Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-19 / 187. szám, szombat

1949 novembôf 19 yj szö Amerikai katonai készülődés Spanyolországban A moszkvai Pravda november 14"i számában ír az amerikai imperialisták katonai készülődéséről Franco Spanyolországában és főleg az amerikai katonai stratégiai alapok kiépítéséről ebben az országban. Ugyanazon a napon gyorsan felszólalt White az állami departemsnt képviselője, hogy ezeket az adatokat „megcáfolja". White kijelentette, hogy azok az adatok, amelyek ebben a cikkben vannak, a propaganda régi receptje szerintiek. A Pravda mostani cikkében írja, hogy White miniszter valószínűleg kényszerülni fog, propagandának minősíteni az amerikai kongresszus küldöttségének nemrégi látogatását Spanyolországban, ahol azok megtekintették ellenőrzés végett az amerikai katonai erődítménypontokat és e küldöttség vezetője, Alleander szenátoT, kijelentette, hogy teljesen helyes az ő véleménye szerint, hogy az Egyesült Államok felhasználják a spanyol repülőA Nemzetgyűlés üdvözli Marcel Cachint A nemzetgyűlés csütörtöki teljes ülésén spontán manifesztációval £s forró szeretettel üdvözölték a csehszlovák nép képviselői a francia nemzetgyűlés legidősebb képviselőjét, a francia Kommunista Párt központi lapjának, a L'Humanitének igazgatóját, Marcell Cachin elvtársat, aki Moszkvából tért vissza, ahol a nagy orosz szocialista forradalom 32. évfordulójának ünnepségein vett részt. Felhívás a villanyáram fogyasztókhoz A Nyugatszlovákiai Villanytelepek Bratislavai Nemzeti Vállalatának járási igazgatósága a mai napon a következő felhívást intézi a bratislavai vülanyáram fogyasztókhoz: A Nyugatszlovákiai Villanytelep Nemzeti Vállalat bratislavai járási igazgatósága közli fogyasztóival, hogy a főelosztó kábel kárt szenvedett, amelynek kijavítása öt-hat napba kerül. Ennek következtében a város egyes negyedeiben korlátozzuk az áramszolgáltatást. Kérjük a fogyasztókat, hogy a reggeli órákban 6-tól 8-ig és a délutáni órákban 16-tól 20 óráig csökkentsék a minimumra villanyáram fogyasztásukat. A villanykályhák használata tilos. Figyelmeztetjük a fogyasztókat, hogyha az ellenőrző szervek megállapítják, hogy villanykályhákat használtak, a tettenért fogyasztó villanyóráját azonnal leszerelik és kikapcsolják a villanyáram szolgáltatási hálózatból és az a veszély fenyegetheti, hogy csak a tavaszi hónapokban kapcsolják be a villanyáramszolgáltatási hálózatba. A bratislavai lakosság megértéséhez fordulunk és feltételezzük, hogy tudatában van annak, mily nehézségekkel küzd a Nyugatszlovákiai Villanytelep és hogy teljes mértékben elfogadja és végrehajtja ezt a felhívásunkat. Újabb drágulási hullám a marshallizált Hollandiában Hágai jelentés szerint még a holland polgári sajtó is, amely különben készségesen kiszolgálja az amerikai érdekeket, kénytelen bevallani, hogy az ország gazdasági helyzete az utóbbi hónapokban tovább súlyosbodott. Megdrágult a búza, a vaj, kávé, tea, stb. Több élelmezési cikk 30—40 százalékkal drágább, mint augusztusban. A textil- és cipőgyárak erősen korlátozzák termelésüket. Ugyanez a helyzet a repülőgépgyáraknál is. A Fokker-művek százával bocsátották el munkásaikat, minthogy az amerikaiak azt követelik, hogy Hollandia amerikai repülőgépeket vásároljon. Ez a holland változata a hirhedt Marshall-tervnek. téri és tengeri erődítményeket. Miért ne lehetne eltitkolni magának Alleandernek a létezését is, hogy ha már mindent olyan következetesen tagadnak. A Pravda továbbá megállapítja, hogy az imperialisták sötét üzérkedései Franco Spanyolországában határtalanok. White azt a nehéz feladatot kapta, hogy ezeket az ismert tényeket