Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1949 december 21 „MI, KOMMUNISTÁK KÜLÖNÖS EMBEREK VAGYUNK. KÜLÖNÖS ANYAGBÓL VAGYUNK MI GYÚRVA. MI A NAGY PROLETÁR HADVEZÉRNEK, LENIN ELVTÁRSNAK HADSEREGE VAGYUNK. NINCS NAGYOBB TISZTESSÉG, MINT EHHEZ A HADSEREGHEZ TARTOZNI. NINCS NAGYOBB TISZTESSÉG, MINT TAGJA, LENNI ANNAK A PÁRTNAK, MELYNEK ALAPÍTÓJA ÉS VEZETŐJE LENIN ELVTÁRS..." Sztálin. i. Goriban, egy faluformájú georgiai városban történt 1879 december 21én. Egy téglavázú és alapú, fából épített és zsindellyel fedett kunyhóban fiúgyermek született, aki a József nevet kapja. A környezet csöppet sem volt fényűző. A ház előtt durva kövelettel kirakott utcácsica, melynek mátik oldalin összevissza toldozott barakkok sorakoztak mindenféle irányba meredező kürtőikkel. Az utcácska kövei között kis patak medre kanyarog. Anyjána*, Katalinnak szép, komoly arca volt és olyan fekete szeme, hogy szinte sötéten árnyékolt sebhelyként csordult ki köröskörül az arcbőrre. Üjabb arcképekből láthatjuk ezt az ősi szokás szerint fekete fátyol szögletes keretébe foglalt, szabályos arcot, már nem egészen fiatal kaukázusi nő szigorú arcát. Az atyi, Viszarion Dzsugasvili Didi-Li'o falu szülöttje volt és foglalkozására nézve cipész. Keményen doigozott egy cipőgyárban, mely a közeli Tifliszben, Georgia fővárosában volt. Egyik múzeumban látható az a Kötéllel összeábroncsolt rossz cipészszék, amelyet használt és koptatott. Szegény ernbei volt, csekély műveltségű, de derék: Józsefet beadta a gori-i iskolába, — lombokkal árnyékolt tanyaszerü házacska, — majd a tiíliszi papneveldébe, egyszóval valóban mindent megtett, amit körülményei között megtehetett érte. A szemináriumban uralkodó jezsuita rendszer Sztálinban heves ellenállást ébresztett, táplálta és erősítette benne a forradalmi hangulatot. A 15 éves Sztálin forradalmárrá válik. „A forradalmi mozgalomban — mondja Sztálin Emi' Ludwig német íróval folytatott beszélgetésében — 15 éves koromban kezdtem résztvenni, amikor kapcsolatba Kerültem a DélKaukázusban élő orosz marxisták titkos csoportjaival. Ezek a csoportok nagy hatással voltak rám és felkeltették bennem az érdeklődést az illegális marxista irodalom iránt". 1896—97-ben Sztá in a szeminárium marxista tanulókörének élén áll, |S98 augusztusában már formálisan belép az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt tifliszi szervezetébe. Sokat és kitartóan Képezi magát. Tanulmányozza Marx „Tőké"-jét, a „Kommunista Kiáltványt" és Marx és Engels egyéb műveit, megismerkedik Lenin munkájával, melyek a narodnizmus ellen irányulnak. Érdeklődésének köre rendkívül széles filozofált, politikai gazdaságtant, történelmet, természettudományokat tanulmányoz, olvassa a szépirodalom klasszikusait. Sztálin képzett marxistává lesz. Lenin munKái mély benyomást tesznek rá. Egy délkaukázusi " öreg munkás, aki abban az időben jól ismerte Sztálint, elmeséli, hogy Lenin müvét olvasva ezt mondotta Sztálin: — Akárhogy is, találkoznom kell vele! A papi szemináriumban, ahol szigorúan kutattak a „gyanúsak" után, kezdték sejteni Sztálin illegális forradalmi munkáját 1899 május 29-én, a marxizmus propagálása miatt kizárják a szemináriumból. Sztálin egy