Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-03 / 173. szám, csütörtök

UJSZO •1949 november 3 „Á nagy középnyugati vasútvonal" Most jelent meg az Egyesült Álla mokban a fiatal, haladószellemű író, Alexander Saxton „A nagy középnyugati vasútvonal" című regénye. A burzsoá kritikusok részben hallgatással, részben dühös kirohanásokkal fogadták a könyvet. Elragadó alkotás ez, melynek főhőse egy kommunista munkás, egy világosan gondolkodó, tiszta szellemű, becsületes ember. Saxton könyve méltán mutatja az amerikai kommuinstákat, kimagasló lelki tulajdonságokkal rendelkező emberek, akik vezetik és irányítják a nép harcát a reakció ellen. Két vasúti munkás. „A nagy középnyugati vasútvonal" című regény középpontjában két vasúti munkás, Spaas és Kowiak családja áll. John Spaas száraz, korlátolt ember. A főnökséggel egyetértésben szolgálati vonalon akar előbbrejutni és ezért halálosan fél a haladó eszméktől. Spaas fia, Dive, apjáéval teljesen ellentétes nézeteket vall. A fiú elsősorban a körülötte élő vasiúti munkások érdekeit tartja szem előtt. Amint munkába lép a nagy középnyugati vasútvonalon, nyomban bekapcsolódik a vállakozók és szakszervezeti bürokraták eĽeni harcba •Később Dive résztvesz a munkanélküliek tanácsainak létrehozásában, amelyek a válság idején segélyt követelnek az éhezőknek és szembeszáUruak azokkal a háztulajdonosokkal, akik a nincsteleneket kilakoltatják otthonaikból. Dive belép a Kommunista Pártba és körülötte csoportosulnak a nagy vasúti fővonal legbátrabb, leghaladóbb szellemű munkásai. Egy lengyelországi bevándorló. Roman Kowiak — lengyelországi bevándorló. Mint a többi munkás, ő is a chicagói szegénynegyedben lakik. Mérhetetlen nyomorban van, de van egy álma, amelyért sok mindenről lemond. Taníttatni szeretné gyermekét, hogy kiszakadhasson apja reménytelen nyomorából. Kowiak leánya — Stefánia — egyetemi hallgató. Dive és Stefánia szeretik egymást. Dive nem ismer belső válságot, mindig hű marad azokhoz I a célkitűzésekhez, amelyeket maga elé tűzött. A szerelemben is hű marad. Stefánia azonban nem ilyen. Folyton kínozza a gondolat, hogy Diveval, egy egyszerű kommunista munkással kell majd együttélnie. Diveval, akit állandóan hajszolnak a hatóságok és neki talán örökre le kell mondania a művészet és a tudomány világáról. Stefánia azonban lassan rájön, mennyire semmit sem érnek a burzsoá áltudósok, akik a milliomosok adományaiból élnek Egyre nagyobb vonzalmat érez a munkásmozgalom iránt Jennison és a négergyűlölő Donohov. A szerző majdnem semmit sem mond el az olvasónak a vasúttársaság tulajdonosairól és vezetőiről. Emellett azonban igen aprólékosan és részletesen rajzolja azoknak az alakját, akik sok szenvedés közepette kénytelenek teljesíteni kenyéradójuk akaratát. A nagy középnyugati vasútvonalon nincsenek igazi harcos szakszervezetek A vezetést a tőke kiszolgálói ragadták magukhoz. Opportunista nézeteket oltanak a munkásokba. gény végigvezet a néger PledgerMac Adams egész életén is. Ez a néger mérhetetlen gyűlöletet érez minden fehér iránt, mert amikor a háborúból leszerelt, meggyőződött arról, hogy a vezető körök minden Ígérgetése a négerek helyzetének javításáról, hazugság volt. A vallásban keres vigaszt. Dive megváltoztatja Adamsot és Adams a kommunista mozgalomban megtalálja azt a vigaszt, amit a vallás sohasem adhatott neki. A „Nagiy középnyugati vasútvonal" című könyv több mint három évvel a második világháború befejezése után, olyan napokban jelent meg, amikor a washingtoni propaganda-hősök, högy ideológiai alapot teremtsenek az Egyesült Államokbeli imperialisták hódító tervei számára, A legalázatosabb kö'femény JAROSZLAV SZEIFERT* Magasan a város fölött, egy sziklás hegytetőn kitárt karokkal állok, látnók vagyok, ki az ntakra néz merőn s a holnap reményeivel szegényeket vigasztal, tudós, ld kétségbeeső t bíztat kemény szavakkal, kezében el nem hervadó vörös virág, elsőnek rohanok a vad forradalomba, s én vagyok, kit elsőnek ér a nyugtalan halál, de az ls, ki elsőnek hajol le kötözni sebesülteket, mert hatalmas vagyok, mint az Isten, több vagyok nála, még sokkal több vagyok és mégis semmi, e föld haló paránya, a nép előtt alázattal meghajló költő Jaroslav Széliért Hegedűs Zoltán fordítása. fajgyűlölő politikát folytatnak. Saxton kifejezően rajzolja -neg az évtizedeken keresztül munkásérdekeket eláruló Jenison alakját Még nagyobb gazember a vagoinjavító munkások szakszervezetének elnöke, a négergyűlölő Donohov, a tőkések ügynöke, aki a munkások képviselőjének adja ki magát A néger Pledger Mac Adams. Az amerikai munkásoknak, amint azt meggyőző módon írja 1« Saxton, állandóan harcolniok kell a reakciós szakszervezeti vezetők aknamunkája ellen. E harc középpontjában a regény hőse, a kommunista Dive áll. A könyv egyik legérdekesebb fejezete, amelyben leírja, hogyan vesz részt a nagy középnyugati vasútvonal munkásainak egy csoportja, pusztán szolidaritásból, egy másik iparág dolgozóinak sztrájkjában. A redícshimnuszokkal töltik be az étert, az amerikai életforma fölényéről. A kommunisták szerepe az amerikai munkások életében. A könyvnek vannak hibái ls. Semmit sem tudunk például arról, hogyan lett Dive kommunista. A szerző nagy érdeme azonban, hogy meggyőzően mutatja be, hogyan adnak a kommunista eszmék, a nagytőkések, a munkásosztály ügyének árulói és a háborús gyújtogatok elleni harc eszméi mély tartalmat a legkiválóbb amerikaiak életének. A könyv még arról is tanúskodik, milyen nagyra értékeli a haladó amerikai nép a kommunisták szerepét, a szakszervezeti mozgalomban és milyen elismerésben részesítik a dolgozók a komunistákat, az Egyesült Államok munkásosztályának iegöntudatosabb és legszervezettebb képviselőit A Szovjetúnió hatalmas kulturális eredményei Az idén 450.000-en fejezték be tanulmányaikat a Szovjetunió főiskoláin, technikumain és más középfokú tanintézeteiben. Több mint 770.000 hallgatót vettek fel, ezek közül 320.000'et a főiskolákra, 450.000'et pedig a technikumokra és más középfokú szakiskolákra. Az elemi és középfokú általános képzettséget nyújtó iskolákban 33 millió gyerek tanul, sokkal több, mint a háború előtti években. A mult évben a Szovjetunió főiskoláin több, mint egymillió diák tanult s több, mint egymillió volt a tanulók száma a technikumokon és más középfokú szakiskolákban. A Szovjetúnióban végbement kulturális forradalom eredményekent kialakult az új, nagyszámú szovjet értelmiség, amely a munkásosztály, a parasztság és az alkalmazottak soraiból került ki és egy test, egy lélek a szovjet néppel, kész arra, hogy híven és igazán szolgálja a Szovjetúnió népeit. A szocialista kultúra fejlődésének egyik legékesebb megnyilatkozása a tudomány példátlan felvirágzása a Szovjetúnióban. A tudomány hatalmas tényező a szovjet állam gazdasági erejének növekedése szempontjából is. A szovjet állam volt az első, amely a történelem során a tudományt és a kultúrát először a nép szolgálatába állította, a tudomány és a kultúra először lett az egész nép közkincse. A szovjet színház az új évadban A moszkvai színházak az elmúlt évadban nagy sikerrel teljesítették azt a szép feladatot, hogy a klasszikus művek alakjait a közönséghez közelebb vigyék és érthetőbbé tegyék. Ezért iktatták műsorba pL a „Revizor'-t a Kis Színházban, a „Késő szerelem" c. drámát a Gorkij Színházban, „Krecsinszkij lakodalma"^ a Szovjet Színházban és az „Othellot" az Azizbekov Színházban. Az 1949/50. évadban a színházak a szovjet országban folyó hősi alkotómunka és a kor hőseinek, a kommunizmus lelkes építőinek ábrázolását viszik elsősorban új színmüvekben és kiváló előadásokban a közönségeié. A Kis Színház, amely e hónapban ünnepli fennállásának 125. évfordulóját, az orosz klasszikusok nagy alkotásainak egész sorát is bemutatja. Színre kerül Osztrovszkij „Hóleányka", Gorkij: „Jeger Bulicsov", Visnyevszkij: „A felejthetetlen 1919. év", Lavrenyev: „Amerika hangja", Dmityerko: „Örökre együtt" című műve. A Művészetek Bizottsága az új színházi évadban nagy figyelmet fordít a gyermekszínházak munkájára is. A fiatal nemzedék kommunista nevelésében nagy szerepet töltenek be az olyan színművek, mint „Az acélt megedzik", „Gasztello", „Haza vágyom", „Hópehely". Ezek az előadások kitörölhetetlen nyomokat hagynak a fiatal nézők emlékezetében és segítenek abban, hogy a hazaszeretet szellemében nevelődjenek. Több mint 1500 fiatal színész lép ez évben először színpadra. A fiatal színészek nagyon tehetségesek. Nem véletlen, hogy Kuz" nyecov, a kujbisevi színház ifjú művésze, az „Erőd a Volgán" című színműben Kirov szerepének alakításáért Sztálin-dijat nyert. Olvassóíok és terjesszétek az UJ SZOT — Igen, de téged a hátad mSgőtt biztos kinevetnek — mondta az aszezony —, mert folyton a pártnak dolgozol és közben a kereseted még mindig csak száznegyven forint. — Mit száznegyven forint! — ragadta el Csont Emilt ismét a nagyotmondás — hiszen töröm én a fejemet már valamin, idehallgass, ha az sikerül, hát lesz új kabátod, lesz új divány, még új kalitka is a Gyuszi stiglicnek, érted? Mire való az agy? Hát nem arra, hogy az ember csináljon vele valamit? Es ha én egyszer komolyan gondolkozni kezdek, abból lesz valami, hallottad? Hát csak még várjatok egy keveset. Majd látni fogtok olyat, amilyet nem igen látni! — Ezt sem lett volna szabad mondania. Nem volt igaz. Csak sejtett, nem is sejtett; áhított valamit, de az még a semminél is kevesebb volt. Szedelőzködtek, kiitták a maradék borukat, hazafelé ballagtak, mert még enniök kellett. A Szondy utcában az asszony nehéz sóhajjal ráborult Csont Emil vállára. Meg is állt, átfogta a férjét, a magas lámpák zöld fénye megcsillant sápadt arcán, a csöndesen lefelé szivárgó könnyeken. — No, hát veled mi van? — fogta meg felesége karját erős ujjaival a férfi, pedig tudía. A kisöklű Mustármagot áhította meg az aszszony. Ott az utcán átölelte, magához szorította. — Erzsikém! — mondta és nehéz nyelve botladozva kereste a szavakat — hát mit izélsz, minek sírsz te itt. Mert hiszen lehet, hogy még, vagyis ki tudja azt előre megmondani. Az nem jelent semmit, hogy mi eddig, mert még ezután is... Erzsi ott zokogott a mellén, a könnyekkel folytak le a szavai is: — Tán ád még az Üristen! Ugye? Adhat még? Csont Emil komor lett. S csak nagysokára mondta, sokára, mert régóta gyűjtötte magában ezeket a halk, ítéletinondó szavakat: — S ha KARINTHY FERENC: EEIP EB ILIÉT (Folytatás). nem ád. Majd mink segítünk akkor. És magunkhoz veszünk egy árvát. Mert azt találunk. Találunk, édes. ... De otthon nem akart még sokáig álom jönni a szemére. Olyan sokfélét ígért ma este, s mindezt hogyan vállalja? Erzsi, a drága, ott aludt már mellette mély, boldog aléltságban, s egy új reménnyel, amely csalfa lesz, mint a többi. Mihelies néni beteg, horpadt szuszogása is hallatszott. Gondolatait, bárhogy is kívántak elsiklani, marokra fogta. Vegyük sorba a munka minden szakaszát. Megkapja a gömbvasat, a daru fölemeli, a fűrész padjára ereszti. Ezen, hiába, nincs mit rövidíteni, nem is volna értelme. Satuba fogja, beállítja, kimén a távot. S akkor megindítja a fűrészt Tán itt lehetne segíteni valahogy? Ugyan, mi a csudát: egy fűrész csak egyetlen fűrész. Ujat, nagyobb hatásfokút gyorsabban járót mi célja kérni, hisz úgysem kapna, s ha kapna, azon meg nagyobb a teljesítményelőírás; azt maguktól is tudják, nincs szükségük Csont Emilre. Valami olyasmiit gondolt az este, mi lenne, ha a gömbvas egyik végét ebbe a fűrészbe dugná, a másikat meg a másikba Igen, de enhez át kellene építeni műhelyt, máshová rakni a két gépet — aztán meg mit is nyerne, jutott hirtelen eszébe, hisz a fűrészek eddig sem pihentek műszak közben, egyszerre járt mind a kettő s akokr mindegy, hogy ugyanannak a vasnak két végit rágják-e, vagy pedig kétféle vasat. Vagy tán a váltást lehetne valamiképpen meggyorsítani, azt az időt, amíg az egyik géptől a másikhoz ugrik? Kétségtelen: a néhány másodperc, amíg itt berak, s amott a másik fűrész, új abrakra várván, dolgavégezetten üresen jár: veszteség. Csakhogy ezt így csinálják, amióta darabolóműhely van a világon. Viszont épp az ilyen érvekről vallja Farkasics elvtárs azt, hogy .. . Élőiről kezdte, agya görcsösen járta végig a munkának teljes körforgását Tán az ütemben lehetne változtatni, úgy, hogy társával nem két-két gépet kezelnének, hanem ketten mind a négyet, váltott sorrendben: míg ő az egyikkel bajlódik, a társa kezdi a másikat; ő, mikor végzett, siethetne a harmadikhoz, amaz már a negyedikhez. Ki lehetne próbálni. De kivel, Berci bácsival? Elaludt. A másnapi délelőtt a színházi este álmos és boldog révületében telt el. Most tapasztalhatta csak, milyen mélyre hatolt benne a játék: emlékezetében újabb s újabb jeleneteket fedezett föl az előadásból, olyanokat, amelyekre tegnap nem gondolt. Oberon királyra például, vagy a szamárrá lett Zubolyra. Délután pártnap volt. A gyűlés éles kritika jegyében folyt le. Az üzem a tervtől elmaradt, mindössze kilencvenhét százalékban teljesítette az előirányzatot. A központi kiküldött a munka új erkölcséről beszélt, amely nem hatja még eléggé át a dolgozókat. Csont Emii későn került haza, megvacsorázott lefeküdt. Fáradt agyát hiába kényszerítette isimét a munkájára, az üresen járt, nem termett újabb eszméket. Szája némán ismételgette a fűrész menetének ciklusait, a gondolatai másfelé vágytak. Már nem volt ereje visszatartani őket a kalandoktól. A hatalmas színpad újra megjelent előtte, teljes gazdagságában s mintha ő is odafönt lett volna, de Erzsi is két egészen egyforma Mustármag, akár ha ikrek volnának, szaladgált az erdő játékfái közt. Erzsi szoknyája körül bujkált mindkettő, az ölébe ültek, arcát, nyakát csókolgatták, kis karjukkal átkarolták a fejét s hízelegve hozznyomkodták. A lüktető örömr* ébredt fel, hogy nem is egy, de két gyermeke van. Az ablak piszkos hajnalt mutatott odakint, keserű hajnalt. Nem tudott újra elaludni, egy tompa érzés ébren tartotta, azzal ingerelte, hogy az álmában mégis volt valami, ami hasznos marad. Megpróbált sorrendben, logikusan gondolkozni, de csak nehezen tehette, az ikrek képzete minduntalan odatolakodott, hiába hessegette őket. Mit akart ez u két egyforma gyerek folytonosan a fűrésztől, a gö nbvasaktól? Egyszerre fölült az ágyban, szeméből az álom messzire futott. Valami eszébe jutott az imént, de máris eU'eledte. Most ismét a közelében járt a gondolat: kinyúlt utána, nem engedte el. Hát ha két gömbvasat rakna egyszerre egymás mellé a fűrész alá? Hely volna rájuk bőven, csak viszi-e a gép, bírja-e erővel? S ha viszi, mennyi idő alatt? De hisz ez őrültség: olyan egyszerű, oly kézenfekvő, biztos rég eszébe jutott volna másnak, ha valóban lehetséges. Igen, de mostanáig ők mindig vastagabb darabokkal dolgoztak, amelyekből valóban csak egyetlen férhet a penge alá s a keskenyebb, kétcollos gömbvasat csak az ősszel kezdték akkord-tételben megdolgozni. mikor az új műhelyeket szerelték föl. Megszokták, hogy a fűrész csak egy vasat visz, a vékanyabból sem raktak aztán kettőt « gépbe. Tán ez az a bizonyos „üzemi vakság", amelyről szó volt nemrégen? Hogy az, aki benne dolgozik, kevesebbet lát olykor a munkjából, mint az idegen? Olyan zavart, izgatott lett, nem maradhatott az ágyában. Fölugrott, szemébe vizet dörgölt, csöndesen felöltözködött. öt óra mult csak még. Erzsi megmozdult. — Mi az? — kérdezte, de álmában, nem várt választ Nem akarta őt fölkelteni, úgy sietett el hazulról, reggeli nélkül, búcsú nélkül. Villamosra seáltt, hat óra tájban ért ki a gyárba. Az üzem egész különös, szokatlan volt még ebben az órában. Más állt a kapuban, ismeretlen asszonyok söpörgettek az udvaron, még a levegő szín« is idegen volt. A nagy szerelőműhelyben most járta végét az éjjeli, csökkentett műszak. Fekete füst imbolygott a hajnali égre. öt most a satú izgatta: elég széles-e az állkapcsa, hogy befogjon egymás mellett két gömbvasat? S ha nem, át lehet-e szerelni? Attól félt, hogy e korai órában nem lesz még áram az éjjel pihenő darabolóban. Sötét, árnyas volt a kuckó, padlóján a tegnapi szeméttel. De mikor a fogantyút lehúzta, a motor fölmorajlott az ismerős zsogással. Senki sem járt ezen a vidéken. Még visszatartotta magát: először azt kell kipróbálni, mennyi idő alatt vág át a gép egyetlen gömbvasat, ezt ő még sohasem mérte meg. Betette, ráeresztette a fűrészt, zsebóráján figyelte a másodperceket. A penge megkarcolta a rudat, mélyebben siklott belé, szürke vasforgácsot lökve ki elől; fehér olaj sugara hűtötte a seb helyét. Százharminc másodperc telt el, míg a végére ért, s a levágott rönk rengve a padlóra hullott. A keze olyan hideg volt, mint a vas, mikor a másik rúd után nyúlt. Igen, a satú, amint gondolta, keskenynek bizonyult. De ez most nem érdekelte, ha kell, félóra alatt átszereli. Ékek közé fogta a két gömbvasat, hogy el ne mozduljanak, a végéhez maga állt, a térdét, az ölét szorította oda, önnön testével oltalmazta. Megindította a gépet és gz órájára pillantott. A penge négyötöt lengett még üresen a levegőben, aztán lassan a rudakra ereszkedett, leheletnyi karcot vágott beléjük. Csont Emil szembogara tágra nyílt; a fűrész járása mintha lassúdott volna. Lassúdott talán, de nem állt le. A kés már a vasban siklott, mélyebben s egyr» mélyebben ... (Folytatása következik.) < J.