Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-23 / 190. szám, szerda

f A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPIA Bratislava, 1949 november 23, szerda 2 Kčs II. évfolyam, 190. szám Népünk a görög menekülteknek új hazát biztosít Csehszlovákiában Dr Ciemenfls külügyminiszter válasza a görsg kérdéssel ke^csclsíos tsmsdáso'ira New Yorkból jelentik, bogy az ENSz teljes gyűlésén a görög kérdést tárgyalták november lö-an. A i ASS­iroda jelentése szerint Suchy, a len­gyel delegátus, beje'entette, hogy Albánia képviselője kíván a közgyű.és előtt válaszolni azokra a vádakra, ame­lyeket Albánia ellen a görög megbí­zott és angol-amerikai partnerei emel­tek. Romulo, a közgyűlés elnöke, az­zal a kiiogással, hogy Alb-lnla képvi­selője már a politikai bizottságban kifejtette álláspont iát, a Lengyelor­szág állal javasolt kérést elutasította. A Szovjetúnió megbízottja tiltakozott Romulo önhatalmú eljárása ellen, azonban a közgyűlés szavazás alá bo­csátotta a kérdést. Az angol-amerikai többség a javaslat elutasítása mel.ett fog'ah állást. A szavazás eredményé­nek kihirdetése után a Szovjetúnió derekátUsa jelentkezett szólásra, aki megállapította, hogy a közgyűlés el­nöke szabálysértést követelt el, ami­kor megakadályozta, hogy az önálló aibán köztársaság képviselője a vá­dakra rekílökbálhasson. Megá'lapitot­ta, hogy a szavazás ismét bebizonyí­totta, hogy az angol-amerikai többség a görög kérdésben részrehaj'ó állás­pontot foglal el. a közgyűlésen oly módszereket érvényesít, amelyek nem méltóak az ENSz-hez. A döntés- nem felel meg a görög kérdés objektív taglalásának, ellenkezőleg olyan lég­kört támaszt, amely semmiképpen sem mozdítja elő a görög kérdés helyes megoldását. Ezután dr Clementis, a csehszlovák köztársaság külügyminisztere emel­kedett szólpsra. Nehéz elképzelni na­gyobb ellentétet, mint azt, amely azon határozat között, amely Görögország politikai függetlenségének és területi egységének veszélyeztetésérői szól és e határozat között van, mert a meg­kínzott és elnyomott nép politikai füg­get'ensége az angol-amerikai interven­ció következteben már régen meg van semmisítve és ežt imperialista és stratégiai célok, valamint a monarcho­fasiszta rezsim anyagi érd?keiben haj­tották végre. Ami a területi egysé­get illeti, — erről nem előszűr folyik a vita —, meg kell állapítani, hogy bár a bizonyítékok egész sorát ter­jesztették elő, a legfantasztikusabb vá­dakkal, különösképpen Albánia és Bul­gária e'len, mégis semmi olyan tényt itt nem mutattak fel, amely bizonyí­taná, hogy ezek a szomszédos álla­mok bárminemű olyan cselekményt tá­mogattak volna, ame'y Görögország területi egységet veszélyeztette vol­na. Az ĽNSZ nel: jogában áll, de kö­telessége is, hogy Görögország füg­getlenségének kérdésével foglalkoz­zék. De a mód ahogy azt tették, a döntés, amely ezzel kapcso'atosan be­következett. az ENSz történetének eqyik leg«ö!étehh fe'ezete mamd. Ahe'yett, hogy félreállította volna az útból az angol-amerikai intervenciót és ezzel a be politikai harcok okát is, a megszokott többség egy gyalázatos bűncselekményt hagyott jová, ame­lyet a görög néppel szemben elkövet­tek. Ezt a bűncselekményt már akkor készítették elő, atrikor a görög nép egjobb fiai, a? EAM szervezetében a náci megszállók ellen küzdöttek. Amerikai tisztek utasítására már ek­kor oly monarcho-fasiszta egységek p'akultak, amelyek arra kaptak meg­bízatást, hogy semmisítsék meg azo­kat a görög