Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-02 / 147. szám, vasárnap

2 UJSZG 1949 október 1 (Folytatás az 1. oldalról) A nitrai kerület mezőgazdasági terveket készít got és millióknak lehet hasonló emléke az enyémhez. Háború! — mennyi mondhatatlan borzalmat rejt ez a szó. Lidice módjára a földdel egyenlővé tett falvakat, ajtór a elevenen szegeit embere­ket, meggyalázott nőket, kegyet­lenül kivégzett túszok ezreit, tíz­ezreit, drótsövényt, éhhalált, gáz­kamrákat. Azóta esztendők múltak el is­mét és megláttuk, hogy melyik oldalon van a jog, az igazság és melyik oldal küldené ránk újra ezt a pusztulást. Azóta tudjuk, ahogy Paul Eluard, a nagy fran­cia költő mondotta, hogy a hábo­rút törvényen kívül kell helyezni és mindazokat, ak'k egy népre háborút zúdítanak, meg kell bün­tetni, úgy, ahogy gyilkosokat és útonállókat szokás. 1941 júniusában a haladó vi­lágra zúdult a fasizmus roppant hadereje, de millió névtelen és felejthetetlen hő s élete árán meg­tört az emberi bestialitásnak leg­tébolyultabb hulláma. A fasizmus halálos csapást kapott, ám a ron­tásnak réme ott Nyugaton még eleven maradt. Trumanék eszte­len imper :alizmusa, atombom­báktól táplált láza még tovább fertőzi a nyugati félteke testét és talán csak saját bevallásuk, hogy a béke őrének, a Szovjetúniónak is van már atomfegyvere, csök­kentik ezt a háborús lázt és ad­nak reményt, hogy éz a beteg nyugati világ is a gyógyulás útjá­ra lép. Mi, akiket a Nagy Honvédelmi Háború hősei szabadítottak fel a fasizmus igája alól, tudjuk, hogy egyetlen harcnak van csak lét­jogosultsága, annak a harcnak, amely lángoló hittel a békét vé­di. Mi, akik elértük függetlensé­günket és az egyedül igazságos és üdvös társadalmi rendbe ágyaztuk be szabad életünket, va­lamennyien a tiszta életet sze­rető emberek hitével megesküd­hetünk arra, hogy a béke harcos katonái vagyunk. A békéé, amely épít, gyárakat és kórházakat te­remt Marshall-segélyek nélkül, csupán önmagunk munkájából lakóházakat, gyermekjátszótere­ket, színházakat, kultúrházakat, hidakat, sugárutakat tervez s nem tűr rongyost vagy mezíte­lent, munkanélkülit, éhező rok­kantat, kolduló aggot a maga épülő rendjében. Igen. mi a béke harcos igen­lői, építő munkásai vagyunk, de le tudjuk tenni a kalapácsot, a sarlót, vakolókanalat, a tollat, a logarlécet, az építő munkának minden szerszámát és eszközét, ha valamely vaksággal vert im­perialista erő féktelen tébolyá­ban ezt a mi felemelkedésünket keresztezni é s meggátolni akarná. Az a kéz, amely ma az építés szerszámát fogja, acélos ököllé is válhat, hogy keményen lecsap­hasson elleneire. Mi tudjuk, hogy azzal a szabadsággal, amellyel a Szovjetúnió megajándékozott bennünket, hogyan kell élnünk, de tudjuk azt is, hogyan kell ezt a szabadságunkat megvédenünk. Mi tudjuk, hogy amikos- a Szov jetúnió vezette béketábor soraiba lépünk, ezzel egy magasabbrendü életformát, egy magasabbrendü erkölcsöt védünk, amleynek szó­tárában nem létezik önző haszon, kizsákmányolás, úr és szolga vi­szony és nem létezik a kenyérte­lenségtől, a jövő bizonytalanságá­tól való rettegés sem. Ma, anťkor a haladószellemű világ a béke napját ünnepli, hitet teszünk mi is a béke, az emberi haladás ügye mellett. A burzsoá nacionalizmus és reakciós kozmo­politizmus ellen szegezzük őszin­te patriotizmusunkat és proletár­nemzetköziségünket. És tekinte­tünket ma az egyszerű emberek százmillióival vezetőnkre, a Szov­jetúnióra irányítjuk, mert érez­zük, hogy a szovjetek országa az igazság tántoríthatalan fegyver­hordozója és a béke legigazabb harcos védője. Az ő táborában menetelünk a jobb holnapok felé. A nyitrai kerületi Nemzeti Bizott­ság földművelésügyi referense be­számolót tartott a kerület