darabig óraadásból tartja fenn magát, aztán a tifliszi megfigyelő állomáson helyezkedik el, mini megfigye'ő statisztiKus, egy pillanatra sem hagyva abba forradalmi tenykedését. Sztálin már ebben az időben a tifliszi szociáldemokrata szervezet egyik legerélyesebb és legismertebb pártmunkása. Üt * * Milyen volt Sztálin külseje. Mint gyermek kistermetű, vékony, merész fellépésű. Később, amikor a kor megnyújtotta, elég törékenynek, karcsúnak tetszett, nagyon finom alkatú intellektuei fejével, dús, tintafekete hajával A/ ifjúság soványsága még kiemelte arcának georgiai tojásdadságát éa a fai kissé epedő tekintetét. Enukidzé, a kaukázusi forradalom ügvének egyik főkovácsa, így festi le a fiatal SztáHrt: „Abban az időben az ifjú harcos eléggé érdekes jelenség volt, éppen, meri elég tökéletes vegyüléke volt az érte'miséginek és a munkásnak. Nem volt túlmagai, sem szélesvállú, arca hosszúkás, szaká'la finom, szempillái árnyékosak, orra finom és egyenes; lapos sapkáját kissé oldalt viselte dús fekete fürtjein — ily n volt akkoriban a tömegek hódítója, a világegyetem megmozgatója". Három évtizeddel később Henri Bar_ busse, a nagy francia író, Sztálin életrajzában ezt az Enukidzé leírást idézve, kiegészíti a rajzot: Azóta Sztálin arca acélosabb lett s amióta még mindig kefeszerüen meredő haja kissé őszül, az ember azt hinné, hogy vonásai proletári, katonai jelleget öltöttek — talán részben öltözéke hatása alatt. Aza azonban nem állíthatjuk, hogy nagyon megvá'tozott volna. Mindössze annyit mondhatunk, hogy most könnyebben felismerhető rajta az erély és a harci erő, amelyre ez az arc utalt. Ha van ember, aki lényege szerint nem változott, akkor ő az. Ugyanez a Barousse adja meg közel tizenöt évvel ezelőtt írott életrajzában Sztálin emberi nagyságának egyik legta'álóbb jellemzését: „Vasember. A neve egészen rával': Sztálin — acél. Rugalmas és hajlékony, mint az acél. Hatalmának alap ja roppant józansága, ismereteinek kiterjedtsége, csodálatos önfegye'rne, a világos beszéd iránti szeretete, kérlelhetetlen következetessége, gyors, biztos és alapos elhatározása, örökös» készenléte a kellő ember megválasz tására. A holtak csak a földön élnek tovább. Lenin mindenütt jelen van, ahol forradalmárok vannak De e'mondhatni, hogy Sztá'inban inkább benne van Lenin gondolkodása és tanítása, mint bárki másban, ö a ma Leninje". Mikor 1900 decemberében megjelent a lenini „Iszkra". Sztálin teljes egészében annak álláspontjára helyezkedett. Leninben azonnal felismerte a va'ódi marxista párt megalapítóját, a vezért és tanítót. „Mikor Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 19Q1 után, az „Iszkra" kiadása után, megismerkedtem — írja Sztálin maga Leninről —, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin akkoriban az én szememben nem egyszerűen a párt vezetője volt, hanem a párt lényeges megteremtője, mert ő volt az egyedüli, aki pártunk belső lényegét és' halaszthatatlan szükségletetit átértette. HÍ, pártunk többi vezetőivel hasonlítottam össze, mindig úgy láttam, hogy Lenin fegyvertársai — Plechánov, Martov, Axelród és a többiek — egy fejjel kisebbek nálánál, hogy Lenin, velük összehasonlítva, nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem ma gasabb típusú vezető. Hegyi sas, aki a harcban félelmet nem ismer és bátran vezeti a pártot az orosz forradalmi mozgalom ki nem taposott útjain". Sztálin határtalanul hitt Lenin forradalmi géniuszában és Lenin útján haladt. Sohasem tért le erről az útról és Lenin halála után bátran és biztosan folytatja Lenin művét. A kezdődő gazdasági válság körülményei között, az oroszországi munkásmozgalom hatása alatt és a tifliszi szociáldemokraták munkájának eredményekép, 1900—1901-ben nő a gazdasági sztrájkhullám, amely egyik üzemet a másik után sodorja magával. 1900 augusztusában a vasúti miihelyek és raktárak munkásai nagyarányú sztrájkot indítanak. Sztálin a tüntetések és sztrájkok szervezője és vezetője. A lenini „Iszkra" az 1901 május e'seje' tifliszi tüntetést történelmi jelentőségű eseményként értékelte az egész Kaukázus számára. A tüntetés rendkívül nagy hatással volt a Kaukázus egész későbbi munkásmozgalmára. Grúzia munkásmozgalma így tért át ezekben a' évekbe^ Sztálin vezetésével a szűk tanulókör-propagandáról a politikai tömeg-agitációra. Ezzel a Kaukázusban is megvalósult a szocializmus egyesülése a munkásmozgalommal, ugyanúgv, mint ahogy azt néhány évvel azelőtt a Lenin vezette pétervári „Harci szövetség" oly fényesen megvalósította. A cári kormány, melyet a kaukázu' si proletariátus forradalmi harcának , növekedése nyugtalanít, fokozza a - represszáliákat, arra számítva, Hogy ily módon a mozgalom terjedését megakadályozza. 190í március 22-ének éjszakáján a rendőrség házkutatást tartott a fizikai megfigyelő állomáson, ahol Sztálin lakott és dolgozott. A házkutatás, valamint ai a körülmény, hogy Sztálin tudomást szerzett az ochrána (titkos cári rendőrség) ellene kiadott letartóztatási parancsáról, arra késztetik Sztálint, hogy illegalitásba vonuljon. Ettől a perctől kezdve Sztálin a lenini isko'a hivatásos forradalmárának izgalmas, hősies é letét éli és az oroszországi földalatti mozgalomban dolgozik egész az 1917-es februári forradalomig. * * * A titkos izgató, a hivatásos forradalmár mestersége, mely annyi mintófát lát felrajzolódni — nem választhatja ám akárki. Vasegészségűnek kell lennie, mert egy mindent összezúzó erély szolgálatába kell állnia; munkaképességének korlátlannak kell lennie. A virrasztás ,, bajnokának és rekorderének kell lennie, értenie keil az állandó foglalkozáscseréhez, tudnia kell böjtölni és dideregni, tudnia kell, hogy lehet elkerülni a hurkot és hogyan kell elillanni, ha mégis szorul a hurok. Inkább tűrnie kell, hogy tüzes vasat döfjenek bele, vagy összetörjék a fogát, semhogy kiköpjön egy nevet vagy címet S azután, ha van az embernek szíve, az ügynek kell szentelnie: nincs rá lehetőség, hogy másnak áldozza.' Állandóan változtatni kell a he yet, nincs szabadidő, nincs pénz. Sztálinnak valóban sohasem volt egy fillérje sem ... 