Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-04 / 148. szám, kedd

UJSZÖ Január 1-től szabad a sertésvágás Olcsább a szabad vaj! — H jó közélelmezés a reakció veszte! Az alacsony árak és a szabad áruk munkánk eredményei Ing. Jankovcová közélemezésügyi miniszter rádiószózatban ismertette a kormány intézkedéseit a közélelmezés további javításáról Többek között a következőket mondotta: A belkereskedelemügyi miniszter nemrégiben elhangzott beszéde tanú­ság arról, hogy október 1-től mi min­dent tettünk szabaddá és a közélel­mezésben mily nagy haladást értün'c el. Rádióbeszédem célja, hogy ismer­tessem azokat az intézkedéseket, me­lyeket a jövőben hajtunk végre. Meg keil jegyezni, hogy különösen a zsír­félékkel való ellátás lényegesen ja­vul. ' Január 1-től szabad a sertésvágás A kormánynak ezt az elhatározását azért adjuk már most a lakosság tu­domására, hogy azok a tenyésztők, akidnek elegendő takarmány áll ren­delkezésükre, már most vásárolhassa­nak hízóállatot és január elsejére kihízlalhassák. Ugyancsak szabaddá tesszük a gumós és szemes takarmá­nyokat is. A szabad sertésvágás felté­telei a következők: azok a tenyésztők, akik egy sertést vágnak, a sertést át­lagsúlyban 50 kg-osnak számíthatjáK, még akkor is, ha ennek két vagy há­romszorosát nyomja. Egy-egy sze­mélyre ilyen alapon 8 kg havi húsada. f ot számítunk. Ha a termelő teljesíti eszolgáltatási kötelezttségét, mind szarvasmarha, mind sertéshús beszol­gáltatás terén, a felesleges sertés­húst, sertészsírt, vagy más hústermé­ket szabad áron árusíthatja a fogyasz­tóknak. Ez a javulás főkép annak kö­szönhető, hogy az ötéves terv első évében 14 százaléKkal emelkedett a sertésállomány. Jelentős szerepet ját­szik e téren a hizlalda létesítési akció is, amely nemcsak a közélelmezés ja­vításához járul hozzá, ami jelenleg az egyes húsfajták szabad elárusításaban és. a fejadag növelésében nyilvánul meg, ianem lehetővé teszi a húsfélék teljes szabaddátételét. Ezáltal teljesült Klement Gottwald köztárasági elnök 9 pontja közül az első és a kormány ígérete. Ugyancsak növekedést tapasztalunk a szarvasmarhaállományban is. Ez részben annak köszönhető, ho"y a nyári hónapokban a szarvasmarhahúst tojással és tejtermékekkel pótoltuk. Lassúbb állománynövekedést. tapasz­talunk azonban a juhtenyésztésben. A tervgazdálkodás eredményei viszont itt is mutatkoznak. A szabad vaj éra 20 -kal alacsonyabb A szarvastnarhaállomány növekedé­se megteremtette a tejjel és vajjal va­ló ellátás jobb előfeltételeit is. Októ­ber 1-től a szabad vaj ára ugyanis 20 százalékkal csőként A műzsír készí­téshez szükséges nyersanyagokban be­állt kedvező viszonyok a műzsír nagy részének felszabadítását eredményez­ték. A Szovjetunió gabonával, vajjal és zsírral segít bennünket Ebben a vonatkozásban nem kerül­heti el figyelmemet az a tény, hogy minden tervgazdálkodásra berendezett népi demokratikus állam egyenesen bámulatraméltó haladásokat ért el. Az első helyen a Szovjetúnió áll, ahol minder élelmicikk szabad áru és az árakat az Imeperlalista világ nagy bá­mulatára egyre csökkentik., Emellett még minket is támogat gabonával, vajjal, hússal és zsírfélékkel. Ez a tá­mogatás nagyban hozzájárult közélel­mezésünk javításához és a