Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-19 / 187. szám, szombat

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA 3 Kčs II. évfolyam, 187. szám A Rozsnyó-bánya dolgozóinak példás kötelezettségvállalása Sztálin születésnapjának tiszteletére Bratislava, 1949 november 19, szombat A „Rozsnyó"-bányában éppen befejeződött az első munkaváltás. A bányászok, akik az imént jöttek ki a föld mélyéből, kezükben a még villogó fényű karbidlámpájukkal sietnek a gyűlésre. Éppen ez, hogy még rendbe sem hozva magukat, hanem a vasérc porától borítva mennek aláírni szocia­lista szerződéseiket Sztálin elvtárs hitvenedik születésnapjának tiszteletére, — adja meg ennek a rendkívüli összejövetelüknek ünnepélyes jellegét. A bányászok a maguk munkájával akarják kifejezni szeretetüket a munkás­osztály nagy tanítója iránt. Markáns arcu'<ról leolvasható, hogy ezek a kötelezettségek, melyexet ma oly nagy lelkesedéssel válla'nak magukra, . felérnek minden más ajándékkal, mert jól tudják, hogy Sztálin elvtárs örömmel fogadja el a dolgos, kérges kezek c jelképes ajándékait. Az ülés­terem lassan az utolso helyig megtelt. Rajnák Mihály, az üzemi bizottság elnöke, röviden ismerteti a jelenlévők­kel a szocialista szerződések jelentő­ségét. ök már tudják, hogy ma miért jöttek itt össze és mindnyájan már előre kiszámították, hogy milyen kö­Szeleczky István, élmunkás.. telezettségeket vállalnak magukra, mert a „Rozsnyó"-bánya bányászai kötelezettségeiket mindig az utolsó pontig teljesítik. Például a második Osszszakszervezeti kongresszusra vá 1­lalt kötelezettségüknek, hogy az 1949. évi termelési tervet a kongresszusig teljesíteni fogják, már október 10-én tettek e eget. Elsőnek Szelecky elvtárs, a legjobb élmunkás lép az asztalhoz, hogy alá­írja a kötelezettség vállalását. Lassan irja alá a nevét, mert ez a kéz, mely a ceruzát tartja, egy öreg bányamun­kás keze, aki már harminchárom éve dolgozik a bányában. Utána sorra jönnek a többiek is. Lucskó László, majd újból egy ismert élmunkás lép elő, Gudas Gyula, Ďuran elvtárs, aki versenyre hívta Szelecky élmunkt'st. Szelecky István és munkáscso­portjának szocialista szerződésében olvashatjuk, hogy eddigi normájukat 10 százalékkal, a m nöséget pedig két százalékkal emelik. Pintér Fe­renc munkacsoportja arra kötelezte magát, hogy eddigi normájukat 15 százalékkal emelik és egyúttal ver­senyre hívták Lucsko László csoport­ját. Dohos Lajos munkacsoportjával kötelezi magát, hogy a napi terme­lést 15 mázsával emeli s egyúttal ő is versenyre hivja Kerekes József csoportját. Gudas Gyula, aki már a szocialista munkaverseny kezdetétől fogva jó élmunkásnak bizonyult, most sem marad el a több tői. Szer­ződésében kötelezi magát, Hogy mun­kacsoportjának 105 százalékos telje­sítményét továbbra is megtartják, annak ellenére, hogy a munkakörül­mények rosszabbodtak. A termelés minőségét pedig három százalékkal kívánják megjavítani. Az egyik szer­ződés szebb mint a másik. A bányá­szok egymásai versengve igyekeznek kifejezni szeretetüket J. V. Sztálin generál sszimusz iránt. November 17-én 29 munkacsoport 112 taggal írta alá az új szocialista szerződéseket. A rendező nevében Roncsok és Boholy elvtárs kötelezték magukat, hogy igyekezni fognak ez egész kitermelt ércet kiszórni a ren­dezőben a feldolgozás céljára. To­vábbá kötelezik magukat, hogy az érccel teli vagónokat a váltás befe­jezte előtt kiszórják és előkészítik a bányából való elszállításra. Továb­bá ígérik, hogy munkástársaikat a rendezőben meggyőzik a szocialista munka szükségességéről. A szocialista szerződések aláírá­sinak napja, értékes üzemek közöt­Guuosz Gyula, e^nunnus. ti versenyt is hozott létre J. V. Sztá­lin 70. születésnapja tiszteletére. A bernardi tárna üzemének techniku­sai versenyre hívták ki a szedlovai tárnát. Kötelezték magukat, az egy váltásra vonatkozó eddigi normát 25 százalékkal emelni. A magyar kormány újabb iegyzéket intézett Ausztriához Hetekkel ezelőtt a magyar kormány már elutasította az osztrák kormány jegyzékét, amellyel az osztrák kormány az oszlrák— magyar határon végbemenő