Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-24 / 140. szám, szombat

1949 szeptember 417' UJSZ0 Emlékszám, amikor édesanyám kiszedte a barnára sült kenyeret a kemencéből, kérges tenyerét vízbe mártotta és nedves kézzel mosta meg a kenyér domborodó, gömbölyű arcát, mint a kisgyerekét, mielőtt aludni tért. Mint a dolgos proletárasszonyok keze általában, anyám keze is szürkésbarna volt és híven a szagára is emlékszem, kicsit kenyér, kicsit krumpliszaga volt és amikor érdes, nedves tenyere végigsimított arcunkon, rejtélyes módon megnyugodtunk és sírásra görbült arcunk kisimult. Valahogy újjászülettünk és megtisztultunk e kérges és érdes kéz érintésétől. Ez a kéz otthonunk proletárbirodalmában a hatalmat birtokolta, minden mozdulata a parancs és a varázs erejével hatott. Mozdulatai nyomán fontos és nélkülözhetetlen események történtek, ha kezébe vette a fakanalat, akkor ez annyit jelentett, hogy az ebéd pontos időre elkészül, a seprő, a mosó- és súrolókefe is mindig jelentős eredményeket hozott magával. És anyám keze megszakítás nélkül, fáradhatatlanul működött és titokban, a munka heves lendületében, foltozás ás kenyérsütés közben minden második évben gyereket szült. Soha előre be nem jelentette nekünk, MINDENNAPI KENYERÜNK elő. Ma, amikor a népi demokrácia saját erejéből odáig jutott, hogy felszabadította számunkra a kenyeret és jegy nélkül szeghetjük meg ezután munkánk gyümölcsét, elkerülhetetlen, hogy anyámra ne gondoljak. A JEDLA-gyárbsn Anyám hűséges tekintete kísért engem, amikor átléptem a Jedlagyár küszöbét és a lisztesarcú, serényen sürgölődő munkások közé kerültem, akik arról gondoskodnak munkájukkal, hogy reggelre pontosan az asztalunkra kerüljön a friss zsemlye vagy a kenyércipó. Hatalmas terem ez, ahol mindennapi kenyerünk készül. Az egyik munkás a liszteszsákokat bontogatja és szórja egymásután a terem sarkában tátongó tölcsérbe a lisztet. A liszt innen villanyerővel az óriási szitába kerül, onnan pedig két hatalmas tartályba. A tartályból hatalmas kondérba kerül az átszitált liszt a kovásszal, amit aztán egy acélkar A két kemence, aliol a kenyér és a sütemény ropogósra sol. hogy kapunk egy új testvérkét, mindig a testvérke nyivákoló hangja jelentette be ittlétét és kész, változhatatlan tények elé állított bennünket. És anyám keze újra mosta a gyerek arcát, mint a kenyér arcát a kemence előtt. Igy ment ez évekig, a ház megtelt gyerekarcokkal és a kemencéből szedte ki számukra a barnára sült mindennapi kenyeret. Arról sző sem lehetett, hogy pékkenyeret együnk, mert az drága volt nekünk, rejtélyes összeköttetéséi révén faluról szerezte be a lisztmenynyiséget és előre megállapított terv szerint szerdán este szitálta a teknőbe a lisztet és készítette a kovászt, majd csütötökön a kora hajnali órákban hozzáfogott a dagasztáshoz. Ezt a müveletet szertartással végezte, először alaposan megmosta a kezeit, majd az óriási teknő mellé odaállította a langyos vízzel telt fazekat és fokozatosan öntögette a vizet, aszerint, amennyit a tészta elbírt. A hajnali csöndben különös hangokat hallatott a tészta, az anyag ellenállt anyám erőfeszítö mozdulatainak. Anyám karja könyökig gázolt a nyögő, cuppanó tésztában, homlokán verejtékcsöppek gyöngyöztek a mindennapi kenyerünkért való vívódásban. A küzdelem természetesen mindig az anyám győzelmével végződött. Nagyon csöndesen és nagyon elszántan végezte a kenyérsütés feladatát. Céltudatosan és komolyan dolgozott, csak amikor délelőtt tíz óra tájban kiszedte a kész kenyereket és megmosta őket, hogy fényt kapjanak, akkor enyhült meg kissé felelősségteljes arca. Az ő arca is fénylett altkor és barna színe kissé a kenyerek színéhez volt hasonlatos. És végül, amikor mind a kenyerek párologtak, egy pillanatra lisztes kék kötényére rakta kidolgozott kezeit és elégedetten nézte munkája eredményét. A párolgó kenyerek között úgy ült, mint egy varázslónő, aki összpontosított figyelemmel a jövőbe tekint. Így volt ez kérem, a jövőbe tekintett, a csütörtöki kenyeret félrerakta, azt