Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-10 / 128. szám, szombat

UJ SZG T945 szeptember 11T Szeptember 10, szombat. A nap kél 6 óra 28 perckor, nyugszik 19 óra 25 perckor. A római katolikus és a protestáns naptár szerint Jodoka napja van. • Várható időjárás: A meleg Idő tovább tart. Az ég valamivel felhősebbé válik, és néhány helyen záporesőre és zivatarra is lehet számítani. Spanyol-, Francia- és Németországban déli, délnyugati széllel tovább fokozódott a felmelegedés. A hőmérséklet Németország északnyugati vidékein elérte, sőt meghaladta a 30 fokot. A hideg sarkvidéki levegő az Ural mentén tovább terjeszkedik déli, délnyugati irányban. Kujbisev környékéről csak 8 fokot jelentettek. Közép-Európában tovább tart a leszálló légáramlás uralma. Igy hazánkban is folytatódott a meleg, száraz időjárás. A hőmérséklet általában 27—29 fokig emelkedett. • A Szovjetúnióban kisebb műhelyekben való alkalmazásra kiváló teljesítményű elektromos hegesztőberendezést hoztak forgalomba. Az új készüléknek kis térfogata, könnyűsége és könnyű kezelhetősége mellett nagy előnye, hogy 110 voltos közönséges uilágításí árammal is működik. Olcsósága lehetővé teszi, JiOgy kis műhelyek is használhassák. • Párizs környékén sok vasmunkás tiltakozó sztrájkba lépett, követelve kizárt társaiknak visszavételét. Az issyi Voisin gyár dolgozói szintén beszüntették a munkát, hogy tiltakozzanak 500 dolgozó tervezett elbocsátása ellen. Üjabb tömegtüntetést rendeztek a bresti körzet dolgozói az egyre terjedő munkanélküliség ellen. A katonai hitelek csökkentését és az újjáépítés megindítását követelik. — A Szlovák Nemzeti Front összes alakulatai az afrikai és ázsiai asszonyok iránti szolidaritás kifejezéséül 1949. szeptember 10. —11-én Bratislavában nagyszabású manifesztációi rendeznek, amelynek műsora a következő: Szeptember 10-én délután 16.30kor a Puskin-parkban a bratislavai helyőrség ünnepi hanversenvt ad. 1. Himnuszok. — Előadja a bratislavai tanítónők énekkara. Weber J. tanár vezényel. 2. Megnyitó beszéd. Tartja Jesenská A. ZSSZ bratislavai helyi szervezetének elnöknője. 3. Ünnepi beszéd. Elmondja Bachratá H., a ZSSZ központjának elnöknője. 4. Dalok és táncok. Előadja ZSS2 éáéovi népi tánccsoportja 5. Népdalok. Előadja a bratislavai tanítónők énekkara. Weber J. tanár vezényel. 6. Dalok. Előadja a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség kultúrcsoportja. 7. Táncok. Előadják az osr.iskei népművészcsoport tagjai. 8. A béke dala. Előadja a bratislavai tanítónők énekkara. — A műsor után előadásra kerül a „Fekete törzs lovagja" című film. A tiszta hasznot a Pekingben tartandó első ázsiai és afrikai asszonyok kongresszusának javára fordítják. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyt a Hviezda moziban tartják meg. — A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség magyar tagozata felhívja a fiatalok figyelmét arra, hogy szeptember 15-én kéthetes magyarnyelvű instruktorképző tanfolyam indul, amelyet a Csehszlovákiában élő legjobb magyar előadók vezetnek. A tanfolyamra 18—26 éves fiúk és lányok jelentkezhetnek, akiknek kedvük van a szervezőmunkához. Az útiköltségről, lakásról és ellátásról a CSM központja gondoskodik. A jelentkezéshez a legközelebbi ifjúsági csoport bizottságának jóváhagyása szükséges. Cím: Madaraké oddelenie CSM, Bratislava, YMCA. IPOLYVISKI LEVÉL Kedves elvtársaim, most az örömöt szeretném leírni, amit azoknál tapasztaltam, akik megkapták az aggkori segélyt. Itt van például a 8S éves Vojtek Franciska, aki nem győzött hálálkodni, amikor tudomásara jutott, hogy megkapta az aggkori járulékot. Ez úton köszöni Major István elvtársnak, hogy az illetékes hivatalban eljárt és a sürgetés eredményes volt, mert már kézhez is kapta. Olvastam beszámolótokat a zólyomi ünnepségekről és amikor Gottwald elvtárs beszédét olvastam, viszszaemlékeztem arra, hogy 1936-ban Brüsszel városában 36 ország delegátusai jöttek össze, hogy tiltakozzanak az ellen a háború ellen, amelyet Hitler, Mussolini és csatlósai készítettek elő az emberiségnek. Mi már akkor is a békét hirdettük, amikor tiltakoztunk a spanyol dolgozókat ért gyalázatos fasiszta támadás ellen. A találkozón résztvett pártunk részéről Gottwald, Siroky, Óuris és szegény Steiner elvtárs. A béketábor akkor még nem volt olyan erős és a nemzetközi szolidaritásnak nem volt olyan kifejező ereje, mint most, amely kifejezésre jutott a zólyomi manifesztáción. Kérlek benneteket, hogy Jakus István és Molnár Margit részére Vyskovee nad IpTom címre indítsátok meg a napilapot. Maradok elvtársi üdvözlettel: Dolinszky József, Ipolyvisk. AZ ARANYBETŰS EMLÉKTÁBLA A bratislavai Vazov utcai iskola főbejáratát egy hatalmas, aranybetűs emléktábla ékesíti. Erről a tábláról akarok írni. A táblán olvassuk, hogy mikor épült ez a modernül berendezett és felszerelt tanonciskola. Az építő és a tervező nevén kívül még egy egész sor hangzatos nevet olvashatunk, akik mind előmozdították az épület létrejöttét. Ügy tudom, hogy tizenötmillió Kés költséggel épült, amely összeg felét a város, a másik felét állami szubvenciókból jedeziék. Az iskola működik, a tanoncok tanulnak. Minden rendben van. Az aranybetűs tábla némán hirdeti, hogy X. Y.-ok hervadhatatlan érdemeket szereztek ezen intézmény megvalósításával. Igazán rendben volna itt minden? Kik vo.tak azok, akik azt állították, hogy a heti nehéz ötven munkaóra után a tanoncoknak nem vasárnap kell tanulniok, az egyetlen pihenőnap feláldozásával? Nem az aranybetűs urak állították, nem ők védték a legelnyomotta'jb proletárréteg, az ifjúmunkás tanoncok érdekeit. Hosszú idő múlt el már azóta és a közvetlen szereplőkön kívül kevesen emlékeznek erre, de az azóta a tanoncruhákból kinőtt, immár az ötvenes évekbe botorkáló öreg szakm unkások ezrei, velem együtt, még nagyon jól emlékeznek. Történelmet hamisítottatok, ti aranybetűs urak. Nem a íi érdemetek, hogy ez az iskola létrejött, csak a kényszerűségnek engedtetek és amikor már nem volt kiút, az érdemet elloptátok attól a kétezer ifjúmunkástól, akik 1921—22-ben nyilvános gyűléseken harcoltak ezért, sztrájkoltak, börtönt szenvedtek. Emlékezzetek, hogy c kommunista ifjúmunkásság vezetése alatt Kari Liebknecht és Rósa Luxenburg emlékünnepén a vasipari, építő, textil, nyomdász és más ifjúmunkások njoyszerű összefogása, az öt tanonciskola tanulóinak vasárnapi iskola ellenes sztrájkja a felnőtt munkásságot és a haladó középosztályt is magával ragadt ol Nem használt a börtön, a sokezc

r elégtelen bizonyítvány, a rendőrkapitány és a városi tanács közvetlen tárgyalása az ifjúmunkásszervezet küldötteivel. Nem volt más választás, építeni kellett. Azóta ezek a tények már feledésbe merültek. Elmúltak a börtönbüntetések is. A rendőrségi akták is a szemétdombra kerültek, hlj azonban nem felejtünk. Ma is harcolunk, folytatjuk az OsztályhircOt, csafc hogy ma már más fegyverekkel és mas feltételek mellett, mint akkor, de nem feledkezünk meg arról, hogy egyszer régen hogyan volt. Vince István, Dunajská Streda. JELENTÉS A CSEMADOK SAJÓGÖMÖRI GYŰLÉSÉRŐL A sajógömöri CSEMADOK vezetősége 1949 szeptember hó 7-én a CSEMADOK kuctúrtermében gyűlést tartott, amelyen jelen voltak Máté Mihály emök, Gergely János el.enőr, Kovács István jegyzőkönyvvezető, Török Béla ellenőr és Koncz István választmányi tag. A gyűlésen szátnadást csináltak a július 31-én tartott „Szív küldi szívnek szívesen" nótaest anyagi es erkölcsi sikeréről. Az estet nagy érdeklődéssel várta a község népe. A tizenkét szereplő, névszerint Gyurányi József, Nagy Andor, Pál János, Kotán Lajos, Kanyitur Andor, Szabó Pál János, Szabó Pál Jánosné, Szőke lstvánné, Szabó Béláné, Koncz Gizike, Szőke Magda, Kanyitur Gizike, derkas munkát végeztek és felváltva több mint száz szebbnél szebb magyar nótát énekeltek el. A szereplők külön-külön is dicséretet érdemelnek. Először az igyekezetért, másodszor azért, hogy ilyen dologidőben is szakítottak maguknak annyi fáradságot, hogy féléjszakákon keresztül tanulták be a szebbnél szebb nótákat. Dicséret illeti Král jegyző urat, aki segített az előadást megrendezni, közreműködött, mint konferáló és az estének szlovák-magyar barátsági jelleget teremtett. A belépődíj önkéntes adományokból állott. Az elszámolást teljesen rendben találtuk, csak egy baj van, amire a. CSEMADOK központjának a figyelmét is felhívjuk, hogy a község vígalmi adó címén 800 Kcs-t követel tőlünk. Teljesen érthetetlen, hogy miért és milyen jogcímen járna ennyi a községi pénztárnak? A CSEMADOK még egy Petőfi-est rendezését is tervbevette, de egyenlőre nem foghatunk bele, mert a teremben gabonaraktár van. Kovács István, Sajógömör. A Danubius-üzem munkaverseny kihívása A bratislavai Danubius-üzem öntu^ datos élmunkásai üzemi munkaversenyre hívták ki a Trikóta-üzem alkalmazottait. Bár a termelés ezekben az üzemekben nagyon eltérő jellegű, a dolgozók mégis meg vannak győződve arról, hogy a munkaversenynek mindkét üzemben lesz pozitív eredménye: megjavul a termelőképesség, emelkedni fogna* a munkateljesítmények és a termelés is. A verseny az éimunkáscsoportok számának emeléséért, továbbá azért folyik, hogy mindnyápan, akik belekapcsolódtak az élmunkásmozgalomba, igazi szocialista élmunkásjelleggel bírjanak. Egyre több dolgozót nyerjenek meg tehát a szocialistaverseny számára és pedig olyan résztvevőket, akik írásba foglalt szocialista kötelezettségek vállalása alapján dolgoznak és az újító javaslatok benyújtásával is versenyeznek. A Danubius- és Trikota-üzemek a munkaverseny időtartama alatt kölcsönös látogatásokat rendeznek, hogy mindkét üzem alkalmazottai megismerkedhessenek egymással és egymás munkájával. — Norvég és szovjet szakemberek. Csehszlovákiában. Az URO határozata értelmében szeptembe

r végére a norvég szakemberek 10-tagú küldöttségét hívták meg. Csehszlovákiába. Ugyancsak szeptember végére szovjet szakszervezeti küldöttség is ellátogat Csehszlovákiába. — A bratislavai kerület diplomás tanítóinak száma. A bratislavai Nemzeti Bizottság iskolaügyi előadója szerint, a bratislavai kerület 3766 diplomás tanítóval és tanárral, valamint 464 nem kvalifikált oktatóerővel rendelkezik. A bratislavai kerületben a népiskolák mellett eddig 45 magyar iskolatagozatot állítottak fel. További 94 magyar iskola felállítását vették tervbe. — Lengyel vendégek Prágában. A lengyel egységes munkáspárt központi bizottságának küldöttsége egy lietet töltött Prágában. Tanulmányozták a „forradalmi harcok története" anyagát és eredetét. H. Rapappert lengyel történész a küldöttség vezetője, kijelentette, hogy a kiállítás tö' kéletesen visszaadja a csehszlovák nép küzdelmének és harcának képét a szocializmus felépítése érdekében. — Teíepress jelentés szerint, Franco bankettet rendezett Abdullah király tiszteletére, aki jelenleg Spanyolországban tartózkodik. A banketten résztvettek Franco amerikai vendégei, Conolly admirális és az amerikai haditengerészet tisztikara. REGI TÖRTÉNET Irta: SZÉL JÁNOS munkás, Koronipa. Nemrégen az Üj Szó egyik számában olvastunk egy zászlóról, amit a losonc-apátfalvi munkásság kapott egy moszkvai üzemből 1924-ben. Akkor már előre vetette árnyékát a gazdasági krízis. Lucenecen a legnagyobb gyárat, a Rakkotyai zománcgyárat leépítették, a gácsi posztógyár is megállt és amelyek még mentek, azok is redukált munkáslétszámmal dolgoztak. A bérek is estek, a politikai fronton már vége volt az álhumanizmusnak. A szociáldemokrata párt már akkor eladott minket szörőstöl-bőröstöl a burzsoáziának és hogy szájkosarat tegyenek a prolik szájára, ha jól emlékszem, már a rendtörvényt is megszavazták. Egyedül a mi pártunk, a mi drága Kommunista Pártunk állta a burzsoázia minden oldalról jövő ádáz támadásait. Akkor vagy húsz párt volt az országban, de az mind ellensége volt a dolgozó népnek. Csau. egy volt, amelyik megalkuvás nélkül harcolt értünk, de az az egy, egy volt velünk, az bennünk élt és mi abban éltünk. Ez a párt a kommunisták csehszlovákiai pártja volt. Sokszor már majdnem összeroppantunk a reánk zúdúló csapások alatt. De volt egy hatalmas erőtartalékunk, amelyből győzhetetlen eröt merítettünk. Ez volt a III. Internacionálé és a hatalmas Szovjetúnió. Nem is hívtuk mink azt akkor •Szovjetúniónak, nemzetiségre való tekintet nélkül csak úgy hívtuk — a Szovjethaza. Ez volt a helyzet akkor, amikor egy szombat este azt a parancsot vítték szét a sejtbizalmiak, hogy másnap délelőtt párttaggyülés lesz a Munkásotthonban. A sejtek akkor jól működtek, a párttagok is fegyelmezettek voltak, így a gyűlésen hiány nélkül meg is jeient mindenki. A párt elnöke akkor a közszeretetben álló dr. Here volt. Csupaszív ember volt az örefr, de ha kellett, tudott energikus is lenni. Valami különös volt a levegőben. Elnökünk mindig niosolygos arca most komoly, sőt ünnepélyes volt. Ugyanez látszott a vezetőség többi tagján is. Hiába kérdezősködtünk, csak azt a választ kaptuk, hogy csalt várjunk türelemmel. Akkoriban vagy 150-en voltuna párttagok Luöenecen. A Munkásotthon nagytermében tartottuk a gyűlést. A vezetőség a színpadon foglalt helyet. Az elnök felállt és a teremben csend lett, mondhatnám síri csena és az arcokra kiült a feszült várakozás. Az öreg halkan, meghatottságtól remegő hangon megszólalt: Kedves elvtársak! Ma ünnepelni jöttünk össze. Oly öröm és megtiszteltetés ért bennünket, amihez hasonlóban még nem volt részünk. Lelkes kommunista munkánk híre eljutott messzire, a Szovjethazába, Moszkvába is. A moszkvai Dynamogyár munkásai egy drága, kedves ajándékkal leptek meg minket, hogy alatta folytassuk tovább megalkuvásnélküli harcunkat... íme, itt van! Nem volt az olyan egyszerű vörös zászló. Gyönyörűen kivarrt selyemzászló volt. Elállt szemünkszánk és néztük a gyönyörű zászlót és szemünk az örömtől, a boldogságtól volt könnyes. Hiszen mi akkor egy tenyérnyi kis rongyot is megsimogattunk,, ha tudtuk, hogy a Szovjethazából való. Képzelhetitek, mit éreztünk ennek a gyönyörű holminak a láttán. És talán azért, mert a zászló úgy hasonlított a templomi zászlóhoz, önkéntelenül feltört belőlünk az imádság, remegő könnyes hangon ... FEL, FEL, TI RABJAI A FÖLDNEK... Nincs ilyen himnusz több a viláeon. A szív ettől kettéválik. Minden szeretetével befogadja a testvért, a robotost, de az acél keménységével harcol az elnyomók ellen. Imánkban benne volt szivünk minden szeretete azok iránt, akik küldték nekünk ezt a drága ajándékot. És ekkor csak belesüvit a dalba a vészkiáltás: ITT A RENDŐRSÉG! A boldogságtól átszellemült arcok kőkeménnyé váltak, a zászló felé nyúló simogató kezek acélbunkókká szorultak össze, a könnytől fátyolos szemek elkezdtek szikrázni és a kellemesen csengő ének hogy vált hangorkánná, azt én leírni nem tudom, azt látni kellett. Százötven ember, mint egy acélfal, vetette magát a bejáratok elé és látszott minden arcon, hogy a zászló védelmére kész akár meghalni is. Ez a gondolat élt bennem ls. De csak egy árva civilrendör volt, aki minket megzavart. Ha jól emlékszem, Huszárnak hívták a város Sherlock Holmesét és valami egészen ártatlan ügyben kereste a titkárunkat. Mikor meglátta a sok magából kikelt, ordító arcot, bizonyára nem a legjobban érezhette magát, szerencsére Vojtász Karesi, a titkárunk állt legelöl az ajtónál és így tisztázódott a félreértés, minden nagyobb veszedelem nélkül. A zászló közben eltűnt, gondos kezek máris elrejtették. Nem ütöttük dobra a dolgot, mégis hamarosan megtudták a város és a vidék dolgozói, hogy mit rejtegetünk. Természetesen mindenki ésrett a vágytól, hogy láthassa. Tudtuk, hogy milyen óriási morális értéke lesz annak, ha kellő időben megmutatjuk a tömegeknek. Tisztában voltunk azonban azzal is, hogy a hatóság mindent el fog követni majd, hosry megfosszon bennünket ettől. Bizony, akkor a mi uraink, a csehszlovák kormány nem látott szláv testvért a Szovjetúnióban ,a letádázabb ellensége volt a dolgozók országának. Igy ai-korra kellett halasztani a bemutatót, amikor annak oly védelmet tudunk biztosítani. ameiy tviPT^yifl pzt minden veszélvtKl. Ilven napunk csak e>rv voH és ez ,r"Mnq plí-oío. A 1-lrnr YvnnrU

n' olvpi^v tömeg volt az ünnepi gyűléseinken, l hogy feltétlenül biztonságban lehet' tünk. Így tehát értesítettük a környék dolgozóit, hogy május 1-én, ha elég nagy lesz a tömeg, akkor bemutatjuk a zászlót. Külön fel lett szólítva a vidéki munkásság, hogy megbízható elvtársakat jelöljenek ki védelmi őrségül. Eljött a várva-várt nagy nap és öröm volt nézni a vidékről beözönlö tömegeket. Akkor lehetett látni, hogy a párt tagjain kívül mennyien vannak a falvakban is, akik a kommunista párttól várják a szebb jövőt és mennyien vannak, akik szeretik a Szovjetuniót. Tömegesen jelentkeztek munkások, parasztok vegyesen a zászlóvédelmi alakulatba. Ócska és kevésbé ócska revolverek, csizmaszárba dugott disznóölö kések, kabátújjba dugott ólmosvégü bunkók kerültek elö rejtekükből. És mindenki ajkáról az erős fogadalom, — ne féljetek semmit, megyédjük a zászlónkat. Mert bizony már nemcsak a mienk, losonciaké volt az, hanem mindenkié, az egész nagy családé, meg a rokonságé, a vidék összes dolgozóié. Talán soha sem meneteltünk oly büszkén egy felvonuláson sem, mint akkor és talán sqha nem éreztük oly biztosan, hogy a mi harcunk nem végződhetik mással, mint győzelemmel. Csillogó májusi napsütésben lobogtatta a szél a mi drága kincsünket egy pár felejthetetlen óráig. És mi megfogadtuk akkor, soksokezren, hogy a harcot végig harcoljuk. És mielőtt hosszú időre újra eltűnt volna, újra felzúgott a zászló körül: Fel, fel, ti rabjai a földnek... A mi erőnk kevésnek bizonyult, a Szovjethaza elküldte hós fiait, hogy segítsenek rajtunk. És a mi zászlónk is kiszabadult hosszú rabságából. Üjra fürödhet a napsütésben. És újra táncolhat a szabadságot hirdető szélben. Köszönjük neked drága Szovjethazánk.