Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-02 / 147. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA Bratislava, 1949 október 2, vasárnap 2 Kčs Krajčír miniszter: A munkásság és parasztság közös erőfeszítéseinek gyümölcse a szabad kenyér és közellátásunk rohamos javulása Krajiir belkereskedelmi miniszter a prágai rádióban pénteken este 8 órakor besézdet mondott, amlyben az október I-vel érvéuybelépő új intézkedéseket kommentálta. Beszédében többek között ezeket mondta: Rövid 14 nappal ezelőtt jelentette be Zápotocký miniszterelnök a kenyér és liszttermékek jegyrendszerének megszüntetését, amely hír óriási visszhangra talált népeink között. Száz és száz levél, sürgöny és határozat érkezett, amelyben dolgozó népünk köszönetet mond a kormány intézkedéséért és újabb ígéreteket tesz, hogy az ötéves tervet teljesíti, eddigi kötelezettségeit fokozza és köztársaságunk jólétének érdekében minden erejével dolgozni fog. Néhány órával minizterelnökünk beszéde után az angol rádióban a brit pénzügyminiszter mondott beszélet, amelyben hosszasan lefesti az angol nép előtt a jövőnek az angol font leértékelése következtében beálló sötét kilátásait. Az angol miniszter foglalkozott az egyre növekvő munkanélküliséggel is és a dolgozók bérkövetelései ellen foglal állást. A mi népünk politikailag nagyon érett és jól tudja összehasonlítani és értékelni Zápotocký és Cripps beszédeit. \ mi népünk egyszerűen és gyakorlatiasan a kenyéren hasonlítja őszsze a csehszlovák és angol kormány politikáját. De nemcsak ezt, még sok minden mást is. Két évvel ezelőtt szárazság és terméketlenség sújtott bennünket. És sok függött attól, hogy kenyér kerüljön valahogyan az asztalra. A mi népünk sohasem felejti el, hogy Sztálin elvtárs személyes közbelépése megmentett az éhségtől. A szovjet szállítások biztosították közellátásunkat. És összehasonlítják ezt az amerikai úgynevezett Marshall-segéllyel,' amelynek eredményeképpen most Amerika npomása miatt a kenyér drágul, az ellátás rosszabbodik, a fejadag kisebb lesz. Nálunk a Szovjetúnió segítségével a kenyeret felszabadítottuk és egy fillérrel sem drágul. A Szovjetúnió kivételével kenyerünk a legolcsóbb az egész világon. Hasonlítsuk csak össze más államokkal. Nálunk a kenyér kilójának ára 5.— Kčs, Ausztriában átszámítva 9.50 Kčs, Kanadában 10.25 Kčs, Olaszországban 12.60 Kčs és Amerikában 15.40 Kčs. Már megkezdődött a szabad elárusítás, de nemcsak kenyeret, hanem búzadarát, gyermekdarát és mindenféle liszteterméket, zsemlyét, kiflit, különféle süteményeket is kezdenek árusítani üzleteinkben. A sikeres aratás után malmaink éjjelnappal dolgozlak és így ma sor kerülhetett arra, hogy üzleteinkben eleget tehessünk népünk fokozott igényeinek. Amelett péküzleteinkben is új nyitási és zárási rendszert vezettünk be és a cukrászüzletek vasárnap is nyitva lesznek. Azonban még távoliól sincs vége a helyzet javulásáról és a szabad piac kiterjesztéséről szó.ó örömteli híreknek. Az állattenyésztés jó eredményei lehetővé . tették számunkra, hogy javítsuk hússal való ellátásunkat is. Október 1-től kezdve megjelenik a szabad marha- és sertéshús is, v 1

