Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-13 / 156. szám, csütörtök

1949 október 13 UJSZ0 A Stollwerck csokoládégyár nemzeti vállalatában i Valószínű, ha a gyermekeket megkérdeznék, hova szeretnének inkább járni: a Stollwerckbe avagy az iskolába, akkor habozás nélkül azt válaszolnák, hogy a Stollwerckbe, az édesség örök forrásához, ahol télennyáron megszakítás nélkül folyik a csokoládéfolyam, ahol zöld, piros, feihér és kék színben nőnek a mézédes cukorkák, mint a mezei virágok, ahol csillogó, fényes ezüst- és aranyszínbe csomagolják fürgekezű munkásnők a karácsonyi díszeket és ahol munkaverseiiy folyik, ki tudja gyorsaft>ban és szebben csomagolni a szeretet jelképeit: az ajándékdobozokat. Azt sem tartjuk kizártnak, hogy a környező falvakból ideérkező fiatal munkásnők eleinte csak azért vállalnak itt munkát ebben a csokoládéparadicsomban, hogy kipótolják mindazit, amit gyermekkorukban elmulasztottak. Ezek a kezdők munkájuk első napjaiban valóban többet esznek, mint dolgoznak. Nem kell nekik reggeli, sem ebéd, sem vacsora, csak édesség és csokoládé kell nekik. Amikor távoznak a munkahelyről, gyomruk olyan, mint egy marcipánnal töltött csokoládébonbon és az egész lány csokoládé- és kakaó szagot áraszt, mint egy eleven csokoládé-reklám. De nem kell félni, ez csak az első napokban van így, később a

z édesség rejtélyes módon keserűvé vá'ik benne, a csokoládé a munkaanyag rideg tulajdonságait veszi fel és a munkásnő ép oly kevéssé eszi a finom bonbonokat, mint a fémmunkás a csavarokat. Azt hiszem, a gyermekeket is csak a Stollwerck-gyárb.an lehetne leszoktatni a nyalánkságokról. koronát kapott havonta és ebből az összegből nagyon szűkösen táplálhatta családját. Igy hát természetes, hogy mindannyiuknak, mihelyt kissé felcseperedtek, azonnal munkába Ami a bonbonok mögött történik Egy óriási terembe lépek, ahol hatalmas, kerekes kocsikban porcukor fehérlik, mellettük közvetlenül nagy bödönök ben sápadtan fénylik a kakaóvaj és kondérokban felhalmozott mókus-eledel: a mogyoró. Szomszédságukban ott vannak az óriásgyomrú gépek, amelyek szünet nélkül működésben vannak és falúak halomszámra a csokoládét, a kakaóvajat, a porcukrot és a mogyorót. Itt az őrlögép, amelybe a megpörkölt és meghámozott kakaómagvak kerülnek. Zsíros, folyékony anyag kerül ki innen, amit hatalmas tányérokkal felszerelt présbe öntenek. A prés csöppenként szorítja ki az anyagból a. zsiradékot, ami megmaradt, az megszilárdul ós már a tiszta csokoládé barna képét veszi f«L A szilárd csokoládé reszelőgépekbe kerül, ahol finom, átlátszó kakaóporeső hull a géptartályokba. Ezután zsiradékanyagot és porcukrot öntenek a masszába és különböző forgó és gyúrógépekbe kerül. Hengerek, kések, gyúróöklök működnek itt acélból ötletesen és rejtélyesen, hogy a kakaóvaj, a cukor és a kakaópor egybeolvadjon és összetartson. A töltelék, a műanyag gyártása hasonló procedúrán megy keresztül. Kulich Márton, a gépterem felügyelője géptói gépig jár velem, nyitogatja a hatalmas kondérok fedelét, ahol a csokoládémassza állandó mozgásiban van és mindanyiszor, ha betekintek egy ilyen mozgó kondérba, úgy tetszik, mintha egy eleven gyomor működését látnám. A gépeknél egy-egy munkás áll őrt és időnként ellenőrzi a forgásban lévő maszszát és a gépek működését A csokoládémassza aztán felkerül a formálóterembe. Itt újra egy gépbe kerül, ahol hűtéssel, állandó forgás közben megkapja a megfelelő színét. Miután ez megtörtént, formákba