Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-16 / 133. szám, péntek

UJ SZ0 1949 szeptember 11 R CSEMADOK HÍREI Sv. Júr nad Hronom — Garam6zentgyörgyön e hó 10-én megalakult a CSEMADOK helyicsoportja. Elsőnek Fr. MikloSko községi biztos, majd J. Lehocky, a járási Népmüvelödési Tanács és a Matica Slovenská, végül pedig Miáur a közigazgatási szervek nevében üdvözölték az alakuló közgyűlés mintegy 300 főnyi közönségét. Mindhárman hangsúlyozták a szocialista kultúrmunka népnevelő jelentőségét és a szlovákmagyar lakosság közötti legszorosabb együttműködés szükségességét. Majd Fellegi István, a CSEMADOK központi titkára beszédében rámutatott arra, hogy csakis a népi demokrácia 1945-től folyó fokozatos megszilárdulása tette 1948-ban lehetővé a magyarajkú lakosság politikai és gazdasági egyenjogúságát. Mindenkinek érdeke tehát, hogy mind termelő, mind kulturális munkájával továbbra is fejlessze és szilárdítsa a népi demokráciát, mert csakis ezen az úton érhetjük el, hogy a törvénycikkben biztosított jogaink a reakció ellenállása eúenáre is megvalósulnak mindennapi életünkben. A közgyűlés a helyicsoport elnökévé Szabó András kisgazdát választotta, akinek munkájában Erdélyi alelnök, Tolnai Béla titkár, Füri Jónás pénztárnok és a választmány többi tagjai lesznek segítségére. A szentgyörgyi kultúrgárda dicséretreméltóan kitett magáért az esten lejátszott kultúrműsorral, melyet meglepően rövid idő alatt tanultak be Tolnai Jolán és Boros Vince ref. lelkész odaadó vezetése mellett. A megérdemelt sikert aratott két egyfelvonásos vígjátékban különösképpen Csetö Kálmán tűnt fel meglepően jó színészi alakításával, de nem sokkal maradt mögötte Csető Dávid sem Mihály bá' és Bagócsi Ida a házsártos feleség szerepében. A műsort szólóban és énekkarral előadott magyar népdalok, továbbá magyar táncok, három Petőfi-költemény és Csetö János talpraesett, szellemes konferálásai tettek szinessé és gazdaggá. Külön köszönet illeti Furinda Rudolf elvtársat, a turai mezőgazdasági termelőszövetkezet vezetőjét, aki fáradhatatlan munkájával és politikai súlyának latbavetésével lehetővé tette ezt a szép megalakulást, amely ennek a dolgos falunak igazi kultúrünnepe volt. — Vasúti szerencsétlenség Ber'inben. Rendőri közlések szerint Berlin nyugati övezetében a napokban vasúti szerencsétlenség történt. A szerencsétlenség következtében 2 személy meghalt, hatan súlyosan, tizen pedig könnyebben megsebesültek. Minden község, minden földműves gazdálkodjon tervszerűen Megkezdik az 1950-gs évre szóló gazdasági tervek szétírását A napokban fejezik be a járási Nemzeti Bizottságok mellett létesített különbizottságok az 1950-ik évre szóló termelési és beszolgáltatási tervek szétosztását. Ezeket a terveket a helyi Nemzeti Bizottság hivatalai az egyes községekkel egyetértésben vetik szét a körzetükbe tartozó falvakra. Az elkövetkező három hét folyamán falvainkban az elöljárók közgyűléseket rendeznek, melyeken a termelökkel összhangban megtárgyalják a községre kivetett terme- i lési és beszolgáltatási terv teljesítési I lehetőségeit. Az egyes községek tehát gondoskodnak arról, hogy a rájuk vetett beszolgáltatás igazságosan megoszoljon. Mi ezeknek a terveknek a főcélja? Az, hogy a terv közvetlenül a termelőtől származzon és ilymódon a teljesítés biztos legyen. Mindenesetre figyelembe veszik a termelők szakvéleményét is. Ezek a tervek az elmúlt hetekben a kerületj Nemzetj Bizottságokra kerültek. melyek megtárgyalták, hogy az adott viszonyok mellett hogyan Halálra ítélték a Gestapo két lengyel iigpikit Kedden este mondták ki a halálos ítéletet Román Gradolewszky és Aloiz Hoszycki lengyel papok íelett, akik a Gestapo ügynökei voltak. Gradolewszky már a