erőket, amelyek megma­radtak a német megszállók elleni har­cok viharai után. Görögországban biz­tonsági alakulatokat állítottak fel a görög hazafiak elleti, ame'yeket ké­sőbb a nemzeti gárdába olvasztott:'k, vagy magába a monarcho-fasiszta tisztelj vezette hadseregbe. Az ango­lok hasonlóképpen jártak el a görög rendőrség egységeivel is. Ezután Clementis Churchill 19Í1­es kijelentésére hivatkozott, mely szerint minden nemzet saját maga állapítja meg kormányának formá­ját és a szuverénitá.3, valamint az önrendelkezés jogát a nemzetek visz­szakapják. Churchill később úgy döntött, hogy az Atlanti-Charta megfelelő szakasza Görögország ese­tében nem teljesíthető, mert Anglia érdeke, hogy oda a német szárma­zású uralkodó visszatérjen. A gö­rög népnek jogában állott fegyvert emelni az újabb elnyomók ellen és a görög nép ezt 1944 decemberé­ben meg is tette. S ha Nagy-Britan­nia nem küldött volna intervenciós erőket Görögországba, úgy ma a szenvedő Görögország helyett itt a demokratikus görSg köztársaság képviselői lennének, akik a. béke megújításának na~y müvén dolgoz­nának. Az angoloktól az USA vette ét a görösrorszáíri hatalmat s ezzel átvette a felelősséget mindazokért a bűncselekményekért, amelyeket a görög nép ellen az amerikai és az anp-ol uralom alatt elkövettek. Clementis dr. ezután Cohenn?k, az Egyesült Államok képviselőjének csütörtöki nyilatkozatával foglalko­xott, aki kísérletet tett a görög nép hősi harcának meghamisítására. Co­hen a görög történelmi eseményeket hamis beállításban mutatta be. Dr. Clementis amerikai hírforrásból vett idézetekkel cáfolta meg Cohen állí­tásait. A görög kérdésben elfoga­dott rezoluciót bírálva megállapítot­ta, hogy annak elfogadását a bi­zottság szokásos összetétele tette le­hetővé. Ezt a bizottságot a Charta alapelveinek szellemével homlokegye­nesen állították össze. Az angol-ame­rikai rezolució, amelyet az első bi­zottság elfogadott, segítségnyújtás­ról szól, amelyet a görög partizánok kaptak oly államoktól, amelyek nem határosak Görögországgal. Mc. Neil kijelentette, hogy Csehszlovákia a görög demokratikus csapattesteknek segítséget nyújtott. Clementis be­szédében Mc. Neil megállapítására is reagált, hogy a csehszlovák gyárt­mányú teherautók és a 6 Jawa mo­torkerékpárok még a német meg­szállás idejében kerülhetett Gö­rögországba, vagy pedig marra a de­mokratikus hadsereg ejtette még zsákmányul monarchofasiszta egy­ségektől. Mc. Neil azt is állította, ho°-y' Csehszlovákia a görög de­mokratikus hadsereg parancsnoksá­gának központja. Vajion elképzelhe­tő-e, kérdezte Clementis, olvan ha­dászati mozdvlat Görögországban, amelyet Csehszlovákiából irányíta­nak! Azt hiszem, hogy Mc. Neil ezekkel az állításaival a Balkán­Bizottság híradásainak komolvságát még fokozottabban aláásta. Ezekről a me°- nem alapozott támadásokról, amelyeket Mcc. Neil és társai Cseh­szlovákia ellen intéztek, külügymi­niszterünk csak azért szólt, hoiry megvillantsa azokat a módszereket, amelyekkel a nyugati imperialisták és azok társai a görög kérdésben eljárnak. De hogy Csehszlovákia állás­foglalását a görög kérdéssel kap­csolatosan megállapítsam, egész őszintén kijelentem, hogy Cseh­szlovákia népe a legmelegebb, ro­kon?zenv érzésével viseltetik a görög demokratikus erők iránt. A csehszlovák nép őszintén egyet­értett szakszervezeteinknek gon­dosságával, amelyeket a görög gyerekek iránt tanúsítottak. A csehszlovák kormány készségeden adott helyet a görög menekültek kívánságának, akik Csehszlová­kiát kérték meg, hogy itt mene­dékhelyeit kaphassanak. Ezek a menekültek, a Jugoszláviából jött görög menekültek, akiket Tito hivatalnokai megakadályozták abban, hogy a belgrádi csehszlo­vák nagykövetségen Csehszlová­kiába történő távozásukat még­szervezhessék. Megakadályozik továbbá, hogy 110 millió dinár­nak megfelelő vagyonukat elhoz­hassák. A csehszlovák köztársa­ság minden lehetőt megtesz, hogy a görögországi angol-amerikai in­tervenció áldozatainak új hazat biztosítson. A legfontosabb teendő a mély szántás gyors befejezése. A kis" és középparasztságnak ebben jelentős segítséget nyújtanak a szövetkezeti és állami traktorok. A béke táborának újabb leleplezései az ENSz-ben Dr O. PAVLÍK: Népnevelés a szocializmus építésében A Szlovák Nemzeti Tanács üléster­mében összejöttek ma kétnapos ü és­re a kultúr- és népnevelő dogozók. Ezt a konferenciái a tájekoztatásügyi megbízotti hivatal hívta össze. A kon­ferencián több rn'nt 750 kultúr- és népneve.ő munkás vett lészt egesz Szlovwkiábói. Jelen voltak L. Novo­meský, Pavlík és halt'an megbízottak, továbbá Gtegor, a tá]ékoztatásíigyi miniszter he yelttse és a KSS köz­ponti bizottságának és az összes tö­megs/cervezeteknek képviselői. Az ülést V. L. Huszka tanár, a tájékoz­tatásügyi megbízotti hiv-ital I. osztá­lyának főnöke, nyitotta meg. Üdvöz­lő beszédében hangsúlyozta, hogv a ku'tör- és népnevelő munkások má­sodik szolvákiai konlerenciá ját azért hívták össze, hogy az érdekeltek mindnyá]an beszámoljanak tapaszta­lataikról, eddigi mtinká lukról, kölcsö­nösen kicseréljék nézeteiket és új fel ­adalokat tűzrenek ki a legközelebbi időszakra szakmunkáik terén. V. L. Huszka üdvözlő beszéde után dr. Ondrej Pavlik tájékoz tatásügyi meg­bízott beszede következett a népne­velésről, mint a szocializmus építése­itek segédeszközéről, hazánkban. Pavlík megbízott beszédében," amely fe'ölelte a népnevelési tevékenyseg minden feladatát, első he'yen kiemelte a politikai neve'és és a dolgozó nép politikai tudásának kiszélesítését és fejlesztését. Abban a társadalomban, amely a szocializmust építi — mondta Pavlík megbízott — az egész kultúr- és ne­velőmunkának alapvető tényezője és vezérelve a politikai nevelés. Ezért a szocializmus építésének korszaká­ban, amelyet élesedő osztályharc jellemez, legfontosabb feladat az a kitartó és legintenzívebb törekvés, hogy a természetre és az emberi társadalomra vonatkozó leghaladóbb szellemű világnézet ismeretessé vál­jon társadalmunk előtt és egész tár­sadalmunk világnézetévé váljék. Na­gyon helytelen, ha valaki azt gon­dolja, hogy a marxizmus és a leni­nizmus és annak filozófiai alapja, a dialektikus materializmus, csak egy osztálynak, sőt csak egy politikai pártnak a világnézete. A marxiz­must és a leninizmust a kapitalista társadalom ölében a leghaladóbb szellemű és legöntudatosabb osz­tály, a munkásosztály tette magáé­vá. Ez azonban olyan világnézet, amelynek általános érvénye van és a társadalmi fejlődés a kapita­lizmus után következő fokának vi­lágnézete. Ez egy új világnézet, amely a tudományos megismerés eredményein alapszik. Ez olyan vi­lágnézet, amely a mult összes többi világnézetein túltesz. A közel és a távol jövőben is va­lamennyi kulturális és nevelő mun­ka legalapvetőbb és legállandóbb fel­adataihoz tartozik: felébreszteni a (Folytatás a 2. oldalon) Hetek óta tart a vita, amelyben a Szovjetúnió és a Szovjetúnió köré csoportosult népi demokratikus or­szágok folytatjuk nagy és heroikus küzdelmüket az Egyesült Nemzetek Szövetségében, hogy a háborús uszítók és érdekeikért küzdő nyuga­ti imperialista politikusok ellen meg­védjék és megerősítsék a békét és a biztonságot. A Szovjetúnió külügyminisztere az elmúlt napok során a közgyűlés po­litikai bizottsága elé javaslatot ter­jesztett, amelyben azt indítványoz­ta, hogy az öt nagyhatalom, amely a Biztonsági Tanács állandó tagja is egyben, kössön egymás között a béke megszilárdítására paktumot. A háborúra uszítók tábora a Szovjet­únió békejavaslatát természetesen nem nagy kedvvel fogadta, mert hisz tőkéseik csak a háború küzdel­meiben és viharaiban találják meg számításaikat. Ellentervekkel jöttek, amelyekkel szemben mindenki, aki őszintén kívánja a béke fenntartá­sát, az országok függetlenségét és szuverénítását, csak elutasító maga­tartást tanúsíthat. De a nyugatiak célja nem az, hogy a békét és a biztonságot meg­szilárdítsák, ők csak időt kívánnak nyerni, mert minden egyes perc, mely a béke megszilárdítását el­odázza, rablópolitikájuknak újabb nyeresége. Napról napra húzzák te­hát az előterjesztett javaslatok meg­valósítását, hogy így a maguk éle­tét hosszabbíthassák meg. Ök az atomellenörzést úgy kép­zelték el, hogy az atomellenörzö szervet az Egyesült Államok kapi­talista trösztjeinek megbízottai fog­ják irányítani és a többi ország ki­szolgáltatottja lesz e szupertröszt­nek. Visinszkij ezekre válaszolva a következőket mondotta: — Mi bizalommal tekintünk a jö­vőbe, mert mögöttünk nagy mult ál) és miénk a hatalmas jelen is, amelyet szovjet népünk zsenialitása teremtett meg. Elutasítunk minden olyan tervet, amely hazánkat egy idegen kapitalista szervezet ellenőr­zésének kívánná alávetni. Két világ áll itt, ezt ma már egé­szen világosan láthatjuk. Mindegyik­nek megvan a maga koncepciója. Ha nem találjuk meg a megegyezéshez vezető utat, úgy munkánk lehetet­lenné van téve. Lehet-e ilyen utat találni? Lehet! És én bebizonyítom az együttmunkálkodás lehetőségét, nagy tanítóink, Lenin és Sztálin, Marx és Engels nyilatkozataival. Igen, uraim, minket a marxi és lenini tanok inspirálnak és vezetnek, mi ezeken az alapokon állunk, mert ez a tudományok leghatalmasabbja, amely a szociológia, nemzetgazdaság és egyáltalában az emberiség szo­ciális fejlődésének útján adva van. A mi működésűnk a tudomány alap­jain áll és nem utópisztikus. De én most a Szovjetúnió javaslatairól akarok beszélni és kritikusainknak a kritika becsületességének alapel­veiről. A szovjet javaslatok nagyon szerények. A mi javaslataink az atomenergiát illetően a 2. 5-ban vannak kifejezésre juttatva. Alap­jában véve arra irányulnak, hogy a közgyűlés instruálja, felszólítsa az atomerö ellenőrző bizottságot, ho; :y a továbbiakban már ne habozzék, hanem tegye meg a praktikus ren­delkezéseket az atomfegyver meg­tiltására és a nemzetközi ellenőrzés legszigorúbb megállapítására. Itt nem szavakra van szükség, hanem tényeket kell felmutatni és csak egyet kívánunk a Politikai Bizott­ságtól és annak közvetítésével a közgyűléstől, hogy olyan döntés fo­gadtassák el, amely kötelez a tény­leges feladatok elvégzésére. Ameny­nyiben az atomfegyvert tényleg be akarjuk tiltani, hozzanak olyan ren­deleteket, amelyek valóban véget vetnek e helyzetnek és valóban vég­rehajthatók. De cnök •— Visinszkij itt az USA és Nagy-Britannia, va­lamint a két kapitalista állam köré csoportosult bábkormányok kikül­dötteit értette — nem akarnak oly utasítások kidolgozására parancsot adni, amelyek valóban végrehajtha­tók lennének. Ez jogot ad nekünk arra, hogy az egész világ előtt ki­jelentsük, hogy önök nem pártolják az atomfegyver megtiltásáról szóló­rendeletet. Ezt igazolja az Acheson elnöklete alatt összeült bizottság jelentése is, amely jelentést önök álcázni tö­rekszenek. De ez nem fog sikerülni, mert Acheson levele nyíltan meg­állapítja, „itt van az ellenőrzés ter­ve, melyet kidolgoztunk, de ne gon­doljátok szenátor urak, hogy e terv, elfogadása következtében az Egye­sült Államok kénytelen lesz beszün­tetni az atombombák gyártását. Nem, az Egyesült Államok erre nem lesz kötelezve. Amennyiben a bom­bákat meg akarjuk tartani, vagy a készleteket emelni akarjuk, úgy a szenátusban azt fogjuk megszavaz­tatni, ami számunkra kedvező lesz". Acheson jelentéséből inkább az tű­nik ki — és ezt maga Lilienthal is megállapította —, hogy e bizottság figyelme nem arra irányul, hogyan lehetne az atomfegyver gyártását megszüntetni, hanem inkább arra, hogyan lehetne még több atombom­bát összegyűjteni. 1946-ban Lilien­thal bizottsága tudott arról, hogy elérkezik majd az az óra, még pe­dig történelmi óra, hogy más álla­mok is birtokában lesznek az atom­bomba gyártási titkának. És ez az óra eljött. De jó egy pár évvel ha­marább, mint ahogy azt az amerikai jövendőmondók jósolták. Visinszkij külügyminiszter ezután újból rámutatott a Szovjetúnió javas­latának fontosságára. Megállapította, hogy a Szovjetúnió javaslatának 2. §-át csak azok utasíthatják el, akik­nek nem áll érdekében az atomfegy­ver betiltásával kapcsolatos rendelet­nek meggyorsítása. Románia, Bulgária, Magyarország és Lengyelország választási küzdelme az ENSz közgyűlése eiöti Austin megbízott oly kérdéseket ve­tett fel többek között, mint például Románia, Bulgária, Magyarország és Lengyelország választásainak kérdé­sét. hogy oly körülményeket dobjon a tárgyalás menetébe, amelyek e von­ják a közfigyelmet a szovjet javaslat­ról és meggátolják ennek a béke megszilárdítására irányuló előterjesz­tésnek dejében való megvitatását. Visinszkij külügyminiszter Austin­nak adott válaszában megállapította, hogy ami Lengyelország kérdését il­leti, a vádakra a kellő választ a len­gyel delegátus megadta. Magyaror­szág, Bulgária és Románia kérdésé­ben magam akarok válaszolni és meg­állapítom, hogy e három kormányra vonatkozó vádaki ól éppen eleget be­széltek itt az ENSz-ben. Mi az ese­ményekkel kapcsolatban tényeket hoz­tunk fel. az ellenfél" pedig hallgatott. A lengyel delegátus helyesen a görög választásokra utalt, amelyeket a csa­lások és hamisítások egész sora kí­sért. Tény éš való, hogy a nemzetkö­zi ellenőrző bizottság tagját, a kali­forniai egyetem tanárát, aki ezeket a hamisításokat és csalásokat leleplez­te, kiűzték a bizottságból. Természete­sen ezt Austin és Mc. Neil elhallgat­ják. Austin — állapította meg ezek után Visinszkij — megismételte a ré­gi pletykákat, hogy mi 1945-ben ulti­mátummal éltünk a román királlyal szemben, amelyre neki két óra és öt perc alatt ke'lett vá'as/t adni. Honnan kaphatta Austin ezekét a pontos in­formációkat. Talán magától az ex­k irály tói? Jó volna talán őt meghívni ide és megkérdezni — Természetesen az ultimátummal kapcsolatosan egy szó sem felel meg a valóságnak. Ra­descu tábornok összeesküvéséről volt szó. Egy hitlerista érzelmű tábornok (Folytatás a 2. oldalon.!

Next

/
Thumbnails
Contents