csak hétfőn lehetett megszegni, addig a régi kenyérrel kellett táplálkoznunk. Hétfőig ért a kenyér a polcon, mert a friss kenyér árt a gyomornak. Igy küzdött az anyám az ötlettel és tapintattal egy egész úri demokráciával és ezer és ezer proletáranya küzdött így gyerekneveléssel és kenyérgondozással, hogy elviselhetővé tegyék számunkra az életet A talajt a népi demokráciák számára ezeknek sz anyáknak hősies küzdelme készítette tíz percig, megszakítás nélkül addig forgat és gyúr, amíg a tészta elveszti vizes fényét, egyszínűvé válik és nem tapad többé. A meggyúrt kenyértészta 20 percnyi pihenés után egy gépbe kerül, amelyben mérleg van elhelyezve és amikor eléri a kenyér súlyát, automatikusan elvágja. A gép nyílásánál ott áll a munkás, a megmért tésztadarabot gyorsan elkapja, kenyeret formál belőle és elhelyezi az elkészített polcokra. Egyébként minden gépnél őrző szellemként ott áll a munkás és éber mozdulatokkal gyorsan teljesíti a feladatát. A gyúrókondérnál a munkás hatalmas késsel van felszerelve éa a forgó 403 kg súlyú tésztába fürge mozdulatokkal mélyen belehasít, nehogy a gyorsan dagadó tészta kilépjen a kondérből. A zsemlyét, a kiflit, a szendvicskenyeret ugyancsak itt készitik, gépek mérik és hasítják a fehér tésztát megfelelő súlyú darabokra, hogy aztán a kerekekkel felszerelt polcokra helyezzék azokat és továbbítsák a gőzkamrába és onnan a kemencébe. A kemence vöröses izzása úgy érleli a sápadt, vértelen kenyér- és süteménytésztákat, mint a nap sugarai a gyümölcsöt. Csak természetesen jóval gyorsabban. Ez a kép itt nem az én fejemben született. Hlucik János 26 éves munkavezető mondja ezt nekem némi büszkeséggel és rajongással, amikor mellémszegődik a kemence előtt és együtt nézzük, amint kiszedik a ropogósra sült zsemlyéket és kifliket. A sütőmester nedves kézzel még egy utolsót simít a kész művön, hogy fényt kapjon, ragyogjon és hogy a munkáskéz lágy áldásával hirdesse a munka diadalát. A munka diadalát és a dolgozó jelentőségét semmi sem hirdetheti oly kézenfekvően és magátólértetödően, mint éppen a kenyér, tápanyagunk forrása, alfája és ómegája. A magtól kezdve, amikor a felszántott és megtrágyázott föld méhébe vetik és amikor kalásszá érik és betakarítják a termést, majd amikor a megsokszorosodott mag a fényes malomhengerekbe kerül, a kenyér kalandos útjának minden állomásán, amíg érett formájában a kemencéből kiszedik, mindenütt a munkáskéz áldása várja és kíséri. Hrusovszky József a kiflisodrógép előtt a következő felvilágosítást adja magáról és munkájáról. 34 éves, nős, szakmájában 15 éve dolgozik. Munkájával nagyon megvan elégedve. Nemrégen rekreáción volt Pöstyénben és onnan kipihenve tért viszsza és zavartalanul folytathatja munkáját. Amikor azt kértem tőle, vájjon ezelőtt is élvezte a pihenésnek ezt a módját, habozás nélkül válaszol: — Ezelőtt erre nem volt lehetőségem, mert attól tartottam, ha komolyan veszem szabadságomat és pihenni magyek, elvesztem az állásomat. Bizonytalanságban és félelemben éltem, a munka nem adta meg nekem azt a biztonságot, amit ma lépten-nyomon érzek. Ma nem fenyeget engem a munkanélküliség réme, senki sem hajszol, munkahelyemen otthon érzem magam. Ma senki sem mer ordítani, emberi módon bánnak velem és én embernek is érzem magam. Munkámat zavartalanabbul és eredményesebben végezhetem el. Ha valami nem tetszik nekünk, munkásoknak, akkor jelentjük az üzemi tanácsnak és ha bebizonyosodik, hogy tiltakozásunk megokolt, azonnal orvoslásban részesülünk. Bosko Sándor ugyancsak a süteménygépnél dolgozik és a JedlaUzemben kiváló szakembernek és becsületes dolgozónak tartják. Nős, 27 éves és két gyermek apja. ö az első véltásnál dolgozik, este tíztől reggel hatig. A munkabeosztásnak ez az ideje csakis erre a hétre érvénves. Bosko a következőket közli velem: — Becsületesen végzem el mun kámat, mint mindenki, aki munkáját komolyan veszi. Különösen ügyelek a gép tisztaságára és karbantartá sára. mert a legcsekélyebb zavar is akadályozná az üzem munkáját. Itt az üzemben bennünket munkásokat nemcsak a munka, hanem a munkamód is összeköt és egybetart. Egyik kéz kiegészíti a másik munkáskéz munkáját és íey kapjuk meg a munka eredményét. A magam részéről a munka után is szeretném összetartani munkástársaim&t, most például sporttéren működöm. A boxolósportot vezetem és már van egy 15 tagú csoportunk. A sportot más téren is kl lehetne szélesíteni, sajnos, üzemünkben kevés a fiatal erő. Bosko ezután így folytatja: — A mai népi demokratikus munkarendszer és a múltbeli munkarendszer között főkép abban látom a különbséget, hogy a múltban hajszoltak bennünket, ennek a hajszának személyes éle volt és sértette a munkás önérzetét. Az volt az indítóoka, hogy a tulajdonos többet akart keresni. Ma azonban, amikor élmunkára serkentenek bennünket, ez j csak növeli önérzetünket, mert az I élmunkával megerősítjük és megszilárditjuk népi demokráciánkat. Készül a piskófa A kenyérrel együtt a kétszersült, a keksz, a szárított tészta, a piskóta is [elszabadul. A gyerekek és betegek számára ez óriási jelentőséggel bír. A tojás és cukor a habverő gépekbe kerül, utána lisztet szórnak e habarékba, majd átszűrik a laza sárga pépet egy szitán, nehgoy egy darabka tojáshéj vagy lisztcsomó maradjon benne. E kényes anyagot aztán egy újabb géptartályba öntik. A tartály a á kerülnek a zsíros piskótaformák, egy-egy nyomásra a formák megtelnek piskótaanyaggal, ezeket meghintik porcukorral és egy kis pihenő után a lánckemencébe kerülnek. A lánckemence állandó mozgásban van, az egyik oldalon a mozgó lemezekre rárakják a megtelt pléhformákat és a kemence másik oldalán kissé megviselten és sápadtan kikerülnek a leheletfinom, kész piskóták. Ozorák Miháiy cukrászmester, 1935 óta dolgozik itt, munkabeosztásával megvan elégedve és a rábízott munkaerőkre sem panaszkodik. Vidáman a következőket mondja: Mindenki pontosan elvégzi feladatát és nyugodtan állíthatom, hogy a munkaerkölcs nálunk az üzemben oly magas fokon áll, hogy ezt másutt nem tapasztaitam. Ezt a fegyelmezettséget azok a' munkások teremtették meg, akik szeretiK a munkájukat és igyekvésükkel úgyszólván példát teremtettek. Senki sem akar mögöttük elmaradni, mert ez bizonyos szégyenérzetet jelentene és sértené munkásönérzetét. Ilyen példátadó munkás például Vojtech János is. Kevés szót válthatok vele, mert nagyon el van foglalva. Ar.nyi sikerül megtudnom tőle, hogy munkáját szívesen végzi, 45 óta tagja a Pártnak és most készül nősülni. Kissé pirul még, amikor erről beszél, de látni rajta, hogy a házasság feladatát is szívesen elvégzi. Safarik József, az üzemtanács elnöke most az expedícióba visz. Mint kiváló erőt bemutatja Csík Júliát, aki az expedíció munkáját vezeti. Csík Júlia azt mondja, hogy nagyon örül annak, hogy a sütemény minden fajtája felszabadul, így legalább megszaporodik a munkája és megmutathatja ő is, hogy mit képes kifejteni. Azt állítja, hogy a munka tartalmat ad az ember életének, mert veit elősegítjük önmagunk és mások jólétét. Szebb feladatot az ember nem tűzhet maga elé. Egyébként, teszi hozzá végül, idén ktt hetet töltöttem Tátralomnicon és az az óhajom, az a becsületes kívánságjm, ho^y minél több dolgozónak legyen része ilyen szabadságban mint nekem volt. Az üzemtanács elnöke, Safarik József még arra hívja fel a figyelmemet, hogv okvetlen beszélnem kell Hasicka Ágnes és Ag Mnrt.it élmunkásnőkkel, akik 100 százalékkal haladják túl A normát. Mindketten kekszet csomagolnak finom celofánpapírba. A norma 35 csomag óránként, ők 70-et csomagolnak. Ágnes 20 éves, nagyon fiatalka és szemérmes, alig lehet belője egy szót kihúzni, Margit az valamivel idősebb és beszédesebb. Ag Margit a galáutakörnyéki Tallósból származik. Miután elvégezte a népiskolát, abbahagyta a tanulást. Szülei földművesek és tizen vannak testvérek, úgyhugy nem volt lehetősége a további tanuláshoz, holott neki határozottan kedve lett volna tanulmányai folytatásához Munkáját azért szereti, inert megkeresi vele a kenyeiét, szaha^ ember és nincs senkire ráutalva. Biztosan áll a lábán, tudja, hogy nem lesz munkanélküli^ és bizalommal viseltetik mindazok iránt, akik ezt a biztonságot megteremtették számára. Kopper János igazgató az új kényé ről Arra a kérdésre, hogy a szabad kenyér milyen változásokat idéz elő a Jedla-iizemben, Kopper igazgató a következőkben foglalja össze válaszát: — Október I-tőI az egységes rozskenyér sütésére tér át az üzem, ami köztársaságunk egész területére kötelező lesz. Orvosi megállapítás szerint ugyanis a rozslisztből készült kenyér a legegészségesebb. Igy például meglett állapítva hogy azon a vidéken, ahol rozskenyérrel táplálkoznak, a lakosság fogazata sokkal egészségesebb, mint nálunk Szlovákiában avagy Magyarországon. Itt megkell jegyeznem, hogy cseh területen már régebben van bevezetve a tiszta rozskenyér. A kormányrendelet érteimében — folytatja Kopper igazgató — a rozsőrlés 80 százalékból áttértek a 75 százalékra. Ezáltal a rozsliszt természetesen javul. A rozskenyér egyedüli hátránya az, hogy frissen nem ehető, viszont az az előnye, hogy frisseségét, rugalmasságát tovább őrzi meg mint a fehér és a kevert lisztből készült kenyér. ROH a szoc. gondozó megbízotti hivatallal megállapodott abban, hogy a nemzeti vállalatoknál engedélyezi a három váltást, mert a kenyérről, közélelmezésről van szó. Az éjjeli munka természetesen minden munkásra váltakozva esik. A kenyérrel együtt — mondja tovább Koppej — felszabadul a keksz, a tészta, a kétszersült. A szükséges nyersanyag készenlétben van, a gyártási munkálatok zavartalanul folynak és a fogyasztó szükséglete szerint vásárolhat. Ez az intézkedés azt bizonyítja, hogy gazdasági rendszerünk egyre fejlődőben van egyre erősödik és szilárdul Mi az ötéves terv alapján dolgozunk és 1950-re például anynyi liszt feldolgozását vállaltuk, amelylyel elláthatjuk Bratislava és vidékét kenyérrel. A közélelmezési megbízotti hivatallal megállapodtunk a cukrászsütemény gyártásával is, amely azt a célt szolgálja, hogy a fogyasztó olcsóbban jusson hozzá. — A munkálatok állandóan folyamatban vannak — fejezi be Kopper igazgató. A Fleischhacker-pékstget A Jedla-gyár mézeskalácskunyhója, amely a prágai kiállításon díszoklevelet nyert. Egyébként — teszi hozzá az igazgató — a kenyér felszabadulása révén rengeteg munkától is megszabadulnak. A jegyek számontartása és ragasztása rengeteg időt vett igénybe. Ettől eltekintve október 1 tői-szabad verseny indul meg a kenyérsütődék között. Tudniillik az az üzem fogja eladni a legtöbb kenyeret, amely a legjobban fog sütni. A munka tehát új lendületet kap. Gyökeres változást jelent az is, hogy az üzemünk most már szünet nélkül három váltásban dolgozik. Eddig az éjjeli munka tilos volt, mert a magánüzemekben alaposan kihasználták a tanoncokat. Sem éjjel, sem nappal nem volt ezeknek nyugtuk. Most azonban a renováltuk és nagyobbítottuk, két új kemencét állítottunk be és kapacitása ma felveszi a versenyt a Jedla központi üzemével. 1950-re tervbe van véve egy új gyár építése, amely 100 százalékosan gépesítve lesz. Arra a kérdésre, hogv hogy áll a tanonckérdés, Kopper igazgató azt válaszolja, hogy ei is rövidesen kedvező megoldást nyer Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a gyárak nem tarthattak tanoncot. Most azonban egy tanoncotthonnal ezt a kérdést is gyökei esen megoldják. Ezzel a megnyugtató ígérettel távozunk abból a gyárból, amely a mindennapi kenyeret szállítja nekünk naponta. Szabó Béla. A példás közlekedés hete Szeptember 26-án kezdődik a példás közlekedés hete, melynek feladata a balesetek megakadályozása és a közönség fegyelmezése a közlekedési útvonalakon és utcákon. Az RCS autóklub, mely ebben az akcióban teljes erejével résztvesz, plakátokat és röplapokat ad ki, melyeken a helyes közlekedést ismertetik. A példás közlekedés hetével még nem fejeződik be ez az akció, mii vei mindnyájunk érdeke, hogy a szerencsétlenségek és balesetek száma csökkenjen. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az elmúlt évben a balesetek száma 14.000 volt, ebből 1000 ember meghalt. »