háború előtt a Hitler politika lelkes híve volt és Lengyelország szeptemberi legyőzetése utáp Lodzban maradt, ahol teljesen a németek szolgálatába állt és felvette a lodzi Gestapoval a szoros kapcsolatokat. Hoszycki lelkész a második vádlott, visszaélt a lengyel nép bizalmával és papi talárja alatt információkat szerzett az illegális munkásokról és a külföldi rádiót hallgató személyekről. Az ő hibájából húszan kerültek koncentrációs táborokba, akik közül ketten elpusztultak. Berlin parancsnokai ölést tartanak A hét elején a Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében Berlin négy parancsnoka ülést tartott. Az ülésen elfogadták a szovjet küldöttség javaslatát arról, hogy bízzák meg a német szervezetek képviselőit a kérdések megoldásával, amelyek Berlin életének normalizálását illetik. E határozat alapján a paiancsnokok ajánlják a keleti és nyugati zóna képviselőinek és szerveinek, hogy vegyék fel a kölcsönös kapcsolatokat és közös erővel dolgozzanak a város életének normalizálásán. Kelet- és Nyugat-Berlin német képviselői és szakemberei foglalkozni fognak a szövetséges parancsnokok ajánlatai és útmutatásai alapján az általános helyi kérdésekkel. A parancsnokok Berlin keleti és nyugati övezete felelős német képviselőinek ajánlják, hogy vegyék fel a kölcsönös kapcsolatokat a szovjet javaslat határozata értelmében. Továbbá ajánlják, hogy törekedjenek a lakásviszonyok egészségügyi feltételeit megjavítani. A parancsnokok megegyeztek továbbá abban, hogy a német szakembereknek átadják a? amerikai és francia parancsnok javaslatát a berlini távirat- és telefondíjakat illetően. A német szakemberek kidolgozzák saját javaslataikat ebben a kérdésben és azt benyújtják a Szövetséges Ellenőrző Tanácsnak. A parancsonokok továbbá megegyeztek, hogy Németország és Berlin keletii övezetének postabélyegei törvény szerint érvényesek Berlin nyugati övezetében is és viszont Berlin nyugati övezetének törvényes alapon kibocsátott postabélyegei érvényesek Németország és Berlin keleti övezeteiben. E határozat alapján ez év szeptember 16-tól megszűnik a pótpostadíj fizetése. Ennek a határozatnak szövegét utólagosan hozzák nyilvánosságra. vessék szét az egyes járásokra. Ugyancsak vita tárgyát képezték ezek a tervek az egyes járási Nemzeti Bizottságokon is. Az elv mindenütt azonos: igazságosan és az adott körülményeknek megfelelően szétvetni a tervet. A tervek teljesítésének főrésze magán a termelőn van. Az egyes községekben szeptember 15-én megkezdték a tervek szétírását a termelőkre. A tervek széTvetésénél képviselve van a helyi Nemzeti Bizottság, az Egységes Földműves Szövetkezet, a Szlovákiai Földművesek Egységes Szövetsége, valamint az Élelmezési Bizottság is. Felesleges külön említenünk, hogy milyen felelősségteljes munka vár erre a bizottságra. Figyelmbe kell venniök a termelő földterületek terjedelmét, a rendelkezésre álló munkaerőt és gazdasági felszereléseket, helyes határozatot kell hozniok az irányban is, hogy az egyes ipari növényeket ílen és más olajos magvak, cukorrépa) ki és milyen arányban vessen. A tervek célja, hogy a jövő gazdasági évben többet, jobbat és olcsóbban termeljünk hogy minden dolgozó asztalára nagyobb darab kenyér jusson. A tervek központját öntudatos földműveseink képezik, akikben nem csalódunk akkor, ha azt feltételezzük róluk, hogy a tervet nemcsak teljesítik, hanem azt túl is haladják. Nyugodtan feltételezhetjük ezt már csak azért is, mert mezőgazdasági termelésünk egyre növekvő jelleget mutat és a jövő évben még hathatósabb segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak az Egységes Földműves Szövetkezetek és az állami gépállomások, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés gépesítését. New-York haladószeüeinű polgársága Henry Walíacet ünnepli Amerika haladószellemü pártja a hét elején Henry Wallace tiszteletére nagy társasebédet rendezett annak megünneplésére, hogy három évvel ezelőtt megtartotta azt az emlékezetes híres beszédét, amelyben élesen bírálta a hideg-háborút és felhívta Amerikát a Szovjetúnióval való együttműködésre. A banketten több mint ezren vettek részt és pedig a haladószellemű pártok, a szakszervezeti mozgalom vezetői és aktív tagjai. Az ünnep nagy beszédét Wallace tartotta, aki felhívta a jelenlévőket a legaktívabb részvételre a newyorki városi választásokon. Beszéde további során élesen bírálta Truman kormányát, hogy az szabotálja Roosevelt politikáját. Hangsúlyozta, hogy a világbéke előfeltétele Amerika és a Szovjetúnió közti együttműködés és megértés. Továbbá, hogy a haladószellemű párt piogramja a háború és munkanélküliség elleni harc alapelvein nyugszik és a demokrata jogokért küzd. Elítélte, hogy Amerikában elnyomják a polgári jogokat. A gyermekrajzok kiállítása A gyermekrajz-kiállítás hiva-i talos megnyitása előtt L. Novomesky iskolaügyi miniszter jelenlétében a festőművészek, pedagógusok, műbírálók és az újságok kultúrszerkesztői az UBS nagytermében vitaestet tartottak. A vitaestet abból a célból hívták össze, hogy megvilágítsák azokat a problémákat, amelyek összefüggnek a gyermekrajz-kiállítással és általában a szlovák festőművészettel. J. Mttdroch, az UBS képzőművészeti szakosztályának elnöke nyitotta meg az ülést és köszöntötte a jelenlévőket. Felvázolta a kiállítás célját és rámutatott arra, hogy a kiállításon több mint 40 ezer beküldött rajzból kiválasztott képek kerülnek a nagyközönség elé. Ezeket a rajzokat a szlovákiai első- és másodfokú iskolák diákjai küldték be. Ezután D. Castiglione, a Képzőművészeti Főiskola tanársegéde tartott beszámolót, melyet igen élénk vita követett. A gyermekrajzok kiállítása egyik bizonyítéka annak, hogy egységes iskolánk nagy eredményeket ér el és ezeket az eredményeket egyedül a dolgozó nép győzelmének köszönheti, mely ma biztosítékul szolgál, hogy a tehetséges gyermekek éppúgy a képzőművészet terén, mint más művészeti ágakban is kifejleszthessék tehetségüket, megadják nekik az összes lehetőségeket a további örömteli nagy munkára. A kiállítás gyermekeink alkotóigyekezetének gyönyörű példáját mutatja és ezért mindenkinek a figyelmébe ajánljuk, aki megakarja ismerni gyermekeink művészi adottságait. A kiállítást e hó 15-én délután nyitották meg. — A Drevoindustria alkalmazottainak kötelezettségvállalása. A Drevoindustria l-es számú üzemének alkalmazottai a II. Összszakszervezeti kongresszusra kötelezték magukat a szocialista munkaversenyzők számát 20 százaléKktl emelni, a gépi berendezések hibáit 50 százalékkal csökkenteni. 1949-re előirányzott tervet október 30-ig teljesítik. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK A zászlóalj aknavetői lőnek egy-egyet. A köd erősen letompítja a robbanás hangját. A robbanó aknából kicsapó láng máskor vérvörös. Most halvány-rózsaszínű. Levinnek telefonon felolvassák a hadijelentést. Sztalmgrádban elkeseredett harc folyik. A Kaukázusban és Leningrád körül szintén. — Mit jelentenek a szövetségesek? — kérdi Levin. Babkin a kérdés hallatára hangosan nevet. Levin nem mondja el, hogy milyen választ kapott. Dühösen káromkodik. Tamara jön. A fene tudja, hogyan csinálja: tiszta és jószagú, mint mindig. Kékes-fekete haja ragyog. — Remélem, nincs rám szükség? — kérdi mosolyogva. Abdullah, az aprótermetű tatár panaszkodik, hogy a hasa fáj. Tamara meg akarja hőmérőzni. Abdullah tiltakozik. — A hőmérő még sohasem segített rajtam. Talán még árt is — mondja. Tamara már