Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-15 / 158. szám, szombat

1949 október 15 UJSZO 5 Vallásoktatás a magyarországi iskolákban fl magyar állam viseli az iskolai vallásoktatás költségeit Egyesült Államokban már régen megvalósult. Az Egyesült Álla­mokban éppen az elmúlt hetek­ben támadt új vita az iskolai vallásoktatás körül Eleanor Roo­sevelt asszony és Spellman bíbo­ros között. A vita nem a kötele­ző vallásoktatásról, hanem csu­pán a vallásoktatás állami szub­vencionálásáról folyt. Az ameri­kai közvéleménynek még ez is sok volt és Rcoseveltné ezt írta: „Ha az Egyesült Államoknak egy polgára gyermekének különleges felekezeti oktaást akar adatni, akkor fizesse ezt meg maga és ne kívánja, hogy a kormány azt fizesse... Az állam és egyház elválasztása mindnyájunk számá­ra rendkívüli fontossággal bír." (Idézet a „Time" című amerikai hetilap 1949. aug. 1. számából.) A magyar kormány e tekintet­ben nem ilyen szigorú. A ma­gyar kormány véleménye sze­rint a tökéletes vallásszabadság azt kívánja, hogy az a szülő, aki gyermekét vallásoktatásban re­szesíttetni kívánja, ne legyen kedvezőtlenebb helyzetben, mint az a szülő, aki ezt nem kívánja s ezért a kormány magára vál­lalja a vallásoktatás költségeit. Az egyház és az állam elválasz­tása, amelyet a mc.gyar alkot­mány 54. cikkelye mond ki, szin­tén már régen elfogadott tény a legtöbb országban. Franciaor­szág, például, a század első évti­zedében vitte keresztül az egy­ház és állam elválasztását a ka­tolikus klérus tiltakozása ellené­re. A katolikus egyház azóta sem lankadt el abban az igyekezeté­ben, hogy az elvesztett pozíció­kat visszanyerje, a megtartotta­kat megerősítse és új működési területekre hatoljon be, nemcsak Franciaországban, hanem min­den országban, amely már elvá­lasztotta az egyházat és az álla­mot, vagy amelynek valamikor eszébe juthatna ezt megtenni. Feljegyzésre méltó, hogy a pro­testáns egyházak, amelyek még jól emlékeznek arra az üldözés­re, amelyet századokon át a ka­tolikus egyház részéről elszen­vedtek, az elkerülhetetlen és már régen esedékes reformokat sok­kal készségesebben fogadják el, mint a katolikus felsőpapság. Magyarországon a vallásokta­tási kényszer megszüntetését örömmel üdvözölték mindazok, akik a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlatát valóban szívükön hordják. Ez a réget esedékes rendelkezés vég­re megszabadítja a nem-vallásos szülőket a nemkívánt beavatko­zástól; azok a szülők pedig, akik gyermekeiket egy bizonyos fele­kezet híveiként akarják nevelni, ezt továbbra is megtehetik, még pedig a magyar állam költségén. A Magyar Népköztársaság augusztus 20"án életbelépett al­kotmánya gyors tempóban megy át a gyakorlatba. A kormány lemondott és az Elnö­ki Tanács az alkotmányban meg­szabott formák között újonnan megválasztotta, mégpedig min­den személyi változás nélkül. Egy szeptember 5-én megje­lent Elnöki Tanácsi rendelet az alkotmánynak a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlatát biztosító 54. cikke­lyének szerez a gyakorlatban ér­vényt. Ez a cikkely kimondja: 1. „A Magyar Népköztársaság biztosít­ja a polgárok lelkiismereti sza­badságát és a vallás szabad gya­korlásának jogát. — 2. A lelki­ismereti szabadság biztosítása érdekében a Magyar Népköztár­saság az egyházat különválasztja az államtól." Eddig a vallásoktatás kötelező volt a magyar iskolákban és sok szülő ezt sérelmesnek érezte, mert gyermekeiket nem nevel­hette saját eszméi és meggyőző­dése