Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-15 / 183. szám, kedd

UJ §10 Mit jelent bolsevik újítónak lenni A Gudok, a szovjet vasutasok lapjának cikkéből 1949 november 15 A mi nagy szocialista államunk — írja a szovjet vasutasok lapja — új világ hazája. A szovjet nép az egész haladó emberiség élén felépítette a szocialista társadalmat és biztosan halad a kommunizmus felé. Népünk hatalmas és feltartóztathatatlan előrehaladásának nagy szervező és irányító ereje: a Párt. A Bolsevik Párt forradalmi viharok tüzében a régi ellen az új megerősítéséért folytatott harcban nőtt fel. A bolsevikok a forradalmi cselekvés és az alkotó öntudat emberei. Ezért az új iránti érzék, AZ ÜJÍTÁS SZELLEME szervesen hozzájuk tartozik. Sztálin elvtárs a SzK^bjP XVIII. kongreszszusán rámutatott arra, hogy az új szeretete értékes tulajdonsága minden bolseviknek. A szovjet rendszer felszabadította a milliók addig bilicsbevert kezdeményező, alkotó erejét. A mi népünk az építés csodáit műveli, naponta a szociális munkamódszereknek újabb és újabb formáit és módszereit hozza létre. A Kommunista Párt a tömegek kezdeményezésének e buzgó forrását alapvető gazdasági kérdések megoldására irányítja. Minden egyes bolsevik vezet és szakember értékes tulajdonsága az, hogy a születő és fejlődő sokféleségből ki tudja választani azt, ami élenjáró, ami haladó, értékes — még akkor is, ha az az adott pillanatban nem is látszik jelentősnek — és segítséget nyújt, hogy az újnak ezek a csírái legyőzhetetlen erővé növekedjenek. A bolsevik vezetés művészete abban áll, hogy meg tudjuk találni A DÖNTÖ LÁNCSZEMET, hogy meg tudjuk ragadni azt és utánavonni az egész láncot. Például, a szállításnál jelenleg a döntő láncszem a kocsiforduló meggyorsítása és mindenekelőtt a gördülőanyag rakodási műveletek alatti vesztegléseinek megszüntetése. Sztahanovistáink és szakembereink keresik és meg is találják a be- és kirakodás. meggyorsításának újabb és újabb módjait. A fővárosi vasiúti csomópont kocsirendezője, Lancsák elvtárs nemrég futószalagrendszerrel kezdte átrendezni a vagonokat a teherpályaudvaron, ami a tolatási műveleteket jelentékenyen megrövidítette és meggyorsította. Nemrégiben a Gorkij teherpályaudvar vasutasai azzal a kéréssel fordultak a Moszkvai Szállltómérnöki Intézet tudósaihoz, hogy tudományosan állapítsák meg számukra a teherpályaudvar munkafolyamatát. Az intézet egy brigádja eleget tett a kérésnek és már több mint egy hónapja dolgozik a sztahanovistákkal és mérnökökkel együtt e fontos probléma megoldásán. A berakási műveletek meggyorsításának legfőbb feltétele a szállítási folyamat napokon és hónapokon át való folyamatos, ütemes tevékenységében rejlik. Ilyen, a technikai folyamatot és a grafikont pontosan betartó munkát ért el a Donyec-medence egész sor pályaudvara, sőt a Moszkva—Donyec-medence egész fővonala is. A szállítás élenjáró embereinek és kollektíváinak ALKOTÓ KEZDEMENYEZÉSÉBEN rejlik a kocsifordulók jelentékeny meggyorsításának forrása. A bolsevik vezető kötelessége, hogy megtalálja, támogassa és általánosítsa mindenütt azt az újat, ami előmozdítja a kocsiforduló meggyorsítását. Néhány hónappal ezelőtt a rosszosi fűtőházban megkezdődött a mozdonyvezetők versenye a