Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-22 / 164. szám, szombat

1949 október 15 UJSZO 5 Hogyan valósult meg a% egységes vetési terv Panyidaróeon ? tartott gyűlésünkön, melyen az öszszes gazdák jelen voltak, mindnva">n be!ee?veztünk abba, ho<rv ezentúl a mezőgazdasági munkálatokat z egyseges vetesi lerv szannt hfaj*Csak idén tavasszal kezdték el falvainkban az Egységes Földműves Szövetkezetek megalakítását. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a gazdatársadalom megértette a szocialista munkamódszer célkitűzéseit s magáévá tették a földműves munka szövetkezeti alapon való megszervezését. A gazdák már érzik, hogy nincsenek egyedül, hogy ott áll mögöttük az állam, a dolgozók többmilliós serege, amely megsegíti őket min- J juk végre. Látták, hogv ez jó dolog denben, hotry lehetővé tegyék számukra a többtermelést, az idejét múlt és csak a hasznukra válik, munkamódszer telje* felszámolását. Ökrök, tehenek, lovak helyett sokfelé már traktorokkal szántják a földeket. Azeló'tt ez ritkaságszámba ment. csak a zsíros parasztok engedhették meg maguknak, hogy traktort vegyenek, a kisparasztok pedig felesé-eikkel, gyermekeikkel kínlódtak és igásállataik segítségével művelték meg földjüket. A gazdálkodásnak ez a maradi formája falvafiikból egyre jobban kiszorul és maholnan teliesen a múlté. A gazdák szövetkez-teVet alapítanak, gépeket kapnak s ami dön'ően fontos, hpjiííi'r t»riile+?n mind nagy.ibb számban vezetik be falvaink az egységes vetési tervet. A napokban értsültünk arról, hogy a Lučenec melletti Panyidaróc község földművesei is az egységes vetési terv mellett döntöttek. A köztársági elnöknek küldött levelükben ezeket írják: — Földműveseink ezután előkészítő bizottságot létesítettek, hogy közösen tárgyalják meg a munka megosztását. A bizottság tagjai: Rub'nt Flórián, Kapsa Béla. Kucsera Antal. Molnár Lajos, Papp Dezső, Papp Géza, Szabó Sándor, Barta László. Bar^a Bertalan, Bálint József, Szabó István kijelölték a most ősszel és tavasszal vetésre kerülő földrészeket. — Dü őre osztottuk be a földet. Most össze, kilenc ilyen dűlőn, 96 hektárnyi területen vetjük be egységeden a búzát és a rozsot. Érdekes, hogy pl. az első. a Kútsora nevű dűlőben, amely 18 hektárt tesz ki, azelőtt 4l harcellára, a második, a Két út közi dülő pedig közel 50 parcellára tagolódott Eddig már 80 hektárnyi területen végezi ük el a gabona vetését. — Már nem szántunk tehenekkel és a földműves asszonyok munkáján is könnyítünk. Nincs szükség arra többé, hogy fizikai munkát végezzenek a mezőkön, miután már gépekkel műveljük meg a földet. Az Al ami Gápál om s seg sége velést a régi mószerek szerint. Tekintettel arra, hogy kormányunk támogatja földműveseink haladó törekvéseit a gazdálkodás hasznosabb formáinak a'kalmazásában. ezért elhatároztuk, hogy nálunk is bevezet„Nem folytatjuk tovább a földmű- | jük az egységes vetési rendszert." A tanító a dogozó nép szc'gVttában Ellátogattam Darócra. Délután van. A gazdák a mezőkön dolgoznak, benn a faluban pedig csak az asszonyok maradtak gyermekcikkel. Ahogy a falu főutcáját rovom, egyszerre mégis csak elémbe akad egy gazda. Caihan Istvánnak hívják. Lássuk csak, mi az ö véleménye a szövetkezetről és az egységes vetési tervről. — Amióta meE""akitcttuk a szövetkezetet — mondja —, sok kedvezményben részesülünk. Vé°r traktorral művelhetjük földjeinket és reméljük, hogy az egységes vetési terv megvalósításával a fö d megdolgozása javul s egyben nagyobb -termelékenységgel is számolunk. — Kivel beszélhetnék még a szövetkezetről ? — Mackóval, a falu tanítójával — feleli. — Ö a szövetkezet elnöke. Az iskola udvarán nagy zsivaj főörömteli nevetgélések közepette játszadoznak. a nagyobb taulók pedig brigádmunkával kerítést emelnek az iskola udvara körül. Köztük találom Macko Lászlót, a tanítót. Macko betessékel szomszédos lakásába és beszélgetni kezdünk. — Június 16-án alakítottuk meg szövetkezetünket. Akkor csak tizenheten léptek be, később pedig 31-re emelkedett a tagok száma és most az egységes vetési terv jóváhagyása után még tizenheten adták be a jeientkezési ívet, A kezdeti akadályokat legyőztük, nagy számban kaptunk gépeket, traktort, ekéket, kaszáló-, vető-, daráló gépeket, most pedig cséplőgéphez is hozzájutottunk. — Már az aratáskor foglalkoztunk az egységes vetési terv gondolatával, — folytatja Macko. — A gazdák belátták. hogy bdOO parcellara tagolódó földjeiket nem művelhetik meg kügad. A gyermekek kint vannak és I ion gépekkel, s az augusztus végén — Megemlíthetem még hegy az egységes vetési teiv bevezetésével az Állami Gépállomás nagy kedvezményben részesít bennünket, olyan kedvezményeket ad, hogy ezáltal sokkal olcsóbban tudjuk megművelni földjeinket, mint sajat gépjeinkkel. Nemesített vetőmagot kaptunk, ezzel azt érjü kel, hogy a gabona egyszerre ér be és egyszerre végezhetjük el az aratást. — Tervbevettük még, hogy a közel jövőben a falu gazdáival meglátogatjuk az állami birtokokat, hogy lássuk, hogyan kell eredményesebben gazdálkodni s az ott szerzett tapasztalatok alapján hogyan tehetjük termelékenyebbé munkánkat. — Milyen a falu helyzete a kultúra terén? — A CSEAUDOK együtt működik a szövetkezettel s a tagok együtt törekszenek a falu kultúrájának emelésére. A Kultúrházat még az ősszel kibővítjük, színpadot is építünk, könyvtárat is berendezünk, melyet elsősorban is szakkönyvekkel látunk el. A hallottak pondolkodóba ejtenek. A falu tanítója a község gazdasági s kulturális felemeléséért küzd. A tanítók új típusa nevelődik ki népi demokráciánkban, amelyet már nemcsak az a feladata, hogy a gyermekek tanítója legyen, hanem a nép, a falu dolgozóinak nevelői lett, hogy megkönynyítse a falu társada'mának küzdelmét a szocializmus kiépítésében Egy amerikai munkásnő népi demokráciánkról Megszokott kép a gyorsvonat fülkéjében. Olvasnak, alszanak az utasok, vagy útitársaik arcát, mczdula-_ tait fürkészik és elemzik. Próbálják" eltalálni hová^artozásukat. sőt lelki és jellembeli adottságukat. Vizsgálódásom közben magára vonja figyelmemet egy feherhajú hölgy, rózsás arcszínnei, moóo.ygós. kedves, jóindulatú szemekkel. Va.am idegenszerű volt a külsejében, de viszont tökéletesen beszelt csehúi. Problémámon, hogy hovátartozásá'. eltaláljam, átsegített maga, mikor közvetlen egyszerűséggel megszólított. A kölcsönös rokonszenv meggyorsította barátkozásunk tempóját. Amerikai dolgozó volt új ismerősöm, cseh nemzetiségű. Három éves korában került ki Amerikáoa és most teljesült vágya, meglátogatta szülőföldjét. Az ismeretség mindig érdekesebbnek és érdekesebbnek ígérkezett. Itt volt az alkalom, hogy egy amerikai dolgozó véleményét ha.ljuk Népi Demokráciánkban szerzett tapasztalatairól és közléseit az ottani munka- és szociális viszonyokról. — Kisgyermek koromban vándoroltam ki szüleimmel az Egyesűit Államokba. Mint ismeretes, az akkori rendszer nem .biztosított a munkáscsaládoknak megélhetést és kényszerítve voltak elhagyni hazájukat. Azóta Csikágóban élek az úgynevezet cseh negyedben. Egymás között csak csehül beszélünk, amit bizonyít az a tény, hogy jómagam is tökéletesen beszélem anyanyelvemet. Gyári munkásnő vagyok, egy nagy üzemben varrok. A munkás jövedelme Amerikában — ha dolgozik — viszonylagosan olyan életszínvonalat biztosít neki, mint az itteni. Azonban a jövedelmünket nem költhetjük el, mert szorongva és féltve kell gyűjtenünk tartalékot arra az időre, ha megbetegszünk, vagy kiesünk a munkánkból. A munkanélküliség és a betegség az amerikai munkás Damokles kardja, mely minden pillanatban lecsaphat. A tőzsde és spjkuláció hullámzásai következtében máról holnapra nagy tömegek vesztik el kenyerüket, semmi törvény nem védi őket és ha megbetegednek, leküzdhetetlen anyagi nehézségek előtt állnak. Az orvos és patika mind-n pénzt elnyel E körülmények következtében elveszti az ember biztonságérzetét és félelem tölti el jövője iránt. — Nincs Amerikában szociális biztosítás? — Az egyetlen szociális intézmény a nyugdíjbiztosítás, amelyet Roosewel't elnöknek köszönhetünk Hihetetlennek látszik nekem, hogy itt ennyi munkás pihen és gyógyíttatja magát a szociális biztosítás számlájára. — Nem jött bizonyos elfogultsággal a népi demokratikus Csehszlovákiába, hisz az amerikai propaganda tükrében itt éhség, nyomor elégedetlenség uralkodik! Kérem, mondja el személyei benyomásait. — A partraszállásom után pár napot tö töttem Olaszországban, Franciaországban és Bécsben. Megdöbbentem azon, amit ott láttam. A kirakatok roskadozna* az árutól, ellenben a lakosság rongyos, éhes, munka nélkül ólálkodik az utcán és segítséget kér. Viszont a másik oldalon a legszembetűnőbb luxust láttam; a bárok tele és senki sem törődik a nincstelenekkel. A luxusüzők természetesen kis rétege a lakosságnak. Menekültem ezekhői a városokból. Itt Csehszlovákiában nem látok rongyes embert és molesztáló koldust. Nincsenek ilyen kirivó ellentétek, az emberek foglalkozása nincs ráírva a ruhájukra. Mindenki jól néz ki, jól fel van öltözve és dolgozik. — Hogy fogadják az ameriKai oolgozók az amerikai sajtó állandó háborús uszítását? — Mi amerikai munkások tisztában vagyunk azzal, hogy az újságok trösztök, nagykapitalisták kezében vannak és azt írják, amit ők akarnan, illetve ami érdeküknek megfelel Mi nem akarunk háborút és reméljük, nem is lesz töbé vérontás. Még hosszan elbeszélgettünk a megszállás és a háború borzalmairól, melynek belső és külső nyomait komoly építőmunkával tüntetik el Csehszlovákia dolgozói. T. M. A győztes kínai néphadsereg az ország nagyrészét diadalmas harcokban felszabadította. Kínának csak egy kis déli szegélye maradt az áruló, amerikai zsoldban álló Csang-Kai-Sekbanda kezén. De közel vin már az a nap, amikor a négyszázhetvenötmillió lakosú Kína minden egyes tagja szabad lesz, amikor a hatalmas, forradalmi nép egységesen láthat neki az or-* szágépítő munkához. A Kína térképét ügyesen felhasználó rajz nemcsak a nagy katonai győzelmet mutatja be. hanem a néphadsereg által felszabadított területen a békés, termelő munkát is. — Falusi származású vagyok. Szüleim gazdák voltak — mondja Mackó László és szerényen hozzáfűzi, szabad időm egyrészét facsemeték ápolására fordítom, már 77 a'matácskám van. Ez az én szenvedélyem. A gyermekek sokszor körém gyűlnek, de a felnőttek sem maradnak ei s így megtanulják tőlem a facsemetékkel való bánásmódot. Most már ők maguk is létesítenek kertjeikben faiskolákat, látják. hogv ez a munka kifizetődik, mert a környéken igen gyenge a gyümölcstermelés. — Földműveseink igen dolgos emberek. A szövetkezet sokat segít a falu é'etszinvonalának emelésében. A fődolog az, hogy a polgártársak dolgozni akarnak és óhajuk, hogy békesség legyen közöttük. Küldetésem az, hogy segítsetek a földműveseknek. Résztveszek minden szervezésben, elvégzem helyettük az írásbeli dolgokat. Sokszor bizony nincs sem é í jelem, sem nappalom, gyűlésekre járok s mindenhol, ahol csak szükséges, a nép érdekében cselekszem — A szövetkezeten belül még sok tervet kívánunk megvalósítani. Mindazt, mit eddig elértünk s amit a jövőben akarunk megvalósítani, sohasem érhetnénk el a szövetkezet nélkül. Elbúcsúzom Macko Lászlótól. Azzal a kívánsággal távozom, hogy példáját kövessék a többi tanítók is, hogy ezentúl tevékenyebben vegyenek "részt a falvak újjáépítésében Lassan beesteledik. A gazdák hazatérnek a mezőkről. Koesizörgés, traktorzúgás moraja s a legelőkről hazatartó tehenek bőgése zavarják most a falu nyugodt csendjét. Barta Bertalan udvarába térek be. Tehenét ép az imént kötötte be az istállóba. — Bízunk a vetési tervben. Megegyezésünk alapján hajtjuk végre a munkálatokat — mondja — sok jót látok ebben. Remélem, hogy a többi falvak gazdái is meggondolják magukat és ők is bevezetik községeikben az egységes vetési tervet. Majd Papp Gézát látogatom meg. ö a szövetkezet alelnöke. Egységes vetési tervükről ad felvilágosítást. — A magántulajdon megsértése nélkül dolgozunk földjeinken. A határmesgyéket továbbra is megtartjuk — kezdi el mondanivalóját Papp Géza. — Hogy miért szántuk el magunkat az egységes terv megvalósítására? Ez egyszerű dolog. Jól ki akarjuk használni a gépeket és egyúttal ezzel leküzdjük a munkaerőben mutatkozó hiányt is. Százötven mázsa nemesitett vetőmagot kaptunk. Ezt annak köszönhetjük, hogy egységes vetési terv alapján dolgozunk. Munkánkat úgy rendeztük be, hogy egyszerre csak egy dűlőben végezzük el a szántást, vetést. Az öszszes igák odamentek és a traktor is ott szántott. Mindenki a saját földjén dolgozott. A szomszédi segítségnyújtásra még nem volt szükségünk, mert a traktor mellett volt annyi fogat, hogy a kitűzött időre mindenki elvégezhette a munkát. A vetésben már jól előre haladtunk, a most ősszel vetésre kerülő földek 80 százalékát már bevetettük. — Már az első gyűlésünkön elfogadtuk az egységes vetési tervezetet. A kijelölt bizottság megállapította, hogy melyik dűlőben mit vessünk. Mindnyájan helyeseltük ezt a a tervet, mert tudjuk, hogy így többtermelést tudunk elérni. — Az Egységes Földműves Szövetkezet tagjainak száma állandóan növekszik. A gazdák látják, hogy a szövetkezet nagy előnyhöz juttatja őket. Ez például tapasztalható abban is, hogy a vetőmag kicserélésénél ráfizetés nélkül cserélték ki a vetőmagot. — Az egységes vetési terv alapján, ha ugyanazon a területen