Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-13 / 156. szám, csütörtök

2 UJSZ0 1949' október 12" (Keqimf eqy igaz etuéeviol Mtkor a DÍVSZ II. kongresszusán résztvevő Komszomol-küldöttség tiszteletére rendezett sajtófogadáson az egyik újságíró megkérte a jelenlévő Mareszjev elvtársat, a Szovjetúnió Nagy Honvédő Háborújának legendás pilótáját, hogy beszéljen életéről, Mareszjev ezredes a kővetkező választ adta: „Életem története a legmindennapibb. Ugyanolyan volt, mint minden szovjet emberé, abban az időben, amikor a szovjet nép a német fasisztákat zúzta szét." Ez volt Mareszjev elvtárs egyszerű válasza. Ugyanakkor Mareszjev, az „Igaz ember" életéről regény és film készült. Beszéljünk Boris Polevoj „Egy Igaz ember" című nagyszerű könyvéről. Polevoj a moszkvai Pravda megbízásából, az orlovi nagy csata győzelmes befejezése előtt, a gárdarepülők hőstetteiről akart tudósítást Írni. Ez alkalommal találkozott az író Mareazjewel, aki ebben az időben már mülábbal teljesített repülőfrontszolgálatot. Az író eleinte ámuldozott, hüledezett. Meg is mondta Mareszjevnek, hogy ö nem érti teljesen a dolgot. Szó esett ekkor egy repülőről, akinek csak egy lába volt. Aztán meg nem is volt vadászrepülő. — Én viszont — mondta Mareszjev — repülő vagyok. De ne higyje, hogy dicsekedni akarok, nem az én mondásom ez. Ezt nekem valamikor egy nagyon jó ember, egy igaz ember mondta — és különösen megnyomta az „Igaz" szót. Már meghalt Polejov, Mareszjev elbeszélése alapján, néhány esztendővel később, a nagy nürnbergi náciperek idején, irta meg az igaz ember, a szovjet hős történetét. S mert a jegyzetek ós az emlékezet bizonyos hézagosságokat mutattak, az író — noha teljes hűséggel dolgozta fel anyagát — Mareszjevet Mereszjevnek nevezi regényében. Az előtt megszoktuk, hogy egyegy regény sikere valami napi aktualitáshoz vagy éppen szenzációhoz fűződik. Polejov nagy regénye, melyet most jelentettek meg ismét, emberformáló tankönyvként, az ember átalakulásának .igazzá érésének fontos eszközeként állandóan aktuális. Polevoj könyve Mareszjevről a lenini-sztálini korszak új embertípusát — áldozatkészségben, hűségben, forradálmiságban eddig soha nem tapasztalt színvonalat elért emberét állítja elénk. A regény Mereszjeve nem. különálló hős, nem az egyéni elhatározás embere, hanem egy igaz és új társadalom tagja, aki harcol a népek hazájáért a Szovjetúnióért és éppen ezért harcol a fasizmus ellen, küzd az egész világ szabadságáért Az új szovjet irodalom jeles müvei a legteljesebb emberi mondanivalót szólaltatják meg művészi formában. A bonyolult viszonylatok harmóniája az új szovjet regényben valósul meg. Miért lehetséges ez? Mert e müvek tisztázott körülmények között a marxista-leninista világnézet irodalmi vetületében mutatják be az igazságot. Polevoj könyve tanít, nemesít, gyönyörködtet és ugyanakor eltölt a jövőbe vetett bizalommal, az igaz emberek jogos reményével. • Polevoj mesteri Író. Miből tűnik ez ki elsősorban ? Abból, hogy egyetlen pillanatra sem gyűri öt le a történelem sziklányi súlya. Mareszjevről regényt Írni annyit jelent, hogy az Írónak Mareszjev erkölcsi szinvoDEMJÁN BJEDNIJ: nalára kell emelkednie, hogy az írónak nem szabad eltűnnie, nem szabad jelentéktelenné válnia a hatalmas -tárgy árnyékában. Hősökről Írni jelentős feladat. De sokkal jelentősebb feladat a szocialista irodalom módszereit alkalmazva. a lenini irodalomelmélet eredményeit értékesítve és átültetve a mindennapi munkába — összefüggéseiben ábrázolni a hőstettet. Bemutatni a hőst, mint a társadalom tagJát olyan tagját aki jellemző a társadalomra, s akire jellemző a társadalom. A szovjet Írók ennek az ábrázolásmódnak mesterei. Polevoj különösképpen az. ö aztán igazán tudja, hogyan kell az őszinte, egyszerű emberi összefüggéseknek