Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-28 / 169. szám, péntek

U J SZÖ 1949 október 28 A jó példa 'Az elmúlt napok »orán több ma­gyarlakta város és község CSEMA­DOK helyi csoportjainak tevékeny­ségéről számoltak be a helyi tudósí­tók lapunk hasábjain. Voltak bő hír­adótok, amelyek hatalmas sikerű, nagy művészi produkciókról adtak számot Voltak rövidebb jelentések ií, hol a kacagóest megismétléséről, hol Petőfi-estek átütő sikereiről. Egyik-másik rendezésen magam is ott voltam. Néztem a közönséget. Fig-ye.tem az előadókat, a szereplö­ket. — Aztán visszatértem a szer­kesztőségi asztalhoz és vártam az otth/»ii kritikára. Így volt ez Komárom esetében is. Végignéztem a kultúr estjüket, fiss­*»ajöttem szerkesztőségi • asztalom mellé és vártam az otthoni kritikát. Vártam az igazi haladó szellemmel teli gárdának működéséről és alkotá­sairól szóló beszámolót. De nem jött. A komáromiak megrendezték az el­ső kultúrestét és utána a máslkat es most két hete annak, hogy meg­rendezték a harmadikat is, a Petőfi­estét. Az előadások után hiába vár­tam a beszámolókat. Csöndesen, sze­rényen dolgoznak a komáromiak, fáradhatatlan lelkesedéssel, dobverés nélkül terjesztik a kultúrát, a hala­dószeilemű, az újarcú magyar kultú­rát. Hatásvudászás és bóbitás ünne­pi díszruhák nélkül. Virágcsokrok és egyéb csecse-becsek elhagyásával ön­tudatos munkásfiúk, lányok és öre­gedő szocialista harcosok váltogatták egymást a dobogón. Petőfiről beszél­tek, ki-ki egyéni tehetsége szerint jött hitel tenni u dolgozók kultúr­szomjáról. És most kedves olvasóim, engedjék meg, hogy én, az újságíró szót kér­jek és hangosan, kérés és megkérde­. zés nélkül kritikát gyalcoroljak Ko­márom és az ottani CSEMADOK működése felett. Engedjék meg, hogy mega lapítsam, úgy vélem, hogy ez az a munka, ez az a kultúrtevékeny­seg, amelyért Lőrincz Gyula, lapunk főszerkesztője és a CSEMADOK i.öz­ponli elnöke, az elmúlt hetek során lapunk hasábjain síkraszállt. Igen, a komáromi CSEMADOK, ahogy ta­pasztaltuk, hiánytalanul azt idja, amit a csehszlovákiai magyar dolgo­zók kultúrprogramjául elképzeltünk. No, nem akarom azt mondani, hogy a hallgatás, hogy ez a túlzott sze­rénység a helyes. Nem, ez csak qrra késztetett, hogy magam emeljek szót és magam mondjak bírálatot tevé­kenységükről. A lényeg az, hogy amit adnak, va­lóban tiszta, szocialista kultúrp'jg­ram. Es ezt akarjuk kiemelni. A csehszlovákiai magyar dolgozok kul­túregyesiiletének ez a hivatása és ezért hívták éleire. Komá/ J nb in vannak iWagrar kultúrmunkások, akik progresszív és konstruktív túrmüsorokat állítanak össze, of Ik ugyanúgy harcolnak és küzdínzk a műsorösszeállítás nehesszf,eli\r. ii.nt bárhol másutt. Mégsem keresnik'o'y műsorszámokat tudatosan vagy tu­dat alatt, amelyek félreértésre vagy egyenesen támadásra adnának okot. Az a műsor, amelyet Komárom legutóbbi kultúrestjén adott, valóban azt a célt szolgálta, amelyet a CSE­MADOK-nak szolgálnia kell. ÉS mind­ezt nagyvárosi reklámtól mentesen és minden színpadi hatásvadászatot kiküszöbölve tették meg. Sőt, iill­gattak róla, nem verték dobra, oár hírt adhattak voltra róla, öntudato­san végezték munkájukat: kultúrát terjesztettek. Palotai KárolynálBa­gócsi Jánosnak, Traub Rezsőnek, Cibulka Józsefnek, Farkas BClának, Koilarik Zsuzsának, Csík Jánosnak és Schmidt Viktornak, valamint u többi kultúrtársnak üdvözletünket küldjük azzal, hogy csak ilyen ön­tudatosan és jól átérzett felelősség­gel dolgozzanak tovább a magyar kultúra fejlesztéséért. N. J. Eritrea független ország akar lenni A független eritreai blokk 40 tagú küldöttsége felkereste az asmiri brit közigazgatás titkárát, aki előtt kifejezésre juttatták, hogy Eritrea népe megindítja harcát függetlenségéért. A brit közigazgatási hivatal vezetőségét felszólították, hogy táviratban közöljék az Egyesült Nemzetek Szövetségéhez kiküldött angol delegációval, hogy a t eritreai la­kosság tiilnycinó többségének meggyőződése, hogy »z ország kedvező fejlődése érdekében szükségesnek tartják a teljes függetlenségét. A brit igazgatás vezető tisztviselője ígéretet tett, hogy az eritreai függetlenségi blokk küldötteinek kívánságát közölni fogja az angol külügy­minisztériummal. Elmunkásaink tömeges kitüntetése a sľáaai Várban (Folytatás az 1. oldalról) jutalmazni, éppen azért, hogy azt a bőséget minél előbb elérjük. A volt urak érvei nagyon gyengék és célzásaik nagyon átlátszók ah­hoz, hogy népünket elkedvetlenítsék az éimunkától. Erőtlen uszításaik minket csak megerősítenek abban, hogy helyes úton baladunk és ezen a helyes úton még határozottabban kell kilépnünk. Kell, hogy mindnyá­jan élmunkásokká váljunk. Az egyé­ni élmunkásteljesítmények alapjá­ban véve csak magának az egyén­nek segítenek. Arra, hogy m.nunydí­junknak jobb és boldogabb élete le­gyen, nem elég néhány bajneknak igen kiváló teljesítménye. Ezaii csak cseppek a tengerben, amíg maguk­ban maradnak. A szocializmus az >n­ban azt jelenti, hogy mindenkinek jobb dol.;a legyen. Ehhez szükséges, hogy az egész munkásosztály Kö­vesse hz élmunkások példáját és mindenki többet, jobban és olcsóbban termeljen. A fejlődő szocialista mun­kaverseny az elsőbbségért s munká­ban megteremtette az élmunkások és élmunkásnők első tízezrét. Az egyé­ni élmunkás munkateljesítményei után aztán egész élmunkásvál ások következtek, élmunkás hete« és hó­napok, egész üzemekben és műhe­lyekben minden munkás élmunkás: ez az út a jólét felé, a szocializmus felé, hazánk felvirágoztatása felé. Ehhez szükséges, hogy mindenki a maga helyén, a maga munkahelyén igyekezzen teljesen kihasználni a rendelkezésére álló technikát. Csak az, aki teljesen ismeri munkája tech­nikáját, aki teljesen összenő a maga gépével, csökkentheti a ve-zteség­időt minimumra, szervezheti meg tökéletesen munkáját és kezdhet tl több gépnél dolgozni. A gép maga­magában véve meg volt, de szükség van emberi ügyességre, eszes ké­szenlétre és éles elmére, hoíjy a gép kiadja magából mindazt, amit csak tud. Az élmunkások és élmunkásnők megmutatták nekünk, hogy hogyan .ehet és hogyan tudják hsta.mukba keríteni a technikát. Továbbá szükséges, hogy minden­ki megpróbálja, hogy hogyan javít­hatja a technikát. Néha kis techni­kai javítással meg lehet sokszorosí­tani a gép teljesítőképességet, egy munkafolyamatban több anyagot fel lehet dolgozni vagy pedig meg lehet rövidíteni a termelés idejét azzal, hogy néhány müveletet egyoe ieh<t kapcsolni Gyakran ugyanazt a mű­veletet jobban és rövidebb :dön belül lehet elvegezni egy más géppel Jobb technikával el lehet érni a, termelés jobb mir őségét is. Az újítók meg mutattál; nekünk, hogy ők na?? tud­jr'-k javítani a technikát. Továbbá szüksége?, hpgv mindenki ty.na'jon az élmunkásoktól, hogy az élmun­kások ss újítók új munkamódsze­reiket ne tartsák véka alatt, hárem hogy tanítsák munkástársaikat és az új munkamódszerek így céltudatosan átkerülhessenek minden munkahely­re, az összes üzemekbe, amelyek ugyanabba a szakba tartoznak. A legjobb élmunkások és ^munkás­nők megmutatták nekünk, hogyan kell segítenünk elvtársainknak — munkatársainknak, hogy ők is olyan leljesítményeket érjenek el, sőt túl­haladják őket. Hogy ezt mind elérjük, általános figyelmet és gondoskodást kell for­dítanunk az élmunkásrtiozgaiomra, magukra az élmunkásokra és éi­munkásnőkre. Az élmunkásmozga­lom fejlődése sok új feladatot á.lít fel, amelyeket meg kell oldani, hogy az élmunkásmozgalom tovább iejlöd­hessen és egyre nagyobb méreteket ölfhessen. Főleg ki kell fejleszteni a terme­lési tervezést, egészen a munkahe­lyeken is és a gépfajták szerint. Gondoskodni kell arról, hogy az él­munkásmozgalom az elsődleges ter­melésben, például a bányákban, a ko­hászatban lépést tertson a feldolgozó szektor élmunkásmozgalmávai. h: gy legyen elegendő elsődleges termék és hasonlóképpen magában a feldolgo­zó szektorban az élmunkásmozgalom az egyik vagy több termelési foko­kon ne sántikáljon a többi termelé­si fo.cokon lévő fejlődés után; szük­séges, hogy az úgynevezett szűk pro­filok, amelyek a termelést egoszben­véve lehetőségei alá nyomják, cél­tudatosan ki legyenek Küszöbölve. Nagy feladat azonban, hogy az üze­mek vezetése, a technikusok és mes­terek, a Párt és a szakszervezetek minden irányban és minden oldalról segítsék a munkásokat abban a tö­rekvésükben. hogy túlhaladják él­munkával az eddigi munkateljesít­ményeket. Hogyha mindnyájan egyetértve fo­gunk haladni ezen az úton, gyorsan jó darab utat fogunk megtenni előre a szocializmus felé. A kovácsok, akik ma az élmunkásmozgalom élén ál­lanak, bebizonyították nekünk, hogy az élmunkásmozgalmat a normák megszilárdításával nemcsak olyan eredményekhez segítjük hozzá, hogy többet és jobbat termeljünk, hanem hogy olcsóbban is. Miután a politikai hatalom és a termelőeszközök birtoklása a nép ke­zébe ment át, az élmunkásmozgalom a szocializmus kiépítésének és a kommunizmushoz való átmenet to­vábbi előfeltételeit teremti meg. Gratulálok nektek elvtársnők és elvtársak, élmunkásnők és élmunká­sok, ahhoz a kitüntetéshez, mely an­nak bizonyítéka, hogy az elsők közt vagytok, akik érdemeket szereztetek boldog jövőnk, a szocializmus kiépí­tésében. Klement Gottwald köztársasági el­nök beszéde után, amelyet a közön­ség ünnepelve, nagy lelkesedéssel és tapssal fogadott, az élmunkásnők és az élmunkások nevében Kyslink Ká­roly, a brnoi Zbrojovka vasesztergá­lyosa mondott köszönetet. Kyslink hangsúlyozta, hogy a kitüntetés mindnyájukat kötelezi, hogy tudásu­kat és tapasztalataikat ne csak a ma­guk számára használják fel, hanem másoknak is átadják, hogy így hoz­zájáruljanak az egész termelés eme­léséhez. „Ma számunkra a munka kitünte­tés és becálilelbeli kérdés — mon­dotta Kyslink. — Mindnyájan igye­kezni fogunk, hogy jó gazdákká vál­junk munkahelyünkön és azzal hoz­zájárulnunk ahhoz, hogy minden dol­gozó jó gazdává váljon és lehetővé tegyük, hogy az ötéves tervet necsak teljesítsük, hanem túlteljesítsük." A Szovjetunióban lévő csehszlovák földműves küldöttség táviratot küldött Klement Gottwald köztársasági elnöknek A csehszlovák földművesek kül­döttsége, mely a Szovjetunió kormá­nyának meghívására a Szovjetunió­ba utazott, Klement Gottwald köz­társasági elnöknek a következő táv­iratot küldte: „A Szovjetúnióban lévő csehszlo­vák földműves küldő.tség nemzeti ünnepünk napján mély tiszteletét, odaadását és háláját fejezi ki ós jó egészséget kíván önnek. Felhasznál­va a szovjet kormány nagylelkű meghívását, szorgalmasan igyek­szünk a világ leghaladóbb szellemű mezőgazdáitól a lehető legtöbbet ta­nulni köztársaságunk minden föld­művesének érdekében. Annak tuda­tábart, hogy ez az egyedülálló alka­lom lekötelezettjévé tesz minket az ön okos és előrelátó politikájának, mely megteremtette a hatalmas Szov­jetúnió, a világ összes dolgozóinak zseniális vezére, Csehszlovákia leg­jobb és legszeretettebb barátja, J. V. Sztálin generalisszimusz iránti hűséget és barátságot, mely államunk egész politikájának alapia, köszöne­tet mondunk önnek, köztársasági el­nök úr, szívünk legmélyéből és ígér­jük önnek, igyekezni fogunk, hogy látogatásunk a csehszlovák mező­gazdaság számára gazdag eredmé­nyeket hozzon." A csehszlovák földművesek küldöttsége a Szovjetúnióban. OKTÓBER 28. (Folytatás az 1. oldalról) dul meg Szlovákiában és új üzemek százai teremtenek új munkaalkal­makat és Szlovákiát haladó ipari te­rületté alakítják, a szocializmust építő köztársaságunk keretében. Haladunk a szocializmus útján, amelyből a népi erök fakadnak és amelyhez az ötéves terv vezet min­ket. Teljesítjük a tervet, mert ez a legbiztosabb út, amely a jobb jövő­be irányul s amelyen biztos kézzel vezet minket közös hazánk első dol­gozója, Lenin és Sztálin hűséges ta­nítványa, köztársaságunk elnöke, Klement Gottwald. Izlandban győz a haladó párt A dán sajtóiroda jelentése sze­rint az izlandi parlamenti vá­lasztások a haladó szocialista párt jelentős sikerével zárultak, amennyiben a szocialista egység­párt 14 százalékos szavazatszapo­rulatról számolhat be. Ezzel szemben a szociáldemokrata párt az elmúlt választásokhoz viszo­nyítva, 5 százalékkal kevesebb szavazatot kapott. Tömeges letartóztatás Bécsben A „Der Abend" jelentése sze­rint az amerikai megszálló hiva­talok az utóbbi időben az osztrák állampolgárok tömegét tartóztat­ják le. Az amerikai hivatalok az osztrák rendőrigazgatósághoz egy átiratot nyújtottak be, amely to­vábbi többszáz osztrák személy letartóztatásáról és amerikai vé" dőőrízetbe vételéről ad jelentést. Véres választások Iránban A teheráni' sajtó az iráni par­lamenti választások véres esemé­nyeiről számol be, amelyek mind Teheránban, mind az • onszág több részén lázba hozzák az or­szág egész lakosságát. A ,,Masru" te" cimü teheráni lap jelentése szerint az iráni nép nincs meg­elégedve a választások lefolyásá­val. Ugyanez a lap számol be ar­ról is, hogy a véres összeütközé­sek során számcs embert agyon­vertek. . 1 KOVÁCS MÁRIA: A T A L P A S (A budapesti Szaktanács József Attila irodalmi pályázatán a novellák között a második dijat nyert novella. írója fegyvergyári munkás felesége.) nézett a lány arcába. A Talpas ... Furcsa egy teremtés. De ebben a percben alig ismerni rá. Átszellemül­ten. töllenycsedö szemekkel néz; az otrombán forrasztott kis vacakot a kezében, gondolatokkal telten, bol­dogan, m:ntha tudná, hogy csinált valamit... A csiszoló elvigyorodott. Páldi fo­ga közt morgott, mintha valaki meg­bántotta volna. Munkájához ült. A Talpas még szabadkozott valamit fe­lé es a többlekhez, hogy hideg volt kicsit a fém, de alig ügyeltek rá. Surrogtak már a csiszolópadok, züm­mögtek a kis motorok, a brigádve­zető olykor élesen az asztalhoz csap­kodta merítő kanalát. Mintha a szo­kottnál erősebben csapkodt-a volna. Hazafelé menet Julis Páldi mellé sodródott, nem egészen véletlenül. — Miért volt olyan rosszkedvű. Páldi elvtárs? — kérdezte néhány­lépés után. — Én? Nem voltam én rosszked­vű. Honnan veszi ezt? — Onnan, hogy csapkodta a kana­lat. -— A fémet kellett kiverni, a fene egye meg. Nem akart menni. Épp amikor a legsürgősebb a munka. Megtaknyosodott a bizmutom. — Mit?! — nevetett fel Julis. — Maga taknyosodott meg! — össze­harapta a száját, de nem azért, mint­ha megijedt volna. Páldi körültekintett gyorsan. Sze­rencsére mások nem hallották. Né­hány taktust nevetett hát ő is, ki­csit kényszeredetten. — Mert igen — folytatta Julis ál­lát fölvetve erélyesen. — Amikor —Igen — nézett iájuk ekkor egy­ügyű kis mosolygásával. — Így kel­lene forrasztani. Nem? Ha így te lülről öntenénk a fémet, tiszta ma­radna az üveg, gondolom .. . Páldi ép noteszébe jegyzett vala­mit, de a szavak hallatára felütötte a fejét, odapillantott a talpas kesz­tyűjére és horgolótűjére. Meghök­kenve, komolyan bámult oda és olyat villant a tekintete, mint ami­kor igen uyoi.-an gondolkodik. De aztán elmosolyodott kicsit ő is. — Mit mondasz?... Felülről? Mi­csoda beszéd! Nem lehet az, fiam —­mondta aztán fölényesen. — Száz­esztendők óta csinálják úgy. ahogy mink, nagy külföldi gyárakban is. szakemberek, csak nem gondolod, hogy nem jöttek volna rá. — Igaza van — bizonykodott a fi­nomcsiszoió. — Még mit képzel ez, hogv akkor majd ő! .. . Az újító!... A feltaláló ... Ha! — Aztán minek az kesztyűs kéz­zel — vihogott a revizornő. — Hogy a iorró bizmut ne csöp­penjen a kezemre. — Ne rémíts már te!... Forró biz­mut?!... Hát hol van az ott, te? — Majd Páldi elvtárs ad . . . Ugye? — Miért ne? — mondta a brigád­vezető, mint aki tréiába megy bele, de két szeme között bemélyült egy kis ránc. És Julis már ment is a for­rasztó asztalkához. Most már köré nyomakodtak kíváncsian. Páldi kü­lönben is ott állt az asztalka mellett. Egy-egy tréfás szó röppent még, az­tán elhallgattak. -r* Mm... — mondta Páldj és a szokottnál hosszabban, kíváncsian valami új van ... Mert nem tagad­hatja, sikerült... Igen, sikerült. Csak, mondtam már, kicsit hideg volt a fém . .. Maga igazán tudja!... És maga, aki vezető .. . Egy kis szer­szám kellene csak, gondolkoztam már azon is, olyan egyszerű az egész... Nézze, ígv ... — És magya­rázni kezdett. Aztán azt mondta gyorsan, kedveskedve: De ehhez ma­ga igazán jobban ért és ha aztán így el is tudnánk készülni a kvantum­mal idejére.. . Páldj ahogy ment mellette, oldalt sandított rá. Másnap reggel egy új, kis készü­léket vett elő táskájából, csillogó réz és nikkel szerszámot. Mikor Ju­lis megpillantotta, csaknem felsikol­tott. De erőt vett ma;... n „ . te, nagyon jól színleli a nyugodt egy­kedvűséget. Páldi ott ült a forraszió­asztalnál. Azzal a kis szerszámmal most hasonló műveletbe kezd, amin tegnap nevettek ... Még nem vette észre senki más, csak ő. Páldi felé tekintett, mintha szóin; akart volna hozzá. Nyomban megértette. „A kesz­tyű" — mondta izgatottan és már vitte is. Most aztán mindenki oda­figyelt, de csak a munka mellől, egy­egy várakozó pillantásra. — Köszönöm — mondta Páldi, a Nem kicsi ez neked? Te! — mosoly­gott. de aztán nyomban a munkához fordult. „Hol tegez, hol magáz" — gondol­ta Julis. Eleinte a tegezésben köny­nyedén goromba lenézés volt, a ma­' a^u-ban csúfolódás — így élezie. Most azonban, ahogy azt mondta „te!", mosolygott és meleg bizalmas­ság volt a hangjában. „A kettőnk munkája ... a kettőnk dolga" — vil­lant át rajta. Ha ez sikerül... Ha egyszer sikerült, akkor aztán már éppen hogv sikerülni kell. Szerszám­mal! ... Ilyen ügyes, remek szer­számmal! ... Ott állt mögötte. Nem, most nem tudott volna elmozdulni onnan. Hor­golni lett vclna jó — egy darab ke­nyér volt a zsebében, azt vette elő s kezdte harapdálni. Siettetni, segíteni szeretett volna. Öt-hat perc múlott el így, de min­den perc fényesebb, szebb volt az előzőnél, míg végül a hetedik már valósággal ünnepi... — Megvan ez — szólalt meg Pál­di. Szétkapcsolta a szerszámot, ki­emelte és maga elé tartotta a befor­rasztott fecskendőt, á'.nézett az üve­gen, amely tiszta volt, nézegette i.z ezüst-fehér forrasz szalagot. —Van­nak fortélyai a dolognak — mondta —, de az bizonyos, hogy jóval gyor­sabb lesz a régi módszernél. — Szóval nem muszáj ragaszkod­nunk a százesztendős módszerekhez — jegyezte meg a finomcsiszoló, aki közben már odajött többekkel együtt. — Igen, gyorsabb lesz — beszélt Páldi, mintha nem hallctta volna a • megjegyzést. — Az adjusztálás pe­dig sokszorosan gyorsabb lehet. — És az anyag! — mondta a re­vizornő. — Az anyag! ... A megtaka­rítás. — Az bizony — bólintott Páldi. Julis ijedten tekintett körül. Ta­lán tréfát űznek belőle megint. De­hogy, dehogyis tréfálnak!... Hiszen ott a kész darab! ... Nézegetik, derül az arcuk és számítják a lehetősége­ket. Egyszer aztán Páldi felállt és ke­zét nyújtotta Julisnak. — Okos lány vagy — mondta. — Meg kell mondanom, idáig és ma­gam is, de a többiek is téged tar­tottunk az üzemben a leggyügébb­nek. Julis elmosolyodott, a régi, sze­rény kis mosolygás volt az lágy vo­násain, de a szeme csillant, ahogy megszólalt: — Nem gondolták, hogy a Talpas­nak feje is van — mondta. — De most már brigádvezető elvtárs maga is tudja, hogy a „legg.vügébbnek" is jöhet jó ötlete, mert ő is a szívén viselheti azt az ügyet, amit a töb­biek. (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents