Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-21 / 163. szám, péntek

U J Síd 1949 október 21 fi bécsi 4:3 után Hősies küzdelemben megérdemelten győzött a remek labdarúgást játszó magyar csapat Az osztrákokat hideg zuhany érte vasárnap a bécsi stadionban. Cseh­szlovákia legyőzése után biztosra vették, hogy most a magyarokat is kétvállra fektetik. A derűlátóbbak a 6: l-es visszavágást sem tartotiák lehetetlennek. Vájjon mi volt az oka annak, hogy az osztrákok annyira bíztak a győzelmükben? Mi idézte elő náluk azt a hangulatot, hogy most vissza lehet vágni a 6:l-ért? Mi volt az oka a lekicsinylő hangok­nak? Szakszerű, pusztán sportbéli okokkal nehéz lenne ezt kellőképpen megindokolni. A két ország játékos­állománya és labdarúgó színvonala nem sokat változott a 6:1 óta. Az, hogy Budapesten ezúttal kissé ború­látó — heiyesebben mértéktartó — hangok hallatszottak, az talán még­sem lehet kielégítő ok éppen az osztrákok számára, akiket néhai Meisl Hugó arra tanított, hogy nem jó esélyesnek lenni, különösen a magyarok ellen. (Meisl mindig tele volt panasszal, nyíltan sohasem mu­tatkozott derülátónak, nehogy elbi­zakodjanak játékosai.) Hát akkor MI FOKOZTA ILYEN MAGASRA AZ OSZTRÁKOK GYŐZELMI VÁGYÁT s okozta ezt a mélybezuhanást ak­kor, amikor a mérkőzés a Magyar Népköztársaság győzelmével végző­dött? A magyarázat egyszerű és — politikai természetű." Elsősorban az osztrák reakció volt az, amely na­cionalista szenvedéllyel magasra he­vítette a győzelmi akaratot s a vá­lasztások után jól esett volna neki egy nagy sportbéli győzelem a népi demokráciák egyike ellen. A magyar csapat előzőleg kétség­telenül nem volt a legjobb formájá­ban. De éppen az jelent változást a múlttal szemben, hogy a nagy fel­adathoz fel tudott nőni ez a csapat lelkesedéssel, kollektív szellemmel. A hazaszeretetnek új, magasabb­rendű erejével olyan teljesítményt tudott nyujl-ani, amilyent papíron I senki sem várt tőle. Az előkészületek során e.hangzot; sok borúlátó hang ellenére is míg kell állapítanunk, hogy a magyar csapat előkészítése nagyszerűen sikerült. A soproni rejtekhely jó ötletn.k bizonyult, mert a játékosok a több­napos együttlét alatt lelkileg is nagyszerűen egybeforrtak. Az is, aki nem volt Sopronban együtt a csapattal, Bécsben már az első órákban észrevehette, hogy JÖ A SZELLEM A JÁTĹKOSOK KÖZÖTT. A szálloda körül ólálkodó „gyász­magyarok« is fanyar ábrázattal vették tudomásul, hogy ezek a fiúk már nem azok, akikre ők számítottak. Rossz híreket vártak hazulról, hogy maguk előtt igazolhassák önmagu­kat. Nagy csalódás érte őket, de csa­lódtak azok is, akik a feketepiac fel­lendülését remélték a magyar válo­gatott csapat megérkezésétől. A kollektívszellemű csapatmunkán és a lelkesedésen kívül még sok minden más is közrejátszott ennek a nagyszerű győzelemnek a kivívá­sában. A döntő természetesen az volt, hogy az osztrákok még mindig görcsösen ragaszkodnak régi rend­szerükhöz. Annyira begyökeresedeit náluk ez a játékfelfogás, hogy a mindenkori taktika érdekében sem mernek rajta változtatni egy jot­tányit sem. Az ő elvük, hogy JÓL KELL JÁTSZANI ÉS A GYŐZELEM JÖN MAGÁTÓL. A jó egyéni játék tekintetében nem is volt semmi hiba az osztrákoknál. Mind a tizenegy játékos jó egyéni játékot mutatott az idejétmúlt, ósdi rendszerben, a tologatós körömpasz­szokka'. azonban csak apróbb me­zönysikereket értek el. Hogy mégis három gólt tudlak löni, azt annak köszönhetik, hogy játékosaik kivélel nélkül valóban jó formában voltak. Sablónfutballt játszottak az osztrá­kok es a mieink taktikája ellen nem volt ellenszerük. Minden reményük Ocwirkban csúcsosodott ki. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Puskás ezt a feladatot legalább 200 százalékra teljesítette. Ocwirkot va­lósággal kikapcsolta a játékból és még mint csatár is a legjobbnak b'­zonyuit. Uralta a pályát a saját 16­ostól az ellenfél kapuijáig. Szinte mindenütt ott volt, ahol a labda. Ha beavattkozott játékba, rendszerint megszerezte a labdát és jobbnál-jobb támadásoknak voljt az elindítója. Ismét a régi Puskást láttuk a pályán, aki a labdával is gyorsabb volt, mint a szintén gyors osztrákok labda nélkül A labdarúgáshoz értőknek Bozsik játéka is élményszámba ment. Róla kötudomású volt, hogy inkább hato­dik csatárt szeret játszani és a véde­kezést rendszerint elhanyagolta. Bécsben éppen fordítva történt, de ez a fordított szerepkör nem vélet­lenül adódott. Amikor Bozsik látta, hogy Puskás ragyogó formában, vá­rakozáson felül megoldja Ocw;rk kikapcsoládást és a csatársort nagy­szerű labdákkal is ellátja, hátrahú­zódott és a védelemnek segített. Kiderült, hogy Bozsik a védkezés­hez legalább olyan jól ért, mint a támadások elindításához. Nagyszerű ütemérzékével Stojaspal­tól mindig a kellő pillanatban vette el a labdát. Sokan voltak, akik Lóránt beállí-* tásával nem értettek egyet, áza tnak csak azt mondhatjuk, hogy a Vasas középhátvédje teljesen egyenértékű teljesítményt nyújtott Puskáséval és Bozsikéval. OLYAN VOLT, MINT A KŐSZIKLA. A levegőben és a földön is nagy fölényben volt az osztrák csatárok­kal. A nézőnek az volt az érzése: ha Lóránt akár fejjel, akár lábbal rá­ment a labdára, vagy az ellenfél csa­tárát támadta, hogy a labda az övé lesz. £s ez valóban így is volt. Igen nagy előnye Lórántnak, hogy nagyon kis helyről is tud egészsé­gesen rúgni. Jobbal is, ballal is minden helyzet­ből fel tudott szabadítani. Ragyogó volt az erőnléte is. Ez a II. félidő végefe'.é a nagy osztrák nyomás alatt mutatkozott meg legjobban. Lóránt ekkor még csak fokozta az iramot, mindenütt ott volt és min­den helyzetből mentett. Lórántot itthon nagyon kemény, sokszor dur­va játékosnak tartják. Nos, Lóránt Bécsben sem játszott kisasszonyfut­ballt, de az egész mérkőzés ólatt egyetlenegy szabadrúgást sem it-élt miatta az angol játékvezető. Hcnni, Balogh II., Zakariás, Budai és Deák következett teljesítmény dolgában az előbb említett három játékos után. EZEK A JÁTÉKOSOK IS SZINTE ÖNMAGUKAT MULTÁK FELÜL. Közülük a legegyenletesebb telje­sítményt Balogh II. nyújtotta A gyors Strittich nem tudott mellet' e megélni. Az osztrák szélső elöl min­den labdát elfeŕjelt. Henni az első percekben bizonytalankodott, de az­tán Puskás egyenlítő gólja meg­njnjgtatta és különösen a II. félidő­ben már a legjobb formában lévő Hennj védte a kaput. Mindent egybevéve: a magvas csa­pat ragyogó teljesítményt nyu'jtatt és például a csatársor, amelyiknél több apró hibára rámutattunk, sok­kal többet és sokkal veszélyesebben lőtt kapura, mint a jó formában lévő öt osztrák csatár. (p. b) A STASKA eheli programjába a lab­darúgáson kívül három más sport­esemény szerepel. A Brno—ATK rug­bymérkőzés. az SNB Bratislava— Vi­nohrady vívás és Csehszlovákia—Ma­gyarország közötti maratón pontozá. sos versenye, amelyben döntetlen nem lehetséges. Skoda