Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-23 / 190. szám, szerda

A könyvkiadás a Szovjetúnióban Egy ország kulturális színvonalát a kiadott könyvek mennyiségéből lehet a legjobban megítélni. A Szovjetúnió ebből a szempontból az első helyen áll a világon. Már a háború előestéjén minden szovjet polgárra évente négy új könyv jutott. Nemcsak a mennyiségről van azonban itt szó. Az Amerikai Egyesült Államokban például nem egy olcsó, 25 centes kiadásban megjelenő könyv ér el igen magas példányszámot. Csakhogy milyen müvek jutnak ilyen módon az amerikai olvasó kezébe? Az Egyesült Államok „tömegbelietrisztikája" szégyenletesen alacsony színvonalon mozog. Ugyanazt a célt szolgálja, mint a hollywoodi termékek: elbutítja és tévútra vezeti az egyszerű amerikai embert és elvonja figyelmét a mindennapi élet kérdéseiről. Ezzel szemben a már legkisebb mértékben is komoly irodalmi termék egyáltalában nem jut el az USA-ban a széles néprétegekhez; az új regények átlagos példányszáma: 51)00, a versköteteké pedig csak: 400. Mi történik ugyanakkor a Szovjetúnióban? Mit olvasnak a szovjet emberek? Nézzük csak a szépirodalmi termést. .Tekintélyes helyet foglal el az egész könyvtermésben: az J948 első 9 hónapjában kiadott könyvek példányszáma összesen 76 millió volt. A szovjet állam célul tűzte ki maga elé a nép kulturális színvonalának emelését. Azok a szellemi értékek, amelyeket az emberi agy a történelem során kitermelt, a Szovjetúnióban a széles néptömegek közös kincsévé váltak. A szovjet kiadók igyekeznek az olvasóközönség egyre növekvő igényeit kielégíteni és ugyanakkor helyes irányban nevelni az ízlését — ezért elsősorban klasszikus müveket adnak ki, hatalmas példányszámokban. A klaszszikus írók müveit a Szovjetúnió valamennyi nyelvén megjelentetik, olyan népek nyelvén is, amelyeknek azelőtt nem is volt írott irodalmuk. Puskin, a nagy orosz költő müveit az elmúlt 32 év alatt 76 nyelven, összesen 35.5 millió példányban adták ki. Maxim Gorkij müvei ugyanakkor 66 nyelven jelentek meg, több mint 50 millió példányban. Nemcsak az orosz szerzők müvei ilyen népszerűek. Sokat fordítanak le és adnak ki valamennyi szovjet nép klasszikusaiból is. Tarasz Sevcsenko, a híres ukrán költő költeményei az elmúlt évek alatt 498 kiadást értek meg, 33 nyelven, 5.5 millió példányban. A szovjet emberek élénk érdeklődést tanúsítanak a szépirodalom újdonságai iránt is. A szovjet írók és költők müveikben mélyreható kérdéseket vetnek fel és oldanak meg, az olvasóban magasztos érzéseket ébresztenek és arra ösztönzik őket, hogy a kommunista társadalom építésének tevékeny munkásai legyenek. Az í948-as év első 9 hónapjában 22 kiadóvállalat összesen 438 ezer példányban jelentette meg Pavlenko: „Boldogság" cimü új regényét, amely a háború által tönkretett Krim-félsziget újjáépítését írja le. 16 kiadó csaknem 600 ezer példányban adta ki a fiatal M. Bubennov „Fehér nyírfa" cimü regényét, amely Moszkva 1911. évi védelmét írja le. 20 vállalat kiadásában jelent meg B. Polejov: „Egy igaz ember története" című regénye, amely a szovjet ember lelkierejét és azt a törekvését ecseteli, hogy népének hasznára legyen. E regény összpéldányszáma elérte az 560 ezret. Mindezek a müvek teljesen kifogytak. Ma már sok városban új kiadások készülnek belőlük. A legjobb szovjet írók és költök müvei sokmillió kötetet tesznek ki. Konsztantin Szimonovnak, aki a 30-as évek közepén tűnt fel az irodalomban, könyvei elérték a 13 milliós példányszámot. Szimonov müveit eddig már a Szovjetúnió 32 népének a nyelvére fordították le. Mihail Solochov müvei 53 nyelven jelentek meg, példányszámuk 16 millió körül mozog. Az orosz szerzők müveihez hasonlóan a külföld klasszikusainak és legjobb íróinak alkotásai saját hazájukban soha nem hallott példányszámban jelennek meg a Szovjetúnióban. Az 1917-től 1947-ig eltelt 30 év alatt külföldi szépirodalmi müvekből összesen 174 millió példány jelent meg, ebből az angol és amerikai irodalmi müvekre 67 millió jutott, Dickens müveinek példányszáma csaknem 2.5 millió, Shakespeare müveié 1,600.000. Ezek a számok híven és pártatlanul tükrözik a Szovjetúnió kultúrpolitikáját. Ez a politika változatlanul következetes és szilárd alapokon nyugszik. Moszkvában külön Kül- UJSZÖ a szocializmus építésében 1949 novembV szocialista öntudatot a lakosság szé•les rétegeiben. Mert az az ember, aki tudományos szemszögből ismeri az emberi társadalom múltját és látja a szocializmus és kommunizmus korában országa és az egész emberiség fejlődésének hallatlan nagy távlatait, az olyan ember végleg kilépett a kizsákmányolt osztályok tartalékából és nem passzív, hanem aktív harcosává vált a szocializmusnak. Ezért a politikai öntudatosságnak kitartó és folytonos terjesztése a marxizmus és a leninizmus szellemében váljék a mai korszakban a népnevelő munkások valamennyi tevékenységének vezérelvéve. A politikai nevelésnek a mult év folyamán elért legfontosabb eredményei közé sorolta Pavlik megbízott a Kommunista Párt nevelő tevékenységét, amely mintaképül kell, hogy szolgáljon elviségével, mun(Folytatás az 1. oldalról) kaformáival és módszereivel, hogy hogyan kell az egész lakosság közt terjeszteni a marxizmus és leninizmus igazságait. A Kommunista Párt tevékenysége és kezdeményezése felbuzdította és helyesen irányította ezen a téren az összes népnevelő munkásokat. Ezután Pavlik megbízott rámutatott arra, hogy a politikai nevelés észrevehető haladásai mellett néhány megfontolandó hiány is felmerült, leginkább az a hajlam, hogy a politikai nevelést elkülönítsék a gyakorlattól, ami a dolgok kárára van. Nem biztosithatjuk szocialista fejlődésünket, hogyha a mi munkásaink nem látják és nem tudják, hogy mire kell összpontosítaniok az adott percben figyelmüket és mit kell az adott pillanatban a legsürgősebben megoldani. vezeteinek kérdése. Helytelen volna, ha azt gondolnók, hogy az agitáció számára a legmegfelelőbb forma a nagygyűlés és az előadások. Üj formákról és eszközökről kell gondolkoznunk. Nem elegendőképpen fejleszthettük ki a különböző körök, főleg az olvasó", vitakörök és az otthoni agitáció stb. formáit. Az öntudatosító munkának kiváló segítői az agitátor számáru a mozi, színház, rádió, hangszóró, műkedvelő körök stb. Az agitációs munka kifejlesztése az összes tömegszervezetek ügye és legalsó kötelessége, amelyet szívesen vesz magára a Nemzeti Front vezető tényezője, a Kommunista Párt is. Ez az alap lehetővé teszi, hogy az agitációs munkába belevonjuk az öntudatos munkásokat, földműveseket, mindenfajta szakembereket, az állami, államosított és szövetkezeti gazdálkodás hivatalnokait. Az állami nevelő szolgálat szervei szívesen fognak segédkezni az agitációs munka kifejlesztésében. A népnevelés további feladatai és új tényezői A nép politikai nevelése a gazdasági élet fejlődésének alapja Ma minit legfontosabb probléma, országunk kiépítésének a kérdése áll előttünk. Teljesíteni és végrehajtani az ötéves tervet, ez a mi útunk a szocializmus felé. Ez azt jelenti, hogy az ötéves terv teljesítése alapvető dolog, az egész társadalom Ugye, tehát nemcsak azoké, akik közvetlenül a termelésben dolgoznak. És ezért a kultúrmunkásoknak is minden erejükkel segiteniök kell ebben a törekvésben. Nemzetgazdaságunk növekedésével egyidöben halad a falu kiépítése a szocializmus félé. Ezzel számos politikai probléma függ óssze, amelyeket állandóan szem előtt kell tartani a kultúr- es nevelömunka egész terén. Ezekkel a problémákkal foglalkozva Pavlik megbízott hangsúlyozta, hogy a nemzetközi életben első helyen Ŕll a békéért és a béke megvédésééi t folytatott harc kérdése. Ez az a nagy iskola, amelyben a nemretek megtanulnak politikailag gondolkozni. amelyben az emberek politikai öntudatot nyernek. E^zel a kérdéssel összefügg politikai kapcsolataink elmélyítése az első szocialista országhoz, a Szovjetunióhoz. Szlovákia népének őszinte kapcsolata a Szovjetúnióhoz a mindennapi életben nyilvánul meg. Csehszlovákia népe tömegesen dokumentálja a Szovjetúnió iránti szeretetét a Csehszlovák-Szovjet Barátok Szövetségébe való jelentkezéssel, épppn ügy, mint J. V. Sjztálin köszöntőjének aláírásával. A Szovjetúnió iránti őszinte ragaszkodás ma világosan mutatja a szocializmus alapelvei iránti hűséget. Egyedül csak a szocializmus biztosítja a nemzetek fejlődését Ezután Pavlik megbízott megemlékezett a burzsoá nacionalizmus károsságáról, a kozmopolitizmus ártalmasságáról és hangsúlyozta, hogy nagyon tevékenyen éleszteni kell azt a iudatot, hogy egyedül csak a szocializmus az, a szocialista társadalom, amely biztosítja a nemzetek közti békés együttélést és lehetővé teszi minden nemzet számára a fejlődést minden irányban. Ebben a tekintetben különös fontossággal bír a nevelő és kütúrmunka Szlovákia déli határa mentén, ahol együtt él a szlovák és a magyar lakosság. Tudatában kell lenni annak, hogy a főfeladat nem az. hogy a régi egyenetlenséget keressük és nyelvi kérdésekről vitatkozzunk. Dél-Szlovákia fejlődése es annak bekapcsolása a csehszlovák népi demokratikus köztársaság kiépítésébe csak a szlovák és magyar dolgozó ncp kölcsönös megértésével és együttműködésével lehetséges. Ebben az irányban igen nagy fontossággal bír a csehszlovákiai magvar dolnozók kullúregvesíi'ete (CSEMADOK). Dé'-Sz'ovžkiában továbbra is intenzíven kell do'qoznia a Mat

;ca Slovenskának és mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy ez az országrész fe'viruüon. Ezután Pavlik megbízót taz agitáció nagy jelentőségéről beszélt. Az ariláeió alatt, mondotta Pavlik megbízott, azt a szé'es méretű nevelő kampányt értjük, amely azoknak a gazdásági, szociális és kulturális építés, úgyszintén belpolit'kánk és külpolitikánk terén elért sikereinket népszerűsíti. Ezenkívül hozzátartozik még a széles néptömegek mozgósítása és öntudatra ébresztése bizonyos konkrét feladatok teljesítésére, amelyek előttünk állnak. Az agitáció! helyesen és intenzíven kell vezetni. Sokkal nagyobb mértékben kell népszerűsíteni néni demokratikus rendszerünk politikájának eredményeit, mert ezek közül sok gyakran az agilíció hián^i következtében nincs kellőképpen kihasználva a dolgozók érdekében. Így van ez például a nemzeti bizottságokkal, amelyek gyakran úgy állnnk a lakosság szemei előtt, mint azelőtt a jegyző vagy a bíró. Az egyházi kérdésekben is az agitáció hiánya és a széles tömegek öntudatának hiánya okozta, hogy a reakciós e'emeknek sike.rü't a kormány politikáját úgy beállítani a lakosság előtt, mint amely az ő érdekeikkel szemben ellenséges á'lí.spontot foglal el Nem magyaráztuk mer eléggé, hogv az álamnak egyházpolitikájában nem a val'ásról ven szó, sem a papok biztonságáról, hanem arról, hogy az egyház ne éljen vissza a vallással népi demokralikus rendszerünk felforgatására és ne használja fel a vallást külföldi, idegen érdekekben, a nép ellenségei érdekében. Az agitáció megszervezése és kifejlesztése A faluban agitációs munkánk mindenekelőtt a mezőgazdaság termelés emelésére fog irányulni. Kéz a kézben ezzel az emeléssel kell haladnia az agitációnak a földmüvesmunka új megszervezési formáiért, az Egységes Földműves Szövetkezetek megszervezéséért a falukban. Kultúrmiinkásaink ma együtt fognak haladni a földművesekkel nehéz útjukon az új, jobb élet felé és minden erejükből segíteni fogják őket. Az ipari termelésben igyekezni fogunk agitációs munkával segíteni annak az új szocialista szellemnek a kifejlesztésében, amely üzemeinkben születik. Igen fontos az agitációs munka módszereinek, formáinak és szerföldi Irodalmi Kiadó működik, melynek a célja: megismertetni a szovjet olvasóközönséget a külföldi irodalom újdonságaival. Az angol és amerikai írók müvein kívül számos francia, cseh, lengyel, magyar, norvég és bolgár szerző müve jelent meg a Szovjetúnióban. Százezres példányszámban jelenteti meg a külföldi szerzők müveit a Moszkvában működő Állami Szépirodalmi Kiadóvállalat, a legnagyobb szovjet kiadóvállalatok egyike. Lendületes munkájáról némi fogalmat nyújt az a tény, hogy a vállalat 19i9-ben 25 millió példányt ad ki — ami hétszeresen múlja felül a háború előtti. 1940-es év könvtermését. Az Állami Szépirodalmi Vállalat a folyó évben egy 40 kötetből álló európai regénysorozatot jelentet meg. A sorozat első kötetei Balzac „Goriot apó" és Stendhal „Vörös és fekete" cimü regényei. Kiadja ezenkívül a vállalat Goethe, Schiller, Heine, Balzac, Shakespeare, Ibsen és más klasszikus szerzők alkotásait. Nagy példányszámban jelennek meg a szláv írók müvei: Miczkievicz öszszes költeményei, Sienkiewicz: „Keresztes lovagok" cimü regénye, Maria Majerova cseh szerző alkotásai. A Szovjetúnióban kiadásra kerülő müvek nagy száma világosan tükrözi azt az egyre fejlődő, hatalmas kultúrát, amely a szocializmus országában ma már az egész nép közös kincsévé lett. A lakosság tudományos nevelésére, azaz arra, hegy dolgozóinkat megismertessük a tudomány vívmányaival, művészi és sportnevelésük tekintetében is nagyon jelentős figyelmet kell szentelnünk. A népnevelő munka jelentős része az összes rendelkezésünkre álló eszközök helyes felhasználása. Az első helyen figyelmet keli szentelni a nyomtatott szónak, a könyveknek és a folyóiratoknak. Az olvasókörökön keresztül kell megtanítani az embereket, hogy megszeressék a könyvet. Vidékünk nagy hátránya még mindig az aránylag alacsony sajtóvásárlás. Fel kell hívni a figyelmet a filmek, a rádió nagy fontosságára és ki kell használni az összes nevelőeszközöket. Ezután Pavlik megbízott rámutatott arra, hogy a Kommunista Párt vezetőszerepe mellett igen nagy feladat jut első helyen a ROH-nak, amely kultúrális és nevelőtevékenységet folytat minden irányban. A második legfontosabb tényező, amely népi de- i mokratikus nevelésünkben igen nagy szerepet játszik, az Ifjúság Szövetsége, Meg kell említeni a /ivenát is, a Földművesek Egységes Szövetségét, a Matica Slovenskát, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét stb. Az utóbbi időben új, hatalmas kultúrpolitikai tömegsizervezet fejlődött ki, a Csehszlovákiai Szovjetbarátok Szövetsége. A népnevelő munka színvonalának emelkedését tagadhatalanul az a tény is mutatja, hogy ezen a konferencián egész Szlovákiára vonatkozó nevelési és kulturális tervet fogadunk el, amelyet széles alapokon alulról dolgoztunk ki. Ez a terv koordinálja összes munkánkat, amelyet 95 különböző nevelőakcióba osztottunk szét. Tervbe vettük, hogy 10.444 különféle tanfolyamot rendezünk, 74.650 különféle előadást fogunk tartani, hogy a műkedvelő színházak számát emelni fogjuk stb. Végül Pavlik megbizett a következőket mondotta: — Kultúrmunkásaink a mult évben becsületesen dolgoztak. Nagy mértékben elmélyítették politikai képzettségüket önön szorgalmukkal, politikai és szakoktatások útján is. Saját szakmunkájukban, a kultúrnevelő munkában is látható haladást éltek el. Hála ennek, társadalmunk egyre inkább tudatában van kultúrmunkásaink népnevelő feladatának és azt magasra értékeli. R béke táborának újabb leleplezései az E&Sz-ben (Folytatás az 1. oldalról), kis csoportjának összeesküvéséről abban az időben, amikor a szovjet hadsereg hősi harcok árán tört magának utat Berlin felé. Ezl az időt használta fel Radescu bűntársa'val együtt arra, hogy terveket szőjön a szovjet hadsereg hátbatámadására. ilyen viszonyok között figyelmeztetni kellett az exkirálvt a helyzetről, hogy Radescu tábornok kormányát olyannal cserélje fel, amely a román nép bizalmát élvezi. így is történt. Radescu pedig lemondása után a brit nagykövetségre ment és mint ismeretes, később az Egyesült Államokba távozott, ahol most a többi hazaáru'óval és kalandorral együtt összeesküvéseket forral a román népi demokratikus köztársaság ellen. Ezután Visinszkij rámutatott arra, hogy a Groza kormány átalakítására irányuló tárgyalásokat megelőzően a három külügyminiszter döntése értelmében (Egyesült Államok, Nr.gyBritannia és «z SSSR) Mihály exkiráiyt Bukarestben egy háromtagú bizottság kereste fel, amelynek tagjai közöd a moszkvai brit és a moszkvai ívnerikal n igykövet és egy szovjet megbízott vo't, 1945-ben tehát az Egyesült Államok és Nagy-Britannia jóváhagyásával alakult át a kormány és vette át a kormányt a nép bizalmából dr. Groza és akkor semminemű ultimátumról sem az USA, sem NagyBritannia kormánya nem beszélt, nyilvánvaló tehát, hogy ezek a rágalmak csak egyet céloznak, hogy valamiképpen a hazaáruló Radescut tisztára moss"k és mint áldozatot állítsák a közvélemény ele. D szakszervezeti kulíűnniiiÉások országos konferenciájának határozatai A művészeti és kultúrmunkások szakszervezetének kéthónapos országos megbeszélésén határozatot hoztak, mely többek között a következőket tartalmazza: — A művészet és a kultúra terén mindenekelőtt azt kell figyelembe vennünk, hogy szakszervezetünk segítségével minden tagunk teljesíthesse közös feladatainkat, hogy lehetővé tegyük számukra egyenes és közvetlen részvételüket a szocializmus építésében. A kultúra nem lehet többé egyesek vagy kivételezett társadalmi rétegek tulajdona, mint volt a múltban és ahogy van ma is a kapitalista országokban. A kultúrának sokkal nagyobb feladatai vannak. Amellett, hogy dolgozóinkat nevelnie ás tanítania kell, segíti a világbéke haladószellemü, valóban humanista erőit, amelyek a szocializmust kívánják megvalósítani, a burzsoá elleni harcukban a kapitalista országok ellen, amelyekben csak a hazugság, kizsákmányolás és a háborús uszítások játszanak főszerepet. A művészetnek és kultúrának nagy nemzetközi jelentősége is van. A nemzetek egymás közötti megértésének és az összes haladószellemű emberek szolidaritásának fontos eszközévé vált. Minden erőnkkel a továbbiakban is csak azon leszünk, hogy megszilárdítsuk a munkások és a dolgozó intelligencia szövetségét. Az az igyekezetünk, hogy a Szovjetúnió kultúrájának nagý példájából okulva, a mi művészetünk és kultúránk is fontos tényezőjévé váljon az új társadalmi rend fejlődésének, a dolgozók szebb holnapjának, a szocializmusnak kiépítésében. (- Po -) I 1 i t