Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)
1949-10-27 / 168. szám, csütörtök
1949 október 15 UJSZO 5 MEZŐGAZDASÁG A beért paprikát őrli a malom flz Egységes Földműves Szövetkezet a gyakorlatban Cikksorozatunk befejezéséhez közeledünk. Tíz folytatásban akartuk ismeretetni az EFSz-ek gyakorlati problémáit, munkánk nagyobb részét már magunk mögött hagytuk s hiányzó két utolsó közleményünkben a közös legelök sorait akarjuk ismertetni. Azért szánunk rá két közleményt, mert ez a probléma a gyakorlati életben igen sokszor fog előfordulni s úgy véljük, hogy ezt a témát részletesebben kell falusi dolgozóinkkal megtárgyalni. A közös legelők sorsa speciálisan szlovákiai probléma. Ezek a közös legelök azelőtt az úrbéresek, közbirtokosságok vagy más hasonló jogi alakulatok tulajdonát képezték, ezeket a jogi alakulatokat a történelmi országok jogrendje ebben a formában nem ismerte, tehát természetes, hogy az általános törvény (69/1949 TT), valamint a végrehajtási rendelet (75/ 1949 TT) erről a problémáról közvetlenül nem tárgyal. Ezt a témakört a Szlovák Nemzeti Tanács 81/ 1949. sz. törvénye öleli fel és néhány rövid paragrafusban kimondja a lé• nyeget, tudniillik, hogy az EFSz-ek tulajdonába mennek át a közös legelők és egyéb ingatlan vagyontárgyak, amelyek azelőtt az úrbéresek, közbirtokosságok és egyéb hasonalakulatok tulajdonát képezték. Meg kell azonban jegyezni, hogy e rendelet nem vonatkozik az erdővagyonra, mely esetleg e jogi alakulatok tulajdonát képezték s melyek az erdőkérdés rendezéséig (rövid időn belül várható) az erdő testek tulajdonosai maradnak. Az erdőkön túl azonban minden más vagyontárgy átesik az EFSz-ek tulajdonába s ve' lük együtt a fölműves tagok is az EFSz-ek tagjaivá válnak, amennyiben 14 napon belül nem jelentik be kilépésüket. Ez nem valószínű, hogy megtörténjék, mert egyrészt az EFSz-ek gondolata egyre jobban gyökeret ver már falvainkban, másrészt a volt tag már saját szempontjait nézve sem fog akarni kilépni, mert senki sem akar majd a jövőben elesni a közös legeltetés előnyeitől. Hát még ha látni fogja, hogy az EFSz-ek e régimódi, kapitalista ízű jogi alakulatokból micsoda modern és praktikus közös legelőket fognak teremteni. A Szlovák Nemzeti Tanács törvénye végre rendet teremt eme jogi különlegességek portáján, amelyek még a mult emlékei vbltak. Ezek az alakulatok feltétlenül előnyt jelentettek a falusi élet szempontjából, mert hiszen közös fenntartást és gazdálkodást valósított meg — azonban a közös gazdálkodás előnyeit csak az élvezhette, akinek úrbéres vagy közbirtokossági részei voltak — akinek ilyen részei nem voltak, a közös gazdálkodásban nem részesült, legfeljebb akkor, ha jól megfizette. Ez az osztálykülönbség az új törvény következtében eltűnt, mert azáltal, hogy ez a jószágtest átment az EFSz-ek tulajdonába, az EFSz-nek minden egyes tagja részesülhet a közös legeltetés előnyeiben. függetlenül attól, hogy volt-e úrbéres vagy közbirtokossági része vagy sem. A törvény további előnye az. hogy végre eltünteti az úrbéresek és zsellérek között fennállt különbségeket, no és az. hogy a különböző josri alakulatokba szétforgácsolt közös legelöket egy tető alá hozta s így egységes i'ánvitás mellett nekik lendületes jövőt biztosított. A rendelet fogan atos'tására a földművelésügyi megbízott, dr. Fal ť? n 1949 június 29-én. tehát nem is oly ré"pn, hirdetményt a^ott ki. az ú. n. legeltetési rendet (H ;v. Lan. 743/ 39. sz.) és a hirdetmény melléklete pontos utasításokat tartalmaz arra vonatkozólag, mint történik me" az úrbéres és a tebhi vagyon átvéted, mi az EFSz-ek helyzete az átvett inrat'anokat illet*!? 