Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-22 / 138. szám, csütörtök

1949 szeptember 401' UJSZ0 Rajk gyűlölte a munkásosztályt és megakadályozta minden eszközzel, hogy munkásszármazású egyének a belügyminisztériumban felelős állás­ba kerüljenek. Megtöltötte a belügyet horthysta csendőr és rendőr síb. ele­mekkel, mert tudta, hogy ezek a fel­forgató tevékenységben készseges eszközei lesznek. Fischer Gyula, az elnöki osztály ve­zetője, 1944-ben a német megszállás idején egy munkásszázad parancsno­noka volt, a városi osztály Zilahy László kezében volt, aki Rajk letar­tóztatásával egyidejűleg Párizsba szökött. Elnök: Ra.ikkal kapcsolatban nv­lyen jugoszláv kémi'eiadatokat ka­pott? Vsdászat úm alatí A követktző tanú dr. Tarisznyás Györgyi tanárnő. Elnök: Beszéljen arról, hogy ön Mrazovics követtel hogyan ismerke­dett meg? Tarisznyás: 1948 januárjában egy vadászaton, amelyet Klein Amál földbirtokos területén tartottak. Elnök: ön ez ismeretség kötése után a budapesti jugoszláv követsé­gen is tett látogatásokat? Tarisznyás: Igen. Elnök: 1948 szeptemberében Mra­zovics kérte önt, hogy tegyen egy va­dászatot ismét lehetővé? Tarisznyás: 1948 szeptemberében, mikor az iskolából hazajöttem, ta­lálkoztam Mrazoviccsal. Arra kért, beszéljek Kleinnal, hogy tegye lehe­tővé, hogy néhány barátjával lejö­hessen vadászni. Mivel Klein éppen itt volt és egy vendéglőben időzött, odavezettem Mrazovicsot és ott meg beszélték a vadászatot. Mrazovics ar­ra kért, hogy én is kísérjem el a va­dászatra. Ezt megígértem. Elnök: Mondja el, hogy az úgyne­vezett vadászat hogyan volt megszer­vezve? K.vel énkezett oda Mrazo­vics? Tarisznyás: A legközelebbi napok­ban Klein kiment a „Mávaut" meg­állóhoz, ott várakozott egy homokfu­tó két lóval Mrazovicsra. Félóra múl­va feltűnt Mrazovics autója, amely­ből egy másik férfivel szállt ki. A rendörségen megtudtam, hogy az il­lető Rajk. Akkor nem ismertem. Fel­üliünk a kocsira és elindultunk. A pusztán leszálltunk, Klein a kocsin maradt és megmutatta a tábori csősz­kunyhót. Mrazovics és társa maguk­hoz vették a vadászpuskát és elin­dultak. E^nök: Ezen a vadászaton Mrazo­vics és Rajk hogyan viselkedtek? Tarisznyás: Mikor a csőszkunynó­hoz értünk, ott már egy férfi várt. Mrazovics arra kért, hogy maradiak a kunyhóban és készítsek uzsonnát. Az idegeneket nem mutatta be. Az­tán a kunyhó előtt fel-alá sétálva beszélgettek. Az ismeretlen férfi va­lami szláv nyelven beszélt, a zöld lodenkabátos, aki Mrazoviccsal érke­zett, magyarul beszélt. Távolabb ál­lott két másik férfi vadászpuskával. Mikor közelebb jöttek, megértettem néhány szót beszélgetésükből. Mra­Cseresnyés: Feladatom volt, hogy tudaköljam ki Rajk hűségét Jugo­szlávia iránt Meggyőződtem róla, hogy Rajk Tito híve, gyűlölettel be­szél a magyar kormány egyes sze­mélyeiről, különösen kifogásolta azt, hogy a magyar kormány a magyar politika Intézését elsősorban Rákosi, Farkas és Gerőre bízza, holott ő van hivatva arra, hogy az ország sorsát vezesse. Elnök: ön többször beszélt Csacsi­novicsról. Hogyan értékelte ez Rajk személyét? Cseresnyés: 1947-ben Csacsinovics azt mondta, hogy Rajk az a magyar po'itikus, akire a jugoszláv kormány a legnagyobb várakozással tekint. Rajkra ők biztosan számítanak. nemzetárulás zovics a zt mondta például, hogy cse­lekedni kell. Rákosi és Farkas nevét is említették. Hosszú beszélgetés után bejöttek és meguzsonnáztak. Mra­zovics lát a, hogy kedvetlen vagyok, hozzám fordult és velem beszélgetett. Az'.