mozdonyok felemelt napi 500 kilométeres útteljesítményéért. Sok pártmunkás és vasúti vezető ember ebben a mozgalomban — helyesen — az egész szállítási tevékenység megjavításának kulcsát látta meg. Az újítókat támogatta a társadalom és kezdeményezésük gyorsan követőkre talált az egész ország minden vasútvonalán. Az 500-asok mozgalma jelentős eredményeket ért el: egy és ugyanazt a munkát csökkentett mozdonyállománnyal végeztették el, ezertonnaszámra takarították meg a szenet, az egyes osztályokon pontosabb és ütemesebb lett a munka, gyorsabb lett a kocsiiorduló. A mozdonyok napi útjának fokozásáért folytatott harc az egész szállítás munkájának további HATALMAS FELLENDÍTÉSÉT teszi lehetővé. A bolsevik vezető kötelessége, hogy minden módon támogassa az 500-asok kezdeményezését és törekedjék, hogy minden egyes mozdony nagy útteljesítményt érjen el. Sajnos, még mindig vannak olyan vezetők, akiknek eltompult az .,uj" iránti érzéke, akik az élenjáró módszereket csak szavakkal támogatják. Bolsevik újítónak lenni azt jelenti, hogy nem elégszünk meg az el- j ért eredményekkel, nem rekedünk | meg azoknál, hanem a dolgozók al kotó kezdeményezését felkeltve, fó' radhatatlanul megyünk előre. Bolsevik újítónak lenni annyit je lent, hogy magunk mutatunk példát és élenjárunk munkatársaink között támogatjuk az újat, hogy LEGYŐZZÜK A RÉGIT. Bolsevik újítónak lenni annyit jeleni, hogy aktívan küzdjünk raun kahelyünkön a technikai haladásért a sztahanovista gyakorlat széleskörű elterjesztéséért. A kommunizmushoz vezető útunk annál rövidebb lesz minél nagyobb a munka termelékeny sége, minél gyorsabban győznek az új normák, az új technika, a rnunká' hoz való kommunista viszony. Bolsevik újítónak lenni annyit je' lent, hogy tudjuk a kritika és önkri tika fegyverét használni, amely tár sadalmunk fejlődésének egyik alap vető törvénye. A pártszervezetek, a szállítás po litikai osztályainak és a szakszerve zeteknek kötelessége, hogy ezeket az értékes tulajdonságokat minden ve zetőben és a vasutasok egész törne gében kineveljék. Az új iránti érzék — hatalmas mozgató erő. A szocia lista szállítás dolgozóinak erre tá maszkodva, a sztálini ötéves terv ha táridő előtti teljesítéséért folytatott harc során, új magaslatokat kell el foglalniok és hisszük: el is foglalják azokat. Buján zöldelő kert mélyében fehérosziopos, emeletes iskol

a: Itt és így nevelik as ifjú micsurinistákat Novoszidoriha falu határában buján zöidelő kert mélyéber' áll egy fehér oszlopos, emeletes iskolaépület, amelynek munnáját a vidék határán túl is jól ismerik. Itt nevelik az ifjú mlcsurinistákat. Tíz esztendővel ezelőtt kezdődött az ifjú természetkedvelők mozgalma a novoszidori iskolában, amikor Mark Damjanovics Trosztyanszkij lett az igazgató és egyben a biológia tanára. Eleinte a helyi kei ti növények termesztésével kapcsolatos kísérleteket folytattak, Később 1941-ben Micsurinszki-ből nemesített vetőmagvakat kaptak és az ifjú természetbarátok iskolakertet létesítettek. A VALASZ MELLÉKELVE: TAVASZI BÜZA ÉS GUMI-PITYPANG. Az ifjú micsurinisták munkáját azonban megzavarta a háború és amikor 1946-ban Mark Damjanovics viszszatért a frontról, az iskola kertjét teljesen elavult állapotban találta. A tanár bíztatására a fiatalok újból nekilátta* a kerti munkának. Éppen tavasz volt, olvadt a hó és hogy még gyorsabban olvadjon, hamuval szórták be a telket a gyerekek, a földet trágyával, tőzeggel, faliszttel termékenyebbé tették és alig várták, hogy kiszáradjon a föld s máris felkapálták a nedves talajt. 1948 tavaszára teljesen rendbe hozták kertjüket. Jaxuskin akadémikus cikket írt a tavaszi búzáról a lapokba A gyermekek levelet írtak neki és sok kérdést tettek tel a tudós szerzőnek. Hamai rosan megérkezett a vá asz: a tudós tavaszi búzát és gumi-pitypangot küldött a fiataloknak. NAGYSZERŰ TERMÉS A „JAKUSKINl BÜZACSKABOL". A gyerekeK gondosan megszámolták a szemeket és több mint húszezer magot találtak A fiúk megállapították a mag csiraképességét. Április 15-én a trágyázott és még ki nem száradt talajt lelkiismeretesebben megkapálták és sorokra osztották. Egy héttel később a húszezer magot kézzel elültették. A maradék vetőmagot szórással ültettéK el, hogy alkalmuk legyen később összehasonlítani: melyik vetesi módszer adja a jobb termést. Megfigyelő táblázatokon jegyezték fel, miként nő és fejlődik a „jakuskini búzácska" —, ahogy az ajándékot elnevezték. A vetést nagy gonddal ápolták, míg végre augusztus 2-án elérkezett az aratás napja. Az összegyűjtött tizenhét búzakévéből tizenöt kiló szemet csépeltek. A termés betakarítá ánál megál'apitottá«, hogy a tebk alacsonyabban fekvő részén a szárak vastagabbak, a kalász kisebb, mint a magasabb részen. Megállapították azt is, hogy a legjobb termést a sorokban ültetett búza adja. Szőlőültetéssel csupán második éve kísérletezik az iskola s az idén ősszel mái szüreteltek a gyerekek Megérett a déli „nebántsvirág"szőlő első gyümölcse Nagy öröm volt az iskolában, ami kor a Timirjaztv mezőgazdasági akadémia borászati tanszéKe néhány szőlővesszőt és hét különféle fajtájú szőlőtőkét ajándékozott. A szőlőtőkéket két napig vízben áztatták, majd akkora darabokra vagdalták, amelyek mindegyikén két-két szem volt. Tavaly márciusban a vesszőcskéket földdel telt papírpoharaKba állították, megöntözték s fűtött szobában fiókokban helyezték el. Mindennap megnézték, megöntözték és feljegyezték megfigyeleseiket. Március vegén a veszszőből kipattantak a rügyek. Nemsokára kibújtak az első kis levelek. Egy hónap alatt a fűtött szobákban a veszszŐKÖn ötcentiméternyi hajhajtások jelentkeztek. Má|us 4-én ünnepélyesen kiültették a vesszőket a kertbe és az egyéves szőlőtőkéket is kivitték a szobából a szabadba A gyerekek lázas íz ga'ommal |avitették fel a szőlőskert talaját, a nyál folyamán tízszer ön tözték, kétszei trágyáztak. Boldogan állapítottál? meg, hogy a vesszőkön a nyár folyamán három-négy, ötven-ki lencven centimétc hosszú hajtás fejlődött. Az ősz azután meghozta a legnagyobb örö.net: kiderült, hogy a legfinomabb csemegeszőlőt termelték. Nagy és nemes munkát végeznek a novoszidori ifjú természetbarátok, gazdag szemléltető anyagot gyűjtenek a növény- és állattani órákra. De vala mennyien Kitűnően haladnak a micsurini biológia tudományán k útján. DUG VE

SZ VERES PETER Tóth Mihály másnap egész napon át káromkodott. Sokszor elmondta a szokásos százisenit. Már másik dög is hevert az álláson, jó szeme van neki, előrelát: a fekete tehén reggelre csakugyan megdöglött. Egy meg kinn maradt a gyepen, még az is megdöglik a mai napon. A döglött jószágok hasa közben fúvódik, fúvódik és gömbölyű kupolákká nő. A legyek dongják őket, habzó szájuk és csüngő nyelvük körül, meg a farkuk alatt már ott nyüzsög az apró kukac és büz van, rettenetes büz, már másik helyre kell állítani, mert az álláson nem lehet kibírni és a józan ész, meg a pásztorbecsület is azt parancsolja, hogy hajtsák el a gulyát a dögök közeléből, mert az állatok is értetlen irtózattal néznek a felfúvódott dögökre. — Vájjon tudják-e, mi van a döglöttekkel — gondolja Jancsi, miközben téregetí a marhákat, akik irtózattal kerülik ki puffadt társaikat. Végre, a harmadik napon kiérkezett az orvos a város kocsiján. A lovak habosak voltak, úgy hajtottak. Ma még a többi gulyát is be kell járnia, aztán mennie kell Schlézingerékhez, mert ott is kiütött a vész. Lépfenegyanús ökör fekszik az ólban. Most aztán rajta Tóth Mihály: nvúzni. Komoran, tele elfojtott káromkodásokkal ment Tóth Mihály az első döghöz. Jancsi vitte utána a fenőköt és egy rossz kannában vizet, meg erős háziszappant és egy rossz törlőrongyot, hogy majd lemoshassa a kezét. I Az állatorvos ugyanis hozzá se nyúlt a dögökhöz, csak a botja hegyével piszkálta meg őket. Tóth Mihálynak kellett felvágni a puífadt hasát és könyökig vájkálva a habzó, a bőr alól szabadulni igyekvő belek közt, ki kellett keresni és fel kellett mutatni a lépet. Az állatorvos csak rápislantott a kék-fekete-lila lépre: — lépfene, kész, vihetik a gödörbe. Így mindenestül. Ekkorra kiérkezett Szerencsés Tóth is, maga a vén zsugori és odalépett az állatorvos elé: — A bőrét, doktor úr, tán mégis lenyúzhatnánk — kár vóna eltemetni ... — Semmit, semmit! Azonnal vinni és eltemetni, meszet rá! Hova gondol, Tóth uram! A lépfenés jószágnak minden cseppje veszedelmes. A bőre is fertőzött. Még az a légy is, amelyik rászállt... vigyázzon Tóth uram, meg ne csípje. — Es már szállt is a kocsiba, hogy mennél hamarább kerüljön a hánytató büdösség és a rajzó legyek közeléből. A másik kettőnél már a kocsiról se szállt le, nem is várta meg, hogy Tóth Mihály előkeresse a lépüket, hanem'röviden végzett: — lépfene: l eltemetni! Elmenőben még ráparancsolt Tóth Mihályra: — Gulyás — (izgalmában nem jutott eszébe a neve) —, maga a felelős: vigyázzon! Megnézem a döggödröt, ha valamelyiknek nem lesz rajta a bőre, az állásával játszik. Megértette? — és elhajtott nagy sebesen a Schlézinger-tanya felé. — Menj az anyádba — mondta Tóth Mihály és a dögtehenek gazdái csak helyeseltek neki. Ennek csak fizetni kell és most még a bőrt sem hagyja lenyúzni, amiből pedig kitelne legalább az orvosi költség. Könnyű neki, ő megkapja a fizetést akkor is, ha megdöglik a jószág, sőt akkor még többet kap. De a parasztnak oda a jószág és mégis meg kell fizetni az orvosi költséget és a legelőbért, pásztorbért, kútpénzt, bikapénzt, mindent. — Ügy dögöljön meg minden úr, mint itt ez A marha — dörmögött Szarka András, a fekete tehén gazdája, aki olyan szegény ember volt, hogy csak ez az egy tehene volt a gulyán. Nem" is törődött vele, hogy mit mondott az orvos, hanem nekilátott és megnyúzta. A bőrét majd kikészítteti, a szarvából meg szép fenötok lesz. Az öreg Szerencsés Tóth meg Tóth Mihályhoz fordult: — Húzd le a bőrét, Mihály, majd megfizetünk érte. Es Tóth Mihály megnyúzta a bűzlő állatot. Nem is annyira a jutalomért, mert nem sokat lehetett várni az öreg zsugoritől, hanem becsületből. A pásztor ne szerezzen ellenséget az ilyen főgazdákból, mert akkor sose kap több nyájat és csak azon sajnálkozott az ökrentendő munka közben, hogy de jó volna egy kis erős pálinka, mert a büdösségtől elment az étvágya. Most már a dögvész hírére özönlöttek a parasztok ki a gulyára. A szájfájást még nem vették komolyan, nem hagyták miatta a szorgos I munkákat, de a lépfene megrémített mindenkit, akinek valami jószága volt. Pár óra az egész és a szép tehén, borjú, csikó vagy anyadisznó odavan, még enni se lehet belőle, még a bőrét se lehet lehúzni. És most már a szájfájós és sánta tehenek körül megjelentek a gazdáik vagy a gazdasszonyaik, esetleg egy-egy nagyobbacska gyerek és hoztak nekik belocsolt puha szénát, fonnyasztott lucernát, édes csalamádét. A szegények asszonyai is megjelentek a gulyán és akiknek csak egy üszőjük vagy tehénkéjük volt, elébük g-uggoltak s falatonként adták a szájukba a finom takarmányt és a messze kutakról is odacipelték a vizet. És miközben ettek, ittak a beteg jószágok, az előttük guggoló gazdájuk megsimogatta a fejüket, megvakargatta szarvuk tövét, elhajtotta róluk a legyeket és volt olyan aszszony, aki könnyes szemmel beszélgetett egyetlen üszőcskéjéhez: — beteg vagy bocikám, beteg vagy Bözsikém, vagy Rózsikám és kötőjével törölgette le az állat könnyét, özvegy Törökné, Cselei Erzsők úgy siratta el egyetlen üszőjét, mint annakidején az urát, aki hosszú betegség után tüdővészben halt meg. Jancsinak megesett a szíve az árva asszonyon, aki ott ült konyult jószága előtt a gulyaállás porában és fennszóval zokogott és panaszkodott, bogy — az Isten miért is vert meg engem, miért vette el ezt az egyetlen jószágomat is! (Vége következik.) Hanítd étkezett a [atuta Amikor a községbe érkeztem, He* ténybe, a lakosság meleg szeretettel fogadott. Húsvét táján volt, minden, honnan mosolygó arcok fordultak felém és úgyszó ván mindenki segítségemie volt. Pillanatok alatt megoldódott a lakás és az ellátás kérdésé. Meleg szeretetet éreztem felém áradni és láttam, hogy itt megbecsülik a tanítót. Ma is úgy kezelnek, mint meghitt ismerőst vagy kedves rokont. Az iskolaépületről az Allamépítészeti hivatal mái eltűntette a háború nyomait és új bútorzattal szépen berendezve tárta ki kapuit a tudásra éhes magyar gyermekeknek. Népünknek nagyon kell a tudás Nagyon kell a haladó úi magyal szó, hogy segíteni tudjon magán és építeni tudja a szocializmust. Nagy fejlődé-t kell közelhozni, hozzájuk hogy ők is szívvel lélekkel vehessenek részt ebben a fejlődésben, hogy meg.teremlhessék munkájukkal a szocialista falut. Hetény dolgos népe, nagy elismeréssel vette az. iskola rendbehozását. Sokan mondogajták Ilyen szép a mi iskolánk talán még új k jrában . sem volt. De szívesen is járnak bele a gyermekek. Időben ott ülnek az osztályban tisztán, szerényen, szorgalmasan. Hálásak minden szóért. Asztalomról sohasem hiányzik a friss virág. Mindennap újat tesznek a vázába a szorgos kis kezek. Es ez nekem olyan kimondhatatlanul jól esik. Kedvvel tanulnak de kell is a kedv,mert munka van árr; bőven. Az osztályomban so!< a gyermek, alig tudom őket hová ültetni. (77 en ülnek ott minden reggel (Ránk férne már egy új kollega, de hiszem, hogy ami késik, nem múiik). Sokat tanultunk a pedagógiai tanfolyamon Trencsén-Teplicen. Amikor megérkeztünk, asztalunkon feküdt az Üj Szó, első Rldalán Novomeský be-i széde. Faltam a sorokat és nem tudtam betelni velük mert így még, ilyen őszintéi és melegen felelős tényező nem szólt hozzánk. Érzem és egyre jobban hiszem, hogy ez a szellem eloszlat az útból minden akadályt és termékeny munka kezdődik majd a magyar vidékeken. Hiszen egy a cél: szocializmust akarunk építeni együtt az ország többi dolgozóival. Hetényen serényen folyik már a kultúrmunka. A CSEMADOK a nyár folyamán már réndezett egy jól sikerült estét és most is készül a Petőfiestére. A fiatalság esténkent összeül és lelkesen törnek elő ajkukról a szavak. Vígan hangzanak a dalok, a haladás gyönyörű magyar dalai, az építés dalai a hetényi eselben és beférkőznek minden kis ház ablakán. A Petőfiestén előkerül majd a ládákból a gyönyörű hetényi népviselet is, amely bizony már csnk az öregeken látható olykor s a fiatalok már csak ünnepi alkalmakkor hordják. Nem szívesen válik meg a falu a nepviseléstől, de hiába, az idő halad és nem nagyon kedvez a pitykés mentéknek és a sujtásos, ellenzős nadrágoknak. Sokszor látni a városból visszatérni a hetényi dolgozókat hónuk alatt nagy csomaggal, de a csomagban már újmódis, városi ruha van A dolgozók éberen kísérik a viszonyok alakulását Erdeklö-Jnek a szövetkezeti gondolat iránt, keszen van már a szövetkezeti sertéshizlalda és nemsokára beleje/ik az utolsó simításokat a szövetkezeti baromfitelepen is. Dolgoznak az egységes terveken is, de minek dicsekedjünk, amíg nincsen készen. Eg^re több hívet szerez a népi demokráciának a maradi öregek között az aggkori segély, amely megszűnteti J»Z öregség gondjait. Mit is írjak még nektek, kedves Üj Szó olvasok' Hiszen a munka kezdetén vagyunk még csak. És ki tudja érdekel-e mindenkit mit ír a hetényi tanító? Egy kis iskolai (örténettel búcsúzom. Akkor tói tém, mikor megjelent az első szabad zsemlye, első fecskéje egy jobb világnak. Hoiváth Karcsi, amikor reggel beepett az osztályba, már az ajtóbin elővetle tízórai zsemlyéjét és dicsekedve mutatta nekem a nagy újságot. — Tanító bácsi! Mi ezután most már minden reggel ilyet eszünk! Igen Karcsi, mondottam megilletődve, felszabadult a kenyér, felszabadította a do gozók nagyszerű közös, lelkes munkája Múlnak a na t ok és egyre több örömet hoznak. Előbbre megy az élet, jobban él a do;gos falu. Az iskolában is könnyebb a munka. Hetény örül, hogy tanító érkeze't a fa'uba és én boldog vagyok, hogy ez a tanító én lehettem . . Papp Ernő, tanító, Hetény. — Németek küzdenek az Indonéz nép ellen. A francia imperialisták egyre újabb fiatal németeket verbuválnak az indonéz nép elleni háború céljaira. SajtÓKÖzlemények szerint minden héten 700 fiatal német hagyja el Trizónia területét, hogy belépjenek a francia idegenlégióba. Senki sem kérdezi politikai mu'tjukat, még akkor sem, ha nagyobb számuk a volt SSkötelékeK tagjaiból állt. f i