Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-04 / 148. szám, kedd

Braťslava, 1949 október 4, kedd A német kérdés miatt a Szovjetunió jegyzéket intézett a három nyugati nagyhatalomhoz Gromyko, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettese a szovjet kormány megbízásából október 1-én az Egyesült Államok, Nagy-Britannia moszkvai nagyköveteinek, valamint Franciaország moszkvai chargé d'affajre-jének jegyzéket nyújtott át a német kérdést illetően. Az amerikai nagykövetnek átnyújtott jegyzék tartalma a következő: Azzal összefüggően, hogy ez ev szeptember 20-án Bonnban külön kormányt alakítottak Németország amerikai, angol és francia megszállási övezetére, a Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja az alábbi nyilatkozat megtételét. A különkormány létesítését Németország nyugati övezetére nem lehet másként megítélni, mint annak a politikának befejezését, amelyet az utóbbi esztendőben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország a potsdami egyezménnyel szemben folytatnak, amely egyezmény értelmében ezen államok a Szovjetunióval együttesen kötelezettséget vállaltak, hogy Németországot mint egységet tekintik és lehetővé teszik, hogy békeszerető állammá alakuljon át. Á különkormány létesítésévi ezek a nagyhatalmak megsértették a júliusi döntést, amelyet a párizsi külügyminiszterek tanácsa hozott és amelyben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormánya kötelezték magukat szorgalmazni, hogy Németországban megalakuljon a gazdasági és politikai egység. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia e» Franciaország nemcsak azokat a kötelezettségeiket sértették meg ezzel a lépéssel, amelyet kormányaik Németország egységének megtartását illetően vállaltak, de azokat a kötelezettségeket is, amelyek a Németországgal kötendő békeszerződésre vonatkoznak, mert a külön nyugatnémetországi állam létesítésével Németország békeszerződésének megengedhetetlen módon elodázzák, ami ellentétben áll a potsdami konferencián kötött egyezséggel. A Szovjetunió teljesen feleslegesnek tartja, hogy az USA, NagyBritannia és Franciaország kormányai a nyugat-németországi állam létesítésével kapcsolatos tevékenységüket bármiképpen is igazolni próbálják. A tények arra mutatnák, hogy az ilyen kísérletek minden alapot nélkülöznek, mert, mint köztudomású, e kérdéssel kapcsolatosan senkisem kérdezte meg a német nép véleményét és ugyancsak ismeretes, hogy a három nagyhatalom mindent elkövetett, hogy Nyugat-Németoiszágban külön kormányt alakítson, amelynek vezető tagjai régi reakciós politikai tényezők és szoros kapcsolatban vannak a külföldi pénzkörökkel. A bonni alkotmány a megszálló hatóságok, azaz az USA Nagy-Britannia és Franciaország megbízottainak egyenes nyomására jött létre. Alapjában véve maguk a nyugati megszálló hivatalok vezetői diktálták az alkotmány fő megállapításait. így a német népre federatív rendszert kényszerítettek rá, amellyel s német nép legnagyobb része nem azonosítja magát. A bonni alkotmány nem tartalmaz egy megállapítást sem, amely korlátozná a német monopolok és junkerek vezető szerepét, bár ezek voltak sugalmazói és szervezői a német támadási szellemnek, amely a Hitler-rendszernek főtámasztékul szolgált. Ennek * rétegnek hatalmát a Szovjetúnió jegyzéke szerint a bonni alkotmány nemcsak, hogy nem korlátozza, de egyenesen lehetőséget nyújt számukra, hogy antidemokratikus működésüket tovább fejleszthessék. A bonni alkotmány ai úgyaevzett megszállási sfatumnak csak egy példa, amelyet Nyu-at-Némeiország számára az Egyesűit Államok, Nagy-Briiania és Franciaország írták elő. A nyugati