megcáfolja. Közismert dolog azonban, hogy az igazság még a legsűrűbb zsákból is kibújik. Nem tartható valószínűtlennek — állapítja meg a Pravda —, hogy White iparkodni fog, hogy ezt a már közmondásos igazságot is megcáfolja, vagy pedig hogy propaganda eszköznek jelölje meg. Ércfeldolgozó iparunk kivitele állandóan emelkedik A második világhí^H^^Ján a csehszlovák ipar néhány ágOTÍí .jan a termelés a háború előttinek többszöröstre emelkedett. Hatalmas fejlődés mutatkozik mindenekelőtt az ércfeldolgozó iparban, ahol a tervezett szükségletek termelése nagy léptekben emelkedik. Ugyanilyen mértékben emelkedik természetesen kivitelünk is. Ha néhány ércipari termék kivitelét öszszehasonlítjuk az 1937-es és 48-as esztendőben és az 1937 es kivitelt száz száza'ékkal jelezzük, akkor ma a motoripari termékek kivitele 2258 százalék, elektromos gépek és eszközök kivitele 442 százalék, más hajtógépeké 263 százalék, szerszámgépeké 321 százalék, varrógépeké 280 százalék, élelmiszeripari gépeké 235 százalék, mezőgazdasági gépeké 142 száza'ék. szerszámoké 220 százalék, vasúti kocsiké 666 százalék, automobiloké 250 százalék, motorkerékpároké 53.010 százalék, kerékpároké 6676 százalék, tudományos eszközöké 213 százalék. Ebből a néhány példából nyilvánvaló, hogy micsoda óriási fejlődést ért el ércfeldolgozó iparunk, amelynek termékei az egész világon ismerlek és kedveltek. Ha a motorkerékpárok kivitelét nézzük, ez egyenesen fantasztikus arányokba nő. mert a háború előttivel szemben 530-szor annyit szállítunk ki. Ez azt bizonyítja, hogy helyes útra léptünk nemcsak a termelésben, hanem a kivitelben is. Ezek a szép eredmények azonban nem vég egesek. Az ötéves tervben a termelés eme.kedik. minden egyénnek kötelessége, hogy minél jobb minőséget érjen el, ami azután elősegíti a kivitel további terjedését. Tudjuk azt, hogy az emelkedő kivitel nagyobb beviteli lehetőségeket is jelent, ami termelésünk egyik fontos főfeltétele. Bernard Shaw szatírája a bratislavai Nemzeti Színház kamaraszínházában Az általunk oly jól ismert tőkés társadalmi rendszei tipikus alakjai tűnnek fel néhány órára ismét az új színház színpadán, hogy Shaw szatirikus beállításában mondják el nekünk azt, amit már úgyis régen tudunk, hogy a tőkés társadalmi rendszer csak egyetlen egy Istent ismer és az a Pénz és semminő eszköztől sem riad vissza, hogy ezt a pénzt előteremtse magának Shaw alakjai, Warrenne és társa Crofts és a többiek bordélyházak kéteseredetű jövedelmét hasznalják fel arra, hogy társadalmi szíptjüket megaranyozzák, szerencsétlen lezüllött lányok nyomorúságából építenek maguknak „jó polgári életet" és a társadalom, a horhadt, kapitalista társadalom nem űzi ki őket magából, sőt övék a világ, övék az élet minden java, mert kezükben van a kapitalizmus emberi sorsokat formáló varázsvesszeje: a pénz. Warrenné tipiku

b kerítő, aki alacsony sorsból vergődött fel a polgári morál posványának felszínére és aki leányának meg tudja adni azt, amit tőle megtagadott az élet. És itt jön a tulajdonképeni drámai vonás, amelyet Shaw 50 esztendővel ezelőtt még nem tudott alkotóerővé formálni, vagy talán nem is akarta százszázalékosan levonni a következtetést: a leány nem akar függvénye lenni anyja és társa piszkos pénzének, új utakon akarja berendezni életét, dolgozni akar. Visszautasít ja anyja társának házassági ajánlatát és egyedül, teljesen egyedül indul meg egy becsületesebb világ felé. Bemard Shaw érti a polgári mentalitás, a polgári gondolkodásmód minden fonákságát Innét származnak nagyszerűen gúnyos mondanivalói, innét származnak "története szakavatott kézzel formált alakjai. Azonban e posványból