1 mint a füstölt áruk és különlegességek egész sora. Az eddigi intézkedéseket még megjavítjuk és az élelmiszerek egész sorát olcsóbá fogjuk tenni. Igy például már jeleneősen leszállítottuk a konzervek árát, valamint a cukor, a kávé, tea, a szappan és más fontos közszükségleti cikkek árát is. A vendéglátó hparban is új intézkedések kezdődtek, amelyek jelentősen javítják a közellátást. A 180 pont teljes felszabadítása is súlyos csapás a reakcióra, amely már, ki tudja hányadszor próbálta elhitetni a tömegekkel, hogy a pontok ismét érvényüket vesztik. A kormány tehát követi Gottwald elnökünk pártkongresszusi irányvonalát, amely a lakosság közellátásának javítására vonatkozik. A kormány jó munkáját az könnyíti meg, hogy dolgozó népünk saját maga gazdálkodik a gyárakban és a mezőkön és dolgozó népünk eltökélte azt, hog yteljesíti Gottwald ötéves tervét, amely az egyetlen út a jobb jövő, a szocializmus, a .boldogság és a jólét felé. A ruházati jegyen mind a 180 pont szabadi A kereskedelmi megbízotti hivatal jelenti, hogy a belkereskedelmi miniszter 1949 szeptember 30-i hirdetménye alapján a ruházati jegyen az utolsó tíz pontot is felszabadította a textiláru- és cipó'vásárlásra. Egyidejűleg ugyanezzel a hirdetménnyel kiterjesztették valamennyi 180 pont érvényét az összes textilárura és ei- pöre. Ezzel megszűnik bárminemű különbség az első és hátsó pontok között. Meg kell jegyezni, hogy a kormány intézkedése a pártkongresszus irányvonala szerint történik, amelyen köztársasági elnökünk, Klement Gottwald irányt adott a lakosság szükséges élelmiszerekkel és Ipari cikkekkel való ellátásának rendszeres javítására. A textilpontok felszabadítása újabb lépés azon az úton, amelyet kormányunk dolgozóink életszínvonalának általános emelése érdekében tesz. Ezek az intézkedések szerves öszszefiiggésben állnak a kormány már ismert újabb rendeleteivel, amelyek az élelmiszerpiac helyzetét jelentősen megjavítják és rövid egy hét leforgása alatt immár harmadízben jelentenek be örvendetes eseményt egész nyilvánosságunknak. Dr. VI. Clementis külügyminiszter beszéde az ENSz ülésén V. Clementis csehszlovák külügyminiszter az Egyesült Nemzetek Szövetségének csütörtöki ülésén beszédet mondott, amelyben többek között a következőket mondotta: — Ismét provokatív javaslatot vagyunk kénytelenek tárgyalni annak ellenére, hogy mindenki érzi és tudatában van annak, hogy ez már úgy van megfogalmazva, hogy ne lehessen napirendre tűzni, hogy a dolog magva nem megfelelő és nem képezheti a megbeszélések tárgyát. Mégis a szokott általános többség azt ajánlotta, hogy az indítványt terjesszék az ülés elé. E javaslat egyetlen célja, mint ahogyan tegnap a Newyork Timesből megtudtuk az, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségének közgyűlése erkölcsi és politikai ítéletet mondjon Kína helyzetéről. Milyen ítéletet óhajt hallani Cian úr, talán a Kuomintang-kormány erkölcsi magatartásáról és politikájáról? Vagy talán még nagyobb reklámo<t akar csinálni az ENSz most megjelent könyvének, amely az USA és Kína viszonyait tárgyalja? A könyv 68. oldalán olvashatjuk Stilvell tábornoknak a vezérkarhoz intézett jelentését 1944 szeptember 26-ról. Stilvell így ír: „Ugy hiszem, hogy Csankajsek folytatni fogja huza-vona politikáját, amellett újabb kölcsönökért és háború utáni segítségért fog folyamodni, hogy megtarthassa mai pozícióját, amely a demokratikus gondolatnak gestapó-módszerekkel való elnyomásán alapult. Ha a javaslathoz valamilyen állásfoglalással számolhatnánk, ebből természetesen egészen hasznos és érdekes vita fejlődhetne ki a kínai események alakulásáról, a nagy kínai nép csodálatos újjászületéséről, jól megérdemelt győzelmeiről, a kínai népi hadseregről, amely azon az úton van, hogy felszabadítsa egész Kínát mai külső és belső ellenségei alól. . Ha erkölcsről beszélünk, idézhetjük az angol és amerikai sajtó hangjait arról a korrupcióról, banditizmusról, pusztításról, amely a Kuomintang menekülő seregeinek útját jelzi. Beszélhetnénk egyúttal arról a fegyelemről és rendről, amelyet a kínai néphadsereg tanúsít. A kínai népi erők harcainak története az utolsó évben bizony megérdemli azt, hogy széltében-hosszában ismerjék és lehetséges, hogy ez a vita az egyik legjobb lehetőség lesz arra, hogy a világ népei megismerjék ezt a gyönyörű történetet. Micsoda szélhámosság, micsoda komédia, amikor a Kuomintang kormányának kiküldöttei beszélnek Kína politikai függetlenségének és területi egységének fenyegetettségéről, sőt a Távol-Kelet békéjének és nyugalmának megzavarásáról, amikor általánosan ismert tény az, hogy Kína az európai japán és amerikai imperialisták elleni évszázados harca után éppen most válik, hála a népi hadsereg győzelmes csapatainak, valóban független országgá és területe valóban megtisztul a megalázó küilöldi gazdasági elnyomástól, amelyet a külföldi koncessziók okoztak. Bizony megfelel a Kínában már letűnő világ képviselői szellemi színvoi. Iának az, hogy az úgynevezett Nemzeti Kormány teljes csődje és erkölcsi szétbomlásának okául a kinaiszovjet szerződés állítólagos megsértését és a Népszövetségi alapokmánynak a S. i'vjet részéről való megértését t-o^zák fel A kommunizmus madárijesztővel való spekuláció sajnos ezen a közgyűlésen is jó számílásnak bizonyult. Azonban nem szabad túlhajtani e/.' ép ebber az esetben már egészen -i leiie'ftlenségig túlhajtották. Már a tavalyi gyűlésen is felszólalt a kínai kiküldött és azt állította, hogy a Szovjet i.nio a kína néphadseregnek 50.000 •apán hadifog'yot küldött segítségül. Ez akkora hazugság volt, hogy mér a bevált szovjetellenes kereszteshad! járat vezetők sem támogathatták a vele kapcsolatos javaslatot Az idén talán azt fogjuk majd itt hallani, hogy a Szovjetúnió látta el fegyverekkel a népi hadsereget, amikor jól ismert tény az, hogy a fegyverszállító maga az USA volt és a Kuomintang közvetítette az üzletet. II. évfolyam, 147. szám EGRI VIKTOR: Megvédjük békénket Van egy emlékem, amely évtizedek óta kísért. Amikor még friss volt, pergőtüzek visszajáró hangja mellett sokszor felriasztott álmaimból. Nem lehetett elfelejteni, kitörölni az eszméletből, kitépni az emlékezef-ől. Valahol az idegek hálójában lapult és óhatatlanul kitört egy ér.rtésre, egy elejtett szór* ŕs olyan elevenné, fájóvá vált mint egy hirtelen vágott seb. Nem szívesen beszélek erről az emk'kcmről, húzódozva idézem isme t magam elé, de úgy érzcsn, ma időszerűvé vált és szólnom kell róla. Az olasz fronton történt ez veiéin éppen ilyen ízt és édességet érlelő szüretelőtti időben. Remegő, meleg fény csendjében ragyogott a lanka, a gránát* ikbCrekiől meghasogatott, rozsdáló spanyollovasoktól, szöges dró októl eléktelenített egykori szőlösdí;mb. Aztán egyszerr

e Vomor láng csapott fel árkunk előtt. A föld fergetegesen szétszakadt és a nyíló kráterekből szörnyete^es dübörgéssel freccsent szét az agyag és a forró szilánk. A perg«tűz függönye, vasból é

s lángból szőve, táncolt végig az árkon és felhányt, összezúzott, felmorzsolt és betemetett mindent. Es estére a hihetetlen tűz túlfokozó dott a hihetetlenen is. Szorongtunk a kaverna bűzében és a végítélet lángolt é

s mennykÖvezett felettünk. Igy múlt el az első nap és tudtuk, hogy a szakadatlan vaszápor és tűzeső után jön az ember, ordító falaxban jön az „ellenség" rohamra. Túl a félelmen s túl a kínon mondhatatlan őrületbe hajszolódtunk mind. Elmúlt a második nap is és a lángvihar egyre tartott. Harmadnap délután egyszerre megszakadt az ágyútűz. Rövid kúsza nyugalom következett és e percben a verem szájánál egy idegen katona bukkant fel, kézigránáttal a kezében. Iszonyú dörrenés, majd még egy. össze vissza kavarogva, mint egy megátkozott jajongó #véres gomolyag vergődtek a testek és rémítő emberroncsok hörögtek körülöttem. Nem emlékszem rá, hogyan kerültem ki a maró tűzből, lángból és kénköves bűzből. Előttem a völgyben, mint apró játékszerek bukdácsoltak az ellenséges rohamozók az összegű* bancolt tüskésdróton, vason és hullákon át. Fantasztikus volt ez a vad bukdácsolás, már túl minden emberi értelmen és borzalmasságában teljesen valószínűtlen. Elől egy furcsán feltarisznyázott katona haladt, hosszú csővel a kezében, melyből pokoli láng lövelt, maró fényt messze vetve. Izzott, foszforeszkált az egész hegy. Ahogy közelebb jött az első rohamhullám, eszeveszett dühvel kézigránátokat kezdtünk vagdosni közéje. Az egyik lángvetőt derékban kapta el a gránát szele, feldobta a levegőbe, fent meggyulladt és mint égő rakéta repült véres tűzzel. Az égő hús szaga felszakította szánkat és kannibáli mámorban ugráltunk a hegyoldalon. Már semmi emberi nem volt rabunk, a eondolkodás utolsó szikríS* ellobbant bennünk, csak az öldöklés démona élt idege

;nkben, izmainkban és vérthabzsoló tébollyal táncoltatott a lezuhogó tűzdarában. Szuronyt éreztem ekkor villani mellem előtt. Karom védekezően felrándult, a mozdulat elhárította a halálos döfést s alig egy pillanatra rá, mögöttem villant valami, az olasz szétvetette karját és vére iszonyú patakja elöntötte arcomat. Ezt a vért érzem arcomon most is, melegen és sikamlósan, eltörölhetetlenül ... Azóta sok esztendő múlott cl. Azóta megtanultam, amit akkor gyerekfejjel nem értettem, miféle idegen, hódít^ imperialista érdekek miatt kellett így egymásra rohannunk, miért élek én a véletlen játékából és mért kellett néki ismeretlenül egy tömegsírba buknia. Azót

a s°k esztendő múlott el és a fasizmus tébolya újabb vészözönnel árasztotta el a fél vilá(Folytatás a 2. oldalon.} I