Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-28 / 169. szám, péntek

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZÓK LAPJA OKTOBER 28. Bratislava, 1949 október 28, péntek 2 Kčs II. évfolyam, 169. szám r Elmunkásaink tömeges kitüntetés© a prágai Várban Küement Go'.twsSd köztársasági elnök beszéde A prágai Vár spanyclterméb en október 27-én, csütörtökön délelőtt 118 élmunkás nyerte el a munka III. fokának csehszlovák kitüntetését „A munka áldozatkészségéért" bronzérmet. Reggtl 9 órától a prágai Vár spanyoltermét fokozatosan töltötték meg az ünnepélyen résztvevők. A spanyolterem zászlók hatalmas tömegével ünnepélyesen fel veit díszítve s a terem homlokzatán transzparens hirdette „Gottwald elnökkel előre a szocializmus építése felé hazánkban." A karzatokon hatalmas reflektorok voltak elhelyezve s a terem előterében az első hat sorban helyet foglaltak az élmunkásck az ipar kilenc szak-ágából és a me zőgazdaságból azok az élmnn" kásnők és élmunkások, akiket a kormányelnök beszédében „a királyi vár spanyolteriRe új vendége'nek" nevezett. Amikor 10 órakor a köztársasági elnök feleségével a terembe lépett, az clmunkásnők és élmunkások hatalmas virágcsokrokkal üdvözölték őket s megszólaltak a harsonák. Az ünnepélyen jelen voltak Tyeplov, a Szovjetúnió megbízott ügyvivője, a népi demokráciák diplomáciai képviselői, a nagykövetek, követek, politikai életünk kcpviselőj és számos vendég. A csehszlovák és szovjet himnusz elhangzása után A. Zá" poteký kormányelnök, aki dr. Bolánský, E. Erban, J. Buriš, dr. ŠIechta és A. Petr miniszterek kíséretében jelent meg, a mikrofonhoz léptt és beszédet mondott. A kormányelnök beszéde közben az összes jelenlevők hatalmas tapsviharral, felállva ünnepelték a k'tüntetett élmunkásokat. Azután az élmunkásnök és élmunkásck első sora felállt és F Erban miniszter elé lépett, aki az iparügyi min'szter képviseletében átadta a kitüntetetteknek az érmeket és díszokleveleket. Miután az élmunkások és él munkásnők tapsvihar között átvették a kitüntetéseket, amelyeket E. Erban után dr. Slechla. A. Petr és J. Buriš miniszterek ad tak át a többi szakágak élmunká" sainak, Klement Gottwald köztársasági elnök a következő beszédet intézte a Vár spamyoltermében. Kedves elvtársnők és elvtársak, éhnunkásnök és élmunkások, kedves vendégek! Állami ünnepünk előa.stélyén ma tanúi vagyunk nemzeteink és államunk történelme nagy esemén jenek, az élmunkásnők és élmunkások. a legjobb és legöntudatosabb munkásnők és munkások első tömeges kitüntetésének, akik rendszeresen és állandóan magasan túlteljesítik az eddig megszokott munkateljesítményeket. Az élmunkásmozgalom népünknek a munkához való új viszonyának a megnyilvánulása. A dolgozók a munkában joggal már nem kizsákmányolásuk eszközét látják, hanem jólétük és az egész társadalom jóléte emelkedésének forrását. Gyorsan terjed az az általános meggyőződés és tudat, hogy útunk a szocialista jólét és valamennyiünk boldogsága felé az egyre jobb és tökéletesebb munkán át vezet éspedig minden egyén és az egész társadalom munkáján át, a közös tulajdonban lévő termelési eszközök segítségével. , Ez a tudat az az alap, amelyből kinő dicső Pártunk mindennapos gondoskodása az élmunkásmozgalomról, amelyet e teremben hazánk szocialista korszakának újtípusú emberei képviselnek. Neveik ma már ismeretesek és ünnepeltek egész közvéleményünk előtt. Az élmunkásmczgalom léte bizonyíték arra, hogy továbbra is álljuk a Február győzelmes jelszavát: „Előre, vissza egy lépést sem!" és hogy ez a jelszó életünk aalpjaiba behatolt, a termelés napi életébe. Ez biztosíték arra, hogy a jövőben a nagy Szovjetúnió vezetésével még gyorsabban fogunk haladni a szovializmus felé, mint eddig. Februártól Pártunk IX. kongresszusán át egyenes út vezet a mai dicsőséges napig. Az élmunkásmozgalomban születik az új szocialista ember, aki számára a holnap, tegnao. Az az ember, aki számára azért léteznek a nehézségek, hogy legyőzze azokat, az ember — gazda, az ember — hazafi. Ez az új cseh és szlovák ember biztosíték számunkra, hogy bányáink és földjeink gazdagságából, ütemeink ezreiből, gépeink és traktoraink tízezreiből kiépítjük hazánkat, amelyet ma láthat a művész szene. üyen jelentősége van az é.munkásmozgalomnak, üyenek a jövő kilátásai, amelyet számunkra az élmunkásmozgalom nyit meg. Egészen érthető, hogy ily körülmények közt a külföldi és hazai reakció maradványai próbálják befeketíteni és rágalmazni az élmunkásmozgalmat. Azok, akik testünkről valamikor nyúzták a bőrt, míg ők voltak hatalmon, el akarják hitetni ve.ünk, hogy nincs különbség az urak számára végzett robot és a gazdák szabad munkája közt. Azt gondolják, népünk valóban elfelejtette, hogy az urak számára végzett robot őket a nyomorba és megsemmisülésbe vezette és nem lát^a, hogy ma a munka állandóan jobb élethez vezet? Ezek az urak komolyan hiszik, hogy akad olyan, aki nem látja az összefüggést a kétéves és az ötéves terv munkája között és a kenyér, liszt, es sütemény felszabadítása között, továbbá az összes áruk fokozatos felszabadítása és az árak leszállítása között. Az élmunkásck rontják a munkát — mondják ők. Elfelejtik azonban hozzátenni, hogy a reakció a lusták és a henyélök munkáját rontja, az élmunkások pedig a maguk és az egész nemzet életét javítják. Ez~k a henyélök természetesen nem értik meg azt, hogy minden egészséges ember természetes szeretettel viseltetik munkája iránt és saját munkautálatukkal azonosítják azt az utálatot, amelyet a munkások a kapitalizmus idejében munkájuk kizsákmányolása ellen tanúsítottak. Igyekeznek lekicsinyelni az ^munkásmozgalmat azzal az állítással, hogy az élmunkásoknak hamarosan lógni fog a nyelve és nem bírják ki ezt az iramot, mintha nem tudnák, hogy a munka jobb megszervezése, a gépek kihasználása lehetővé teszi az élmunkásoknak a magasabb teljesítményt es a jobb élet többet nyújt nekik, mint a nagyobb mennyiségben kifejtett szellemi és testi energia pótlását. Azután azt jajgatják, hogy mi is valóban a szocializmus, amikor egy munkás kétszer, sőt háromszor többet keres, mint barátja. Azt mondják, hogy hiszen mindenkinek egyforma gyomra van. Újra tudatlanságot tetetnek, amikor arról van szó, hogy amíg nincs mindenből bőségesen elég s amíg a munka nem vált minden egyes egyénnek életszükségletévé, mindenkit munkája mennyisége és minősége szerint kell (Folytatás a 2. oldalon.) k csehszlovák külügyminisztérium jegyzéke a francia nagykövetséghez A csehszlovák külügyminisztérium október 27-én jegyzéket intézett a francia köztársaság prágai nagykövetségéhez, amely a következőket tartalmazza: „Georges Helliot francia katonai attasé, akí a diplomáciai kiváltságokat élvezte és titkára és segédtisztje, Marcel Salabert, aki ezeket a kiváltságokat nem élvezte, a Csehszlovák köztársaság ellen kémtevékenységet szerveztek. Megbízták ugyanis Maŕan Gusztáv csehszlovák állampolgárt, egyrészt közvet'enül, személyes érintkezés útján, amikor a nevezett látogatást tett a francia nagykövetségen, másrészt a francia nagykövetség volt tagja, Gervaise Garcett közvetítésével, akit most letartóztattak, hogy számukra fontos állami titkokat kémleljen ki az uránérc bányászatában. Főleg olyan tájékoztatásról volt szó. amely a bánya teljesítőképességét, a kitermelt mennyiséget, annak felhasználását, továbbá a bánya és a bányászat megszervezését illeti. Maŕan ezt a tevékenységet Adámek Oldŕich csehszlovák állampolgár segítségével folytatta. E tevékenység folytán Helliot katonai attasé mintaként kb. négy kilogramm uránércet vett át G. Garcett-től, aki ezt az ô számára az ő tudomásával és egyenes kérésére szerezte nevezett G. Maŕantól három alkalommal. Megállapítást nyert, hogy az érc egyrészét elküldték a francia nagykövetség diplomáciai futárjával. Ezért az ércért éppúgy, mint a további jelentésekért, amelyeket Marantól követeltek, G. Garcett közvetítésével húszezer koronát és huszonöt dollárt fizettek ki. A fent felsorolt tények tagadhatatlan bizonyítékok alapján teljes megerősítést nyertek. G. Garcett és a fentnevezett Maŕan Gusztáv és Adamek Oldŕich írásbeli vallomása alapján. Világos, hogy G. Helliot, a francia nagykövetség katonai attaséja és segédtisztje, Salabut megállapított ténykedése alapját képezi a Csehszlovákia ellen megszervezett kémtevékenységnek. Ebből a

z okból követeli a külügyminisztérium, hogy G. Helliot és M. Salabert, akik ilyen durván viszszaéltek állásukkal és felhasználták azt Csehszlovákia ellen irányuló ellenséges tevékenységre, hagyják el 12 órán belül a jegyzék kézbesítése után a csehszlovák köztársaság területét. Prága, 1949 október 27." Köztársaságunk dolgozói ma ünneplik meg államunk megalakulásának 31. évfordulóját. Államunk életében és fejlődésében több évtizednek kellett leperegnie ahhoz, hogy ma nyíltan rámutathassunk arra a tévhitre, mely szerint a csehszlovák köztársaság 1918ban a nyugati hatalmak, az ántánt jóvoltából alakult meg. Az igazság egészen más! Az a három évtized, mely elválaszt minket ettől a nevezetes dátumtól, az osztályharcok sorozatával volt kitöltve, melyeket a munkásosztály vívott a csehszlovák burzsoázia kizsákmányoló politikája, a munkás- és parasztnyomor, a munkanélküliség, az ipari és agrártöke uralma ellen, — magasabb bérekért, jobb, szabadabb életért, a szocialista igazságért! A csehszlovák munkásmozgalmi harcok forrása az 1917-es nagy októberi forradalom. Európa nemzeteit a burzsoázia hajtotta bele a háborúba. A tömegek nyomora és szenvedése napról napra nőtt. A dolgozókban mindjobban erősödött a békeakarás: véget vetni a testvérgyilkolásnak, befejezni az imperialista érdekekért folyó háborút és leszámolni a háborús bűnösökkel, minden ország nagytőkés uraival. Oroszországban, az akkori Péterváron. 1917 októberében kitört a proletárforradajom, melynek élén a bolsevikok állottak Lenin vezetésével. Oroszország forradalmi dolgozói nevében Lenin szózatot intézett a világ népeihez, melyben harcra hívta fel őket a „békéért és a nemzetek szabadságáért". Az imperialisták háborús arcvonala megingott, a cári Oroszország és a rákövetkező rövidéletű burzsoáí demokrácia összeomlott, Oroszország ) elnyomott népei a békéért és szabadságért emelték fel szavukat és harcba indultait a háború ellen. Ennek hatása nem maradhatott és nem is maradt el a többi országban sem. A Habsburg-monarchia elnyomott nemzetei szembefordulnak elnyomóikkal. Az októberi forradalom hatása következtében Liptószentmiklóson 1918 május 1-én a szlovák forradalmi munkásság népgyűlése határozatban követeli a monarchiában élő csehek és szlovákok önrendelkezési jogát, nemzeti és szociális szabadságát és a cseh forradalmi munkásság 1918 október 14-én Prágában ugyanilyen köv-teléssel lép fel a világ közvéleménye ! elé. Igaz ugyan, hogy a cseh é» szlovák nép forradalmi megmozdulása a nemzeti önállóság követeléséből indult ki, de ezzel együtt a szocializmus . megvalósítását tűzte ki zászlajára, amit a liptószentmiklósi munkások 1918 december 15-iki határozata is bizonyít, melyben az áll. hogy „a szlovák proletariátus mint egy ember követeli, hogy a csehszlovák állam a szociáldemokrata elvekre legyen alapozva ..." Tudni kell, hogy a proletariátus ebben az időben még a szociáldemokráciától várta a forradalmi szocializmus megvalósítását. Ugyanígy határozott a prešovi nagy népgyűlés, amely kikiáltotta a Szlovák Tanácsköztársaságot, kiáltvánnyal fordult a cseh munkásosztályhoz, hogy összefogva. testvéri egységben védjék és valósítsák meg a forradalmi követeléseket. Magyarországon kitört a forradalom, megmozdult a többi elnyomott nemzet is és az osztrák-magyar monarchia összeomlik. Az imperialista háború Németország vereségével végződik, Bajorországban is kikiáltják a tanácsköztársaságot, öszszeomlik a császári Németország is. Az imperialisták hódító háborúja átalakul a forradalmi tömegek szocialista szabadságharcává. Az októberi orosz forradalom győzelemre jutott szabadságeszmék túláradtak Oroszország határain és elöntötték egész Európát, ami rémületbe ejtette a nyugati győztes hatalmakat is. Mit tettek ezek a hatalmak ezzel a fenyegető veszedelemmel szemben? Szövetségeseket kerestek és találtak is mindenütt. Összefogták minden ország reakciós erőit és szövetkeztek a forradalmi erők leverésére. A fiatal szovjet kormány ellen tizenegy állam rakciós kormánya indított háborút. A magyar grófok, földesurak behívták a tegnapi ellenséget az országba és az ellenség oldalán hazaáruló módon fegyverrel harcoltak a Magyar Tanácsköztársaság ellen, melyet az egyesült reakciónak sikerült is vérbefojtania. Magyarországra negyedévszázados sötétséget borít a Horthyellenforradalom, amely a magyar népet 1940-ben menthetetlenül egy újabb testvérharcba, a fasizmus szovjetellenes háborújába sodorja. De nemcsak a Magyar Tanácsköztársaságra volt gondja a győztes nyugati hatalmaknak, hanem gondoskodott arról is, hogy a cseh és szlovák nemzet szabadságharcát elterelje a szocialista forradalomtól. Es ebben a kérdésben követték el a külföldi csehszlovák ellenállási mozgalom vezetői, élükön T. G. Masarykkal végzetes történelmi tévedésüket. • T. G. Masaryk — aki egyébként mindig a társadalmi rialadás hive volt — legközelebbi munkatársaival meg volt győződve arról, hogy az októberi forradalom Oroszország szétzüllését jelenti, minek következtében Oroszország kiesik az európai és világpolitikából és ezáltal meggyengül a szláv nemzetek kölcsönös viszonya és mindez veszélyezteti a* csehszlovák nemzet önállósági törekvéseit. Ennek tudható be. hogy T. G. Masaryk dr. Beneä és Štefánik beleegyezésével a csehszlovák légiókat a nyugati hatalmak bevonták a szovjet kormány és később a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervenciós háborúba. Ma már tudjuk, hogy éppen a győztes októberi forracialom váltotta ki a cseh és szlovák nép szabadságmozgalmát és a a csehszlovák köztársaság jóval előbb megalakult a nép akaratából, még mielőtt a nyugati hatalmak elismerték volna. Ha azután el is ismerték a csehszlovák köztársaságot, ezzel csak a tényt ismerték el, hiszen ellenkező esetben csak ellenségükké tették volna a cseh és szlovák népet. Ma már megérett az Idő arra, hogy leszögezzük azt a történelmi tényt, hogy a nagy októberi forradalom, november 7-ike nélkül nem let.t volna október 28-ika sem, nem lett volna önálló demokratikus csehszlovák köztársaság. Felvetjük a kérdést, hogy a cseh és szlovák nép szabadságharca mennyiben érinti a csehszlovák köztársaság magyar dolgozóit, akik az 1919-es békeszerződések következtében csehszlovák állampolgárokká lettek? A válasz kézenfekvő: Igaz ugyan, hogy az első csehszlovák köztársaság demokráciája polgári demokrácia volt csupán, de még ez a demokrácia is nagy haladást jelentett a habsburgi monarchiával szemben és összehasonlíthatatlanul tágabb politikai, szociális és kulturális jogokat biztosított minden ittélő nemzetnek és így a magyaroknak is, mint a megelőző uralom és az erre következő reakciós Horthy-rendszer. A Csehszlovákiában élő magyarság száméra ezzel niegnyüt a demokratikus fejlődés lehetősége. Megkapta kisebbségi jogait, egyenrangú lett minden állampolgárral, szabadon szervezkedhetett a politikai pártokban és érdekvédelmi szervezetekben, hozzájuthatott a szocialista művelődés forrásaihoz és magasabb kulturális és életszínvonalat ért el, mint bármikor azelőtt — és ennek hatása meg is mutatkozott! Ismeretes, hogy a Horthy-rezsim okkupációja alatt milyen éles különbséget tett a magyar reakció az úgynevefctt „anyások" és a demokratikus Csehszlovákiában 20 évig nevelkedett magyarok között, akik már más bánásmódhoz és demokratikus gondolkodáshoz szoktak. A második világháború előtti idők sovinizmusa és maga a háború megtépázta Csehszlovákia magyarságát is. A felelősség ezért a kapitalista társadalmi rendet és annak legelvetemültebb formáját, a fasizmust terheli, valamint azokat a hazai reakciós erőket, amelyek nálunk 1918 februárja előtt a köztársaság szekere rúdját a múltba szerették volna visszafordítani. Széthúzást és gyűlölködést szítottak köztársasagunk népei között, hogy gyengítsék a dolgozók egységét saját kizsákmányoló céljaik érdekében. Azt remélték, hogy megismételhetik az első köztársaságban aratott győzelmüket, amikor sikerült elsikkasztaniok a nemzeti szabadságért harcoló tömegek szocialista követeléseit az októberi forradalom szellemében, amelynek a köztársaság megalakulasát köszönhette. Ez a reményük 1948 februárjában semmivé foszlott. A parasztsággal szövetkezett munkásosztály ereje kivetette a reakciót az ország igazgatásából. A reakció azonban nem adta fel a harcot. A fökolomposok kiszöktek ugyan az országból, de kengyelfutóik itt vannak közöttünk és szítják a széthýzás nacionalista szellemét a szlovák és magyar dolgozók között, hogy eleget tegyenek uraik parancsának, akik a nyugati imperialisták pénzéért habzó szájjal uszítanak a népi demokrácia ellen. Nyugaton egy új, háborúra uszító fasizmus van kialakulóban. Ezzel szemben mindnyájunk feladata csak egy lehet: hogy legyőzve mindent, ami szétválaszt, szlovákok és magyarok szorosan összefogjunk minden népi erőt és akkor biztos, hogy a világ hatalmas béketábora, élén a szocialista Szovjetúnióval, megvédi a békét! Október 28-át ma a szocialista építés jegyében ünnepeljük. A kétéves és ötéves terveket október 28án hirdettük meg és az idei emlékünnepen az ifjúság lángoló erőfeszítésének eredményeként új vasút in(Folytatás a 2. oldalon)