Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-13 / 130. szám, kedd

- UJ SZO 1949 szeptember 13 Száz csatában küzdött a szabadságárt Csapájev, a polgárháború legendás hőse „Rács mögött ül nyirkos tömlöc­ben — Sasfióka puszták szabad fia." — Csapájev teli torokkal énekelte a dalt. Közben felhasalt a földre és ócska körzőjével méricskélt a leterí­tett térképen. Körülötte némán figyellek a divízió parancsnokai. F URAI A NO V,­a Csapájev mellé beosztott új politikai biztos kétkedve figye te méricskélését. Ezzel az ócska körző.vel akarja hadi­terveit kiszámítani? Csapájev, mintha kitalálta volna gondolatait, hamiskásan ránézett, de a szeme villámlott is. Felugrott a föld­ről. Kicsit félrecsapta elmaradhatatlan fekete kucsmáját és Furmanovhoz lé­pett. Jó emberismerő volt, a vesékbe látott. Nem kel'ett szólni, kitalálta Furmanov gondolatait A bajtársak vihart sejtettek. Csapájevvel még gondolatban sem lehetett ellenkezni. „Ha egyszer felfortyan, megdühö­dik, tud sértegetni, szitkozódni, nem sajnál ilyenkor semmit, sutba dobja a legjobb barátságot, nem lát tovább az orránál vak dühében. Utána odébb áll s pár perc múlva kínlódni kezd ma­gában Átgondolja azt, amit csiná :t. Töpreng, elválasztja a komolyat, az okosat. .. Észbe kap. S már hajlandó is engedményeket tenni... De soha­sem szerette a félénk embereket". I ny jel'emezte Furmanov, aki vele vívta a polgárháború kemény csatáit. CSAPAJEV most nem fortyant fel. Igen szelíden beszélt bajtársához — 'Nincs olyan ellenség, aki velem szemben megállja a he.yét — hangoz­tatta büszkén és keményen. — Csa­pájev nem tudja mi a visszavonulás! Még sohasem vonul! vissza! A divizió-parancsnokok helyeslően bólintottak. így ismerték Csapájevet és tüzön-vizen mentek utána. Ccapájev újra a körzőjével mérics­kélt. Sohasem vált meg tőle. Két hó­napig a hadiakadémiára járt. Elég volt ennyi belőle, gondolni sem szeret rá, de az ott szerzett körzőt csatában sem hagyta el. Nem tetszet a hadi­akadémia. Mit neki tudomány! A maga dolgában és maga mére­teivel Csapájev nagy ember és szak­értő volt. Kitűnően ismert minden ka­tonát, minden, parancsnokat, kitűnően ismerte a terepet, ahol a hadművele­tek kibontakoztak .. Tudott mindent emlékezethó'l... Emlékezőtehe'sége friss, fogékony... Jól ismeri a lakos­ságot, különösen a parasztembereket. — Irta róla Furmanov. MÉRICSKÉLT a körzővel. Ha nem hiszed, hogy győzni fogsz, el se indulj — morgott magában Cs'apájev. Sziszov, a helyettese halkan szólt Furmanovhoz. — Emlékezz rá tovaris, hogy tizen­hét óta verhetetlen. Csapájev felpattant — Holnap kezdjük a táncot. Én fütyülök és Kolcsak úr fog táncolni. A politikai biztos szíve összeszo­rult. A fiatal szovjet soisa nem kis mértékben attól függ, hogy Csapájev megállja-e a helyét Kolcsakkal. szem­ben. — Holnap minden arcvonaVn ül­dözni fogjuk az ellenséget! — döntőit Csapájev. A PARANCSNOKOK elhagyták a szobái Kis viskóban volt a divízió-parancsnokság a nagy sztyeppén. Csapájev ér Furmanov egyedül ma­radt. — Holnap indulunk az új győzelem felé — kezdte Csapájev. — Biztos?