incidensekért a felelősséget a ma­gyar kormányra akarta hárí'anl. A magyar kormány rámutatott ar­ra, hogy már hónapokon keresztül valóságos embercsempészés folyik a határ mentén, éspedig az osztrák hivatalos körök egyet­értésével. Pár nappal ezelőtt érkezett meg Magyarország íőváiosába e jegy­zékre az osztrák felelet. A ma­gyar kormány újabb válaszában megállapítja, hogy az osztrák kormány egyik oldalon hallgató­lagosan tűri, sőt egyenesen tá­mogatja, hogy hivatalos szervei a határmenti ellenőrzés működé­sét lehetetlenné tegyék, a másik oldalon a legkisebb aknarobba­mást is hatalmasan felnagyítva ad elő akkor, amikor e robbaná­sok előidézői maguk az osztrák szervek voltak. Természetesen nem mulasztják el az osztrák la­pok, hogy az ilyen eseteket Ma­gyarországellenes rágalom és piszkolódás céljaira felhasznál­ják. A magyar jegyzék különös­képpen hangsúlyozza, hogy a biz­tonsági intézkedések kizárólag magvar terü'eten tőr (éntek és oszt­rák állampolgárok csak abban az esetben vcmnak veszélyeztet­ve, ha illegálisan akarják a ha­tárt átlépni. A jegyzék ezután számtalan esetet hoz fel, ame­lyekben az osztrák hatósági kö­zegek a magyar határt megsér­tették, Magyarország területén aknarobbanásokat idéztek elő és segédkeztek magyar állampo'gá­roknak a határ jogtalan átlépé­sében. A magyar jegyzék záró­részében a leghatározottabban elutasítja az osztrák kormány ar­ra irányuló kérését, hogy ezen biztonsági intézkedéseket a ma­gyar kormány megszüntesse. Ha az osztrák kormány véget kíván vetni a határmenti incidensek­nek, adjon utasítást szerveinek, hogy szűntessék meg provoká­ciós ténykedéseiket és respektál­ják a magyar határokat úgy, amily mértékben tiszteletben tart­ja az osztrák határokat a magyar határőrség. Dr. Vlado Clementis a politikai bizottság vitájában Az ENSz közgyűlésének politikai bizottsága kedden folytatta a szov­jet békejavaslat felett a vitát. Dji­las jugoszláv delegátus éles táma­dást intézett a Szovjetúnió ellen és bejelentette, hogy Tito Jugoszláviá­ja az angol-amerikai javaslat mel­lett foglal állást. Djilas megnyilat­kozását az amerikai delegáció és a nyugati megbízottak nagy tapssal fogadták, mert Jugoszlávia áruló politikáját most vallotta be először nyíltan a világ közvéleménye előtt. A vita során egymásután további felszólalók jelentkeztek, Így Kana­da, Üj-Zéland és Kína képviselői, va­lamint dr. Clementis csehszlovák külügyminiszter is. Clementis öröm­mel üdvözölte a Szovjetúnió javasla­tát, amellyel a Szovjetúnió a békét és a biztonságot akarja megvalósíta­ni nemcsak Európában, de az egész világon is. Clementis csehszlovák külügyminiszternek az ENSz politi­kai bizottságában mondott beszédét lapunk holnapi számában részletesen fogjuk ismertetni. A Szovjetúnió dolgozói lázas munkával késziihiek a munkásosztály nagy tanítómesterének 70. születésnapjára. A legnagyobb ajándék, amit adhat­nak, a munka, a felszabadult, a minden kizsákmányolástól mentes em­beri munkai AZ EPITO ATOMERO Kegyeket mozdítanak el helyükről, sivatagok homokját és köves puszta­ságokat termőfölddé változtatnak, folyókat új mederbe terelnek •— mindezek a Szovjetunióból érkező hírek kísérő jelenségei a társadalmi rend és fejlődés új mederbe terelő­désének a föld egyhatod részén. Amikor röviddel ezelőtt az Egye­sült Államok elnöke hirill adta, hogy Szovjetoroszországból atomerőből származó robbanások hullámai gyű­rűztek szét a föld légkörében, nem említette meg, milyen célra végez­ték a Szovjetúnióban ezeket a rob­bantásokat. Az amerikai hírszolgálat bizonyára feltételezte, hogy akik ezt a leleplezésszerüen fogalmazott hír­adást olvassák, azt hiszik, hogy a Szovjetúnió háborús előjáték vagy főpróba gyanánt foglalkozik az atomenergia hatásainak kipróbálásá­val és észlelésével. A harmadik vi­lágháború tüzcsóvájával játszó spe­kulánsok sajtójuk útján fokozni igyekeztek a félrevezetett polgári közvélemény ingerültségét azzal, hogy íme a Szovjetúnió is az atombomba gyártásának az útjára lépett. Nagy különbség van azonban a között a két mód között, ahogyan a Nyugat és ahogyan a Szovjetúnió irányítja és gyakorlatilag felhasznál­ja az atomkutatás eredményeit. A Szovjetúnió sohasem fenyegetődzött atombombákkal a nemzetközi politi­kában s nem háborús, hanem gaz­dasági célra robbantott először atom­erővel. A békés élet biztosítására és a társadalmi jólét fokozására hasz­nálja a szovjet tudomány az atom­erőt. Az atomerő gyakorlati alkalmazá­sának szovjetorosz módja hatalmas történelmi, emberi és emberies fö­lényt biztosít a szocializmus orszá­gának. Kétségtelen, hogy Amerikában technikai felhasználás céljára is történtek előmunkálatok, de a világ­uralomra törő kapitalizmus propa­gandája nem titkolja, hogy az ö számára legfontosabb a hadászati célokra felhasználható bombák gyár­tása s e gyártásnak a futószalagon történő termelésig való fokozása. Ezzel szemben a Szovjetúnió csak a békés termelés emelésére alkal­mazza az új vívmányt s azt a tö­rekvést, hogy háborús célra is fel­használhatják, nemzetközileg minden feltétel nélkül eltiltandónak tartja. Ebben a tilalomban látja az első lé­pést egy atomháború veszélyének kiküszöbölésére. Az atomenergia fel­használásának nemzetközi ellenőrzé­se'csak az atomfegyverek készítését megtiltó nemzetközi egyezmény el­fogadása után következhet. A szovjetorosz atomkutatás erköl­csi fölénye onnan ered, hogy nem tapad hozzá emberpusztitó háborús cselekvés, első lépését nem kísérte ^tízezrek halála és más tízezrek el­nyomorodása. A szovjet atomtudo­mány és atomtechnika első tettel re­ményt, bizakodást, emberi büszkesé­get keltenek .Az ember, !me, olyan müveket valósít meg néhány rövid év alatt, amire a föld történetében évmilliók voltak szükségesek. A szovjetorosz tervgazdaság az atom­energia felhasználása útján arra vállalkozik, hogy változtat a belát­hatatlan idők óta fennálló és módo­sithatatlanokhak tartott éghajlati és geofizikai tényeken. Valóban, Kele­ten egy pillanatra sem kapcsolták össze az új technikai vívmány fel­használását emberirtással való és a népek megfélemlítését célzó fenye­getésekkel. Ha mindezt végiggondoljuk, azt kell hinnünk, hogy a szocializmus o, zágában él és formálódik az az ember, aki méltó arra, hogy az atomenergia felszabadítás! techniká­jának és felhasználásának letétemé­nyese legyen, akinek kezében az, amit másutt halálos veszedelmül szánnak, úgyszólván az egész földnek, a ter­mészeti életfeltételek formálásának eszközévé s a közösség javára tör­ténő szocialista termelés példátlan előmozdítójává válik. Annak a társadalomnak és or­szágnak, amely egyértelműen és mindenkor ilyen magatartást tanú­sít, nincs szüksége nemzetközi ellen­őrző szerv beavatkozására, még hoz­za olyan szervére, amelynek tagíai többség-ükben az atomerő militarizá­lására milliárdokat költő országok megbízottai. Valamikor magyar romantikus költök képzelete kereste fel az Ural, a Káspi-tó, az Amudarja és a Szir­darja vidékét, ahol az Oroszorszá­gon át Közép-Európa felé húzódó magyar nép öskorbeli lakóhelyét sej­tették. Később, a XIX. század köze­pétől kezdve nyelvészek — ezek so­rában az Oroszországban tanul­mányúton járó Reguly Antal volt az úttörő — érdeklődtek a most med­ret cserélő Ob és a Jenisszej folyók tájai iránt, ahol olyan törzsek éltek, amelyeknek nyelve egyezéseket mu­tat a magyar nyelv szókincsével és nyelvtani alkatával. Ezeket a vidékeket, melyek rész­ben zord éghajlatúak, részben pe­dig terméketlenek voltak, napjaink­ban a Szovjetúnió az atomtudomány segítségével szebb kertté varázsolja, mint amilyennek azokat az emberi haladásért egyébként mély érzéssel lángoló Vörösmarty Mihály és köl­társainak képzelete valaha is kiszí­nezte. És ha már a romantikus köl­tök álmainak túlhaladásáról van szó a valóság által, el lehet monda­ni, hogy ha ma élne a zsoltáríró, a kara-ikumi sivatagban hatalmas tava­kat, vízmedencéket és duzzasztó gá­takat, folyammedreket és öntözést létesítő Szovjetúnióról mondaná el a kősziklát állótóvá változtatod és a kőszálat vizeknek forrásává.-., a hegyeket megerősíted a te erőd­del... megenyhíted a vizeknek zú­gásukat... és a népeknek háborgá­sokat ..." SAS ANDOR

Next

/
Thumbnails
Contents