Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-29 / 170. szám, szombat

UJSZ0 1949 október 29 Adatok a szovjet kultúra rohamos fejlődéséről A Szovjetúnió Központi Statisztikai Igazgatósága a napokban közölt harmadik negyedévi jelentése nemcsak a Szovjetúnió Iparának és mezőgazdaságának, hanem kulturális fejlődésének is hatalmas és szakadatlan emelkedését tükrözi vissza — írja a Pravda vezércikke. A kultúra fejlesztésének frontján elért fontos és jelentős eredmény — mondja a vezére kk — az új szakképzett káderek kiképzésével kapcsolatos feladat sikeres megoldása. Egyedül 1949ben 450.C00-en fejezték be tanulmányaikat a Szovjetúnió főiskoláin, technikumain és más középfokú tanintézeteiben, nem számítva a magántanulókat. Több mint 770.000 hallgatót vettek fel, ezek közül 320.000-et a főiskolákra, 450.000-et pedig a technikumokra és más középfokú szakiskolákba. Ezek a számok azokról az újabb dicsőséges győzelmekről tanúskodnak, amelyeket a szovjet nép a kulturális építés területén ért el. Forradalmunk ereje és legyőzhetetlensége abban rejlik — mutatott rá Sztálin elvtárs —, hogy a forradalom a népnek nem csupán szabadságot adott, hanem anyagi javakat is és megterem tette a jómódú és kulturált élet lehetőségeit is. LENIN ÉS SZTÁLIN pártja nagymértékben gondoskodik né' pünk szellemi kultúrájának emeléséről, mert ez egyik legfontosabb előfeltétele a kommunizmus győzelmes építésének. A Bolsevik Párt vezetésével a Szovjet' únióban megvalósult a kultúrfor radaíom, amelynek eredményeként a Szovjetúnió a leghaladot tabb kultúra, tudomány, művé' szet és irodalom országává lett A Szovjetúnió Kommunista (bolsevik) Pártjának 16. kongresszusán, 1930-ban Sztálin elv társ történelmi ielentőségű behogy az általánosan kötelező elemi oktatás „döntő lépés a kultúr* forradalom terén". Azóta közel 20 év telt el. Sztálin elvtárs utasítását teljesítve, megvalósult az általános kötelező hétéves elemi oktatás. A Szovjetúnióban végbemenő kulturális forradalom eredményeként ki* tén. Az általános képzettséget nyújtó elemi" és középiskolákban már 1938—1939-ben 31:5 millió tanuló tanult. Az 1948"49-es iskolaévben az elemi- és középfokú általános képzettséget nyújtó iskolákban már 33 millió gyermek tanult, azaz sokkal több," mint a háború előtti években. Idén az POLGÁR ISTVÁN: VIUANY Falunkban, házunkban ma gyúlt ki először. Nincs nálunk boldogabb! — Nagyapám öklével dörzsöli két szemét, zavartan pislogat, nagyanyám a kapu elől úgy szalad a fényre, mintha űznék, m'ntha fiatal lány lenne — bíz most az sem lenne nála fürgébb! öcsém leemeli erős szemüvegét s megtörli komolyan. Kezében csillogóan játszik az üveg, mint nyáridőn a folyam. Soká törölgeti óvatos — vigyázva — könnyes lett volna tán? Eddig motozott, de most egy székre ül le és úgy néz ránk anyám. Nem szólok én sem, mert mindent elmond ez a beszél 8 nőm asá g: ha né-rrn él'ok }«, élteti maga a Pártot és a hazát, ha T>*mán állok is, éltetik a szivek, éltetik az arcok! párat perdül, öcsém fejére nyom két-három barackot, azt* n o'yat hurráz, hogy majd leszakad a tető s meglóbálva kiviszi a r é ro«sz petróslámpát a szerszámoskamrába. alakult az új,^nagyszámú szovjet értelmiség, amely a munkásosztály, a parasztság és az alkalmazottak soraiból derült ki, s egy test, egy lélek a szovjet néppel, híven és igazán szolgálja a Szovjetúnió népeit. RENDKÍVÜL nagy eredményeket értek el a népoktatás terüleszámolójában rámutatott arra iiimMiiHiiiiimiiimiiiiiimiMiiiiiiimiiiiiiiimiiiimiiiiiiMi A daraboló a legkisebb műhely az | KARINTHY FERENC: egész gyárban: összesen tizenegy emberrel dogozik. Mégis külön neve van, mert a munkáját senki más el nem végezheti. Vasúton, autón, kocsin. darun idehozzák a Diósgyőrött készült acélrudakat, a karcsú gömbvasakat, tengelyeket, az ótméteres traverzeket, vagyis minden olyasmit, ami hosszabb a kelleténél: a lihegő fűrészek aztán egy-kettőre anró hasábokra darabolják a különféle vadakat. ' Mindössze két helyiség, két nagyobbfajta szoba az egész műhe'y: emebben tizenöt gép dolgozik s kilenc ember, a kisebbikben négy fürész, két munkás. Cipekedniök nem igen kell, mert a magasban csöno játékdaru gumi a sínen, a kezes állat ott emel. oda rakia le a súlyt, ahová parancsolják. A daraboló éjjel sö*ét, napjában c^pk egv műszakot jár. Regfrel, hét óra előtt két vagy három perccel bejön egy szőke, csapzott, bevert orrú, szeplős alacsony ember, apró disznóc-emét vaksin körül iá rat ja a nagyobbik helyiségben, tásrult. orrcimpával nyel egyet. hogy még üres. aztín áteammoi? a kisebbikbe, krákog, orrát az niiíba, ujját a nadrágjába törli, cigarettára gvíiit. Rongyot, kannácskát keres elő, olajat csöpncnt a csattá<ryakba, lódít egyet a vasrúdon, satuba fogja, fényeket villantó. filr°-e colstokkal ,

riméri a távolságot, ereszti neki a fűrészt. Már ugorhat is a másikhoz, kö'^en kint. a nagyobb helyiségben is lé'e^ezni kezdtek egvmás után a gépek. A szőke, fiatal ember munkája ilyen: alighogy megetette az egyik fürépzt, iramodik a másikhoz közben emitt a nenge átrágta már a vasrudat, rekedt üresiárással úiat kér, Csont Emil rohan vissza. s odavissza. oda-v

;=sza ez igv tart dé lif s fél egytől ismét négy óráig. Kevéssel negved nyolc után egy frakkos, ősz. bajuszos ember lé" be az udvar felől a kisebbik műhelybe a kuckóba. Füttyentve érkezik s ha t^'mas iramban, de az ajtóban mp® tf'l. csur^lkozva piUant a j*ró gé pekre, ráncokkal szabdalt barnás elemi isko^ negyedik osztályát elvégző gyermekek va'amonnyien kötelező módon továbbfolytatják tanľi

1mánya-kat. Ilvmódon még egy na^y lépés valódul meg or szágunkbrn a kulturális forrada lom kifejlesztése terén. Rendkívül nagy sikereket ért el a szovjet állam a felső- és középfokú szakoktatás fejlesztésében. A múlt évben az ország főiskoláin, a magántanulókat is beleértve, több mint egymillió diák tanult. Több mint egymillió volt tanulók száma a technikumokon és a más középfokú szakiskolákban is. A Központi Statisztikai Igazgatóság közleménye elmondja, hogy csupán 1949-ben 218.000 mérnököt, technikust, agronómust, gazdászt kapott a szovjet ipar, közlekedés, építkezés és mezőgazdaság és 232.000 új tanító, orvos és más szakember helyezkedett el a kultúra és az egészségügy egyes területein. A szakképzett kádereknek a fő- és középiskolákban történő kiképzésével párhuzamosan a Párt és az állam hatalmas munkát fejt ki a munkások és kol" hózparasztok millióinak kultúrá" lis"technikai színvonala emelésére. Ez a munka szaktanfolyamok, sztahanovista iskolák, ipari és vasúti szakiskolák, gyári és üzemi továbbképzőiskolák stb. segítségével folyik. Ezekben az iskolákban és tanfolyamokon c?upán az utóbbi két év folyamán több mint 10 millió munkás nyert magasabbfokú technikai kiképzést. A SZOCIALISTA kultúra fejlődésének egyik legékesebb megnyilatkozása a tudomány példátlan felvirágzása a Szovjetúnióban. Szovjet tudományunkat eltéphetetlen szálak kötik össze az élettel, az egész nép építőmunkájával. Ez a tudomány hatalmas tényező a szovjet állam gazdasági erejének növekedése szempontjából. A szovjet állam volt az első, amely a történelem során a tudományt és kultúrát először a nép szolgálatába állította,'a tudomány és a kultúra először lett az egész nép közkincse. A szovjet szocialista kultúra fejlődése nagy sikereket mutat. A Szovjetúnióban eredményesen teljesítik azt a Sztálin elvtárs által kitűzött történelmi feladatot, J hogy minden munkást és minden parasztot kultúrálttá és műveltté kell tenni. Jtazzkvai mozaik • Százhuszonötéves a moszkvai Kis Színház. Október 26-án ünnepelte a Szovjetunió egyik legrégibb színháza, a moszkvai Kis Színház fennállásának 125. évfordulóját. A fővárosban nagyszabású előkészületek folytak a jubi- j leumra. A vállalatokban és tan- ] intézetekben a Kis Színház mü- ; vészei találkozókat rendeztek a < munkás- és a tanulóifjúsággal. \ Körülbelül ötven ilyen találkozó volt, így a Sztálin autógyárban, ' a 'moszkvai villamoshálózat egyik kocsiszinében, a „Trehgarnaja Manufaktúra" textilkombinátban és más gyárakban. A. színház művészei meglátogatták a Moszkvakörnyéki kolhózokat is és játszottak a kolhózparasztok előtt. A jubileumi napok alkalmából sok művészeti plakát jelent meg. A plakátok a színház alkotó munkájának útját ismertették. Huszonhét illusztrált füzetet adtak ki a Kis Színház legkiválóbb művészeiről, elsősori:" n azokról a híres színművészekről, akik több mint félévszázadon át működtek a színház kötelékében, mint p'idául Jevdokija, Turcsanyinova, Varvara Rzsavaja, Alexandra Jahlocskina, Alexandra Osztuzsev/ Szadjovszkij és mások. A színház jubiláris hetét a ..Revizor" és „Kortársunk" című darabokkal nvitotta meg. A jubileumi hét folyamán a színház legsikeresebb darabjai kerültek színre. • Amikor a vonat Moszkva központi pályaudvarára, a bjeloruszkájára befut, az idegen először azt hiszi, valamilyen hatalmas kiállítási pavillonba érkezett. Mérete, szépsége leír alább is arra emlékeztet. Reggel nyolc óra van. Indul a munka. A végnélkülinek tetsző Maxim Gorkij utcán megélénkül a forgalom. Férfiak, aszszonyok sietlek munkahelyükre. • A földalatti vasút mesébe illő állomásai porfirba öltöztek. Mindenütt szobrok, reliefk és a munka hőseinek arcképei. Az utca arcán apró, piros rózsák a csilingelő piros villamosok. Nyolc-tizenkétemeletes üveg-beton házak tarkítják a házsorokat. Egy 37 emeletes felhőkarcolót éppen építenek. 1950-re készül el. • Moszkvában 1200 mozi van. A legnagyobb közülük reggel 8-tól éjfélig egyfolytában játszik. Orlova a legismertebb ^'"•"színésznő. Egyszerű, szép, festetlen aszszonv. Az ideális szovjetasszony megtestesítője. II IIIMIII E ÍL 1E T kecskearca megnyúlik, hosszú Ion- I lompos, szörnyű feleségének, aki nécsos bajúsza lecsügged, rövid, sötét- \ mely pénteken maga jar be az ura . _ líSl r, ňíM Tríotrrrci színű marka föllendül s újra visszahull. Most beles a másik helyiségbe — ott is hajt, fujtat, mozog minden végleg nem érti, mi történt, panaszos, lejárt, reccsenő hangon kérdi: — Hát akkor h-íny óra lehet mostanában, szakikám? Héthúsz, — fe'eli Csont Emil, oda se pillantva, az sem érdekli, hogy az óreg nyámogva, fejcsóválva a szekrénybe akasztja frakkját s csak a zöld bricsesznadrágban áll a fűrészeknek. Ünja már ezt a minden reggel ismétlődi sz'nházat. Rég kialakult Szongott Berci bácsiról a véleménye. - Látod, mosoda egy hájfeiüek! dörmög félhangon amaz, s hogy Csont Emil nem hajlandó megkérdeni, kicsodák. magának felelve folytatja. — Mind ilyen az útkanaró. Mert éjjel bent ülnek a kocsmában, két liter pálinkát is beisz némelyik, becsületszavamra, aztán énekel meg ordít, ahelyett, hogy dolgozna, amint ill'k, reggel meg rohannak ki az utcára, mikor nem is szabad, a villanyosok meg állnak Kelenföldön, meg a remízig is. Na kérem, megvan a véleményem. Mindezt persze nem kell elhinni. Csont Emil föl se néz, amíg az őreg beszél. Rettenetes egy ember ez a Berci bácsi az ostrombán kerített zsírfoltos, lyukas frakkjával, zöld, lógó nadrágjával, felemás cipőjével, a számtalan gyerekével, hosszú rezes répaorrával, örök károgásával. motyogásával. Először is magyarul sem tud, vasak helyett azt mondja: vasakok. A pártnak nem tagja, be se vennék, de még a szakszervezet nek sem, valahogy kibújt alóla, sajnálja rá a tag^'iat. Nem tartozik ez sehová, de nem is védi. nem ístánol'a senki, ott fog e'huUani egyszer holt részegen az út szélén, visítására a fizetéséért, mert az öreg, ha pénzt lát, n'ncs maradása, sántikál a kelenföldi Négy Szénégetőbe, a hozzá hasonlók közé. Mindent összevéve: egy lrmpenproletár, ittragadt, hitvány árnyképe a múltnak, olyan ember, akit a harcos munkásság útálkozva vet le magáról, mint egy kukacot. Csont Emil többizben kérte már az üzemi bizottságot. de még a párttitkárt is, helyeznék át valahová Berci bácsit, az udvariakhoz, vagy ahová akrrják, itt csak visszavon, hátramozdít. Sajnos Farkasics elvtárs minden alkalommal sietett, csak sebtében foglalkozhatott a kérdéssel, nem látta át a fontosságát: — Mit. még ezt is a nyakamba varrnád? Ott vagy mellette egész nap, te gondod, hogyan dolgozik! Nagyobb baj, hogy még a daraboló munkásai sem viszonyulnak elég öntudatosan a kérdéshez. Az öreget kinevetik, ugratják a frakkjáért, — Pincér! — azt mondják neki, — Hozzon egy lityi szilvánit, három krinolint, de nehogy büdösét megint! Főúr, fizetek! — csendül meg napjában húszszor is az ablak. Tanonc nem lévén ezidőszerint a darabolóban, a soros rendszerint Berci bácsit küldi maga helvett az ebédért, s odavett valami harminc-negyven fillért, kéthárom cigarettát: az öreg mohón utánakap s — minthogy minden zsebe lukas — piszkos kendőjébe csavarja a pénzt: ha annyi összegyűlt, nincs maradása, jártában is otthagyja a fürészt, bitangol a sarki kocsmába, fröccsöt inni. DéHer nem szóltak egymáshoz többet, akkor Csont Emilnek a Szít irodán volt dolga, értekezletet tartottak. Mikor az udvar felöl ismét míthelvbe lépett, ezt látta: Berci bácsi a fekete, szurtos kezét épp belemost.a abba a fehér, vizes olajba, mely a gépben kering s a fürész pengéjét hűti, s most nehéz vasforgács-üledékével a dobban rekfedt meg. Lerázta kezéről a cseppeket, tenyerét a falba kente, sötét ujjnyomokat húzva a friss mázolásra. Fater! — kiáltotta az ifjú. — A gatyájába törülje az ujját, mert beadok egyet, ha itt a falat összerondítja. Ilyen szemét egy öregember! — No nézzék csak! — fordult el motyogva Berci bácsi s a fűrésze felé oldalgott — szép kis beszéd, becsületszavamra. Hogy majd még itt is elkezdjenek bokszolódni. Éppen az hiányzik. Hijijjj! — rikantott egyet jókedvében Csont Emil s ruganyos terpeszállásba ugrott, két öklével fürgén a szeme előtt kezdett hadonászni. — Azt látta volna Berci bácsi, mikor én a BTK ifiben küzdöttem! Hát kevés olyan volt, mondhatom, pedig ott összeszaladt egy néhány angyalföldi gyerek! Nézi ezt a horgot? — lendült előre egész mellkasával s jobb ökle sebes kört rajzolt a levegőbe. — Azt mondja meg, ismerte mpga Patoberáczot a vasutasoktól ? Mert akkor senkit sem ismert. Az olyan fiú volt, az ötnengőst meghajlította, hallja? Ügy jött nekem, hogy a fejemre lép, én meg szépen ugrabugrálni kezdtem, pletty, erre hajoltam, • platty, arra hajoltam, ha meg a kötélnek nyomott, a karja alatt bújtam ki. Hát. zakatolni kezdett a nagy ember a második menetben, még inkább a harmadikban. Na Patyinger, mondom, az anyádat... Kapott egy olyat alulról az állára — Csont Emil meg is mutatta, hatalmasat csapott öklével a levegőbe — készen lett, kiszámolták. Berci bácsi csak a vállát vonta. — Mit akarsz te nekem itt? Mikor én tizenkettőben cirkuszban dolgoztam, a száz literes hordót kinyomtam, pedig azt fogni sem lehet jót. És voltak ott olyan vasakok, amivel a herkules dolgozott, az olyat te megmozdítani se tudnád szakikám, vagy például birkózni az Ernő medvével, aki egy nagy, erős. piszkos medve, most vedd hozzá, hogy én nem is emelő voltam, hanem légtornász, úgy hívtak báró Goroloff es egy kötélen kellett fejjel lefelé végigmennem, de csak az egyik lábbal lehetett akaszkodni. Csont Emil apró szemével, bevert orrával rámeredt Berci bácsira: — Most megint hazudott. Na. megvan a véleményem, — kezdte el ráncigálni a hátát amaz, nagy bajszán ott csillogott még az ebéd nyoma — majd megmutatim neked a fotográfiát, ott láthatsz engem csíkos trikóban és rá van Írva: báró Goroloff, a levegő királya, Párizs, London, Szentpétervár kedvence. Hát elhiszem, hogy most már nem nagyon hasonlítok, de hozzá kell venni, hogy közben dolp-oztam én úgv jó harminc évet a gépnél, mert voltam eszterga mellett, meg fúró, maró, hegesztő, amit akarsz, és ne csodálkozz, ha a gén elszívta belőlem, ami erőm volt. majd te is megtudod, hogy mi az, ha annyit dolgoztál, mint a Berci bácsi. Csont Emil alacsony, szenlős homlokán fekete ráncok indultak e szavakra az orrgyök felé. tekintetére komor á?ny borult. — Ez egy nagy marhaság, — mondta végül. — Ez az egész, amit most mondott. Mert nem a gép szívja kl az ember erejét, hanem éopen a gép végzi el »z én munkámat, azzal, hogy helyettem dolgozik. Próbálja csak kézzel lefűrészelni a gömbvasait, meddig tart! — Hajajj, szakikám! — vonaglott meg Berci bácsi egész arca. keskeny hit.a nedig megsrörbédt — ebben aztánu ne vitázz énvelem, mert én azt tenálad csak jobban tudom, hogy a gyár Igenis szép lassan megesz mindenkit, akit es8k bir, és hiába is csinál a rminkís akármit, hát hamarosan elkészül az erejével, amire r>éldát találhatsz, f>am, itt minálunk is aki-mennyit, de mindenütt, ahol gyár van. (Folylalása következik.)