Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-11 / 129. szám, vasárnap

1949 szeptember 11 UJ SZO IfJSZÖ Nyaraló bányászok vitája szebb természeti szépségekkel ren­delkező fürdői és pihenői. Bányáink környékén már mindenütt munkás­házak épülnek modern és egészsé­ges lakásokkal. Még jól emlékszünk arra, hogy a múltban bányászainknak 5—10 km távolságról, sok esetben még mesz­szebbről is gyalog kellett be jármok munkahelyükre és már akkor is fáradtak voltak, amikor az üzemet elérték. Ma ingyenes közlekedési eszközök, autóbuszok állnak a bá­nyászok rendelkezésére. A nemzeti biztosítás és az orvosi kezelés ma már n°m aszpirin-módszert alkal­maz, mert ba a munkásnak szüksé­ge van rá, a legdrágább orvosságot is megkapja a biztosító intézettől. Pe nemcsak munkaideje alatt gon­doskodik róla ez az intézmény, az áflnm biztosította bányásza'n'mak a jól rresvérderr.elt nvu~almat is. Tiidiuk a7t. hogy r"»a réif élelp?­zésl neF;ézségei vsnna't, <'e ezek kör zött a körülményék között ls bánva­szalnknak juttattunk m'nflrit, a-n-ft adhattunk. Ez méf mim!'" r-^i o!vi>n, miit amilyet me""éi"'o*"p | r>*'­n°k, de bizonvo«ak va"vnnk ho®y eazí'a.sá'H! he'vzetíink inv-'ás^­ezek a nfh^^^p'í is r;; v" ­1 — elhárulnak ry. fitb^l. A *" l>sé'>giö" s ,%, nyelvet e'vté»-s a kp-­— (Po.) — Kohout elvtárs, a Cseh­szlovák Bányász Szövetség főtitkára meglátogatta és esle megbeszélésre iűvta össze a bulgáriai St. Konslantin­ban üdülő csehszlovákiai bányászokat. A megbeszélésen kb, 20 bányász és bányamunkásnő jelent meg. Egy szlovák bdnyász, Klobusickv György, aki a kremnicai aranybányában dol­gozik, érdekes ( beszámolót adott la­punk részére a vitaest lefolyásáról. Kohout elvtárs különböző 1 kérdése­ket velett fel, melyek .között főpont­ként szerepelt a bányászok életszín­vonalának emelése. Kifejtette, hogy a b nyászlakások építése az egész köz ársaságban tervszerűen folyik, év végié" 16 ezer, a jövő év végéig liiabb' 17 ezer bányászlakás épül fel. Kohout e'vtárs elmondotta — foly­tnt'a beszámoló :át Klobusickv György —, hogy Gottwald e'vtárssal való személyes megbeszélésekor köz­társasági elnökünk' különös nyómnték­krt hangsúlyozta, mennyire szüksé­ges, bony e'snsorhnn a' v bányamunká­sok lakáskérdése ker^'ön megoldás­ra és hogy ezért maguk a bányászok is öntiiditosan és mm^en erejükkel küzdjenek. A bányászok létszámá­naki szaporítása érdekében akció indul. Felvetődött a ..kultúrszínvonal eme­lésének ícérdése is. Kohout elvtárs kifejtette a bányászok előtt, mennyire szükséges és iontos felvenniök a kapcsolatot az értelmiségi körökkel és ezáltal műveltségükét fejleszteni. A továbbiakban az egészségügyi kérdésekre került soi. Csillik József kremnicai tárnamestei azzal a kérés­sel fordult K"hout elvtárshoz, jár­jon közre a Bányász Szövetségnél, hogy mé gfoki.zoftabb gondot fordít­sanak a bányászok egészségére és tegyék le'ietővé. hogy olyan egész­ségügyi berendezések (vízporlasztok) kerüljenek a bányákba, amelyek pél­dául az aranybányákban képződő port eltávolítják Kohout elvtárs meg­ígérte. hogy ez a kérdés is a jövőben megoldásra kerül, úgyszintén állandó speciális orvosi felügyeetet helyezett kilátásba. A bánvászok munkateljesítményével kipcso'atban megállapították, hogy az áltp'ánosan megkívánt időnorma 350 perc rnpontn. Természetesen a bányá­szok fizetését trmdenkor a munkatel­je<-'tménv szerint. á'hnítiák meg. Kohout elvtárs beszámolt aztán az angliai bínyászviszonyokról, amelye­ket Angliában tett látogatása során tapasztalt. A bányászok helyzete ott a következő: A havi fizetést részle­tekben kapják meg, kétszer adnak rá előleget és harmadszorra a fizetést. Egy heti fizetés kb. 4—9.font. A tize tett szabadság eléréséhez 5 szolgálati év szükséges es egy hét a pihenő iiteje. Öregségi segélyre az angol bá­nyásznak csak 65 téves korában van igénye, míg nálunk 55 év a bánya­munkások szolgálati korhatára. Angliában az öregek és az esetleges özvegyek a segélyt egy összégben végkielégítés formájában kapják ki és az összeg nagysága a ledolgozott évek számától függ, míg nálunk az öregségi segélyt havonta utalják ki, csaknem olyan ma^as összegben, an.ennyi a bányász havi rendes kere­se'e \^olt. Mindezekből láthatjuk, mennyive! elónyösebb a mi bányászaink helyzete és hogy iparunk éltető erejének sor­si és jövője a lehető leglelkiismere­tesebb kezekbe ván lejéve. A közel jövőben ;>z ötéves terv keretén belül r erk-'piák az államtól mindazt, ami őket jogosan megilleti. SMuQáa kritika az < rLZ/ Szótól Szerkesztőségünket szeptember hó 9-en délelőtt felkereste Sebők Dezső munkás, aki a főpályaudvarán dolgo­zik a támaszfal építésénél. Kérésünk­re a következőket mondja önmagá­ról: Szakszervezeti bizalmi vagyok, két éve dolgozom az építésnél. Napi 8 órás munkaidő mellett havonta átlag 4500 Kcs-t keresek, ez azonban ak­kordmunkánál, ami majdnem állan­dóan van, felmegy 8000 Kis-re. Min­den adódó munKat elvégzek, kőbon­'tágnál, betonozásnál, kovács- és ács­munkánál dolgozom. Az itt dolgozó munkások 85 százaléka magyar. Nit­ra, Nyitragerencsér, Szene, Galánta, Nyárasd környékéről. A szocialista munkaverseny még nines kiépítve, az élmunkás csoportok már mega.a­kultak és a munkaveisenyt most akarjuk bevezetni. — Hogy állunk az Űj Szóval? Mi­lyen o.vasótábura van ott a munká­sok körében lapunknak? — Az Űj Szót minden nap vesszük és olvassuk. — Hogy vannak megelégedve az Cj Szóval es milyen kívariságaik vannak? — Az Új Szót nagyon szeretjük, meg is vagyunk elégedve vele, de egyes kéréseink vannak. Szerelnénk, ha a falvak életével többet foglal­kozna, hisz ezek élete képezi a mi prob.émáinkat is és a viásik kéré­sünk a sportrovat kibővítése, még­pedig a vidéki sportmérkőzésekre vagyunk kíváncsiak, falvaink, üze­meink csapataira. — Mit olvastok először, mikor ke­zetekbe veszitek az Új Szót? — Sportot és munkáslevelezőt, mert kíváncsiak vagyunk a dolgozó munkások véleményére. — Azután átnézünk néhány számot, majd Se­bők Dezső elmondja, hogy a nyitrai kerületi pártiskola hallgatói szómba­tonkéni a falvakat járják ps tanítják a népet. — A marxista-leninista sarkot ol­vassák' — Igen, sőt nemcsak a párttagok, de a pártonkívüliek is. Ezzel kapcso­latban kérésünk csak az, hogy az egyes idegen politikai kifejezésekhez, melyeket nem értünk, ajánlatos vol­na magyarázatot fűzni. — Rendeltetek Népnaptárt? — Most indítok akciót a Népnap­tár rendelésére a faluban. — Még égy kérésünk van — feje­zi be mondanivalóját Sebők Dezső. — Szeretnénk több hírt Magyaror­szágról, a fejlődő népi demokráciá­ról. Erről keveset tudunk. Köszönjük az értékes kritikát. Igyekezni fogunk eleget tenni dol­gozóink kívánságának. — Mi győzni fogunk, mert az , igazság a mi oldalunkon áll. A béke és szabadság erői, amelyek élén a Szovjetúnió áll őrt, győ­zedelmesen kerülnek ki ebből a küzdelemből, mert ügyük igaz ügy, mert zászlójukra a legszen­tebb jelszó van írva: „Szabad­ság"! E szó varázsos erejétől újra kitör a lelkes taps és éljenzés, szájról szájra terjeti a dal, mint az ige és miközben hangot kap a Gellért­hegy, a tábortűz fényében megvilá­gosodik előttem a Szabadság igazi fogalma. A Szabadság az emberiség legnemesebb és legértékesebb anya­ga, Minden dolgozó szíve mélyében a szabadságvágy nyomai kétségte­lenül fellehetők, csak az öntudatos dolgozó hozhatja felszínre szabad­ságakaratát. A Szabadság nemes anyaga illanó, láthatatlan és elpusz­títhatatlan. Évezredek hosszú és változatos elnyomatása sem. tudta a Szabadság fényét és vonzó erejét elhomályosítani, sőt a történelem folyamán bebizonyosodott, hogy mi­nél kíméletlenebb az elnyomatása, annál hevesebben, tör magának utat a világosság felé. A Szabadság ta­laja a szocializmus, ahol mély és erős gyökeret ereszthet, tápanyaga az építőmunka és a béke ragyogó fénye mellett az eeész világra ter­jesztheti ki áldását. Ott fent a dobogón a tábortűz fé­nyénél egy indokinai ifjú ősei évez­redes táncát mutatja be. Fürge, he­ves és határozott mozdulataiból az elnyomott népek elpusztíthatatlan szabadságvágya árad és ez a tábor­tűz ünnepe a Világifjúság .elismeré­sét dokumentálja, hogy a világ bár­melyik táján is lobbanjon fel a szabadságharc lángja, közös erővel támogatni kell ezt a harcot, mert csakis egyesült erővel gondozhatják és őrizhetik meg a Szabadsághoz valö hűségüket. mánv keddi tvié^n ip'fntet s ame'vet a l>f' pn­1 n 1-' v' < ki, további ie'°ntős >— Rrtékbon javít a bányászok belvzet An. A munkásság ezt megérti, a megértésnek szá^taVn t?.nii'« > ,*t adja. BánvAszaink kö"" ft e~yr"tgbb az élmunkás, pttc többen vesznek részt a s^oeiali^ta T-^v^-pi-f,*­1-­ben. Miért teszik ezt? Mert látják és érzik, h<i"T v'szonyi'k a «r>"nká­hoz megváltozott. Amit csinálnak, amiért vereité'-e"nek: az érc, amit ők hoz.nak a föld méhéből, a szocia­lizmus országának fp!*p!tWt szol­gálja. Ma nem a tőkések al'as, ön­ző érdekeket ha"l" í'<7Ő csoport ia uralja az áfa^iot. Fhben az ország­ban, a ma "a a mun'-As. a bányában ma<*a a 1>> ny'sz 37 úr. Sn'át ma "a életet én'ti. töM>~t­terry "lésével a maga életszínvonalát emeli. A februári "•'"PV"! a "vn­kiSco^-t^lv vett" '-ezíbe PZ iiirv-'n^'í in 4-*—*sét. sorsánf , r 'Ti^"í­tí""=ét. P"eretptt r>árt :T. a Cse^z'o­vi 1'! elvtárs '-^n-f^-^'-oi h^i""! r 1"­r p V-t-vTl ^.TT^-O''"!? ]vircn. Ac a I-"s t*'. -1..rt^oo­ft.... 4., j flO"tr,V{ P-n- t;.,,.., _ f* — ép" 1'" (1 rw ' ­1- <" i fv. T-,,, .'I f ma^ábé'. a ^s a s7oe'a , !--ta vei~en°"'"s b^^elt, PT Í®ÍI1­gozó t ! ^s rr""­becsülését vívták ki. A nnin' a hő­sei között az első sorokban menetei a bányász. Pénzegységiiiik egészséges fejlődése A nemzetgazdasági tevékenység emelekdése folytán megnőt:ek a Nemzeti Bankiul szemben támasztott hiteligények i.s. Ez a folyamat pénz­egysegünk megsziláidulásán is meg­mutatkozik, bár sokkal mérsékeltebb módon. A fejlődés azt bizonyítja, hogy nemzetgrzdaságunkban az inflá­ciós törekvések teljesen megszün'ek. A pénzfelesleget a kivételesen kedve­ző adefejlődés a postatakarékpénztár állami kasszáiba összpontosította. A Nemzeti Bank álláspontja mint hi'e­forrásé, emellett i' Ter nagy je'entősé­gii, mert hitelpolitikája a pénzszük­séglet szabályozásának eszköze és a kamatokkal arra köte'ezi a hitelt igénylőket, hogy gazdaságosan hasz­nálják fel a pénzt 1949 e'eién a Nemzeti Bsnkná! fennálló 'hiteiüzlelek 30 mÜ'iárd 234 mi !lió koronát, a pénzállomány és a forgalom együttesen 7] mjlliárd 997 koronát, a giróáüomány pedig 2 mil­liárd 30 millió koronát tettek ki. Jú­nius 3'1-án a hitelüzle'ek 22 milliárd 618 millió koronát! a forgalom 61 milliárd S^O mi'lfó koronát, a giroáí'o­n'ány 7«8 millió koronát , tett ki. Jüi­li"s 3!-én a hi'e'iizletek összege 24 milliárd 522 mi'lió korona rF. an­f'szlus. 31-én az összeg már ?5 mi'­liárd 843 mi'lió koronára emelkedett. A forgalom összege jú'ius 3lyni 65 millárd 171 millió koronára, ;íugusz­tus 31 én 65 milliárd 599 mii'ió ko- koronára emelkedett. Mindezek az rónára emelkedett, a giro július 31-én 473 mii'ió koronára csökkent^ ezzel adatok azt bizonyítják, hogy terv­gazdaságunkban (.egészséges törekvé­szemben augusztus 31-én 549 millió j sek valósulnak meg. Meghall Richárd Siraiiss, a nagy német zeneszerző Az ausztriai Garmisch-Partenkir- ! c'-enhen csütörtökön, e hó 8-án Ri­chárd Stravss. a na°y német, zene­szerző életének 85 évében elhúnyt, A zeneszerző 1861 június 11-én Mün­chenben született, 1908-ban Berlin­ben zeneföigazgató lett, 1918-ig mint ucivari karmester szerepelt, 1917-20­ig a művészeti akadémia zeneszer­zői müvéázi osztályát vezette, és lS19-24-ig Franz Schalkal együtt a bécsi állami operát igazgatta. Ettől kezdve állandóan Garmisch^Farten­kirchenben tartózkodott és mindenek­előtt szerzői alkotó munkájának szentelte miden idejét. 1933-tól 1935­ig, tehét már a náci reszim idejé­ben a birodalmi zenekamara elnöke volt. Ezért az állásáért és a veze­tő nácistákkal való kapcsolatai miatt, továbbá az ismert zenei kiadóválla­lat arizálásánál való részvételéért i a mult évben bíróság elé Került. S bár felmentették, mégis komoly ellenhangok szólaltait fel a közélet terén folytatandó munkássága ellen. Zeneszerzői munkássága nagy kiter­jedésű és a kamarazenétől az ope­ráig és a balettig mindenféle zene­formát magábanfoglal Szimfonikus költeményei közt világhírre tettek szert a következő szerzemények: »Don Juan«, »Halál és megdicső­ülés*. >, Symphonia dornestica«, Egy hősi. élet«, »Tíll < Eulenspiegel«, Zejv.'­drdníaPközt a leghíresebbek: »Salo­fne«, >Elektra«, Ariadné Naxaszon« és »r^.-iae«. Strauss a "legnagyobb sikereket a »Rózsalovag« cimü víg­operájaval aratta. Balettjei közt a legjelentékenyebb a ;>JózsefIegenda«. Straussszerzeményei a mi zenei és opera életünkben is jelentős szere­pet játszottak. TÁBORTŰZ Irta: Szabó Béla Tovaillanő napok érlelő távolságá­ból kell fizaiiiotcuuoiu a vj....u.,^ taoortuzeioi, inaij ei a oei^xx-^e^y sziklás üregében róttak meg. a tábortűz Képe az os^ei eazltnjtK gyüleKezőheijere einléiieitei., aiuK flacolva a pogányság^al, életük árán is diaaeilra vittek meogyozouesuiíei.. Ma a béke eszméje egyesítette a felszabadult népek ifjúságát az el­nyomott népek halaaó iij.aságával. A világosságot árasztó béKe lényét jelképezve tábortüzet gyújtottak és dacolva a kapitalizmus imperialis­táival, aki ezt a fényt* pusztító rob­banó anyaggal akarják táplálni, hogy lángralobbantsák a dolgozók vi­lágát: a világifjúság egyöntetűen el­határozta, hogy megvédi a békét a kegyetlen kalandorok és zsarnokok minden aljas szándéka és terve el­len. Estefelé a pesti Dunapartról oly közeinek látszott a-Gellért-hegy csú­csán kimagasló Szabadsá "-szobor, hogy gyalog indultam útnak. Egy­szer már alaposan szemügyre akar­tam venni ezt a várost, amely ko­moly elfoglaltsága és munkája kö­zepette oly tökéletes hozzáértéssel tudta megrendezni a Világifjúsági Találkozó ünnep,ét, mintha világ­életében állandóan a békét ünne­pelte volna. A Szabadásg-hídon nép­viseletbe öltözött hosszú menet vo­nult át a Gellért-hegy felé a tábor­tűz színhelyére, hogy a békeünnep fellobbanó lángjainál összeforrjon a világ nemzeteinek ifjúsága és egy­séges erővel támogassák, erősítsék egymást a béke megvédésében és a szabadságért folyó harcban. Buda­pest népe hozzászegődött ehhez" a menethez, lelkesen vele tart, üzemek és gyárak dolgozói ezek, pontosan tudják, hogy miről van most szó, ezért a döntő órában ott akarnak lenni, hogy jelen lehessenek az if­júság forró kézfogásánál és jelen­létükkel emeljék az ünnep jelentő­ségét. Mielőtt megtekinteném a tábor­tüzet, ú.,y érzem, hogy ínég a Sza­badság-szobornál van valami sür­gős és halaszthatatlan tennivalóm. Gyermekkoromban éreztem nasonlót a'okban a ritka pillanatokban, ami­kor valami várrtlah öröm ért -és szívemet, egész lényemet elárasztot­ta az alázat és az a tudat, hogy van otthonom, apám. anyám és van­nak testvéreim, akiket szeretek. Akkor a magányt kerestem és a magányban emberi arcok sohasem látott, idegen, rózsaszínű tájak vil­lantak fel bennem, a szeretet vívó­dott, ágaskodott, feszítette az ott­hon szfikkörü fogalmát, kifelé vá­gyott., ki a világba. Ma azonban nem köt töbhé sem szülő, sem fi­vér, sem szükkörü otthon, korlát­lanul szabad vagyok és egyedül a szocializmus felé v'vő út szabja mr ; lénteimet. ea-vedül a szocializ­mus világot átölelő képe, a szahad­síg kötél"7 en'em megadásra, alá­z?*ra és feltétel nélküli engedelmes­ségre. A háború ideje, platt p-vUkosok közt éltem, szemrebbenés né'ktU néz­tem a szemükbe, mert halálraszán­tan feküdtem le éjjel és ébredtem reggel és halálraszántan. védtem meg azokat, akiket szerettem. A szeretet adóját igy fizettem le, ez volt életemnek a könnyebbik ré­sze, a nehezebbik része csak most következik. Ma már kétségtelen ha­tározottsággal tudom, hogy a szo­cializmusért harcolni kell és meg kell érte fizetni az árat, csak igy nyerheti el az ember a szabadság­hoz az elvtársjogot. Ezért volt az, hogy Prágában a Névtelen katona sírjánál, a 'lelkiismeret felvillanó, kíméletlen fényénél kellett számot­vetnem a névtelen hős szenvedései­vel. És a névtelen szovjetkatona szá­monkérése kényszerített a Szabad­ság-szoborhoz is. aki mindörökre el­hagyta otthonát, hazáját és fiatal vérét hullatta el az elnyomott né­pekért folytatott szabadságharcá­ban. Az, akit üldözött a fasiszta-éra és túlé.te azt, ktll .hogy hátralévő éveit ajándek-évekneK te.-intse es leitétie­nal szükséges, hogy odaauó hálával gondoljon az elesen. hősökre, ak k le­hetővé tették számára azt, hogy ma élvezheti a napfényt és ünnepelheti a béke ünnepét. Ezek a gondolatok tartottak erősen fogva a Gellert­hegyen a SzauadságszoDor előtt. A felösmerés tiszta pillanatai voltak ezek, amikor az ember lehántja ma­gáról a gőgöt, a sallangot és a se­beznetetlen lényeghez, az igazság­hoz én. Én, aki sosem énekeltem, mert a dal könnyedén szálló hangja is panasszá vált bennem, oly keserve­sen kellett harcolnom emberi méltó­ságomért, ezen az estén még s tes­tem minden paránya diadalittasan énekelt bennem. ) Egy vendég magatartásával, akit nem érhet többé bántodás, néztem. a ragyogó és ünneplő várost. Lent az ős Duna széles, elevensodrú vize ezerszeresen verte vissza a szint, a fényt. Ügy tetszett, mintha fényosz­lopok tartanak a karcsú vonalakban ívelő mesebeli hidakat. Mert majd­nem tündéri mesének tün k az a munka, amit a magyar dolgozók a népi demokrácia egynéhány éve alatt végeztek. Így avatja a szépség ra­gyogó fénnyé a dolgozók verejtékes épitömunkáját. A békevágy, az ünnep heve, ra­gyogó,, világító fáklyává avatja a Világifjuság tábortüzét. Több mint húszezer ifjú a világ nynden tájáról gyűlt össze ezen az estén, hogy bé­ke és szabadságvágyának tanújelét adhassa. A rögtönzött szabadtéri színpadon, amelyet reflektorok vilá­gítanak meg, a DÍVSZ vezetői kö­zött ott ül Mihajlov is, a Komszomol vezetője. A színpad körül Kína. Spanyolország, Indonézia, Vietnam, Görögország ifjú harcosai lelkes iz­galommal lesik a vezetők. szavát. Enyhe szél lobogtatja a nemzetek számtalan zászlóit és a színpadtól kétoldalt, mint két vörösen izzó szem hirtelen fellobban a tűz. A tábortü­zek lángoló színe áttör a reflektorok fehéren izzó világításán és vörös ár­nyalattal vonja be az összegyűlt if­jak hatalmas tömegét. Egyszerre a dal zengő hangján szólal meg a Világifjúság, amikor a Komszomol küldöttsége megérke­zik. A dal egyre erősödik és a ma­gasba száll a tábortűz lángjával együtt. Megható jelenetek játszód­nak le a színpadon, az ifjúság ki­küldöttei virágcsokrokkal ajándékoz­zák meg egymást és kitörő lelkes örömükben testvéri ölelkezéssel bo­rulnak egymás nyakába. Ezekben a jelenetekben volt valami mélyen megrendítő, ahogy a görög szabad­ságharcos megcsókólta az indonéz harcost, ahogy a megviselt spanyol megcsókolta az elnyomott délafri­kai négert. Az egymásra találásról és a szabadságharcban való egysé­ges felelöségteljes vállalásról tanús­kodott a Világifjúságának ez a spon­tánul kitörő lelkes magatartása. Majd egymásután a mikrofon elé lépnek az elnyomott nemze­tek ifjú harcosai. Mindannyian kivétel íjélkül az imperialisták, az elnyomók, a kizsákmányolók ellen emelik fel hangjukat. Egy séges, megbonthatatlan erő árad a szavukból a közös ellenség, a kapitalizmus ellen, amely bék­lyókba verte szabadságukat. A tábortűz lángja már ham­vasztotta azt a palipot, . amely ragadozó karjaival a világot fe­nyegette. Játszva emésztette fel a láng a hatalmas rajzot, ame­lyet egy néger, egy vietnami és egy amerikai ifjú dobott jelkéjse sen táplálékul a tűznek. A jele­net, az új ünnep, a béke ünnepé­nek a szertartásával ment végbe és amig a béke lángjai vidám elevenséggel falták a polipot, Guy de Boyson a következőket mondotta a Világifjúsági Talál­kozó jelentőségéről:

Next

/
Thumbnails
Contents