Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-25 / 141. szám, vasárnap

Partizán Induló Szegé István szöveg* A je- qcs föld ti a - hé o-lói ók-bnk* i

f'' 1 J i s i /• J m í i . kel iul-uo he-gift-ke^ mártó- lünk, fj,|

'J J t

> l i jZH \ l t> ; frpmjr: 14li_X_í_tjL.I r- j; ^ ,, / I • * i C xci-ncL fil-ht' M hod-st-rt^ gtV. Egyesült az albániai ifjúság Albánia két ifjúsági szervezete, az „Albán Népi Fiatalság" És a „Kommunista Ifjúság Szövetsége" e napokban egységes szerveeztbe, „Albánia Dolgozó Irjúságának Szövetségébe" tömörült. Az alakuló értenezleten több baráti ország ifjúságának kéyviselője, többek között N. Mihajlov, a Komszomol főtitkára köszöntötte az új szövetséget, aki a szovjet fiatalság nevében vörös zászlót ajándékozott az albán fiataloknak. Komszomol-iijak Bratislavában Értékes vendégei voltak szerdán a bratislavai fiatalságnak: csehországi fellépéseik után ide is eljöttek a Komszomol művészei, hogy bemutassák tudásukat, amellyel a Világifjúsági Találkozó kultúi versenyében az első díjat nyerték. A szovjet fiatalokat a főpályaudvaron E Sykora, a CSM alelnöke, Vacek polgármestei, valamint a Tájékoztatásügyi Megb'zotti Hivatal és a Szovjetharátok Szövetségének képviselői fogadták. A Komszomol-estén az ifjúság odlyan ünneplést rendezett a szereplőknek, amihez hasonlót a bratislavai Nemzeti Színház még alig látott. MIT JÁTSSZUNK? Ml VÁLTOZOTT. A játékosok körben ülnek, közepén a játékmester áll, aki megkéri társait, jól figyeljék meg, majd körbe forog, hogy minden oldalról alaposan megnézhessék. Ha mindenki jól megnézte és már senki sem kéri hogy meghosszabbítsák a vizsgálódási időt, a játékmester kimegy és külsején néhány változtatást tesz Ezeket a változtatásokat felírja, majd visszajön a körbe. A játékosok egy darob papírra felírják az általuk szeolvassák s az nyer, aki mindenkinek kész a jegyzéke, öszszeolvas^ák és az nyer aki minden változást feljegyzett. A' következő játékban ő lesz a játékmester. MEGFIGYELŐ JÁTÉK. Ezt a játékot a városban vagy kiránduláson menetközben is •ehet játszani A játék igen egyszerű, de amellett alkalmas arra, hogy megfigyelőképességeteket növelje Ha csoportosan mentek valahova, jegyezzetek meg mindent, amit útközben — mondjuk egy óra leforgása alatt — láttok Amikcr azután valahol megáHtok pihenni a látékvezető kérdéseket tesz fel: hány kutat láttatok hánv autót, milyen színű házak voltak az utca jobboldalán, milyen volt az utca kövezete stb. A játékot, ha többen vagytok, versenyszerűen is megrendezhetitek. Több kisebb csoportra oszolva versenyezhettek. meIvik csoport figyp'te meg he fyesebben a látottakat? Alekszej Szurkov: Só/a A zsúptetőkre dér szemergett, hólepel ült a messzi tájra, egy lány állt a bitófa mellett, halhatatlan világú fáklya. A vérpad szegletén a strázsa. Bilincs Qsördül Egy asszony feisir ... Készülődnek az akasztásra. Bakó kezén a gyermek-mártír. Mezítláb áll, kíntól meredten, félholtan, vad ütlegtől véres, s emelt fővel rettenhetetlen szót vág a hóhérok fejéhez. Am emberi jajon-bajon túl, a drága tájon messze zsongva, a lány fülébe tisztán kondul a győzelem arany-harangja. Kínját a szív könnyűvé mosta. Jósors várta, — cudar halált lát. A lét-nemlét határán most a harcba hívja sok-sok barátját. Hurok fonódhatsz bár szorosra, üt majd a nagy győlemi óra, s iszony örvényét veri vissza hóhérek holt szem-golyója. Hazádat szolgáltad te lányka, nem féltél poklot, ördögöt te, hitednek olthatalan lángja néped szivében ég örökr e L. N. TOLSZTOJ: Sok föld kell-e És egyszerre azt látja Pahom, hogy a paraszt se volt már, hanem maga az ördög, szarvas, patái ördög. Az ördög hahotázott és előtte egy ember feküdt fehér ingben és mezítláb. Pahom erösebben odanézett: micsoda ember lehet? És látta, hogy halott ember és senki más, mint ő sajátmaga. Erre Pahom megrémült és felébredt. S így szólt magában: — Micsoda furcsa álmai vannak néha az embernek! Na de ideje, hogy induljak a földemet kimérni ... Fölkerekedtek hát, kimentek a pusztába, ott a baszkirok letelepedtek egy kis dombon, hogy ott várják be majd a visszatérő Pahomot. Az elöljáró letette a földre börkucsmáját: — Ez lesz a jel. Innét indulsz és ide térsz. Ami földet bejársz ma, az a tied! Pahom szeme égett a kapzsi vágytól: csupa jó, füves talaj volt, sima, mint a selyem, fekete, mint a mák, a mélyedéseiben mindenféle fü nőtt, az embernek mellig ért. Előkotorta hát Pahom zsebéből az ezer rubelt, rátette a sapkára, kis kenyereszacskót dugott a keblébe, ásót vetett vállára, elköszönt a jókedvű baszkiroktól, nekifohászkodott és elindult a földszerző útnak. Ment. mendegélt, se túl sebesen, se túl lassan és kedvtelve nézegette köröskörül a Sáncokat viliink ma és árkokat, Legyőzve éhet és havat, Harcolunk ml meg nem állunk, Dalunk száll az ég alatt. az embernek? nagy földet: no, ez mind az övé lesz! Egyre sebesebb iramot vett és időnként jeleket ásott útközben. Később már nem látszott a domb az emberekkel és igen kezdett tűzni a nap. Pahom izzadni kezdett és levetette az ingét. — Még kevés a föld, nincs is dél, mehetek tovább! — mormogta és folytatta útját. Délre már olyan fáradt lett, hogy levetette csizmáját is. Később leült pár percre, megette kenyerét és szeretett volna egyet szundítani, hogy kicsit pihenjen, de sajnálta az időt rá. — Majd holnap pihenhetek, most gyerünk, minél tovább érek, annál több lesz a földem. És ment tovább rendületlenül. De már sokkal-sokkal lassabban. Aztán tántorgott a kimerültségtől. Ekkor befordult és megpróbált visszakerülni a reggel elhagyott kiindulóponthoz. Már zihált a melle és tilzelt az agya. Lába csupa seb volt és alig vonszolta magát. A nap kezdett lehanvatlani és a reggeli dombot még nem látta feltűnni sehol. Eltévedt volna ? — Tán mégis hibáztam és túlsók földet vettem magamnak? Sietni kell, a nap nem vár, elvesztek mindent, ha nem érkezem meg napnyugta előtt. Csak ne jöjjek későn! Pahom nagy erőfeszítéssel megy tovább és meg is szapoMint vihar és mint az áradat. Zúdulunk, miként a fergeteg, Rohamunkkal meghódítjuk Mind a földet és hegyet rázza lépteit. Megy, megy, de már minden összefolyik a szemei előtt. Tántorog ide-oda. eldob inget, csizmát, mindent, csak az ásót tartja meg, hogy rátám aszkodhassék. — Ó, jaj, — mondja ijedten | — igenis kapzsi voltam, elrontottam az egész dolgot, nem érek oda vissza napnyugta előtt!... Csak meg ne haljak az erőlködéstől!... Fél a haláltól, de megállni már nem tud. Végre meglátja a dombot a távolban. Ettől mégegyszer összeszedi utolsó erejét és szaladni kezd. Szalad, szalad, már hallja a baszkirok ösztökélő kiabálását, látja az elöljárót, amint ül és nevettében a hasát fogja és látja a nap utolsó sugarait is. Pahom az álmára gondol és jéggé fagy a szíve: — Most sok földem van, de élhetek-e rajta? Tönkre tettem magamat! ... Ezeket mormogja félig eszméletlenül, amint felvánszorog a dombra és végre lerogy a földre, a jelnek kitett süveg mellé. Szájából megindul a vérpatak és szeme örök álomra zárul. Ott hal meg a célnál. — Sok földet szerzett! — mondták a baszkirok és sírt ástak Pahomnak, éppen olyan hosszút, mint az a darab föld volt, amit a testével, tetötőltalpig betakart — három rőfnyit — és elföldelték. Végre elég földje volt a kapzsi Pahom gazdának. (Oroszból átdolgozta P. M.) Rongyosak vagyunk ma és éhesek, Elindulunk és jelt adunk. Holnap zúgják óceánok Diadalmas új dalunk.