Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-27 / 168. szám, csütörtök

m szó 1949 október 21 EGRI VIKTOR; •w/ Pista: Jó reggelt, gazduram! Sovánka: Adj Isten! Csődöt mondott a te nagy tudományod, öcsém. Pista: Miféle tudományom? Sovánka: Hát az a szombati esőjóslásod. Nem hullott egy csöpp se. A nap meg akkurát úgy süt, mintha még szeptemberben vónánk. Pista: Ami késik, nem múlik, gazduram. Legalább maga is elvetheti a búzáját még ebben a száraz jóidöben. Sovánka: Mán pedig én nem vetek! •Pista: Mi a csudát! Dejszen szombaton hajlott a szavamra. Mi ütött magába, hogy meggondolta? Sovánka: Tudod, öcsém, egy kis igazságod vót, azt nem tagadóim. De az igazság nagyobbik fele az én ódalamon van. És ez döntő. Pista: Miféle „nagyobbik fele?" Hadd halljam! Sovánka: Hát az egerek. Tegnap is körüljártam az egész határt. Rettentően megszaporodtak azok a pockok. Pista: Megmondtam én magának, Sovánka uram, szántsanak maguk is mind egyidőben, a Pintér Ákos komája jobbfelől, a Vendel Flóris balfelől, maga a középen, oszt maguk is tovakergetik a pockokat. Sovánka: Szóbeszéd az, öcsém. Az a ménkű sok pocok megmarad és ha most elvetem a búzámat, hát mind egy szemig fölzabálják. Pista: Hogy mondhat ilyen ostobát, gazduram. Nem malac az a pocak, hogy az orrával túrja a fődet. Tudhassa jól, hogy csak azt zabálja föl. ami a föd felületén van ... Vagy azt gondolja, hogy mink szövetkezetiek, akik mind elvetettük a rozsot, meg a búzát, az egerek prédájára hagynánk azt a drága vetőmagot? Sovánka: Kaptok tik új magot az államtól, ha ez kárba vész. Hisz csak titeket támogat, titeket babusgat. Tik lehettek könnyelműek. Pista: Ejnye, gazduram, hogy beszélhet ilyen csúnyán. Egy az, hogy nekünk kétszeres kötelességünk az állam vagyonára vigyázni. Mert az most már a miénk, érti? Dehogy is szabad aztat prédálni, könnyelműen sáfárkodni véle. Inkább kettőzötten ügyelni rá, hogy csak gyarapodjék, szaporodjék, mert abból csak minékünk van hasznunk . . . Más meg az, ha annyira jól tudja már, hogy minket úgy babusgat, akkor mér habozik annyit? Mér nem lép be végre közénk a szövetkezetbe? Sovánka: Mer az okos ember mindent kétszer meggondol. Nem. olyan egyszerű az, öcsém. Nektek kisembereknek könnyű összeállni, szövetkezni. Pista: És magának mér nehéz? Sovánka: Mindnek, akinek van mit veszítenie ... Pista: Megint ezt a nótát fújja, gazduram? Hogy elvesznek a magáéból, a sajátjából valamit? Sovánka: Hun a garancia, hogy nem fogják megtenni? Pista: Hogy -hun van? Hát vak maga, Sovánka uram! Hisz lépten-nyomon láthatja. Az egész életből, az építésből, ami itt folyik maga körül... hogy ebben a mi államunkban mindenkinek, aki dogozik, scak adnak, de nem visznek el tőle egy körömfeketényit sem ... Vagy tán maga nem dogozó ember? Sovánka: Világéletemben Kövessük a szovjet mezőgazdasági munkamódszereket! az vótam mindig. Dejszen azér gyűlt az a vagyonkám... a magam munkájából és nem harácsolásból. Pista: Mégis úgy beszél, mint kulák komái ... Nem lesz addig igazi rend, igazi építő munka ebben a mi falunkban, amíg azt a Pintér Ákost és a Vendel Flórist ki nem zsuppolják innen jó messzire. Sovánka: Mért éppen őket veszed a nyelvedre. Jó magyarok azok ...! Pista: Hát azt igen erősen kétlem, hogy jó magyarok vó" nának. Jó magyarok azok, gazduram, akik ennek a mi országunknak építésében a munkájukkal résztvesznek ... Mert itt most összefogni, építeni, dógozni kell és nem mesterkedni, konkolyt hinteni ártó szándékkal. Megmondom én magának kereken, gazduram: kuláknak nincs köztünk helye. Sovánka: Mér emlegeted mindig a Pintért, meg a Flórist. A Petrovics Misó néktek nem kulák? Pista: Nem nézem én a nemzetiségét, magyar-e vagy szlovák! Aztat a Petrovicsot csak azért nem emlegetem, mert nem a maga szomszédja. De őtet is zsuppolni kéne valahová messzire, ha nem hagyja abba a feketézést, meg azt a sok mocskos beszédjét. Sovánka: Szigorú bíró vónál te, öcsém. Pista: Velünk nem bántak keztyűs kézzel, hát mér simogassuk őket, akik mindig csak belénk marni akarnak. Sovánka: Harapós kedvű vagy ma, öcsém. Pista: Csak egy kicsit igazmondó! De ne szaladjon még, gazduram. Szeretném megkérni valamire. Sovánka: Mi kell? Fogat holnapra? ... Tudod, hogy szívesen segítek. Pista: Köszönöm, gazduram, de nem fogatról van szó. Látja ezt a kis paksamétát? Sovánka: Látom. Miféle iratok? Csak nem hivatalosak? Pista: Belépési nyilatkozatok ... Vigyen belőlük hármat. Az egyiket maga írja alá, a másikat a kedves felesége, a harmadikat a Marikája. Sovánka: Megállj, fiú! Ne rohanj úgy ajtóstúl az emberre. Miket akarsz te aláíratni vélünk? Pista: Csak annyit, hogy belépnek a csehszlovák-szovjet barátok társaságába. Az egész család egységesen, szívvel-lélekkel. A tagdíj csekély, szóra se érdemes ... S o v á n ka : Ne siess úgy. fiú ... Nem árulnád el nékem, miféle huncutság ez megint? Pista: Ejnye, gazduram, hogy mondhat ilyet! Huncutság abban a keserves régi úri világban vót, de nem a miénkben. Sovánka: Vidd a papírjaidat, fiú! Én nem írom alá, de a Márikám derekát is letöröm, ha te vagy a Ferkó megkörnyékeznétek és alá merné írni... hogy tudjad!... Vagy kényszeríteni akarsz? Pista: Dehogy is kényszerítem, gazduram ... Csakis az írhassa alá, aki tiszta szívből és hálából teszi ... Sovánka: Miféle hálából, öcsém? Pista: Estélig sorolhatnám magának, Sovánka uram. Azzal kezdem, hogy én régen nem élnék, ott rohadt volna a húsom és a csontom a német fődben, ha nem harcol olyan hősiesen a felszabadító szovjet hadsereg ... Sovánka: Te mindig csak azt emlegeted, hogy a Rajna mellé cipeltek. Oda az ánglius gyütt. meg a francia és nem az orosz, én így óvastam ... Azok szabadítottak fel, a nyugatiak, de nem a te muszkájd ... Pista: Még ha gyüttek is az amerikánusok, mégse azok szabadítottak fel, hanem a vörös katonák ... Mert azok küzdöttek, azok véreztek értünk és az egész haladó világért, a népi demokráciáért ... Sovánka: Hát te csak lépj be! De engem nem mentettek meg. Nékem semmi közöm hozzájuk... Nekem nincsenek olyan kellemes emlékeim róluk, mint néked ... Inkább rosszak vannak. Pista: Meggörbült tán itthon egy haja szála? Kárt tettek a vagyonában? Sovánka: De mennyire!... Egy szép tehenemet, meg két malacomat levágták, azt a sok apró jószágot nem is számítom. Pista: De nagyon eszébe tartja azt a kis áldozatát! Azt miért nem emlegeti, hogy pompás lovat kapott cserébe? Azt a meklenburgit, a jó húzósat. Nem egyszer dicsérte ... Vagy ne,

m tőlük kapta? Sovánka: De tőlük. Pista: Hát akkor hol a baj? Megmentették az egész házát, a gazdaságát. Megakadályozták, hogy a nácik kifosszák egész vagyonából, hogy elhurcolják minden marháját... Vagy nem így vót? Sovánka: De így! Pista! Akkor mér dobja vissza nékem ezt a nyilatkozatot? Sovánka: Mer én nem politizálok, öcsém. Pista: Maga a hálában politikát lát, gazduram? — Abban, hogy most az egész népnek, minden dolgozónak alkalma van megköszönni azt a sok szépet, amit kapott. Én az életemet és velem milliók és milliók az életüket ... De nemcsak a puszta életet, de mindent, ami körülvesz ... a ringó bölcsöt odabenn a házban, a kisfiacskám első gü" gyögését és édes kis mosolyát... az én Zsuzsim azt, hogy nem urak cselédje, de az én életem dolgos párja... és hogy földünk van. amin jó erősen megvetettük a lábunk ... hogy a kisfiam, ha nagyobbacska lesz, a maga nyel" vén tanul majd az oskolában ... hogy szabadságban élünk mink milliók és milliók, akik kulákok rongyos cselédjei és urak szolgái voltunk ... és az a sok ezer és millió munkás a gyárakban ... hogy ők is a maguk urai... hogy tervek szerint dógoznak és az ő életük is hónapról -hónapra szebb és könnyebb lesz ... ez mind nem volna a Szovjetúnió nélkül... Sovánka: De elragadott a hév, öcsém... Még elvisz a tűz..^ Hát néktek nincsteleneknek hozott eleget... tik csak köszöngessetek, legyetek hálásak. De mit köszöngessek én ...? Pista: Nem kérdezné, ha tovább látna az orránál... Meglátná, hogy a bőséges termés nem apasztotta a gabonánk árát . . . hogy a mi tervgazdálkodásunk kizár minden válságot... Ha szárazság, jégverés van, ott a segély és jön a megsegítés mindenfelől, jönnek a brigádok, a diákok, mert a mi népi demokráciánkban az egész világ megváltozott, más lett a nép ... Sovánka: Ügy gondolod, hogy jobb, nemesebb ... Pista: Becsületesebb és emberibb! Sovánka: Mondassz egy kis igazságot. Pista: Megtoldhatom a legnagyobb al! Sovánka: Mondjad csak! A sztahanovista mozgalom éppen úgy, mint az iparban, a mezőgazdaságban is hatalmas eredményeket ért el a munka termelékenységének emelésére. A szovjet mezőgazdaság sztahanovistái hatalmas és döntő eredményeket értek el az új munkamódszerekkel. Amint tudjuk, a fizikai erő túlfeszítésével nem lehet tartós eredményeket elérni. A sztahanovisták munkájánál nem • az egy-két napi csúcsteljesítmény a cél, hanem a huzamos időn át teljesített munkaátlag a lényeg. A sztahanovisták teljesítményeiket az egyes munkaszakaszok alapos előkészítésével, a legmegfelelőbb szerszámok és gépek alkalmazásával, valamint a holtidő kiküszöbölésével érik el. Holtidő alatt értjük a munkafolyamatnak azokat a megszakításait, amelyeket jó szervezés és fegyelmezett munka esetén ki lehet küszöbölni anélkül, hogy ez károsan befolyásolná magát a munkafolyamatot. Az egyes munkák időtartamának megállapításakor, a munkafolyamat kapcsán megkülönböztetünk: 1. tényleges munkaidőt; 2. a megszakítások idejét és a megállások idejét. Tényleges munkaidő alatt értjük azt az időt, amikor a termelés folyamatban van. Például az eke szánt és halad előre a barázdában, a cséplőgép csépel, mialatt a. dobot szünet nélkül etetik, a szekér rakományával halad az úton, stb. A megszakítások: ha a kézi munkánál, vagy igásmunkánál óránként 10 percre megszakítja a munkát a dolgozó. Megszakítás az étkezés ideje, az álla" tok takarmányozásának ideje, stb. A munkafolyamat megszakításai szükségesek és — amennyiben visszaélés nem történik az idővel —, hasznosak is. Így például feltétlenül előnyös a munka számára a munka nehézségéhez szabott, a helyes időközökben alkalmazott pihenés. Pihenő idő nélkül csökken a munkaképesség, a helyesen alkalmazott pihenő, viszont emeli a munkaképességet, fokozza a munka termelékenységét. Miután a munkafolyamat ilyen megszakítása előnyösen hat a munka termelékenységére, nem holt idő. Holtidő a különböző okok által előidézett munka-megállás, időpazarlás, ami teljesen kiküszöbölhető. A szovjet mezőgazdaság sztahanovistái kíméletlen harcot hirdetnek az ilyen munkamegszakítások ellen és kiküszöbölik az így előálott holtidőt. Megállhat a munka: a) szervezési okokból. Például a vetés megszakadhat a helytelenül beállított vetőmagellátás következtében. Ugyancsak holtidő az, amikor a szántásnál céltalan nagy kerülőt csinál a fogat, vagy a traktor és holtidő az is, amit beszélgetéssel fecsérelnek el. b) Technikai okokból. Például géptörés miatt, szerszámrongálódás miatt történő megállások. Ezek lelkiismeretes előmunkálatokkal, előkészületekkel és a gépek gondos ápolásával elkerülhetők. c) Műszaki okok is okozhatnak megállást. Például az üzemanyag, víz, vetőmag, stb. felvétele. A szahanovisták az első két pontban foglalt megállásokat igyekeznek teljes egészükben kiküszöbölni, míg a harmadik pontban foglalt, műszaki okokból adódó megállásokat a munka helyes megszervezésével a lehető legkisebbre igyekeznek csökken-' teni. E cél érdekében változtatásokat eszközölnek a gépek szerkezetén is. Így például a vetőgépek ládáit úgy méretezik, hogy a szokásos parcella"hosszon teljes fordulókat tehessen a gép és ne fogyjon ki belőle a vetőmag a barázda közepén. Legújabban a sztahanovis"' ták megtalálták annak a módját, hogy fordulás alkalmával a vetőgépet nem állítják meg, hogy az vetőmagot vegyen fel, hanem a mozgásban lévő vetőgépet töltik meg. Csupán néhány példát említettünk fel azokból az eredmények" bői, amelyeket a sztahanovista mozgalom révén ma már az egész szovjet parasztság általánosan használ. Se szeri, se száma azoknak a kisebb-nagyobb újításoknak, amelyeket a mezőgazdasági munka minden egyes ágába bevezettek a szovjet mezőgazdaság dolgozói. A sztahanovisták a nagy Sztálin útmutatásait követik, amely szerint a munkába nemcsupán a fizikai erőt, hanem a szellemi képességeket is latba kell vetni, hogy új munkamódszerekkel fokozzák a munka termelékenységét. Ezt követik a sztahanovisták és ilyen módon válik hasznára a szovjet parasztságnak a sztálini útmutatása, hogy a mamka termelékenységét nem fizikai erőfeszítéssel, ha" bavetésével, észszerű és tervszerű munkával lehet helyesen és tartósan emelni. — Csehszlovák motorbicikli kiállítás Londonban. A Londonban a napokban megnyílt motorbicikli és bicikli kiállításon a látogatók igen nagy érdeklődéssel tekintették meg a csehszlovák nemzeti üzemek motorbicikli ké" szítményeit. Azok a gépek, amelyek kiállításra kerültek, a szakemberek egyöntetű, véleménya szerint, teljesen újszerűek. A nemzeti üzemek vezetője közölte, hogy a modellek iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg. Az angol szakemberek kifejezésre juttatták bámulatukat a kiállításra került típusok konstrukciója felett. Pista: Avval, hogy az én életemből, de a magáéból és mindéből eltörlődött a rettegés . . . hogy nekünk solise kell félnünk a jövőtől: Sovánka: Hogy érted ezt, öcsém? Pista: Hogy ezt a mi szép jövőnket védi a mi nagy barátiunk, a Szevjetúnió! ö a béke őre a hatalmas védelmezője! Hiába fenekednek ellene a dögrováson lévő imperialisták, ő megvéd minket. Itt nem lészen soha oktalan vérontás, embertelen háború. Az ő erejével és segítségével mink itt letörünk mindenkit, akik azt a gyalázatos multat föltámasztani szeretnék ... Mi most itt nyugodtan dolgozhatunk, megvéd minket, magát is, Sovánka uram, a Marikáját, a katonafiát, meg az unokáit is, akik majd jönnek ... Vagy maga nem szereti a családját? Sovánka: Hogy kérdezhetsz olyan ostobát? Pista: Hát akkor mér habozik. Sovánka uram? Sovánka: Igazad vam, öcsém. Adjad csak ide azokat az iratokat. Aláírom én, aláírjuk mind. Adhatsz többet is, maj segítek tenéked, öcsém, ha megengeded. Pista: Szívesen, gazduram... Oszt estére hozza el őket. Sovánka: Aláírva mind — az egész tucatot.