öntik, a formák a rázószalagra kerülnek, hogy az anyag egyenletesen, simán elhelyezkedjék, majd a lánchűtőbe jutnak, ahonnan 25 percnyi lassú, spirális mozgás után a csokoládéáru teljesen szilárdan, csomagolásra készen jut ki. Ebben a formáló teremben Czimmer Lajos a vezető és a csokoládészakember, 6 magyarázza meg a rázószalag és a hűtő szerepét a formálásnál. Megjegyzi, hogy most már a karácsonyi árun dolgoznak, mert óriási rendelésük van. A gyár előre megállapított terv szerint dolgozik. Ez a terv magában foglalja minden napnak a pontos termelőmennyiséörül a finom csokoládénak a bölcsőde fiatal lakója. kellett állniok, hogy könnyítsenek a szülők és önmaguk helyzetén. A munka rabjai voltak mindannyian és mindig mások számára dolgoztak. Ma azonban az a helyzet, hogy a munka eredményét pontosan számontartják és eszerint fizetik. Végül a következő szavakkal fejezi be mondanivalóiját: — Teljesen szabad embernek érA Stollwerck-gyár munk ásága üzemi gyűlésen. gét. Az üzemben a munkások kivétel nélkül azon igyekeznek, hogy ezt a tervet megvalósítsák, ezért e hónapokban a munkások nagyrésze reggel hét órától — ebédidő megszakítással — este hat öráig dolgozik. A csomagoló termekben A munkások nagyrésze itt fiatal vidéki lányokból és asszonyokból áll. Halomszámra hever itt az asztalokon a meztelen bonbon és a finom, omlós nougat, a tejcsokoládé, a nápolyi-szelet, a hal- és lepkealakú figurák és a lányok fürge mozdulatokkal különböző selyempapírokba öltöztetik a kényes árut, amely arra van hivatva, hogy születésnapokon és ünnepi alkalmakkor megajándékozzuk egymást az ínycsiklandozó ízű édességgel. A díszdobozokban felsorakozó bonbonok sorai gyakran többet mondanak miint a szépen megfogalmazott mondatok. A bonbonsorok között az előkelő, színes sztaniolba csomagolt ragyogó csokoládé a kiváló és válogatott jelzőt helyettesíti. E jelzőket és csokoládémondatokat még azok a gyermekek is megértik, akik még nem ismerik az írásjeleket. Sőt, ezek a

Zok, akik e tömör mondanivaló teljes súlyát élvezik. Alig hiszem, hogy akárki közülünk követni tudná egy gyermek gondolatmenetét, miközben átszellemült arccal, kisebb megszakításokkal, pihenőkkel, az édeség ízének a mérlegelésével fogyaszt el egy bonbont. Miután a művész szakértelmével elfogyasztotta a bonbont, bizonyos szertartással és néma elégedettséggel kisimítja a színes ezüstpapírt, hogy egyetlen gyűrődés ne lássék rajta és a gyűjtő szenvedélyével elrakja ünnepi emlékei közé Mint felnőttek az érdemrendet, a birtokos méltóságával, úgy őrzik ezek a gyermekek e színes jeleket, amit szülőtől, rokonoktól, ismerősöktől bizonyos érdemekért kaptak. A munkásnők közül Szikula Valériát szólítom meg, aki Magyarbélből való és kitűnően beszél magyarul. 1947 óta dolgozik itt. Szakmájába annyira beletanult, hogy ma már 50 százalékkal haladja túl munkateljesítményével a napi normát. Miután itt mindenki akkordmunkát végez, a napi norma 30 kilogrammban van megállapítva. Szikula Valéria átlagban 15 kilogrammal haladja túl ezt a mennyiséget. Mielőtt a gyárba jött volna, uraságoknál dolgozott. Ma Itt él Bratislavában öreg édesanyjával, aki 1111 korona nyugdíjat kap havonta, ehhez még hozzájárul a fizetése és így ebből az összegből rendesen meg tudnak élni. Munkakörével tökéletesen meg lenne elégedve, ha valamivel rendesebb lakása lenne. Sajnos, édesanyájával egy konyhában lakik a nővérénél, akinek egyszobás lakása van és a konyhát nekik engedte