Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-24 / 191. szám, csütörtök

1949 november 24 UJSZ0 Szövetkezeti tagokkal a Mezőgazdasági kiállításon A már Bábéinak induló fővárosunkban az utóbbi napokban állandóan s mind gyakrabban találkozol a falu emberével. Fekete, szépen csillogó ruhában, csizmában, fényes, vadonatúj kalpagban vagy ünnepre szánt nemzed viseletben lója az ulcát s jelenik meg út is. ott is előttem, amint kis táskáját féltve, őrizve viszi, hisz a jó hazait hordja benne, mert a városban maga szája ízére va'ó éleit — mondja — úgy sem talál. A Mihálykapu árkádja alatt találkoztam egy csoporttal — magyarul be.^z. * ck, bizony odamentem hozzájuk s rájuk 'köszöntöttem: — Adj'isten! Hát maguk is itt? S ugyan honnan? Tán kendtek is a búcsúba jöttek? Mert annyi itt a falusi ember, hogy ... A szemek ram meredlek, az egyik arcon mosoly, a másikon gúny cikázott. majd a csoport legöregebb tagja fél lépést előre tett, mintha a támadásra készülne, szép lassan kivette szájúból a füstö'gő, hosszúszárú tajtékjst, azzal orrom e ott játszva belekezdett a szóba: v — Viccőni ippen másokat is kereshetett vona. A'ti dógos emberek vagyunk s nem búcsújarok. • Aztán mintha egy gondolat suhant vo.na át agyan, így lolytatla öntudatos mosollyal az ajKán: — Tanúni gyültünk íöi a városba. Furcsálja talár r A mezőgazdasági kiállítást jöttünk el megnézni. A szomszéd falubeliek mesézték, hogy azokat tanulhat belő.

e az ember. így hát elhatároztuk a községben, he yesebben az Egységes Földműves Szövetkeze ben, hugy élünk az alkalommal és följövünk Bratislavába Most egy pillanatra én akadtam el, bántott a számom könnyen kiszaladt szó. Igyekeztem hát javítani a hibán. — Kora reggel van. Ügy vélem, most nemrég jöhettek csak. Hadd ajánljak valamit maguknak. En itt ismerős vagyok, meg a nyelvet is jobban bírom, mint maguk, elkísérem magukat a kiállításra s közösen megvitat juk majd az ott tapasztaltakat. Ajánatomat a pipás öreg bátyó, meg a többiek is nagy lelkesedéssel fogadták, de kettő-három vob még, akinek nem tetszettem, különösképpen a kijelentésemért. — Tudják, már csak azért is szeretnék magukkal elmenni a kiállításra, mert újságíró vagyok és érdekelne a véleményük. Érdekelne különösképpen azért, hogy a maguk véleményét adhassam arról a munkáról, amelyet szocialista köztársaságunk itt most kiállított. hogy belőle földműveseink merítsenek, tapasztalatokat szerezzenek, hogy az itt szerzett képeken, példákon tanulva indítsák meg, — ahogy azt Szlovákia földművelésügyi megbízottja is mondotta — 1950-re az ötéves terv munkáját. Szó szót követett de akkor már mindnyájan együtt ballagtunk a Manderla felé, ahol felszálltunk a 3-as vil'amosra, amely a kiállítási pavillon tőszomszédságában letett bennünket. Ahogy az első helyiségbe bementünk, Nagy Jánost, a háromholdas kisparasztot, a meredek úton felfelé haladó traktor kapt meg. Szemeivel valósággal simogatta a szor'alista dolgozó paraszt leghűbb munkatársát, a Zetor-gépet. — Látja, szerkesztő elvtárs, ez a felfelé kapaszkodu út s rajta a Zetor, ez a mi parasztsá'gunk jövőjét jelképezi. A géppel mind magasabbra és magasabbra tör, nagyobb \t*z a terme és, jobb lesz, olcsóbb, ezzel javul falvainkban meg a városban is az élet. Nagyobb dar-ir kenyérhez, nagyobb kulturlehetőségexhez jutunk, felemelkedhetünk, teljes emberekké válhatunk. Nem hisze-n, hogy ennél szebben és helyesebben éi lékelhette volna va'aki is a kiállítási nagycsarnok bejáratában elhelyezett traktort s ezzel kap csolatosan valakiben is szebb gondolatok támadhatlak volna. Percekig álltunk a traktor előtt, onnan figye tiik a hullámzó törne Jet, figyeltük az emberek arcát s aztán megkérdeztem a szövetkezeti tagokat: — Ugy-e, igaz-> volt Široký elvtársnak, amikor kijelentette, hogy Szlovákiában ne legyen egy község se, ame'ynek földművesei ezt a kiállítást meg nem teKintenék. — Mi ugyan nem hallottuk Široký elvtárs szavait de ha így mondotta, minden