1900 táján TifL HORVÁTH LÁSZLÓ: [JTépQ^ Q77Q£Q Fekete földeken új vetések nőnek, S a ídleki gyárban munka harsonáin Üj dalt sző az ember, szebben szól az ének! Az anya Rólad mesél boldog gyermekének, Mert meleget áraszt a Te neved, Sztálin! Ott is, hol még nem sütött ki a nap, Hol korbács csattog urak szolgáin, Hol sötét az éj és teher a munka, Reményt és erőt visz a tengerentúlra, S harcot gyújt a Te szavad, Sztálin! Haircoit gyújt a rabszolgaság ellen, S félelem vesz erőt világ kapitalistáin, Mikor mindenütt vörös zászlóerdő kél, S a béke dalát viszi szerte a =zél, Mert a harc, s a béke is Te vagy, Sztálin! Egy családba hívsz minden népet, Hegyek között, tengerparton, folyók síkságain, A föld felett és a föld alatt, S elsöprőd helyéről a kínai falat, Mert szabadságot jelent neved: Sztálin! Utadon halad a felszabadult ember! A Te szavad várja éter hullámain, Dolgozók sok százmillió® hada, S azok is, kik még nem mehetnek haza, Téged köszönt minden élet, ó Sztálini Csattognak a fogaskerekek, gyárak kürtje búg. Üj élet szökken Csallóköz rónáin, Traktorok hasítnak barázdákat szerte, Szebb jövőt dalol népünk ötéves Terve: Neked köszönjük ezt is, Sztálini den más foglalkozást von még maga után, valóban szörnyű pálya — írja Barbusse. Az ember törvénykívüli állapalba kerül, az egész á'lami apparátus utána lese'kedik, a rendőrség üldözi. Valósággal a cárnak és jólj táplált, nagyszámú, óriási karmú, áli lig felfegyverzett falkájának vadja I lesz. Valóságos száműzött, aki bizonytalan, ideiglenes szabadságnak örvend, akinek bujkálnia és leskelődnie kell. A parányi forradalmár ő, csaknem egyedül a tömegben, akit az ,,in i telügens" emberek felséges módon i nem értenek akit elnyel az országot egyik sarkától a másikig szorongató óriási kapitalizmus és mégis ő az, aki néhány barátjával mindezt meg akarja változtatni. Hol itt, hol amott tűnik fel, haragot vet vagy bujtogatja az elméket és népek megnyerésére nincs más erkölcse, csak meggyőződése és szava. Ezt a pályát, me'ynek láthatárán, bármi'yen irányba is tokint az , ember, csak börtönt, Szibériát, akasztartottak, úgy, hogy amikor a rendőrség körülfogta az épületet, elég volt, benyomni az ajtót és az ember nagyon érdeklődő arcot vágva, elvegyülhetett a színház közönségében. ... Má ízben a nagy Popov könyvkereskedést keresi fel. Bjelinszkijnek liszben Ninua elvtár« és mások adnak neki annyit, amennyiből táp'álkozhatott. Egyébként minden este vitatkozott az általa vezetett nyolc kör egyikében. Az agitátor számára egész külön munkaidőt jelent a bujkálás. Tiíliszben mutogat jak a?oknak a házaknak egyikét, ahol „illegális rejtekhelye volt. Ez a ház, fedett erkélyének karcsú oszlopkáival, ke«keny, boltíves kapubejáratával szakasztott olyan volt, mint a legtöbb tifliszi ház: ez volt első feltétele a szerep betöltésének, amelyre hivatva volt. A gyű'éseken Sztálin mindig váratlanul jelenik meg, szó nélkül. foglal helyet és hallgat — egészen addig, amíg ő emelkedik szólásra. Mindig 2—3 elvtárs kíséri akik közül egy őrt áll az ajtóban Jelenlétét nem nyújtja túl hosszúra Hiszen mielőtt vonatra ülhetne valóságos nyomozóművelei ekre van szüksége. ...Olt látjuk azon a titkos ülésen, melyet egy színház kulisszái mögött egy könyvét kéri és nagy figyelemmel lapozgatja, de ugyanakkor nem téveszti szem elől az egyik segéd megbeszélt mozdulatait, akinek látatlanul és ismeretlenül átad két hamis útlevelet Ezeknek két elvtárs menekülését kellett elősegíteniök ... Popov moriarchista könyvkereskedő volt és ezért az elvtársak a