mezőgaz­dasági kérdéseiről Rámutatott arra, hogy a kerület lakossága példásan teljesíti kötelezettségét, különösen a mezőgazdasági termékek bszoigálta­tása és az őszi szántási és vetési mun­kálatok terén. A referens ismertette az 1949—50 gazdasági évre szóló ve­tési tervet és az egyes termékek elő­irányzatait. A nyitrai kerü.et ösz­szes járásaiban tervszerű termény­tisztítást, i.letöleg vetőmagcserét haj­tanak végre, hogy ezzel is segítségé­re legyenek a földműveseknek. In­tézkedéseket tettek a műtrágya he­lyes szétosztása tárgyában is. Külön kiemelt néhány Egységes Földműves Szövetkezetet, melyek közül több 100 százalékra teljesítette az őszi munkákat. Ami a fakitermelést il­leti, az 1949-re eső tervet 94 száza­lékra teljesítette a kerület. A kerü­leti Nemzeti Bizottság részletes ter­vet. dolgozott ki, mely szerint 1950­ben nagyterjedelmű területeket ala­kítanak át erdővé. Nagy gondot for­dít a kerület elöljárósága az állat­egészségügyre is. Egyes községekben védőoltásokat végeztek, melyekkel el akarják kerülni a járványokat, A SZABAD BÍTRGONYA­VASÁRLAS KÉRDÉSEI A burgonyafelvásárlás nagy ütem­ben folyik. A terményfelvásárló szö­vetkezetek mindent megtesznek, hogy a kormány határozata valóra váljon. A közellátásügyi minisztériummal egyetértésben hirdetményt adtak ki, mely lehetővé teszi, hogy a fogyasz­tók közvetlenül a termelőnél szerez­zék be a szükséges burgonyát. A hirdetmény szerint a felvásárlás fel­tételei a következők: A fogyasztók fedezhetik burgonya­szükségletűket úgy, hogy közvetle­nül a termelőtől vásárolják fel. Fel­vásárolhatnak annyit, amennyi az új termésig szükséges. Szem előt/t kell azonban tartani, hogy a burgonya szabaddátétele elsősorban a közélel­mezés javítását célozza. Nem szabad tehát előfordulnia, hogy egy-egy fo­gyasztó korlátlan mennyiségben vá­sároljon fel burgonyát takarmányo­zási célokra. Közvetlenül a fogyasz­tónak azok a földművesek adhatnak ei, akik teljesíteték beszolgáitatási kötelezettségeiket. Ez a feltétel nem okoz nehézséget a fogyasztóknak, mert ha valamelyik termelő nem teljesítette beszolgáitatási kötelezett­ségét és a fogyasztó nem vehet tőle burgonyát, fedezheti szükségletét a szövetkezetnél. Korlátozva csak a nagyfogyasztók, mint pl. kórházak, szanatóriumok stb. vannak. Ezek u. i. szükségletüket a szövetkezetnél fe­dezik és a burgonyát maguk raktá­rozzák Felmerül a kérdés, mennyibe kerül a szabaddá tett burgonya? A helyzet itt is hasonló, mint a kenyér­nél. A fogyasztási ár nem emelke­dett. Sőt, azok a fogyasztók, akik sa­ját maguk raktározzák a burgonyát, még némi kedvezményben is része­sülnek. Ezek a rendelkezések minden két­séget kizárólag a fogyasztók javát szolgálják. Az előírt beszolgáitatási kötelezettségek teljesítése lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek megfelelő mennyiségű burgonyával rendelkez­zenek és ellássák azokat a fogyasz­tókat is, akiknek nem áll módjukban szükségletüket közvetlenül a terme­lőnél fedezni. A szabaddátétel viszont azoknak is kedvező, akik szükségle­tüket a termelőnél fedezhetik. Kŕs Búzadara 13.50 Daraliszt 13— Kenyérllszt 7.50 Rozs kenvérliszt — — — 7.5Ö Gersli ' 7— Finom gersli — — — — 7.50 Rozsos kenyér — 5 45 gr-os zsemlye — — — 0.60 92 gr-os zsemlye — — — 1.20 gr-os kifli 0.70 92 gr-os kifli 1.30 46 gr-os kalács 3.— Fánk 46 gr-os 3.50 Makaróni — — — — — 19.— levestészta 18.60 A többi tésztafajták 17.60 Kétszersült J kg 46.— Édesített tortalap— 60.— Teasütemény — 158— Piskóta 154.— Gyermek-kétszersült — — 84.— A kínai nép politikai tanácskozó testület óriási lelkesedéssel elfogad­ta a kínai Népköztársaság alkotmá­nyát. A Népköztársaság fővárosa Peiping lesz, amelyet ezentúl ismét Pekingnek neveznek. Az új nemzeti zászló, vörös alapon a felső sarok­ban, a zászlórúd közelében ötágú aranycsillag, mellette ívalakban négy kis aranycsillag van. Az alkotmány megállapítja, hogy a politikai tanácskozó testület egész Kína demokratikus egységfrontjá­nak szervezete. Az alkotmány első cikkelye ki­mondja: „A kínai Népköztársasága népi demokratikus diktatúra álla­ma, amelyet a munkásosztály vezet; alapja a munkás-paraszt szövetség , és egyesíti valamennyi demokratikus osztályt, s az ország különféle nem- | A BELÜGYMINISZTÉRIUM FELHÍVÁSA A belügyminisztérium a következő felhívást intézi Csehszlovákia lakos­ságához: „Tekintettel a duklai ünnep­ségek országos jelentőségére, vasár­nap, október 2-án reggel 8 órától este. 20 óráig minden állami,- és 'középü­letet fel kell lobogózni Ugyancsak ki kell lobogózni az állami- és köz­épületeket október 8-án reggel 8 órá­tól október 9-én est 20 óráig Felhív­juk a lakosság figyelmét, hogy há­zaik kilobogózásával juttassák kife­jezésre, hogy mily nagy jelentőséget tulajdonítanak a duklai események­nek, illetőleg az ezt követő felsza­badulásnak. A SZABADPIAC ARAI Kčs Tea 1600— Kávé 800 • Cukor 160 Füge 200.— Datolya 240— Tea-virsli 200.— Debreceni — 300.— Marhahús-konzerv — — 75.— Sertéshús-konzerv — 170.— Turista szalámi 220— Csabai szalámi (téli) 600— Margarin — — 180 Méz — 280 Friss hús marha — — — 150.— Friss hús sertés — — — 250— Mosószappan — — — — 200 Toalettszappan — — — 500.— Hasonló mértékben csökkentek a már piacon lévő fiistölthús és más szabad áruk árai is. zetiségeit." Az alkotmány kimondja, hogy nemzetközi viszonylatban a központi népi kormány tanácsa képviseli a köztársaságot és a tanács irányítja a kormányt a hazai ügyekben. Köz­igazgatási Tanácsot létesítenek, amely az állami igazgatás legfőbb végre­hajtószerve, népi forradalmi katonai tanácsot, amely az állam legmaga­sabb katonai parancsnoksága és vé­gül megszervezik a legfelsőbb nép­törvényszéket és a népi főügyészi hi­vatalt, mint az ország legmagasabb bírói és felügyeleti szerveit. Az általános választójog alapján megválasztható népi kongresszus ösz­szehívásáig a Politikai Tanácskozó Testület gyakorolja a kongresseus I funkcióit és hatalmát. A liszt és iiszttermákek új árai a kínai politikai tanácskozó-testület történelmi döntéseket hozott ILLÉS BÉLA [FEGYVERT S VITÉZT L ÉNEKLEK Estefelé elült a vihar. Éjféltájt megeredt a hó. Sft­rű, nagypihéjű, lágy hó esett, megszakíts nélkül éjféltől reggelig. Mikor a havazás végetért, sárgásán csillogott a végtelen hósivatag a beteg nap sáppadt fényében. Egy-egy hóhegy jelezte az elhagyott bunkerek helyét. A kilőtt tankok és felborult teherautók fölé csillogó hó­bucka nőtt. Foglyokat is ejtett a hó. Sok honvéd az orosz fog­ság elől menekülve a hó foglya le'tt. Derékig süppedt a hóba, nem tudott kimászni. Reggel kilenckor Levin Satilov tábornoktól külö­nös parancsot kapott. A parancs értelmében Levin öt szántalpas autót vezet — a hósivatagba. Mindegyik autón négy betegápoló van, gyógyszer, élelem és vodka — meg néhány farkaskutya. A teherautók — Urivtól húsz kilométerrel nyugatra — megállanak a hósivatag­ban és ledobják a kutyákat. --A kutyák kikaparják az élve eltemetett honvéde­ket és elvonszolják őket az autókhoz — mondotta Satilov. — Ügy lesz! — felelte előírásosan Levin. — Csak azt nem értem, honnét tudják majd a ku­tyák, hogy nem széttépni *kell a honvédeket, hanem megmenteni? — fordult hozzánk Levin, amikor az autók előálltak. — A kutyák pontosan tudják, hogy mit akarunk tőlük. Én már láttam ilyet a múlt télen — felelte Roszkovszki. — De én nem tudom, hogy miért kell olyan nagy hűhót csapni olyan katonákért, akik azért jöttek hozzánk, hogy legyilkolják az asszonyokat és gyerekeket és felgyújtsák városainkat és falvainkat. — Majd megérted! — mondotta csendesen Levin. — Én xi}ár megértettem. Rájöttem ugyanis, hogy a honvé­dek nem jöttek ide, a honvédeket ide küldték, sőt ide kényszerítették. Nos, jllja? Rosztovszki nem felelt. — Gyerünk, Szoszó! — szólt Levin a soffőrjére. — Adj gázt! Rosztovszki (mikor Levin autója elindult) — hosz­szat füttyentett. — Ember a talpán a mi Levinünk! — mondotta az autó után bámulva. MOZG0HÁBORÚ Február közepetájt déli szél söpörte végig a hó alatt alvó, tégnélküli ukrán síkságot. A méter-vastag hô­durnyha süppedni kezdett és egyik napťol a másikra színt váltott: vakító fehér volt, szürkés-sárga lett. Itt ott forrás bukkant fel, patakok eredtek. A patakok folyóvá egyesültek. A folyó sárga vize felszínre hozta, magával sodorta mindazt, amit a hó eltakart volt: üres ládákat, törött szekereket, döglött lovakat, holt embe­reket. A déli szél tüneményes sebességgel változtatta meg a sztyeppét, de közben maga is megváltozott. Mikor elindult — tenger sós szagát és távoli országok virág­illatát hozta. Útközben a rothadás, a halál szagát szívta magába . . . Február végén az északi szél ellentámadásba ment. Délben lomha, sárga tó takarta a sztyeppét. Este bugybo­rérékoló, hullámzó, szürke tenger. Reggel — merev, mozdulatlan, szürkéssárga jégmező. A végtelen, homá­lyos tükörből csak egy-egy mezítelen autóváz, egy egy lópata, emberi kéz vagy* láb emelkedett ki. Beszédes útjelzők. — Nem lesz baj, Szoszó? — A motor jó, a gumi nem rossz. Meg is láncoltam. Benzint ksftannyit vételeztem, mint amennyi dukál. Az út veszettül síkos, de azért estére célnál leszünk, had­nagy elvtárs — felelte Szoszó Inasvilli, a karcsú, lányos­arcú, feketeszemű soffőr. — Üljenek fel! Levin felugrott a kocsira. Én felmásztam. A jeep elindult — és pár perc múlva már rohant a jégen. A könyörtelen északi szél oldalról ostorozott minket, a gyorsaság keltette műszél arcunkba vágott. Levin sóhaj­tozott, én nyögtem .. Szoszó énekelt. — Megvesztél?! — ordított rá Levin. — A szél ki­tépi a gégédet! Szoszó előbb csak fejével intett nemet, aztán szóval is megnyugtatta Levint: — Nem vesztem meg, alhandnagy elvtárs. Jó ked­vem van. Az csak nem bűn? A láthatár szélén hatalmas, aranysárga búzaföld tűnt fel. Az autó rohant, a búzaföld összezsugorodott, — majd halványzöld kukoricafölddé változott. A autó rohant és kukoricaföld helyét a falu foglalta el. A falu nem tűnt el, — valóság volt. Szomorú valóság. Félig üszkös romokból, félig üres, tető, ajtó és ablakn£lküli házakból álott. Az egész faluban egyetlen egy embert sem találtunk. A piactéren piszkos, sovány, félszemű kuvasz ostromolt, veszett dühvel ugatott egy gránát-tépte eperfát, amelyen egy fekete macska sáncolta el magát. Az autó megállott. Ittunk egy koryot és Levin előkotorta az útravalót. — A fene egye meg, — a kenyér megfagyott! A fagyott cipóban — köztudomás szerint — hosszú, hegyes, alattomos, veszélyes jégszilánkok vannak. Biz­tos hasmenés — ha komolyabb baj nem esik. Szoszó a cipót a soffőrülésre tette és puskatussal néhány alaposat húzott rá. Aztán törülközőbe csavarta és rátette az autó motorjára. Öt perc múlva kijelen­tette, hogy most már jó a kenyér — egészen friss. Le­het, hogy igaza volt. Én azonban kenyér nélkül faltam a füstölt szalonnát. — Ilyenkor otthon, Kahétiában már virágot szed­nek a lányok! — sóhajtotta Szoszó. , — Kahétiában kitűnő bor terem — állapította' meg Levin. Erre a gondolatra még egy kis vodkát ittunk. Szoszó szalonnával és kenyérrel jóltartotta a ba­rátságtalan kutyát. Csúnyán ki volt éhezve a szegény dög. Többet evett, mint Levin. Pedig az rekord­étvágyáról híres. (Folytatjuk.) I

Next

/
Thumbnails
Contents