Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-21 / 137. szám, szerda

Itt már nyilvánvaló volt, hogy i\em lehetséges olyan erőkkel dolgozni, mint az első periódusban tervbe volt veve, amikor még fegyveres puccsról volt szó. Ebben a helyzetben már csak erőszakos beavatkozással lehet változást létesíteni és Magyarországnak a népi demokrácia útján való előrehaladását megakadályozni. Az is nyilvánvaló volt, hogy Magyarországon csupán belső erőkkel ilyen erőszakos változást végrehajtani képtelenek vagyunk. Ez az időpont az, amikor Rajk nékem először részletesen beszámolt az öszszeesküvés tervéről és vele kapcsolatban elmondta, hegy a tervet együttesen megbeszélte és megtárgyalta legelőször 1947 nyarán Jugoszláviában töltött szabadsága alkalmával és közvetlenül utána 1947 júliusában Rajkkal hosszabb tárgyalást folytattam Rajk szobájában a belügyminisztériumban, ahol Rajk beszámolt Rankoviccsal folytatott tárgyalásáról és akkor fejtc-te ki elöször a magyar kormányrendszer megdöntésére irányuló tervet. A konkrét terv részleteit 1948 februárjában ismertette meg velem Rajk. 1943 augusztusában, közvetlenül azután, hogy a belügyből átmont a külügyminisztériumba, újra tárgyaltam Rajkkal. ő akkor említette nekem először Titonak és Rankovicsnak a Balkánúnió létrehozására vonatkozó tervét, amelyet részletesen később 1849 elején ismertetett meg velem. — Az összeesküvés célja kezdettől fogva a magyar népi demokratikus kormányrendszer megdöntése és helyére egy polgári demokratikus kormányrendszer létesítése volt. Rajk szerepe az volt, hogy ő •tartotta a közvetlen kapcsolatot az összeesküvés, a fegyveres puccs értelmi szerzőivel, legfőbb irányítóival, Titoval, Rankoviccsal és ezeken keresztül az amerikai titkos szo'gálattal. Magyarországon az ő kezében futottak össze a szálak, amelyeknek az összeesküvésben valamilyen szerepük volt Én magam Rajk utasítása szerint végrehajtottam az általa kijelölt feladatokat. Ez elsősorban abban állt, hogy én, mint 1947 novemberétől kezdve a káderosztály vezetője, a káderpolitikában olyan romboló munkát végeztem, hogy minden területen, a Párt, a gazdasági életben fontos helyekre olyan embereket helyeztem el, akiket az összeesküvésre megnyerlietőnek, megbízhatónak' tartottam. - uj sm fejezésre juttatni és hangsúlyozni, mert azt szokták híresztelni, hogy a vádlottak beismerő vallomásai kényszerrel, vagy gyógyszerek hatása alatt jönnek létre. En orvos vagyok és saját tapaszEzután az elnök Szalay Andrást szólítja a bíróság elé. A szokásos kérdések után felhívja öt, beszéljen arról, hogy a Horthy-rendőrségen őt mikor és hogyan szervezték be? Szalay András: Beszervezésem 1933-ban történt, Réthy detektivfelügyelő, a pécsi rendőrség politikai csoportjának vezetője által. Elősegítette ezt az, hogy 1930 óta egy trockista-cionista mozgalomban vettem részt. A beszervezésre úgy került sor, hogy 1932-ben bevontak engem e^y törvénytelen kommunista mozgalomba. A mozgalom résztvevői egyéves működés után rendőrkézre kerültek és engem is letartóztattak. Gyáván és áruló -módon viselkedtem. Elárultam alsó és felső kapcsolataimat. Vallomásomban hozzájárultam ahhoz, hogy elítéljék őket. Az én ügyemet árulóhoz méltóan enyhén kezelték, a fiatalkorúak bírósága elé utalták. Ekkor Réthy felvetette előttem, hogy lépjek a rendőrség szolgálatába. Elvállaltam ezt. Feladatokkal bízott meg és ezeket végre is hajtottam. 1935-ben egy gépgyárban működtem, mint provokátor. Feladatom volt kipuhatolni a munkásság hangulatát és informáltam Rétiiyt a szakszervezeti követelésekről és a munkások készülődéséről. Bejelentettem Juhász csendőrnyomozónak, hogy szociáldemokrata országos ifjúsági bizottságban kommunisták működnek. Megneveztem őket. E vallomásom hozzájárult egyikük súlyos elítéléséhez. A rendőrségen ismét enyhén kezelték ügyemet, nem szállítottak fegyházba, kórházba kerültem, ahol négy hétig feküdtem és jó dolgom volt. Azután visszakerültem az Andrássy-laktanyába jegyzőkönyv felvételére. Itt vállaltam azt az állítást, hogy az ifjúsági bizottság többi tarjai szintén komrmmisták. Ezzel is hozzájárultam súlyos elítélésükhöz. Ügyemet ismét enyhén kezelték. A tárgyalásig szabadlábra helyeztek. Közben bevonultam munkaszolgálatra. Parancsnokom felszólított, hogy számára is végezzek áruló munkát. Vállaltam és tudomására hoztam mindazok nevét, akik spanyol frontharcosok voltak. Tudomására hoztam azt is, kik dolgoznak rosszul é3 ezeket szigorú munkakörülmények közé juttatták. A későbbiek folyamán árulásomért ezer pengőt kaptam. Aztán a sátoraljaújhelyi börtönbe kerültem. Ott érkezésem után néhány nappal felvette velem a kapcsolatot Linaenberger hadnagy, a börtön parancsnoka. Tudott róla, hogy a rendőrségen áruló voltam. Felkért, hogy számúra is végezzek áruló munkát. Es megígérte, ho; y büntetésem jelentékeny részét elengedi. Vállaltam a megbízást és beszámoltam mindenről, amit a börtönben megtudtam. Közöltem, hogy a börtönbe politikai irodalom került, amelyet a foglyok egymást közt kicserélnek. Ennek következménye kutatás és elkobzás lett. Ezután Lindenberger megbízott a mosóda megszervezésével, ami sza.bad mozgást tett nekem lehetővé a fogház egész területén. Ez alapon tudtam meg 1944 januárjában, hogy a foglyok kitörést terveznek. Ezt jelentettem. Lindenberger megbízott, tudjam meg, kik akarják szervezni. A foglyok, körülbelül négyszáz, mind politikai fogoly volt, antifasiszták és kommunisták. Felerészük szerb volt. Árulásom jutalmául Lindenberger kiengedett, további büntetésemet felfüggesztette. A foglyok megkísérelt kitörését vérbe folytották. Negyvennégyet lelőttek, tizet kivégeztek. falatomról állapítottam meg, hogy ilyesmiről szó sincsen. Vallomásomnak egyetlen egy oka van, az, hogy elhatároztam, őszinte leszek azért, hogy amit még lehet jóvátenni, jóvátegyem. Elnök: KI szervezte be önt a jugoszláv szolgálat ügynökévé? Szalay: 1946 tavaszán szervezett be Szmiljanies őrnagy, szolgálati helyiségében, Jávor-utca 17. szám alatt. Elnök: Miljanicson kívül ön Magyarországon kikkel került még kapcsolatba ? Szalay: Csupán Brankowal, aki szintén tag és diplomáciai megbízott volt és mint ilyen tartózkodott Magyarországon. Elnök: Milyen kémfeladatokat kapott ön Szmiljanovicstól és Brankovtől ? Szalay: Elsősorban konkrét híranyag megszerzése, másodszor politikai propagandamunka végzése volt feladatom, harmadszor a Szmiljanovics által megnevezett jugoszláv hírszerző szervek állami és gazdasági funkcióba való elhelyezése. Szmiljanovics rendkívül érdeklődött a magyar belpolitikai viszonyok, a politikái pártok erőviszonyai, egymáshoz való viszonyuk iránt. Érdekelte öt a hároméves terv teljesítése és megkérdezte azt is, hogy a magyar ipar hogyan fejlődik. 1947 augusztusában anyagot adtam Szmiljanovicsnak a választásokról: Ősszel pedig a MÁV államosított iparüzemeinek és bányáinknak munkáslétszámáról. 1946 tavaszától 1917 végéig voltam vele összeköttetésben. Adatokat adtam még neki a Párt erőviszonyairól és állandóan értesítettem a szervező bizottság határozatairól. Elnök: Hogyan jutott e híranyagok birtokába? Szalay: Felhasználtam hivatali beosztásomat. A Kommunista Párt propaganda osztályán teljesítettem munkát. Szmiljanovics megbízott politikai propagandával is, hogy szervezzem meg az ország területén Jugoszlávia propagálására a népszerűsítő előadásokat. Megbízott, hogy magam is tartsak ilyeneket és állami szerveket is kényszerítsek aira, hogy ilyeneket tartsanak. Szeretném kifejteni, hogy mit mondott Szmiljanovics a Duna konföderációból. Azt mondotta — és ez a Tito-kl'kk álláspontja —, hogy a Duna-konföderáció azt jelenti, hogy a népi demokráciáknak Jugoszlávia politikai vezetése alatt kell egyesülniük. Kifejezetten mondotta, hogy Jugoszláviára kell támaszkodniok a népi demoratikus országoknak és nem a Szovjetre. Hangsúlyozta, hogy át kell hangolni Magyarország lakosságát jugoszlávbarát hangulatba. Elnök: Mire használta még fel hivatali beosztását? Szalay: Arra is, hogy Rob Antalt a választásokon olyan helyen jelöltessem, ahol megválasztása biztos. Aztán elhelyeztem Hegedűs Józsefet a jóvátételi hivatalban, hogy szemmel tarthassa ennek munkáiát. Kémfeladatokat is kaptam. Beszámoltam a Magyar-Jugosz'áv Társaság tisztújító választásáról és azokrol a személyekről, akikről tudtam, hogy jelölni fogják őket. Rob nagy súlyt helyezett arra, hogy jól megválogassuk, kit teszünk oda, mert a Magyar-jugoszláv Társaságot fejleszteni kell, hogy erösebb legyen, mint a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság B

rankov kérésére beszámoltam az 1948. évi államosításról. Elnök: Hogyan jutott az adatok birtokába? Szalay: Hivatalos állásomat használtam fel erre. Az államosítás végrehajtása után részletes közlést tettem róla és a vezető személyekről. 1949 áprilisában informáltam Brankovot arról, hogy a magyar hadsereg szervezete miiyen változásokon megy át. 8 Korondy, az összeskQvök által kiszemelt bérgyilkos vallomása Korondy Béla kihallgatása kezdődik ezután a szokásos kérdésekkel és váIsszokksl Elnök: Mondja el, milyen rangban és beosztásban és mennyi ideig teljesített ön csendörségi szolgálatot Horthy ideje alatt? Korondy: A Ludovika Akadémia elvégzése után a csendörséghez kerültem, mint hadnagy. 1942-ig vidéki beosztásban voltam. 1942-ben a központ vezető segédtisztjeként szolgáltam. Erős soviniszta felfogás alakult ki bennem és megszoKtam azt, hogy 1 parancsokat gondolkodás nélkül teljesítsem. Elnök: A felszabadulás után 5n a határvadászokhoz került. Beszéljen erről a működésről. Mennyiben érzi államellenesnek? Korondy: 1945 augusztusában először a katonai politikai osztályra kerültem és ott azt láttam, hogy hozzám hasonló felfogású soviniszta tisztek vannak vezető állásokban, sőt az osztály vezetője, Pálffy vezérőrnagy is burzsoá származású, a régi Horthy hadsereg tisztje, aki demokrácia ellenes és az imperialista államok felé tájékozódó szellemben nevelte beosztott, jait. Először a második főcsoport vezetője lettem és a nyugatról visszatért tisztek igazolásában működtem közre. Csag azok ellen indítottam eljárást, akiknek bűnössége biztos volt, a többieket igazoltam és Pálffy elhelyezte őket. Később 1946-ban a határőrség főparancsnokságához kerültem át és hasonló politikát folytattam és a határőrségnek majdnem valamennyi vezetőhelyére régi Horthy-tiszteket, volt csendőrtiszteket javasoltam, akiket Pálffy be is osztott, úgyhogy a határőrségnél a vezetők mind soviniszta tisztek voltak. 1946 tavaszán kezdődtek a B-listázások. Utasítást kaptam, hogy állítsak össze jegyzéket a B-listára kerülendőkről és a mi embereinkről. A mi embereinket Pálffy kivette és a hadseregben továbbra is bennhagyta. Káros tevékenységünkre jellemző, hogy 1946 tavaszán, illetve júniusában Tombor halálakor, az ő temetésére valamennyi határvadász alakulatot felrendeltük Budapestre. Ezek öt napig voltak Pesten és az alatt a határ őrizetlen maradt. Tudtam, hogy ez káros, de teljesítettem az utasítást. Az általam és Pálffy által vezetett katona politikai osztály irányú az volt, hogy lehetőleg minél több Horthy-tlsztet megmentsünk és a demokratikus hadseregbe elhelyezzük, hogy később a ^lemokratikus rendszer ellen felhasználhassuk. Magatartásommal elértem Pálffy bizalmát. 1946 novemberében, mikor Rajk a belügyminisztériumba egy tisztet kért a rendőrség megszervezésére, Pálffy engen ajánlott. Igy kerültem át a belügyminisztériumba. Itt hasonló helyzet fogadott. A vezető helyeken régi csendőr, rendőrtisztek voltak, akik antidemokratikus szellemet alakítottak ki. Láttam, hogy Rajk ugyanezt csinálja, amit Pálffy, vagyis olyan erőt alakít ki, ameiy bármikor felhasználható a rendszer elleni fegyveres felkelésre. Rajk engem a karhatalmi alakulatok megszervezésével bízott meg és utasított, hogy régi honvéd és csendőrtiszteket tegyek vezetőkül és ezekkel demokrataellenes soviniszta szellemet alakítsak ki. E szellem kialakítására a MEKOSZ ko'légium agitátorait is bevontuk 1947 tavaszán utasítást kaptam Rajktói, hogy gépesített gyors zászlóaljat szervezzek. Ezt megalakítottuk. Tisztjeit, csupa Horthytisztet, a határrendőrségtől kapta és ezek segélyével demokrataellenes szellemet honosítottam meg és fokoztam Rajk személyi kultuszát, hogy őt tekintsék nemzeti vezetőnek. Ez a zászlóalj komoly fegyveres erőt jelentett, gépesített egysegeivel bármilyen katonai feladat megoldására alkalmas volt. Ez volt az a zászlóalj, amelyre Ra'k-puecs esetéri számíthatott. Ennek az antidemokratikus szellemnek kialakítására még tankönyveket is adtunk ki a csendőrségnél a régi tankönyvek lemásolásával és úgy állítottuk össze az alapvizsga anyagát, hogy az új rendőrtisztek ne tudják letenni és így a rendőrségtől eltávolíthatók legyenek. Elnök: Mikor és ki szervezte be önt az összeesküvésbe? Korondy: 1948 márciusában egy alkalommal Rajk magához hivaiott jelentéstételre a karhatalmi alakulatok létszámáról, elhelyezéséről, kiképzéséről. A tájékoztatás után különös nyomatékkal azt kérdezte tőlem, hajlandó vagyok-e az ő személyes parancsait teljesíteni. Korondy: „Mindenre hajlandó vagyok" Igenlő válaszomra azt mondta, hogy a demokratikus kormány ellen fegyeveres puccsot készít elő és az a szándéka, hogy szervezzek egy olyan különítményt, amelynek segítségével Kiket vMl ez Ss& banda mzMm Elnök: Tud ön arról, hogy a magyar kormánynak egyes tagjai elien terrorcselekményeket is terveztek? Kik voltak a magyar kormány e fenyegetett tagjai és önnek van-e része « cselekmények megtervevezéssben? Szőnyi: Tudomásom volt ilyen cselekmények tervéről. Amikor Rajk 1949 májusában a puccs reszletes konkrét tervéről nekem kimerítő tájékoztatást adott, az említett beszélgetésünkben, május első hetében, két héttel letartóztatásom előtt, egyebek közt azt mondta, hogy tervbe van véve és ő ezt Rankoviccsal megbeszé.'e, Rákosi, Farkas és Gerő minisztereknek fizikai megsemmisítése. Elnök: Ez az egész tervezet milyen hatalmak érdekét szolgálta az ön meglátása szerint? Szőnyi: A magyar népi demokratikus kormányrendszer megdöntésére irányuló terv természetesen azoknaK érdekét szolgálta, akik a tervet kidolgozták, akik értelmi szerzői voltak, vagyis Amerika és Jugoszlávia érdekét. Az összeesküvés, a puccs részét képezte a Balkánszövetség tervének, amelyről már említést teMem, ame'yről én Rajkiól először 194S nyarán, részletesen pedig 1949 elején ér

Lesültem. Ez a szövetségi terv lényegileg az volt, hogy a Baikánországokat és néhány más keleteurópai országot, elsó'scrban Alagyarországot, Romániát, Bulgáriát és Albániát egy ilyen Balkánszövetségbe egyesítsék. Jugoszláviának ebben a szövetségben vezető döntő szerep jutott volna és Tito, mint az amerikai h'vatalos körök megbízottja, lett volna a szövetség vezetője. A fegyveres puccs Magyarországon e terv egy része volt és e sősorban azok érdekét szolgálta külföldi vonatkozásban, akik kidolgozták és irányították. A belső erŐKre vonatkozólag Rajk elmondotta, hogy egyrészt a hadsereg egy részének támogatására számít. Megerhlítetté Pálfíyt, akinek támogatásával számolt é-i raj'a keresztül a hadsereg egy részének támogatásával is. Azután megeiylitette, hogy számít z' rendőrség tátfiofjatására. Ezzel kapcsolatban Rajk mar regebben eimodta, hogy belügyiminiszter korában igyekezett a rendőrségen saját személyes befolyását kiépíteni és biztosítani. Elmondta, hogy a belügyminisztériumban a legfontosabb helyekre saját bizalmi embereit tette Névszerint Síebényi Andort (államtitkár), Ocskó Gyulát (személyzeti osztá'yvezeiő) és Cseresznyés Sándort (belügymin. sajtófőnök) A rendőrségen Rajk részben az én közreműködésemmel, részben saját hivatalos útján a fontos helyeKre saját megbízható embereit, régi kémtársait tette. Igy a nevelési osztály vezetőjévé tette Marshall Lászlót, továbbá elhelyezte a rendőrségnél Alátyás Lászlót, Becket, Kovácsot, Ráth Károlyt, akik mind Rajk . régi társai voltak romboló munkában. ( Elnök: Milyen erőkre számítottak : még? i Szőnyi: Rajk 1947-es nyár végén elI mondta nekem, hogy a rendőrségen kiépített befolyásának biztosítására ő j már keresztülvitte a rendőrségi párt| szervezetek feloszlatását azzal a céllal, hogy így minden olyan el'enőrzést vagy beavatkozást, ami az ő személyes befolyását csönkentené, megakadályozzon. Az egyéb belső erők, amelyekre számítottunk, azok a fontos párt, állami és közigazgatási gazdasági funkcióban elhelyezett személyek voltak, akiket én a már előbb említett terv szerint, mint a káderosztály vezetője, elhelyeztem. Ezennívül számítottunk általában a magyar reakciós soviniszta körök támogatására. Ilyen Körökben Rajk személyes befolyását már az utóbbi két éven át tervszerűen kezdtük Rajk utasítására kiépíteni. Nevezetesen a diákok közt a MEKOSZBAN Rajk személye népszerűsítésén keresztül, mint a magyar nemzeti erők vezetőjét népszerűsítettük az ifjúság körében Rajkot és rájuk is számítottur.K. E'nök: Külföldről kaptak-e utasítást e felhasználandó belső erőkre vonatkozólag? Szőnyi: Igen. Rajk elmondta nekem, amikor a megígért jugoszláv támogatásról tárgyaltunk, hogy á'talában támaszkodni kell különösen falun a középrétegekre (a ku'ákrétegek értendők ezen) és városokban azokra a rétegekre, ame'yekber a nacionalista soviniszta felfogái érvényesül. Azután ki'átásba helyezett — és ez gyakorlatban meg is valósították — fegyveres összecsapásodat a jugoszláv-magyar határon. Ezek 1949 tavaszán meg is történtek és komoly áldozatokkal jártak. Ezek célja az volt, amint Rajk nekem elmondta, hogy egy későbbi időpontban, amikoi jugoszláv beavatkozásra került sor a puccs végrehajtásánál, hogy ezekre a fegyveres incidensekre hivatkozhassanak oly értelemben, hogy ezeket a magyar hatóságok hajtották végre és ez lenne az ürügy a jugoszláv beavatkozásra. Ezeken kívül más oldalról is volt ígéret külföldi segítségre ésoedig konkréten úgy, hogy Amerika részéről Alagyarország pénzügyi segítséget Kppna. Továbbá ígéretet kapott Rajk arra is, hogy a puccs sikere esetén Magyarország feelvétlét az UNO-ba Amerika támogatná. Müyen változtatásokat terveztek az összeesküvők Elnök: Alagyarország kül- és belpo'itiká jában milyen lényegi változásokat terveztek a puccs sikere esetén? Szőnyi: Magyarország belpolitikájában igen messzemenő politikai gazdasági változások voltak tervbe véve. Elsősorban egy új kormány létesítése. Azután az ország politikai szervezetének megváltoztatása oly érteimben, amint azt Rajk a jugoszláv vezető politikusoKkal megbeszélte. Mintaképül a jugoszláv belpolitikai helyzet szolgált volna. Vagyis a Magyar Dolgozók Pártjának szerepe az állam politikai életében háttérbe szorult volna és helyébe egy kiszélesített bázisú Népfront lépett volna, amely az ország politikai életét irányítja. A kiszélesítés abban az irányban történt volna, hogy a középrétegeket politikai szerephez juttattuk volna. Gazdasági téren arról volt szó elsősorban, hogy fokozatosan, nem egyszerre, a népi demokrácia öszszes lényeges vívmányait megsemmisítettük volna, azaz a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat és a bányákat a tőkéseknek viszszaadtnk volna. — őszintén és nyíltan elmondottam mindent amiről tudtam. Azért tartom ezt szükségesnek kiGgiweimcs Mim Tito parancsai szerint cselekszik Ezután az elnök Ognyenovics Milánt szólítja a bíróság elé. Elnök: Beszéljen arról, mikor és ki szervezte be önt jugoszláv hírszerző szervek ügynökévé Ognyenovcs: 1948 május elején Blazsics a jugoszláv konzulátus vezetője azzal bízott meg, hogy a Magyarországi Délszlávok Egyesületében viselt titkári állásomat arra használjam fel, hogy a délszláv lakosság közt nagyszabású kémhálózatot szervezzek meg. Minden nagyobb szervezetbe juttassak be olyan embert, aki rendszeresen ellát híranyaggal és ezeket a híreket minden hónapban továbbítsam. Arra is utasítást kaptam, hogy kormányellenes sajtótermékeket terjesszek és Tito melletti propaganda iratokat. Alapi népügyész: Az őn feladata volt a délszláv vezetők összehívása. Kitől kapta ezt a megbízatást? Ognyenovics: Blazsicstól. De közben igen nagy zavarban voltam, mert 1 magyar hatóságok behívták, hogy nyilatkozzam a Kominform kérdésében. Erre Brankovtól kértem utasítást, ő azt mondta, hogy a délszláv szövetség ne vegyen részt az ideológiai vitában és se mellette, se ellene ne nyilatkozzék. De ez csak manőver volt, mert Brankov határozottan a Tito politika támogatásat szabta feladatomul. Ezek után a magyar hatósággal közöltem, hogy én a kérdésben semleges álláspontot foglalok el. A magyar hatóság azonban azt kérte, hívjam össze a délszláv szövetség vezetőségét és foglaljunk el határozott álláspontot Ezt rögtön jelentettem a jugoszláv követségen. Ott utasítottak, hogy hívjam össze a vezetőségi ü'ést, de semmiesetre sem engedjem meg a gyűlésen a magyar hatóság megjelenését. Brankov diktálta aztán, hogy m!t kell határozni. A határozat az, hogy mint kultúregyesület semmiféle politikába nem keveredünk bele. Í949' szpptem'ber 21 A megerősödő! Magvarországon csupán belső erőkkel nm latiét erőszakos változást végrehajtani Szala András, az ötödik bűnös vallomása