könnyebbség kedvéért itt adtak egymásnak ta'álkozót. Egyébként nem iníndig bujkál. Vannak jól kiválasztott pillanatok, amikor előjön rejtekéből. Például, mikor hála fáradozásainak, május elsejét 1901ben e'őször ünnepelték meg a Kaukázusban. Vagy amikor a tifliszi sztrájkoló vasúti munkások élén haladva, nevükben válaszol annak a rendőrtisztnek, aki lelövéssel fenyegeti őket, ha szét nem oszlanak: „Ön nem ijeszt meg bennünket Elégítsék ki kívánságainkat és szétosztunk". (A rákövetkező sortűz sem tudott végezni a sztrá jkolókkal.) Batumba megy. a rendőrség üldözőbe veszi. Helyváltoztatásait megnehezíti az a körülmény, hogy magával viszi titkos nyomdáját. A március elsejei tüntetés után, melynek céltáblaként áll az élére s melynek mérlege 14 halott, 40 sebesült és 450 letartóztatott, ismét költöztetni kellett a nyomdát. Volt a környéken egy temető, melynek a sírásója bajtársuk volt. Til kos összejöveteleiket ebben a temetőben tartották. (Utána gondosan el kellett távolítani az összevissza sírkövek közt elszórt cigarettavégeket.) Egyízben gyorsan ideszállították a nyomdát. A sírásónak kel'ett cipelnie egy napy cserépkorsóban a sajtót és a betűket. Terhével * szomszédos kukoricaföld felé vette útját. Hirtelen el kellett nyúlnia a földön, mert egy csapat rendőr, majd egy csapat kozák éppen a nyomdát kereste. _ Hol lehetett újabb rejtekhelyet találni a vállalkozás és vezetője számára? Khasim házára gondoltak. Khasim öregember volt, aki a maga egyszerű muzulmán paraszt szivével egy csapásra Szoszó (Sztálin számos álnevének egyiKe) tisztelője és | megértő híve lett. Egyízben így szólt ' hozzá: „Nekem, aki az emberek közt a legkisebb és legüldözöttebb vagyok, még sohasem volt alkalmam vezetőkkel beszélni, de téged felismerlek". Ugyanő mondta valamivel később, miután többet ha'lgatta: — Jól látom én, hogy te afirkhatz« (abkház hős) vagy, mennydörgésből, villámlásból születtél, hajlékony Vagy, nagy az eszed és hatalmas a szíved. Az öreg paraszt és fia hazaköltöztették a nyomdát s ráadásul még Szoszó is ott lakott. Hosszú muzulmán fátylat viselő nők érkeztek a faluba, akiknek feltűnően különös, nyers mozdulataik voltak: álöltözetű nyomdászmunkások voltak, akik óvatosságból így keresték fel a műhelyt. Ettől fogva minden reggel láthatta az ember a tiszteletreméltó Khasimot, amint fehér szakállával kilép a házból, kezében zöldséggel és gyümölccsel teli kosárral. A gyümölcs alatt röpiratok és kiáltványok rejtőztek. A gyárak bejárataihoz ment és gyümölcsöt, zöldséget kínált. Es ha ismerte a vásárlót vagy ha megbízhatónak találta a képét, i gyümölcsöt röpiratokba csomagolta Am a munkaszoba titkos mazgalmassága és a sajtó lármája a szomszéd parasztokban azt a gyanút ébresztette, hogy Szoszó, Khasim vendége pénzhamisító. Nem igen tudták, mit gondoljanak erről a mesterségről, mely nyilván sok hozzáértést követel, de ördögi módon kétsége- Egy tste felkeresték Szoszót és így szóltak hozzá: — Te pénzt hamisítasz. Mindent összevéve nem is lehet olyan piszkos ügy, hiszen amilyen szegények mi vagyunk, nem hisszük, hogy szenvedhetnénk miatta. Mikor hozod forgalomba a pénzt? — Nem vagyok pénzhamisító — felelte Szoszó. — Röpiratokat nyomta-