Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-08 / 126. szám, csütörtök

3949 szeptember 8 fl csehszlovák-magyar szerződés a proletárnemzetköziség elvének új, nagy diadala - ÜJSZ0 ÜDVÖZLÜNK, BULGÁRIA! Útinapló egy felejthetetlen élményről Vilem Novy, a Rudé Práve főszerkesztője, a cse/isz.ovák nemzetgyűlés külügyi bízott sáyunak elnöke, eivi jelentőségű cikket írt a Csehszlovák Kommunista Párt Svetové Rozhledy című külpolitikai folyóiratának legutóbbi számában Cikkében a löbbi közöli ezeket írja: A szocialista vagy szocializmus fe lé haladó államnak nincsenek es nem is lehetnek támadó céijai. Az ilyen állam nem törekszik idegen területek megszerzésere vagy mas népek leigázasara. Amint a burzsoá külpolílikát a támadás és a háoorú jellemzi, a Szovjetunió és a népi demokráciák külpolitikájának erte.me és célja az államok nyugodt es bekts együttműködése. Ezért idegen a burzsoá nacionalizmus a Szovjetúnió és a népi demokráciák külpolitikaijától. Ezért nincs szükségük ezeknek az országoknak arra, hogy támodó szövetségeket és más országok ellen irányuló egyezményeket kössenek. Ezért nincs szüksége a Szovjetunió és a népi demokráciák diplomáciájának titkossági a. A Szovjetúnió és a népi demokráciák külpolitikája nem titkolja céljait sem saját nepe, sem más nemzetek előtt, sót ellenkezőleg, a legiellíesebb nyilvánosság előtt fejti ki szándékait és céljait, amelyek nincsenek és nem lehetnek elientéiben a dolgozó nép érdekeivel. Természetes, hogy az öntudatos munkásosztály a maga szocialista nemzetköziségével, mint a népek leghaladottabb rétege, a legfontosabb támasza mindazoknak a törekvéseknek, amelyek a béke fenntartására és megszilárdítására, a szabadság és az igazi demokrácia megerősítésére irányulnak. Valamennyi ország munkásosztálya, a tőkéseké is, éppen ezért számíthat a Szovjetunió és a népi demokráciák hatalmas támogatására, viszont a különböző országok munkásosztálya a Szovjetúnió és a népi demokráciák politikájának nemzetközi támaszát jelenti. A proletár nemzetköziségnek' a a külpolitika terén érvényesített elvei azt jelentik, hogy azok az államok, amelyekben a munkásosztály győzött és megszerezte a hatalmat, támogatást nyújtanak az imperializmus ellen harcoló haladó erőknek. Ezek a haladó erök. amelyeket megtalálunk minden országban és minclen földrészen, politikai és erkölcsi támogatást nyújtanak a Szovjetuniónak és népi demokratikus szövetségeseinek. mert a világszabadság bevehetetlen bástyáját jelentő Szovjetunió léte és ereje elválaszthatatlanul összefügg a szocializmus ügyével. Lehetetlen szocialista politikát folytatni a Szovjetúnió szoros szövetsége nélkül, még kevésbé lehetséges ilyen politikát folytatni a Szovjetúnió ellen. Azt, hogy az ilyen álszocialista politika hová vezet, mindennél szemléltetöbben mutatja a mai Jugoszlávia példája. Titóék elárulták a proletárnemzetköziség elveit, polgári nacionalistákká és sovinisztákká váltak és így elvesztették a Szovjetunió, a népi demokráciák és az egész nemzetközi munkásmozgalom rokonszenvét. Tito és társainak vezetése alatt Jugoszlávia mindinkább a nyugati imperialisták uszályába kerül, közönséges burzsoá-köztársasággá változik, ami azt jelenti, hogy a munkásosztályt elnyomják és kizsákmányolják. Az áruló Tito, Gyilasz, Kardeli és Pilade útija elrettentő példa, amely megerősíti a történelmi igazságot, hogy lehetetlen megvalósítani a szocializmust a proletárnemzetköziség elvei. a Szovjetúnió és a népi demokráciák iránti barátság nélkül. Természetes, hogy a Szovjetunió külpolitikája éppen úgy. mint a népi demokráciáké, ez országok népeinek hazafias érzületéből indul ki. Ez a hazafiság azonban semmiképpen sem ellenkezik a proletárnemzetköziség elveivel, mert a szocialista hazafiság nem azonos a burzsoánacionalizmussal, sőt annak éppen az ellenpólusa. A szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgr. magvar, román és albán nép hazafiságának alapja a szeretet saját országa és népe iránt. Ezek a népek j leráz | Elhangzottak Skoiír elvtársnak, a i külföldi rekreációk vezetőjének bú, „„ . .. ... . • csúztató sz>avai és elhelyezkedtünk a k magukro. a Ws es impe- kiilönvona

