milyen volt Sztálin külseje. Mint gyermek kistermetű, vékony, merész fellépésű. Később, amikor a kor megnyújtotta, elég törékenynek, karcsúnak tetszett, nagyon finom al­katú intellektuei fejével, dús, tintafe­kete hajával A/ ifjúság soványsága még kiemelte arcának georgiai tojás­dadságát éa a fai kissé epedő tekin­tetét. Enukidzé, a kaukázusi forradalom ügvének egyik főkovácsa, így festi le a fiatal SztáHrt: „Abban az időben az ifjú harcos eléggé érdekes jelenség volt, éppen, meri elég tökéletes vegyüléke volt az érte'miséginek és a munkásnak. Nem volt túlmagai, sem szélesvállú, arca hosszúkás, szaká'la finom, szempillái árnyékosak, orra finom és egyenes; lapos sapkáját kissé oldalt viselte dús fekete fürtjein — ily n volt akkoriban a tömegek hódítója, a világegyetem megmozgatója". Három évtizeddel később Henri Bar_ busse, a nagy francia író, Sztálin élet­rajzában ezt az Enukidzé leírást idéz­ve, kiegészíti a rajzot: Azóta Sztálin arca acélosabb lett s amióta még mindig kefeszerüen me­redő haja kissé őszül, az ember azt hinné, hogy vonásai proletári, katonai jelle­get öltöttek — talán részben öltözéke hatása alatt. Aza azonban nem állít­hatjuk, hogy nagyon megvá'tozott volna. Mindössze annyit mondhatunk, hogy most könnyebben felismerhető rajta az erély és a harci erő, amelyre ez az arc utalt. Ha van ember, aki lé­nyege szerint nem változott, akkor ő az. Ugyanez a Barousse adja meg kö­zel tizenöt évvel ezelőtt írott életraj­zában Sztálin emberi nagyságának egyik legta'álóbb jellemzését: „Vasember. A neve egészen rával': Sztálin — acél. Rugalmas és hajlé­kony, mint az acél. Hatalmának alap ja roppant józansága, ismereteinek kiterjedtsége, csodálatos önfegye'rne, a világos beszéd iránti szeretete, kér­lelhetetlen következetessége, gyors, biztos és alapos elhatározása, örökös» készenléte a kellő ember megválasz tására. A holtak csak a földön élnek to­vább. Lenin mindenütt jelen van, ahol forradalmárok vannak De e'mondhat­ni, hogy Sztá'inban inkább benne van Lenin gondolkodása és tanítása, mint bárki másban, ö a ma Leninje". Mikor 1900 decemberében megje­lent a lenini „Iszkra". Sztálin teljes egészében annak álláspontjára he­lyezkedett. Leninben azonnal felismer­te a va'ódi marxista párt megalapító­ját, a vezért és tanítót. „Mikor Lenin forradalmi tevékeny­ségével a 90-es évek végén és külö­nösen 19Q1 után, az „Iszkra" kiadása után, megismerkedtem — írja Sztá­lin maga Leninről —, arra a meggyő­ződésre jutottam, hogy Lenin szemé­lyében rendkívüli emberrel van dol­gunk. Lenin akkoriban az én szemem­ben nem egyszerűen a párt vezetője volt, hanem a párt lényeges megte­remtője, mert ő volt az egyedüli, aki pártunk belső lényegét és' halasztha­tatlan szükségletetit átértette. HÍ, pártunk többi vezetőivel hasonlítottam össze, mindig úgy láttam, hogy Le­nin fegyvertársai — Plechánov, Mar­tov, Axelród és a többiek — egy fej­jel kisebbek nálánál, hogy Lenin, ve­lük összehasonlítva, nem egy­szerűen a vezetők egyike, hanem ma gasabb típusú vezető. Hegyi sas, aki a harcban félelmet nem ismer és bát­ran vezeti a pártot az orosz forradal­mi mozgalom ki nem taposott útjain". Sztálin határtalanul hitt Lenin