szabad piac megteremtéséhez. A kötött gazdálkodás felszámolása előtt Az a célunk, hogy a kötött gazdál­kodást, melyet a háború hagyott hát­ra, felszámoljuk. A háborút követő száraz évek arra kényszerítették kor­mányunkat, hogy a helyzet javulásáig a helyes és igazságos közélelmezés érdekében tovább fenntartsuk a jegy­rendszert. Kormányunk azonban min­dig hangsúlyozta, nogy mihelyt meg­teremtjük hozzá a szükséges előfelté­teleket, azonnal szabad gazdasági rendszert léptetünk életbe. Nem szabad tehát abba a tévhitbe esnünk, hogy a szocialista államrend­szer egyúttal a kötött gazdaság rend­szere is. A romok között álló csehszlo­vák kormány a háború befejeése után nem szüntethette meg azonnal a kö­tött gazdálkodást s amint már fen­tebb is említettük, a szárazságok csak rontották a helyzetet. Ma már, hála az országszerte megindult szocialista ver­senyeknek, újító javaslatoknak és egy­általában munkásságunk öntudatának, egyre inkább adva vannak a felszaba­dítás lehetőségei. Hasonlítsuk össze a mai helyzetet a február előttivel, ami­kor attól kellett tarununk, hogy a mi­nimális fejadagokat sem tudjuk fedez­ni. Ilyen probléma ma már ismeretlen fogalom. Milyen haladást értünk el egy és fél év alatt és milyeneket érünk el, ha teljesítjük az ötéves tervet! Kle­ment Gottwald köztársasági elnök 1948 februárjában még rmint kormány­elnök hangsúlyozta, hogy mindenáron biztosítani kell a munkásság közélel­mezését. Teljesítményt ugyanis csak jól ellátott munkáságtól várhatunk. Az 1948 novemberében kiadott 9 pont­ban elsőnek ugyancsak a közélelmezés biztosításét hangsúlyozza. A májusi 10 pontban már nyugodtan állapíthatta . meg köztársaságunk elnöke, hogy a I közélelmezés javult. Közélelmezési politikánk sikerei a tervszerűség eredményei Köztársaságunk elnöke májusban kijelentette, hogy „Politikánk célja, hogy lehetőség szerint egyn több árut tegyünk sza­baddá és csökkentsük a szabad ára. kaf hogy könnyelműség lenne e politikánk végrehajtását elhamarkodni. Az októ­ber 1-én szabaddá tett áruk és a jö­vőben történő árufelszabadítások te­hát tervszerű gazdálkodás eredmé­Ugyanakkor azonban hozzátette, nyei. Hit kell még szabaddá tenni? Egyik legfontosabb ilyen áru a cu­kor. Már ezt is csökkentett áron áru­sítják a szabad piacon. Ne feledkez­zünk meg arról, nogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének és az ipari terme­lés fokozásának döntő befolyásai van az életszínvonal emelésére. Az ötéves terv sikere tehát elsősorban a munka­teljesítmény minden téren való növe­lésével függ össze. Ezt emeli ki az öt. éves tervről szóló törvény első para­grafusa is. Ami a cukrot illeti, mező­gazdasági politikánknak arra kell irá­nyulnia, hogy egyre több cukorrépát termeljünk és ezáltal megfelelő meny­nyiségű nyersanyagot biziosítsunk cu­korgyárainknak, melyek kb. négyszer több cukorrépa feldolgozására képesek, mint amennyit az idén feldolgoztak. A gyártás ipari lehetőségei tehát adva vannak. A főfeladat e téren földműve seinkre hárul, akiknek nemcsak több­bet, banem jobb minőségű cukorrépát is kell termelniök Már sok kiváló egyéniség fejezte ki örömét azon. hogy a kenyér és sok más élelmiszer szabaddá vált. Enged­jék meg,, hogy mint nő ugyancsak ki­fejezzem