Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-25 / 141. szám, vasárnap

„Bányász vagyok - kí több nálam?" Miközben a Komszomol művészeit várjuk a bratisiavai főpályaudvaron, aranygombos, feketesiíjtásos egyenruha ötlik szemünkbe. Közelebb lépünk és látjuk már a jelvényt is a hajtókán: keresztbenfekvő két, csillogó kis kalapács. Gyorsan ismeretséget kötünk a csinos egyenruha viselőjével, akit Dirbák Jánosnak hívnak, 14 éves fiatalember és Poltárból való, a losonci járásból. A DuchcOv melletti Osekre utazik, ott lakik most a „K. H. Borovsky" bányász-tanoncotthonban. Bányásztanonc, amint lejtettük. — Hogy kerültél olyan mesztzire, pajtás? — Unokanővéremnél voltam látogatóban és a bányászélet úgy megtetszett, hogy ott maradtam. — Hát a szüleid ebbe beleegyeztek? — Eleinte féltettek, de aztán beleegyeztek ők is, hiszen lakás-ellátáson kívül hatszáz koronát és kétszer 50 Kcs zsebpénzt kapok. A tanidő két év. Jánostól egyébként azt is megtudjuk, hogy földműves családból származik és három polgárija van. Igen, Dirbák Jancsi már csak idősebb társai elbeszéléseiből értesülhet azokról az állapotokról, amikor a bányásziiiasnak az első évben 10, a másodikban 20, a harmadikban pedig 30 koronát dobtak oda hetenként és a sorsa három esztendő letelte után a leggyakrabban további inaskodás vagy — munkanélküliség volt. — Ha kedvem van hozzá és jó az előmenetelem, bányamérnök lehetek. — Persze, nem bántad meg, hogy ezt a pályát választottad? — Nem — feleli. — És azt hiszem, a többiek sem. Sőt, egyre többen jelentkeznek, úgyhogy az internátushoz most új épületet kellett emelni, hogy helyet kaphassanak az új jelentkezők. Elbeszéli a tanoncok hétköznapját: a hétből négy napon át dolgoznak, két napot tanulással töltenek el, míg a vasárnapjuk szabad. — Nem is tudok szebb hivatást elképzelni... — mondja elégedetten. Ilyen fiúkra, ilyen férfiakra gondolt Zápotocky miniszterelnök, amikor kiadta a bányászok harcos jelszavát: Bányász vagyok — ki több nálam? — Zdar Boh! Szerencse fel! Búcsút veszünk Dirbák Jánostól, de még sokáig emlékezünk büszkén csillogó szemére és erős, bátor kézszorítására. Turi Mária. A hallás csodái Még a legélesebb hallású ember is elcsodálkozik, . ha megtudja, hogy a földben harminc-negyven centiméter mélyen élő giliszta meghallja, ha madár sétál felette. A fa ágán üldögélő madarak meghallják, ha jó pár lépésnyire bogár mászik az ágon. Szerencse, hoy a ml hallásunk nem olyan éles, mert különben megbolondulnánk, olyan lármás volna a világ körülöttünk. A sza&adsátyíát Nem bárány ő és nem is farkas: védi az emberek jussát. Repülő alszik hóna alatt, csukott ujjai katjusák. Elődeink még őt dajkálták, most pedig ő dajkál minket. Ezen a fakadó tavaszon jól kinyitja szemeinket. Vál'.ára kap, hogy messze lássunk, aztán megint földre tesz, hogy építsük, mit messze látunk, legyen az mindig közelebb. Már nélküle én nem élhetnék, nem élhet ez a sok munkás, A tardi traktort rozsda enné meg, dolgos kézből a kalapács, Tóth Pistáéból, Csiszáréból kiesne fényét elveszítve s a gyárak összetört szemekkel néznének sötét semmibe. F. Nagy László. ÜZENETEK Többeknek: A CSM funkcionáriusainak lapja a „Pracovny program" a Smena-kiadóhivatalban rendelhető meg, Bratislava, Jelenia ul. 2. CSM helyi csoport, TerbeXovce. Leveleteket átadtuk a Csemadok-nak, amely kívánságtoknak szívesen eleget tesz. Megküldik a magyar színdarabokat, Kérünk beszámolót eddigi munkátokról és terveitekről. NEM ÍZLIK Irta: Somogyi Pál. Szereplők: Truman, Churchill, Titkárnő. — Szín: Truman szobája Titkárnő (belép): Mister Truman, valami ügynök keresi ... Truman: Ügynök? Miféle ügynök? Titkárnő: Azt mondja, mindenféle játékszerei meg bazáráruja van ... Truman: Én nem bánom . . nézzük azt a vigécet... hívja be. Titkárnő: Yes (Kiszól.) Hello! Jöjjön csak be Micsoda mulatságos kis kövér alak, na jöjjön csak, jöjjön ... Churchill: Helló miszter izé, Winston Churchill vagyok. Kereskedő. Truman: Na, Churchill, aztán mutassa, miféle holmijai vannak? Churchill: Mindenféle, kéremszépen, mi érdekelné? Van borotvaszappan, rágógumi, zsebtükör, bűvészkártya ... Truman: Bűvészkártya? Churchill: Yes, Miszter, egy kis kézügyesség dolga az egész. Truman: Nos, mit gondol, vegyek egy paklit? Titkárnő: Azt hiszem, miszter Truman, ön nem elég ügyes ehhez, önnek mindig belelátnak a lapjaiba... valami mást... Churchill: Itt van kérem a bűvös tárca. Elnyeli a pénzt. Truman: Ez nem érdekes, Sir Churchill, az én kollégáim ezt a mutatványt már régóta művelik ... Churchill: Kérem, — tetszik talán a legújab típusú bumeráng. Csang-Kai-Sek arcképével . .. Truman: Nem kell... Valami vidámabbat... Churchill: Itt van kérem, robbanó szivar. Beugrató tréfa. Truman: Ahá, aha, sz kezd érdekelni, miféle robbanótárgya van? .Churchill: Van kérem durranó ceruza, robbanó kockacukor, kiságyú. Truman: Remek, remek ember, honnan vette ezeket? Churchill: Ezek kérem régi német játékok még. Truman: Ez az, látja, ezek kellenek nekem Ilyeneket mi is gyártani akarunk. Titkárnő: Miszter Truman, ezek német szellemi javak. Truman: Ugyan, Darling, már régen átvettük tőlük. No, mije van még, Sir Churchill? Churchill: Itt van kérem kedvenc játékom, ez a kis brftt oroszlán. Kulcsra jár, fel keji húzni és sír. Tetszik látni? (X játék nyávog.) Truman: Nagyon kedves. Titkárnő: De harapni nem tud. Churchill: Nem tud kérem, csak sír. Olcsón odaadom Truman: Megveszem. Ilyea játéka több nincs? Churchill: Nekem csak ez van, Sir, de néhány kollegámnak van más. Tetszik ismerni talán, a Blumnak, a De Gasperinek, ők is eladják szivevesen önnek. De még mutathatok mást, Sir, itt vannak például papendekli ételek. Nem lehet enni belőle. Truman: Hehe, pompás. A Marshall-terv számára nagyobb megrendelést eszközlünk belőle Mi van még? Churchill: Tessék, kérem, álarcok ... Truman: Demokrata álar-c van? Titkárnő: Ugyan, miszter Truman, az északatlanti szövetség előtt még jól állt "volna, de most már minek? Truman: Igaza van, nem kell. Az ott mi, az ott. .. Churchill: Az kérem műbajusz. Kefebajusz. Truman: Az is kell, Sir, olyat adjon. Meg fogom lepni vele az ismerősöket... (Felteszi a Hitler-bajuszt.) Titkárnő: Ezt se ajánlom, mister Truman. Ezen senki se fog meglepődni. Churchill: Akkor talán ajánlanám ezt a pipát. .. Truman: Nem valami tréfa? Churchill: Nem, Sir, próbálja meg, a legkitűnőbb márka... Truman: Na, mutassa csak, itt a dohány (rágyújt), egy kis tüzet... úgy, áááh (szívja), kicsit erős íze van. Nagyon csípős ... (egyre rosszabbul lesz). Megfájdult a fejem ... szédülök ... megbocsát, egész rosszul vagyok .. . Churchill: (zavarban): Bocsánat, Sir, nem értem, a legjobb pipám volt Magam is megkóstolom (rágyújt). Tényleg nagyon erős . .. (kicsit szívja, aztán rosszul lesz) nemcsak erős, de ... a gyomrom .. . jaj, ah, kisasszony, darling, nézze meg, mi lehet ezzel a pipával. Mindketten rosszul vagyunk tőle. TitkárnS: Mutassa csak, Sir, áhá, látom már, tudja, mister Churchill, miért lettek rosszul tőle? Mert ez béke-pipal Függöny.