for­radalmi géniuszában és Lenin útján haladt. Sohasem tért le erről az útról és Lenin halála után bátran és bizto­san folytatja Lenin művét. A kezdődő gazdasági válság körül­ményei között, az oroszországi mun­kásmozgalom hatása alatt és a tifliszi szociáldemokraták munkájának ered­ményekép, 1900—1901-ben nő a gaz­dasági sztrájkhullám, amely egyik üzemet a másik után sodorja magá­val. 1900 augusztusában a vasúti mii­helyek és raktárak munkásai nagy­arányú sztrájkot indítanak. Sztálin a tüntetések és sztrájkok szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra" az 1901 május e'seje' tifliszi tüntetést törté­nelmi jelentőségű eseményként érté­kelte az egész Kaukázus számára. A tüntetés rendkívül nagy hatással volt a Kaukázus egész későbbi munkás­mozgalmára. Grúzia munkásmozgalma így tért át ezekben a' évekbe^ Sztálin vezeté­sével a szűk tanulókör-propagandáról a politikai tömeg-agitációra. Ezzel a Kaukázusban is megvalósult a szo­cializmus egyesülése a munkásmozga­lommal, ugyanúgv, mint ahogy azt néhány évvel azelőtt a Lenin vezet­te pétervári „Harci szövetség" oly fényesen megvalósította. A cári kormány, melyet a kaukázu­' si proletariátus forradalmi harcának , növekedése nyugtalanít, fokozza a - represszáliákat, arra számítva, Hogy ily módon a mozgalom terjedését megakadályozza. 190í március 22-ének éjszakáján a rendőrség házkutatást tartott a fizikai megfigyelő állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás, valamint ai a körülmény, hogy Sztálin tudomást szerzett az ochrána (titkos cári rendőrség) ellene kiadott letartóztatási parancsáról, arra késztetik Sztálint, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől kezdve Sztálin a le­nini isko'a hivatásos forradalmárának izgalmas, hősies é letét éli és az orosz­országi földalatti mozgalomban dolgo­zik egész az 1917-es februári forra­dalomig. * * * A titkos izgató, a hivatásos forra­dalmár mestersége, mely annyi min­tófát lát felrajzolódni — nem választ­hatja ám akárki. Vasegészségűnek kell lennie, mert egy mindent összezúzó erély szolgá­latába kell állnia; munkaképességé­nek korlátlannak kell lennie. A vir­rasztás ,, bajnokának és rekorderének kell lennie, értenie keil az állandó foglalkozáscseréhez, tudnia kell böj­tölni és dideregni, tudnia kell, hogy lehet elkerülni a hurkot és hogyan kell elillanni, ha mégis szorul a hurok. In­kább tűrnie kell, hogy tüzes vasat döfjenek bele, vagy összetörjék a fo­gát, semhogy kiköpjön egy nevet vagy címet S azután, ha van az em­bernek szíve, az ügynek kell szentel­nie: nincs rá lehetőség, hogy másnak áldozza.' Állandóan változtatni kell a he yet, nincs szabadidő, nincs pénz. Sztálinnak valóban sohasem volt egy fillérje sem ... 