Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-07 / 151. szám, péntek

UJSZ0 1949 október 11 • Negrebecki nyerte a Szovjetúnió tenniszbajnokságát. A Szovjet­unió teniszbajnokságának dön­tőjébe Jevge, Negrebecki és Ni­kolaj Ozerov jutottak. A döntőt 4:6, 6:3, 6:1, 3:6, 6:3 arányban Negrebecki nyerte meg, aki ez­úttal harmadízben szerezte meg a bajnoki címet. • • A csehszlovák műkorcsolyázó­nők Londonban edzenek. Mint a Szlovák Távirati Iroda jelenti, Vrzáň, Nekolov és Lerch cseh­szlovák műkorcsolázónők Lon­donban készülődnek az idei év­adra. • Csehszlovák'a ifjúsági labda­rúgóbajnokságát vasárnap a har­madik fordulóval folytatják. A két bajnokjelölt, az NV Bratisla­va és a S. Lanžhot egymásellen játszanak. A Bohemians—Alba H oí'ovice mérkőzést Prágában játszák. • • Bulgáriában játszik az ATK. Mint jelentik, az ATK bulgáriai portyára utazott.. A csehszlovák katonai labdarúgócsapattal a röplabdázók is elutaztak. Ügy a kbdarúgók, mint a röplabdázók Szófiában és Várnában játszanak egy-egy mérkőzés* • • Az idén, december 9. és 12"ike között negyedszer rendezik meg a Prága nagydíjáért folyó nem­zetközi noi kosárlabdatornát. \z idei tornára Moszkva, Budapest, Siófia és Bukarest válogatottját hívták meg. Tavaly Moszkva vá­logatottja nyerte el a vándor­díjat. • Munkás lett Magyarország golf­bajnoka. Budapestről jelentik: \ napokban tartották meg Magyar­ország ezidei golf-bajnokságát. A felszabadulásig a golf k'zárólag az „urak" sportja volt. Az ezidei bajnogságon már több munkás indult és az első Szegena Gyula munkás lett. Hogyan edz egy szovjet élcsapat? „A testnevelés elmélete és gyakorlata" című szovjet test­nevtl'si folyóiratban Szuszkov sportmester „Hogyan edz egy szovjet élcsapat" címen közölte az alá'jbi tanulmányt. Érdekes­sége miatt m 1' is közöljük. Re­méljük, hogy csapatrink, illetve egyesületeink vezetői felhasz­nálják a »zovjet sportmester érdemes tanácsait „A labdarúgás a l«gnépszerííbb sportjátékunk, nincs országunknak oiyan sarka, ahol né űznék. Hatalmas tömegeink vannak, amellett élcsapa­taink minőségileg is igen magas fokon állnak és külföldön is teiíintélyt sze­reztek a szovjet labdarúgásnak. Ezek az eredmények természetesen nem maguktól jöttek, nem véletlen szülte őket. hanem tervszerű, céltudatos munka érlelte őket gyümölccsé. Ahhoz, hogy egy csapat a legjobbak közé ke­rüljön, sokat és keményen kell dolgoz­nia. Hogyan edz egy élcsapat?" AZ ELŐKÉSZÜLET — HÁROM HÓNAPI Bevezetőben megállapítja SZUSZKOV, hogy először is a labdakezelésnek tökéletesnek kell lennie, a iabdagya. korlatokat naponta kei) végeznie az éljátékosnak, különben elveszd a lab­dabiztonságát. Azután így folytatódik a cikk: Az edzéseket úgy kell adagolnia az edzésvezetőnek, hogy ne ártson, nt merítse ki a játékosokat. A labdakezelés mellett az erőnlét­nek is nagy szerepe van. A szovjet csapatok erőnlétben mindig az élen jártak és ez sem véletlen. A Szovjet­únioban nagy súlyt fckteinek az erőn­létre, még a GTO jelvényszerző is hozzájárul az erőnlét növeléséhez. „Minden élcsapat januárban kezdi meg az edzéseket tornatermi munká­val és novemberben, az idény végez­tével fejezi be. A december a pihenésé. Az edzők gondosai, ügyelnek arra, hogy ne dolgoztassák túl játékosai­kat, de arra is, nehogy túlkeveset adagoljanak Januárban az eVő, a ruganyosság, az ügyesség, a mozgékonyság fokozása szerepel elsősorban a műsorban. Van­nak játékosok, akik könnyedén súlyt emelnek, szertornázn ík, hogy erősít­sék felső testüket, ezenkívül ugrószá­mok, hasizomgyakorlatok és más szá­mok szerepelnek az edzésben. Minden­ki ott erősít, ott javít, ahol arra leg­nagyobb szüksége van. Nagyon ko­moly munka folyik a tornateremben is. Nem egy csapatunk játékosai téli sportokat is űznek Február közepe táján — déli vidékeken edzenek nagycsapataink — kimennek a játéko­sok a szabadba és kezdődnek az atlé­tikai edzések Mezei futások, gyalog­lás, majd gyorsaságot, ruganyossá­got, ügyességet fejlesztő más atléti­kai számok — vágtaszámok, ugrások, dobások, gátfutás stb — következnek. A mezei futás ma már nem 5—10.000 méter egyenletes lefutása, hanem vál­takozó távú és erősségű futások ösz­szessége. Nem egyszer látjuk mérkő­zésen, hogy Szolomjov balszélső és Bünkov jobbösszekötő saját tizenhato­sától tör előre a labdával Az ilyen hosszú gyors futásokat csak akkoi bírhatja a játékos, ha előkészül rá Persze erre fokozatosan kell előkészí­teni a játékosokat. Április második fe­lére, május elejére érin el a legjobb formájukat a játékosok, akkor kezdő­dik a bajnoki idény. Az előkészület ideje tehát jó három hónap! MIT, HOGYAN GYAKOROLNAK? A labdakezelés csiszolása már janu­árban és februárban, a tornateremben is alaposan folvii Itt lehet a legaprólé­kosabban foglalkozni a labdakezelés, a fejelés, az átvétel, a ese ezés, a szere­lés, az adogatás, a Kapuralövés, a vé­dés különféle mozdulataival. Ezeket március végén már kint a p tyán vég­zik Itt még hozzájön a különíéle tak­tiküi, harcászati megoldások gyakorlá­sa is. Mindenki alaposan gyakorolja azt, amiben aránylag gyengéha A leg­egyszerűbb gyakorlási mód, ha a játé­kos egyedin vagy párosan gyakorol. Mindig gondolni kell arra. hogy ne állva, hanem állandó mozgásban gyakoroljanak a játékosok. Eleinte lassabban, később a szükséges gyorsasággal kell mindent vég, ehajia. ni. A kapuralövest minden helyzetből, minden változatban végezniök kell a játékosoknak. A labdakezelési gyakor­latok közben sem maradnak el a gyor­sasági és az állóképességet fokozó futógyakorlatok. Ezeket labdával is végezni ke l, mert hiszen a játék is labdával folyik a játéktéren. A labdaedzés kint a pályán rendsze­rint kü'ön csoprtokban folyik. Külön dolgoznak a kapusok, a hátvédek, a fe­dezetek, a csatárok. Az edzőmérkőzé­se!;, az edzésszerű kétkapus játékok alkalmával az edző jegyzeteket készít minden csapatrészről, minden játékosról, eze­ket azután közös megbeszéléseken alaposan kiértékelik. Ez a javítás fontosabb lépcsője. Az edzés is füves pályán fo'yjék le mindig, mert a mérKŐzések is azon folynak és csak itt lehet a legtökéle­tesebb labdakeze'ést elsajátítani. A kétkapus edzésnek mindig terv­szerűen kell lefolynia, mindig kell belevenni különféle tak­tikai megoldásokat. Az edző ilyenkor csak utasításokat ad a pálya szélé­ről, legtöbbször meg sem állítja a játékot. Az általános utasításokat már a kétkapus játék előtt meg­kapják a játékosok. Edzőink most éppen a mezőny gyors széthúzásának keresztülvitelét gyakoroltatják játékosaikkal. A mér­kőzéseken megfigyelhetjük, hogy a támadásokat nem lassú, rövid­passzos felépítéssel, hanem gyors lyukrafutásokkal, súlypontáthelye­zésekkel. villámgyors helycserék­kel hajtják végre. A gyors elszakadás az ellenféltől, a lyukrafutás, az átmenetek támadás­ból a védekezésbe s viszont és mind­ezzel az ellenfél megzavarása — ezekkel foglalkoznak most élcsapa­taink edzői. Mostanában látjuk a rövid, lapos passzok helyes váltoga­tását is. a magas, hosszú előreadá­sokkal és keresztlabdákkal.. BFRÄLAT ÉS ÖNBÍRÁLAT Nagyban szolgálja most a hala­dást az is, hogy sok edzőnk beve­zette a bírálat és önbírálat rendsze­rét a labdarúgásba is. A kiértékelé­sek alkalmával minden játékos elmondja tapaszta­latait. megfigyeléseit saját játéká­ról, játékostársai teljesítményéről, azután ezt teszi a csapatkapitány az egész csapatról s végiil az ed­ző összegezi a hallottakat és hoz­záfűzi saját tapasztalatait. Nagyon fontos a játékosok győz­niakarása is az eredményes játék szempontjából. Törökországi portyára utazik az NY Bratislava Bratislava. — A FÜ JTO Sokol bratislavai ülésén jóváhagy­ták az NV Bratislava ama kérését, hogy törökországi portyája ügyében tárgyalásckat folytasson. A bratislavai csapat december 15. és január 15. közötti időben játszana Törökországban. Az ülésen összeállították azt a bratislavai válogatott keretet, mely e hó 12-én, Prágában, Prága válogatottja ellen szerepel. A keret a következő: Huber, Ďiz, Venglár, Pokorný, Križan, Mondok, Marko, Benedikovič, Gögh, Kovačič, Pod manický, Laskov, Trenčanský, Zelinka, Ürge, Sedlák és Pastucha. A sportrovat olvasóinak figyelmébe! J Felkérjük a vidéki labdarúgó­i csapatok és sportegyesületek ve­• íetöségét, hogy lapunk részére je­i löljenek ki egy állandó tudósítót, • aki minden héten a vasárnap' J sporteseményeket express küldi be • lapunknak. Az egyhónapi próDa • után a bevált tudósítóknak sport­! tudósítói igazolványt küldünk és i tudósításaikat honoráljuk. J Cé'unk az, hogy a vidéki sport. • eseményekről a legaprólékosabban • tájékoztatva legyen a szlovákiai [ nyilvánosság. Levelükben éljenek a i kritika és önkritika fegyvereivel és [ egyesületeikben tarják fel a mu­i tatkozó hibákat és írják meg a ja­1 vitás lehetőségeit is. J Várjuk a jelentkezéseket! Az Üj Szó sportszerkesztősége. Meglepetés a ligában ATK—Manet Pov. Bystrica 1:2 (0:1). Szerdán délután, a Sparta stá" dionjában, 2000 néző előtt ját­szották a mérkőzést, amit megle­petésszerűen, de megérdemelten nyert meg a Manet Pov. Bystri­ca. — A vendégek két gólját Bar* tal, a katonacsapat becsületgólját Hemele lőtte. A győzteseknél a belső hármas, az ATK-ban Houš­ka volt jó. A mérkőzést Cermák jól vezette. fl STflSKa XXXIY. HETE NV Brat. Bohemians Sparta Kov. Trnava Dyn. Košice S. Tr. Ostr. Vikt. Plzeň S. Teplice S. SI. Žilina S. Zbr. Zid. SONP Klad. D. Slávia D. Slavia B. M. Libeň S. H. Kopisty JCE C. Bud. G. Z. Kr. Pole S. Prosťejov S. Napojedla S. Olomouc S. Partizan. S. 2. Vrútký Bohemians S. Hor. (ifj.) ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Félhat tájt megérkezett a hátrahagyott moszkvai század: tizenegy ember. A tizenegy közül — négy se­besült. Parancsnokuk — egy nagyon fiatal őrmester — beszámolt arról, hogy hol maradt a század hiányzó százkilencven harcosa. Nehéz szívvel hallgattam a ve res hőskölteményt. Mint minden ilyen esetben, — csak az vigasztalt, hogy elvtársaink nem adták olcsón életüket. — Indulás! Tíz perccel hat előtt elindultunk — Bjelgorod felé. A puszta, az ezerszer megénekelt szteppe. — édes testvére az óceánnak. Olyan végtelen, mint az óceán és mint az óceánnak, neki is ezer arca és ezer szive van. Aki szereti a szteppét, — ahhoz a szteppe jó, mint az édesanyánk. Aki fél a szteppétől, — ahhoz gonosz a szteppe, mint az ősrégi szláv mese vérszívó boszor­kánya. A vöröskatonák bíztak a szteppében. A parancs­noknak számolnia kellett a szteppével. Az ukrán szteppe hatalmas, de csak a népdalban végtelen. Olyan nagy, hogy zászlóaljak, ezredek, sőt hadosztályok is elvonulhatnak egymás meliett és nem látják, nem hallják, nem is sejtik egymás közelségét. De a repülőgép messzibb lát, mint a sas és ismeri az útat az úttalan pusztán. Mindezt tudtam és ezért tud­tam, hogy ha el akarjuk kerülni a második aránytalan csatst, — sietnünk kell. De azt is tudtam, hogy — sietni nem szabad. A szteppe olyan nagy, hogy állóharc idején is lyukas az összefüggő arcvonal. Mikor a seregek mozognak, a vo­nal olyan, mint a szita. Ha sikerül lyukat találnunk, harc nélkül célhoz érünk. De ehhez nagy, körültekintő óvatosság kell és még nagyobb — szerencse. Tehát: sietni kell, — de semmit sem szabad el­sietni. Nem szabad félni az ellenségtől, hisz tizenhárom tank és százhúsz szovjet katona kemény ököl. De nem szabad elfelejtenünk, — sebesülteket viszünk. Siettünk is, óvatosak is voltunk. Messzi előttünk és mögöttünk, tőlünk jobbra és balra géppisztolyos, motorkerékpáros járőrök. Én először ültem tankban. A levegő forró, benzin- és égő olajszagú. Ha a tetőt (ami hatalmas fazékfedőhöz hasonlít) kinyitják, — arcunkon megiagy az izzadság, de hátunkon tovább­folyik a verejték. Aki először ül tankban, az a lármától saját szavát sem érti. A gép úgy ráz, hogy minden csontunk fáj. Szemünk ég, mint az üszkös seb. A hat órán át tartó úton háromszor találkoztunk emberekkel, vagy ahogy Levin mondotta, mikor már Bje'gorodban voltunk: kétszer találkoztunk emberek­kel és egyszer, — német nácikkal. Reggel nyolc óra tájban két mozgó madárijesztőt fedeztünk fel, két halom vánszorgó ócskaruhát, — két magyar munkaszolgálatost. Az egyik pécsvidéki bá­nyász volt, — szocialista. A másik budapesti újságíró, — zsidó. Az újságíró tudott németül beszélni, — magyaro­san. Én is tudok németül, — oroszosan. Ügy-ahogy megértettük egymást. A újságíró (ki nadrágból turbánt csavart a fejére ós lábaira szalmát kötözött) elr»;>ndotta, hogy négy nap előtt hét munkaszolgálatos szökött meg. A hétből öt megfagyott, — ők ketten, akik életben maradtak, már másodnapja egy harapás ételt se láttak. Maruszja egy-egy doboz szárdiniát egy-egy tábla csokoládét adott a két magyarnak és elhelyezte őket a benzm­szállító teherautón. Tíz óra körül egy partizánosztaggal találkoztunk. Az asztag tizenkilenc főből állott. Három asszony, hat öregember, hét fiú és három férfi, kik közül az egyik sántított. A legöregebb partizán, kinek fehér szakalla majd a derekáig ért, — félszemére vak volt. Az egyik partizánnő (békében bányásznő) szoptatós gyerekét zsákban hordotta a hátán. Az osztag egy rommálött konzervgyárban tanyázott. Az éjszaka kemény harcuk volt egy német géppisztolyos szakasszal. A harcban négy partizán és három német veszett el. A németek visszavonultak. A partizánok nem üldözhették őket, mert kifogyott a lőszerük. Az osztag fele (a sebesültek­kel) a romok között maradt. Akikkel mi találkoztunk, — azok lőszervadászatra indultak. Hat láda lőszert, négy géppisztolyt, egy zsák konzervet, egy hátizsák gyógyszert és egy hátizsáknyi dohányt adtunk a parti­zánoknak. A szoptatós asszonyt magunkkal vittük. A vak öreget is szerettük volna elvinni, de az öreg har­cos nem akart elszakadni társaitól. Mialatt a partizánokkal tárgyaltunk, — a 'két ma­gyar leszállott a teherautóról. Bár nem értették, hogy mit beszélünk, tudták, hogy kikkel beszélünk. Mind­ketten be akartak állni a partizánok közé. — Partizánok akartok lenni? — kérdeztem. — Hisz azt sem tudjátok, hogy miért harcolnak a parti­zánok. — Azt talán nem tudjuk pontosan, hogy miért harcolnak a partizánok — felelte a magyar újságíró —, de azt*annál jobban tudjuk, hogy kik ellen harcol­nak. És ez nekünk elég. Nagyon is elég. — Derék embernek látszol! — mondotta Maruszja. Egy-egy maroknyi dohányt adtam a két magyar­nak és visszaparancsoltam őket a teherautóra. Az egyik tankista, — aki végighallgatta a beszélge­tést —, bár a szavakat nem értette, azt megértette, hogy mit akart a két magyar. — Ügylátszik igaz, hogy minden nép legnagyobb része népből áll! — mondotta ragyogó arccal a tankista. Mikor elindultunk, ezt a bolondul hangzó örök igazságot ismételgettem. És közben szinte megfeled­keztem arról, hogy halálszagú, szürke jégmezőkön, ezer leselkedő halál között járunk és csak azt láttam, hogy milyen nagy és milyen csodálatosan kék a fejünk felett ragyogó égboltozat... (Folytatjuk.) II J SZO a csehszlovák'm magyar dnlgntAk napilapja *»i>erk*sítfl*ét kiadóhivatal Bratislava Jesenskéhn II ern ľetel'-r *«2- H FÔ- é» felel/Wsierkesztft: l.l,"ic> Gyula Feladó *a Irányító postahivatal Bratislava II. Nyomj* él kiadj* • Pravda grafikai és kiadó vállalatok Kéziratokat nem adunk vissza. Elöltetek ( évre 54U.—, '/, évre 27(J.—, '/, évre 135.— I hónapra 45 - Két.

Next

/
Thumbnails
Contents