át. Arra a kérdésre, vájjon, ha jobb lakást kapna, tudna-e nagyobb munkateljesítményt nyújtani, becsületesen azt válaszolja, hogy nem, mert így is minden igyekezetével azon van, hogy a munkahelyen eltöltött idejét a legeredményesebb munkára fordítsa. Egyébként bevallja, hogy mai helyzete össze sem hasonlítható előbbi helyzetével, amikor az uraságoknál dolgozott. Ott az uraságoknál már kora hajnaltól, mihelyt pirkadt a nap, már megkezdte a munkáját és dolgozo'-t késő estig. Kilencen voltak testvérek, apja béres volt, 70 zem magamat és a lakáson kívül alapjában mindennel meg vagyok elégedve. Ma már a kenyér is szabad és meg vagyok győződve arról, hogy lassan a többi áru is felszabadul és minden munkás a keresetéből könynyebben fog tudni megélni, mint eddig. Azt is tudom teljes határozottsággal, hogy mindez csak tőlünk, munkásoktól függ, hogy vájjon teljesítjük-e az ötéves tervet vagy sem. En egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy teljesíteni fogjuk. Szikula Valéria mondanivalója arra késztetett engem, hogy felhívjam az üzemtan ács figyelmét erre a munkásnőre, akinek okvetlenül szerezni kell lakást, mert Valériát olyan munkásanyagnak tartom, akivel érdemes foglalkozni és meg vagyok győződve, hogy alapos és gondos kiképzéssel értékes és öntudatos dolgozót lehetne belőle nevelni. A bonbontöllő teremben Itt már régebbi munkásnők dol goznak. Oslansky Fáni és Budai Kató asszonyok, e terem vezetői és felügyelői azt mondják, hogy az üzemben a munkaerkölcs kifogástalan, a munkaverseny egyre nagyobb méreteket ölt és ma már itt, ebben a te' remben 12 hármas csoportban dolgozó élcsapatjuk van. Budai Kató asszony véleménye szerint a munkásnők itt meg vannak elégedve és ha mégis van valami panaszuk, ak kor 6 azon van, hogy a panasz orvoslást nyerjen, még mielőtt az üzemtanács elé kerülne. A munkásnők határozottan azon igyekeznek, hogy teljesítsék azt a feladatot, amit az üzem magára vállalt. Oslansky Fáni azzal bizonyítja ezt, hogy a szombati napon a munkásnők önkéntesen arra vállalkoztak, hogy még egy váltást ledolgoznak, mert vasárnap módjukban lesz kipihenni, a szombati fáradalmakat. És mindez csak azért, hogy az üzem a rendelésnek eleget tehessen. Kozsuch Erzsi élmunkásnő például a normán felül még öt kilogrammot vállalt magára a II. összszakszervezetj kongresszusra, de igyekvő, fürge ujjai ezt a munkateljesítményt is túlhaladják. Erzsi 24 éves, ezelőtt is gyárban dolgozott, de akkor — mondja — az ember munka közben nem gondolkozott, csak dolgozott és dolgozott. A munkással nem törődtek, csak a munkájával. Ma azonban úgy érzi, hogy velük is törődnek és szebb' jövőnek néz elibe. Rotya Rózsi 22 éve dolgozik a

z üzemben, ő az az élmunkásnő, aki önként kérte a normának 40 százalékkal való felemelését. Rotya Rózsi már az üzem összes helyiségeiben dolgozott. A bonbonok elkészítési módjával teljesen tisztában van. Férjes aszony, egy gyermeke van. Azért lett élmunkásnő, mert munkás-kötelességét akarta teljesíteni. A mai világban ez mindenkinek a kötelessége, aki az épitőmunkából részt kér. Ezután még felnézek egy óriási terembe, ahol szőke és barna lányfejek hajolnak a karácsonyi szalóncukorka dombjai felé és szorgalmasan öltöztetik a négyszögalakú cukrot fehér, karácsonyi ruhájába. Különkülön oda kéne menni a munkásnőkhöz és megkérdezni tőlük, vaijjon mire gondolnak, a karácsonyra vagy a munkájukra? .., De az idő dél felé jár már és mind az ebédre készülnek. Beszélgetés