nagyhatalmak megkísérelték, úgy állítani be a dolgot, hogy ez a statutum a német népnek lehetőséget ad arra, hogy demokratikusan uralkodjČK. De az a kísérlet szöges ellentétben áll magával a statutum megállapításaival, mert a német nép számára lehetetlenné teszi, hogy az állami közigazgatás funkciójában résztvehessen, eltekintve attól, hogy az okkupációs statutum politikai megnyilatkozás, amely a német békeszerződés meggátlását kívánja előidézni és a megszállási rendszer mehosszabbítására törekszik Németországban. Mindebből következik, hogy a bonni külön kormány létesítése a potsdami konferencia döntésé, vei nem egyeztethető össze, art a legdurvábban sérti. Teljesen világos, hogy ez az új kormány semmi mást nem céloz, mint Németország messzemenő kettéosztását, amit az Egyesült Államok, Nagy-Britania és Franciaország a három megszállási év folyamán a potsdami konferencia döntésével 'Szemben juttattak érvényre. Az Egyesült Államok és NftgyBritannia kormányai már 1946 decemberében egyezséget kötöttek a két övezet egybekapcsolásáról. Ez durván megsértette a négy nagyhatalom közös ellenőrzéséről szóló egyezményt. Ebben ax időben kísérletek történtek a nyugat részéről, hogy ezt a politikát valamiképpen kimagyarázzák. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányainak ez a lépése már nyüt elfordulást jelentett a potsdami egyezség szellemétől, amely Németország egységének politikáját képviselte es nem Németország felosztását. Az 1947. év folyamán Németország megbontása céljából további angolamerikai lépések történtek. 1948ban a londoni konferencián a három nyugati nagyhatalom úgy döntött, hogy további intézkedéseket hoznfk Németország felosztására. Ezek a rendelkezések a külön nyugati pénznemre vonatkoztak és kísérletek a nyugat-németországi kormány megalakítására. A Németország felosztására és azétdarabolására vonatkozó politika csúcspontját 1949 áprilisában érte el az okupáciös statutum meghozásával, amely alapjává vált a bonni alkotmánynak. — hangsúlyozza a Szovjetúnió jegyzéke. 1946-tól a Saovjetónió kormány* szüntelenül figyelmeztette az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait ezekre a potsdami egyezményt sértő rendellenességekre és kihangsúlyozta annak megengedhetetlenségét, hogy a három nyugati nagyhatalom Németország felosztására törekszik. Közben a szovjet kormány rámutatott azokra a szerncsétlen következményekre is, amelyeket a három nyugati nagyhatalom politikája eredményez Németország felosztásával kapcsolatosan, a reakciós militarista vezetőrétegek hatalomátvételére, amelyek « múltban a német militarizmusnak és a Hitler-rendszernek voltak támasza; és amelyek ismét felemelték fejüket, mihelyt Nyugat-Németországot megvalósították- A három nagyhatalom politikáját csak azzal magyarázhatjuk, hogy az bizonyos imperialista körök vágyait fejezi ki, amelyek Nyugat-Németországot mint hídfőt akarják felhasználni támadd terveik számára, amelyek Nyugat-Németországból az európai békétlenségek új középpontját akarják kialakítani. A Szovjetúnió kormánya — hanglik a jegyzék — fáradhatatlanul harcol Németország felosztása ellen és a potsdami konferencia döntse értelmében cselekedett több mint két évvel ezelőtt. A hárem nagyhatalomnak a Szovjetúnió kormánya ekkor javaslatot terjesztett elő, hogy kezdjenek meg olyan tárgyalásokat, amelyek szükségesek egy demokratikus német kormány megalakításához, egyidejűleg javaslatot tett a német békeszerződés kidolgozására. A három nyugati nagyhatalom kormánya azonban a Szovjetúnió javaslatát elutasította és folytatta politikai tevékenységét Németország felosztására, ami