t f

ülkéíbe

n, hugy megkezdriabsta igat es mind gazdagabba, jöfc csakAe

m negyvenyolcórás u.aakarjak tenni orszagaikat; de ugy,f zásunka

t Bulgá

r™

jel

é%

idmn ha

r. mellett gördült ki hogy ebből a gazdagságból mind-n! Z^-éTéZZsZó Tovább terjed a finn dolgozók sztrájkja Helsinki jelentés szerint a finn dolgozók rendíiletnül harcolnak követeléseik teljesítéséért, általános kömíívessztrájk kezdődött. A kikötőmunkások folytatták a sztrájkot. A fafeldolgozó és élelmiszer ipari dolgozók száma állandóan emelkedik. Áz élelmiszeriparban további üzemek dolgozol csatlakoztak a sztrájkhoz. dolgozó részesüljön. Ez a szocialista hazafiság egyúttal azt a szilárd elhatározást is jelenti, hogy megvédjék a nép vívmányait minden veszede.emmel szemben. Népünkben éppen úgy, mint a Szovjetúnió. Lengyelország, Bulgária és Jugoszlávia népeiben erősen él a szláv együvétartozás érzése. De mikor került ez az érzés előtérbe? Csak akkor, amikor a szlávság a munkásosztály harcainak eredményeképpen megszabadult reakciós terheitől, amikor a- szláv államokban gyözött a nép és amikor ezek az országok ha vonatunk a bratislavai állomásról, csehországi, morvaországi és szlovákiai dolgozók együttes örömmel integettünk a városnak, hiszen tizennégynapos gyönyörű rekreáció vár ránk a Fekete tenger partján az egész évi fárasztó, de sikeres munka után. Útitársaim kremnicai bányászok, °mi kellemes meglepetés volt számomra, tudom, sok érdekeset hallok majd tőlük utazásunk során. Ebben nem vs csalódtam, mert az elvtársak öntudatos, nyílteszű, haladószellemű, ércbevéshető bányászfigurák, akik ladókká és népi demokratikusakká' tudják, miért dolgoznak és egyjorvá.tak. A szláv barátság szempontjából tehát nem a faji rokonság volt a fő, hanem a szocialista eszmei tartalom. Erről tanúskodik az js, hogy a Titoklikk árulása után a Szovjetúnió, Csehszlovákia, Lengyelország és Bulgária viszonya a jugoszláv kormányhoz megváltozott, tekintet nélkül a fennálló vérrokonságra. Ezzel szemben a nemszláv románokhoz és magyarokhoz a barátság, testvériség és szövetség erős szálai fűznek bennünket. mert ezekkel a népekkel egy arcvonalon küzdünk, közösek az érdekeink, barátaink és ellenségeink. Vizsgáljuk csak meg közelebbről viszonyunkat Magyarországgal. Tudjuk, hogy az uralkodó osztályok bűnéből évszázadokon át ellentétek voltak népeink és Magyarország között. Évszázadokon át ellenségként éltünk egymás mellett. A polgári tormán értékelik a népi demokrácia és a munkásság erőkifejtéseit a szocialista jobb jövőért. Amint vonatunk sebesen rohan célunk felé, táruló lélekkel hallgatom a beszélgetést és büszke érzés fog el. hogy ezek között az emberek közölt lehetek. Látom, hogyan fogadják magukba az új élményeket, élesszemű kritikus megjegyzésekkel kísérve azokat, Már Magyarország területén haladunk. Néhányan n"gy igyekezettel szedik össze magyar tudományukat és beszélgetni kezdenek az állomásokon a lakossággal, amit a kölcsönös jóindulat meg is könnyít számukra. Este kilenc órakor felcsillannak a távolból Budapest lámpái is. Sajnos, Kőbánya házaitól eltekintve nem láthatjuk közelebbről, pedig az utasok nagyrésze még soha nem látta a magyar fővárost. Román földön Re.ggelre már Romániában ébredünk, Erdély földje tárul elénk érdekességeivel. A határállomás, Curtici után Aradon áll meg vonatunk. A .nyitott ablakon át magyar szó üti m4g fülemet és valóban, a szomszédos fülke ablakából valaki egy napsütötte, értelmes arcú munkásemberrt;l beszélget. Megszólítom és kérdésvmre készséggel válaszolja, hogy Szabó Józsefnek hívják, aradi lakos és a forradalomról elnevezett „November 7" szesz- és élesztőgyárban dolgozik. Magyar nemzetiségű és 'mint mondja, a népi demokratikus Romániában úgy ő, mint minden becsületes elvtárs, teljes jogegyenlőséget élvez. Az aratási és cséplési munkálatoknál többnyire magyar munténelemtudomány „hagyományosnak"'! kásokat alkalmaztak, akik a legújabb nevezte ezt a