a vezetőkkel Először Wemer-hez nézek föl az új épület második emeletére. Fotelek övezik az igazgató elegáns Íróasztalát. E bútordarabokhoz igazodik Werner magatartása is. Werner azokról a munkásokról beszél, akik újító javaslatokat nyújtottak be az üzemnek. Eddig 40 újító j a vas latot adtak be a munkások. E 40 javaslatból körülbelül 25-öt valósítottak meg. A javaslatok többnyire a munka gyorasbb ütemét szolgálják. Az újítók képeit is megmutatja. Amikor arra hivatkozom, hogy jó lenne velük elbeszélgetnem, Werner kitérő választ ad, majd hozzáteszi, hogy nem lehet őket munkájukban zavarni Arra hivatkozom, hogy nagyon kevés öntudatos munkással találkoztam az üzemben és az a reményem, hogy az újítók talán többet mondhatnak nekem. Werner azonban nem tágít és azt mondja, hogy az újítók éppen olyan egyszerű munkások, mint a többiek és ők sem mondhatnak többet. A felelet kissé megdöbbent engem, gondolatban hirtelen felsorakoztak előttem mindazok az egyszerű munkások, akik kétségtelenül többet mondtak nekem, mint Werner úr. Ugyanakkor arra is gondolok, hogy ha Werner úr annyira gondját viseli annak, hogy a munkást ne zavarják munkájában, miért nem gondolt arra és miért nem küzdött azért, hogy a munkások munka után lezuhanyozhassák magukat? A kérdést feltehetném, de nincs kedvem zárt ajtókat döngetni. Még elcsípem Belácslk igazgatót, éppen akkor, amikor menni készül, mert egy felülvizsgáló bizottság érkezett. Pár percnyi ideje van csak. E pár perc alatt a következőket mondja: — Üzemünkben előre megállapított terv szerint folyik a munka és hogy pontosan számontarthassuk a teljesítményt, a munkások 78 százaléka akkordra dolgozik. Karácsonyra nagyobb megrendelést vállaltunk, ebmagára a Stollwerckre esik a rendelés nagy része, a többi Szlovákia más gyáraira, a Figaro, Arta, Desserta stb. nemzeti vállalataira jut. A csokoládéfigurák főleg Amerikába mennek, ahonnan ezért valutát kaphatunk és így nehéziparunkat gyorsabban kiépíthetjük a gépek beszerzésével. A gyárunk élmunkásairól annyit mondhatok, hogy kellemesen leptek meg bennünket munkateljesítményükkel. Az a szándékom, hogy a munkaversenyt e megrendelések megvalósítása után kiterjesztem an yira, hogy mindenki részt vegyen benne. Mielőtt eltávozom, Beléesik igazgató őszinte örömét fejezi ki azon, hogy az üzem teljesítménye felkeltette az U j Szó érdeklődését is. Válaszul erre csak azt mondhattam, hogy miután a magyar dolgozók bekapcsolódtak az építőmunkába, érdeklődésünk érthető és helyénvaló. Szabó Béla. Október 20: az Új Szó bratislavai munkásfconferenciášának napja Körülbelül egy hét választ el már csak bennünket az Uj Szó első bratislavai munkás sajtókonferenciájától. Aduig is üzemeinkben válogassuk ki a legtevékenyebb magyar elvtársakat, hogy a sajtókonferencián valóban olan légkört teremtsünk, amely hasznára lesz úgy az Új Szónak, mint a magyar dolgozók széles taborának. Mi a célunk ezzel a sajtókonferenciával? Elsősorban ar, hogy az Üj Szó szerkesztőgárdája végre a magyar munkásosztály szavaiból ítéletéből, ta. nácsaiból és megállapításaiból szabhassa a további munkájának irányvonalát. A szocializmus építésének ebben a stádiumában a sajtó feladata nem lehet más, mint segíteni a dolgozók gigantikus erőfeszítésében, a szocializmus építésében, segíteni úgy, hogy ezzel új lendületre, új tűzre sarkalljuk a kérges munkáskezeket, hogy soha el ne fáradjanak, mert a dolgozók szabad jövőjéért folyó harcban elfáradni nem