Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-10 / 128. szám, szombat

T949 szeptember 10 UJ M Kína és a Szovjetunió közötti barátság a népből indult ki Pejpingben e héten nyitották meg a Kina-Szovjet baráti társaság elnökészitö bizottságának üléseit. Az előkészítő bizottság főként a megalakítandó összkínai Kina-Szovjet baráti társaság összehívásáról tárgyalt. A megnyitó beszédet az előkészítő bizottság nevében San-Jat-Sen asszony tartotta, aki ezeket mondotta: — Csaknem negyedevszázad telt el azóta, hogy kitűztem az akkor még elérhetetlennek vélt célt, amely ma valóra váll: a Kína:Szovjet baráti társí ság létrejöttét. Nagyon jól emlékszünk még az Októberi forradalom idejére és arra a lelkesedésre, amelylyei ezt a kínai dolgozó nép fogadta. Huszonnégy év telt el, hogy ez az álom nálunk valóra válhat ott. Es ma az országunk megújulási és újjáépítési feladatainak teljesítésénél, az új világ a népi kultúra és a szociális haladás építésének kezdeténél bízhatunk hatalmas szövetségesünkben és barátunkban, a Szovjetúnióban. — Ma végre valóra vál az, amiért 1911-ben síkra szállt a kínai forrada lom. Most már nem lesz többé visszatérés, mert a mai forradalmi vezetőségünk nem fél szemtől szembe nézni az eseményekkel. Es a mai forradalmi vezetőség teljes mértékben megbízhat a kínai népben, hogy teljesíteni fogja forradalmi feladatait. — Kína és a Szovjetúnió közötti barátság alapjaiban fog különbözni az „A paktumtól" és annak a csendesóceáni tuánzatátói. Az „A paktumot" az úgynevezett magas diplomáciái körök alkották meg. amelyben a katonailag és gazdaságilag erősebb államok ráerőszakolják e paktum közbenjöttével akaratukat a gyöngébb államokra. Ennek és az ehhez ha sonló egyezményeknek célja a rombolás és a kizsákmányolás, amint ez a Marshall-tervből is kitűnik, amelv az egyébként el nem adható amerikai fölöslegeket rákényszeríti az európai országokra és lerombolja az európai termelést és ipart, hogy ennek segítségével csökkentse az Egyesült Államokban megindult gazdasági válságot. Kína és a Szovjetúnió között létre jölt barátságot, nem a „magas diplo máciai körök" hozták létre, de ai „alulról" nőtt ki, a nép. között induli meg és a kínai és a szovjet do'gozók együttműködéséből és kölcsönös meg értéséből fakad. Kína és a Szovietúnió k"zött kialakult barátság biztosítja a béke és a demokrácia végleges győzelmét. Együtthaladva minden aka dályt legyőzünk. Ezért kell kimélyíte ni és megerősíteni a Szovietúnió népei és Kína közötti barátságot, hogy csirájában semmisítsük meg a hábo rús uszítók intrikáit — íeiezte be beszédét San-Ja'-Sen a Kina-Szovjet baráti társaság előkészítő bizottságának megnyitó ülésén Pejpingben. Bolgár fasiszták provokációja Törökországban Szeptember 4-én az éjszakai órákban fegyveres támadók a konstantinápolyi bolgár fókonzulátusról két bolgár emigránst akartak elrabolni, akik bejelentették, hogy hazájukba kívánnak visszatérni. A támadók kézigranátokkol és lőfegyverrel voltak felszerelve és emberrablási kísérletükkel csak akkor hagytak fel, amidőn a megtámadot bolgár állampolgárok segélyhívására a főkonzulátus tisztviselői előfutottak. A sikertelen támadás utón a konzulátus kapuja előtt menetkészen álló autóba vágták magukat és gyorsan kereket oldottak. A bolgár főkonzulátus épülete a