Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-03 / 173. szám, csütörtök

Útmutatás az 1950-es évi mezőgazdasági szerződések aláírására UJSZ0 1949 november S Az idén a helyzet sokkal kedve­zőbb, mint tavaly volt, mert nem kell időhiánnyal küzdeni, amelynek következménye gyakran az volt, hogy olyan kötelezettségeket vettek magukra az emberek, amelyeket az­tán a gyakorlatban nem teljesítettek. Ezért a termelési és beszolgáltatási szerződések a mult tapasztalatai alapján sok irányban tökéletesebbek és tárgyilagosabbak lesznek és tech­nikai irányban is tökéletesebbek. Az irányvonalakra vonatkozólag, ame­lyeken most dolgoznak, hogy alap­jai lehessenek a szerződések aláírá­sának már az első téli hónapokban, — mindenekelőtt azon tárgyalnak, nem volna-e előnyösebb az egyéni szerződéses kötelezettségeket kom­binálni a községek kötelezettségei­vel, hogy így az évben biztosítsák az egyéni kötelezettségek megváltoz­tatásának lehetőségét, ha komoly termelési nehézségek mutatkoznának, természeti vagy más befolyások nyo­mán. Ez a falu osztálykérdésének tisztázásához is vezetne, mert a kis­és középparasztok állandó készült­ségben lennének, hogy bármikor azonnal beavatkozhassanak a zsíros­parasztok ellen, hogyha ezek akár­milyen ürüggyel elkésnének a ter­melési és beszolgáltatási ütemben. Túfteiiesítettéft a tervet a mesterséges megtermékenyítő áSísssásoíi A háború alatt lecsökkent szarvasmarha" és lóállományunk felszaporítása érdekében a 3 éves terv keretében a kormányzat lo­vak részére 50, szarvasmarhák részére 11 megtermékenyítő állo­más létesítését vette tervbe 10 ezer kanca, Illetőleg 3200 tehén megtermékenyítésére. A Szovjetúnió mezőgazdaságá­ban már régen foglalkoznak a mesterséges megtermékenyítéssel és igen kiváló eredményeket ér­tek el. Ezek az állomások már nálunk is beváltak. Az állomások dolgozói és állatorvosai szarvas­marha vonalon 100 százalékig, a lovak vonalán 280 százalékig tel­jesítették az előirányzatot. Az állomások állatorvosai a szovjet biológusok módszereinek alkal­mazásával 2500 kancát részesítet­tek gyógykezelésben és mind a kettőezerötszáz esetben sikerült a meddőséget megszüntetni. Az ötéves terv folyamán a mesterséges megtermékenyítés te­rén igen nagy eredmények vár­hatók. Már a tervév első felében 70 új állomás felállítására kerül sor lovák részére. Az első terv­évben 35—40 ezer kancát termé­kenyítenek meg mesterségesen. Ezzel 1500 mén kapcsolható be igavonásra és más munkára. Szarvasmarha vonalon az állo­mások száma 12"re emelkedik és 10 ezer tehén mesterséges meg­termékenyítését végzik el. A kormányzat az ötéves terv első felében két juh-megtermékenyítő állomást állít fel 10 ezer anyajuh megtermékenyítésére. Figyelmeztetés a zöldségtermelőknek A Mezőgazdasági termékeket ér­tékesítő szövetkezet felhívja a zöld­ségtermelőket, hogy jelentsék be az elraktározott őszi zöldségmennyisé­get fajták szerint legkésőbb no­vember 5-ig az illetékes Földműves Raktárszövetkezetnél. Továbbá fi­gyelmeztetik őket, hogy az 513. sz. hirdetmény értelmében téli zöldség­ségféléket csupán azoktól a terme­lőktől fognak átvenni, akik az el­raktározott termést időben és a szö­vetkezet iránymutatása alapján be­jelentették. A termelők kiteszik ma­gukat annak a veszélynek, hogy az Egységes Földműves Raktárszövet­kezet nem fogja tőlük átvenni eze­ket a terményeket, még akkor sem, ha szerződéses területről valók. A szövetkezet azért intézkedik így, hogy bebiztositsa az egész termést és piacot szerezzen a zöldségfélék fe­leslege számára. A termelők érdeké­ben áll, hogy e felhívásnak eleget tegyenek és így biztosítsák termé­keik eladási lehetőségét rendes ára­kon. Gazdag vasérctelepek és gyümölcsös