szabad. A dolgozók tudatni fogják az Új Szóval, hogyan folyik üzemükben a szocialista munkásverseny, hogyan terjed és milyen akadályokkal küzd az élmunkásmozgalom, hogyan állnak az ötéves terv első évének teljesítésével a II. Összszakszervezeti kongresszusig. A magyar munkásság ma még nem dolgozik olyan eséllyel az ötéves tervért folyó hatalmas küzdelemben, mint szlovák és cseh munkástestvérei, mert még nem ment át azon a fejlődésen, melyet a cseh és szlovák munkásság már átélt. A magyar munkásság csak a februári események óta kapcsolódott be valóban az építésbe és így három esztendő kiesésével kell számolni Az Új Szó is alig egy esztendeje, hogy kezdte hirdetni Szlovákiában a haladó magyar szót és kezdte nevelni a magyarnyelvű lakosságot, hogy megállja helyét nagy útunkban a szocializmus felé. Az Új Szó szerkesztősége nagy örömmel és nagy lelkesedéssel készül erre a találkozóra és ahogy az egyes üzemekből érkező jelentések közlik, a magyar munkásság is igen élénken tárgyalja már a sajtókonferencián előhozandó kérdéseket és a szerkesztőségbe beérkező levelek is arról tanúskodnak, hogy a dolgozókban is ég a vágy, hogy minél jobbat és minél tökéletesebbet adhassunk egymásnak. Ez az első találkozás csak a kezdet kezdete. Ezt követi majd a nyugatszlovákiai kerületi sajtókonferencia, amelyet október 28-ára tervezünk Nové Zámkyban és a keletszlovákiai sajtókonferencia, amefyet Košicére fogunk összehívni október 30-ra, amenynyiben valami technikai akadály nem jön közbe. Ezt követőleg az Új Sző munkáslevelezőinek hataimas táborát hívjuk össze, (számuk már meghaladja a százat), hogy megbeszéljük velük, hogy mi a helyzet a magyar falvakon és a központoktól távoleső üzemekben és községekben. Ezek a tények a legékesebben bizonyítják azt a fejlődést, amelyet célul tűztünk ki, hogy lapunk és annak egyre növekvő olvasótábora lépést tudjon tartani az új éiet dübörgő iramával, lépést tudjon tartani a szocializmushoz vezetó út egymást követő eseményeivel. Tanulni fogunk munkásságunktól, hogy teljesíthessük azt a hivatást, amelyet ma munkássajtónknak a népi demokráciában teljesítenie kell. Meg akarjuk hallgatni véleményüket és ítéletüket végzett munkánkról és tanácsaikat a jövőben végzendő még nagyobb feladatokról. El fogjuk mondani mi is, mit tettünk eddig, mik a nehézségeink, milyen eredményeket mutathat fel a rövidmultú magyar haladósajtó. Megmutatjuk önmagunkat, beszélni fogunk életünkről és beszéltetni fogjuk őket az ô életükről, hogy egymást megismerve, karöltve és egyre nagyobb lendülettel foghassunk neki az előttünk álló feladatok megoldásának. Október 20-a így ünnepnapjává válik a haladó magyar szónak Csehszlovákiában és mérföldkő lesz azon az úton, amelyet rövid egyéves működésünk alatt magunk mögött hagytunk. A sajtókonferenciát a szakszervezeti házban (Odborárske nám.) esti 7 órai kezdettel fogjuk megtartani. Kérjük az üzemek munkásságát, hogy figyeljék lapunk számait, amelyekben úfabb étesítéseket fogunk közöhi a bratislavai és a vidéki sajtókonferenciákról. HHMHHM Iskoláztatják a büntetett gépkocsivezetőket A bratislavai Központi Nemzeti Bizottság közbiztonsági osztálya a „Példás közlekedés hete" keretén belül tanfolyamokat rendezett azon gépkocsivezetők számára, akik néhány kihágás miatt büntetve voltak. Ezt a tanfolyamot természetesen azok a gépkocsivezetők látogattáK akik a közbiztonságot veszélyeztető mpdon közlekedtek. A tanfolyamon szakértők tartottak előadásokat.