Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-13 / 182. szám, vasárnap

UJ SZ0 1949 november IS Ma Párizsban: fi csehszlovák aszfal­tenfiiszeiők mssFarországi műsora A csehszlovák asztaltenniszezők — mint már jelentettük — Vaňa, An­dreadis, Tokár, Marinko, Fürstová és Kmzová összeállításban november 24 és 28-ika között Magyarországon szerepelnek. A műsor a következő: November 24: Magyarország­Csehszlovákia (nők), 25-én: Ma­gyarország—Csehszlovákia (férfiak), 26 és 27-én: Diósgyőrött a nemzet­közi tornŕn és 28-án Kaposvárott jatszanak. EtaraJ o lenaye"-:nagyar ökülmmteM zás Szombatra tervezték a buda­pesti Sportcsarnokban Magyar­ország és Lengyelország váloga­tott ökölvívóinak mérkőzését. A nagy verseny elmarad. A Len­gyel Ökölvívó Szövetség tegnap este telefonon közölte, hogy köz­bejött akadályok miatt nem tud­ta szombatra elküldeni váloga­tott bokszcsapatát Budapestre. Szovjet tornászok Csehszlovákiádon Szovjet tornászcsapat érkezett Prágába, ahol meleg szeretettel fogadták őket. A szovjet torná­szok több csehszlovákiai torna­bemutatón vesznek résizti Tegnap az egyik csoport Plzeň­ben, a másik Liberecen bemuta­tón vett részt, ahol szintén nagy lelkesedéssel fogadták őket. A jövő hét elején Bratislavában is szerepelnek a szovjet tol-nászok. Franciaország—Csehszlovákia Vasárnap délután, — mint már jelentettük —, a párizsi olympiai stádionban Franciaország—Cseh­szlovákia nemzetközi labdarúgó" mérkőzs lesz. Ez a mérkőzés a tavalyi találkozó visszavágója, amikor a francia csapat 4:0 ará­nyú győzelmet aratott. A mérkőzés iránt óriósi az ér­deklődés. A Colombes-i stádion­ban 65.000 néző fér el. Francia lapjelentések szerint eddig a je­gyek kétharmada kelt el. A francia csapat a következő összeállításban játszik: Ibrir (Toulouse) — Huguet (St. Etiennne), Marche (Reims) — Cuissard (St. Etienne), Hon Sta­de Francais), Luciana (Nizza) — Buillot (Metz), Carve (Nizza), Barotte (Lille), Strappe (Lille), Lechantre (Lille). A csehszlovák csapatot közvet­len a mérkőzés előtt állítják ösz­sze a következő keretből: Pavlis, Matys, Venglár, Rubáš, Krásnohorský, Menclik, Marko Benedikovič, Vičan, Kokštein, Pažický, Ing. Tegelhoff, Preiss és Šimanský. A mérkőzést az angol Ewans vezeti. Ha ma Zilinán veszít a Sparta, as N V Bratislava már bajnoknak tekinthető A Trnava, Ostrava és a Zbrojovka állanak kiesésre A ČMS tabella állása vasárnap sem változott iényegesen. Az NVB biztosan tartja négy pontnyi előnyét a Sparta előtt és a bajnoki címhez elég, ha megveri az Osztravát. De nincs kizárva, hogy az NVB már most vasárnap elnyeri a címet. A Sparta ugyanis Zilinán játszik, an­nak ellenére, hogy Mencelik és Kokštein Párizsban szerepelnek és könnyen elveszítheti mind a két pon­tot. Bonyolultabb a helyzet a tabel­la végén, a kiesések övezetében, ahol Trnava Osztrava és Zbrojovka kö­zül a trnavai csapatnak, még az NVB-töl szenvedett vereség után is, elég sok eshetősége van a bennma­radásra. Trnava még két mérkőzést (Teplice és ATK) játszik otthon és kettőt (Kladno és Slavia) idegenben és a bennmaradáshoz minden való­színűség szerint elég két-három pont, minthogy Zbrojovka és Osztrava há­rom mérkőzésben nem szántíthat lé­nyegesebb pontnyereségre. Osztrava Bratislavában és Teplicén játszik (otthon csak Kladnoval), Zbrojovka pedig Plzenben és a Slavia-pályán (otthon a Bohemians ellen). Ezért valószínű, hogy a kiesési övezetben,' a