megelégedésemet. Biztosítom mindnyájukat arról, hogy a kenyér és liszt minősége is javulni fog. Ami az árát illeti, hasonlítsuk csak össze a 38-as viszonyokkal. Akkor egy mező­gazdasági munkásnő egy kilo kenyér arát két és negyedónt alatt kereste meg. Ma ugyanennyi idő alatt 3.5 kg kenyér árát kei esi meg. Mi a helyzet a Marshail-országokban, ahol a nép e terv gyümölcseit élvezi. Angliában például nemrégiben a ke­nyér árát 33 százalékkal emelték. Ezt a magasabb árat kénytelen fizetni nemcsak az angol munkásság, hanem félmillió munkanélküli is. De nemcsak a kenyér ára emelkedik Angliában és nemcsak Angliában áll fenn ez a tény, hanem mindenütt, ahol a nyugati álla­mok reakciós kormánya tévútra veze­ti a dolgozókat. Ezt a helyzetet már Marx és Engels több évtizeddel ez­előtt megjósolták, de megjósolták azt is, hogy ez csak átmeneti jellegű. Nem segít itt sem a dollár, sem a font de­valvációja, nem segít a pillanatnyi ki­zsákmányolás és nem segít az atom­bomba sem. A krízis előbb-utóbb be­következik. A világ dolgozó népe azonban látja a Szovjetúnió és a nép! demokráciák haladását és eddig elért eredményeit, ezért határozottan ön­tudatossá válik és felszámolja az im­perialista rendszert A jó közélelmezés a reakció veszte Marx és Engels ugyancsak zseniáli­san előre látták, hogy a krízisek csak úgy számolhatók fel, ha velük együtt a kapitalizmust is felszámolják. Ná­lunk ez megtörtént. Megkezdtük a ka­pitalizmus felszámolását, 1948 február­jában döntő csapást mértünk rá, telje­sítettük a kétéves tervet, teljesítjük az ötéves tervet, növeljük a munka­termelékenységét, mind a gyárakban, mind a mezőgazdasági és más terme­lési ágakban. VédjüK köztársaságun­kat a bel- és külföldi reakcióval szem­ben és teljesítjük Klement Gottwald köztársasági elnök jelszavát: „A jó közélelmezés a reakció veszte! Rövidesen minden szabaddá válik Ma már szabadáruként kerül piacra a kenyér, a sütemény, a burgonya, a hús, a henteskészítmények, a marga­rin. Leszállítottuk a vaj, kávé és sok más árucikk árát Ma már közelállunk ahhoz az időhöz, amikor a piacon min­I den áru szabadon, olcsón mindenki I számára hozzáférhetően vásárolható. JV1 ÓTOK 9rta: SĹuzka šžgurižka (Folytatás). Pagácsekné szintén siránkozott is­merőseinél. — Nem megmondtam mindjárt, hogy halálba viszi! Hiszen látszott már a szemein, hogy hal­doklik, a szabó nagyon jól tudta, hogy az asszony nem tér vissza él­ve. Legalább itt halt volna meg, övéi körében. Ott senki se fogja le­fogni szemeit, sem felfogni az állát. A temetés is csak olyan lesz, beszéd nélkül. Mégis csak nehéz dolog le­het meghalni idegenben. Sötét volt, mire hazatért. Félénken ment el a halott nö ajtaja előtt, szobájában gyorsan világosságot gyújtott, az énekeskönyvböl kikeres­te az özvegy halálára szóló éneket, halkan elénekelte és azután még el­mondta a halotti imát. A kapuban kulcscsikorgás hallatszott. — Bizo­nyára a gazdáéktól jött valaki — gondolta Pagácsné és le akart fe­küdni. De a pitvarban nem sztint meg 1 a motoszkálás. Valaki gyufát gyújtott és annak a fényénél kereste a kulcs­lyukat az átelleni ajtóban.. — Min­den jó lélek áldja az Urat, csak nem Matisekné ? Összekulcsolta kezeit a hirtelen ijedségtől, de mindjárt az eszébe ötlöt: De hiszen a halál és a halottak lelkei nem járnak az aj­tón, azok áthatolnak mindenen. Hir­telen lehajolt a kulcslyukhoz és a gyenge fénynél látta, hogy a szabó óvatosan bezárja az ajtót. Dult-fult haragjában. »Ufy, hát ti Így, a megboldogult még ki se hült és ők már hurcolkodnak«. Igaza volt. A szabóék kis idö múl­va kivittek egy nagy ruháskosarat, amely színültig volt megrakva min­denfélével, a szabóné ezenfelül e há­tán vitt Jó nagy rakás ruhAt. Amikor csend lett, Pagácsekné gondolkodott: _ Hálátlan világ, hát ők mindent és vajon miért, én pedig semmit a jóságomért és az ápolásért, hát ez slz igazság? A megboldogultnak bi­zony volt sok mindene, a kamrája la tele volt rakva minden Jóval télire. A kamra. Ott bizonyosan nem vol­tak még azok a\.. Az ablak a pit­varba nyilik és mindig nyitva van, hogy az uborkák meg ne rothadja­nak. Nem habozott sokáig. Lámpát gyújtott, széket kerített elő és be­zárta a pitvarajtót, hogy senki ne jö­hessen be. Pagácsekné kistermetű volt és so­vány, ügyesen átmászott az abla­kon, amely alatt a hordó volt, úgy­hogy szépen lejutott. Amikor ismét szilárd talajon állt, borzongás fu­tott végig a hátán és térdei remeg­tek, mintha Isten tudja milyen utat tett volna meg. De hát ha már ott volt, üresen csak nem fog visszamen­ni — Fölhajtotta nagy kötényét és begyömöszölt egy koszorú foghagy­mát, az almáriumból teli marokkal szedte a szárazbabot és a borsót. — Még egy kis lencsét a levesbe! — gondolta. Ekkor valami elsuhant mögötte. Gyorsan visszafordult. Se­hol semmi. De újból suhogott, vala­mi, mint a frissen keményített szok­nya. — Mennybéli Isten, csak nem jött a megboldogult ijeszteni? suttogta Pagácsekné kékülő ajkai­val. És ismét susogott valami az ajtó mögött, majd a tetőn s a föld alatt. Pagácsekné lábai megmereved­tek s a küszöb alatt éles kapargá­lást lehetet hallani. — A megboldo­gultnak tjizonyára nmcsen nyugodal­ma a sírban és ki akar jönni — vil­lant keresztül a gondolat Pagácsek­né meggyötört lelkén. Egy pillanat alatt felugrott az ablak alatti hor­dóra S ekkor ropp, a hordó fedő­lapja betört és Pagácsekné ez egyik csizmájával félig belesüppedt a lek­várba. A kötény kicsúszott a kezé­ből és a foghagyma, bab éa borsó mind belehullt a lekvárba. Csak az ijedelem segítségével húzta ki lábát a csizmából, félig mezitláb mászott ki a kisablakon a elbujt a szobájá­ban. Egész éjjel nem aludt. A dunyhát fejére húzta és igy kuksolt teljesen átizzadva egészen reggelig. Miikor hallotta maga fölött a há­ziak lépéseit, észhez tért. A lámpás az ablakon, a szék az ablak alatt és a csizma a lekvárban. Ezt el kell tüntetni, a háziak észreveszik, baj lesz. Tolvajként csúszott a lépcső alá, de félt a kamrába menni. Csak behúzta az ablakot, elvitte a lámpást és a széket és visszaosont a szobá­jába. Ott sóhajtozott feszengve. Halotta, amint a háziak a lépcsőn Jártak. ^Bizonyára a templomba mennek, hogy imádkozzanak a megboldogul­tért*. S ő nem mehetett. A csizma a lekvárban maradt s az egész világ kinevetné, ha papucsban menne a sártengerbe. Gyorsan kitisztította kivtll-belül és kisietett. Csak ő hiányzott a fa­lubeliek között, akik az egész falun végigkísérték a szabóékat, amikor visszavitték az örökséget: a nagy kosarat egész tartalmával és a bá­tyút a ruhával. Pagácsekné mérges nyelve viszketett s odavetette: — Csak nem ajándékot visznek a meg­gyógyult néninek! Másnap Kulísek gazda hazahozta a beteget a városból. Aki csak bírta a lábát, sietett, hogy megnézze, váj­jon csakugyan él-e. Pagácsekné örömkönnyeket hullatott: — Csak­hogy már megint itt van, szegény jó, lélek. Nem egy ellensége őrült már a maga halálának. — Közben meg­fordult és a szabóra nézett, majd hogy ujjal nem mutatott rá. Rövid idö múlva a teánál hosszú beszélgetésbe kezdett. — Bizony, kedvesem, cipeltek, de még hogy! Egész nap és egész éjjel "nem tudtam miattuk behúnyni a szememet. Kosa­rastul és batyustul cipeltek mindent, amit tudtak, a sok párna, dunyha mind ott volt Kértem őket, könyö­rögtem, Jó emberek, az Isten szerel­méért, legyetek türelmesek. Még a lelke nincs is a helyén, lehet hogy itt van valahol a kemence alatt vagy az asztal mögött é« nézi, hogy mit csináltok. Dehogyis lehetett velük beszélni! — Hálátlan népaég, alattomos semmirekelők, így meglopni engem! — jajgatott Matisekné és nézegette az összedobált holmikat. A csupor a császár arcképével eltűnt, a tányér is az amerikai szokolokkal lelketlen fosztogatók, az Isten verje meg őket! A kamrába la benézett. — Krisztus szent szerelméért, Pagácsekné, gye­re csak ide, siess, nézz csak ide, mit müveitek itt. Te Jóságos Isten, mit csináltak ezzel a szilvalekvárral. Be­lepiszkoltak, fokhagymát és babot szórtak bele s ha Jól látom, még a lábukkal is belemásztak, hogy még jobban beronditsák — disznók! S amikor mind a ketten kedvük­re szitkozódtak, Matisekné mindjárt a helyszínen kijelentette: — Bármi történjék is velem a vi­lágon, nem akarom látni többé azt a népséget. írásban hagyom, hogy az örökséget az kapja, aki holtomig ápolni fog, de lelkemre mondom, az unokaöcsém nem kap semmit. Hi­szek, Istenemre, kicipelnének min­dent. talán még az utolsó szemfedőt is lehúznák róla, amikor még ki sem adtam a lelkemet! Fordította: Sztraka Antal. 1949' oktflVr ? SZAKSZERVEZETI HÍRADÓ A szakszervezetek központi tanácsának levele a ROH minden tagjához „Elvtársak és elvtársnők! Decem­berben ül össze a második összszak­szervezeti kongresszus, amely nem­csak a mi szakszervezeteink, de az egész nemzet politikai jelentőségű eseménye lesz. A ROH-ban taoo mint hárommillió munkás, alkalma­zott, technikus, szellemi munkás egyesül. Az egész orezag haladó erői összpontosulnak itt. A ROH a do.­gozó nép egységének, a nemzet egy­segének hordozója. Ezért a szocializ­mus építésében is nagy jelentőség­gel bír." A központi tanács levele ezután hangsúlyozza azt, hogy nem­csak a szakszervezeti szövetségen, mint egészen, de minden egyes tag­ján is nagy ieladat nyugszik és tő­lük függ az ország, az egész lakos­ság életszínvonalának emelkedese. A második összszakszervezeti kong­resszus előtt nagy feladatok várnak a ROH-ra, ame.yk megbeszéléséra ösze kell, hogy üljenek a ROH ösz­szes tagjai, hogy minél sikeresebben oldják meg. A második szakszerve­zeti kongresszuson aztán összeülnek a mozgalom legjobbjai, hogy kitűzzék a szakszervezeti politika új irányel­veit. I. Az első összszakszervezeti kong­resszus három evvel ezelőtt fontos feladatok e.é állított bennünket. Hogy még jobban megerősítsük a dolgozók egységét, hogy kiépítsük a ROH szervezeteit, hogy felforgatott gazdasági életünket állítsuk helyre, hogy az államosított termelés sikerét biztosítsuk és valósítsuk meg az ösz­szes dolgozók életszínvonalának fo­kozatos emelését. Feladatainkat tel­jesítettük, áthidaltuk az 1947-es év nehézségeit, 1948 februárjában a KSC vezetésével dicsőséges győzelmet ér­tünk el és megvalósítottuk az ipar és kereskedelem további államosítá­sát. Az elmúlt évek bővelkednek a munkásosztály nagy győzelmeiben. II. Az elmúlt korszakban sikereseti hozzájárultunk dolgozó népünk élet­színvonalának emeléséhez. A szociá­lis eredmények mérlege igen kedve­ző számunkra. Dolgozó népünk élet­színvonala az elmúlt 3 esztendőben emelkedett. De beszéljenek a tények: A bérek emelkedő vonalát sikerült megtartanunk az emelkedő termelés határai között, amivel biztosítottuk pénzegységünk szilárdságát. Megaka­dályoztuk az inflációt és a gazdasági felfordulást, amelyre a hazai és a külföldi reakció törekedett A Mün­chen előtti köztársaságban a munkás­ság szabadságideje átlagosan 7 nap volt, míg ma három ég fél hétre rúg, ami egyike a leghosszabbaknak a vi­lágon. A múlttól eltérően az ünne­peket az állam beismeri és fizeti. A karácsonyi járulékot, amit azelőtt csak néhány kivételezett kapott, ma minden alkalmazott megkapja. Csa­ládi pótlékot fizetünk a gyermkek száma szerint, melynek összege az 1947-es évben túlhaladta a négymil­liárdot A nemzeti biztosítás a leg­hatalmasabb és legkiterjedtebb szo­ciális intézkedés, amely az egész vi­lág csodálatát vívta ki. 1945-ben, 4400 dolgozó vett részt üdültetésen. 1949-ben 190.000. Az üzemi konyhá­kon ma már több mint 600 ezer dol-' gozó kap rendszeres étkezést. Fokozatosan megszüntetjük a kö­tött gazdálkodása és a legfontosabb életszükségleti cikkeket felszabadít­juk. A már meglévő szabadpiacot jelentékenyen kiterjesztettük és árait csökkentettük. Ezekkel az intézkedé­sekkel egész gazdasági életünk és közellátásunk javuL A munkásság számára lehetőséget nyújtottunk a magasabb iskolázásra; ma már eljut­hatnak a főiskolákra is. Ezek az ada­tok nálunk természetesek, de nem természetesek a tőkés világban. Em­lékezzünk a háború előtti köztái-> saságra. 1923-ban 449 ezer munka­nélküli volt nálunk és 1931-ben majd­nem egymillió. A mai hivatalos sta­tisztikák a tőkés államokban mil­liós munkanélküliséget mutatnak ki. Belgiumban minden kilencedik mun­kás van munka nélkül, Olaszország­ban több mint 2 millió, Nyugat-Né­metországban egymillió kétszázezer, az USA-ban 4 millió. III. A februári politikai változá­sok új feladatokat szabtak a szak­szervezeti mozgalom elé. A dolgozók sorsáról már nem a tőkések dönte­nek. A szakszervezeti mozgalom már nem a kizsákmányoltak szervezete. A dolgozó ember saját sorsának in­tézője és saját munkájával és a mun­kához való viszonyával dönt élet­színvonaláról. A szakszervezeti moz­galom a szocializmus építésének konkrét feladataihoz lép. Uj felada­taink azok, hogy minden munkásból és alkalmazottból olyan gazdát ne­veljünk, aki gondoskodik arról, hogy itt a munka jobban menjen, hogy az ország jobban éljen. IV. Az eddigi munkamódszerekkel ezt a nagy feladatot nehezen teJj»-

Next

/
Thumbnails
Contents