szerint. Sok szülő úgy érez­te, hogy a kötelező vallásoktatás — és ezáltal a gyermekek befo­lyásolása — megengedhetetlen beavatkozás a gyermekek életé­be és korlátozza az egyénnek azt a jogát, hogy maga döntse el, hogy követi-e az egyik, vagy a másik felekezet tanításait, vagy sem. Ami ellen kifogás volt, az nem maga a .vallásoktatás volt, hanem annak kötelező volta, ami sem a szülőknek, sem maguknak a gyermekeknek kívánságait nem vette tekintetbe. Ezt a helyzetet szüntette most meg az alkotmány 54. cikkelyé­nek átültetése a gyakorlati élet­be. 1949 szeptember 6-tól fogva a magyarországi iskolákban a vallásoktatás többé nem kötele­ző. Azok a szülők, akik óhajtják, hogy gyermekük vallásoktatás­ban részesüljön, tartoztak erről az iskolai hatóságokat szeptem­ber 15-ig értesíteni, hogy kellő gondoskodás történhessék a val­lásoktatás megszervezéséről. A szeptember 5'én megjelent ren­delet a-ról is intézkedik, hogy a vallásoktatás költségeit a Vallás' és Közoktatásügyi Minisztérium viseli. Ezzel a magyar kormány vé­get vetett a szülők kényszerű be­folyásának a vallásoktatás tekin­tetében. A kötelező vallásaktatás gyakran ellentétben állott a szü­lők meggyőződésével és szándé­kával és nehézségeket és egye­netlenségeket okozott a család­ban. Magyarországon a fakultatív vallásoktatás bevezetése már ré­gi követelés, hiszen ez majdnem minden európai országban és az (T)uSitvit afr (fal itt t A szovjet talajkutatás világraszóló eredményei A napokban tért vissza Moszk­vába a Szovjetúnió Tudományos Akadémiája Talajkutató Intéze­tének két kutató csoportja ame­lyek az azerbajdzsáni és Kalinin" grád környéki sivatagokat tanul­mányozták. Mindkét csoport a Kura és Araksza folyók alsó fo­lyásának szikes talaját vizsgál­ták és tervet készítettek az emlí­tett területek művelhetővé téte­lére. A kutató csoport az idén közel 900.000 hektárnyi területet vizs­gált meg. A tudósok segítségével az egész terület talaját annyira megjavítják, hogy az kiválóan alkalmas lesz gyapot- és gyü­mölcstermelésre. A kérdéses terület egyes ré", szein már folynak a talajjavítási munkák, és a tudósok tervei sze­rint már be is vezetik a váltó­gazdálkodást. A növény- és földtantudósok alaposan tanulmányozták a talaj összetételét, a környék növény­világát és éghajlati viszonyait. A tudományos kutató csoportok munkájának eredményeit a Kali" ningrád környéki kolhozokban és szovhozokban már alkalmaz­zák is. Az újságíró, ha teljesíteni akarja feladatát, akkor ott kell lennie a gyárban, az üzemben, a munka for­rásánál, ott kell lennie a szántásnál, az aratásnál és nagyon fontos, hogy ott legyen azokon az ünnepi pillana­tokon is, amikor a falu népe végre dönt a sorsa felett, mikor a gazdák egységesen összefognak, megalakít­ják az Egységes Földműves Szövet­kezetet és rálépnek arra az útra, amelyre a népi demokrácia, a Párt irányítása mellett vezet bennünket. Nem egy ilyen összefogásnál ma­gam is résztvettem, a gazdák ilyen­kor gondolataikat ünnepi köntösbe öltöztetik és felszínre kerül mindaz a vágy, jóakarat és jószándék, amit évszázadok keserves elnyomatása és és küzdelme után is megtudtak ma­gukban őrizni. Az újságírónak nincs egyéb fel­adata, mint hogy résen legyen, egy­egy szóval helyes irányba terelje a mondanivalóját; egy intés ez, semmi több és betekintést nyerhet a falu népének szíve gyökeréig, felfedez­heti a kincset, a bizalmat, amit a Párttal szemben érez, amely kezé­be vette sorsa irányítását. A mult