sorrend a versenyek végéig már nem változik. A tizedik forduló mérkőzéseit 67 ezer néző látta, ezeknek csaknem egyharmada (20.000) a Bohemians— Sparta mérkőzést a Slavia-pályán, mely egyébként igen alacsony szín­vonalú volt. Összesen 35 gól esett, vagyis átlagban minden mérkőzésen öt gól. A góllövö tabella így áll: Preis és Hlaváček 22, Pešek 19, Pažický és Svoboda 18, Tomáš 17. Laskov, Ši­manský és Kuchler 16, Kareš 15, Cejp, Kokštein és Bradáč 14, Kocik és Müller 13, Sršeň 12, Bartal és Krejčir 11, Subert, Mezölaky,Forejt és Planicky 10, stb. A szlovák teniszezők 1949~@s hivaísSos ranglistája A napokban állították össze a szlovák tenniszezök hivatalos rang­listáját, amely a következő: Fér­fiak: 1. Krajčik (OP Praha), 2. Vrba (Žel. Bratislava), 3. Bartoš (Koši­ce), 4. Mečiar (NVB), 5. Močuha Košice), 6. Ing. Jaceniak (NVB), 7. Illéš (Dynamitka), 8. Košinár (Zel. Bratislava), 9. Dyma (Matador), lg. Zilinčian (NVB). Nők: 1. Rárková (Žilina), 2. Hla­vajová (Martin), 3.' Hantúchová (Martin), 4. Zieglerová (Zel. Bratis­lava), 5. Melková (NVB), 6. Dr. Ker­tészová (Košice), 7. Manová (Pre­šov), 8. Puškášová (Zvolen), 9. Šte­fánikova (NVB), 10. Fehérová (Nit­ra). Ifjúsági 18 évig: 1. Körinek (Ma­net Pov. Bystrica), 2. Medek (Turč. Sv. Martin), 3. Kmetz (Dynamo Ko­šice), 4. Karvaš (NVB), 5. Prisender (NVB), 6. Mühlhaus (Trenčin), 7. Grosman (Manet, Pov. Bystrica), 8. Tichý (Pohronské pily, P. Bystrica), 9. Keda (D. Košice), 10. Kuttner (NVBJ. Ifjúsági 16 évig: 1. Moravflk (Partizánske), 2. Šechný (Prešov), 3. Bober (Prešov), 4. Kftazovický (Košice), 5. Kertész (Košice), 6. Slávik (B. Bystrica), 7. Holubec (Žilina), 8. Kopecky (Žilina), 9. Še­besta (Trenč. Teplice), 10. Merunka (Z. Bratislava) . Az N3 vasárnapi műsora A magyar labdarúgóbajnokság ti­zedik fordulóját bonyolítják le vasár­nap. A párosítás a következő: MTK— Debrecen, Kispest—Újpest, Előre—' Csepel, MATEOSz—-Vasas, Dorog­Soroksár, Szombathely—Salgótar­ján, Ferencváros—Olajmunkás, Szent­lőrinci AC—ETO. A bajnokság állása a következő: 1. Kispest 9 7 2 0 23: 5 16 2. MTK 9 5 3 1 20:10 13 3. Ferencváros 9 6 1 2 19:10 13 4. ETO 9 4 3 2 19:11 11 5. Salgótarján 8 3 4 1 16:11 10 6. Csepel 9 4 2 3 16:12 10 7. SzAC 9 3 4 2 13:14 10 8. Vasas 8 3 3 2 19: 9 9 9. Újpest 9 2 5 2 17:15 9 10, MATEOSz 9 3 2 4 24:19 8 11 Dorog 9 3 2 4 20:17 8 12. Soroksár 9 2 3 4 12:20 7 13. Debrecen 9 2 3 4 18:32 7 14. Szombathely 9 2 1 6 17:24 5 15. Olajimmkás 9 0 4 5 13:30 41 16. Előre 9 0 2 7 10:37 2 November 22-ére halasztották a magyar-csehszlovák válogatott asztaltennisz mérkőzést November 10 én, pénteken, Buda­pesten kellett volna lebonyolítani a magyar-csehszlovák asztaltennisz mérkőzést. Mint a Szlovák Távirati Iroda jelenti, a Magyar Asztaltennisz­szövetség kéréséi e a találkozót no­vember 22-ére halasztották el. O G VESZ VERES PÉTER Szerencse, hogy a ménes • megfo­gyott, a lovakat hazavitték hordani és ugarolni, csak a fiatal csikók ma­radtak kinn a mezőn. Azoknak nin­csen olyan telhetetlen pokolbélük, mint az öreg lovaknak, de e nélkül is van itt elég baj. Tóth Mihály sem ér rá most a városokat és a korcsmákat járni, mint a bömezös tavaszon, talpon kell állnia, mert most dől el, hogy ki milyen ember s lesz-e becsülete a gazdák előtt. Valamikor augusztus első napjai­ban vette észre az első beteget. Mi­óta bejött a szájfájás híre, mindig szemmel tartotta a gulyát, hogy