kiutat nem talál, nem tudja megmagyarázni, nem tudja elhihetővé tenni a további utat, ameiyen jobb életre vágyó alakjai menni óhajtanak Lehetséges volna-e az, hogy Shaw nem mer következetes lenni? ügy hisszük, nem lehetséges, azonban a körülötte élő világ őrá is hatással van, a körülötte élő világban él az ő alakja is, itt formálódott ki az ő jelleme is és ezért nem tudja elvetni erélyesen ezt a világot. Számításba kell vennünk azt, hogy ez a darab nem ma íródott, amikor már Shawnak is rendelkezésére ál'anak más nagyszerű perspektívák és így meg kell elégednünk azzal, hogy kiemeli a polgári társadalom egy anynyira tipikus és aljas részletét, hogy bemutassa a társadalom igazi arculatát. Arra már nem jut ereje, hogy az új élet felé vágyó embert meggyőző erővel tárja elénk és ebben az emberben magunkat lássuk, a polgári társada'om neveléséből kiszakadni vágyó embertípust így Warrenné leányának szavai erőtlenek, mozdulatai lanyhák és ebbe a szerepbe alakítója sem tud több életet vinni. * A bratislavai Nemzeti Színház kamaraszínházának színpada nagyon kicsiny Shaw darabjához és mondaniva. lóihoz. Azonban a színpadon hanyagul beállítani a darabot, ehhez nincs joga a rendezőnek Félig odavetett vonások a darab díszletei, amelyek éppen csak hogy meejszát adtak a papíron. Zsákszerű festetlen felső szofita teszi ormótlanná a színpadot. És most térjünk röviden a szereplőkre. Warrenné és Crofts alakjai elhihetőek, mozgékonyak s kihasználják a szerepadta lehetőségeket. A többi alakok élettelenek, mondanivalóikba nem tudnak lelket önteni és a pap fia semmi mást nem hoz ki szerepéből, mint ami neki kényelmes. H. I. A Sľub barátsági estje a Redoute kávéházban November 14-én, este 20 órai kezdettel e SĽUB (A fasisztaellenes népharcosok szövetsége, III. kerületi szervezete) műsoros barátsági estet rendezett a biatŕ slavai Redoute-kávéház helyiségében. Az est a körültekintő rendezés és a közreműködők áldozatkészsége révén kitűnő erkölcsi és anyagi sikerrel zárult a késő éjjeli órákban. A meghívott és megjelent közönségei a Szövetség nevében Fiala <=lnök üdvözölte, míg a tartalm-is ünnepi beszédet Stáhl mérnök tartotta. Ezután az est műsorán a legszínesebb kultúr- és kabaréprogram váltakozott, araeiy minden vonatkozásban kielég. ette az igényeket. Ki kell, hogy emeljük a leányI gimnázium ügyes szavalókórusát, a fiúgimnázium gitáregyüttesét, azonkívül az eg^ik SLUB-tag tehetséges kilencéves körüli lánykájának Sztálin szavalatát. Az artista-számok egytöl-egyig kiváló teljesítmények voltak és külön meg kell említenünk, hogy a műsort szolgáltató művészek a Szovjetúnió és a Szövetség iránti barátságuk bizonyításaképpen minden díjazás nélkül adták fárasztó, nagy áldozatot jelentő munkájukat a bratislavo haladószellemű közönségnek. A szocialista kollektív munka láthatólag teret hódít a művészek világában is. A SĽUB barátsági estje az emelkedett lelki közösség és a Szovjetúnió iránti barátsági tüntetés jegyében zajlott le. (po—) eti Ufóit i ka DCuJtúj'éldüJtk ú i faladata Ĺ i. Ma kezdődik meg Bratislavában a ROH művészeti és kultúrmunkásainak II. országos konferenciája. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom .legfiatalabb szervezetének éltagjai, színészek, filmesek, rádiószakemberek, zenészek s a kultúrszolgálat kiváló egyéniségei vesznek részt ezen a megbeszélésen, hogy bírálatot mondjanak eddigi tevékenységükről s a tapasztalatokat leszűrve, megszabják a jövő feladatait, A közeljövőben még az írókat és a képzőművészeket is bevonják szakszervezetükbe, mert csak a kultúrmunkások egységének teljes megteremtésével és tervszerű munkával emelhetjük fel dolgozóink kulturális színvonalát a kívánt magas fokra. A szakszervezetekre mindig fontos szerep hárult. A muitban védelmezték dolgozóinkat az uralmon lévő kapitalisták osztályelnyomó politikája ellen, most pedig még nagyobb küldetésük van. Tevékenyen veszik ki részüket az új társadalmi rend megszervezésében, a dolgozóinkat óntudatosító munkából, hogy dolgozóink általános képzettségének fokozásával megteremtsük a forradalmi erejű munkásosztálynak, a dolgozoknak igazi uralmát. A munkás a kapitalizmus idejében a reája súlyosodó megélhetési gondok miatt csak arra törekedhetett, hogy mindennapi kenyerét biztosítsa. Ma már más a helyzet. A rr\unkás lett az állam, az új élet al-lpja. Ö az, aki ereje megfeszítésével küzd az általános jólét megteremtéséért. Ez a mai helyzet új feladatokat ró ránk. Kultúrmunkásaink f öf el adatává az vált, hogy dolgozóinkat átnevelje a munka új viszonyának szellemében. A színház, a film, a rádió, a zene, mind-mind a dolgozó nép szolgálatába szegődött s az új társadalmi rend törvényei alapján állandóan a dolgozók érdekeit tartva szem előtt, magasra fejlesztik kultúréletünket. Kultúrmunkásaink érzik feladataik fontosságát. Már 1948 februárjában a dolgozókkal együtt küzdöttek a reakció leverésében, utána pedig minden erejüket latbavetve kezdték meg tisztító munkájukat, hogy a művészetből és kultúrából teljesen kiküszöböljék a kapitalizmus bomlasztó maradványait. 2. Az új kultúrfeladatok egyrészt a művészi és kulturális tevékenység fokozására, másrészt pedig a kultúrmunkások és dolgozóink közötti viszony kimélyítésére irányulnak. Az első tétel biztosítja kultúrmunkásainknak az érdemszerinti, igazságos jutalmazást, a rendes megélhetést, az új egészségügyi politika alapján, főleg' a színészi pályán működőknél az egészség védelmét. Azokat, akik bizonyos életkor elérése után nem tudják eredeti hivatásukat tovább folytatni, a köznevelés szolgálatába helyezik el, mint oktatókat Mindezek az intézkedések kultúrmunkásainkat nagyobb tevékenységre buzdítják. Most pedig térjünk át az új kultúrfeladatok ismertetésére, melyek az említett konferencia legfontosabb pontjai közé tartoznak. „Népünknek az új kulturájára van szüksége, mely a máért él és segíti a jelent. Nemzetünknek a szebb jövőbe vetett hittől áthatott kulturára, tudományra, irodalomra, színházra, filmre, zenére van szüksége, mely erősít bennünket munkánkban, küzdelmünkben és megmutatja a haladás útját. Népünknek olyan kulturára van szüksége, — nem félek ezt a szót használni —, mely érthető és mindenkihez hozzáférhető, ezért áll közel népünkhez és értékes igazán nem tudom, hogy a kulturának miért kellene éppen a kivéte ezett egyének tizeinek és százainak szolgálnia, mikor a kultúra százezreket és milliókat világosíthat fel és buzdíthatja őket a nagy emberi eszmények felé vezető útjukban. Ügy gondolom, hogy ez a második feladat sokkal fennköltebb, de sokkal nehezebb is. Ezt őszintén el kell ismerni, nem kell ettő' félni és bátran hozzá kell látni az alkotásokhoz!" — mondotta Klement Gottwald köztársasági elnökünk 1948-ban a Nemzeti Kultúra kongiesszusán. Melyek tehát ezek a feladatok? Elsősorban io a művészeinknek,a !