szlovákiai kis- és középparásztn^k, aki csak némiképpen is teheti, köle'essége. hogy ide feljöjjön és ezt a kiá lilás megtekintse. Társaságunk egyik fiatal legénye, alig 20e szteiidős. még hozzátette: — De nemcsak azoknak Kellene idejönniök, akik szívvel-lélekkel az ötéves terv megvalósítván dolgoznak, hanem azoknak is. akik nem hisznek még az Egységes Szövetkezet jobb jövőt hozó munkájában akik akadályozzák az egységes vetési terű etek bevezetését, mert itt, amint látom, erre is feleletel kapnak. Apránként végignézzük a fali táblákat, amelyek szemléltető módon bizonyítják és igazolják a szocialista mezőgazdasági termelési módszerek he'yességét e-, ugyanakkor szembeállítják a jelent d múlttal, amely mindmind bizonyítja, hogy 194H februárja óta a szlovákiai mezőgazdaság m: y nagy ha'adást mutat. A taktorok és önkötözők évről-évre emelkedő száma, a gépek által megművelt föld százaléka. a mezőgazdasági munkák szervezettsége, az állatállomány javulása, a legelők gyökeres megjavítása szembeállítják a termelési technikát, az e'avu't nézeteket a mezőgazdaság új és helyesebb módszpreivel. A hangulat közöttem és falusi elvmár több állami gazdaságunkban üolgozik és könnyíti a paraszti élet nyári nehéz robotját. Kreskóczi János, a brancsi idős kisparaszt, tóviröl-hegyire elmagyaráztatja magának Botka Jánossal, hogyan is működik ez a száz ember munkaerejét helyettesítő kombájn. Kérésére a kísérleti állomás alkalmazottja be is gyújtja a gépet. A hatalmas motorzúgás közepette elvesznek a hangok s ők egymás fülébe kiáltva adják fel a kérdést és a választ. Ahogy lecsitult a nagy robaj, Kreskóczi Jánostól megkérdezem. látott-e már azelőtt kombájnt. Őszinte választ kapok: — Nem, ilyen csodát én még nem láttam. — És sehogysem akarja elhinni Botka szavait, hogy ez a gép 4C0—500 métermázsa gabonát képes naponta betakarítani. ftóf §m • ii m MM Vf swm a. mwjmM, m tmw. ^^4zw^- UJ f

r . társaim, a szövetkezet kikü'döttei között mind melegebb és őszintébb lett. Tervekről beszélnek már, amelyeket végre akarnak hajtani a faluban. Megállapítják, hogy az egységes vetési terv bevezetésével a gabonanemüek hektáronkénti hozamát 3~j4. méiermázsával szeretnék emelmi, a legelőjavítást is rövid időn belül meg akarják oldani, hogy a szövetkezet és a falu teheneinek átlagos tejhozama emelkedjék. Ekkoi már elértük a kiá'iítás egyik legérdekesebb részét, ahol a mezőgazdasági gépek á'lnak. Természetesen itt volt a legtöbb néző. Már messziről kimagaslott a kombájn, a modern mezőgazdaság e legfejlettebb és legtökéletesebb gépe. de nehezen lehetett hozzáfél kőzni. Ezért először apránként a többi kiállított gépeket szemléittik meg, no meg az egyub mezőgazdasági munkálatokhoz szükséges szerszámot Nagy Jáncs vette e'őször észre csoportomról azt. amire a kiállítás rt-n aezősége a látogatók figyelmét ráirányítani kívánta. — Nézd csak Pista, ezt a hatalmas modern háromtagú ekéi — szóit oda komájához — és mellette az öregapáink által használt, favázas ekét. Egy kicsit elgondolkozott. bizonyára öregapjára gondolt s saját fiatalkorára, amikor a falu nepe e kezdetleges ekére ráhajolva, nehéz verejtékkel küzdött azért, hogy a feudális kor falusi nábobjainak megteremtsék a fényes élethez szükséges csengő aranyakat s ugyanakkor magának aiig a száraz kenyérre valót. — Oda nézzen, apus, micsoda hatalmas traktor! — Nagy János fia tévedett, mert a traktornak vélt gép a szovjet mezőgazdasági gépipar hatalmas fükaszálógépe volt. Otthagytuk hát a mult századból itt felejtett boronákat, fogasolókat. ekéket s odamentünk, ahonnan már az új kor dalát hallottuk felzengeni. Megcsodáltuk a hatalmas fűkaszálógépet és Botka János, az állami gépállomások központja kísérleti osztályának alkalmazottja, odasegített bennünket a hatalmas kombájnhoz Itt egy másik csoport magyar földművessel találkoztunk, ugyancsak szövetkezeti tagokkal. A nvitravidéki Branes község kis- és középparasztiai is itt állnak, csodálkozó szemekkel nézik, okumlálják a behemót gépszörnyeteget, amely ma Kreskóczival folytatott beszélgetésünk során közrevesznek a többi brancsiak, akik közül Matejovszky József örömmel számol be róla. hogy Brancson már megalakult az Egységes Földműves Szövetkezet, Dolgozik, működik, szép számmal növekedett az utóbbi időben a tagok száma. A három traktor, a kaszálógép, a vetőgépek és a mütrá-^yavetök, no meg a két vontató idén már az akadékoskodó brancsiaknak is bebizonyította, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetekkel a falu | ják, hogy az Egységes Földműves Szövetkezetek baromiífarmjai és az állattenyésztés egyéb szektoraiban bevezetett helyes tenyésztési módok egyedüli biztosítékai annak, hogy minőségi és mennyiségi szempontból követelményeinknek megfelelően fogjuk tudni emelni állatállományunkat. Közben az idő eljárt, mindenki már csomagját, kofferjét simogatta, embereim megéheztek és a városból idehangzó harangzűgás engem is figyelmeztetett. hogy délre jár az idő. A falusi ember a déli harangszónál ebýi mellett szeret ülni. így hát azt javasoltam, térjünk be a kiáliítás etkezdéjébe, ebédeljünk meg. Mososolyogtak, mert hiszen a Kofferük tele volt jó hazai élelemmel. Tartsak velük, egyek abból. Ám en csak ragaszkodtam az étkezőhöz, nem azért, mintha megvetettem volna a későbben jóízűen elfogyasztott hazai kolbász- és szalonnaféléket, ue hogy bebizonyítsam, a kiállítás étkezuejében a szövetkezetek, az állami birtokok, a nagyhizlaldák eredményességéről kapunk mindennél igazolóbb példát. Nem szóltam nekik még akkor sem, hogy mi az igazi célom, amikor ajkbiggyesztve mondogatták, mit is kaphatunk e nagyváros kiállítási étkezdéjében. Hát bizony meglepődtek. Talán nem is elég ez a szó rá, hogy meglepődtek. Valósággal leesett az álluk. Mondogatták is utána, szerkesztő elvtárs huncutul elbánt velünk, mert ide bennünket csak azért csábított be, hogy megcáfolja a szokott falusi véleményt, a nagyvárosban nem tudunk szájunk ízének megfelelő élelmet kapni. Asztalok köré telepedtünk, faltunk egyet a hazaiból, ezt inkább én tettem, ök meg sorra oda jártak a pult mellé, hogy megkóstolgassák a Húsüzemek kiváló gyártmányait. Beszélgetésünkre három nagyidai dolgozó is figyelmes lett, Majlát, Tóth Imre és Szaniszló János. Majlát munkás, Tóth és Szaniszló földművesek. — Eljöttem én is erre a kiállításra, hogy hírül vigyem a faluba, amit itt láttam — mondotta Majlát. — Megmondom őszintén, örülök, hogy győzött bennem a kíváncsiság és megtettem ezt a hosszú utat Nagyidáról Bratislaváig. Engem főleg a szakaszos legeltetés fogott meg, egyáltalában a legelők feljavításával és termékenyebbétételével kapcsolatos munkák. Mert a mi vidékünkön az állattenyésztés nagy bajokkal küzködik, éppen a rossz és helytelenül kezelt legelök miatt. A két nagyidai földműves is bekapcsolódik a beszélgetésünkbe. Egymásra nevetnek é3 csaknem egyminden problémája megoldódik és csak a falu lakosságán múlik, hogy a még fennálló problémák megszűnjenek. Nagy Jánosékkal tovább folytatjuk útunkat, végigmegyünk a második számú kiállítási pavilonon, ahol szebbnél szebb lovakat látunk, az állami birtok tenyészállatainak büszkeségeit, kisparasztok nevelését. A falakon hatalmas táblák, melyek a szocialista mezőgazdálkodás irányvonalait tüntetik fel jelszavasén. A második számú pavilonból a baromfikiállításra mentünk. Szemléltető módon kapunk itt is képet a helyes baromfitenyésztés módjairól. A kiállított állatok, a miniatűr baromfitenyészdék, világosan igazol1 szerre mondják el élményeiket. Őket ! különösképpen az állami és a szövetkezeti sertéshizlaldák eredményei lepték meg. Azok a gyönyörű szép sertéspéldányok, amelyeket itt láttak. Szaniszló János meg is jegyzi: — Ej, ha minden faluban már működne az Egységes Földműves Szövetkezet s minden parasztember tagja lenne, megszűnne a baj a kontingenssel. Az ilyen állatokra öröm, ha a garda szeme ránéz. Elbúcsúztunk a nagidaiaktól, mert még sok megtekinteni való áll előttünk. Mégegyszer bemegyünk a baromfipavilonba, mert Nagy János és a többi szövetkezeti tag a raktárszövetkezet tojáselosztó munkáját akarja még egyszer megszemlélni. Itt fehéi kabátos alkalmazottak világítják, osztályozzák és csomagolják szállításra alkalmas fadobozokba a beszolgáltatott és felvásárolt tojásokat. Barátaim nagy figyelemmel hallgatják a tojáselosztó alkalmazottjának szakszerű magyarázatát, majd egyszerre csak a ..