ligetek hazájában Moszkvától délnek haladva a vo­nat, áttöri a fővárost körülvevő mun­kástelepek, üzemek és nyaralók gyű­rűjét, majd átrobog két ipari város­kán, Podoiszkon és Szerpuhovon, az­tán a nagy, lármás Tulán, amely a gyárkürtök egész erdejével nyúlik az ég felé. Nem messze Tulától van Jasznaja Poljana, ahol a világiroda­lom egyik legnagyobb elbeszélője, Tolsztoj Leo élt. Itt végződik a köz­ponti iparvidék. Az üzemek és mun­kástelepek helýére a feketésföldes övezet falvai lépnek. KÖVÉREN CSILLOGÓ FEKETE FÖLDEK. Amióta a szovjethatalom a földes­urak földjét átadta a földművesek­nek, merőben új típusa keletkezett itt a földműves gazdaságnak. Eltűn­tek a törpebirtokosok kis darabka földtáblái, az állattenyésztés jelen­tősége növekedett. A földművelés azonban még mindig túlsúlyban van ezen a vidéken. A kövéren csillogó fekete földeket mély sebekként sű­rű* szakadékok fedik. Régebben ezen a vidéken végzetes gyorsasággal sza­porodtak a szakadékok, amelyeket az észszerűtlen gazdálkodás idézett elő. Minden tavasszal sokszáz négy­zetkilométer fekete földet mosott el a földekről az eső. Mostanában már úgyszólván seholsem látunk újkeletű szakadékoka' m rt az orosz földrajz­tudósok és t-' vkutatók, köztük a híres Dol v. ezeken a szakadé­kokon tarulm^n? ózták és kidolgoz­ták az embernek a talajra való be­folyásáról szóló új tant. A szakadé­kok széleit gondosan megerősítették és a lejtőket fűvel ültetik be. A központi fekete-földkörzet táj­képe meglehetősen egyhangú. Éppen psn ugy, ín.nt északabbra De ha megfigyeljük a vidéken a kis válto­zásokat, meais érezzük, hogy ít'ff­,-zélességü övezetben vagyunk. A n=p fényesebben süt a kissé donit os sikíág földje'ie. A cukorrépaföldek e?yre gyakoribbak. Őreitől kezdve a falvakban tok a gyümólcsoskert. Az aránylag enyhe éghajlat különö­sen kedvez a gyümölcstermesztésnek. Nem véletlenül van itt a világhírű kutatóintézet városa, Micsurinszk. Az intézet megjavította a moszkvai te­rület, Rjelorusszia és természetesen a központi fekete-föld övezet gyü­mölcsfajtáit is. Kurszktól keletre táncolni kezd az iránytű mutatója. A kurszki terület mágneses anomáliájáról már régen tud a világ, de a forradalom előtt végzett kutatások alig voltak hozzá­férhetőek. A szovjet geológusok ala­posan átkutatták a föld mélyén rej­tőző vasércmedencét. Kurszk mögött látjuk Bjelgorod sajátságos krétaszikláit és a nagy­értékű írókréta-telepeket. Mingyárt Bjelgorod mögött Uk­rajna határához jutunk. A levegő itt még melegebb. Erdők alig vannak és gyakoribbak a kertek. Lassan kibon­takozik szemünk előtt a szelíd és barátságos, sok költő által megéne­kelt ukrán táj. Ennek főelemei a me­leg, lágy napfény, a sztyepp domb­jainak hullámzása, a kék ég tiszta­sága és a hívogató, nyájas paraszt­házak sora. A parasztszekeret ma is ökrök húzzák, mint valaha, de az ukrán utakat ma már nem a lassú ökörfogitok jellemzik, hanem a szá­guldó tehergépkocsik. EGRI VIKTOR: / ŕ OVANKA PÄLF0RDULÄSÄ Pista: Jó estét, Sovánka uram! Sovánka: Adj Isten, öcsém. Elhoztam néked az aláírásokat. Pista: Megköszönöm szépen. A Marikáé köztük van? Sovánka: Azzal elkéstünk, öcsém. Ötet a te traktorista Fer­ko komád verbuválta a szovjet­barátok társaságába. Megelőzött bennünket. Pista: Nincs akkor semmi hiba, gazduram. Oszt nem volt otthon háború? Sovánka: Mér lett vóna? Pista: Olyasfélét emlegetett, hogy letöri a Marika derekát, ha alá merné írni azt a belépési nyilatkozatot. Sovánka: De számointartod a szót! Nem gyerek mán az a lány, hogy ne tudhassa, mit sza­bad néki tenni és mit nem ... Oszt akár téged halottalak vóna, mikor a Ferkó is megmagyarázta, hogy mér kell belépni a szovjet­barát társaságba. Pista: Örömmel hallom. De