hangot adni. Nem feledkezik meg olyan kis M U M K Ä A rtgi élei messee elmaradt már. Itt kint a fronton, én Itt alkotok. Egy szót kutatok minden puskaszónál: Kimet amellyel összecsengni fog. Mert er, az egy szó ma mindenül ssentebh A — Munka szava ez, mely tűzben ég. Olyan keményen, olyan ércesen zeng, Hogy döngeti az erősek szívét Rohambrigádok ne nézzetek visszai Rögök, kövek közt dübörögjetek. Építő munkás minden kommunista S kommunista csak — dolgozó lehet! Fordította: Szlly Ernő ,-ís USA irodalompolitikája: cenzúra, megfélemlítés, bertsn! New Yorkból jelentik: A Wall Street mindent elkövet, hogy az amerikai trodalrmM teljesben alárendelje imperialista céljainak. Az amerikai monopolisták „iroda lom politikájuk" megvalósítása érdekében a prémiumok és tiszteletdíjak osztogatásán kívül egyre gyakrabban használják fei — a könyvcenzúrát és a börtönöket is. Nemrégen ítélték háromhavi börtönre Howard Fast-ot. Ax amerikai imperialisták az Egyesült Államok holadó iroda-Imának megsemmisítését tűzték ki célul és e cél elérésére nem válogatnak eszközeikben. Egyik főeszközük: a gengszter- s pornográf-regények milliós példányszámban való kiadása! Az igazi irodalomért vívott harc minden elnyomás ellenére is tovább folyik Amerikában. Amikor nemrégen Adam* és Smith reakciós kritikusok az Egyesült Államok hanyatló burzsoá irodalma mellett szálltak síkra, Howard Fast sorról sorra megcáfolta hazugságaikat és rájuk bizonyította, hogy védőbeszédjüket tulajdonképpen a kapitalizmus védelmében mondták el. Fast felsorolt hat szovjet regényt és kijelentette: „Találhatunk-e vájjon az utóbbi években megjeleni amerikai regények között hatot, amely felér ezekkel a könyvekkel? ... A mai szovjet regények • érettségüknél és erejüknél fogva a világ legkiválóbb irodalmi alkotásai." részletekről sem, mint például, amikor az elbeszélés hőse törött lábbal vonszolja magát a téli vadonban és éhsége csillapítására megeszik egy egész hangyabolyt u ugyanakkor a hangyasav csípőssége felfrissíti. Ez csak apró, de jellemző megfigyelés. De Polevoj figyelme kiterjed az ilyen részletekre is. Írói érzékenysége a legemberibb motívumokra világít rá. Mint a szocialista realizmus igaz művelőinél, nála sem lelünk készen kapott jellemeket egysíkú embereket. Az egyszerű ember is komplikált. Az egyszerű ember sokrétűsége persze nem a burzsoá írók ál-analitikus, a lényegről elkalandozó, dekadens múltján jelentkezik Polevoj müvében. De bármennyire is sokrétű a szovjet ember, a szovjet hős, jellemén, életén, magatartásán vezérfonalként húzódik a hazaszeretet, a nép szeretete, a haladás, a műveltség, a tudás becsülése. önfeláldozó emberek a szocialista társadalom emberei. Bátrak és határozottak, kemények és őszinték és ugyanakkor — éppen ezért — melegszívűek, érzékenyek a Jóra, a szépre. Közösségi emberek. Nincs módunk itt részletesen foglalkozni Polevoj alakjaival. Azért említsük meg például Vaszili Vasziljevicset, a nagyszerű fővárosi hadikórház professzorát aki a betegnek szemébe mondja, hogy le kell vágni a lábát. De éjjele és nappala a betegeké. Szenvedélyes tudós, nagyszerű gyógyító, nem engedi át a beteget a bizonytalanságnak egyetlen pillanatra sem. Látszólagos mogorvaságán az önfeláldozó orvos forró szeretete és az emberek iránti becsülése izzik át Polevoj szereti megeleveníteni a mondanivalóját Szereti érzékletessé, villanyozóvá tenni, amit mond. Megragadó jelzői, forró hasonlatai vannak! Ha leirjuk, hogy igényes stiliszta akkor tegyük hozzá: ez sosem külön jelentkezik. Módszerét elemekre lehet bontani, de ezek az elemek elválaszthatatlanok. Polevoj müvének magyar fordítója, Madarász Emil elvtárs kiváló, egész munkát végzett. Mint munkájának eredménye bizonyltja, nem egyszerű fordításra vállalkozott ő, hanem gondos