Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-10 / 128. szám, szombat

UJ SZG T945 szeptember 11T Szeptember 10, szombat. A nap kél 6 óra 28 perckor, nyugszik 19 óra 25 perckor. A római katolikus és a protestáns naptár szerint Jodoka napja van. • Várható időjárás: A meleg Idő tovább tart. Az ég valamivel fel­hősebbé válik, és néhány helyen záporesőre és zivatarra is lehet számítani. Spanyol-, Francia- és Német­országban déli, délnyugati széllel tovább fokozódott a felmelege­dés. A hőmérséklet Németország északnyugati vidékein elérte, sőt meghaladta a 30 fokot. A hideg sarkvidéki levegő az Ural men­tén tovább terjeszkedik déli, dél­nyugati irányban. Kujbisev kör­nyékéről csak 8 fokot jelentettek. Közép-Európában tovább tart a leszálló légáramlás uralma. Igy hazánkban is folytatódott a me­leg, száraz időjárás. A hőmérsék­let általában 27—29 fokig emel­kedett. • A Szovjetúnióban kisebb mű­helyekben való alkalmazásra ki­váló teljesítményű elektromos he­gesztőberendezést hoztak forga­lomba. Az új készüléknek kis tér­fogata, könnyűsége és könnyű ke­zelhetősége mellett nagy előnye, hogy 110 voltos közönséges uilá­gításí árammal is működik. Ol­csósága lehetővé teszi, JiOgy kis műhelyek is használhassák. • Párizs környékén sok vasmun­kás tiltakozó sztrájkba lépett, kö­vetelve kizárt társaiknak vissza­vételét. Az issyi Voisin gyár dol­gozói szintén beszüntették a mun­kát, hogy tiltakozzanak 500 dol­gozó tervezett elbocsátása ellen. Üjabb tömegtüntetést rendeztek a bresti körzet dolgozói az egyre ter­jedő munkanélküliség ellen. A katonai hitelek csökkentését és az újjáépítés megindítását köve­telik. — A Szlovák Nemzeti Front összes alakulatai az afrikai és ázsiai asszonyok iránti szolidaritás kifejezéséül 1949. szeptember 10. —11-én Bratislavában nagyszabá­sú manifesztációi rendeznek, amelynek műsora a következő: Szeptember 10-én délután 16.30­kor a Puskin-parkban a bratisla­vai helyőrség ünnepi hanversenvt ad. 1. Himnuszok. — Előadja a bratislavai tanítónők énekkara. Weber J. tanár vezényel. 2. Meg­nyitó beszéd. Tartja Jesenská A. ZSSZ bratislavai helyi szerveze­tének elnöknője. 3. Ünnepi be­széd. Elmondja Bachratá H., a ZSSZ központjának elnöknője. 4. Dalok és táncok. Előadja ZSS2 éáéovi népi tánccsoportja 5. Nép­dalok. Előadja a bratislavai taní­tónők énekkara. Weber J. tanár vezényel. 6. Dalok. Előadja a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kultúrcsoportja. 7. Táncok. Elő­adják az osr.iskei népművészcso­port tagjai. 8. A béke dala. Elő­adja a bratislavai tanítónők ének­kara. — A műsor után előadásra kerül a „Fekete törzs lovagja" cí­mű film. A tiszta hasznot a Pe­kingben tartandó első ázsiai és afrikai asszonyok kongresszusá­nak javára fordítják. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyt a Hviezda moziban tartják meg. — A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség magyar tagozata fel­hívja a fiatalok figyelmét arra, hogy szeptember 15-én kéthetes magyarnyelvű instruktorképző tanfolyam indul, amelyet a Cseh­szlovákiában élő legjobb magyar előadók vezetnek. A tanfolyamra 18—26 éves fiúk és lányok je­lentkezhetnek, akiknek kedvük van a szervezőmunkához. Az úti­költségről, lakásról és ellátásról a CSM központja gondoskodik. A jelentkezéshez a legközelebbi if­júsági csoport bizottságának jó­váhagyása szükséges. Cím: Ma­daraké oddelenie CSM, Bratisla­va, YMCA. IPOLYVISKI LEVÉL Kedves elvtársaim, most az örö­möt szeretném leírni, amit azoknál tapasztaltam, akik megkapták az agg­kori segélyt. Itt van például a 8S éves Vojtek Franciska, aki nem győzött hálálkod­ni, amikor tudomásara jutott, hogy megkapta az aggkori járulékot. Ez úton köszöni Major István elvtárs­nak, hogy az illetékes hivatalban el­járt és a sürgetés eredményes volt, mert már kézhez is kapta. Olvastam beszámolótokat a zólyo­mi ünnepségekről és amikor Gott­wald elvtárs beszédét olvastam, visz­szaemlékeztem arra, hogy 1936-ban Brüsszel városában 36 ország dele­gátusai jöttek össze, hogy tiltakoz­zanak az ellen a háború ellen, ame­lyet Hitler, Mussolini és csatlósai ké­szítettek elő az emberiségnek. Mi már akkor is a békét hirdettük, ami­kor tiltakoztunk a spanyol dolgozó­kat ért gyalázatos fasiszta támadás ellen. A találkozón résztvett pártunk részéről Gottwald, Siroky, Óuris és szegény Steiner elvtárs. A béketábor akkor még nem volt olyan erős és a nemzetközi szolidaritásnak nem volt olyan kifejező ereje, mint most, amely kifejezésre jutott a zólyomi manifesztáción. Kérlek benneteket, hogy Jakus Ist­ván és Molnár Margit részére Vys­kovee nad IpTom címre indítsátok meg a napilapot. Maradok elvtársi üdvözlettel: Dolinszky József, Ipolyvisk. AZ ARANYBETŰS EMLÉKTÁBLA A bratislavai Vazov utcai iskola főbejáratát egy hatalmas, aranybe­tűs emléktábla ékesíti. Erről a táblá­ról akarok írni. A táblán olvassuk, hogy mikor épült ez a modernül be­rendezett és felszerelt tanonciskola. Az építő és a tervező nevén kívül még egy egész sor hangzatos nevet olvashatunk, akik mind előmozdí­tották az épület létrejöttét. Ügy tu­dom, hogy tizenötmillió Kés költség­gel épült, amely összeg felét a város, a másik felét állami szubvenciókból jedeziék. Az iskola működik, a tanoncok ta­nulnak. Minden rendben van. Az aranybetűs tábla némán hirdeti, hogy X. Y.-ok hervadhatatlan érdemeket szereztek ezen intézmény megvalósí­tásával. Igazán rendben volna itt minden? Kik vo.tak azok, akik azt állítot­ták, hogy a heti nehéz ötven munka­óra után a tanoncoknak nem vasár­nap kell tanulniok, az egyetlen pi­henőnap feláldozásával? Nem az aranybetűs urak állították, nem ők védték a legelnyomotta'jb proletárréteg, az ifjúmunkás tanon­cok érdekeit. Hosszú idő múlt el már azóta és a közvetlen szereplő­kön kívül kevesen emlékeznek erre, de az azóta a tanoncruhákból ki­nőtt, immár az ötvenes évekbe bo­torkáló öreg szakm unkások ezrei, ve­lem együtt, még nagyon jól emlékez­nek. Történelmet hamisítottatok, ti aranybetűs urak. Nem a íi érdemetek, hogy ez az iskola létrejött, csak a kényszerűségnek engedtetek és ami­kor már nem volt kiút, az érdemet elloptátok attól a kétezer ifjúmun­kástól, akik 1921—22-ben nyilvános gyűléseken harcoltak ezért, sztráj­koltak, börtönt szenvedtek. Emlékezzetek, hogy c kommunista ifjúmunkásság vezetése alatt Kari Liebknecht és Rósa Luxenburg em­lékünnepén a vasipari, építő, textil, nyomdász és más ifjúmunkások njoy­szerű összefogása, az öt tanonciskola tanulóinak vasárnapi iskola ellenes sztrájkja a felnőtt munkásságot és a haladó középosztályt is magával ragadt ol Nem használt a börtön, a sokezc r elégtelen bizonyítvány, a rendőrkapi­tány és a városi tanács közvetlen tárgyalása az ifjúmunkásszervezet küldötteivel. Nem volt más választás, építeni kellett. Azóta ezek a tények már feledés­be merültek. Elmúltak a börtönbün­tetések is. A rendőrségi akták is a szemétdombra kerültek, hlj azonban nem felejtünk. Ma is harcolunk, folytatjuk az OsztályhircOt, csafc hogy ma már más fegyverekkel és mas feltételek mellett, mint akkor, de nem feledkezünk meg arról, hogy egyszer régen hogyan volt. Vince István, Dunajská Streda. JELENTÉS A CSEMADOK SAJÓGÖMÖRI GYŰLÉSÉRŐL A sajógömöri CSEMADOK veze­tősége 1949 szeptember hó 7-én a CSEMADOK kuctúrtermében gyűlést tartott, amelyen jelen voltak Máté Mihály emök, Gergely János el.en­őr, Kovács István jegyzőkönyvveze­tő, Török Béla ellenőr és Koncz Ist­ván választmányi tag. A gyűlésen szátnadást csináltak a július 31-én tartott „Szív küldi szívnek szívesen" nótaest anyagi es erkölcsi sikeréről. Az estet nagy érdeklődéssel várta a község népe. A tizenkét szereplő, névszerint Gyurányi József, Nagy Andor, Pál János, Kotán Lajos, Ka­nyitur Andor, Szabó Pál János, Sza­bó Pál Jánosné, Szőke lstvánné, Sza­bó Béláné, Koncz Gizike, Szőke Mag­da, Kanyitur Gizike, derkas munkát végeztek és felváltva több mint száz szebbnél szebb magyar nótát éne­keltek el. A szereplők külön-külön is dicséretet érdemelnek. Először az igyekezetért, másodszor azért, hogy ilyen dologidőben is szakítottak ma­guknak annyi fáradságot, hogy fél­éjszakákon keresztül tanulták be a szebbnél szebb nótákat. Dicséret il­leti Král jegyző urat, aki segített az előadást megrendezni, közreműkö­dött, mint konferáló és az estének szlovák-magyar barátsági jelleget te­remtett. A belépődíj önkéntes adományok­ból állott. Az elszámolást teljesen rendben találtuk, csak egy baj van, amire a. CSEMADOK központjának a figyelmét is felhívjuk, hogy a köz­ség vígalmi adó címén 800 Kcs-t kö­vetel tőlünk. Teljesen érthetetlen, hogy miért és milyen jogcímen járna ennyi a köz­ségi pénztárnak? A CSEMADOK még egy Petőfi-est rendezését is tervbevette, de egyen­lőre nem foghatunk bele, mert a te­remben gabonaraktár van. Kovács István, Sajógömör. A Danubius-üzem munkaverseny kihívása A bratislavai Danubius-üzem öntu^ datos élmunkásai üzemi munkaver­senyre hívták ki a Trikóta-üzem al­kalmazottait. Bár a termelés ezekben az üzemekben nagyon eltérő jellegű, a dolgozók mégis meg vannak győ­ződve arról, hogy a munkaversenynek mindkét üzemben lesz pozitív eredmé­nye: megjavul a termelőképesség, emelkedni fogna* a munkateljesítmé­nyek és a termelés is. A verseny az éimunkáscsoportok számának emelé­séért, továbbá azért folyik, hogy mind­nyápan, akik belekapcsolódtak az él­munkásmozgalomba, igazi szocialista élmunkásjelleggel bírjanak. Egyre több dolgozót nyerjenek meg tehát a szocialistaverseny számára és pedig olyan résztvevőket, akik írásba fog­lalt szocialista kötelezettségek vállalá­sa alapján dolgoznak és az újító ja­vaslatok benyújtásával is versenyez­nek. A Danubius- és Trikota-üzemek a munkaverseny időtartama alatt kölcsö­nös látogatásokat rendeznek, hogy mindkét üzem alkalmazottai megismer­kedhessenek egymással és egymás munkájával. — Norvég és szovjet szakemberek. Csehszlovákiában. Az URO határoza­ta értelmében szeptembe r végére a norvég szakemberek 10-tagú küldött­ségét hívták meg. Csehszlovákiába. Ugyancsak szeptember végére szovjet szakszervezeti küldöttség is ellátogat Csehszlovákiába. — A bratislavai kerület diplomás tanítóinak száma. A bratislavai Nem­zeti Bizottság iskolaügyi előadója szerint, a bratislavai kerület 3766 di­plomás tanítóval és tanárral, valamint 464 nem kvalifikált oktatóerővel ren­delkezik. A bratislavai kerületben a népiskolák mellett eddig 45 magyar iskolatagozatot állítottak fel. További 94 magyar iskola felállítását vették tervbe. — Lengyel vendégek Prágában. A lengyel egységes munkáspárt köz­ponti bizottságának küldöttsége egy lietet töltött Prágában. Tanulmányoz­ták a „forradalmi harcok története" anyagát és eredetét. H. Rapappert lengyel történész a küldöttség veze­tője, kijelentette, hogy a kiállítás tö' kéletesen visszaadja a csehszlovák nép küzdelmének és harcának képét a szocializmus felépítése érdekében. — Teíepress jelentés szerint, Fran­co bankettet rendezett Abdullah ki­rály tiszteletére, aki jelenleg Spanyol­országban tartózkodik. A banketten résztvettek Franco amerikai vendégei, Conolly admirális és az amerikai hadi­tengerészet tisztikara. REGI TÖRTÉNET Irta: SZÉL JÁNOS munkás, Koronipa. Nemrégen az Üj Szó egyik szá­mában olvastunk egy zászlóról, amit a losonc-apátfalvi munkásság kapott egy moszkvai üzemből 1924-ben. Akkor már előre vetette árnyékát a gazdasági krízis. Lucenecen a leg­nagyobb gyárat, a Rakkotyai zo­máncgyárat leépítették, a gácsi posztógyár is megállt és amelyek még mentek, azok is redukált mun­káslétszámmal dolgoztak. A bérek is estek, a politikai fron­ton már vége volt az álhumanizmus­nak. A szociáldemokrata párt már akkor eladott minket szörőstöl-bő­röstöl a burzsoáziának és hogy száj­kosarat tegyenek a prolik szájára, ha jól emlékszem, már a rendtör­vényt is megszavazták. Egyedül a mi pártunk, a mi drága Kommunista Pártunk állta a bur­zsoázia minden oldalról jövő ádáz támadásait. Akkor vagy húsz párt volt az országban, de az mind ellen­sége volt a dolgozó népnek. Csau. egy volt, amelyik megalkuvás nél­kül harcolt értünk, de az az egy, egy volt velünk, az bennünk élt és mi abban éltünk. Ez a párt a kom­munisták csehszlovákiai pártja volt. Sokszor már majdnem összerop­pantunk a reánk zúdúló csapások alatt. De volt egy hatalmas erőtar­talékunk, amelyből győzhetetlen eröt merítettünk. Ez volt a III. Internacionálé és a hatalmas Szovjetúnió. Nem is hívtuk mink azt akkor •Szovjetúniónak, nemzetiségre való tekintet nélkül csak úgy hívtuk — a Szovjethaza. Ez volt a helyzet akkor, amikor egy szombat este azt a parancsot vítték szét a sejtbizalmiak, hogy másnap délelőtt párttaggyülés lesz a Munkásotthonban. A sejtek akkor jól működtek, a párttagok is fegyelmezettek voltak, így a gyűlésen hiány nélkül meg is jeient mindenki. A párt elnöke ak­kor a közszeretetben álló dr. Here volt. Csupaszív ember volt az örefr, de ha kellett, tudott energikus is lenni. Valami különös volt a levegőben. Elnökünk mindig niosolygos arca most komoly, sőt ünnepélyes volt. Ugyanez látszott a vezetőség többi tagján is. Hiába kérdezősködtünk, csak azt a választ kaptuk, hogy csalt várjunk türelemmel. Akkoriban vagy 150-en voltuna párttagok Luöenecen. A Munkásott­hon nagytermében tartottuk a gyű­lést. A vezetőség a színpadon fog­lalt helyet. Az elnök felállt és a teremben csend lett, mondhatnám síri csena és az arcokra kiült a feszült várako­zás. Az öreg halkan, meghatottságtól remegő hangon megszólalt: Kedves elvtársak! Ma ünnepelni jöttünk össze. Oly öröm és megtiszteltetés ért bennün­ket, amihez hasonlóban még nem volt részünk. Lelkes kommunista munkánk híre eljutott messzire, a Szovjethazába, Moszkvába is. A moszkvai Dynamo­gyár munkásai egy drága, kedves ajándékkal leptek meg minket, hogy alatta folytassuk tovább megalku­vásnélküli harcunkat... íme, itt van! Nem volt az olyan egyszerű vö­rös zászló. Gyönyörűen kivarrt se­lyemzászló volt. Elállt szemünk­szánk és néztük a gyönyörű zászlót és szemünk az örömtől, a boldog­ságtól volt könnyes. Hiszen mi ak­kor egy tenyérnyi kis rongyot is megsimogattunk,, ha tudtuk, hogy a Szovjethazából való. Képzelhetitek, mit éreztünk ennek a gyönyörű hol­minak a láttán. És talán azért, mert a zászló úgy hasonlított a templomi zászlóhoz, önkéntelenül fel­tört belőlünk az imádság, remegő könnyes hangon ... FEL, FEL, TI RABJAI A FÖLDNEK... Nincs ilyen himnusz több a vilá­eon. A szív ettől kettéválik. Min­den szeretetével befogadja a test­vért, a robotost, de az acél ke­ménységével harcol az elnyomók el­len. Imánkban benne volt szivünk minden szeretete azok iránt, akik küldték nekünk ezt a drága ajándé­kot. És ekkor csak belesüvit a dalba a vészkiáltás: ITT A RENDŐRSÉG! A boldogságtól átszellemült arcok kőkeménnyé váltak, a zászló felé nyúló simogató kezek acélbunkókká szorultak össze, a könnytől fátyolos szemek elkezdtek szikrázni és a kel­lemesen csengő ének hogy vált hangorkánná, azt én leírni nem tu­dom, azt látni kellett. Százötven ember, mint egy acél­fal, vetette magát a bejáratok elé és látszott minden arcon, hogy a zászló védelmére kész akár meg­halni is. Ez a gondolat élt bennem ls. De csak egy árva civilrendör volt, aki minket megzavart. Ha jól em­lékszem, Huszárnak hívták a város Sherlock Holmesét és valami egé­szen ártatlan ügyben kereste a tit­kárunkat. Mikor meglátta a sok ma­gából kikelt, ordító arcot, bizonyára nem a legjobban érezhette magát, szerencsére Vojtász Karesi, a titká­runk állt legelöl az ajtónál és így tisztázódott a félreértés, minden nagyobb veszedelem nélkül. A zászló közben eltűnt, gondos kezek máris elrejtették. Nem ütöttük dobra a dolgot, még­is hamarosan megtudták a város és a vidék dolgozói, hogy mit rejtege­tünk. Természetesen mindenki ésrett a vágytól, hogy láthassa. Tudtuk, hogy milyen óriási morális értéke lesz annak, ha kellő időben megmu­tatjuk a tömegeknek. Tisztában vol­tunk azonban azzal is, hogy a ható­ság mindent el fog követni majd, hosry megfosszon bennünket ettől. Bizony, akkor a mi uraink, a cseh­szlovák kormány nem látott szláv testvért a Szovjetúnióban ,a letádá­zabb ellensége volt a dolgozók or­szágának. Igy ai-korra kellett halasztani a bemutatót, amikor annak oly vé­delmet tudunk biztosítani. ameiy tviPT^yifl pzt minden veszélvtKl. Ilven napunk csak e>rv voH és ez ,r"Mnq plí-oío. A 1-lrnr YvnnrU n' olvpi^v tömeg volt az ünnepi gyűléseinken, l hogy feltétlenül biztonságban lehet­' tünk. Így tehát értesítettük a kör­nyék dolgozóit, hogy május 1-én, ha elég nagy lesz a tömeg, akkor be­mutatjuk a zászlót. Külön fel lett szólítva a vidéki munkásság, hogy megbízható elvtársakat jelöljenek ki védelmi őrségül. Eljött a várva-várt nagy nap és öröm volt nézni a vidékről beözönlö tömegeket. Akkor lehetett látni, hogy a párt tagjain kívül mennyien vannak a falvakban is, akik a kom­munista párttól várják a szebb jö­vőt és mennyien vannak, akik sze­retik a Szovjetuniót. Tömegesen je­lentkeztek munkások, parasztok ve­gyesen a zászlóvédelmi alakulatba. Ócska és kevésbé ócska revolverek, csizmaszárba dugott disznóölö kések, kabátújjba dugott ólmosvégü bun­kók kerültek elö rejtekükből. És min­denki ajkáról az erős fogadalom, — ne féljetek semmit, megyédjük a zászlónkat. Mert bizony már nemcsak a mienk, losonciaké volt az, hanem mindenkié, az egész nagy családé, meg a rokonságé, a vidék összes dolgozóié. Talán soha sem menetel­tünk oly büszkén egy felvonuláson sem, mint akkor és talán sqha nem éreztük oly biztosan, hogy a mi har­cunk nem végződhetik mással, mint győzelemmel. Csillogó májusi napsütésben lo­bogtatta a szél a mi drága kincsün­ket egy pár felejthetetlen óráig. És mi megfogadtuk akkor, sok­sokezren, hogy a harcot végig har­coljuk. És mielőtt hosszú időre újra eltűnt volna, újra felzúgott a zászló körül: Fel, fel, ti rabjai a földnek... A mi erőnk kevésnek bizonyult, a Szovjethaza elküldte hós fiait, hogy segítsenek rajtunk. És a mi zászlónk is kiszabadult hosszú rabságából. Üjra fürödhet a napsütésben. És újra táncolhat a szabadságot hirde­tő szélben. Köszönjük neked drága Szovjet­hazánk.

Next

/
Thumbnails
Contents