lehetetlenné tette a békeszerződés megkötését, hozzájárult Németország megszállásának meghoszszabbításához és az európai tartós béke kialakításának megakadályozásához. A legutolsó párizsi külügyminiszteri tanácskozások során a nyugati nagyhatalmak ismételten elutasították a Szovjetúnió javaslatait, hogy a német gazdasági hivatalok alapján, amelyek ezidőszerint a keleti és nyugati övezetekben léteznek, alakítsanak egy össznémet államtanácsot, mintegy gazdaság közigazgatási központot, ami az első lépés lett volna Vasárnap, október 2-án leplezték le a duklai hágónál a tiuklai hősök emlékmüvét. Körülbelül féltizenegykor már több mint ötvenezer ember gyüleKezett a hatalmas emiékmű előtt. Tíz óra' 30 perckor erkezett meg a kormányküldöttség Široký miniszterelnök-helyettes vezetésével, aki egyúttal a köztársaság elnökét is képviselte. A kormánydelegáció tagjai Svoboda tábornok, nemzetvédelmi miniszter, Komzala, a nemzetgyűlés helyettes elnöke, Sefčik, miniszterelnök-helyettes, Nősek, Nejedlý, Petr, Slechta miniszterek voltak. Jelen voltak továbbá a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai Smidke elnök vezetésével, a Megbízó tak Testületének tóbb tagja dr. Husák vezetésével, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, Borkovicz, egy szovjet katonai küldöttség Vongrovszky tábornok vezetésével, az egész csehszlovák tábornoki kar Drgáč hadseregtábornokkal, a vezérkar főnökével és dr. Proháska tábornokkal, a honvédelmi miniszter helyettesével az élen. Az ünnepséget Dvofák „Uj világ" szifóniájának eljátszásával nyitották Henry Wallace, ai amerikai haladópárt vezetője, a vasárnapi csikágói békemanifesztáción éles támadást intézett az Egyesült Államok politikája ellen, amelyet az atomkérdésben kifejt. Henry Wallace beszédében megállapította, hogy az USA álláspontja e tekintetben elfogadha" egy demokratikus össznémet kormány megalakítására. A három nyugati nagyhatalom elutasította a Szovjetúnió javaslatát a békeszerződés előkészítésére, valamint a megszálló katonai egységeknek Németországból való kivonására. így az Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország kormányai a legutóbbi évek során nem teljesítették azokat a követelményeket, amelyek számukra a potsdami szerződésből eredtek, de egyenesen ezzel ellentétes politikát űztek, mely Németország felosztását célozta, továbbá a német békeszerződés elodázsását segítette elő és aláásták azt a közös döntést, amely Németország , demokratikus megújulását és demilitarizációját volt hivatva megvalósítani. Ezt az antidemokratikus politikát most betetőzték-a nyugatnémetországi külön kormány megvalósításával, amelyet a hitlerista rendszer kiszolgálóinak kezébe helyeztek. A szovjet jegyzék szükségesnek tartja felhívni a figyelmet a rendkívülien komoly felelősségre, amely ebből redően az Egyesült Államokra hárul, i összefüggésben azzal a politikával, meg. Ezután 5midk$, a Szlovák Nemzető Tanács elnöke mondotta el megnyitó beszédét. Majd a nemzetvédelmi miniszter mondotta el ünnepi beszédét. A honvédelmh miniszter beszédében többek között a következőket mondotta: „A duklai szoros területén állunk, ahol öt évvel ezelőtt a testvér! szovjet hadsereg az első csehszlovák hadseregcsoport katonáival együtt ke gyetlen harcot vívott hazánk földjének első talpalatnyi részéért a csehszlovák határok átlépéséért, hogy Sztálin generalisszimusz határozata értelmében segítséget nyújtson a harcoló Szlovákiának. A Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére irányuló offenzíva szeptember 8-án kezdődött é» november 7-én fejeződött be. Ekkorra a német fasiszta hadsereget sikerült