miket nyújtogat még nékem, gazduram? Sovánka: A többi belépési nyilatkozatot. •Pista: Mi a csudát, Sovánka uram! Hiszen ez itt Pintér Ákos uram neve ... Hogy kerül rá er­re a papírra? ... Tán csak nem írta rá maga, Sovánka uram? Sovánka: Mit képzelsz, öcsém. Nem vagyok én hamisító. Becsületesen került oda az a név. Ö maga kanyarította rá. Pista: Képzelem, jól bele­izzadt, míg megszerezte. Sovánka: Dehogy ls, öcsém. Inkább igen könnyen ment a dolog. Hamar leszereltem őkelmét. Pista: Miket mondott néki, gazduram? Sovánka: Hát én is felem­legettem néki a hálát... Hogy ő is mindenét a Szovjetuniónak, meg a népi demokráciának kö­szönheti. Még arra is hümmögött és bólintott. Pista: Megálljon, gazduram! Itt valami hiba lesz a dologban. Ha a maga kulák komája hüm­mög és bólogat, akkor itt valami nincs rendben. Sovánka: Nem értelek, öcsém. Azt hittem, hogy ezér az aláírásért külön dicséret jár ki nékem. Most meg olyan savanyú az ábrázatod, mintha ecet ment vóna a torkodra... Hát hun itt a hiba? Mi nem tetszik tenéked? Pista: A Pintér uram nagy igyekezete... hogy néki olyan hirtelen megtetszett a népi de­mokrácia. Sovánka: Hát tán ő is okoskodik ... Nem buta ember. Sőt, olyan élesen fog az esze, akár a beretva. Pista: Antul nagyobb a hi­ba ... Mért éppen most. kezd bó­logatni, helyeselni? Két eszten­deig mért volt itt minden jónak, minden újnak a kerékkötője ...? Sovánka: Mit firtatod any­nyira azt a multat? Ami vót, az vót. Most meggondolta, azt az ;rást aláírta, de még egyebet is csinál. Pista: Egyebet is? Sovánka: Hát csak meresz­gesd a szemed és tátsd ki nagyra a szád, mer én igen nagy hírrel jövök. Pista: Mondja márl Nem látja, hogy majd fölvet a kíván­csiság? Sovánka: Hát csak fúrja az ódalad, te hétokos! Magadtól nem tanálnád ki? Pista: Nem én, gazduram. Hát ki ezzel a titokkal! Sovánka: Hát a Pintér Ákos üzen néktek, szövetkezet­bélieknek. Pista : Tán megint fenyeget­ni akar, hogy a Békás dűlőn nem enged át minket a traktor­ral, meg a szekerekkel. Sovánka: Hallod-e Pista, igen rosszul fog ma az eszed... Dehogy is fenyeget... Mondo­gatta is, ha ti szép szóval gyüt­tök, mindent megenged néktek. Az a dógot a Békás dűlővel se gondúta komolyan. Tik vótatok az erőszakosak, nem ő. Pista: Ezt üzengeti magával? Sovánka : Türelem, öcsém ... A főüzenet az, ha ti szépen meg­kéritek, akkor ő belép. Pista: A szövetkezetbe... ? Sovánka: Abba hát! Tiszta dolog, tik megkéritek, ő meg be­lép ... Na, öcsém, mit ráncolod úgy a homlokod? ... Ügy látom, nem tetszik néked az én nagy új­ságom. Pista: Várjunk csak, gazd­uram ... Csak így egyszerűen mondta, hogy belép?... Nem tett hozzá egyebet? Sovánka: Hát persze, hogy hozzátett. Hogy belép, ha bevá­lasztjátok az elnökségbe. De hát ez csak természetes. Dukál az né­ki, ha ő titeket így megtisztel. Pista: Megálljon gazduram. Attól félek, hogy most nem fog­juk megérteni egymást. Egy az, hogy minket nem ér nagy tisz­tesség avval, hogy a maga Pintér komája most már szeretne belép­ni a mi szövtekezetünkbe. A má­sik meg, hogy néki nem dukál elnökségi tagság. Sovánka: Miket mondasz, hogy néki, a nagy gazdának nem dukál, ami minden fótosnadrágú, rongyosingű kódisnak kijár tőle­tek? Pista : No, most jól kimutat­ta a foga fehérjét, Sovánka uram! Sovánka: Ne tüzelj, öcsém! Ezeket a Pintér Ákos mondogat­ta ... pontosan így, mikor azt az elnökségi tagságot firtatta. Pista: Hát akkor nem magá­nak mondom, de a Pintér komá­jának üzenem, hogy nem a ron­gyos inget nézzük, hanem azt, ami alatta van. Az embert, aki hordja... És hogy elnökségi tag­ság neki nem dukál, de még azt is igen erősen meg fogjuk gon­dolni, vájjon beengedjük-e kö­zénk ... Sovánka: Miket mondasz ... hogy nem kaptok