Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-24 / 191. szám, csütörtök

U J SZO 1949 november 24 így dolgozik a jó traktorista Ez év tavaszán Ukrajna á'lami gaz­daságainak dolgozói leve'et kü'.alek Sztálin elvtársnak es megiriák benne, hogy a mezőgazdasag termelési szín vonalának emeléséért folytatott harc­ban ezidén is új eredményeket fog­nak elérni. Vállalt feladatuk teljesíté­sében igen jelentős szerep jutott a traktorvezetőknek, hiszen a jó termés egyik legfontosabb feltétele az ideje­ben végzett, jó talajmunka. A traktor­vezetők közül kimagas ó teljesítményt ért el Vladimírov Nikolá j, a Sevcsenko­szovhoz „Munka Vörös Zászlaja" rendjellel kitűntetett trrktoristrja, aki az alábbiakban beszéli el, hogyrn szervezte meg és hogyan hajtotta végre munkáját. 1948. évben .,SZ— GO" tipusú trak­torom általános javítása uián 3800 hektár előre megállapított szántást végeztem. Ennek elienere, a tavaszi mezei munkálatokhoz készülődve, nem ke lett a mozgó részekben csapágya­kat, sebességváltót. b etéteket, slb. ki­cserélni, mindezek rendben voltak. Az év folyamán .1200 hektár tiszla szán­tást végeztem, bevetettem és beboro­náltam 1000 hektár gabonát, valamint két kombájn összekapcsolásával 900 hektár termést takarítottam be. Ezen­kívül nagykiterjedésű parlag erületet szántottam szőlő-, faiskola és erdő­pászta alá. Mindezeket a munkákat határidőre teljesítettem. Egy év alatt 861 kilogram üzemanyagot takarítot­tam meg, ezenkívül a javításon 1500 rubel megtakarítást értem el. A me­zei munkák jó és határidő e'őtti el­végzésével a szovhoznak az általam megmunkált 220 heklár területről ál­lagban 25.6 mázsa őszi gabonater­mést biztosítottam, a többi terület eredménye 16.5 mázsa vo't, szemben a tervben előirányzott 12.5 mázsával HOGYAN EREM EL ERED­MÉNYEIMET? Az idény elején beosztják ál'andó kísérőimet és megkapom a mezőgaz­dasági felszerelést. A kísérők őrköd­nek a felszerelés megóvása, a munka minősége ielctt ét segédkeznek a gép javításában Ez meggyorsítja a trak­tor előkészítését és egyidejűleg lehe­tőséget nyújt az elvtársaknak arra, hogy megtanulhassák a gépvezetést. Már három kísérő tanoncom vezeti önállóan a traktort. A traktormunkák munkatervének si­keres elvégzése nagymértékben függ a gép vonohorogjában jelentkező von : tatóerő helyes kihasználásától. Az „Sz—60" traktor könnyű talajokon'11 ekevasbó! álló tagot húz, míg a mi nehéz talajainkban 22 cm szántási mélység mellett 9 tagot kötök a gép után. Ilyen módszerre' egy műszak alatt a 7 hektárt kitevő norma helyett 12.5 hektárt szántottam fel. A szá­mítások azt mutatják, hogy a gép vontatási képességének túkerhelése­vel 10—15 százalékot lehet nyerni, azonban a sebességnél a veszteség 25—30 százalék. Közben az ilyen ter­helésnél gyakian kell a második se­bességet ;»z elsőre átváltani. Tehát ez nem előnyös. A VONTATOERÖ TELJES KIHASZNALASARA a géphez 60 boronát erősítettem, a ga­bona aratási munkálatinál két össze­kapcsolt kombájnnal dolgozam, a leg­utóbbi időkben pedig a kombájn után tárcsákat kötöttem. Sok traktorista csak a motor telje­sítőképességét veszi -figyelembe és sok m-ísról megíe edkezik. Ez