1900 táján Tif­L HORVÁTH LÁSZLÓ: [JTépQ^ Q77Q£Q Fekete földeken új vetések nőnek, S a ídleki gyárban munka harsonáin Üj dalt sző az ember, szebben szól az ének! Az anya Rólad mesél boldog gyermekének, Mert meleget áraszt a Te neved, Sztálin! Ott is, hol még nem sütött ki a nap, Hol korbács csattog urak szolgáin, Hol sötét az éj és teher a munka, Reményt és erőt visz a tengerentúlra, S harcot gyújt a Te szavad, Sztálin! Haircoit gyújt a rabszolgaság ellen, S félelem vesz erőt világ kapitalistáin, Mikor mindenütt vörös zászlóerdő kél, S a béke dalát viszi szerte a =zél, Mert a harc, s a béke is Te vagy, Sztálin! Egy családba hívsz minden népet, Hegyek között, tengerparton, folyók síkságain, A föld felett és a föld alatt, S elsöprőd helyéről a kínai falat, Mert szabadságot jelent neved: Sztálin! Utadon halad a felszabadult ember! A Te szavad várja éter hullámain, Dolgozók sok százmillió® hada, S azok is, kik még nem mehetnek haza, Téged köszönt minden élet, ó Sztálini Csattognak a fogaskerekek, gyárak kürtje búg. Üj élet szökken Csallóköz rónáin, Traktorok hasítnak barázdákat szerte, Szebb jövőt dalol népünk ötéves Terve: Neked köszönjük ezt is, Sztálini den más foglalkozást von még maga után, valóban szörnyű pálya — írja Barbusse. Az ember törvénykívüli állapalba kerül, az egész á'lami appa­rátus utána lese'kedik, a rendőrség üldözi. Valósággal a cárnak és jól­j táplált, nagyszámú, óriási karmú, ál­i lig felfegyverzett falkájának vadja I lesz. Valóságos száműzött, aki bi­zonytalan, ideiglenes szabadságnak ör­vend, akinek bujkálnia és leskelődnie kell. A parányi forradalmár ő, csak­nem egyedül a tömegben, akit az ,,in i telügens" emberek felséges módon i nem értenek akit elnyel az országot egyik sarkától a másikig szorongató óriási kapitalizmus és mégis ő az, aki néhány barátjával mindezt meg akarja változtatni. Hol itt, hol amott tűnik fel, haragot vet vagy bujtogatja az elméket és népek megnyerésére nincs más erkölcse, csak meggyőződése és szava. Ezt a pályát, me'ynek láthatá­rán, bármi'yen irányba is tokint az , ember, csak börtönt, Szibériát, akasz­tartottak, úgy, hogy amikor a rend­őrség körülfogta az épületet, elég volt, benyomni az ajtót és az ember na­gyon érdeklődő arcot vágva, elve­gyülhetett a színház közönségében. ... Má ízben a nagy Popov könyv­kereskedést keresi fel. Bjelinszkijnek liszben Ninua elvtár« és mások adnak neki annyit, amennyiből táp'álkozha­tott. Egyébként minden este vitatko­zott az általa vezetett nyolc kör egyi­kében. Az agitátor számára egész külön munkaidőt jelent a bujkálás. Tiílisz­ben mutogat jak a?oknak a házaknak egyikét, ahol „illegális rejtekhelye volt. Ez a ház, fedett erkélyének kar­csú oszlopkáival, ke«keny, boltíves ka­pubejáratával szakasztott olyan volt, mint a legtöbb tifliszi ház: ez volt első feltétele a szerep betöltésének, amely­re hivatva volt. A gyű'éseken Sztálin mindig várat­lanul jelenik meg, szó nélkül. foglal helyet és hallgat — egészen addig, amíg ő emelkedik szólásra. Mindig 2—3 elvtárs kíséri akik közül egy őrt áll az ajtóban Jelenlétét nem nyújtja túl hosszúra Hiszen mielőtt vonatra ülhetne valóságos nyomozó­művelei ekre van szüksége. ...Olt látjuk azon a titkos ülésen, melyet egy színház kulisszái mögött egy könyvét kéri és nagy figyelem­mel lapozgatja, de ugyanakkor nem téveszti szem elől az egyik segéd megbeszélt mozdulatait, akinek látatla­nul és ismeretlenül átad két hamis út­levelet Ezeknek két elvtárs menekü­lését kellett elősegíteniök ... Popov moriarchista könyvkereskedő volt és ezért az elvtársak a könnyebbség ked­véért itt adtak egymásnak ta'álkozót. Egyébként nem iníndig bujkál. Van­nak jól kiválasztott pillanatok, amikor előjön rejtekéből. Például, mikor hála fáradozásainak, május elsejét 1901­ben e'őször ünnepelték meg a Kauká­zusban. Vagy amikor a tifliszi sztráj­koló vasúti munkások élén haladva, nevükben válaszol annak a rendőr­tisztnek, aki lelövéssel fenyegeti őket, ha szét nem oszlanak: „Ön nem ijeszt meg bennünket Elégítsék ki kívánsá­gainkat és szétosztunk". (A rákövet­kező sortűz sem tudott végezni a sztrá jkolókkal.) Batumba megy. a rendőrség üldö­zőbe veszi. Helyváltoztatásait megne­hezíti az a körülmény, hogy magával viszi titkos nyomdáját. A március elsejei tüntetés után, melynek céltáblaként áll az élére s melynek mérlege 14 halott, 40 sebe­sült és 450 letartóztatott, ismét köl­töztetni kellett a nyomdát. Volt a kör­nyéken egy temető, melynek a sír­ásója bajtársuk volt. Til kos összejöve­teleiket ebben a temetőben tartották. (Utána gondosan el kellett távolítani az összevissza sírkövek közt elszórt cigarettavégeket.) Egyízben gyorsan ideszállították a nyomdát. A sírásónak kel'ett cipelnie egy napy cserépkorsó­ban a sajtót és a betűket. Terhével * szomszédos kukoricaföld felé vette útját. Hirtelen el kellett nyúlnia a föl­dön, mert egy csapat rendőr, majd egy csapat kozák éppen a nyomdát kereste. _ Hol lehetett újabb rejtekhelyet ta­lálni a vállalkozás és vezetője számá­ra? Khasim házára gondoltak. Khasim öregember volt, aki a ma­ga egyszerű muzulmán paraszt szivé­vel egy csapásra Szoszó (Sztálin szá­mos álnevének egyiKe) tisztelője és | megértő híve lett. Egyízben így szólt ' hozzá: „Nekem, aki az emberek közt a legkisebb és legüldözöttebb vagyok, még sohasem volt alkalmam vezetők­kel beszélni, de téged felismerlek". Ugyanő mondta valamivel később, mi­után többet ha'lgatta: — Jól látom én, hogy te afirkhatz« (abkház hős) vagy, mennydörgésből, villámlásból születtél, hajlékony Vagy, nagy az eszed és hatalmas a szíved. Az öreg paraszt és fia hazaköltöz­tették a nyomdát s ráadásul még Szo­szó is ott lakott. Hosszú muzulmán fátylat viselő nők érkeztek a faluba, akiknek feltűnően különös, nyers moz­dulataik voltak: álöltözetű nyomdász­munkások voltak, akik óvatosságból így keresték fel a műhelyt. Ettől fogva minden reggel láthatta az ember a tiszteletreméltó Khasimot, amint fehér szakállával kilép a házból, kezében zöldséggel és gyümölccsel teli kosárral. A gyümölcs alatt röp­iratok és kiáltványok rejtőztek. A gyárak bejárataihoz ment és gyümöl­csöt, zöldséget kínált. Es ha ismerte a vásárlót vagy ha megbízhatónak találta a képét, i gyümölcsöt röpira­tokba csomagolta Am a munkaszoba titkos mazgalmassága és a sajtó lár­mája a szomszéd parasztokban azt a gyanút ébresztette, hogy Szoszó, Kha­sim vendége pénzhamisító. Nem igen tudták, mit gondoljanak erről a mesterségről, mely nyilván sok hozzáértést követel, de ördögi módon kétsége- Egy tste felkeres­ték Szoszót és így szóltak hozzá: — Te pénzt hamisítasz. Mindent összevéve nem is lehet olyan piszkos ügy, hiszen amilyen szegények mi va­gyunk, nem hisszük, hogy szenved­hetnénk miatta. Mikor hozod forga­lomba a pénzt? — Nem vagyok pénzhamisító — fe­lelte Szoszó. — Röpiratokat nyomta-

Next

/
Thumbnails
Contents