­— Biztos! Mert a parasztok hisz­nek bennem Me.t olyan vagyok, mint ők. Én átlagember vagyok. Egy a ben és kérges a kezem, mint az övék. ben és kérges a kezem, m nt az övék. — A világ minden részén van Csa­pájev és millió éi> millió Csapájev összetartunk. Minden Csapájev hős lehet, ha alkalmat adnak rá. I.egfö­jebb én jobb sztratéga vagyok. Ha ryőzünk, meg'átod millió és millió Csapájev megtalálj--, a helyét, nem lesz kutya, mint volt, hanem csupa hős. Akár az eke, a munkapad, vagy íróasztal 1 mellett Hős az, aki ered­ményt ér el a munkában. Megveregette F"rm'nov vállát és visszament a térképhez. A POLITIKAI biztos aludni próbált, de nem tudott. Holnap Jesz a szlomichlnszkaí ütközet, mennek a fehér kozákok ellén. — Mi a siker titka? — gondo'kozott el Furmanov Csepájeven. — Amerre jár, a föld népe. a gyárak munkásai, a szerelt katonák csatlaKoznnk hozzá. A hajdani kis partizáncsapat divízióvá nőtt. Furmanov elő ve' te jegyzeteit és alvás helyett jelentést írt Csapájevről. meo-személyes-'H magában azt a fe'tartózh?tat'an e'emcníáris, dühös és tiltakozó áramlatot, mely - hosszú századok alatt felhalmozódott a pa­raszti é'etsor közepette ..." Csapájev hirtelen megfordult, be'e­pislorrott a biztos jegyzeteibe. He­lyeslően bé.' :ntott: — Akr.démiát nem látogattam — mondta szokatlanul szelíden — mé^s megszerveznem' tizennégy ezredet és vo'tam minde^vlknek p-r-nnsnoka. Mindig mindenütt rend volt nálam. MAR H A.INALODO I T. A sztyeppét elöntötte a vörös'ő nap bíbor fénye. Dönlő csata napja követ­kezett. És Csapájev újra győzött. Mindig győzött! * Ki volt Csapájev. aki 1917-től 1919-ig az intervenciós és polgárhá­ború legnagyobb hőse lett? Volgavidéki paraszti ács fia volt. ö is ács lett. Bevonult, részt vett a 14-es imperialista háborúban. Négy­szer kitűntették 1917-ben belépett a Kommunista Pártba Ahogy Kitört a po'^árháború, munkásokból, . parasz­tokból csapatot szervezet. Nikola­jevszkben leszerelt katonákból meg­alakította az első vö rös divíziót. So­hase'm ismerle a veszélyt, maga járt elől bő, lobogós, fekete köpenyében minden harcban. BALAKOVBAN leverte a kulák felkelést. 191" ban le­győzte a fehér- kozákokat és egés en az Uraiig c;.or 1o''a őket. Ez 'volt legnagjobb hadilelte Menetelés és győzelem közben a felszabadított területeken új Siviziukat szercezett -Minden csata után nőtt a serege, mert ahol megjeent, féríiak, asszonyok lelxesen csatlakoz.ak hozzá. CSUPA ELLENTÉT volt korának egyik legnagyobb sztra­légája. Algebrái tanu.i a pu^ka.üst­ben, miközben dühösködött az iníel­lekiuelek ellen. Aki szökni akart, le­lőtte, de a sebesülteket két karjával memeile ki csata közben. Csak árulás tudta leteríteni U'át kellett felszabadítani. Csapa­tával közeledett, hogy^zt a fontos várost megmentse. Át *keliett keílni az Ural folyán. A partoH ellenséges repű ők bombázták Csapájev ágyútü­zet zúdított a repülőkre. — At kell jutni az Urálon! Ha be­léha'ok, akkor is! — kiá tott Csapájev. . Munkásszázadok hidat próbáltaK verni a folyón.. Csapájev harcolt, ren­delkezett, de a munkásszázadnak is ; segített. A munkásosztagok egyenle­j tej? kalapácsütésébe belesivítottak az j ellenséges gránátok. Telitalálat! Fel­robbant a híd. Csapájev megtántoro­dott. — Közel vagyunk már Ufához — cs :korgotta fogát és mielőtt össze­esett, beleköpött a folyóba. A FEJÉT ta'álta el az ellenséges golyó.« — Majd kibírom! — üvöltötte. Mindenki borzadva látta, amikor rá­parancsol helyettesére, Sziszovra, hogy ott rögtön a süvítő gránátok és boni bán fényénél operálja ki a golyót a fejéből. A golyó a homlpkánál megakadt. Fegyverropogás közben „operált" Szi­szov. Csepájev fel sem szisszent, pedig Sziszov „operáló" bicskája hatszor vágott mellé míg megtalálta a go­lyót. Bekötötték a fejét És másnap sú­lyos sebével általános támadásra in­dult. Elfoglalta Ufát. Bepólyázott fe­jével, súlyosan sebesülten, késő éjjel maga szaladt végig az utcán, hogy a fosztogatásokat megakadályozza. Még az éjjel maga nyitotta ki a politikai foglyok börtönajtaját. Pár napig vol­tak Uíában, mikor hűséges Furma­nov ja észrevette, ho^y megváltozott Gyakran elmélázott és hallgatag iett y»Z ELFOGLALT. l'íában bement az egyik gyárba és órákig áldogált az ácsmiíhelyben. Megsimogatta a szerszámodat. Furmanov nem merte faggatni. Csapájev maga fordult hozzá. — Szerszám... a békeiegyver, ami leglegyíiz'ietetleuebh fegyverünk... Leszek én még az életben ács! Furmanov hallgatott A harcokba kemény férfibarátság keletkezett küz­tük, jól ismerte Csapájevet. A halá­lát érzi. Csapájev tovább nézte a szerszá­mokat. — Apám éhezett, én is -éheztem, de gyerekeim nagyra építik Vörös Oroszországot. Min'ha búcsúzott volna az élettö 1, olyan volt egész nap. Másnap tovább indultak. Ez volt az utolsó útja. A végzetes éjszakán öt napi fárasztó meneteles után olyan faluban ütöttek tanyát, melynek lakosai az ellenforra dalmároKkaf tartottak. Csapájev sere­gében az éhínség és a járvány pusz­tított. Mikor a fa'uba érlek, a be'eg és kimerült katonák összeestek. Éjié! a falu népe lövöldöz ti kezdett Csapa bv seredre, az őrséget lefegyverez­ték, árulók hírt vittek róluk a fehér kozákoknak. MEZÍTLÁB, ingben ugrottak fel Csapájev katanái az elleníorradalmárok váratlan táma­dására. A faluban a Kulák asszonyok rávetették magukat a sebesült vörös katonákra. Tépték, szaggatták a hú­sukat, adig verték a sebesült hősök' fejét a padlóhoz, míg szét nem iocs­csant, addig rugdosták arcukat, míg | orruk betört, szemük kifolyt. Csapájev harcolt a túlerővel. Fejse­be vérezni kezdett és most újra meg­sehesü't, kezét fúrta át a golyó. E'érték a szakadéknál a folyót. Csa­pájev csapatában volt egy 15 éves partizán. Hat kozákot ölt meg, míg holtan nem rogyott össze, hógy fe­dezze Csapájevet. — Sahasom esünk fogsápba! — ki­áltotta és" belevetette magát a folyó­ba ... A lb :csinszki csatában írlóza 4os tú'erő el'en vívott küzdelemben ért vé' re f harcos é'ete. 1919, szeptember ötödikén. Legen­dás h'rneve mind fényesebb lett az idők fo'varrrn A szovjei nép méy séoes tiszte'ette! err'éker.'k a po'g-ár­há borii le^viiérebb katonájára, halála 30-ik évfordulóján. Ls n loíilif n mepyílt 3 csehszlovák SíiinyvkráiiiSás Londonban hétfőn angol és kül­földi vendégek jelenlétében meg­nyílt a csehszlovák könyvkiállítás. A konyvkiállitáson a csehszlovák követ 1 is résztvett. A kiállítás rendezését Pavel Kavan követségi titkár vé­jezte, aki ismertette a könyvek nagy jelentőségét a csehszlovák nép felszabadulásában, azaz az első vi­lágháborúban, a háború után és a német me~száll As alatt. Rámutatott arra, hofry a könyveknek irren na r ry jelentősébe volt a szoc'alista átala­ku'ásban is, mely 1948 februín'a utén mutatkozott me<r iga"án. mi­kor a csehs7loy^k könyv fellövésé­nek új fejezetéhez érke7ett. Elsöso'-­!-?« az'rt. mert ° könyv s> nénet szol­frál-'.i. és n'ncs többé a kan^alift''k kertben. A ki*l!ít.ís l^too-atói kö­zött voltak a dio'omáeiní kar t*sr*»t j jj-florv.Tí^fonn'a kvltur*li« és <<ir,t/ripií- s'^mos tag­ja. A kiállítás hí rom hétig tart. Egy 157 kivégzés Görögországiban Athéni jelentésekből kiderül, hogy a monarchofasiszta vészbíróságok szü­net nélkül működnek és augusztus hó­napban 157 halálos ítéletet hajtottak végre Görögországban. A kivégzettek egyharmada nő voit. Legnagyobb ré­szüket azért ítélték halálra, mert a politikai fogiyok éhező családjai szá­mára gyűjtöttek. Az athéni Averol-börtönben je'enleg 860 női el­íté't ,van, akik közül 750-en kivégzé­süket várják. A napokban többszáz foglyot az Égei-tenger kopár, lakat­lan szigeteire vitleK. Repülő kórházak A szovjet repülés különleges kötelékeket állított be a dolgozók egészségvédelmének szolgálatába. Vannak kolhozok, amelyek kissé távolabb esnek a főközlekedési vonalaktól; ha ezekben a gazda­ságokban megbetegszik valaki, vagy éppen sürgős műtétre van szükség, repülőgépet küldenek ér­te. A műtét súlyosságától függ, hogy elhozzák-e a beteget, vagy elvégzik e a műtétet a helyszínen, a kolhoz egészségházában. A re­pülőgép olyan tökéletes felszere­lést, olyan kiváló orvosokat és ápolónőket visz magával, hogy a helyszínen való műtétnek sincs semmi akadálya. Az elmúlt évben a légiflotta bje­lorussziai betegszállító kötelékei nem kevesebb, m'iit 4000 ilyen repülést végeztek. Ezenfelül m'nt­egy 100 tonna gyógyszert és köt­szert szállítottak rendeltetési he­lyére. Az alábbi részlet Boihz Pole­vojnak „Egy igaz ember" című könyvéből va'ó A könyv Alexej Mereszjev szovjet repiiíőhadnagy élettörténelének egy része. Me­reszjev, a Szovjetúnió Hőse „re­pülő ládába" esett — német re­pülők fogták körül harci gépével és jóval a szovjet vonalak előtt lezuhant. Lába súlyosan megsé­rii't, de Mereszjev hadnagy sérült lábbal' is, hosszú-hosszú napokon át vonszolja magát idegen erdő­kön keresztül, hogy hazaérjen a szovjet hadsereg vonalaiba, mert nem akart fogságba esni. Meresz­jev személyében maga a szovjet nép testesül meg a Nagy Hon­védő Háború legendás hőse mind­két lába elvesztése után is tovább harcolt a f" i zta b :tor'ók ellen egészen a végső győzelemig. s Mereszjev hadnagy — azóta alezredes — most a magyar nép ven.'íge. Ott van Budapesten a DÍVSZ világkongresszusának egyik szovjet küldöttjeként. Polevoj könyve minden szavá­ban valóság. Ez a részlet, amely a könyvből való, megmutatja, milyen kem'ny valódi szovjet em­ber Alexej Mereszjev. ... De napró'-napra gyöngült Alexej Mereszjev is. Egyik levelében meg is írta a Meteorológaí őrmesternek, az cgyet'en embernek, akivel megosztot­ta keservét, hogy élve ő innen ki nem kerül, de jobb is. ha nem jön ki, mert egy repülő láb nélkül annyi, mint egy szárnyavesztett madár, mely ugyan élni és szemet kapirgálni tud, de repülni — soha. Nem is akar ö szárnyaszegett madárként élni és kész szembenézni a legkegyetlenebb meg próbá'tatással, csak már minél előbb következne be. Kegyetlen levél volt: a lány a levelezés folyamán ugyanis EGY IGAZ EMBER ír a: BORiSZ POLtVOJ bevallotta, hogy érzelmei már régéi, nem közömbösek a „főhadnagy elv­társ" irárít, de ha történetesen nem éri ilyen szerencsétlenség, soha ezt nem vallotta volna be". — Férjet akai, most nagy érték a férfi. Mit neki a láb, csak a hadise­péiy legyen minél nagyobb — mondta epésen az önmagához hű Kakuskin. De Alexej visszaemlékezett a hozzá­ja simuló fehér leányarcra, amikor a halál ott fütyült a fejük fölött. Tudta, hogy nem így van. Azt. is tudta, mi­lyen gyötrelem a lánynak elolvasni ezeket a szörnyű dolgokat s bár a ne­vét se tudta a Meteorológiai őrmes­ternek, továbbra is közölte vele vi­gaszta'an gondolatait. Mindenkihez tudott ..ku'csot talá'ni" a Komíszár, de Mereszjev még neki sem adta meg magát. Az operációt követő napon a kórterembe került Osztrovszkij „így edződik az acél" című regénye. Fennhangon kezdték olvasni. Alexej sejtette, hogy kinek a címére megy ez az olvasás, de ez egyáHalán nem vigasztalta meg. Pá­vel Korcságint — a regény hősét — gyerekkora ó'a becsülte. Legkedve­sebb hőseinek egyike volt. De Korcsá­gin nem volt repü "i — állapította meg macában A'exej. Volt neki fogalma arró', mit je'ent „levegő után vá­eyődni?". És amikor Osztrovszkij árvához kötötten megírla regényét, akkor nem az volt a helyzet, hoey minden férfi s a nők nagy része har­' coll és maszatos kis gyerekek ládára álltak, hogy elérjék -i lövedéket csi­<=zo'ó gyalupadot. Egy szóval: a könj vnek adott eset­ben nem volt sikere. M-tkor a Komisz­szár átkaroló mozdulatot--hajlott vég­Csak úgy történetesen beszé ni kezdett ej^y emberről, aki mindkét üti ára másikba esett. És maga is v.. szr.einl.-kezelt egy esetre, arra, hogy van az ő vidékükön egy félkarú doktor, a kerület legkiválóbb orvosa, lohíten j.ir, vadászgat, íélkezévei úgy hoznála fegyvert, hogy seretiel szembetalálja a mókust A Komiszár most a boldogult Wiliiams akadémi­Kust említette, akit- személyesen is­mert még abból az időből, amikor a mezőgazdasági traktor- és a gépállo­másokat szervezték. Ez az ember fél­oldalára béna volt, mégis tovább te­vékenykedett a mezőgazdasági aka­démián és óriási jelentőségű munkát végzett. Mereszjev hallgatta és keserűen mosolygott: gondo'kozni, írni, paran­csolni. gyógyítani, sőt vadászni is le­het féllábbal vapy egyáltalán láb nél­kül, de ő repülő hivatásos repülő, gyerekkora óta attól a naptól fogva, amikor mint kisfiú a gyümölcsöst őriz­te és végig a Volga mentén dinnyék óriási hegyei zöldültek a csontig ki­száradt nyári fö'deken, aztán egy­szerre figyelmes lett egy kis ezüstös szitakötőre, melv. napsütésben, szikrá­zó szárnnyal húzott el a magasan poros sztyeppe felett, valahová Sztá­lingrád fele. — Nem repülő ez a maga akadémi­kusa — mondta Alexej és a fal felé fordult. Am a Komis-iár még'em mondott' le S7.ándél<áról. hogy „fá jdalmatlanit­sa" Alexejt. Egy megbénult, mégis nagy társadalmi rrunkát végzett. A minden iránt érdeklődő Sztyepán Iva­novics egyik ámulatból a szer, amikor Alexej szokásos közömbösségében fá­suhan meredt magi elé, meghallotta a Komiszár dörgő basszusát. — I.yosa, idenéz'., iólad írnak itt. Szlyepáu Ivanovies már oda is vit­te Alexejnek a folyóiratot. Benne egy ceruzával körülkerített, nem nagyon hosszú cikk. Alexej szemével végig­futotta, de a ne\ét nem találta m pg. A cikk az e.sö világháború orosz re­pülőiről szólt. A folyóiratból ismeret­ien fiatal tiszt Alexejre. kipödrött ba­jusz, félrevágott pilótasapka, rajta fehér kokárda. — Olvasd, oivasd, egyenesen neked szól — mondta a Komisszár. Mereszjev elolvasta Valérján Ar­kadjevícs Karpovics orosz repülőhad­nagyról szólt a cikk. Ellenség állásai fö­lött repülve, Karpovics megsebesült, e<."V német robbanógolyó szétzúzta a lábát. Szétzúzott ' lábbal kepes „Fár­man"-ján átvergődni az arcvonalon es leszállni övéinél Bokán alul levágták a lábát, dt a fiatal t :szt nem akart ki­lépni a hadsetegből. Kitalált egy sa­játszerkezetű műlábát. Soká és maka­csul edzette magát, testgyakorlatozott és a háború vége felé vissza is térhe­tett a hadseregbe Oktató lett egy repülőiskolában és állítólag fnég is kockáztatott néhány fehepülést a gé­pen. A Szentgyörgy rend tiszti ke­resztjével tüntették ki Karpovics be­csületesen szolgált tovább az orosz katonai aviatikáhah, amíg egy szeren­csétlenség következtében el nem pusz­tult. Meresziev e'olvasta a cikket, aztán elolvasta másodszoi, harmadszor is. A fiatal, szikár hadnagy fáradt, eré­lyes arca kissé feszé'vezellen mosoly­gott rá. A kórterem feszülten figyel­te Alexejt. Felbomolta haját és nem véve le szemét a cikkről, az éjjeli­szeKrényen fekvő ee ruza után nyúlt es figyelmesen végighúzta a sorokon. — Elolvastad? — kérdezte ravaszul a Komiszál — Alexej hallgatott, sze­me egy még a soroltat futotta. — Nos, mit szólsz hozzá' — Neki csak a lábfeje hiányzott: — Te viszont- szov jet embet vagy. — Euy „Farman"-on repiiil. Hát repülés ez? Ez egv könyvespolc. Ki ne repülhetne ilyenen Olyan olt a \e­zelés, hogy sem ügyességre, se gyor­saságra nincs szükség. — De te szovjet ember vagy! — makacskodott a Komiszát. — Szovjet ember — mondta utána gépiesen Alexej de szeme még min­dig ott járt a cikken, aztán sápadt arca hirtelen felragyogott valami belső pírtól és rsudá'kozó-i, boldog tekintet­tel mérte végig társait Éjjelre pá'nája ala dugta a folyóira­tot, odadugta, meri e«zébe jutott, hogy am'oi gyerekkorában bábjaival aludni tért a padkára, ugyanúgy feje alá dugta az öre<? bársony szoknyából hevenyészett kacskafü ű medvét. A visszaemlékezés nevetésre bírta, úgy nevetett, hogy az egész kórterem meghallotta Azon az éjszakán nem hunyta Iq^a szemét. A kórterem mély álomba me­rült. A forgolódo Gyozgyev alatt nyi­korgott a matrac. Sztyepán Ivanovies wry hortyogott, miníha egé«z be'se-ét a-'krná kilökni magából. A KomiszáL ritkán mozdul meg és halk-m, foga közt sóhajtozott. De Alexei semmit se hallott. Elővette a fo'yóiraioi és az éjjeli lámpa gyönge fénvénél nézle a h-idnatrv mosolygó ar^át. „Nehéz mi-n­kád volt, de megesiná'tad — gondolla. — N^keni százszorla nehezebb, de nyugodt lehetsz, én is megcsinálom".

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents