Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-03 / 173. szám, csütörtök

lP4f november 3 UJSZ0 EZÖGAZDASAG fiz Egységes Földműves Szövethezeta gyakorlatban Foglalkoznunk kell a legelte- ' tési illetékkel. A legeltetési illeték kétféle: állandó és eredményi. Az állandó legeltetési illetéket az EFSZ minden állatfajra vonatkozólag megállapítja, ha a tulajdonos több állatot legeltet, j úgy az illeték minden további darabbal arányosan emelkedjék. Ami viszont az állandó illeték kulcsát illeti — nos itt ajánlatos a poverenictvonak — a helyi legelőkontókban megszabott illetékeiből kiindulni. Az eredményi illeték ott vezethető be, ahol ellenőrizhető-e a legeltetett állat élősúlygyarapodása, vagy a teheneknél fejőképességük. Ez az illeték tulajdonképpen két részből áll, az alapilletékből, melyet mindenképpen fizetni kell és a többletből, melyet csak akkor kell fizetni, ha élősúlygyarapodás vagy a fejőképesség emelkedett. Természetesen ennek a többletilletéknek arányban kell állania a gyarapod ássál — és ép ezért kulcsként az állítható fel, hogy az élősúlygyarapodás esetén a többlet kilónként a hivatalos ár egy harmadának feleljen meg, míg a fejőképesség esetén a tej felvásárlási értékének egy ötödének.. Az illetékeket* minden tag legkésőbb a saison végéig köteles megfizetni, az elöljáróság •ugyan adhat halasztást év végéig, de ha ez a terminus is eredménytelenül telne el, úgy joga van a tagot a legeltetésből kizárni. A fuvarokat és munkaszolgálatot a tagok kötelesek nyújtani — a gazdasági és üzemi terv keretében — több munkát kell szolgáltatnia annak, aki több állatot legeltet, vagy magasabb illetékeket fizet. Kivételes esetekben, még pedig akkor, ha azok megvalósítása a tag önhibáján kívül nem lehetséges, a munkaszolgáltatások készpénzzel is megválthatók, természetesen csak a taggyűlés beleegyezésével. Az a tag, aki a fuvar vagy munkaszolgáltatásokat megtagadja, a taggyűlés határozata alapján a legeltetésből kizárható. A közös legelők kérdése A kihajtandó állatok számát és a legeltetés módjait a taggyűlés állapítja meg — legkésőbb februárig — a járási választmány irányelvei szerint. Minden egyes EFSZ-i tag igényt tarthat a legeltetésre, amennyiben tényleges földműves, amenynyiben ténykedésével az EFSZ't céljai eléréséhez segíti, vagy pedig oly állattenyésztő, akinek állandó lakhelye az EFSZ körzetében van. ez azonban csak a saját tulajdonát képező állatokat jogosult legeltetni. A legeltetendő állatállomány számát és faját az EFSZ-nél februárig kell bejelenteni, az EFSZ ezt bevezeti a legeltetések könyvébe és írásbeli engedélyt ad ki a legeltetésre. Az állatállományt egy legkevesebb három tagból álló bizottság vizsgálja felül, ajánlatos ilyenkor állatorvost hívni, nehogy valamelyik állat a közös legeltetés során járvány- vagy betegségek mikrobáit hintse szét. A legeltetés csak csoportosan (nyájakban) történhetik; kivételt csak a taggyűlés engedélyezhet A legelőterülettel ésszerűen gazdálkoidni, természetes tehát, hogy az állatok nem legelhetik egyszerre le a közös legelőt, hanem az EFSZ a terv szerint fokozatosan és mindig más területet jelöl ki legeltetés céljaira. Hogy milyen állatok és mikor kerülnek legeltetésre, azt szintén az elöljáróság állapítja meg. Szarvasállatok között legfeljebb 10—15%-ban legelhet 16 vagy csikó és legfeljebb 10%"ban juh. Ügyelni kell az átmenetre, hogy az állat ne kerüljön ki a téli etetésből egyszerre a szabad legelőre, két-három héttel előbb fokozatosan alakítani kell a táplálékot, rá kell szoktatni a tiszta ivóvízre és naponként 1—3 órát a szabad levegőn kell tartani. A legelőnek természetesen megfelelő fekvőterülettel is kell rendelkeznie, ahol az állatok megpihenhetnek és a legelőn el kell zárni minden utat, kivéve azokat, amelyek szükségesek a legelő használata szempontjából. Ha valaki az elzárt utat használni akarná, az ellen eljárást kell indítani. A földművelésügyi megbízott itt citált 743/49. számú hirdetménye azután részletes előírásokat tartalmaz arra vonatkozólag, mint kell a legelőket gondozni. Ennek ellenőrzése egy külön választott bizottság feladata. Igen fontos a pásztorok kérdése, mert hiszen az eredmény nagy mértékben függ a pásztor lelkiismeretességétől és szakavatottságától. Az elöljáróságnak épp ezért nagy körültekintéssel kell eljárnia a pásztorválasztásnál s feltétel az is, hogy a pásztor az EFSZ tagja legyen. A pásztorok feladatai közé tartozik az, hogy csak olyan állatot vegyen fel a nyájba, melynek tulajdonosa igazolta, hogy legeltetésre jogosult, pásztorkönyvet kell vezetnie, melynek mintáját a járási választmányi tanács adja ki, állandóan figyelnie kell a nyáj egészségi állapotát, tisztán kell tartania a kutakat, forrásokat, itató" kat, pontosan be kell tartania a legeltetés napirendjét, figyelnie kell, vájjon a szomszédok nem bántják-e a határt, nem szántanak e el a közös lgeelőből, rendben vannak-e az állatok patái, s az elöljáróság által beszerzett sómennyiséget a legelő nyájnak rendelkezésre bocsájtani. A pásztor illetménye fizetésből, naturá* liákból és a minőségi mutatók szerint összeállított pontok díjjá" zásából áll. A minőségi mutatók pontokban nyernek kifejezést, ezeket a hirdetmény részletesen ismerteti. Soha nem szabad azonban a pásztorra több mint 40—60 tehenet, 30—40 borjút vagy 100—150 juhot bízni. A hirdetmény befejező szakasza a rendkívüli hozamokat ismerteti. Ezzel átvettük a földművelésýgyi megbízott rendeletét a közös legelőket illetőleg s egyszersmind befejeztük a folytatásos közleménysorozatunkat, amelyben az EFSZ-ek szövetkezeti gyakorlati problémáival foglalkoztunk. Nem hisszük, hogy felmerült volna a gyakorlatban lényegesebb kérdés, melyre rá nem mutattunk. E sorok írója azonban a szlovákiai rádió csütörtöki magyar félórájában ismételten foglalkozni fog az EFSZ-ekkel és az egyes újabb kérdésekre lapunkban alkalomadtán visszatér. Ez a cikksorozat szükséges volt, mert hiszen már küszöbön áll az EFSZ-ek kerületi, szlovákiai majd. állami konferenciája, ahol az EFSZ'ek már gyakorlati eredményeikről fognak beszámolni. - (m. 1.) A Szovjetúnió gabonatermelése túlnőtt a háború eiőttin A termelékenységet ellenőrző állami felügyeleti hatóság adatai szerint a gabonatermés 1949-ben jóval nagyobb volt az előző évinél, sőt még az 1940. évi háborúelőtti terméshozamot is felülmúlta. Jobb volt az előző évinél és a háború előtti mennyiséget felülmúlta a gyapot, len, kender és napraforgó magtermés, jóval nagyobb volt a multévinél a cukorrépa hozama is. A multévinél sikeresebben bonyolították le az aratási munkálatokat is. A kolhozok, a szovhozok és egyéb gazdaságok október 5-ig 6 millió hektárral nagyobb területről takarították be a termést, mint a mult év hasonló Időszakában. Az őszi növények vetési munkálatait ebben az évben a legjobb időben és a multévinél