helyle­ien. íme egy egyszerű példa. A kötő­rudak gömbsarkainan rossz kezelése és a húzó-berendezés figye met'en szabályozása 8—18 száza'ékkal csök­kenti a húzóerőt. Fnnek következ ében a traktor te'jesítöképessége csökken. A gép munkája függ a sze'epek be­állt' 1 ásától, a tolóknr megfelelő helyze­tétől stb. Ez n oka annak, amiért én szigorúan el'enörzöm a műszaki ápo­lás időben és kilogástalan módon való elvégzését. Gondosan és rendszeresen megtisztítom a traktort és feVere'é- | seit a sártól. egyidejű'e<r el'enörzöm a csatlakozásokat. Az olajozást és a j beállítást pontosan végzem s különö­sen nagy ügyeimet fordítok a csatla­kozás szilárdságára és az üzemanyag­vezetékek tisztaságára. Kiszámítom, hogy jelentéktelen csepegés esetén is (egy csepp percenkint), évente több mint 500 kilogram üzemanyagot veszi­tek. Az általam alkalmazott 15—20 fokot kitevő e őgyujtás a teljesítőképesség egy százalékával egyenlő Ez azt je­lenti, hogy egy idény alatt 60—70 hek­tárral többet sikerül felszántani. A szántásnál IGYEKSZEM CSÖKKENTENI A FORDU1.ÖBAN A TRAKTOR UTVONALAT. Ebből a célból két százméteres ba­rázdát a középtől elindulva kezdek szántani. Ez a módszer a legszeré­nyebb számítások szerint is az üres járatokat műszrkonkint 2 k'llomélerrel csökkenti és a teljesítményt 5—8 szá­zalékkal növeli. Átgondolva az elmúlt év munkájá­nak eredményeit,, arra a megállapítás­ra jutottam, hogy még nem használ­tam ki minden tartalékot. Eseíleg a niotor pon'os beállítása me'le't a színtssn'l tiz tagot is lehetre a'ka­mnzni. Ez tíz százalékkal emelhetné a gép te jesítőképességét. K- T FŐJAVÍTÁS KÖZÖTT rWMMEL 7200 HFKTA9 ELŐIRT SZÁNTÁST VEGEZTEM EL (a norma 5200) A^ost bizonyos va­gyok abban, hogv ezt a muta ószámot 8—0 e/.er hektárra lehet eme'ni. F>'.>en az évben méq erőtelesebben fo<rok harcolni az üzemanyaggal való takarékoskodásért. Ezért ' a hordók facs-njait fémdufókra cserél'em ki a nvilo't edények részére pedig fedőt készítettem. Egy cél felé igyekszem — új ered­ményeket elérni a magasabb termelés­ért vívott harcban. Biztos vagyok ab­ban, hogy a többi traktoristának is ugyané-, a célja. Ha elbeszélésem bár­me'yikiiknck is e'ó'segíti munkája megjavítását, nagyon boldog leszek. . I kisparaszt fejőstehene A szovjet parasztság A csehszlovákiai földműves­küldöttség, amely többhetes ta" nulmányúton volt a Szovjetúnió­ban, a hét elején érkezett visz­sza hazánkba. A kiküldöttek a nagy Szovjetúnióból gazdag ta­pasztalatokkal és értékes tanul­ságokkal felruházva tértek visz­sza Csehszlovákiába. Lapuink hasábjain rövidesen megszólaltatjuk az egyes részt* vett kiküldötteket, hogy élmé­nyeikről számoljanak be és tudá­sukat, szakismereteiket, amelye­ket a dolgozók szocialista orszá­gában szereztek, az egész dolgozó nép javára gyümölcsöztessék. Addig is. míg a kiküldöttektől beérkezett részletes beszámoló­kat megkapnánk, szolgáljon ez az alábbi ismertetés felvilágosí­tásul arról a nagyszerű munká­ról, amely a nagy Szovjetunióban folyik. Dolgozó parasztságunk e cikkből tartalmas képet nyerhet arról a hatalmas alkató munká­ról, amely a Szovjetúnió mező­gazdasági ágazatában folyik, de beszámol