Plzeň—Slavia. A plzeni csa­pat kitűnő formában van. Tavasszal Prágában 3:2-re a Slavia győzött. Most a honi csapat a mérkőzés favo­ritja. Sbvena Žilina—Kovosmalt Trnava. A mérkőzés esélyese a vendégcsapat. Trnavának minden pontra szüksége van. Kladno—Zbrojovka. Nagy küzde­lemre van kilátás Kladnóban. A mér­kőzés valószínűleg eldöntetlen ered­ményt hoz. Teplice—Bohemians találkozó nagy küzdelem után a honiak győzelmét hozza. A tep'ici csapat kitűnő formá­ban van, amit a vasárnapi győzelme is igazol. Sparta— Dynamo Košice. A mérkő­zés favoritja a Sparta, de a döntetlen nincs kizárva. ATK— Ostrava. A mérkőzés biztos esélyese a katonacsapat. Králové Pole—OD Olomouc. A vendégek kitűnő formában vannak, a győzelmük biztosra vehető. Handlová —Mikuláš. A handlovai csapat kiesése már biztos. A mérkő­zés favoritja a vendégcsapat A Jawa Nusle—Viktória Žižkov rangadó nagy küzdelmet ígér. A ho­niak győzelmét tippelhetjük. Az ATK — Brno rugbymérkőzés fa­voritja a katonacsapat SNB Bratislava— S. Vinohrady vf­vóverseny favoritja a prágai csapat. Csehszlovákii—Magyarország kö­zötti pontozásos verseny favoritja a honi együttes. Tippünk tehát a következő: 1, 2, X. 1, 1, 1, 2, 2, 1, 1, 2, 1. H STfiSKÜ XXXVI. HETE V. Plzeň Slavia Žilina Trnava Kladno Zbrojovka Teplice Bohemians Sparta D. Košice ATK Ostrava GZ Kr. Pole OD Olomouc Handlová L. Sv. Miliuláš Jawa Nusle V. Žižkov ATK Brno (rugby) SNB Brat. Vinohrady ČSR Maďarsko (m ) ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Pontosan félötkor Pest felől géppuskatűz hallat­szott. — A mieink másodpercnyi pontossággal teljesítik a parancsot, — mondotta Mihajlov. — Elhúzódnak a halálraítélt területek közeléből. Árboc karórájára nézett és igent bólintott. öt óra öt perckor négyen — a tábornok és vezérka­ri főnöke, Mihajlov és én — felkapaszkodtunk egy rom­málőtt ház épenmaradt, emeletnyi magasságú falára. Árboc három rakétát adott át Mihajlovnak. — Egy vörös, egy zöld és ismét egy vörös, öt óra harminc pérckor gyors egymásutánban — ebben a sor­rendben — mindhármat kilövöd. Ez lesz a jel. Igazítsd az órádat az enyémhez! — intézkedett a tábornok. — öt óra tizenkettő! — mondotta Mihajlov. Árboc igent bólintott. öt óra tizenkilenckor Ignatyov tábornokot telefon­hoz hívták. A hadseregcsoport parancsnoka akart be­szélni vele. A tábornok futólépésben ment a telefonhoz. Nyolc perc múlva futólépésben jött vissza. — Hívd össze az ütegparancsnokokat, Mihajlov! — Tábornok elvtárs, — engedje meg, hogy figyel­meztessem — az órám öt óra huszonhét percet mutat. — Pontos órád van, Mihajlov. Hívd össze az üteg­parancsnokokat. öt óra harmincegy perckor az ütegparancsnokok együtt voltak — az árva házfal tövében. —: Jó reggelt, elvtársak! — köszöntötte őket Igna­tyov tábornok. —• Megparancsolom, hogy aki nincs Őr­ségen, azonnal menjen aludniI Csend. — Azonnal aludni! — ismételte meg a parancsot Árboc. — Azonnal aludni. Ügy lesz, tábornok elvtárs! — válaszolt valamennyi jelenlévő nevében a vezérkari főnök. — Még egy pillanatra, elvtársak — így Ignatyov. Az ütegparancsnokok délelőtt tíz óra harminc perckor az én hadlszállásomon gyülekeznek. Délután a nehéz tüzérség és a legnehezebb tüzérség elindul — Berlin felé. A pontos, részletes utasítást délelőtt tíz óra har­minc perckor kapják meg az elvtársak — a hadiszállá" somon. — Délelőtt tíz óra harminc perckor, a tábornok elvtárs hadiszállásáh! Ügy lesz! — Nem tartóztatom tovább az elvtársakat. Jó pihe­nést! Futólépések döngése. Halk parancsszavak. Nehéz csizmák tapossák u havat. öt perc múlva — csend. Pesten erősödik a gépfegyvertüz. Időnként egy-egy robbanás hallatszik. A rombadőlt ház épenmaradt falának tövében so­káig állottunk négyen: a tábornok és vezérkari főnöke, Mihajlov és én. Árboc a ritkuló sötétségen át a vergődő várost kémlelte. — Megengeded, tábornok elvtárs, hogy megkérdez­zem, mi történt? Árboc sokáig késett a válasszal. — Nemcsak szabad tudnotok, — szólalt meg végre — de tudnotok kell, hogy miért nem semmisítjük meg a várost. Sztálin megmentette Budapestet... Árboc itt szünetet tartott. — A főparancsnok azt táviratozta Jászapátiba a hadseregcsoport parancsnokságnak, — folytatta Igna­tyov —, hogy a Budapest körül harcoló szovjet csapa­tok feladata nem a magyar főváros megsemmisítése, hanem a magyar főváros felszabadítása. Nehéz tüzérsé­günk Berlin alá megy ... — Na de a németek ellentámadása — kezdtem dadogva. Árboc szavamba vágott. — Megállítottuk! Most már az egész vonalon mi támadunk ... Sikerrel! Hosszú, hosszú csend. Nem tudtam volna megmondani, hogy mit érzek. — Tudjátok, fiúk mire gondolok — szólalt meg Árboc. — Te, Voroncov százados bizonyára emlékszel arra, hogy engem a háború elején lefokoztak — gyá­vaságért. Kilenc perccel előbb vonultam vissza, mint a parancs előírta. Gyávaságból? Nem, szavamra nem! Visszavonultam, mert már nem tudtam elviselni, ho­gyan pusztulnak a mieink a túlerőben lévő ellenség tüzétől. Ezért lefokoztak. Azóta százszor — nem! ezerszer tettem fel magamnak a kérdést, hogy megérde" meltem-e a súlyos, megbélyegző büntetést. Már régen tudom, — megérdemltem! Akkor ugyanis — 1941 őszén — olyanok voltak az erőviszonyok, hogy még saját fiainkat se kímélhettük. Helyt kellett állani, — akármi­be került. És ma? Három és félesztendős háborúskodás folyamán úgy megerősödtünk, hogy ma már ahhoz ls van erőnk, hogy az ellenséget, a volt ellenség fővárosát Ls kíméljük ... Nos, fiúk? Egyikünk se válaszolt. — Én nem tudom nektek megmagyarázni, fiúk, hogy mit érzek, — kezdett ismét szóba a tábornok. — Nem találom a kellő szavakat. De abban bizonyos va­gyok, hogy ti ép olyan boldogok és büszkék vagytok, mint én. Mélyet sóhajtott. Aztán hangosan, egészségesen, boldogan, hosszan nevetett. — Gyerünk teázni! Hideg van. — Petyka, — szólt, mikor már elindultunk — reg­gel az ördöngös tatárt tisztiiskolába vezényeled. Jó politikai tiszt lesz belőle. Reggel három friss hadosztály indult Budapest felé. Az országúton (de a mellékutakon és az ösvényeken is) ezrek, tízezrek siettek harcba — Budapest felszabadí­tásáért, a békéért. Fiatal, erős, kemény legények ezrei, tízezrei... A fiúk énekelték: És a Csendes óceánnál Értek véget a csaták ... A halaványkék égen vadászgépek úsztak Buda felé. Egészen alacsonyan. — Kilenc, tizennyolc, huszonhét, harminchat, negy­venöt, ötvennégy... számolt hangosan Mihajlov. A repülőgépek motorjainak ütemes zúgását is túl­harsogta harcba induló lövészeink vidám énekszava. — V é g e. — DJ SZŐ a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadia a Pravda erafíkaj és kiadó vállalatok X hónaora 45.— lesenského 8.. II em Telefon 262-77 Fő- és fele lősszerkesztó' Lőrincz Gvula Feladó Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés 1 évre 540—, íá évre 270.—, Yt évr e 135.—

Next

/
Thumbnails
Contents