<ultúrmunkásainknak meg kell teremteniök a fiépi kultúiát. Az alkotásaikhoz szükséges anyagot mindig a népből kel' meriteniöL mert csak ezen az úton adhatnak dolgozóinknak értékes kultúrtermékeket. Kultúréletünk felvirágoztatása szorosan összefügg a gazuasági termelés fokozásával. Mert a nagyobb termelés által növekszik a jólét s ez pedig lehetővé teszi, hogy minél nagyobb gondot fordíthassunk dolgozóink kultúrnevelésére is. Ebből az tűnik ki, hogy maguknak a dolgozóknak is kötelességük, hogy ezen a téren ők is kezdeményezéseket tegyenek. Ott, ahol többen dolgoznak, üzemekben, gyárakban, a föld dolgozói pedig a falvakban munkásklubokat alakítanak, hogy ezáltal elkezdhessék önnevelésüket. Tartsanak előadásokat, színdarabokat adjanak elő, létesítsenek énekkarokat, népi táncegyütteseket. Mindezekre megvan a lehetőségük, mert népünk nagy kultúerö tartalékkal rendelkezik. Ebben a munkában szükségük van segítségre. Ezt a támogatóst éppen a művészeti és kultúrmunkások országos szakszervezetének kultúrbrigádja révén kapják meg, amelyek üzemekbe, falvakba járnak el a népi kultúra terjesztése érdekében. Védnökségeket vállalnak egyes üzemek és községek felett, hogy segítséget nyújtsanak dolgozóink kulturális tevékenységében. Egyes művészek és kultúrmunkások külön kötelezettségeket is vállalnak, hogy eljárnak munkásklubokba, ifjúsági egyesületekbe, ahol a műkedvelőket, dalárdákat szaktanácsokkal látják el. 3. De nem feledkezhetünk meg a nagy tömeget képviselő magyar dolgozókról sem, akik Dél-Szlovákiában ugyanolyan erőfeszítéssel és odaadással építik a szebb élet alapjait, mint a testvéri szlovák és cseh dolgozók. Ha azt hangoztatjuk, hogy kultúrát a népnek, akkor ebből a tevékenységünkből nem hagyhatjuk ki a magyar dolgozókat sem. Tudatában vagyunk annak, hogy a népi demokratikus államvezetésünk segít bennünket ebben a munkában, hogy felemelhessük végre a magyar dolgozók kultúrszínvonalát is. Járva a magyarlakta vidéket, több helyen az elmaradottságot tapasztalhatjuk. Sokat kell tanulni dolgozóinknak, hogy elérhessék a kívánt színvonalat, hogy minden magyar munkás öntudatos és képzett lehes* sen. Mi tehát a jelenlegi helyzet s milyen únnivalók várnak reánk? Dél-Szlovákiában sorozatosan alakulnak meg a CSEMADOK helyiszervezetei. Dolgozóink legjobbjai veszik kezükbe a szervezetek irányítását, a szocialista kultúra terjesztésének nagy felelősségét. Azonban, mint tapasztaljuk, majdnem mindenhol nehézségek mutatkoznak. Még az elvtársaink is keveset olvasnak, keveset tanulnak s így bizony tevékenységükben rendszertelenség uralkodik és sok helyen a kitűzött irányvonaltól eltérően működnek. Reméljük, hogy ezek csak kezdeti nehézségek s hogy rövidesen a magyar dolgozók is megkaphatják azt a segítséget, amit az említett szakszervezet révén a cseh és szlovák dolgozók kapnak. A CSEMADOK-ra elsősorban az a feladat hárul — amikor megvan minden előfeltétele és lehetősége —, hogy népi demokratikus államvezetésünk támogatása révén megteremtse a migyar dolgozók politikai és kulturális színvonalának emeléséhez szükséges alapfeltételeket. Kultúrmunkásainkat, műkedvelőinket meg kell szerveznie, hogy kultúrbrigádot alakíthassunk, mely majd a magyarlakta vidéket járva, az új szellemben nevelné dolgozóinkat, egyben utat mutatna a CSEMADOK helyiszervezeteinek további működésében. Ezt a kezdeménvezést minél előbb el kell indítanunk. Tanulnia és tanulnia kell m'ndenkinekl S ebben a nagy nevelő munkánkban nem maradunk egyedül. A ROH kultúrszervezete segíteni és támogatni fog bennünket. Nem vagyunk egyedül, — a kialakulóban lévő nagy szocialista társadalom tagjai vagyunk mi is, közösek a céljaink, mindnyájan a boldogabb, szebb élet megteremtéséért küzdünk. A Szovjetúnió példája lebegjen mindig szemünk előtt, ahol a különböző népi egységek meg tudták teremteni az erős, hatalmas nemzeti közösséget és ezen felül pedig ki tudták alakítani a maguk sajátságos népi kultúráját is. Befejezésül ped'g újból idézzük köztársaság; elnökünk szavait, hogy az új népi kultúra megteremtésétől „nem kell félni és bátran hozzá kell látni a

z alkotásokhoz!" Petrád Bálint. ttlk aa