munkával, az önálló alkotás igényével találta meg a helyes kifejezéseket a helyes fordulatokat. • A regény hőse, csakúgy, mint az élő, igazi alak, sosem törekedett különlegességre. Amikor csonka lábbal diadalmas repülőgyőzelmet aratott a németeken, egyetlen godolatavolt hogy visszajusson az egészséges és teljesértékü emberek közösségébe. Korunk történetében azonban, az „emberiség igaz történetének" korszakában Mareszjev — sok-sok szovjet társa mellett — útmutatója lett az igaz embereknek, azoknak, akik békére törekednek, akik gyűlölik a háborúra uszító imperializmust akik a békés alkotómunka egyszerű, becsületes hősei. (A könyv az Athenaeum kiadása.) (v. e.) K ULTÚR H ÍREK • 125 ÉVES A MOSZKVAI KIS SZÍNHÁZ. A moszkvai Kis Színhát a napokban ürmepli fennállásának 125 éve* évfordulóját. A szovjet filmminisztérium megbízásából kisfilm készül, mely a Kis Színház fejlődését mutatja be. A jubileumi napokon valamennyi mozi híradóműsorában filmre vett részleteket Játszanak a színház emlékezetes előadásaiból. • KENNETH SPENCER, híres néger basszista e héten Budapestre érkezik. A Kultúrkapcsolatok Intézetének meghívására jön Budapestre a néger énekes. A jövő vasárnap dalestet ad a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. • A SZTÁLINGRÁDI CSATA"VAL NYITOTTÁK MEG VARSÓBAN A MÁSODIK SZOVJET FILMFESZTIVÁLT. A Lengyel-Szovjet Barátság Hónapja keretében Varsóban pénteken megnyílt a második Szovjet Filmfesztivál. A megnyitón megjelentek a lengyel államtanács is kormány tagjai, a politikai pártok, hadsereg, szociális szervezetek és a főváros kulturális életének vezetői, továbbá a diplomáciai kar képviselői, köztük a szovjet nagykövetség tagjai is. Sokorski kulturális és művészetügyi miniszterhelyettes üdvözlő beszéde után a .^Sztálingrádi csata" című filmet mutatták b-e. A hatalmas szovjet alkotás óriási sikert aratott. • 15 KÖTETBEN KIADJÁK AZ OROSZ NYELV SZÓTÁRÁT. A Szovjetúnió Tudományos Akadémiája orosz nyelvészeti intézetének leningrádi tagozata 15 kötetben kiadja ^Az orosz irodalmi nyelv" korszerű szótárát. A szótár 230.000 orosz szót foglal magában. A mult évben jelent meg a mű első kötete. — Arab Iskolák Izraelben. Az izraeli oktatásügyi minisztérium engedélyt adott az állam területén levő összes arab városok beli elemi Iskolák részéra, hogy az oktatást megkezdjék és a gyermekek mindenütt ingyenes iskolai kiképzésben részesüljenek. A katolikus papságnak is engedélyt adtak az új iskolaévben, hogy a keresztény arab gyermekeket oktathassák. Ez ver natkozik Jeruzsálem és Jaffa városokra is. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK 34 Zászlóaljaink kora reggel rohammal bevett* a kastélyt, melynek pincéjében részegen hevertek az éjszakai dáridó hősei. Katonáink a padlóra öntött ételmaradékok és tört edények alatt egy mezítelen női holttestet találtak. Megtalálták Tamarának (csorba karddal lenyiszált' fejét is. A német tisztek olyan részegek voltak, hogy megsem értették, mi történik velük. A három magyar színésznő nem került fogságba. Napkelt? előtt von Kluck ezredes nádpálcájával mindhármat véresre verte. Aztán egy-egy orosz ikont*) ajándékozott nekik és teherautón visszaküldötte őket a magyar hadiszállásra. A foglyokat Rosztovszki hallgatta ki. Vologyja (kl titokban egy kicsit szerelmes volt Tamarába) segédkezett neki. Nem volt nehéz dolguk. A német katonák mindent elmondottak. Tamarát z>ur Mühlen főhadnagy ölte meg. A felbujtó a madárcsontú, duzzadt ajkú magyar színésznő volt. A színésznő nevét nem tudták a német katonák megmondani. Zur Mühlen nem vallotta b« b&nét, de nem is tagadta. Nem tudta és nem is akarta elhinni, hogy egy védtelen, sebesült hadifoglyot meggyilkolni — bűn. — ön ismeri a nemzetközi jognak a hadifoglyokkal való bánásmódra vonatkozó előírásait' — kérdezte tó le Rosztovszki. — Természetese ismerem. Minden német tisztnek kötelessége ismern szabályokat és előírásokat. De azokat betartani - »héz szinte lehetetlen. Mondok egy példát. Az ur; "ák, hogy szigorú előírás határozza meg a tiszti v gallérjának magasságát. Az *) Pravoszláv szentkép. előírást ismerem. Kötelességem Ismerni. De betartani, — nem tudom. A én Ziubbonybm gallérja jó másfél centiméterrel magasabb az előírásosnál. Az előírásos magasságú gallérban úgy érzem magam, mintha mezítelen lennék. Lehet ezért nekem szemrehányást tenniT Mikor ezt mondatta, kacérul rámosolygott Rosatovszkira. Vologyja hányingert kapott. Rosztovszki keze ökölbeszorult — Maradj mellettem, Vologyja, nehogy agyonverjem ezt a . .. Ezt a dögöt... A délután folyamán (úgy-ahogy) kitakarítottuk a kastély pincéjét, ahonnét a savanyú borszagot csak nagy harc után űzte ki a padlóra hintett, friss széna. Zászlóaljaink ott éjszakázott. A fiúk gyorsan elaludtak. Mi hárman (Rosztovszki, Vologyja és én) álmatlanul fetrengtünk a pince egyik sarkában, az illatos szénaágyon. Hogy a többieket ne zavarjuk, suttogva beszélgettünk. — Szép szó a megbocsátás, — mondotta Vologyja —, de én ma örökre kiköptem ezt a szót. Sok mindent lenyeltem, — elég volt. Kegyetlen leszek! Nem hittem el, hogy Vologyja tud kegyetlen lenni. De hogy én kegyetlen leszek, — könyörtelen, bosszúálló — azt keményen eltökéltem. —

r- őszintén szólva, — kezdett szóba elgondolkozva Rosztovszki, — én már sokszor elhatároztam, hogy ke gyetlen leszek, vérszomjas, bosszúálló. De azt is bevallom, hogy mindig az elhatározásnál maradtam. A megvalósításig sohasem jiutottam el. Mindig idejekorán jutott eszembe, hogy — szovjetember vagyok. — Engem nem fogsi eltéríteni az ťľtról, amelyet helyesnek találok! — mondotta szokatlanul élesen Vologyja. — Szégyenlem, hogy eddig olyan lágy voltam. — Vologyja, nem tudod mit beszélsz! Huszonnégy órán belül hatszor mentél szuronyrohamra, — és ezt te lágyságnak nevezed ... — Ne térjünk el a tárgytól, Ilja! Bosszút, kegyetlen bosszút állok minden halálra kínzott szovjet asszonyért és gyerekért. Ezt követeli tőlem a lelkiismeretem! Es módom is lesz a bosszúállásra. Hisz rövidesen átlépjük a magyar határt... — Mit szólsz Vologyjához, PetykaT Hátamon feküdtem, arccal a mennyezetnek. Minden csontom sajgott. Szemem égett... A fejünk fölött pislákoló olajmécses fénye éles fájdalmat okozott, pedig az a fény alig volt nagyobb, mint egy égő cigaretta parazsának felvillanása. — Mit szólsz Vologyjához, Petyka? — Megértem Vologyját, Ilja. Csak airt nem helyeslem, hogy beszél a tervéről. Én nem fenyegetödzöm. De ha cselekedni kell . . . — Próbáljunk aludni, fiúk! — mondotta nagyot sóhajtva Rosztovszki. Ilja néhány pillanat miulva nyugodtan, egyenletesen horkolt. Vologyja és én nyugtalanul fetrengtünk. Mindketten szerettünk volna beszélgetni, de egyikünk se mert szóba kezdeni. Napfelkeltekor Usakov ezredes hivatott minket, Vologyját és engem. Usakov született moszkvai. Apja kőműves volt, ő ls ezt a mesterséget tanulta ki. De az októberi forradalom után tanult még egyet és mást. A hároméves polgáháború befejezése után mint ezredparancsnok szerelt le. Ekkor tanulni ment. Harminchatéves volt, mikor az egyetem közgazdasági szakát elvégezte. Azóta mindig a gazdasági fronton dolgozott. Mikor Hitler rátört a Szovjetúnióra, Usakov az egyik széntrösztöt vezette. Az ötvenkétéves ember — önként jelentkezett a hadseregbe. A hadsereg nem akarta befogadni, a tröszt nem akarta elengedni, — de amit egyszer Usakov helyesnek talált, azt kiverekedte. A moszkvai ütközetben már az első vonalban harcolt, mint szakaszparancsnok. A sztálingrádi ütközet óta pártmunkán van a hadseregben. Most a mi hadseregcsoportunkban irányítja a pártmunkát. (Folytatjuk.)