Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-10 / 128. szám, szombat

1949 szeptember 10 UJSZ0 3 UJSZÖ Tanácstag lett Hssin-Csen 9 a kolduslány CJárom nemzedéken keresztül sen­• ' kinek sem volt még soha mun­kája Han-Hszin-Csen családjá­ban. Ma Hszin-Csen a megyei tanács tagja: hetven falvat és hatvanezer lelket számláló kerületet vezet. JJjszin-Csent tlzenhatéves korában " szülei feleségül adták egy kis­sé eszelős koldushoz, aki ké­sőbb teljesen megőrült és meghalt. A japánok gyanúsnak találták Hszin­Csen apját, anyját: szegény emberek, akinek nincsen veszteni-valójuk, bl­xonyosan segítik a felszabadító had­sereget. Ügy megverték őket, hogy nem volt iöbbé erejük koldulni és éhenhaltak. • S oha életemben nem volt jó napom — mondotta Hszin-Csen — a koldulás borzasztóan lealázó. Én Inkább napokig nem ettem. * ^Ö^/Vben találkozott Hszin-Csen Itf'VV olyanokkal, akik titokban, a föld alatt, de szívósan küzdöttek a japánok ellen. Ezek így szóltak hozzá: — Hasznos szakmát kell tanulnod; ha az elnyomókat kikergettük. Kíná­nak szüksége lesz olyan emberekre. akik alkotni tudnak. * E zek az emberek segítettek, hogy megtanulhassak szőni, így kezdtem pénzt keresni. — De a legfontosabb az volt, hogy munká­jával emberi méltóságot szerzett ma­gának. • K étszázötvenetet laktak Hszin-Csen falujában A falu japán meg­szállás alá esett és képviselő­testületét, kormányzatát, japánok ne­vezték ki — árulókból. Hszin-Csen, új barátai tanácsára, megszervezte az asszonyokat: ők is fonjanak, szőj­jenek — a falu földalatti titkos népi tanácsa pedig pénzzel segítette őket. Szövőszövetkezetet létesítettek, amely szépen gyarapodott. A faluban élő nők fele résztvett munkájában. ?QAA r e szétzüllött a Japánhad­• S* 4*^ sereg. A falu földalatti tanácsa kezébe vettel a hatalmat. A bábKormányzat még min­dig „elnökölt". De Hszin-Csent a ke­rület székhelyén nyilvánosan kikiál­tották a Munka Hősnőjévé. » E kkor a falu asszonyainak három­negyede már benn volt a szak­szervezetben. Ez teljesen meg­változtatta társadalmi helyzetüket. — Kínában rossz volt lánynak len­ni, de ha egy lány férjhez ment és férje családjában menny lett belő­le, akkor a legelnyomottabb bábbá lett — mondotta Hszin-Csen. — De mióta hasznos munkát végeztek és eltarthatták magúkat, egyszeriben megváltozott a helyzetük Udvariasan bántak velük, hiszen tőlük kértek pénzt és követet a férj családtagjai, az anyós is, akit a legmélyebb tiszte­letben kell tartani. a japánok érezték, • hogy uralmuknak vége. Végső dühükben megöl­ték, elhurcolták a férfilakosság na­gyobbik felét, összesen, ötven férfit hagytak a faluban, beleszámítva a ja­pán ügynököket is. • IW megmaradt egészséges férfiak ** polgárőrséget szerveztek, hogy visszaverjék az ellenséget. A földművelés az öregekre maradt és az asszonyokra. • RJj sfein-Csen szakmát változtatott. •• ö vezette .falujában a nőket kis csoportokba osztotta őket, minden csoporthoz beosztott egy-egy tapasztalt öreget, akik megtanították a nőket a földművelésre. * A z első termés nagyon jó volt. A férfiak megállapították: — Mi mindig azt hittük, hogy a nők nem jók a munkában. De most, először a történelemben, azt esszük, amit az asszonyok termeltek. * E z évben még 4 nő vált a Mun­ka Hősévé s valamennyi asz­szony keményebben dolgozott, mint valaha A nok példája ösztönöz­te a férfiakat: a polgárőrség mellett segítettek a földmunkában és a falu népének még sebesüitszálltásra is fu­totta az erejéből * z asszonyok gyakorlott fö'dmű­vesek lettek s maradt idejük, fonásra, szövésre is. A falu jó­módú lett. a z egész kerület f el­li SJffcfrSJ szabadult. Han-Hszin­Csent választották veze tőül. 0 vezette a földosztást. ost — mondta Hszin-Csen, van földünk, jól táplálkozunk, jól öltözünk s a kormány ad köl­csönt, hogy igásállatokat vehessünk. Jómódúak vagyunk és a kerületünk­ben mindenki éjjel-nappal dolgozik, hogy minél jobbon segítsük a nép­hadsereget, minél előbb jómódban él­hessen egész Kína népe. RJszin-Csen megtanult írni és ol­vásni. Kitűnő szervező. Amikor Hszucsuan elfoglalására ké­szült a néphadsereg, a kormány meg bízta őt, hogy kerületében egy hónap alatt kétszáznegyven mázsa gabonát gyűjtsön be. Kilenc nap alatt meg­volt a kétszáznegyven mázsa gabona. — Ezt népünk nagy lelkesedese tet­te lehetővé — mondotta Hszin-Csen. I gy történt, hogy a volt koldust kerületi kiküldötté választották az első általános kínai kong­resszusra. Ahogy ő maga mondta: — A felszabadult Kínában nem az a fontos, koldus voltál-e, vagy tudós. A társadalomban elfoglalt helyed attól függ, hogy milyen jól szolgáltad ha­zád, néped érdekelt A néphadsereg adott először életemben lehetőséget arra, hogy ember legyen belőlem és nézzétek, hova fejlődtem. Részlet Ke Csung-ünig a ,,Tábortűz ha^ye' c. eüoszából: Ezernyi gyötrelem és tízezernyi nélkülözés után áprilisban végre megadta jogos ör'őkségün" et a világ. Öh, nagy fiak és nagy honleányok! Az út vértől ázik és mi mé~is daloljuk a harci dalt. Amig a búza kalászba s magba szökken, amig a hegyóriásokon tiszta foirásvíz buggyan, gyomrunk tésztával tömjük tele. Zúg a hegység, emel'-edik a hullám, csak súlyos kínok árán tudjátok meg, mily ízes a kenyér és a hús. Fordította: Pócz Olga. cccc... meiffip C-vitamint eszünk! Mit mond etwi az orvos? Nyáron alkalmunk van pótolni a I téli hónapokban nélkülözött vitami- i nokat. így elsősorban a C-vitamint. A C-vitamint a szervezet nem tud­ja előállítani, mint a B 1, K vagy E-vitaminokat, ezért csak táplálék formájában tudjuk felvenni és fe­dezni a napi 80—100 gramm C-vita­minszükségletet. Mit mond erről az orvos? — A C-vitamint a szervezet nem raktározza el hosszú ideig, így nincs értelme, hogy szinte mániákusan csak olyan ételeket együnk, amely­ben C-vitamin van. Általában el­mondhatjuk, hogy nálunk ma már inkább C-vitamin túltelítettséget ta­pasztalhatunk az embereken, mint C-vitamin hiányt. Természetesen ez nem káros. Azt mutatja, hogy az emberek könnye­dtn hozzájuthatnak a C-vitamin­szükségletükhöz. A nap hatásának hosszabb ideig kitett, későn érő gyü­mölcsökben, a pirospaprikában, a friss húsban nagymennyiségű C-vi­tamin van. MUNKARUHAK Bölcsődében, napközi otthonban, bizonyos ipari üze­mekben, háztartásban, üzemi konyhákon, laboratóriumok­ban és a munka számos más helyén hordható ez a három ruha. A munkahelyen is tisztán, rendesen és célszerűen öltözzünk, — ez a cél s ezt akarjuk szolgálni e heti rova­tunkkal. Első ruhánk két részből áll: egy minden célra alkalmas munkaruhából és a ruhát jól védő kötényből, A ruha anyaga: világoskék karton, zefír vagy vászon. Kerek, fek­vő gallérja magasan csukódik; háromnegyedes ujján man­zsetta. A kötény anyaga: sifón, esetleg fehér köper. Elől végig go,.ibolható, két nagy rátett zsebbel. Második ruhánk anyaga: kék-fehér csíkos vászon. Felső­része négyszögletes kivágású, rajta a dísz: négy gomb. Vija hosszú, manzsetiában végződik, könnyen felgyűrhe­tő. Szoknyája alul harangszabású, hogy a munkában a mozgást ne gátolja. Harmadik ruhánk két részből áll: rövidujjú, magas­nyakú pullóverből és rajta kantáros, nadrágos felsőrész­ből, melynek anyaga lehet szürke, barna vagy sötétkék puha, könnyű flanell vagy ballonvászon. Elől zipp-zárral csukódik; két rátett, rágombolható zsebe van; nadrág­szára 3 cm széles bokapántban végződik. Legközelebb: őszi ruhák. Főzzél jobban A Jő konyha nem nélkülözheti se télen, se nyáron a pompás ízt és színt adó paradicsomot, de készít­sünk minél gyakrabban nyersparadi­csom-fogásokat is. Töltött paradicsom: Érett, de ke­ményhúsú paradicsomnak vájjuk ki ügyesen a magházát és töltsük meg a következő töltelékkel: Csibemájat, maradéksültet, vagy sonkát 2 ke­ménytojással együtt daráljunk meg, fűszerezzük meg sóval, borssal, mus­tárral, kis reszelt hagymával és ál­lítsuk össze jó tejfellel. A paradicso­mokat most egy tálra rakjuk és le­öntjük tartármártással, mely olaj nélkül így készül: 3 tojássárgát 3 deci tejfellel összehabarunk és víz­gőzben addig főzünk, míg jól besü­rüsödik, ha kihűlt adunk hozzá. 1 kanál mustárt, kis cukrot, sőt, egy kevés citromlét vagy ecetet. Vizes uborka télire: A friss, hibát­lan uborkákat több vízben jól meg­mossuk és belerakjuk egy mély me­dencébe. Forró vízzel leforrázzuk, le­takarjuk és így hagyjuk, amíg le nem hül. Most leszürjük, leszikkasz­szuk az uborkát és tiszta üvegbe ál­lítjuk jő szorosan egymás mellé. Kö­rülrakjuk tormaszálakkal, tetejére 2 kanál feketa^orsot, 2 babérlevelet és száraz kaprot teszünk. Végül felönt­jük felfojrralt és kihűlt sós vízzel, késhegynyi szalicilt teszünk a tete­jére és lekötözve a kamrába tesz­szük. Egy idő után zavaros lesz, de kitisztul és kitűnő. HÁROM KÍVÁNSÁG Szlovák népmese. Hol volt, hol nem volt, volt egy­szer egy szegény ember. Egész nap csak azon soliajtozott, hogy ö mi­lyen nagyon szegény. Egyszer, amint a két kis sovány tehénkéjével fáért volt az erdőben, megint csak csak elfogja öt a kese­rűség. Egyszerre csak fekete holló száll le elébe és azt mondja: „Ne panaszodj, szegény ember, adj in­kább egy falat ennivalót, szörnyen éhes vagyok." „No és én ugyan mit adhatok neked?" — feleli az ember. „Magamnak sincs harapnivalóm." „Add ide a tehenedet, hadd kapom be." mondja a holló. „No jól van", azt mondja az ember, „ha egy falás­ra bekapod, a tied." Hát a holló azonnyomban bekapta a tehenet. „Jaj Istenem, mit csináljak", kesereg az ember, „kapd be a másikat is, ha az egyiket megetted." Bekapja a holló a másik tehenet is. „Jaj Iste­nem, mit csináljak tehén nélkül, mit ér az életem, egyél meg engem is." „No, téged ugyan nem eszlek megg"., mondja a holló, „hiszen zörögnek a csontjaid. De tudod mit, gyere utá­nam, metfizetem a teheneidet." Ügy ls tett. Mentek keresztül az erdőn, a fák felett repült a holló, a fák alatt haladt az ember. Addig men­tek. mendegéltek, amig egy tisztás­ra értek. A tisztáson állt egy palota, » palota előtt állt egy öregember, ez volt a palota őre. Mikor a sze­geny ember korülnezett, nem latta sehol a hollót. Megkérdezi tőle az öregember, mi járatban van. Elme­séli neki a szegény ember, hogy járt. „Tudod mit," azt mondja neki az öreg, „mindjárt itt lesz a holló, az én gazdám", ha azt kérdi, mit ad­jon a teheneidért, mondd neki: „Mezőn áll a palota, palotában nagy szoba, a szobában asztalka, asztalkán egy kosárka, benne fehér keszkenő, finom fehér zsebkendő, ezt, ezt, ezt, ezt kívánom, csakis ezt." „Aztán miért kívánjam én ezt a zsebkendőt?" kérdezte a szegény ember, „talán bizony egész életem­ban sírjak bele a saját butaságo­mon?" „Javadat akarom", mondta az öreg ember, „ha kezedbe veszed a zsebkendőt, hármat kívánhatsz, mind a három kívánságod teljesülni fog, akármit kívánsz." Az ember megköszönte a taná­csot, erre jött is a holló mindjárt. Megkérdezte a szegény embert, mit kíván a tehenkért, de ő csak a kesz­kenőt kérte a palota asztaláról. Jól van, megkapta a keszkenőt. Alig­hogy beér az erdőbe, mindjárt arra gondol, hogy kipróbálja a csodaken­dőt. „Jaj Istenem, csak egy szem­pillantás alatt otthon lennék!" Hát abban a szempillantásban valóban otthon is termett. „Jaj, Istenem, de félek a feleségemtől, mit fog szólni, hogy nincs meg a két tehén. Bár csak az istállóban lennének!" Hát amint ezt kimondja, bőg is a két tehén az istállóban. Jön a felesége, elmond neki mindent. „Jaj Istenem," „Majd idővel eszünkbe jut valami", mondja az asszony, „most legalább nyugodtan végezhetjük a munkán­kat akármikor rosszul megy a so­runk, jobbra fordíthatjuk, csak ke­zünkbe vesszük a keszkenőt és kí­vánunk magunknak valamit." Ügy is tettek, kimentek a kertbe nyu­ABAMYASZ Reá sohasem süt a nap, Lent dolgozik a föld alatt. Csákánya vájja a szenet, Hogy fűthessenek az emberek. Csak úgy megy hajó, gyár, vonat, Ha megtölti a zsákokat. S hogy villany világítson Itt, ö mécs mellett vakoskodik. Homlokán verejték pereg És nem lát őszt, tavaszt, telet. Neki nincs csillag, nyár, virág, Csak csend, veszély, síri világ. S ha megtelik a csille mind, Elülről kezdheti megint. Mindegy, a földön fönt ml van... Tiszteld a bányászt kis fiam! P. M. mondja, „két kívánságot már elját­szottam. Mi jót kivájunk harmadik­nak?" kérdi a feleségét. „Tudod mit, tegyük el a kendőt a szekrénybe, aztán gondoljunk ki valami okosat." Ügy is lett Betették a szekrénybe a kendőt. godtan kapálni. Egyszerre csak azt mondja az asszony: „Kívánjunk ma­gunknak sok tehenet!" „Ha szorgal­masan dolgozunk saját erőnkből is megszerezhetjük a teheneket, majd idővel eszünkbe jut valami jobb" fe­leli az ember. Ügy is volt, dolgoztak szorgalmasan, szereztek sok földet, legelőt. Egyszerre megint azt mond­ja az asszony: „Kívánjunk magunk­nak egy szép házat, nagy gazdasá­got." „Dolgozzunk csak", mondta az ember, ezt saját erőnkből is meg­szerezhetjük, majd eszünkbe jut en­nél jobb is." Ügy is volt, dolgdztaa. serényen, munkájukkal mindent meg­szereztek, amit szemük, szájuk kí­vánt. Házat, gazdaságot, mindent. Közben felnőttek a gyerekek, meg­szaporodtak az állatok, a két öreg meg annyit dolgozott, hogy nem ér­tek rá kívángatni, megfeledkeztek a kendőről, meg a harmadik kíván­ságról, mindent megszereztek saját erejükből. Fordította: Bíró Ferencé TUDOD-E PJMTftS ... ? ...hogy a XIX-ik század elején dön< tő fontosságú esemény történt. Ek­kor lépett orosz területre Napoleon (1812). Az orosz nép maga ragadott fegyvert, minden katona' kötelezett­ség nélkül és megvédte hazáját. Ez­zel a hősi magatartásával épúgy, mint a mongol támadás idején, meg­mentette Euiópát a teljes leigázástóL Verses fejtörő Nap volt az édesanyám, Hold volt az édesapám, Kerek föld szült engem, A szél táncra tanított, Egy éles vas megvágott. Egy nehéz kő megmorzsolt, Csont és hús meglágyított, Meg is nyomorított Mikor elfogyasztott. Mi az? (Búza.)

Next

/
Thumbnails
Contents