érti. — De egy pohár vodka az meggyógyítana? — kérdi harapósan. — Nincs kizárva! — feleli erőltetett egykedvűséggel Abdullah. Szeme elárulja, hogy nagyon izgatott. — Nem kapsz! Útálom a szimulánsokat! Abdullah vállát vonogatja. Mélyen fekvő, sötét. szeme még pár pillanat előtt lángolt. Most, mintha hályog borítaná. — Nem rozsdás véletlenül valakinek a patskája? — kérdi. Szenvedélye a puska-olajozás. Levin megszánja. — Tisztítsd ki ezt! És egy zsákmányolt német géppisztolyt nyom Abdullah kezébe. — Előbb igyál egy pohárkával! — így Tamara. Es egy féldeci tiszta — kilencvenhat fokos — alkoholhoz egy féldeci — nem egészen tiszta Don-vizet kever. Az így készült „vodkát" Abdullahnak nyújtja. — A poharat ne nyeld le, te csúnya iszákos! A ellenség ágyútüzet nyit. Nem minket lő, hanem az urivi hidat. A köd egyre sűrűsödik. Tejszínű volt, most acélszürke. Levin Abdullahot és engem elküld megnézni, mit csinálnak bajtársaink a gránáttölcsérben. A puskák hallgatnak. Nem érdemes kúszni. Fejünket vállunk közé húzva, derekunkat kissé meghajtva gázoljuk a havat. — Legalább negyven centiméter! — becsüli fel Abdullah a hótakarót. — Fogd a szád! Abdullah megbotlik. Ha nem olyan ügyes, elvágódik. Megvizsgáljuk a hóbuckót, amelyik gáncsot vetett neki. A hó alól egy kéz nyúlik ki. A csuklóján óra ketyeg. A csukló felett látható a hó alatt fekvő ember köpenyének egy keskeny sávja: sárgás-zöld. Ha jól látunk, a hó alatt egy magyar honvéd rejtőzik. Beszélnünk nem szabad. A nagy ködben csak homályosan látjuk egymás szemét. De azért értjük egymást. Én fegyvert fogok a hóbuckára. Abdullah pedig lerugdossa honvédet takaró havat. A honvéd halott. Megfagyott. Fiatal ember volt. Fekete haja a homlokára tapad. Arca borostás. Szeme nyitva maradt. Belefagyott a könny. — Hát ez hogy került ide? — kérdi Abdullah egy kézmozdulattal. — Eltévedt — felelem én egy lábmozdulattal. A halott jobbvállán duzzadt viaszkosvászomzsák. Ilyenben hozzák ki a vonalba a magyar katonáknak a levelet és újságot. — Levélhordó! — mutatja Abdullah jobbjának mutatóujjával. — El kellene temetni! — mondom én, kezemmel ásó mozdulatokat utánozva. — Nem lehet! — feleli Abdullah fejrázással. A kis tatár lekapcsolja a halott magyar válláról a postazsákot és kiveszi a halott zsebéből az igazoló papírosokat. Pár másodpercig mozdulatlanul állunk. Saját halálunkra gondolunk, vagy talán csak általában a halálra. A köd az ingünk alá mászik. Menni kell. A gödör, ahonnét Eppstein és Jefremov figyeli a terepet, nem mélyebb egy méternél. Jefremov a havon fekszik, fülét a hóra tapasztva, Eppstein térdelve bámul a ködbe. — Fene sok a hó — köszön Abdullah. — Jó termés lesz — feleli Jefremov. Eppstein ismeri a latin betűt. Tőle tudjuk meg, hogy a levélhordót Lakatos Imrének hívták. Jó ideig elvitatkoztunk arról, hogy melyik a vezeték-, és melyik a keresztnév. Aztán Sztálingrádról beszélgetünk. Eppstein kifejti, hogy Sztálingrádnál a németek menthetetlenül elvéreznek. — Kaput Hitler! — mondja Abdullah. Abdullah Churchillt szidja. Eppstein leinti. Jefremovnak egyre nyelvén van a kérdés: ennivalót hoztatok? De fél a határozott választól, — inkább hallgat. Abdullah váratlanul egy félkilós húskonzervet kapar elő köpenyzsebéből. — Ezt az alhadnagy küldi nektek — hazudja. Csak én tudom, hogy hazudik, — hogy Levin semmit se küldött, semmit se küldhetett. — És a kenyés? — kérdi Eppstein. — Nincs! — Nincs? Útközben megetted! Szégyeld magad —• így Jefremov. — A fene rágja ki a bendődet. Erélyesen védelmére kelek Abdullahnak. Jefremov elhallgat. Szemrehányóan néz rám. Szeme ezt mondja: — Hát te is? Eppstein egy cigarettát sodor. Több dohánya nincs — négyen szívunk el egy cigarettát. (Folytatjuk.)