me­lyik tehén vagy üsző nem eszik, ha­nem csak járkál a többivel. Az ilyen néha megpróbál a földre nyúlni, nyelvével sodorintana is, de aztán abbahagyja és bánatosan ácsorog a legelésző gulya közt. — Megette mán a fene — gon­dolta Tóth Mihály —, itt van már a baj — és azonnal lóra ültette a fiát, Mihályt, hogy jelentse az állatorvos­nak és Keserű gazdájának, hogy Kettösjáráson kitört a szájfájás. Ekkor már ez nem volt újság, mert minden gulya lerogyott és a csordái teheneket is otthon dongták a le­gyek a falusi ólakban, de azért Ke­serű gazda kijött és kihozta az ál­latorvost. Az állatorvos kijött, de nem csi­nált semmit, csak veszekedett. Gu­lyabeli marhát nem lehet gyógyítani, még sósvízzel se. Ki tudná ezeket a vad marhákat itt a szabad mezőn megfogni és szájukat sósvízzel mo­sogatni, hogy hamarabb múljon el róluk a szájfájás. Es ki tudná há­romszáz marhának a körmét kékkö­ves zsírral kenegetni? A pásztor nem győzi, a parasztok nem érnek rá, mert hordanak és csépelnek, se éjjelük, se nappaluk a munkában. És abba vannak, hogy majd elmúlik, máskor is volt már ilyen járvány. Az állatorvos pedig csak veszeke­dik: — Megmondtam előre, hogy le kell zárni a határt, mégis csak behozták a járványt. Beszélhet ezeknek az em­ber, akár a fának beszéljen. Most tessék: se mező, se víz, takarmányt se hoznak, itt rogyik le az egész. Én nem felelek semmiről, én megmond­tam, mi a teendő ... Keserű gazdát is bosszantotta a leckéztetés, nemcsak Tóth Mihályt és odaszólt csendesen a gulya mel­lett tüzelő állatorvosnak: — Hagyja csak, doktor úr, (jól­esik az állatorvosoknak is, ha doktor urazzák őket), nincs evvel mit ten­ni. Máskor is volt már ez így. Az a fő, hogy mennél hamarább menjen át az egészen. Még mindnek be kel­lene kenni a száját, hogy egyszerre rogyna le az egész. Amelyik átesett rajta, nem kapja meg többet. Jóné­hány esztendeig nyugodtak leszünk, nem tör ki a járvány. Meg volt róla győződve, hogy a megyei urak azért csinálnak olyan nagy hűhót a szájfájásnak, hogy a saját fontosságukat bizonyítsák és sok pénzt keressenek. Mert tenni nem tudnak semmit. Most átvészel a jószág, igaz, egy csomó tönkre­megy, leromlik, elvetél, tejét veszti, húsát veszti, esetleg egy-kettő bele is döglik, de néhány évig béke lesz. Majd ha megint születik és felnő egy csomó új borjú, akik még nem voltak szájfájősak, megint ki­tör a vész. Ez így volt mindig és így is lesz, akármennyit ugrál az ál­latorvos. Az a fő, hogy a lerogyott jószág a fekvés idején kapjon egy kis puha takarmányt, amit el tud nyelni a fájós szájával, mert nem a betegségben döglik el a jószág, ha­nem az éhségtől és a szomjúságtól. Tóth Mihály belülről élénken he­lyeselt Keserű gazdának, de nem merte nagyon mutatni, nehogy meg­haragudjon a tekintetes úr, mert sok bajt tud csinálni neki, ha meg­orrol rá. Csakhogy ezúttal nem lett igaza Keserű gazdának. A járvány nem futott keresztül a gulyákon, hanem megfeneklett és dögvésszé alakult át. A Jancsiék gulyája is lerogyott egészen. Hajnali jártatáskor és nap­uali indításkor egész csapat jószág maradt az álláson. Ezek a lábfájó­sak voltak, amelyeknek már min­den lábuk sebes és eves volt: fel se tudtak állni. Lázas szemeikkel ri­mánkodva néztek a pásztorra. A nyelvük égett a fájdalomtól, a tor­kuk a szomjúságtól, a gyomruk az éhségtől és a láztól. A legyek dong­ták őket és ahova lehetett, farkuk tövére, sebes lábukra petéket raktak le, amelyekből kukacok keltek ki. Tóth Mihály egyebet se csinált egész nap, mint orvosolta őket. A kukacos heleyeket dohattal és kreolinnal, az eves helyeket kénköves zsírral ken­te. De etetni, itatni, szájukat mosni már nem bírta. Nem volt víz, nem volt takarmány. Némelyiknek a gaz­dája kijött, időt szakított a cséplés munkájától, hozott egy kis puha sarjúszénát, vagy tengerifiókot, az ilyen jószág hamarabb lábra állt. Le­feküdt helyette a másik, az állás és a kunyhó környéke változatlanul te­le volt beteg és kornyadozó állatok­kal. De amelyik nem volt beteg, az is leromlott, mert a mező teljesen el­sült, kiégett. És amelyiknek elmúlt a szájfájása, az sem tudott meg­gyógyulni, mert éhezett és mert a vizesvályúról is leverték az erőseb­bek. A számadó és a bojtárok mindént megtettek, amit bírtak, de nem vol­tak többre képesek. A parasztok vi­szont nem hitték, hogy komoly a baj. Majd elmúlik, máskor is így volt ez és őszre kiheverte a jószág. Megjött az eső, megnőtt a mező és újra meghízott a jószág. Voltak, akik hazahajtották volna, tarlóra, tanyára, ide, oda, de nem lehetett. A vasvillások nem engedték és a pásztorok nem adtáR ki, mert az állatorvos csendőrrel fenyegette őket. És csakugyan, nyomatéknak, hogy rend legyen, a kakastollasok néha­néha keresztüllovagoltak a pusztán. Nem mentek be a gulyásokhoz, mert féltek a járványtól, csak éppen meg­mutatták magukat, hogy érezzék a pásztorok és a parasztok az állam erejét. Nem lett volna azért nagyobb baj, ha az idő megváltozott volna. Ha megjött volna az eső és hűvösebbre fordult volna a levegő, a mező is nőtt volna valamit, a jószág is fel­üdült volna s ha soványan is, de ki­húzta volna a nyarat. Csakhogy az idő nem akart vál­tozni, a forróság úgy megállapodott, mintha sohase akarna elmúlni. Fel­leg semmi s ha szél fú, az is me­leg. Egyik reggelen, föstök utáni in­dításnál Jancsinak feltűnt, hogy az egyik fehér üsző, nemcsak, hogy fel se kél, hanem a fejét is lefekteti a földre, mégpedig bele a másiknak a nyers lepényébe, amit sohse szokott tenni a gulyabéli jószág. És még a szeme is olyan furcsa, rászaladt a hályog. Ijedten nézett rá, ahogy gyerek szokott a halálos betegre, a hóttré­szegre és az őrültekre és elkezdett kiabálni: — Mihály bátyám! Mihály bá­tyám! Jöjjön csak, a Szerencsés Tóthék hegyese megdöglik! Tóth Mihály odament, megpróbál­ta az üszőnek a fejét a szarvánál fogva felemelni, de a máskor oly szi­laj üsző, aki közelébe se eresztette az embert, most visszaejtette a fe­jét. A szeméről ugyan leszaladt a hályog egy pillanatra, de megint visszafutott rá. Nem volt eszméleté­nél. Tóth Mihály félreállott és végig­nézett az üszőn. Megcsóválta a fe­jét és bólogatott: — Ez, Jancsi fiam, nem szájfájás. Itt már baj van, nagy baj van. Ez lépfene vagy tályog, de nem, tályog nem lehet, ez csak lépfene. Az üsző ezalatt kinyujtózott, a hasa pedig puffadni kezdett. Jancsi ott állott a faránál és a botjával piszkálta, hogy vájjon él-e még, érez-e még. De Tóth Mihály rászólt: — Menj el onnan a farától, mert mindjárt rúgja az utolsót. Még agyonrúg, ha nem vigyázok rád. Hogy számolok be veled anyádnak. Jancsi megrendülve s kicsit ijed­ten húzódott félre, s csakugyan, az üsző összehúzta a hátulsó lábait és aztán nagy erővel kirúgta s elnyúlt. Szemei üregesek lettek, fülei meg­hidegültek. Megdöglött. Most már csak a hasa nő, mind-mind maga­sabbra. — Hadd fiam — mondja Tóth Mihály. — Szaladj át a ménes­hez, mondd meg Mihály bátyádnak, adja ide a fakót. Megyek haza, be­jelentem az állatorvosnak, meg a gazdájának. * Tóth Mihály hazament, vissza is jött és nem is volt nagyon részeg, csak egy kicsit pityókos. Inni mu­száj volt egy kicsit, mert nagy bá­nat szállt a fejére. A szájfájás még csak szájfáiás, de ez. mar dögvész. Mi lesz, ha közéaprít a gulyának ? A döglött jószágért még a pásztorpénzt se lehet behajtani. Járna ugyan, de nincsen képe az embernk kérni. És mi lesz. ha az ö néhány jószágja is megdöglik. A lépfene elviszi a disz­nóit is, a juhot is, de még az em­bert is, ha paszol a vére. Este a tűznél kicsit pityókosan. de elbúsultan panaskodott a fiainak és a bojtároknak: — Százszor megmondtam már, a százistenit a marha fejemnek, hogy nem vállalom tovább a gulyát, és mindig csak beleesz a fene az egyes­ségbe. Most itt a dög. Mennyi dög­lik meg? Mit tudom én? A Szarka András fekete tehenét sem szeretem, az utoljára szokott este bemenni az állásra. Most beállott előre és mire a többi beállt, le is feküdt. Nem szeretem, nem szeretem (amikor ita­los volt, mindig ismételgette a sza­vakat és balkeze mutatóujjával az orra hegyéhez érintette és megállott ott). Figyeljetek, figyeljetek, én mondom nektek: itt sok baj lesz, itt sok baj lesz! Kitör a dögvész! Nincs mező, nincs víz, szájfájás, sántaság, lépfene, vértálvog: ilyet csak a nagy­apám látott. Ö beszélte, nyugodjék szegény, jó pásztorember volt, hogy valamikor a hatvanas tízedbe né­hány vén rossz tehén maradt a gú­lájában, a többi mind megdöglött. Figyeljetek, figyeljetek, itt baj lesz . .. és megmondtam, én megmond­tam. a százistenit, én megmondtam annak a marha állatorvosnak is, hogy most van mán baj, tekintetes uram, állhatnak már a vasvillások a szentmiklósi hídnál: itt a lépfene. Az állatorvos azonban nem jött ki még másnap se. Egyedül volt, nem ért rá. Hiába kért segítséget, nem kapott, mert a megyében mindenütt járvány volt. Neki pedig elébbvaló volt az uradalom jószága, mint a parasztoké. Egész nap kocsin ült és sebes trappban hajtott Szerdahelyi gróféktól Schlézingerékhez, onnan a káptalanhoz, onnan a fiatalabb Csa­táry tanyájára, onnan Bacsó Kele­menékhez, a hatszázholdas paraszt­hoz. A községi gulyákhoz már nem érkezett el. Bele is volt fáradva, el­fásult a hiábavaló harcban. A pa­rasztokkal nincs mire menni, korlá­tolt, lusta népség, hadd dögöljön jó­szágjuk, majd észretérnek legalább. Az uradalmakhoz azonban menni kell, mert azok külön kommenciót adnak neki, a mellett pedig: azoknak a szava messzire hallik és d kezük is hosszú. Schlézingeréknek a me­gyei főállatorvos a barátjuk. Szer­dahelyi gróféknak meg a miniszté­riumba is elér a kezük, mert sógo­ruk a földműves miniszter. A káp­talan az — káptalan, a fiatal Csa­táry meg félelmetes ember. Katona­tiszt volt: a szemével szúr, vág és hangjával agyonüti az embert. (Folytatása következik.) , , m r, (,„-. rtnlaozók nanilania Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava. Jesenského 8. II em Telefon 262-77 Fő- és fele lösszerkesztó- r*rinc2 Gvula Feladó ľ ^nvitľľosľahTvaS' B r a U s .a val 1 Ny o m ja éskiad^aa P ra v d a grafika, és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza Előfizetés 1 évre 540-, * évre 270.-, * évr e 135­es tranyuo ° 1 hónapra 45.— Kčs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents