Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-23 / 165. szám, vasárnap

A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR DOLGOZOK LAPJA Brattdarva, 1949 október 23, vasárnap 2 Kčs II. évfolyam, 165. szám „A ml fiatalságunk mentes minde

n régi tehertől és könynyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más. S éppen ezért, merj az ifjúság könnyebben teszi magáévá a lenini eszméket, mint bárki más, éppen ezért van hivatva arra, hogy az elmaradókat és ingadozókat előrevezesse. Igaz, hiányzik még benne a tudás. De a tudás olyan dolog, amit meg lehet szerezni. Ma nincg meg a tudás, holnap meglesz. Ezért a feladat: tanulni és meg'nt csak tanulni, elsajátítani a leninizmust. Elvtársak! Sajátítsátok el a bolsevizmust és vezessétek az ingadozókat előre! Kevesebbet fecsegjetek, többet dolgozzatok és ügyeteket siker fogja koronázni!" (Sztálin) Novomesky iskolaügyi megbízott beszéde a magyar népnevelőkhöz Új korszakot nyitunk meg a szlovákok és magyarok együttélésének történetében A trenrséntepHcl Grand Hotelben szombaton délelőtt a magyar tanítók tanfolyamának résztvevői illusztris vendéget üdvözöltek körükben, Laco Novomesky, iskola- és népnevelésügyi megbízott, látogatta meg az itt egybejött és taulni vágyó csehszlovákiai magyar tanítóságot, hogy közvetlen közelből Ismerkedjék mejr a csehszlovákiai magyar tanítókkal, az fij magvetőkkel, akik Innen Dél-Szlovákia városaiba és falvaiba visszatérve gyermekeink neveléséről és tanításáról fognak gondoskodni. Novomesky Laco iskolniigyi meghízottat és a kíséretében lévő Lőrincz Gyulát, a CSEMADOK központi elnökét, Jozef Moeák, az Iskola- és népnevelési megbízotti hivatal referense, a magyar ügyek előadója, fogadta, a Grand Hotel nagytermében a belépő iskolaügyi megbízottat az egybegyűltek kitörő tapssal üdvözölték, majd Wnllner Oszkár az egybegyűlt tanítók nevében a következő rövid beszéddel köszöntötte I.aco Novomesky t: Igen tisztelt Megbízott úri Engedje meg, hogy a tanfolyam hallgatóinak nevében ezen megtisztelő látogatása alkalmából, mellyel kitüntetni szíveskedett a csehszlovákiai magyar tanítókat, legőszintébb szívvel üdvözöljem. Egyúttal fogadja köszönetünket azért, hogy lehetővé tette részünkre a szocialista Ideológia gyönyörű gondolatainak megismerését. Mi mindnyájan hü és gondos polgárai akarunk lenni szeretett hazánknak, a népi demokratikus csehszlovák köztársaságnak. Nemcsak Ígérni akarunk, linnem becsületes munkával kívánjuk elérni azt, hogy a magyar dolgozó nép bekapcsolódjék hazánk építő munkájába. A reánk bízott ifjúságot, a népi demokratikus csehszlovák köztársaság iránti szeretetbe n és hűségben fogjuk nevelni. Elsőrangú kötelességünknek fogjuk tartani a magyar és szlovák nép közti barátság elmélyítését. A szocializmus felé vezető úton a hősi szovjet nép példája fog vezetni, mely biztosítja minden nemzetiségnek a szabad fejlődés lehetőségét. Elien, növekedjék és virágozzék a szocializmus útján haladó népe k baráti együttműködése — fejezte be üdvözlő szavait Wallner Oszkár raszticei magyar tanító. Abel Gusztáv trencséni tanfelügyelő üdvözölte ezu'án az iskolaügyi megbízottat és egyben a tanfolyam hallgatóit. Abel tanfelügyelő a következőket mondotta: „Mélyen tisztelt megbízott elvtárs, kedves kolléganők és kollégák, kedves elvtársak és elvtársnők! Az a megtiszteltetés ét J, hogy a trencséni járási iskolaigazgatás nevében köszönthetem és üdvözölhetem körünkben az iskolaügyi megbízott elvtársat. Az a tény, hogy ő ezt a tanfolyamot meglátogatta, amely politikai pedagógiai tanfolyam a magyar osztályban működő tanítók számára és hogy azon a szlovákiai' iskolák első elöljárója, mai kultúréletünknek építője is résztvesz, mindenkit önök közül örömmel tölt el, de bennünket szlovákokat is, a sz'ovák köz- és kultúré'et tagjait, akik n;*gy megértéssel és örömmel figyeljük azt az egészséges fejlődést, amely a szlovák és magyar polgártársak között kialakulóban van népi demokralikus köztársaságunkban a pro'et^r nemzetköziség, szellemének megfelelően". Abel Gusztáv trencséni tanfelügyelő fenti szlováknyelvü szavai után magyar nyelven intézett keresetlen szavakat a tanfolyam hallgatóihoz, amelyekben ezeket mondotta: „Kedves elvtársak, ti . éppen úgymint mi a nacionalista burzsoázia szellemében nevelkedtetek még nemrégiben és ez a szellemiség az elmúlt időkben Ynind a magyar mind a szlovák iskolákban uralkodott a magyar és a szlovák kizsákmányoló kapitalisták kívánságára. Ismerjük el, hogy a múltban a tanítók kényte enék voltak a kizsákmányoló kapitalisták nyomására soviniszta szel'emet oltani az ifjság lelkébe mindkét részről legnagyobb kárára munkás népünknek. A születendő új társadalmi rend alkalmat ad nekünk eltávo'ítani a hibákat, új, szebb életet kezdünk élni baráti egyétértésben, Marx, Lenin és Sztálin tanításának szellemében. Abban, hogy ti most itt Trencsénteplicen politikai és pedagógiai tanításokat és előadásokat hallgathattok, nem csekély része van elvtársunknak, az iskolaügyi meghízofn"'- Xoprkod^tok. t

;szte't magyar kollégium, elvtársaim, az itt szerzete tapasztalatok és tudáso ok alapján szoíiális szellemben működni a magyar cs a szlovák nemzet jobb és szerencsésebb jövője érdekében. Büszkék vagyunk ..s szerencséseknek éhezzük magmk-t. ho«?v Novomesky elvtára vezetése alatt szociális nemzedéket neveihetünk. Markovics Ede. a magyar tanítók politikai és pedagógiai tanfolyamának vezetője, az iskolaügy; és népnevelésügyi megbízotti hivatal II. osztályának elnöke ezután felkérte Laco Novomesky megbízottat, hogy tartsa meg beszédét. Az egybegyűltek lelkes tapssal fogadják ezt a bejelentést és az iskolaügyi megbízott megkezdi beszédét, melyet rövid pár szóval szlovák nyelven kezd, maijd magyar nyelven folytat. Nsvomesfcý megbízott nagyjelentőségű beszéde Meghívtuk önöket, a szlovákiai magyar ifjúság tanítóit, ezekre a politikai és pedagógiai tanfolyamokra, hogy különös tekintettel a délszlovíkiai magyar ifjúság oktatásánál és nevelésénél mutatkozó szükségletekre, megismertessük önöket azokkal a nevelési problémákkal, amelyekkel megismertetjük hasonló tanfolyamokban a szlovák ifjúság tanítóit. Ámbár ez a kurzus szerves része azoknak a tanfolyamoknak, amelyeken résztvesz az ittmüködő tanítóság, méaňs különös jelentőséggel bír. Ez az első tanfolyam, amelyet a szlovákiai magyar ifjúság tanítói számára a felszabadítás óta nálunk rendezünk. Ezt a körülményt különleges nyomatékkal kell hangsúlyozni Önök előtt, a magyar nemzetiségű lakosság között működő tanítók előtt, valamint Szlovákia magyar lakossága és a szlovák nyilvánosság előtt. Éppen egy évvel ezelőtt, ezerkilencszáznegyvennyolc szeptemberében, a Köztársaság kormánya elhatározta, hogy rendezni fogja a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű lakosok polgári jogait és e lépéséből eredt az a rendelkezés, mely szerint a magyar nemzetiségű gyermekek számira maevar tanítási nyelvű iskolákat létesítünk. Köztársaságunk minden becsületes gondolkozású polgára szemében örvendetes tény, hogy rövid évvel annak deklaratív kinyilatkoztatása után, hogy a magyar nemzetiségű gyermekeknek a műveltséget természetesen anyanyelvükön kell nyújtani, máris összegyűlt a tanítók nagyszámú csoportja külön politikai- és pedagógiai tanfolyamukra, hogy ezt a határozatot kellő formában érvényesíteni tudják. A magyar nemzetiségű gyermekeknek saját anyanyelvükön való oktatása Csehszlovákiában nem csupán szép Ígéret, hanem tény és nem másodlagos, kevésbbé értékes eleme a mi kultúrális politikánknak, hanem ugyanolyan komoly és ugyanannyira értékelt, mint a szlovák gyermekek oktatása anyanyelvükön vagy pedig a cseh gyermekeké cseh nyelven. Ennek bizonyítéka a jelen tanfolyam is. Azonban az igazság leleplezését jelentené, ha megelégednének azzal a megállapítással, hogy a magyar gyermekek nevelése nálunk ugyanolyan figyelemnek örvend, mint a szlovák és cseh gyermekek nevelése. Ez a gondoskodás magában még nem old meg mindent, ami megoldásra vár. Itt állok önök előtt, mint szlovák ember és engedték meg, hogy éppen önöknek, a magyar és szlovák tanítóságnak, akik a magyar lakosság körében és vegyes helyeken működnek, részletesebben kifejtsem, hogy mire gondolunk, illetőleg milyen célokat követünk, amikor olyan gondoskodással fogunk hozzá a magyar nemzetisémasan fejlődő kulturális életének közepette. Semmiféle időszak a múltban az ilyen szándékok számára nem volt és nem is lehetett kedvező. A szlovák nemzeti élet, ha csak az utolsó században is, szüntelen harcban fejlődött (és fejlődött gyakran csupán idézőjelekben), állandó ellentétben a magyarosító törekvésekkel, amelyeknek hordozói a régi Magyarországban, valamint Magyarszágon az első világháború után és a második világháború alatt az uralkodó osztályok voltak. Ez a törekvés igazságtalan volt a szlovák élet iránt, de forrása volt a magyar tragédiának is. Azért volt a magyar tragédia forrása, mert jeges gátat emelt a magyarok között és közöttünk, de egyben a horvátok, románok és a régi Magyarország minden nemzete közé, ott is, ahol az ilyen gátak létezésére nem volt semmiféle ok. Idegenkedést, sőt gyakran ellenségeskedést keltett a kisemberben, bár a valóság az, hogy a nagyúri kormányzásnak a régi Magyarországon oly következményei voltak, amelynek nemcsak a szlovák, a román és a horvát kisemberre voltak kedvezőtlen hatással, hanem a magyarra is. A hírhedt magyar nagyuraskodás rabszolgaságba hajtotta a kisembereket nemcsak a Felvidéken, Erdélyben, hanem az Alföldön is. Ha ennek a minden kétséget kizáró állapotnak ellenére sem találták meg a közös nyelvet már régebben a szlovák, a román, a horvát kisemberek a magyarokkal, illetve a magyarok a többiekkel, ez azért történt, mert nyomoruk és lealázottságuk forrását nem néztek osztály alapon, hanem az egész idő alatt úgyszólva mindig nacionalista alapon. Nem volt még azokban az időkben oly világosan látó erő, amely fel tudta volna tüntetni a tisztán észlelhető perspektíváját minden nemzet dolgozói közös harcának, jogaik és nemzeti szükségleteik tiszteletbentartása mellett, a közös ellenség ellen, amely egyaránt elnvomta a szlovák és a magyar embert. Sztálin elvtárs következtetései indítóokai lettek történelmünk fejlődésének gű gyermekek neveléséhez, aminőt, tanusítunk a szlovák vagy cseh gyermekek nevelésében. Engedjék meg, hogy nyomatékosan hangsúlyozzam, hogy ilyen eljárással mi nemcsak kifejezésre akarjuk juttatni ennek az államnak a tárgyilagosságát, amely egyforma mértékkel mér cseheknek, szlovákoknak, ukránoknak Kelet-Szlovákiában vagy magyaroknak DélSzlovákiában, hanem valamivel többet akarunk elérni: kiegyelített viszonyokat ezen állam egyes nemzetiségei között, kiegyenlített viszonyt szlovákok és magyarok közötti Ez a cél sokkal messzebbmenőbb, mint amilyet bármely kulturális politika a múltban maga elé tűzött. Ezzel a céllal új korszakot nyitunk meg a szlovákok és magyarok együttélésének történetében; ezzel a céllat oly korszakot akarunk alkot, ni történelmünkben, amelyhez hasonló eddig ismeretlen volt. E szándék megvalósításával mi — szlovákok és csehek — nemcsak a magyar lakosságnak akarunk valamit adni, hanem önmagunknak, a szlovákoknak is végre biztosítani a békés belső fejlődést nemzetiségi súrlódások, soviniszta civakodás nélkül és ne tekintsék ezt illuzóriusnak — egyben megvalósítani az együttműködésnek és a tapasztalatok, az értékek termékeny kicserélésének időszakát nemzeteink mozgalErhleig még kevéssé értékelték azt a tényt, hogy a nemzeti problematikának az osztrák-magyar monarchiában első helyes és alapos elemzését az orosz szociáldemokrata párt tagja eszközölte, a grúziai (georgiai) szocialista József Vi«szarionovics Sztálin ezerkilencs7.áztizenhárombr>n. Az ő következtetései és tételei nemcsak hosry beigazolódtak a történelmi fejlődés folyamán az első világháború alatt és i-tán. hanem közvetlen inditóokai lettek a történelem oly fejlődésének, amelynek mlndannvian tanúi és résztvevői voltunk. S így az első világháború előtt és utána uralkodó helyzet alatt, a mi embereink azt tanulták, hogy nyomorúságuk okait abban lássák, hogy magyarok léteznek, a magyar emberek viszont abban, hogy mi vagy a románok úgy döntöttünk, hogy saját nemzeti és állami életet fogunk élni. A legalkalmasabb lesz. ha szlovák szempontból beszélünk a kérdésről. A szlovák nemzeti élet számára a z ilyen helyzet nem volt termékeny a múltban és el sem képzelhető a mi saját szempontunkból, hogy fenntartani igyekezzünk a jövőben. A múltban is ez a helyzet volt a haladás akadálya. Az első világháború kimerítette fejlődési lehetőségeink tartalékait; feltartóztatott bennünket az egészséges és termékeny fejlődésben, amely saját nemzetünknek és népünknek hasznos lett volna. Szükséges, hogy mindenekelőtt a magyar emberek felbecsüljék az ilyen helyzet ártalmas voltát a magyarokra, a magyar népre nézve. Az ö értékelésükben azonban határozottan nem fog hiányozni a rámutatás a két világháború tapasztalataira, amelyeknek — a maryar uralom szempontjából — biztosítaniok kellett ezt a szerencsétlen helyzetet az első világháborúval és a második világháborúval visszanyerni. Mindkét világháború megmutatta legalább azt, hogy ez a törekvés meddő és hamis. Hála azon körülménynek, hogy a Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetsége, a Szovjetunió r'öntő tényező volt a második világháborúban és hála azon körülménynek, hogy a dolgozó nép szóhoz jut az egyes nemzetekben, végre hozzá lehet fogni Középeurópa egymástól elidegenített és egymás ellen uszított népei között való viszony újjárendezéséhez. Ennek az űjjárendezésnek a megkezdése nem volt egyszerű és még most sem oly egyszerű, mint amilyen a mi hitünk. hogy egyedül ilyen újjárendezés lehet hasznos, nekünk szlovákoknak, Csehszlovákiának, valamint a magyaroknak, akár nálunk, akár Magyarországon. A régi kölcsönös bizalmatlanság és kölcsönös ellenségeskedés a második világháborúra való előkészületek éveiben és a második világháború alatt újra helyet kapott mind a magyar, mind a szlovák gondolatvilágban. A magyar uralkodó osztálynak sikerült a nép széles rétegeiben hamis reményeket kelteni, hogy elkövetkezik a revizionizmus ideje, hogv a második világháború felülvizsgálja az elsőnek eredményeit és megújítja a régi állapotot. Embereink tudatában ez a körülmény mély nyomokat hagyott hatra, amelyek forrásai voltak mindannak, amit a magyaroknak Csehszlovákiában a második világháború után át kellett élniök. Döntő fordulatnak kell tekinteni azt a pillanatot, amelyben egy kapitalista- és ura ságellenes, szocialista fejlődésnek a lehetősége mind Magyarországon, mind nálunk Csehszlovákiában biztosítva lett. Ez a momentum tekinthető kiindulópontnak a Magyarország és Csehszlovákia között, továbbá Csehszlovákia magyar és szlovák lakossága közötti viszonyok oly rendezése politiká-íának, amely nemzeteink kölcsönös tiszteletén és kölcsönös együttmüködé=ín fog alapulni. Ha a magvar szociai'«ták hangsúlyozzák, hogy a februári döntés ezerkileneszáznegyvenyolcban Csehszlovákiában a köztársaságban élő magyarok helyzetének jobbrafordulása kezdetét jelenti, engedjék meg, hogy hangsúlyozzam «"Jovák és — csehszlovák részről, hogy a magyar népi demokrácia erőinek döntő[ támadása n magyar reakció, a feudális és kapitalista nagyuraság maradványai és az egyházi hierarchia politikai hatalma ellen, viszont szlovák és csehszlovák részen a bizalom forrása a nemzeteink között levő iisryek barátságos és testvéri módon való rendezéséhez. Tanuljuk meg a dolgokat igy megítélni és tanítsuk erre az ifjúságot is, melynek a nevelése ránk van bízva. Nincsen »természetes« vagy ta(Folytatás a 2. oldalon.)