vasárnap többedmagammal a főszerkesztővel együtt útnak in­dultunk és útközben Nagyterén meg­álltunk, amely Levice szomszédsá­gában fekszik. Mivel tudtuk, hogy a falu eseményei Boros gazda háza­táján szoktak lezajlani, hozzá tér­tünk be. Szűk, szőlővel befuttatott kis udvar az övé, de mert ott min­denki szívesen látott vendég, az ud­var befogadóképessége varázslatos módon kitágul, mindeki elfér ben­ne, aki részt akar venni a falu épí­tőmunkájában. Ezen a vasárnapon az Egységes Földműves Szövetkezet tagjai gyű­lést. összejövetelt tartottak itt. A Párt járási kiküldötte pontos felvi­lágosítást adott arról, hogy a szö­vetkezet milyen bérért szánthatja « fel annak a gazdának a földjét, aki nem tagja a szövetkezetnek. Itt is pontos utasítást kaptak, hogy olyan gazda, aki pontosan teljesíti a be­szolgáltatási kötelezettséget, olcsóbb árban részesül, mint az, aki nem teljesiti pontosan az előírt beszolgál­tatást. Az előadó hangja rendkívül nyugodt és mindabból, amit mond, kiderül, hogy ezek a rendeletek rendkívüli körültekintéssel és türe­lemmel vannak megszerkesztve és minden habozó gazda számára nyit­va hagyják az utat, hogy a kényszer legkisebb jele nélkül beléphessen az Egységes Földműves Szövetkezetbe és résztvehessen a közösség mun­kájában. A gazdák feszülten, érdeklődéssel figyelik az előadó minden szavát. Szemükben ott ragyog a beleegye­zés. a megértés fénye. Tanítványok figyelik így a mester szavát.A hall­gatók közül most az egyik megszó­lal, hogy ö mint iparos mikép lehet­ne tagja a szövetkezetnek. Arcán ott van az a határozott eltökéltség, hogy ettől ő nem tágít. Az előadó azt válaszolja, hogy ennek nincs akadálya, csak meg kell egyeznie a gazdákkal és alá kell vetnie magát az Egységes Földműves Szövetkezet közös határozatának. A gazdák bó­lintanak, hogy ők ezt majd elinté­zik. Messziről, a szomszéd faluból ha­rangzúgás hallatszik és ahogy né­zem itt az egybegyűlt gazdák fi­gyelő áhítatos arcát, úgy tetszik, mintha imára gyűltek volna össze a szabad őszi ég alatt. A munka imá­ját jeleníti meg ez a gyülekezet a mindennapi kenyérért, hogy minden­kinek kivétel nélkül elegendő jusson és a föld java ne váljon inyenc fa­lattá az urak spájzában. Az öszi aranyfénnyel bevont gazdák borot­válatlan arca a munka letörölhetet­len nyomaival Rubens ecsetjére való méltó képet nyújt. A KÉP, A HATTÉRREL AZ ÖSZI FÉNYBEN. A harangzúgás még egyre tart, a gyűlést folytatják, az elhangzott sza­vak mind szociális tartalommal az elő­re megfontolt tervet szolgálják Már dél felé jár az idő és az őszi meleg nap sugarai vöröses árnyalattal vonják be a lakóházakat, az udvart, az egész környzetet, amely háttérül szolgál a tőrei Egységes Földműves Szövetke­zet gyülekezetének. A szőlő sárguló levelei enyhén re­megve az őszi fényben őrzik a szőlő­fürteket. Szemben az alacsony kerítés, amely az udvart elválasztja a háziál­latkerttől. Kacsák, libák, tyúkok, nyu­lak és sertések ólai vannak ita felál­lítva pontos sorrendben minden talpa­latnyi helyet kihasználva. Az ólak mögött és mellett szilvafák teszik vál­tozatossá a háziállatkertet. Este a li­bák és kacsák, óriási zsi­vajt csapnak és nagy zajjal hántják le a magvakat az eléjük dobott kukorica­csövekről. Most azonban déltájban csendéletet nyújt az udvar, két tyúk sütkérezik a napon. A házinyulak vidáman hancú­roznak az ólban, csak az egyik fiatal sertés nyugtalankodik, két elülső lábá­val az ól kerítésére könyökölve, ki­dugja hatalmas kövét fejét és elége­detlenül röfögni falni kér. Az állatok és ólak birodalmán túl pihen a zöldséges kert a vasárnapi őszi fényben. Ötven lépés hosszú és harminc lépés lehet a szélessége en­nek a miniatűr ápolt és gondozott zöldséges kertnek Valóságos para­dicsom ez a kis terület. Mint egy fa­soron megy kérészül az ember a fel­Furinda elvtárs futó és?,széjjelágazó szőlősor közt. Amikor kiér a szőlősorból a szabadba, megcsodálhatja, hogy a dolgozó kéz mit tud kihozni egy ilyen kis területből. ^A ribizlibokortól a szilva- és diófáig itt minden valamirevaló gyümölcsfa kép­viselve van. A zöldséges ágyakban ott virít még a petrezselyem, sárgarépa, kalarábé, paprika, paradicsom, zöldbab és a föl­dieper zöld levelei is ott díszlenek még. Kétoldalt a kerítés mellett újra szőlőtőkék húzódnak. 'A szétfutó indá­kon ott pihen és hízik a főző- és úri­tök hatalmas teste. Itt peäig a hagyma vert gyökeret, ott mi g vékony spár­gára fűzve izzik a paprika vörös szí­ne az őszi napon. Az érés átható szagát árasztja az apró kert, amelynek minden talpalat­nyi földjét szorgalmas munkáskezek az ember szolgálatába állították. A termés betakarítása már megkezdő­dött. Az ólak tetején egymás mellett sorakozik az úritök és várja már a fagy érintését és itt a kert egy apró dombocskája alá már gyűjtik a sár. garépa és petrezselyem hízott gyöke­reit, lehántják róluk zöld leveleiket, csomókba kötik mind és a föld meleg fészkébe rakják, hogy legyen mit aprítani a levesbe télire. Szívós és kitartó készülődés folyik itt a munka jegyében. Egy falat nem csúszik itt le az ember torákn, amit szorgalmas munkája révén meg ne érdemelt volna. A falu népe itt nem­csak a testével, hanem a lelkével is dolgozik. A gyűlés még tart, az elő­adó mondanivalója összeforrasztja az egybegyűlteket. Pár lépésnyi távol­ságról figyelem őket. Némelyek áll­nak karbarakott, kidolgozott kezekkel, némelyek egyik Iáhukkal a padon, könyökükkel a térdükre támaszkod­nak. Figyelő arcuk a kezükön pihen. A kéz, a bütykös, kérges ujjak mind­annyinál a főszerepet játsszák és úgy tetszik, mintha az egybegyűltek jel­vénye a kidolgozott, terebélyes izmos kéz lenne. Ezekért az izmos kezekért szállt síkra, a gyülekezet közepén ülő Furinda, az Egységes Földműves Szö. vetkezet elnöke, aki szerzett érdemei­ért most a Szovjetúnióba készül ta­nulmányútra. Furinda betegségektől megviselt arcét értelmes szeme, cél­tudatos tekintete teszi vonzóvá és ro­konszenvessé. FURINDA AZ EBÉDNÉL Furindáról már többizben hallot­tam, az ö tudásának és kitartó ere­jének köszönhető az, hogy egységgé kovácsolta Töre falvának a népét és a falu minden egyes gazdája a leg­nagyobb bizalommal viseltetik ma már Furinda iránt. Egyetlen gazda sincs a faluban, aki ne lenne meg­győződve arról, hogy Furinda becsü­letesen a szocializmust akarja szol­gálni. Magam is, aki most elsöizben állok Furindával szemben, nem tu­dok szabadulni attól az erőtől, amely Furinda őszinte hangjából árad. Együtt ebédelünk Boros gazda há­zában, Furinda egyet-mást közöl küzdelmes életéről és szavai nyomán ' kialakul az ember, kinő a szocializ­mus ellenállhatatlan bűvköre, amely­nek Furinda testestül-lelkestül rabja lett, tántoríthatatlan híve és kitartó harcosa. Furinda olyan ösmeretekre tett szert, hogy nemcsak pontosan tudia, hogy mit csinál, hanem azt is tudja, hogy kiből, mit lehet kihozni. Ha a szocializmusról van sző, Fu­rinda nem ösmer akadályt. Furinda világos, határozott érveivel lehenge­reli ellenfeleit. Az ő élete példakép lehetne mindazok számára, akik egészségesen élik az életüket és a szocializmushoz még nem csatlakoz­tak. Mert Furinda beteg volt, tíz hosszú éven keresztül az ágyat nyomta. Más beteg ilyen esetben el­keseríti környezetét és nem folglal­kozik egyébbel, mint a saját bajávaL Furinda ennek az ellenkezőjét tette. Súlyos baja, betegsége közepette az emberiség bajával foglalkozott és megtalálta a gyógyírt: a szocializ­must. Furinda elvégezte a népiskolát, egyszóval megtanulta a betűvetést, a mondatszerkesztést. Nos, millió és millió ember ugyanezt megtanulja, de nem jut arra az eredményre, mint Furinda. A teljesen elhagyatott Fu­rinda ezekkel az elemi eszközökkel kezdte meg a maga kiképzését. Be­tegsége ideje alatt rengeteget olva­sott. Először természetesen rendszer­telenül, mindazt, ami a kezébe ke­rült. Később, amikor bátyja, a szer­vezett munkás Pestről hazaérkezik, komoly viták fejlődnek ki közöttük és bátyja, hogy meggyőzze őt a szer­vezett munkásság igazáröl, könyve­ket hoz és küld neki. Ettől az idő­ponttól kezdve Furinda pontosan megválogatja olvasnivalóját, világ­nézete határozott irányvonalat kap és ezt a vonalat odáig fejleszti, amíg eljut a marxi-lenini tanokig. A szocializmus tanaitól akarata acélossá válik és nincs többé az az erő, amely őt a szocializmustól elté­rítené. Szava, érve gyors és üt, mint a pörölycsapás. Ha valamit a fejébe vesz. azt végrehajtja. Amikor elha­tározta, hogy megalakítja az Egysé­ges Földműves Szövetkezetet, egyet­len fillér sem volt a kezében, de pár nap alatt felhaitotta a szükséges 50 ezer koronát. Ösmerte a maga em­bereit. Mint a tenverét, úgy ösmerte a falu gazdáit és oontosan tudta, hogy kihez kell fordulnia. Komoly reményekkel indul most a Szovjetunióba, hogy még többet nyújthasson a föld népének, amely­ből származik, amelynek minden búját, baját, szomorúságát ösmeri, mintahogy pontosan ösmeri a munka súlyát, amely népére évszázadok őta nehezedett. Furindában tökéletesen megbízom, ő sohsem fog kinőni a népből, az ő fejlődése szervesen össze van nőve pépe feilődésével. ö előre megy a szocializmus útján és magával viszi a falu népét is. Sz. B. Királykérdés Belgiumban A belga szenátus jogi bizott- I sága 22 szavazattal 14 ellenében (5 tag tartózkodott szavazati jo­gától) elfogadta a keresztény­szocialista párt javaslatát, amely III. Lipót visszatérésével kapcso­latosan népszavazást kíván ősszel Belgiumban tartani. Általános­ságban úgy ítélik meg a helyze­tet, hogy a javaslatot a szenátus elfogja fogadni, mert a keresz­tényszocialisták a Felső Házban többséggel rendelkeznek. A keresztényszocialisták kam­pányukat kissé lehalkították és most úgy nyilatkoznak, hogy a népszavazást nem kell plebisci­tumnak, alkotmányjogi döntés­nek tekinteni, hanem az csak III. Lipót visszatértének kérdé­sében fog dönteni. A szocialisták és a liberális párt ugyanis azt követelik, hogy III. Lipót mond­jon le végleg a trónról, amennyi­ben a népszavazás során nem kapja meg a szavazatok 66 szá­zalékát. A szavazatok megszám­lálása tartományonként, illetőleg járásonként fog megtörténni. A Vallon tartományok, ahol a la­kosság . túlnyomó többsége a francia nyelvet beszéli, élesen ellenzik III. Lipót visszatértét. A Kommunista Párt hivatalos lapja, a „le Drapeau Rouge", is­mételten arra utal, hogy a belga nép elutasítja III. Lipót vissza­tértét és hogy visszatérte ellen mindéin lehető eszközt íel fog használni.

Next

/
Thumbnails
Contents