központban, a város egyik legnagyobb és legforgalmasabb utcájában fekszik, a rendőrfőkapitányság közvetlen közelében. Pontiev főkonzul azonnal a támadás után felkérte rendőrseget, hogy a támadókat vegye őrizetbe s bár a legpontosabb személy leírást adott róluk, a rendőrség „nem tudta" őket elfogni. A bolgár kormány már több ízben figyelmeztette a török kormányt, ne tűrje a törökországi bolgár femigxáns fasiszták provokációit, a_ tiltakozás azonban minden esetben eredménytelen maradt. Június 6-án a bolgár kormány Szófiában az ott akkreditált török követségnek átnyújtotta jegyzékét, amelyre a török kormány mindezideig nem válaszolt. A török, sajtó Bulgáriával szemben oly álláspontra helyezkedett, amely csak támogatja a törökországi fasiszták provokatív tevékenységét. A Törökországba menekült és ott menedékjogot élvező bolgár fasiszták, akik népellenes magatartásuk miatt hagyták el Bulgária földjét, a török sajtóban nyílt támadásokat intéznek Subanov ankarai bolgár követ ellen. A török hivatalos körök a bolgár fasiszták provokáló tetteivel szemben nagyon nagyvonalú jóakarattal viseltetnek, annak ellenére, hogy ezek a hazaáruló, uszító viselkedésükkel a" legérzékenyebben sértik és mérgezik a bolgár-török viszonyt. Hogy a török hivatalok mily elnéző magatartással viseltetnek ezekkel a provokálókkal szemben, arra mi sem jellemző, hogy a bolgár konzulátus ellen intézett támadás rákövetkező napján engedélyt adtak egy körülbelül 100 emberből álló bolgár emigráns csoport felvonulására, amely Kemal Atatürk szobrát koszorúzta meg, miközben ezt az ünnepséget a bolgár nemzet elleni támadásokra használta fel és az ott elhaladó bolgár konzulátusi tisztviselőt megfenyegette. A legutóbbi provokációból és provokációval kapcsolatosan kifejezésre juttatott csendőrségi állásfoglalásból tisztán kitűnik, hogy nem véletlen provokatív merényletről van csak szó, de a török kormány viselkedésének logikus következményéről. A konzulátus megtámadása túlmegy a közönséges diplomáciai incidensek határain, mert egy külföldi állam hivatalos missziója elleni támadásról van szó, amellyel Törökország rendes diplomáciai kapcsolatot tart fenn. A török kormány — állapítja meg a bolgár hivatalos jelentés — felelős ezért a támadásért. Az ügyből kifolyólag a bolgár kormány erélyes tiltakozó jegyzéket nyújtott át követe útján a török kormánynak. Bevint és Crippset füttykoncerttel üdvözölték Amerikában A newyorki kikötőbe befutó | Mauretánia óceánjárót nagyszá mú közönség várta, amely az I Amerikába érkező két angol államférfit „kedves" szeretettel fogadta. A várakozók túlnyomó többsége ugyanis Amerikába kivándorolt írekből tevődött össze, akik azért gyűltek itt egybe, hogy hatalmas tüntetéssel tiltakozzanak az angol kormány ír politikája ellen. A Bevin és Cripps ellenes tüntetésekhez a kikötőmunkások is csatlakoztak, akik megtagadták a két miniszter málháinak kirakását. A kikötőmunkások ezzel kifejezésre akarták juttatni, hogy a leghatározottabban elítélik az angol kormány és főleg Bevin, valamint Cripps munkásellenes politikáját. A brit miniszterek csomagjainak a hajóról való leszállítását végül is a hajó személyzetének kellett elvégeznie. A KORLÁTI KŐBÁNYÁBAN A Filakovótól nern messzefekvő Blhovcen (Balogfalván) szálltain ki a vonalból. A merészen emelkedő hegyek koszorújában elnyúló falu friss érzéseket ébreszt bennem. Az állomás melleit a környező vidék gazdái gabonájukat szolgáltatják be. A hegyoldalak köves szántói itt bizony nem adnak éltet bő kalászoknak. Több helyen látom, hogy a szegény gazdák teheneikkel szántják a rögöt. Kemény itt az élet s kemények az emb2ri\ is, akik a nehezebb viszonyok elleni're is öntudatosak és határozott-i'i teszik magukévá az új szociális célkitűzéseket. — Nekünk mindig sokat kellett dolgoznunk — mondja egy szegény munkásasszony —, de most szivesebben csinálunk mindent, mert látjuk, hogy munkáshazánk a mi. érdekeinKet védi. Nem panaszkodunk, a sorsunk egyre jobban javul. Tudunk már venni is valamit, amit azelőtt nem tehe tünk meg. Mély barna szemében az elégedettség fénye tükröződik. Korláti rszszony, férje, apja és fia a bányában dolgozik. — Oda indulok én is — mondom neki s együtt megyünk ki Korlátra, a kőbányába. A keskenvvágányú kis vasút egyik nagy csilléjébe szállunk Az visz ki Korlátra. Teri néni, a munkásasszóny. mintha a szeméből olvasna, ezt mondja: — Nálunk azt fogjuk be a járomba, amink van. De rövidesen itt is meg alakítják a szövetkezetet, az majd megkönnyíti munkánkat. Korlátra értünk. A községet övező hegyvonulat-magaslatát, mintha valami óriási véső faragta volna le. Hatalmas mé'yedések (álhatók s a tűző napsütésben cgő barnán és mély kcKen izzik a megdolgozolt kőhegy s a völgy mc'yéig lehúzódó hatalmas törmelék és hulladék halmaz, moly nagy forraszként szélesíti ki a megcsorbitott, a falu lakóinak mindennapi keI nyerét biztosító hegyet. Emunkások — újítások... Korlát nagy munkásmozgalmi múlttal rendelkezik. Lakóinak erős küzdelmeket kellett vivniok érdeKoik megvédéséért, az emberi erőt kiuzsorázó tőkések ellen. Ha ez a harc a múltban nem is járt sok eredmúnynyel, mert csendőrszuronyok állták útjukat, ha nyomorban és leigázoitan is éltek, de ez a hosszú időszak megedzette az embereket és most a néés mint Kubinyec Gyula mondja, nincs szükségük felügyelőre. A háborúban az összes gépek tünkremenlek. A 31 gép közül már 10-et üzembe helyeitek s a többit fokozatosan hozzák rendbe. A munkavezető a nagy gépzajban a Kosa teslvé

rekre, az tizem legjobb élmunkásrira mutat. Mielőtt velük beszélnék, Kubinyec Gyula még íe'emLichner és Fekete clm/unkásc-k csoportja az ebédszünet alatt. pi demokrácia, a szocializmus legjobb építői. A falu végén, a hegyoldal tövében húzódnak a nagy gépi mühelyeK. Itt Kubinyec Gyula fogad. 1916 óta dolgozik a bányában. Mint egyszerű kölaiagó kezdte el pályáját s most mint munkavezető mester van itt alkalmazásban. Az egész üzem a maga dolgozóiból neveli ki vezetőit és csak igy alakulhat ki a jó együttműködés és a legszakszerűbben végzett munka. A régi bedolgozott munkaerőknek köszönhető a nagyszerű teljesítmény és a folyamatos munka biztosítása. — A múltban — mondja Kubinyec bácsi — csak arra törekedlek a bányatulajdonosok, hogy minél nagyobb osztalékuk legyen. Számukra nem volt lényeges, hogy az illető munkás fizetéséből meg tud-e élni. Proiit és csak a profit volt a céljuk. A lakásviszonyok a legszörnyűbbek voltak. Két szobában s egy közös konyhában két család szorongott. A legtöbb helyen tizennégyen, tizenhatan éltek így nyomorúságos életüket. — A felszabadulás után ezt az állapotot teljesen felszámoltuk. A lakóhazakat átépítettük, most két újabb tömböt építünk 16 lakásegységgel. A régi kultúrházunkban mozit rendeztünk be„s idén belefogtunk a hatalmas egyemeletes új kultúrház építésébe. Tavaly munkásfürdőt is építettünk. Ezt a munkások saját erejükből napi munkájuk után, mint rohammunkások építették fel. Az anyagi támogatást ,ehhez az üzemi tanács nyújtotta. Az idén pedig a fiatalságunkat sportpályával ajándékoztuk meg. Jól esik ezt hallani, mert látjuk azt, hogy a munkástársadnlom felébredt és fokozatosan saját erejéből építi fel azokat az intézményeket, melyek oly szükségesek az egészségesebb élet biztosításához. Először a hasító-üzemet látogatjuk meg. Itt gép vágzi a kő formálását, kockákra való törését. Valamennyi munkás nagy gyakorlattal rendelkezik líti, hogy a régi rendszerben egy ember itt 8 óra alatt hat-hétszáz Követ dolgozott meg, most ezerkétszázra emelkedett a szám és ezt az akkordrnunka, a szocialista munkaverseny bevezetésével érték el. Kósa Józsel élmunkás, aki harminchét éves és tizethat éve dolgozik itt az üzemben, ezeket mondja: — Jobb most dolgozni. Nyolc órai munkaidő alatt többet és minőségiieg jobbat termelünk, mint azejőtt napi tizetkét óra alatt. Nem a nagyobb kereset miatt, hanem saját érdekünkben tesszük ezt, hogy ezzel bebizonyíthassuk. mi is beilleszkedünk a számunkra oly rég kívánt rendszerbe. Szocialistákhoz méltóan dolgozunk, mert ebben látjuk szebb jövőnket. És keményen kezet szorít. Igazi korláti ember, aki tudja, mit jelent szocialistának lenni. Innen átmegyünk a gépjavító műhelybe, mely nélkül nehezen létezne a kőbánya. Itt Herceg Pali b.ácsi a mester, aki negyvenegy éve dolgozik a vállalatnál. E'mondja, hogy azelőtt a megrongálódott üzemi gépeket mindig a gyárakba küldték javítás végett és hónapok teltek el, amíg azokat visszakapták. Most maguk végzik el rövid időn belül a javításokat és ezzel biztosítják a termelés zavartalan menetét. Herceg bácsi Adamec elvtárssal alyan újításokat vezetett be, melyekkel sikerült fúrógép-kalapácsokat és .stekliket" előállítani, amiket ma egyállalán nem lehet beszerezni. Herceg bácsi még elmondja, hogy új zúzóalkatrészek, feszítőlemezek és acélperselyek sem kaphatók még és hogy i termelés meg ne akadjon, a megrongálódott és a már ócskavasak közé dobott lemezeket és perselyeket forrasztás útján újból üzemképessé teszik. Ezt már négy éve csinálják így és évente ezzel az üzemnek közel 140 ezer koronát takarítanak meg. A vö'gy mélyéből siklóvasúton megyünk fel a meredek hegyre, Kacara László, a KSC üzemi szervezetének elnöke s Vígh Ferenc, az üzemi bizottság elnöke kalauzolnak itl. Először az ötös bányát látogatjuk meg. Az elvtársak elmondják, hogy a dolgozók csoportokban termelnek, mert az eredményes termelésnek ez a legjobban bevált munkamódszere. A legjobb munkacsopot tok közé Fekeíe Sándor és Lichner János csoportja tartozik. Lassan dél lelt. A kőtörők abbahagyják a munkát és a megszokott helyen a fűre lelelepedve kezdik fogyasztani jóétvággyal ebédjüket. A bányákban közben robbantanak s hatalmas porfelleget keltve omlik szét a kemény szikraréleg. Ebédközben elbeszélgetünk. Privácsek János bácsi, a szocialista eszme öreg harcosa, örömmel mondja," hogy végre elérkezett az az idő, mely után annyira áhítoztak. — Ha mi ebből keveset is élünk meg — mondja —, de legalább tudjuk, hogy az utódainknak szebb jövőt biztosítunk. Majd szere.ettel emékezik meg Major Istvánról, vezelő harcos társunkról s visszaemlékezik az 1930-as évre, amikor Korláton a csendőrök szétverték zárt gyűlésüket s néhányukat Major elvtárssal együtt csendőrszuronyok közölt vezettél; el. Már teljesííef ék az ezévi tervet Erő és tudás szükséges a kőfejtés munkájához, lit sokszor az anyag teszi az embert mesterré. A fúrásokon es robbantásokon kívül az összes munkát kézierovel végzik. Es erre büszkék is az itteni dolgozok. Így kerül szóba a gépesített gyári munka is. Az egyik koiejtő jókedvűen megjegyzi, hogy hiába akar az ember sietni, ha a gép nem megy Csupa derűs arcokat látok, a mult borúját és keservét felváltotta a jókedv és az örömteli munka. A fiatalok boldogok, hogy új sportpályájuk van és beszédtárgyuk mindig a futballra terelődik. Most, hogy köztük vagyok, az első, amivel eldicsekszenek, hogy az ezévi munkatervet már augusztus 10 én befejezték. Azóta pedig az ellentervüket teljesítik A szakszervezetek második kongresszusának tiszteletére arra kötelezték magukat, hogy az ellentervet még 15—20 százalékkal túlteljesítik. A szocialista munkatermelés terén a korlatiak ezzel követésre méltó példát mutatnak. Ziman Rudolf megállapítja, menynyire érzik már az életszínvonal emelkedését. Ezelőtt „két ruha telte legénnyé az embert", ahogy mondja, most pedig mindnyájunknak öt-hat öltönye is van. Szteilo Béla elmondja. hogy a múltban szoba-konyhás lakásban 14-en laktak, most pedig négyen vannak egy lakásban. Majd újból Ziman szól közbe s örömmel uíjságolja, hogy az augusztusi tervet 137.5 százalékban teljesítették. — Büszkék vagyunk arra, hogv élmunkások lehetünk! — teszi hozzá még Ziman. Az ebéd után újból hozzákezdenek a munkához. Itt fent kézierövel hasítják a követ, mely sokkal jobb minőségű a géppel hasítottnál. A hetes bányában Együd Béla csoportjával találkozunk. — Mi korlátiak, mindig megálljuk a helyünket — mondja Együd Béla —, soha olyan nagy mennyiségben nem termeltünk, mint most, annak ellenére, hogy ma már naponta csak 8 órát dolgozunk. Szabadok vagyunk és tudjuk kötelességünket, mert csak a többtermeléssel emelhetjük életszínvonalunkat. A munkásság most már nincs megkárosítva, mert bármilyen munkát is végez az ember, mindenki megkapja munkája ellenértékét. Utána elmondják, hogy a mult hónapban Gottwald köztársasági elnökünknek táviratot küldtek, amelyben kötelezték magukat, hogy az ötéves tervet 110 százalékra teljesítik. Ezt a felajánlást a köztársasági elnök táviratban meg is köszönte nekik. Még elnézem a kőfejtőket. Jókedvűen dolgoznak. Napbarnította karjaikon duzzadva feszülnek az izmok. Majd a gömbalakú kőrétegre tekintek. A robbantásoknak s a

z emberi erőnek engedelmeskedő szilárd és megdönthetetlennek hitt kőóriás puha és engedékeny anyagnak tűnik. Szinte érzi az em

Ker. hogy a kő foszlik, mint a jó kalács a „jóétvágyú" erős férfiak kezében. Végre sor kerül a búcsúzásra ts. Nehezen válok meg tö'.ük, oly jól érzem magam köztük. Azzal a tudattal távozom Korlátról, hogy a kőfejtők jó munkát végeznek s az életszínvonaluk emelkedésével úi erőt és lendületet kapott a termelés, mely minden jólétnek egyik főbiztosítéka. (P—i)