0:, egyszóval, részletes utasításokat tprtalmaz az FFSz-ek számira, melyek ismertetése úgy véliiik — i<ren fontos. mert hiszen az ilyen legelők majdnem minden szlovákiai fa'uban előfordultak. tehát ez a kérdés megérdemli azt, hogy vele épp a praktikusság szempontjából részletesen foglalkozzunk. A közös Icrelő — ma már sz KF^z-ek va<ryona — és a megbízotti hivatal (povereníctvo) ellenőrzése alá tartozik, melv e jogát a kerületi és járási választmányok útián gyakoroHa. Olyannyira, hogv -például a' ta°ok be nem fizetett illetékeire p iárási vála=ztmánv adhnt ki fizetési me o rha® ryást, melv azután behnu-ási ťtulust is képez. A járási v#'«=ztmánv azonban csak a vkor rc-pií.ire'^-et'k ha ez szükséges és ha ezt az EFSz indítványozta. A IX. A közös legelök kérdése hirdetménymelléklet először is a vagyonösszeirásra vonatkozólag tartalmaz részletes utasításokat. Az EFSzeknek ugyanis elsősorban lajstromozniok kell a vagyont, mely a rendelet értelmében tulajdonukba átment. Ez természetes, hiszen ha az EFSz-ek ezekkel a vagyontárgyakkal gazdálkodni fognak, úgy elsősorban azt kell tudniuk, mijük van. Ezért tartalmaz a hirdetménymelléklet az összeírásra vonatkozólag részletes előírásokat. A lajstromozásban fel kell tüntetni az ingatlanvagyont (pontos telekkönyvi adatokkal, parcellaszámokkal, elnevezés, kultúra és terjedelem feltüntetésével). az ingóvagyont (gépeket, készpénzkészletet stb.), az átesett vagyon pontos körülírását (hol fekszik, hány részből áll), fel kell tünI tetni azt a legelöterületet, amely az j EFSz megalakulása után került ide I (vétel, csere, kiutalás) és ennek a . vagyonnak részletes körülírását, fel ; kell tüntetni azokat a vagyontári gyakat, melyek a legelöközösség tu1 lajdonát képezték, még ha azok I maguk nem is voltak legelők (kőbányák, mészkötelepek, grizbányák, homokterületek, stb.) s ezeknél szin' tén fel kell tüntetni a pontos telekkönyvi adatokat. Fel kell tüntetni a bérelt vagyont is a tulajdonos és a bérfeltételek megjelölésével. Az EFSz köteles gondoskodni arról, hogy a tulajdonába átesett vagyontestek pontos elhatárolást nyernyerjenek. Lehetőleg természetes határokkal ajánlatos azokat megjelölni (fák, élösövény stb.), ha ez nem lehetséges, úgy nem marad más hátra. mint mesterséges megjelölés (határkő). Az elöljáróságnak a pásztorokkal egyetemben állandóan ellen kell őriznie, vájjon nem történt-e határeltolődás, vájjon nem mozdították-e ki helyükből a határköveket, ha valamilyen határsértés történt, úgy azt be kell jelenteni a helyi választmánynak, amely törvényadta jogánál fogva gondoskodik a védelemről. A fenti közegeknek arra is kell ügyelniök, hogy a szomszéd földek tulaldonosai ne károsítsák meg a közös legelöt azáltal, hogy itt rak- ' tározzák le termésüket. A lajstromozás és a határmegállapítás után az EFSz-nek a szerzett legelőkkel kapcsolatban szervezeti munkatervet kell lefektetnie, azaz az EFSz-ek általĹnos munkatervébe be kell már illesztenie a közös legelő gazdálkodási tervét is. Termeszetesen a hozamemelés tervét is. A munkatervben fel kell tüntetni, mely területeket lesz szükséges és érdemes befásítani, mi legyen a sorsa azoknak a területeknek, melyek legeltetés céljaira nem akalmasak. azonban a legelök kultúráját a kerületi nemzeti választmány beleegyezése nélkül nem változtathatja meg. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a befásítás vagy az engedér c:"'í i • Te s sz: .szántál vem jelenti a földkultúra megváltoztatását.) Az egységes szervezési tervet 90 napon beliil be kell terjeszteni a járási választmányhoz, mely a tervet jóváha' yja és ellenőrzi a terv keresztülvitelét. Amíg ez a szervezési terv nem készült el, addig az EFSzeknek a jó gazda gondosságával és a legeltetési rend utasításainak megfelelően kell a közös legelökön gazdálkodniok. Az EFSz a gazdasági terv alapián minden évre lizemterevt dolgoz ki, ezt mindig előre kell elkészíteni a következő évre és az előző év novemberéig kell beterjeszteni a járási választmányhoz jóváhagyás végett. Az üzemi tervnek tartalmaznia kell az állatállomány élősúly emelkedésének, a talajjavítások és esetleges építkezések terveit és a kiadások költségvetését. Honnan biztosítja az EFSz a pénzügyi fedezetet? Nos, a tagdíjakból. a tagok, esetleg pénzinté'etek beruházási kölcsöneiből, a 43/ 194R Tt. számú törvény értelmében nyújtott földmüveshitelből (erről már a hitelkérdés tárgyalásánál részletesen foglalkoztunk), azokból a pénzekből, melyek a 69/1949. számú törvény értelmében estek át az EFSz-ek tulajdonába, a helvi legelőkontóból, legeltetési illetékekből, rendkívüli hozamokból, segélyezésből és ajándékozásból. Nové Zámkyban voltam. Ahogy kimentem a városból, az „Augusztus 29-e üzeme" felé, egyszerre csak csípős, fűszeres illat csapja meg az orromat. Jobbra tekintek. Az udvaron zsinórra fűzött vöröslő paprikák egész seregét látom. Az újvári paprikaőrlő malom van itt. Bemegyek. Mindjárt a kapunál egy furcsa piros asszony tűnik elém. Ritka látvány, legalább is nekem. Tetőtől talpig csupa vörös szín minden rajta a rárakódott finom paprikaszem| cséktöl. Észrevette, hogy meghökkenek ezen. Egy pillanatra úgy érezI tem magam, mintha színházban len[ nék s egy mesebeli alak játszaná j előttem szerepét. I — Tessék csak beljebb jönni, ne i ijedjen meg tőlünk, így nézünk ki mindnyájan munka közben. — mondja barátságosan az asszony. Követtem felszólítását. Bent az irodában Pelikán János mérnök fogad. Emlékszem, még kicsi koromban, lenn az Alföldön sokat jártam a bolgár kertészekhez s ott mint gyermek gyönyörködtem az élénk zöld, hosszúkás paprikákban, pacskoltam a medence tiszta vizében, ahonnan a keskeny öntözöárkokba engedték ki a vizet, a paprika legjobb táplálóját, hogy szép nagyokra és duzzadtakra nőjjenek. Ezért csodálkoztam először azon, amikor a mérnök elmondotta, hogy nálunk csak az 1930-as évek elején honosították meg a paprikát Üjvár és Ógyalla vidékén. — Addig bizony behozatalra szorultunk, bolgár paprikát azelőtt is termeltek nálunk, a fűszerpaprika gyártásához azonban speciális paprikafajtára van szükségünk. Ennek termesztésével egyes emberek előbb is foglalkoztak kicsiben, de addig ez nálunk nem szerepelt mint gyári cikk. Többnyire magyar falvakban kezdték el nagyban a termelést, Udvardon, Ógyallán, Egerszegen. A gazdák könnyen mentek bele a fűszerpaprika meghonosításába, mert egyrészt olyan időszakban kellett vele foglalkozni, amikor már nem volt más gazdasági munkájuk, másrészt pedig igen jól jövedelmezett ez a munka. — A paprika jó földet kíván, egyben gondos művelést is. Kertészeti munka ez, fontos a palánták jó felnevelése, kapálása, öntözése. MondA háziállatok fertőző betegség elleni védelmezése Az állategészségügyi közigazgatásnak egyik legfontosabb feladata az ország állatállományát az állati fertőző betegségek okozta károktól megvédeni. A fertőző betegségeket a szervezetbe jutott és otí elszaporodott gen apró, szabad szemmel nem látható élőcsírák (.baktériumok és viruszok) idézik elő. Ezek a betegségek állatról állatra átragadhatnak s azokat megbetegíthetik. A fertőző állati betegségek igen .sokféleképpen jelentkezhetnek. Fertőző képssségük és terjeszkedésük is más és más. Sok olyan fertőző állati betegség van, amely az emberre is átragadhat és igen gyakran halálos megbetegedést okoz. (Lépfene, takonykór, gümőkór.) Vannak fertőző betegségek, melyek minden állatfajra átragadhatnak, pl. a gümőkór, mely még a tyúkféléket is megbetegíti. Vannak viszont olyanok, melyek csak bizonyos állatfajokra veszedelmesek pl. száj és körömfájás, mely a hasítottkörmű állatoknak a betegsége. Egyes fertőző betegségek pedig csak egyetlen állatfajra veszedelmesek. Ilyen a baromfipestis, a sertéspestis, az előzőnél csak tyúkfélék, a másiknál csak sertések betegednek meg. így az általuk keletkezett károk is váltakozók. Hol gyors elhullásra vezetnek, hol hosszú vagy rövid betegeskedés után áll be a gyógyulás, de ha nem is végződik az állat elhullásával a betegség, mindig súlyos károk keletkeznek, mert az állatok a betegség következtében lefogynak, fejlődésben elmaradnak, a tej- és zsírhozamban nagy hiány áll be, sokszor tenyészértékük lényegesen vagy teljesen lecsökken. Nemzetgazdasági szempontból felbecsülhetetlen értékek pusztulnak el. Ezért kell a fertőző állatbetegségek ellen védekezni. A védekezést elsősorban az állatorvosi karnak kell irányítania és vezetnie, törvényes rendeletekkel, szabályokkal és tudományos felkészültséggel. Sok esetben vezetett ez a felkészültség jó eredményre. Több olyan fertőző állatj betegséget sikerült kiirt?ni az országból, amely het~<*-égek sok gazdaember előtt már névről sem ismeretesek. Ilyenek pl. a keleti marhavész, a szarvasmarhák ragadós tüdölobja, mely a mult században egész országok szarvasmarhaáliományát pusztította ki. A második világháborúval behurcolt betegségek közül sikerült már teljesen kiirtani a takonykórt, majdnem teljesen a veszettséget és tenyészbénaságot. A fertőző betegségek elleni védekezés elsősorban a fertőző betegségek megelőzésére, másfelől a már fellépatt fertőző betegség elfojtására irányul. A fertőző állati betegségek megelőzését szolgálják: az állatváscuo . állatorvos: ellenőrzése, a marhalevélkötelezettség, a közfogyasztásra levágott állatok húsának vizsgálata, az megsemmisítése, a köztenyésztésre használt apaállatok rendszeres vizsgálata, a mesterséges megtermékenyítés bevezetése és még sok egyéb óvintézkedés. A fer'őző beteg?°<Jek megelőzését vagy a fertőzés további terjedésének megakadályozását szolgálják az egyes fertózö betegségek e''en alkalmazott védőoltások. Az állat szervezete magában is rendelkezik olyan eszközökkel, melyek védik a fertőző betegségek ellen s az eredmény attól függ, hogy elégségesek-e ezek az eszközök a szervezetbe jutott fertőző anyag leküzdésére vagy sem. Ha azonban a szervezet védekező era;e valamely okból meggyengül, úgy a kórokozó baktérium vagy vírusz kerekedik felül és kifejti betegséget ckozó hatását. A szervezet ellenállóképességével magyarázható, hogy a fertőző betegségekben egyes állatok nem betegszenek meg. A nehéz, fárasztó munka, erős kimelegedés, rossz táplálás, meghűlés, megázás, vasúti vagy más szállítás, huzatos istálló, ezek az okok, melyek a szervezet ellenállóképességét lényegesen csökkentik és hajlamossá teszik az állatot e fertőző betegségekre. A jó tartás, kíméletes bánásmód, jó istállózás és a védőoltások időbeni és céltudatos alkalmazása az ellenállóképességet eredményesen fokozzák és elejét vesz :k a fertőző betegségek keletkezésének. "I A védőoltások alkalmazására ott van szükség, ahol a fertőzés veszedelme fennforog és ilyen esetekben céltudatosan alkalmazva és jól végrehajtva nagyon értékes szolgálatokat tesznek. Hisz ma már maijdnem minden állati fertőző betegség ellen rendelkezünk jó és megbízható oltóanyagokkal. Hogy milyen szép eredményeket lehet elérni az oltásokkal, bizonyítja a kutyák veszettség elleni védőoltása. Még 15—20 évvel ezelőtt évről évre sok-sok emberi életbe került a veszettség, állatokról nem is beszélve. Hónaipokon keresztül csak ebzárlat vagy az ebek és macskák kiirtása volt programon. Ma már csak a legritkább esetben és csak a határszéleken, idegen országokból bekóborolt ebeknél és rókáknál fordul elő a veszettség. Igen fontos jelentősége van a betegség korai felismerésére szolgáló szem, bőr és bőralatti próbaoltásoknak és vérvizsgálatoknak, melyeknek segítségével a rejtett fertőző betegségben szenvedő állatokat ki lehet választani az egészségesek közül. (Gümőkór, takonykor szempróbája, fertőző elvetélés vérpróbája.) Ezzel az eljárással az egészségesnek látszó, de már a betegséggel fertőzött állatokat teljes biztonsággal ki lehet választani az egészségesek közül. A fertőző állati betegségek elleni sikeres védekezéshez nem elég azonban az állatorvosi kar felkészültsége, tudása, az állategészségügyi rendszabályok életbeléptetése, ha ebben a munkájában az állattartó közönség megértésével és jóakaratával nem támogatja. Okvetlenül szükséges, hogy az állattartó gazda belássa a védekezés fontosságát és szükségességét. Ha az elrendelt intézkedésekben nem felesleges és oktalan, maga ellen irányuló zaklatást, hanem saját érdekeinek védelmére anyagi javainak megmentésére irányuló készséget Ját, úgy maga is megértő és nélkülözhetetlen munka* tár=a lesz a hatóságnak az állati fertőző betegségek leküzdésében. Dr Brauner Iván. hatnók, ez még sokkal speciálisabb munka, mint a dohány termesztése. Az üzemünk SZÖVETKEZETI ÜZEM — folytatja ezután felvilágosítását Pelikán mérnök —, kilenc szárítónk van különböző falvakban. A vörösre ért paprikát zsinórra fűzve javarészt kistermelőktől vásároljuk fel. Utána szárítjuk a paprikát. Egyes helyeken ez egy hétig is eltart, de nálunk Üjváron a müszárítóban csak nyolc óra szükséges ehhez. — Jöjjön, megmutatom az üzemünket, — mondia ezután a mérnök, útközben pedig folytatja felvilágosítását. — A mi szövetkezeti üzemünk a malomköveket számítva a legnagyobb Közép-Európában. Kint az udvaron, a nagy, magas fészer alatt, mint már irtam, a zsinórra fűzött paprikák díszelegnek égő vörös színben. Ök is hirdetik az őszt, mint a hulló sárga pirosló falevelek. A közeli üzemteremben a lányok és asszonyok szorgalmasan csutkázzák és hasogatják a paprikát és onnan kosarakban a főüzembe. a müszárítóba szállítják. Ott elóbb nagy tepsikbe rakják, majd beemelik az erre berendezett kemencébe, ahol 40 fokos melegben szárítják állandó szellőztetéssel a paprikát. A kemencénél Ág Jucit szólítom meg. — Örömmel végzem a munkám, nagyon szeretek dolgozni — mondja. — Jucika — a csomagolásnál is dolgozom. Ott mi lányok munkacsoportokat alakítottunk és ügyeskedünk mindnyájan, hogy a munkaversenyben az elsők lehessünk. Egy csoport naponta nyolc óra alatt 3000 zacskót is megtölt. — Az idén nem volt különösen jő termésünk, — folytatja azután Pelikán mérnök — sokáig hideg, szárazság is volt és az egerek, a rovarok is sok kárt tettek a termésben, de ennek ellenére mé<ris biztosítani tudjuk a hazai paprikaszükségletet. A szárítás után a srótolás és őrlés következik. Bemegyünk a malomba. Ügy érzem magam itt, mintha idegen világba kerültem volna. Kint esteledik, Itt benn meg lámpát gyújtottak s a fény még varázslatosabbá tf^szi a termet. Ügy tűnik fel itt minden, mintha vörös bársonnyal volna bevonva még a fal is. A piros rózsákkal vetekedő fényben a paprikapor palástjába bujt nevetgélő malmosok a „poklot" idézik, ahová, mint a gyermekeknek mondják, csak a rossz emberek kerülnek. Itt viszont a malmosok úgy tesznek, mintha ezt a „tévhitet" szeretnék megdönteni, teljes szorgalommal dolgoznak és ügyeskednek a malomkövek körül, hogy minél jobb minőségben állítsák elő a háztartásunkban annyira szükséges fűszerpaprikát. — A megszárított paprikát — mondja az egyik munkás — öt-hatszor is átdaráljuk, míg az finom porrá nem válik. S ekkor eszembe jut, hogy előbb a tepsikben kiszárított paprikahúsok között fehér magvakat láttam, melyek nagy sokaságukkal megváltoztathatnák a paprika piros színét. — A mag a paprikában marad, — világosít fel a mérnök — a malomkövek között súrlódás következtében meleg következik s ez feloldja a magban lévő olajat, az olaj pedig felveszi a paprika festéktartalmát s így a szétzúzott mag pirosra festődik. A piros „lisztet" ezután zsákokba rakják, majd a csomagolóban pontosan zacskókba mérik s így kerül a paprika forgalomba. — Minőségi termelésre törekszünk — mondja a vezető mérnök — nem nézzük a hasznot, mint a magánvállalkozók. Minden célunk az, hogy csak jót adjunk dolgozóinknak. Alkalmazottaink a malmosokon kívül mindnyájan akkordban dolgoznak. Az ötéves terv ideje alatt új helyiségeket, raktárakat és szárítókat építünk. ÜJFAJTA MAGVAK KITERMELÉSÉN KÍSÉRLETEZNEK Hurbanovón (Ógyallán) már működik új kísérleti osztályunk — folytatja Pelikán mérnök —, ahol Bohács József mérnök vezetésével keresztezések alkalmazásával igyekszünk olyan magot kitermelni, mely emelné a paprika minőségét s egyben elősegítené a korai érést. Szóval az a célunk, hogy a paprika termelését fokozzuk s hogy tisztafajú legyen. Ez elég sok időt vesz még igénybe, de reméljük, hogy néhánv év múlva minden termelő kaphat ebből a nemesített magból, ógyallán az ötéves terv alatt többmilliós költséggel tanácsadó állomást is létesítünk a termelök részére, ahol a gazdák a szakszerűbb termelési formákat sajátíthatják el. Tetrőci Bálint.