z ellenségeskedést. Af rendelet szerint már nem természettökés rend állandóságából kiindul*! u ,„ - . , • •• történelemtudós el sem tudta kér^-j be

n' hWnem penz

b°

n kaptak kl J

a~ zelni, hogy lényeges változás követ-f randóságukat. Szabó József a mezőkezzék be a csehek, szlovákok 4sí gazdasági szindikátus vezetője a curmagyarok viszonyában. Mégis, an^i-j kor a népi demokrácia mind nálun.k,j D 'i ' I i ,, mind Magyarországon győzött, ezrt af DaratSaQOS IT)OSOly mindenütt. . . „hagyományt" felszámoltuk. Ac;jeh-| sz'.ovák és a magyar munkásosztály' Kilométereket haladunk és alig a proletár nemzetköziség szellemétőli látni embert. Nagyritkán tűnik csak á'hatva. évszázados ellenségeskedést f

e

l egy-egy földműves vagy falusi után igen rövid idö alatt tudatárai asszony, amint a tűző nap ellen óriáébredt, hogy érdekei közösek. f si szalmakalapokkal felfegyverkezve A munkásosztály szocialista nem-! békésen és egyenletesen haladnak « zetközisége, amely mindkét onszágj mezők keskeny mesgyéin. Főleg az külpolitikájában kifejezésre jut,meg-j asszonyokat bámuljuk, akik kosaraivalósította azt a csodát, ameljifei ré-í kat a fejükön viszik olyan biztonsággebben a polgári politikusok legha-j gal. mintha oda lennének ragasztva. ladóbb rétege sem tartott lehetséges-f Fáradhatatlanul állunk az ablaknek. Ennek eredményeképpen meg-j nál és szomjas szemmel isszuk m"változott az egész Dunavölgy politi-j gunkba az érdekes látnivalókat. Az kai arculata. A régi ellenségeskedés? óriási síkságon, jókora emelkedésen helyét a barátság foglalta el Cseh-* hirtelen festői várrom bukkan elénk. Szlovákia és Magyarország között, ? Ta'álgattuk, miféle vár lehet, de csak nincs többé rés, amelybe benyomul"! akkor tudjuk meg, mikor befutothatna az imperializmus ék» a két f tunk az állomásra, ahol Déva felírás ország és a szocializmus kárára. A| ékeskedett. A h

:res D

Ava vára tecsehszlovák-magvar barátsági, együtt-i kintett le hát ránk a magasból. / működési és kölcsönös segéÁynvujtá-? ablakhoz tóduló munkásoknak és biítici járásban, ő irányította a cséplést munkálatokat is, azonkívül politikai és kultúrnevelői munkásságot is fejt ki. A forgalmista indulást jelez, el kell tehát búcsúznom Szabó József elvtárstól, aki baráti kézfogásához még hozzáteszi, hogy az öszszes magyar nemzetiségű mezőgazdasági munkások nevében szeretettel üdvözli az Új Szó olvasótáborát és munkatársait. Vonatunk tovább szeli Románia földjét. Ablakából kevés falut és várost, de annál több, szinte végeláthatatlan termőföldet, kukoricát és hihetetlen mennyiségű gyümölcsöt, főleg szilvát látunk. A fák ágai valósággal roskadoznak, földig hajolnak a gazdag termés alatt. A hatalmas síkságon hazai barátunk, a Duna kísé' minket hűség°sen !7« ejyegy kanyarodónál el is tűnik szemünk elől, újra előbukkan, hogy sárgás vizéről visszaverje ránk a korareggeli napsugarakat. si szerződés a proletár nemzetközi-? nyászoknak rögtön elmeséltem Köség elvének új, nagy diadala, a szo-f mives Kelemen történetét, amit igacialista diplomácia nagv győzelme a

z; zán érdeklődéssel hallgattak végig. imperialista áskálódások felett. f Hálatelt szívvel intettem búcsút a szép várromnak, hiszen nem is sejtettem, hogy egyszer alkalmam lesz ilyen közelről látni a gyönyörű ballada színhelyét. Kisebb át.omásokon többnyire munkásemberek és földművesek a dogálnak türelmesen furcsa, hegyestetejű szalmakalapjaikban szekereik mellett. Ez még mind Erdélyhez tartozik és a lakosság nagyrésze jól beszél magyarul. Szép szal románegyenruhás katona beszélget itt mellettünk tiszta magyarsággal, egészséges fogsora vidáman fel-felcsillan, miközben hosszasan integet távolodó vonatunk után. Az egyik kremnicai. bányász elvtárs megjegyzi, mennyire mások most az emberek. Jószívvel és barátsággal vannak irántunk, az arcokról eltűnt a gyűlölködő, idegenkedő, bizalmatlan kifejezés, ami azelőtt elszigeteite egymástól a szomszédos testvérnépeket. Ki ne értené meg. legyen akár cseh, akár magyar, akár roHazautazott a magyar nyomdászipar küldöttsége A magyar nvomdászifcar küldöttsége szeptember 4-én. vasárnap bebefejezte csehszlovákiai, tanulmányútját, amelyet a Csehszlovák Nyomdaüzemek nemzeti vállalata, a prágai központi igazgatósíig és a szlovák nyomdaipar üzemeinek kumulatív nemzeti igazgatóisiága rendezett a tájékoztaíásügyi minisztérium, a megbízotti hivatal és a CsehszlovákMagyar Egyesülettel együttműködve . A Magyarország és Csehszlovákia között létrejött barátsági szerződés megkötése után most megvalósul a baráti együttműködés és ennek egyik bizonyítéka a magyar nyomdász- és papíripar küldötteintek itteni látogatása, akik 10 napos tanulmányútra érkeztek ide a csereakció keretében Rövid időn belül a c/sehszlovák nyomdaipar küldöttsége, látogat el Magyarországra, hogy ott tanulmányozza a magyar nyomdaipar szervezetét és újító módszereit. A magyar küldíjttség ittartózkodása alatt megtekintette a legnagyobb cseh és szlovák üzemeket. Prágában a Svoboda pártnyomdát és a Melantrich nyomdáját, Stzlovákiában a bratislavai Pravdát, a „Grafia" nyomdát, Túrócszentmártonban a Neografiát, amelyről komoly elismeréssel nyilatkoztak. Topábbá megnézték a rózsahegyi papír- és celulloid gyárat. A küldöttség tagjai dicsérően nyilatkoztak a fejlett technikáról és a J magasszínvonalú termelésről, a munka megszervezéséről és az üzemeinkben fennálló szpeiális intézményekről. A küldöttek őszinte örömüket I nyomda- és kiadóvállalat részéről fejezték ki a szívélyes fogadtatás fe- Major és Veres igazgató elvtársak, lett, amelyben Csehszlovákiában ré-1 A. Vajda és dr Zvonár tájékdztaszesültek. tásügyi megbízotti hivatal részéről, A magyar nyomdászküldöttség hosszabb tanulmányúton volt nálunk. Vasárnap délután a bratislavai várban gyűltek össze szívélyes beszélgetésre a magyar és csehszlovák nyomdaipar dolgozói. Ez a találkozó ugyancsak hozzájárult a kölcsönös baráti kapcsolatok és az együttműködés megszilárdításához. Jelen volt a prágai csehszlovák nyomdaüzemek küldöttsége, Horák főigazgatóval az élen. továbbá Pevny igazgató, a szlovákiai nyomdaipar kiküldöttei, élükön Labuda elnökükkel, a Pravda a Párt központja részéről pedig Novy elvtárs és Vándor elvrtárs, a magyar fűkonzul. Az államosított papíripar részéről Kozmár igazgató elvtárs. A magyar kiküldöttek a délutáni nemzetközi gyorsvonattal hagyták el fővárosunkat. Horák, Pevny, Veres, Benovits igazgató elvtársak és Labuda. a nyomdászipar elnöke egészen a határig kísérték a vendégeket. __. mán, mit jelent a barátságos mosoly, a szívélyes integetés és az állomásépületek körül, a vasútépítésnél dolgozó kormos, izzadt munkásöklök magasbalendülő köszöntése? Hosszú utazásunk állandóan visszatérő jelensége ez, úgy érezzük, mintha kérges ökölerdő középén haladnánk, melynek minden fája, minden bokra biztonságos menedéket jelent annak, aki rájuk bízza magát. Várna és a „tenger" Ez a

z érzés méginkább megerősödött, ahogy Bulgária területére ért vonatunk. Kétnapos utazásunk utolsó hajnalán értük el a bolgár határt. A kukoricaföldek hatalmas négyszögeit most már aranyszínű napraforgóerdők tarkítják. A lakosság is egy csapásra egészen más képet nyújt. Markáns arcuk többnyire magán viseli a bolgár faj jellegzetes vonásait. A falvak népe ősi szokásaihoz híven öltözködik, az öregebb bolgárok még ebben a forró nyárban sem teszik le báránybekecseiket és sapkáikat. A szalmakalapok divatja itt is dívik, de főleg asszonyok és kisgyermekek viselik. N"gy derültséget okoznak közöttünk a bolgárok kedvelt szamárfogatai és általában a sok békésen legelésző, vagy bámészan álldogáló csacsi. > Felcsukló ordítozásuk egyelőre még szokatlan és ezért nagyon mulatságos számunkra. Lassan letelik utazásunk utolsó szakasza is. Türelmetlenül állunk már az ablaknál, hol az egyik, hol a másik oldalra lesve, mikor tűnik fel végre Várna és a „tenger"! És egyszer ez a pillanat is elérkezett. Befutottunk Várnába, ahol az állomáson női ifjúmunkás énekkar, szívélyes üdvözlőbeszédek és sok-sok virág fogadott minket, csehszlovákiai dolgozókat. Elhagyhattuk hát végre kétnapos vonatfogságunkat és várakozásteljesen szálltunk fel az óriási autóbuszokra, hogy Várnából Szent Konstantinba, útunk végállomására jussunk. Útközben mutatott a távolba bolgár kísérőnk és egykedvű, természetes hangon mondta: „Moré" — tenger! Feldobbanó szívvel figyeltem a kéz irányában és valóban, a kanyarodóban ott hullámzott, zsongott a Fekete tenger egy kék darabkája, egybeolvadva a horizonttal és sejtetve a végtelenséget. A gyönyörű látvány minden utast felpezsdített, de én éreztem, az igazi találkozás még nem ez! Csak amikor már ott álltunk a parton és hallgattuk a hullámok ropogását, sistergését a sziklák törésében, vagy amikor a szelíd óriás magába fogadta a part forró homokjától és a sziporkázó napfénytől szomjas munkástesteket, akkor éreztük igazában, milyen csodaszép ajándékot kaptunk hazánktól és szakszervezetünktől. Mert mindez most már a miénk, senki el nem veheti, nem kisebbítheti az élmény nagyságát. Eljöttünk ide, Szent Konstantinba, mi bányászok, ipari munkások és értelmiségi dolgozók megérdemelt pihenőre, hogy kalászba szökkenjen lelkünkben az elvetett mag, az a hit, hogy értünk, proletárokért van és munkánkért hálás nékünk a népi demokrácia. Ezt a hitet erősítették meg bennünk Simovics elvtársnak, Csehszlovákia bulgáriai konzuljának szavai is, amelyeket érkezésünk másodnapján intézett hozzánk. Olyan szívélyesen üdvözölte főleg élmunkásokból álló rekreációs csoportunkat, hogy mindannyiunkban erős, nagy érzések támadtak, néma ígéretek a jövő iránt. Simovics elvtárs ismertette velünk Bulgária természeti és politikai körülményeit, szeretetünkbe ajánlotta a bolgár népet, amely minket valóban a testvériség legodaadóbb készségével fogadott mindenütt. Szeretettel, hálatelt szívvel emlékezünk mindannyian a bulgáriai tizennégy napra. Köszönjük a sok gyönyörű élményt, a tengert, a napfényt. de főleg áz őszinte, lelkes, baráti fogadtatást. Üdvözlünk, Bulgária; Pócz Olga, í