az Ondava mögé szorítani. A duklai harcok a legnehe. zebek voltak mindazok közt, amelyeket a csehszlovák hadseregcsoport Sokolovtól Prágáig vívott. A német fasiszták tudatában voltak e katonai operáció politikai jelentőségének és kihasználták a hegyi, erdős terepet, amely kedvezett a védelem számára, jól megerősítették, aláaknázták és tatlan. Egyben javasolta, hogy a kiélesedett ellentétek enyhítése érdekében, amelyek megmérgezték « nemzetközi kapcsolatokat és a világot, két külön táborra osztották, szükségesnek tartaná, hogy T ruman keressen találkozást Sztálin generalisszimusszal. amelyet az Egyesült Államok Nagybritanniával és Franciaországgal együtt folytatnak. Ez a politika a népellenes bonni külön kormány megalakításához vezetett, amely ellenséges magatartással tekint a potsdami konferencia döntésére Németország demokratikus megújulásával és demilitarizációjával kapcsolatosan. Ellenségesen tekint azokra a kötelezettségekre is, amelyek belőle Németországra hárultak. Ez az ellenséges magatartás pedig összeegyeztethetetlen az európai békeszerető nemzetek érdekeivel A Szovjetúnió kormánya egyidejűleg fontosnak tartja kijelenteni,' hogy a bonni szeparációs kormány megalakítására való tekintettel Németországban oly helyzet alakult ki, amelv különlegesen nagyje. lentőségű feladatok teljesítése elé állít, amelyek egy demokratikus és békeszerető, egységes Németország létrehozásával függnek össze és annak biz. tosításával, hogy Németország azokat a kötelezettségekt. amelyeket a potsdami egezsčg során a négy nagyhatalom szabott meg. A Szovjetúnió kormánya ogyanllyen tartalmú jegyzéket intézett Nagy-Britannia és Franciaország korj mányaihoz. minden talpalatnyi földet eltorlaszoltak és elkeseredett ellenállást tanúsítottak. A hős szovjet és csehszlovák katonák minden magaslatért elkeseredett harcokat v ívtak. A duklai harcok összesen nyolcvanezer hős szovjet és csehszlovák katona életébe kerültek. Azonban ezek az áldozatok nem voltak hiába Dukla szabadságunk kapujává vált és a haza földjén való újabb felszabadító harcok kiinduló pontjává lett. Népeik Dukla tanításából értették meg ismét, hogy milyen hatalmas, hűséges és minden áldozatra kész szövetségessel bírnak a Szovjetúnióban. A szovjet és csehszlovčk katonák harci szövetsége megerősítette népeink testvéri sző. vétségét és új országunk építésének alappillérje lett. A szovjet hadsereg nélkül lehetetlen lett volna a fasiszta Németország veresége és nem lett volna duklai győzelem sem. Svoboda tábornok beszéde után a hadsereg zenekara az államhimnuszokat, a szovjet és lengyel himnuszt játszotta, majd ágyúdörgés közepette indult el a katona; mótoros oszlop a „duklai ismeretlen harcos" földi maradványaival Preáovra, ahonnét azután továbbszállítják Prágába, hogy a felszabadulás emlékművében kapjon nyughelyet. Ezután Sizov tábornok beszélt, a szovjet katonai delegáció és Vongrovsky tábornok a lengyel katonai delegáció nevében. Majd Svoboda tábornok a duklai földből adott át rögöket hat csehszlovák város képviselőjének ezekkel a szavakkal: „Drága polgártársak, gondozástokba adom a duklai harctér földjét, amelyet a szovjet hősök és a csehszlovák hazafiak vére szentelt meg és amely megpecsételte népeink örök barátságát." Ezután a duklai harcok résztvevőit dekorálták csehszlovák kitüntetésekkel. Végül a Megbízottak Testületének elnöke, dr Husák mondotta el beszédét és a koszorúk elhelyezése után a munka dalával végetért a meghatóan szép ünnepség. Dukla a ČSR és az SSSR népei vérrel pecsételt szövetségének záloga Leleplezték a duklai hősök emlékművél Wallace Sztálin-Truman találkozót javasol