két kézzel utána! Pista-: De nem ám!... Pin­tér Ákos úrnak, meg a Vendel Flórisnak élesen foghat az esze, de mink se megyünk a szomszéd­ba egy véka észért... Átlátunk a szitán. Kifogunk a kulák ész­járáson. Sovánka: Méi gyanakszol te mindig, ha rólunk van szó. Pista: Mert ezer okom van rá, hogy így tegyek. Megtanított a mult, hogy hamisságot szima­toljak a jó szándékuk megett... Kilátszik a lóláb a Pintér uram belépési szándékából... Tiszta sor ez, gazduram... A kulákok vesztüket érzik. Érzi a Pintér Ákos is, hogy dögrováson van... Látja, hogy itt körülötte minden gyönyörűen épül, hogy az ötéves terv nem aféle üres szóbeszéd, amivel a népeket ámítják, de igen eleven éa egészséges vala­mi ... ami okosan, jól megfontol­tan kiméri a munkánkat és meg­mutatja az utat, amelyen járnunk kell... Ha az a Pintér Ákos olyan eszes ember, ahogy maga mondja gazduram, akkor néki nem ma, amikor már egyenesbe vagyunk, de régebben, amikor még sok volt a baj és a nehéz­ség ... akkor kellett volna oda­mondani nékünk: emberek, itt vagyok én is, segítek nektek és majd tik is segíttek nekem. Sovánka: Nem értem eztet, öcsém. Mér vóna most késő? Hi­szen a közmondás is azt tartja, jobb későn, mint soha. Pista: Ez a mondás magára állhat, gazduram, de nem áll a Pintér meg a Flóris-félékre. Sovánka: Mér áll énrám? Pista: Mert maga a mi mun­kánknak csak az ellenzője volt, de nem a kerékkötője. Sohase tett olyasmit, ami nékünk ká" runkra lett volna ... Igaz, olyat se tett, ami hasznunkra vált. De hát minden embernek van hibá" ja. A magáé az, hogy odahúzott a Pintérékhez. Sovánka: Eleget vagdostad a fejemhez. Eleget pereltél ve­lem. Pista: Eleget, de nem elég meggyőzően ... Csak félig haj­lott a szavamra. Ha én valami ostobaságot kivertem a fejéből, a szomszédja újat ültetett beléje... Kemény dió maga, Sovánka uram... De már érzem, hogy nem törött bele a fogam ... Sovánka: Ügy gondolod, hogy érdemes vót feltörni? Pista: Nem csak gondolom, de tudom is ... Sovánka: Hogy tik engem szívesen felvennétek a szövetke" zetbe...? Pista: Magát igen ... Eleget hívogattam, noszogattam ... No rajta, gazduram... Olyan az, mint ha valaki meleg nyáridő­ben nem akar beleugrani a friss vizű folyóba ... Oszt mégis csak rászánja magát, s amikor benn van, prüszköl egyet a hidegtől, majd meg úgy érzi, hogy kár volt annyit húzódozni. Meg kellett volna tenni mindjárt. Sovánka: öregi ember va­gyok én mán a vízbe ugráláshoz! Pista: De nem a szövetke­zethez ... Sovánka: Honnan tudod te eztet, fiú? Pista: Megéreztem én az ér deklődéséből... Ha annyit hitet" lenkedett is, elismerte mindig az igazságot végül... Elismerte a beszolgáltatás fontos mivoltát, a gépi munka és a megsegítés hasz­nát ... Oszt láttam, használt aa utolsó intelmem is. Még idejében elvetette az őszi búzáját. Sovánka: El én, éppen az eső előtt. Pista: És a Marikája szívbé­li dógát se ellenzi az én Ferkó barátommal. Sovánka: Helyén van an­nak a fiúnak az esze ... Oszt jól kereső ember, meg jövője is van, biztos állami állás ... Pista: Egy egész életre, gazduram. És ez a lényeg. A munka, amit a mi államunk te" remt meg és a béke, amit mink védünk ... Aminek a szövetke­zetünk erős tartója, pillére. Amékben magának ott a helye! Hát belépünk, gazduram? Sovánka: Későre jár a* idő, öcsém ... De vasárnap állj be hozzám, elmondod majd apró­ra a szövetkezet dógát. Hadd hallja az anyjukom is, hogy nem lesz semmi baj belőle. Oszt hár" masban maj eldöntjük. Pista: Ötösben, gazduram. Mert elhívom a Ferkót ls és ott lesz a Marikája. Meglássák majd hamar, hogy amiben ma még bajt gyanít, abból is áldás fakad. Sovánka: Na, Isten megáld­jon! Pista: Jó éjtszakát, gazd­uram!

Next

/
Thumbnails
Contents