egyben a szovjet parasztság erősen feljavult hely­zetéről és emelkedett életéről is A Szovjet falusi gazdaságban végbement történelmi átalaku­lások és a kolhozrendszer teljes és végleges győzelme új szovjet kolliozparasztságot alakított ki, amelynek nincs párja sehol a vi­lágon. Ez a parasztság teljesein mentes mindenféle kizsákmányo­lástól. E parasztság munkája, jó­léte, a társadalmi tulajdon, a kol­lektív együttmunkálkodás és a modern technika alapján épül fel. A szovjet parasztok, a mun­kások és érteünrségiek szabad polgárok, akik a legmesszebbme­nő jogokat élvezik, akik orszá­guknak urai, országukat saját maguk vezetik, mégpedig a saját soraikból kiválasztott legszorgal­masabb és legderekabb emberek útján. Azoknak a parasztoknak a száma, akiket 1937-ben a Szovjet­únió Legfelső Tanácsába képvi­selőnek választottak, 130 volt, vagyis az összes képviselőknek csaknem negyedrésze. A Nemze­tiségek Tanácsába 200 parasztot választottak meg képviselőnek, közöttük 6 kombájnvezetőt, 9 traktorbrigádvezetőt, 28 kolhoz­elnököt, 25 brigád- vagy csoport­vezetőt, 15 állattenyésztőt. A népnek több mint egymillió választottja — legnagyobbrész­ben kolhoz-tag — dolgozik a fa­lusi szovjetekben. Ezer meg ezer szovjet paraszt működik aktívan a vidéki és központi sajtó mun­kájában, munkáslevelezőként. E munkáslevelezők megkritizálják az elkövetett hibákat, feltárják a fogyatékosságokat és nagy segít­séget nyújtanak a Bolsevik Párt és a szovjet állam politikájának becsületes alkalmazásában. A gazdasági mamka mindjob­ban közeledik az ipari munká­hoz, mégpedig a traktorok és más bonyolult mezegazdaság: gé­pek szokatlanul nagy alkalmazá­sa révén. 1938-ban a szovjet fal­vakban 943.000 traktorista, 247 ezer kombájnvezető, 215.000 sof" főr, 120.000 traktorbrigád-vezető, 40.000 mechanikus dolgozott. Vegyünk néhány beszédes pél­dát: A kombájnvezető Oszkin testvérek két kombájnon együtt dolgozva 5240 hektárról gyűjtöt­ték be a termést s ilymódon 16.337 embernek, 273 lónak, 25 aratógépnek, 50 cséplőgépnek és 40 rostálógépnek munkáját vé­gezték el. Gépek nélkül — amint a cárizmus idején volt — ugyan­ez a földterület 3 323 ember mun­káját kivánta volna meg. Más példa: Borin kombájn­vezető 2000 hektár földről taka­rította be a búzát, mégpedig több mint 180.000 pudot, vagyis 2830 tonnát s ilymódon naponta 950 ember, 150 ló és 57 cséplőgép munkáját végezte el. íme, ilyen embereket nevelt a sztálini rendszer! íme, milyen nagy mértékben megkönnyíti a gép a szovjet paraszt munkáját! A technikai eszközök gazdagsága és sok szakember: mezőgazdász, szövetkezeti munkás, állatte­nyésztő, tehetséges szervező munkája, a szovjet mezőgazdá­szok előtt olyan új távlatokat nyitott meg, amilyeneket a kapi­talista világ 'egyáltalában nem ismert. A kolhoz-parasztok tíz­ezrei, egész J; (elhozok szocialista versenyben vannak egymással és csodálatos termelési eredménye­ket érnek el. A jól dolgozó kol­hoz-tagoknak nemcsak nagy anyagi hasznuk van, hanem az egész ország részéről a legna­gyobb megbecsülésben és elisme­résben részesülnek. A szovjet kormány a kolhoz-tagok érdemes munkáját a legmagasabb rendje­lekkel tünteti ki. A szovjet paraszt az átkozott mult szomorú hagyományaival szakítva, lassankint megtanulta, hogy elsősorban az összesség ja­vát tartsa szemelött, mivel a ta­pasztalat bebizonyította számára, hogy csakis a közjó, az összesség java, az egész társadalom java nyújthat biztosítékot a társada­lom minden egyes tagjának. A sötét emlékű cári idők muzsikja, akit a munka és a nyomor elgyö­tört, akiknek a gazdagok előtt meg kellett alázkodnia, — ez a muzsik ma már csak régi köny­vek lapjain és az öreg parasztok emlékezetében él. A szovjet rend­szer felébresztette a parasztem­berben a méltóság érzetét, meg­tanította arra, hogy büszke le­gyen sajátmagára és munkájára, amely az egész nép hasznára vá­lik és amelyért az egész nép tisz­teli. A kollektivizálás ilyetén­képpen teljesen átalakította a parasztember lelkivilágát, kiszé­lesítette látókörét, gyarapította tudását, emelte szolidaritását a közösség többi tagjaival, az egész néppel. Ez számtalanszor bebizo­nyult, főkép az 1941—45"ösNagy Honvédő Háború idején, amikor a szovjet parasztság fényes bizo­nyítékát nyújtotta nem csak egyéni hősiességének, hanem an­nak is, hogy a szovjet államért a leenagvobb áldozatokra is kész. A jövede'mező és helyesen veze­tett kizgazdaság fontos és szinte nélkülözhetetlen kelléke a jó fejőste­hén. A kisparasztnak a jó fejőstehenet nagyon meg kell becsű nie, mert az általa termelt tej a legolcsóbb és egegészségesebb eledelt szolgáltatja családjának, a felesleges tej és ter­mékeinak (vaj. tejfel, túró) eladásá­ból mindennapi pénzbevétele van, a termeit istállóiragya íe.használásával, földjének termelőképességét javítja, szaporulatával pedig a kisparaszt egy k fő jövedelmét képezi. Ezért a kisparasztnak a szar­vasmarhatenyésztés fejlesztése érde­kében mindent el kel követnie. Mik a legfontosabb követelmények a helyes és jövedelmező szarvasmarha­tenyésztésnél? A kisparaszt tehene él:tének java­részét istállóban tölti Istálló a jó­szág lakása, ezért az istálló az állat­nak nyújtson nyugalmai és bőséges férőhelyet. A jó istál ónak legyen tá­gas nagy ajtaja, hogy a borjas te­hén ezen át kényelmesen, minden aka­dály nélkül ki és be járhasson. Le­gyen nagy abl ka és szabályozható sze'lőztető nyílása, mert az istá'ló hő­fok' t sze"őztetésse! kell szabályoz­nunk. A túlhideg, vagy a tú meleg is­tál'ó az állat egészségének csak ártal­mára szolgál. Igen fontos az istállóban a jászol. A be'onj'szol jobb min 1 a íajászol, sok­kal tartósabb és nin~s benne szög. A tehén állása, lehet jói döngölt anvrg­ból, vagy tég'ábó 1, de'legyen mindig jól s lehetőleg bőségesen almozva. A trágyát az istrllóbó! minél gyak­rrbban vigyük ki, hogy az istálló leve­gőjét ne rontsa. A tehén feje fölé helyezzünk táblát, melyre nevét, üzekedés, illetve íödöz­tetése idejét s ha tiszta tenyésztésből származik, úgy származását vezessük rá. Milyen tehenet használjunk tenyész­tésre? Kisgazdáink itt követik el a legtöbb és a legsúlyosabb hibákat. Makacsul, szinte kélségbces.elten ra­gaszkodnak apáik és nagyapáik neve­. ésébői leszármaztatott teheneikhez. Elég hosszú állatorvosi működésem alatt számtalan esetben voltam tanúja jómagam is, mikor a gazda majdnem sírva kért, hogy mentsem meg tehe­nét, mert elpusztulásával az öregapá­tól örökölt „fajá'lat" veszne ki, n:ás esetben azon panaszkodott, hogy tehe­ne csupa birkaborjút ellik, nem tud üszőt fogni és így kivész a faja s ha megkérdeztem hogy mennyi tejet ad naponta, gondolva, hogy bizonyára igen jó tehén volt, armért gazdája úgy félti és sajrálja, legnagyobb meg­lepetésemre majd mindig a válasz az volt. „igen sokat nem ad. úgy 2—3 litert, de igen jó a leje". Míg nem is­mertem meg az apáról-fiúra ma­arndi és csökönyös rigaszko­dást, vagy mikor feladtam a kérdést, mért nem kecskét tartanak tehén helyett, hisz az is ad 2—3 liter tejet s egy tehén takarmŕnyán 5 kecskét is tarthatnak, az én ió maradi gazdáim nr'ndig megsértődtek. Pedig sokká' nagyabb szégyen 0—3 'iteres telienet tartani, mint jó kecs­két. Tudva azt, hogy úgy a jó mint a rossz tejelőképesség öröklődik, érihe­tö, hogy vidéken egész községeket találunk, ahol a tehenek átlagos tej­hozama nem éri el a napi 4 lileres ál­lagot, mert a község tehénállományát ilyen hibás családi tradíción alapuló lenyész-, illetve nem tenyésztehenek képezik. A jó tejelő tehén feje kicsi, tckln­tete élénk, szarva finom, vékony, nyakát finoman ránco't bőr fedi, tör­zse mé'y, dongás és hosszú, hasa ter­jedelmes, de feszes nem lógó vagy felhúzott,, tó'gye bőerezettségű, puhés mirigyes tapintatú, fejlett csecsemő­bimbókkal. Kizárólag a külső testalakulásból nem következtethetünk teljes bizton­sággal a teieló'képességrc, hanem te­henünk tejhozanii'ról próbáiéjéssel kell meggyőződnünk. A tehén tulajdonosának nemcsrk a napi tejhozamot, hanem a telién évi tejhozamát is ismernie ke l. Arra kell törekedni, hogy teheneink évi 2.500—3.500 liter tejet könnyen, szervezetük megerőltetése nélkül tud­janak terme'ni és eme'lett évenkint egy-egy egészséges borjút is nevelje­nek. Fent leírt követelmények nem túl­zottak és nem elérhelelenelí, ott, ahol a tehéntartásra súlyt helyeznek, sőt a helyes takarmányozással a tenyész­á latok he'yes kiválasztásával, a 3.0C0 —4.000 liter évi átlagot is el lehet érni. Ezért, ha jó és bötejelő tehenet akarnuk nevelni, törzskönyvezett te­héntől származó üszőborjút vásárol­junk. A törzskönyvezésnek az a célja, hogy az átlagosnál jobb minőségű ál­latok hasznothajió tulajdonságait, te­nyésztésbeli eredményeit, külső tesil tulajdonságait nyilvántartsuk, hogy a z utódok tenyészértékére mér a szü'ők törzskönyvi adataiból következtetni tudjunk. Miről ad a törzskönyv felvilágosí­tást? •1. Az állat származásáról. Szülei és ősei értékéről: 2. A tisztaságról Minél több szü­lőnél volt a fajtajelleg jó, annál biz­tosabb a jó'ulajdonságok átörökítése. 3. Termelőképességéről. Ez hatá­rozza meg az állal hasznothajió ké­pességét. 4. Kü'ső testalakulásáról. Ezzel is foglalkozik a törzskönyv, mert nyilván­tartja az állati test 12 méretét, ame'v­ből a szervezet erőteliességére, ará­nyosságára lehet következtetni, ami viszont az állat átörökítő és termelő­képességével van összefüggésben. 5. Tenyésztésbeli eredményekrő': vagyis arról, hogy az állat hány és milyen utódot hozott a világra, azokat hogyan nevelte fel. A törzskönyvezés rávezeti a gaz­dát, hogy ál'atai tulajdonságait meg­figyel ie, megismerje, a rossz tulajdon­ságokkal bíró, kevés hisznot hozó ál­latokat a tenyésztésből kiselejtezze s csak ?z érté'íes és hasznos él'atok utódait nevelje fe'. Ez a tenyésztésből szŕrmazó ma<ras?bb jövedelem e'ér< ;­sét és a tenyésztés minőségbeli fejő­dését fogja eredményezni. (Dr. B. J.) RÖVID HÍREK AZ ÁLLAMI BIRTOKOK ÉLETÉBŐL Garai és Kovács elvtársak, az ara­nyosi állami birtok alkalmazottai, az állami halastavak halállományá­nak feljavítására vállalkoztak. Ezzel kapcsolatos munkateljesítményüket, illetve munkakötelezettségüket Sztá­lin elvtárs születésnapjának tisztele­tére ajánlották fel. Munkájuk ered­ménye 330 tokhal volt. Meg kell említeni, hogy a tokhal mélyen járó hal és fogása nagy nehézségekbe üt­közik. A tokhal különösképpen nem­zetgazdasági szempontból hasznos, nagyon ízletes húsa van és csont­mentes, továbbá, mivel mélyenjáró hal és a "halastavakban a tenyésztett halak túlnyomó része a víz felületén tartózkodik, így a halasmedence al­jába került eleség nem veszik kár­ba, mert az így a tokhal etetésére fog szolgálni. * Bratislavában az állami birtokok területi igazgatóságán a szlovákiai állami gazdaságok alkalmazottainak munkakonferenciája volt az elmúlt napokban. Az ülésen résztvett ki­küldöttek megvitatták a munka nor­malizálásának kérdését, ennek meg­vitatásában résztvettek a forradal­mi szakszervezetek, valamint a mun­kaügyi és népjóléti megbízotti hiva­tal kiküldöttei is. A tárgyalások eredményeként egy bizottságot ala­kítottak, — munkásokból, etetőkből és szakemberekből — amely hat állami birtokot bízott meg az egyes mezőgazdasági munkálatok pontos leírásával, a hizlalás és állatápolás, a földek megművelése és egyáltalá­ban a mezőgazdasági termelés külön­böző ágazataiban mutatkozó mun­kákat illetően. A bizottság a kővetke­ző ülését még e hónap folyamán tartja meg, hogy a megbízott álla­mi birtokok előterjesztéseit értékelje és hozzálásson a pontos normák vég­leges megállapításához. Igy a mező­gazdasági termelés szektorába is bevezetjük, hogy a dolgozók ebben az ágazatban a többi ágazatokhoz hasonlóan az elvégzett munka meny­nyisége és minősége szerint legye­nek jutalmazva. Á normák beveze­tése lehetővé teszi az állami birto­kok alkalmazottainak, hogy többet keressenek, annyit, amennyit mun­kájuk után megérdemelnek. Ezzel egyidejűleg az állami gazdaságok teljesítik Široký elvtársnak a KSS Központi Bizottságának ülésén kife­jezésre juttatott kívánságát, hogy a szocialista verseny, az élmunkás- és újítómozgalom valóban tömegmozga­lommá. váljon. * A csehszlovák állami birtokok szlo­vákiai alkalmazottai Sztálin genera­lisszimusz születésnapjára már elké­szítették ajándékaikat: egy művé­sziesen kidolgozott fahordót állvány­nyal, amelyet az állami birtokokon termett borral kívánnak megtölteni, azonkívül e^y ugyancsak művészie­sen díszített fadobozban rizsmintát küldenek a dolgozó nép na<jy veze­tőjének, még pedig abból a rizsből, amelyet ebben az esztendőben sike­rült az állami birtokokon meghono­sítani.

Next

/
Thumbnails
Contents