az idén is ugyanazt a gabonafajtát kell bevetni, a többi gazdák érdekében azt a földrészt műtrágyával feljavítjuk. A műtrágyát az államtól szintén ingyenesen kapjuk erre a célra — Nemrégen ellátogatott hozzánk Falfan földművelésügyi megbízott — folytatja Papp Géza. — Falfan megígérte, hogy ezentúl mindenben segítségünkre lesz. A mostani legelőket az Ipoly folyó bizony sokszor elárasztja és igy azt nem tudjuk jól kihasználni. Ezen a területen az ötéves tervben nagy halastavat létesítünk és liba- és kacsafarmot állítunk fel. A megbízott elvtárs megígérte, hogy a szomszédos állami birtoktól kapunk bizonyos területet legelő céljára. Ezenkívül a falu villamosítását is megsürgeti. Az arambevezetés megtörténte után pedig tyúkfarmot létesítünk. Mezőgazdasági gépeink számára rövidesen garázst építünk. Falfan megbízott örül. hogy itt a magyarság közös erőfeszítéssel küzd a szlovák parasztsággal, közös célunk megvalósításáért, a többtermelés eléréseért. — Az egységes vetési és termelési módszert továbbra is fejleszteni fogjuk. A jövőben a dűlőket egyidőben fogjuk trágyázni is. Idén olyan nagymennyiségű műtrágyát szórunk szét a mezőkön, ami azelőtt a kisgazdáknak elérhetetlen volt. Ezt azelőtt csak a nagybirtokosok engedhették meg maguknak. — Most bizony kevés az istállótrágyánk. Az Ipoly mentén nagy szárazság volt az idén. Ahol azelőtt 20 q takarmány termett holdanként, most csalt ô q vo.t a hozam. A múltban ilyenkor csökkenteni kellett a szarvasmarhaállományt, most pedig az a cél, hogy a szárazság ellenére is fenntartsuk és növeljük az állományt. Az állam ebbe is segítséget nyújt nekünk. Szénát kaptunk. Ép ma érkezett a falu számára 8 vagon széna. — Papp bácsi, mit üzen a többi földművesnek? — Nemcsak én. hanem mindnyájan üzenjük, hogy ne féljenek a kolhozoktól nem azért alkalmazzuk az egységes vetési tervet, hogy kolhozokat létesítsünk, hanem, hogy az állami támogatást teljes egészében kihasználhassuk, hogy a gépekkel jobban megművelhessük földjeinket s hogy sokkal nagyobb termelést érhessünk el, mint a múltban. Ez mindnyájunknak csak jót hozhat. így többet termelhetünk kevesebb munkaerővel. — Bizony — teszi hozzá Papp bácsi —, ha gépierő nem volna, nehezen tudnánk megdolgozni a földet. Kopogtatás hallatszik Kapsa Béla gazda jön be hozzánk. Tőle is kérdezősködöm. Nekem is az a véleményem — mondja —, hogy az egységes vetési tervvel nagyobb termést érhetünk el. A föld megdolgozása sokkal előnyösebb, ha gépek segítségével végezzük el. így születik meg a faluban az új munkamódszer, a földműves munkájának termelékenyebbé tétele. A gazdák és a falvak fokozatosan kapcsolódnak bele ebbe a gyorsütemű munkamenetbe és így válnak a falu dolgozóig az ipari munkásokkal együtt szociálista hazánk igaz építőivé. A panyidaróci gazdák útmutatása példaképül szolgálhat a többi község dolgozóinak, mert megtanulhatják tőlük, hogyan változtathatják át rövid időn belül az elavult régi munkamódszert forradalmivá, szakszerűbbé és termelékenyebbé. (P—i) Az Új 61. OSZTÁLYSORSJÁTÉKNAK SORSJEGYEIT november 15-iki húzására rendelje meg BELIK osztói ysorsjegyelórusí ónál, PRAHA, XVI., Štefáni. kova 10. Megrendelek Önöknél - Vs á Kčs 42'—, -— -.--...74 á Kčs 84-—, - % á,Kčs 168—, .i 7i á Kčs 336 — Név: Pontos cím: Engedélyezve: PI Oč. 23.331/49-III/2 z 19. IX. 1949.