án visszafelé indultunk a kocsi­hoz. Az ismeretlen két kísérőjével együtt indu t el. Mikor a kocsihoz értünk, meg :s mondtam Mrázovlcs­nak, hogy ugy érzem, nem akart va­dászni. Felesleges volt engem magá­val hoznia, mert nem vadászni akart, hanem más célja volt. Erre Mrazo­vics azt mondta, hofey annyi megbe­szélnivalójuk volt, hogy a vadászat­ról teljesen megfeledkeztek. A kocsi visszavitt a szekszárdi útra, Ea.jkék beühek az autóba. Mrazovics lelkem­re kötötte, hogy senkinek se szóljak e találkozásról. Elnök: (odahívja Tarisznyáit és felmutat neki egy fényképet): Felis­meri ezen a fényképen azt a sze­mélyt. aki a csőszkunyhónál várt? Tarisznyás: Igen, felismerem. Elnök: Megállapítom, hogy ez a kép Rankovlcs fényképe. Ezután Klein Amál kihallgatására kei ül sor. Elnök: Mondja el, mit tud azi úgyne­vezett vadászatról? Klein Antal: Természetesnek tar­tottam, hogy Mrazovics nálam kíván vadászni. Gondoltam azt is, hogy az én vadászterületemen azért szeretne vadászni, mert vadakban bővelkedő terület. Értettem azt is, hoe'y koc-it kért, mert a dűlőúton autóval iárni igen nehéz. Megértettem azt is, hogy arra kért, hogy magam hajtsak, rnert inkognitóban akart maradni. Mikor aztán leszálltak és aránylag rövid idő múlva visszajöttek va­dászzsákmány nélkül, kezdett ne­kem a dolog gyanús lenni. Azt a zöldkabátos, feketeszemüveges fér­fit sem mutatta be nekem, legalább is nem érthető módim, tehát nem tudtam, hogy az kicsoda. Gyanús­sá vált azután az, hogy eljönnek vadászni, de az egész nem tart to­vább, mint két és félóráig. Gyanús volt az is, hogy visszajönnek zsákmány nélkül. Mindez kétségte­lenül gyanússá vált, de kényes dolog volt megkérdeznem, hogy tulajdon­képpen mi volt itt. Gátlás nélkül érdfék el a katonai államtitkokat is Ezután az elnök Német Dezsőt szó­lítja tanúkihallgatásra. Elnök: Mondja el, mikor és milyen önt a jugoszláv hírszerző szervekhez önta jugoszláv hírszerző szervekhez és a jugoszláv hírszerzők közül kik­kel állott kapcsolatban? Német: 1945 őszén a honvédelmi minisztériumban megismerkedtem Pálffyval. Meggyőződtem arról, hogy mindketten soviniszták vagyunk és ellenségei a népi demokratikus rend­szernek. Azonos politikai nézeteink következtében kölcsönös jóviszony fejlődött ki köztünk és ennek követ­kezményeként 1946 őszén Pálffy se­gítségével én lettem a határőrség ve­zérkar: főnöke. Pálffy vo't a főpa­rancsnok. Ettől kezdve viszonyunk még szorosabbá vált. Egymás előtt nem titkoltuk a népi demokráciával szemben való ellenséges érzésünket. 1946 végén vagy 47 elején Pálffy magához hivatott és közölte velem, hegy kémkapcsolatban áll Brankov Lázárral, aki az ö javaslata alapján velem is fel akarja venni a kapcso­latot. Pálffy utasított, hogy Brankovot részletesen informáljam mindenről a határrendörséggel kapcsolatban. .Megjegyezte, hogy a kapcsolat fel­vitelére azért szemelt ki. mert tud­ja, hogy én soviniszta vagyok és ennek következtében a demokrati­kus rendszer ellensége. A kapcsolat felvételének szükségét azzal indo­kolta meg, hogy fontos az, hogy Brankov a jö«é'Í>en a határrendőr­sécre vonatkozó adatokat, ne kerii­löúton. Pálffyn keresztül, hanem közvetlenül tőlem kapja meg. A javaslatba beleegveztem és két­három nap múlva felkerestem Bran­kovot irodájában, öt ekkor ismer­tem meg. Brankov Pálffyra való hi­vatkozással fogadott és közölte, hogy már várt rám. Először politikai kér­désekről kezdett beszélgetni. Az volt az érzésem, arról akar meggyőződni, hogy milyen a politikai beállítottsá­gom. Utána rátért a kettőnk közt lé­tesítendő kémkapcsolat részleteinek megbeszélésére, arra, hogy hogyan fogom én az általa kért kémadatokat hozzá eljuttatni. Abban állapodtunk meg, hogy az adatokat minden eset­ben magam, személyesen fogom hozzá elvinni, előzetes telefónmegbeszélés alapján. Brankov megjegyezte, hogy a továbbiakban Pálffyhoz is fog for­dulni híranyagért, de akkor is nekem kell a kért részletadatokat hozzá el­vinni. Elnök: milyen katonai államtitko­kat továbbított ön a jugoszláv szer­veknek? Német: Mindenekelőtt a határva­dászok szervezésének kérdéseit, lét­szám, fegyverzet, va; amint a zászló­aljaknak és századoknak létszáma, állomáshelye, a parancsnokok névso­ra, politikai jellemzésük. Mindezeket az adatokat én mindig kiadtam neki. Ezenkívül a jugoszláv magyar ha­tárra vonatkozólag azt az utasítást adta, hogy itt a lehető legkisebb lét­számú alakulatokat tartsuk, hogy a jugoszláv hírszerzők által kiépített illegális forgalom minél több helyen, minél kevesebb zavarral lebonyolítha­tó legyen. A jugoszláv hírszerzők még utasí­tást adtak a román és csehszlovák határra vo­natkozólag is, amellyel kapcsolatban az volt az utasításom, hogy ott olyan tevékenységet folytassunk, amelynek következtében a határ­sávban levő lakosság közt elége­detlenség, nyugtalanság és demo­krácia ellenes hangulat keletkezzék, valamint, hogy ennek következté­ben a szomszédos országok poli­tikai viszonya megromoljon. Legfőképpen azonban a szovjet ha­tárra vonatkozólag hangsúlyozta, hogy állapítsuk meg ezen a határon azokat a pontokat, amelyek a szovjet határőrség részéről gyengébben van­nak ellenőrizve és alkalmasak arra, hogy ott a jugoszláv hírszerzők, ben­deristák, fasiszták és egyéb szovjet­e'lenes hírszerző szervek átküldeni t's áthozni tudjanak anyagot. Nemcsak az volt a feladatunk, hogv ezeket fel­derítsem, hanem az is, hogy a közle­kedést arra előkészítsem. Elnök: Mikor 194<uh­n Moszkvába kérült katonai attasénrk, kapott ön Pálffy tói valami speciális feladatokat? fóoszkva is az áruló kémek vadászterületévé váiik Német: 1948 május elején Pálífy magához hivatott és közö.te , velem, hogy a jugoszláv hírszerző szervek utasítására keresztül viszi, hogy en­gem küldjenek ki Moszkvába katonai attasénak. Megjegyezte, hogy a ju­goszlávok meg vannsk elégedve ténykedésemmel és azzal küld ki, ho< v ezt Moszkvában folytassam. Pálffy ottani tevékenységemre azt az utasítást adta, hogy legfontosabb mi­előbb megtanulnom az orosz nyelvet, hogy fel tudjam venni a kapcsolatot a Szovjetunióban az emberekkel, bizal­mukba tudjak férkőzni és kérnadato­k"t szerezni. Fontosnak tartotta Pá'ffy szoros kapcsolat kiépítését a tnbbi moszkvai kntónpj attaséval, mert ezektől is olyan fontos kémadatokat szerezhetek meg, amelyek a jtigo­sz'áv hírszerzők részére jelentősek. Pálífy utasított, hogy addig is, mig a jugoszláv hírszerzők fe'veszik ve­lem a kapcsolatot, igyekezzek titkos adatokat szerezni a s?nviet hadsereg fe'éoítésére, fegyverzetére, anyagellá­tására, fegyelmibe vonatkozólag. Kö­zölte ve'em. hogy a jugoszlávok r?ak később fogiák felvenni ve'em a kap­cs»Wot. Ezt azzal magyarázta, hogy számolnak í>77»1. hogv a szovjet szer­vek az e'ső idő':en bizalmatlanok lesz­nek velem «7e<nben és ezért az első idő^n n»<ryen óvatos legvek. hogy el­oszlassam" a kezdeü bizalmatlansá­got. Elnök: Végül is mikor és kivel vet­te fel a kapcsolatot, talá,kozott Mra­zoviccsal? Német: Mrazoviccsal 1949 tavaszán vettem fel a kapcsolatot. Egy fogadá­son találkoztunk először, Mrazovics megszólított és Pálffyra, Brankovra hivatkozva közölte, hogy 6 fogja ve­lem a jugoszláv hírszerző szervek nevében a kapcsolatot tartani. Utána megkérdezte, hogy Pálffy milyen uta­sításokkal látott el. En 'közöltem ezt és Mrazovics ezek alapján kérte tő­lem az általam már addig összegyűj­tött kémanyagot. A legközelebbi találkozó alkalmával egy fogadáson írásban zárt boríték­ban átadtam a kémanyagot a szovjet hadseregre vonatkozó anyagokkal. Mrazovics ekkor közölte velem, hogy a jövőben konspirációs okok­ból mindig a fogadásokon fogunk találkozni, hogv ott feltűnés nélkül beszélhessünk kettesben. A legközelebbi találkozásnál Mra­zovics elmondta, hogy elsősorban az lesz a feladatom, hogy azokat az ada­tokat állapítsam meg. melyek azokra a változásokra utalnak, amelyek a szovjet hadseregben a legutosó kém­jelentések óta lefolytak. Megbízott az­zal, hogy a szovjet tisztektől igye­kezzek titkos adatokat megtudni a hadseregre vonatkozólag, valamint utasításként adta. hogy állapítsam meg a moszkvai ' népi demokratikus katonai attasék és a magyar követ­ség személyzetnek állásfoglalását Tito politikájával kapcsolatban. Mrazovics e megbízása alapján kémailatokat szereztem meg a szovjet hadsereg felépítéséről, fegy­verzetéről, kiképzéséről, fegyelmé­ről, valamint a moszkvai népi de­mokratikus országok katonai at­taséinak és nagyköveti személyze­tének állásfoglalásáról. Ezeket az adatokat annak a bizalomnak alapján tudtam megszerezni, ame­lyet irántam, mint a baráti ország katonai attaséja irányában a szov­jet hadsereg tisztjei és a népi de­mokrata országok katonai attaséi tanúsítottak. Az általam megszerzett kémadato­kat Mrazovicsnak szóban és írásban zárt borítékban adtam át és ezek az adatok teljes egészükben titkos ada­tok voltak. Mrazovicstól az átadás alkalmával megkérdeztem, hogy ml a helyzet Brankowal kapcsolatban. Annak következtében, hogy Bran­kovnak Tito-ellenes nyilatkozata köztudomásúvá vált. Mrazovics azt felelte, hogy nem kell attól tartani, hogy Brankov elárul, mert Brankov nyilatkozata csak provokációs blöft. ho£V helyén maradhasson és foly­tathassa kémtevékenységét. Megjelent Sztálin életrajza szlovák nyelven 1949 december 21-én ünnepli az egcsz művelt haladó világ J. V. Sztálin születésének 70-ik évfordulóját. A szocializmus és a kommunizmus felépítése és feljlődtse szctkapcsolha­taüanul össze van nőve történelmünk legnagyobb alakjának, Joszif Visszarionov'cs Sztálin nevével. A 70-ik születésnap al­kalmából a szlovák és cseh kiadóvállalatok több értékes könyv­kiadványt készítenek elő < s már a közeli napoki,an megjelenik a könyvpiacon Sztálin életrajza, amelyet nagy példányszámmal adott ki a Tatran könyvkiadó-vállalat. Pletnev, a mű összeállítója, művészi hozzáértéssel össze­gyűjti a műben a legjobb írásműveket, amelyet eddig Sztálin­ról írtak. Könyvében a legkiválóbb írók és művészek beszélnek a Szovjetállam nagy vezetőjéről és a világ munkásosztályának hölcs tanítójáról. Gorkij, Barbusse, Alexej Tolstoj, Eisenstein, Dovzsenko, Csiaureli és Alexundrov írásait látjuk, de mellet­tük megszólalnak az egyszerű szovjet emberek, a szocialista munka hősei, az újítók, mint pl. Staclianov, Dukanov, a V no­gradov nővérek a Sarkvilág meghódítói, Papanin és Cskalov, a távoli szibériai vidékek és szülőhazájának, a Kaukázusnak fiai. Amellett Pletnev szigorúan megőrizte az időbeli sorrendet, úgy, hogy Sztálin könyvét úgy olvassuk, mint valami drámai életrajzi művet. Különösen értékes az az anvag, amelyben Sztálin barátai, osz­tály- és harcostársai, a kaukázusi forradalmár munkásság ír Sztálinról és gyermekéveiről, Sztálin szoc alista ébredéséről é s illegális tevékenységéről a pravoszláv papnövelde falai kö­zött, valamint az útról, amelyet bejárt, míg a munkásmozga­lom győzelmeinek nagy szervezője lett a Kaukázusban és első győzelmét aratta a cári hűbéri és kizsákmányoló rendszer ellen. A szibériai száműzetése éveiről azok írnak, ak'k száműzeté­sében vendégül látták öt, a mes szi telepek lakói. Forradalmi te­vékenységéről környezete és a pétervári proletariátus. Élénk riport formájában játszódnak le előttünk az októberi forrada­lom képei, a polgárháború eseményei, ahol Sztálin tudását, marxi-lenin' tulajdonságait katonai téren fejlesztette ki. Cary­cin védelme va n itt megörökítve, amelyet személyesen veze­tett és amelyben a fiatal Vörös Hadsereg megverte az ellen­forradalom csapatait. A további fejezetekben kibontakozik előttünk a Szovjet­állrm vezetőjének, a nagy Len n méltó utódjának, a szocialista ipar szervezőjének a sztálini 5-éves tervek és a szocialista me­zőgazdaság első harcosainak monumentális alakja. Az olvasó ragyogó képet kap vaskövetkezetességéről és zsenialitásáról, a szocialista társadalom felépítésében való döntő szerepéről. Más fejezetekben m'nt a szovjet tudomány és kultúra nagy kezde­ményezőjéről, a szovjet légierők és tengerészet atyjáról beszél a gyönyörű könyv, míg külön fejezet rajzolja meg Sztálinnak, a szovjet alkotmány megalkotójának munkáját. Pletnev könyve 1940-ben jelent meg Moszkvában és igy a másod k világháború küszöbén végződik. Ezért a Tatran kiadá­sa még hozzáfűzi a Nagy Honvédő Háború és a béke megalko­tásának hősi korszakát. A Sztálin könyv képanyaga i s igen gazdag. és reprezentálóan egészíti ki a szöveget. itt jegyezzük meg, hogy a magyarországi kiadásban magya­rul is megjelenik ez a könyv, amelyet később olvasóink a -Du­naj" könyvüzletek magyar könyvei között szintén megtalálnak majd. Hasznos tanácsadója lesz ez a Sztálin-életrajz mindenki­nek, akinek szívügye a szocializmus és a dolgozók szabad éle­tének felépítéséhez munkájával hozzájárul. Zsarunak, lopnak és csalnak . j A kővetkező tanú Fo-pp József. Elnök: Mióta működik együtt a jugoszláv hírszerző szervekkel ? Repp: 1945 augusztus óta. Elnök: Ki szervezte önt be a ju­goszláv hírszerzők közé? Repp: Brankov Lázár. Elnök: Ennél a beszervezésnél fel­használt-e Brankov önnel szemben kompromittáló iratokat? Repp: Igen. Egy alkalommal, mi­kor 1945 augusztusában nála vol­tam. Brankov közölte velem, hogy Rankovies kompromittáló iratokat küldött neki rámvonatkozólag, me­lyekből kiderül, hogy én 1941-ben a háború alatt a partizán alakulattól megszöktem és ezt a körülményt a magyar Kommunista Pártba való belépésemkor eltitkoltam. Először próbáltam tagadni, de aztán kény­telen voltam beismerni. Ekkor Bran­kov dilemma elé állított. Vagy be­állok a jugoszláv hírszerző csoport­ba, vagy pedig átadja a kompromit­táló iratot az illetékes magyar ható­ságoknak. Nem volt más kiút: bele­egyeztem. Elnök: 1946-ban milyen kémfel­adatokat kapott ön Brankovtól a magyar külügyminisztériumra vo­natkozólag? Repp: Azt a feladatot kaptam, hogy bizalmas anyagot gyűjtsek a külügyminisztérium szervezeti fel­építésére vonatkozólag, továbbá jel­lemzéseket a külügyminisztérium tisztviselőiről és a külföldi magyar követségek diplomatáiról. Általában bizalmas anyagot a külügyminiszté­rium működéséről és a nemzetközi szerződésekről, amelyeket Magyar­ország kötött. Elnök: Hogyan lett ön a Ma­gyar-Jugoszl.'.v Társaság titkára ? Van ebben Brankovnak valami ré­sze? Repp: Igen, a társaság megalaku­lása előtt már utasított ez állás megszerzésére Brankov azzal, hogy jelölésemet és megválasztásomat tá­mogatni fogja. Brankov ezt el is ér­te 1945 októberében. Elnök: Tu ön arról valamit, hogy a jugoszláv hírszerző szervek és Brankov a Magyar-jugoszláv Tár­saságot is felhasználták kémtevé­; kenység céljaira és általában a magyar állanirend elleni aknamun­kára? Repp: Igen. Nemsokára megvá­lasztásom után Brankov velem hosz­szasabban beszélt a Magyar-Jugo­| szláv Társasáarról és kifejtette. ho<ry a társaságnak azon kell lennie, hogy Tito és kormányát népszerű­sítse és Tito személyét úgy állítsa be, mint nemcsak Jugoszlávia, ha­nem mint az egész Balkán és a környező államok vezérét. Bran­kov ugyancsak kifejtette, hogy a társaságnak nyomtatott propagan­da -anyagot is kell kiadnia, j'iíro­szláv nacionalista, soviniszta irá­nyút és ugyanilyen tartalmú elő­adásokat, kiállításokat is kell ren­dezni. Még ee;y nagyfontosságú feladatként kijelölte, hogy a társaság építsen ki vidéki fiókhálózatot és ennek ké­sőbb fontos szerepe jut a jugoszláv hírszerző szervek munkájánál. Elnök: Igaz, hogy ön a belgrádi magyar követségen ellopott bizo­nyos magyar államtitkokat képező anyagot és átadta Dobrovics Pé­ternek? Repp: Isren. Belgrádban, mikor követségi titkár Voltam, elloptam a i követségről ezt az anyagot és átad-

Next

/
Thumbnails
Contents