éttérből egy érdeklődő kérdést halloK: — És kinek a kára a rossz tojás? —Mindnyájunké, de legfőképpen a felvásárlóé, mert mi az átvett tojásmennyiséget minőség szerint pontozzuk és a rossz tojások a felvásárlók kárát is jelenti. — No, emberek — hangzik Nagy János válasza, aki, amint most már látom, nemcsak a csoport legidősebb, de egyben hangadó tagja is, — ezentúl vigyázni fogunk az asszonyok körmére, hogy be ne keverjék a rossz tojásokat a kontingensbe. Hisz itt mindnyájan hallhattuk, hogy ez a csalafintaság, amelyet asszonyaink oly előszeretettel szeretnek elkövetni az egész közösség, de főképpen a felvásárlónak jelent anyagi kárt. Már pedig ml szövetkezeti tagok az ilyen munkát a faluban nem fogjuk megengedni. Esteledik és mielőtt elhagynők a mezőgazdasági kiállítást, betérünk még a nagycsarnokba, ahol újból megnézzük futtában az ott kiállított statisztikai kimutatásokat. Megállunk a munkás- és parasztegységet jelképező szobor előtt és ahogy ott állunk, Kósa József szövetkezeti titkár megjegyzi: — Látják, emberek, így kell nekünk haladnunk, kéz a kézben, falusi munkásnak, kisparasztnak, középparasztnak a városi munkással és együttes akaratunknak senki sem fog tudni ellentállni. A komoly fejek e megjegyzésre helybenhagyólag bólintgatnak, némán megyünk egymás mellett a villamos megállóig és Kósa József szavaira gondolunk, amit a munkásparasztegység szükségességéről mondott. .—

y .—

j. December elején jelenik meg a Népnaptár Hónapok óta folyó gondos és szurgos m unna ereuniények«*nt december elején jelenik meg a Népnaptár. Százhatvan oldalon szocialista társadalmunk vezetői, írúi és más építői szólnak az új ember hangján az olvasóhoz, tesznek cikkeikben, írásaikban tanúságot a népi demokráciák építő akarásáról, a Szovjetúnió vezette törhetetlen front béketörekvéseiról s a szocializmus felé haladó einber hitéről. Költőink, elbeszélőink vonulnak fel tarka sorban a Népnaptár oldalain, egy-egy fejezet szói a földműveshez, az aszszonyokhoz és az Ifjúsághoz, de a sport, keresztrejtvény és humor kedvelőinek is bőven jut a naptárban. Érdekességek a nagyvilágból, egészségügyi tanácsadó, postadíjszabás, betüsoros névnapmutató és sok más hasznos tudnivalók egészítik kl az 1950. évre szóló magyar Népnaptárt, melynek kiadója a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete (CSEMADOK), nyomását pedig a Pravda gratial és kiadóvállalat komáromi könyvnyomdája végezte. Díszes borítólapjával, mely Lőrincz Gyula művészeiét dicséri s a 16 oldalas mélynyomásos melléklettel együtt egy évre való kis kincs kerül a magyar dolgozó asztalára s meggyőződésünk, hogy szeretettel fogadják majd az első Népnaptárt, melynek ára mindössze 30 Kčs. Tekintettel arra, hogy naponta tömegesen érkeznek az ország minden részéből a naptár-rendelések és csak korlátolt mennyiségű példányszám készül, felkérjük kedves olvasóinkat, hogy rendeléseiket minél előbb juttassák el ki adóhivatalunkba. Egyúttal felkérjük olvasóinkat, hogy türelemmel várják meg befizetőlapunkat és tévedések elkerülése érdekében a naptárelöfizetéseket befizetölanunkon csakis a „Naptár" szó feltüntetésével utalják át címünkre. A november 25-ike után hozzánk beérkezett rendeléseket csak j december vége felé vagy január ! elején fogjuk intézhetni, feltéve, I hogy addig még naptárak renS dclkezésünkre lesznek, í V. Široký: „Szlovákiában ne legyen egy község se, amelynek földművesei a mezőgazdasági kiállítást meg ne tekintenék"