magasabb agrotechnikai színvonalon hajtották végre. A kolhozokban, szovhozokban és egyéb gazdaságokban október 6-ig 4.4 millió hektárral nagyobb területen végezték el a szántási munkálatokat, mint 1948 megfelelő időpontjában. A kolhozokban Jelentős mértékben emelkedett a mezőgazdaság munkagépesítésének színvonala is. A gépés traktorállomások 1949 első kilenc hónapjában a kolhozokban 21 százalékkal nagyobb területen végeztek mezőgazdasági munkát, mint a mult év megfelelő időszakában. A gép- és traktorállomások kombájnjai ebben az évben 29 százalékkal nagyobb területről takarították be a gabonát, mint a mult évben. A szántás szélétől nem messze, barátságos fény árad a traktor-brigád kocsi-lakásából. Útitársammal, a Gép- és Traktorállomás gépészével, közeledünk e vagonforma kocsihoz. A kocsiban, bár az ajtó tárvanvitva van, vastag dohányfüst szállong. Frissen súrolt fenyőpadló illata és átható petróleumszag csapja meg az orrunkat. Az asztal körül s a lócákon az első váltás traktoristái és munkásai ülnek, a brigádvezető. Trifon Platonovics, a kolhoz öreg üzemanvagfuvarozója, az elszámoló és a kolhoz egyik mezei brigádjából ketten. A számadó a lámna fényébe tartja az »Aganyok« egyik régi számát és hangosan olvas: ...Ha a leendő erdősávokat egyetlen, ?,0 méter széles, megszakítás nélküli szalagba nyújtanánk, akkor az egyenlítő táján több mint ötvenszeresen ölelné körül a földgolyót. A védőerdő ültetések 10—15 százalékát gyiimölccsfák és bokrok alkotják. s ez újabb 700 ezer hektárnyi gyümölcsöst Jelent...« A néma csendet váratlanul a vérmes Trifon apó töri meg. Akkorát vág öklével az asztalra, hogv a lámpa megbillen és a sárga kis lángnyelv előugrik az üveg mögül. Elragadtatással kiáltja: Hogy a csalán csipje meg! Ez aztán kert! Azokról a mindenféle egyelitőkröl öreg fejemmel már nem sokat tudok, de ez a 700.000 hektár kert... ez fiúk... ezt sem érem fel ésszel, /de ez ... fiúk, hát ez nagyon sok! Valaki hangosan felnevet. A brigádvezetö szigorúan mondja: — Csendesen öreg, ne hadonássz az ökleiddel, maradj csalt nyugton és Vľ>'1"-a?d! Az elszámoló, kifakult ingzubboÄ természet legyőzői Irta: MIHAIL SOLOHOV nyos fiatal legény, folytatja: "> . . . A megújított földijn 44.000 üj tó keletkezik ...« Megint csak nem állja meg Trifon apó. markában gyömöszölgeti szürke szakállát és az egész kocsit betöltő hangon mondja: — 44.000! Meghalok, testvérek! ... Megfoghatatlan ... Most már valamennyien nevetnek. A gépész érdeklődve kérdez: _ Ki írta a cikket? Az elszámoló rá se nézve felelt: — Csekmenvev elvtárs, az erdősávok főfelügyelője. Aztán tovább olvas: » ... Eltűnik a sztyeppék pusztító fekélye, a sok szakadék. Elülnek a félelmes viharok. Elmúlik a

z aszály, az éghajlat enyhébb és páradúsabb lesz, a sztyeppéken élő ember élete pedig könnyebb, kényelmesebb, szebb és gazdagabb. A kolhozok és szovhozok szüntelenül növekvő termést forrnak betakarítani, gabonákból, zöldségfélékből és gyümölcsből. A dús legelőkön hatalmas szarvasmarhacsordák és Juhnyájak legelésznek majd. íme, ezt adja a szovjet népnek a természet átalakításának sztálini terve!* Pár pillanatig valamennyien elgondolkozva hallgatnak. Még Trifon apó is hallgat, pedig ő a legbeszédesebb tagja ennek a sztyeppére vetődött kis közösségnek. Az álte'ános hangulatot és a csöndet újra Trifon apó zavarja mee. Felemeli barna, napégette kezét, amely olyan bütykös, mint va' tmi gyökér és azt mondja: — Megálljatok csak, fiúk! Hagyd abba. Mikisa, az olvasást! Holnap estére újra megjövök az üzemanyaggal,, együtt végigolvassuk a cikket s majd akkor átnézzük a képeket is. A kijárátnál a két megkésett traktoristába ütközik. Szé'es válláról tüstént felismerni Vaszilijt, a másik meg minden bizonnval Fjodor. Peckesen kipödört fekete bajusza van s nevető barna szeme. Oldalvást lépve a keményen kilépő öregtől, tompa basszushangon megjegyzi: — Már újra megsértették Trifon Platonovicsot? Bizonyára tanítani akart benneteket, ti pedig megsértettétek. Valóságos füstgomolyag tódul ki orrlvukán a haragtól. — Eh, ostoba kölyke, még te Is7... veti oda elmenőben az öreg és bevágja. maga után az ajtót. Fedja nevet és felém hynuorlt. — Mi sohasem unatkozunk, ha nincs mozi. pótolja ezt az öreg! Szőrszálhasogató, minden lében kanál. A brigádvezető nyögve húzgálja le a csizmát, gondosan végig törtilgetl a beszlrozott rongydarabbal s fejét felemelve mondja: — Az a lényeg, hogy azok a különféle Trumanok adnak-e időt. hogy véghezvigyük ezt a hatalmas tervet éa a magunk kedvére alakítsuk át a természetet. Olyanannyira nekivadultak, háborúra készülődnek é* még hozzá olyan gonddal, hogy p nagy erőlködéstől még a miniszterei!is az eszüket vesztik. — Hát te csak nem itedtél me° a háborútól ? — mosolyog- a gépész. — Hogy az ördögbe ijednék meg? Féljenek ők! Minket akarnak megverni, erre készülődnek . .. — Mi pedig nem Ijedünk meg! Pedig azt várták — hangzik egy mély elnyújtott hang a kocsi hátsó végéből. — Féljen az. akinek az ina reszket, vagy aki nadrág nélkül ugrik ki az ablakon, mint ez a Forrestal. Én nem bánom, felülök a T. 34-esre és ellátom a bajukat, mint ahogy a Fritzekr.ek elláttam. — A brigádvezető elmosolyodik és szemével hunyorit: — Hát még milyen gépeink jöttek ki a háború óta!... Az egyik kolhozparaszt, aki eddig halgatott, most határozatlanul kérdezi: — Hát Amerikában most meg ml jött divatba? Miért ugrott kí az a nadrágtalan miniszter az ablakon? Ilyet még nem is hallottam. — Az fészkelte be magát egy éjszaka ostoba fejébe, hogy a Vörös Hadsereg bevonult Amerikába, oszt arra anyaszült meztelenül kiugrott az ablakon — magyarázta lenézően a gépész. — Híres vitézek, ezek — fenyegetőznek, aztán csak inukba száll a bátorság és ijedtükben a nadrágjukat is elvesztik. Aludni térve még sokáig beszélgetnek a kínai felszabadító néphadsereg sikereiről, a béke-világkongresszusról. az indonéziai helyzetről, az Időjárásról és arról, hogy mindeddig vezetnek a szocialista versenyben a szomszéd körzetek előtt, ďe hogy a betakarítással, hogy lesz, még nem tudják ... A hangok fokozatosan elülnek. Kilépek a kocsiból. A hold eltűnt, a csillagok mintha megnőttek volna. A sztyeppe felett továbbra is hallik a traktormotorok egyenletes zúgása. A Köves-domb felett pedig. ott. ahol a kökénvbokrok vad hajtásai dús virágba szöktek, a fülemile trillázva csattog ... A Szabad Nép okt. 29. számában olvastuk Bukarestből jelentik hogy az aradmeygei Szentpál község nevét Petőfire változtatták. A község dolgozó parasztsága még ez év nyarán mozgalmat indított ennek érdekében. A kérdést népgyűlés keretében tárgyalták meg es a község dolgozó parasztjai, nemzetiségi különbség nélkül határoztak úgy, hogy a falut Petőfi Sándorról nevezzék el — így adózzanak emlékének századik évfordulóján. A román belügyminisztérium a napokban jóváhagyta a község lakosságának előterjesztését és hozzájárult ahhoz, hogy a falu ezután Petőfi Sándor nevét viselje. Petőfi község tehát Romániában van. Romániában, melynek földjén Petőfi élete utolsó hónapjait töltötte és ahol — mint Magyarországon is — most a nép nagyszerű harcain és alkotásain keresztül feltámadott, újra él a költő. Romániában, ahol nemcsak egy község neve hirdeti, hanem millió és millió magyar és románnyelvű dolgozó munkája valósítja meg Petőfi és a többi magyarromán szabadsághős messze világító céljait. Romániában, ahol a román mellett magyar és más nemzetiségű lapok tucatjai, iskolák százai ültetik át a gyakorlatba a lenini-sztálini nemzetiségi jolitikát, a nemzetiségi egyenjogúság magasrendű elveit. Testvéri jószomszédságban élni — egyszerű igazság. Mégis, mennyi ideig tartott, amíg a román és a magyar nép kiharcolta magának ezt az igazságot. E győztes harc diadalmas jele — annyi sok más jellel együtt — Szentpál község,,Petőfi"-vé alakulása. Petőfi község nem egyszerűen Romániában van — hanem a népi demokratikus Romániában, a világ felszabadult felének egyik virágzó országában. Jöhetett volna a századik, vagy akár a kétszizadik évforduló — ha nem szabadu.t volna fel a román és t magyar nér> és b a nem az az ország, a Szovjetunió hozta volna meg nekik a felszabadulást, ahol a távoli kis nemzet Petőfi nevű nagy költőjét már évtizedek óta mint a világszabadság nagy harcosát tisztelték és népszerűsítették — nem született volna meg Arad megyében Petőfi község. Nagy neveket sokszor jogtalan cégérül használnak fel. De Szcntpál község nem holmi formális rendelkezés következtében változtatta meg nevét, hanem a nép és kormány, dolgozók és államhatalom önmagában is jelképes és felemelő együttműködése révén.Vájjon nem világos-e, hogy ez csak olyan világban történhetett, ahol magyarromán-szláv „egy bánatból" magyar-ramán-szláv „egy öröm" lett? Ebben a felszabadult világban «tt eleven gyakorlattá a proletár nternacionalizmus. Azzá tette a mindennapi munka, amely a becsület és dicsőség ügyeként egyezerre erősíti a már felszabadult milliók államát és a még rabsorban sínylődő milliók reménységeit. Azzá tette a magasabb öntudat, amely szükségszerűen a szabadság nyomábn jár és amely Szetpál község dolgozóinak nagyszerű kezdeményezését is á'fűtöt!e. Ennek az eleven proletár internacionalizmusnak gyümölcse Petőfi község. Mi bizonyosak vagyunk benne, hogý a község magyar és román dolgozói ki is érdemlik e magasztos nevet. Közös kezdeményezésük mögött a miniennapi harcok és alkotások nem kevésbé nemzeti tette húzódik meg. A Dunatáj valaha elnyomott és ;gymá

s ellen ugrasztott népei körében érnek, egyre gyorsabban §rnek a jószomszédi testvériség gyümölcsei. Novomeský elvtárs, ;zlovák népnevelésügyi megbízott :sak nemrégiben méltatta a csehszlovákiai magyar tanítók számára rendezett első politikai és pedagógiai tanfolyamon „az új korszakot a szlovákok és magyarok sgyüttélésének történetében", azt a korszakot, „amelyhez hasonló eddig ismeretlen volt". A Szovjetúnió által felszabadított népekhez sz a baráti és szoros együttműködés egyszersmind válasz is azokra az imperialista törekvésekre, amelyek Washingtonból, I,ondonból vagy Belgrádból kiindulva ma is össze szeretnék ugrasztani Kelet-Európa kibékült és testvériesült országait. Petőfi község megalakulása is ilyen válasz Petőfi község létezésével ís az izmosodó békefrontot jelképezi.