Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-21 / 137. szám, szerda

Ili SZO 1949 szeptember 21 B Vatikán ügynöke a prágai Mlambíréság előtt Az ítélet: 10 évi súlyos fegyház a kormány tagjait őrizetbe tudom venni. Rajk kijelentése nem volt szá­momra meglepetés. Kijelentettem, hogy mindenre hajlandó vagyok. Rajk ez alkalommal részleteket nem közölt, a beszélgetés rövid volt, uta­sításokat későbbre helyezett kilá­tásba. Elnök: Mit tudott az összeesküvés céljáról? Korondy: Annyit tudtam, hogy a terv és a cél a kormányt fegyve­res puccs segítségével eltávolítani. Rákosit, Farkast, Geröt őrizetbe venni, esetleg fizikailag megsemmi­síteni, a hatalmat átvenni, a ha­talom birtokában a régi rendszert visszaállítani, « földbirtokokat, gyárakat, bankokat a régi kezekbe visszaadni, visszahelyezni a régi csendőr-, rendőr- és honvédtiszte­ket és az ipari vidékeken (Diós­győr, Salgótarján) minden bizony­nyal elégedetlenkedő munkásságot terrorcselekményekkel megfélemlí­teni. Ezt 1949 áprilisában kiegészítette Pálffy azzal, hogy az én feladatom lesz a rendőrség karhatalmi erőinek parancsnokságát is átvenni és meg­szállni Budapest fontosabb központ­Ezután Jusztusz Pál kihallgatása következett. A szokásos bevezető kérdések után az elnök felhívja, hogy beszéljen először is arról, mi­kor, milyen körülmények közt szer­vezte őt be Hain Péter a Horthy­rendőrség besúgójává. Jusztusz: Erinek előzményei a kö­vetkezők voltak. 1930—31-ben én már kialakult trockista meggyőződésű voltam. Aminek lényege a Szovjet­unió és a Kommunista Párt elleni küzdelem volt. Előadásokkal, szemé­lyes agitációval terjesztettem a né­zeteket, sőt 1930-ban létrehoztam egy trockista szervezetet is, amelynek Oppozíció volt a neve. E szervezet főtevékenysége az illegális kommu­nista mozgalom elleni küzdelem volt. A szervezet tagjai a Szovjetuniót rágalmazták és megpróbálták a munkások hitét a Szovjetunióban megingatni. Ezért a Horthy-rend­őrség nemcsak tűrte, de támogatta ezt a mozgalmat és megengedte,hogy a társaimmal a legradikálisabb szó­lamokkal operáljak s ugyanakkor a kommunista mozgalmat brutáli­san üldözte. A Horthy-rendőrség­nek tehát már beszervezésem előtt szövetségese és eszköze voltam. 1932 augusztusában a politikai rend­őrség másodízben tartóztatott le. Hain hallgatott ki, aki hónapokkal ezelőtt is már kihallgatott. Rámis­mert és miután a többieket kihall­gatás után elbocsátották, engem be­hívott és azt mondta, hogy súlyosan jait. És Pálífy hangsúlyozta, hogy amennyiben saját erőnk nem elégsé­ges, úgy rendelkezésemre áll még egy általa tartalékban tartott hon­védalakulat. Ez alkalommal Pálffy még arról is beszélt velem, hogy a kormány tag­jainak őrizetbevételét hogyan vi­gyük véghez. Előzetes megfigyelés­sel megállapítani tartózkodási he­lyüket és éjjel egyszerre venni őket őrizetbe. Elnök: A kormány valamennyi tagjára vonatkozott ez? Korondy: Igen. Elnök: Fegyvert is szándékoztak használni? Es miért hangsúlyozták éppen Rákosi, Farkas és Gerő sze­mélyét? Korondy: Azért hangsúlyozták e hármat, mert ellenük legkisebb ellen­állás esetén fegyvert kellett volna használni, míg a többit csak őrizetbe kellett volna venni. Alapi: A legkisebb ellenállás ese­tén is az volt a parancs, hogy fegy­vert használjon? Mondja meg pon­tosan, mi az a legkisebb ellenállás? Korondy: Például ha azt- mondja valamelyik, hogy nem hajlandó ve­lünk jönni. Alapi: Tehát egy szóbeli ellenkezés is fegyverhasználatot vont volna ma­ga után. megbüntethetne, de eltekint ettfc!, ha hajlandó vagyok a rendőrségnek rendszeres jelentéseket adni. Rész­ben a fenyegetés hatása alatt, rész­ben, mert már úgyis szövetségesük voltam, a felhívást elfogadtam. Hain rövid írásbeli nyilatkozatot íratott velem, mely szerint köteleztem ma­gam a rendőrséget minden államel­lenes cselekedetről értesíteni. Elnök: Kiket súgott be a földalat­ti mozgalom résztvevői közül? Jusztusz: Megbízásom az volt, hogy ismerkedjem meg a magyar munkás­mozgalmi helyzettel és a munkás­kultúrszövetkezet munkájáról és az ottani kommunistákról tegyek jelen­tést. 1937 tavaszán Hain arról a troc­kista mozgalomról kért tőlem jelen­tést, amelynek egyik vezetője voltam. Iö38-ban jelentést tettem az V. kerü­leti szoc. dem. párt viszonyairól. 1938-ban beszámoltam a rendőrség­nek az általam tartott előadásokról és hangsúlyoztam, hogy ezek az elő­adások nyíltan vagy leplezetten kom­munistaellenesek voltak. 1941-ben a VI. kerületi szoc. dem. pártszervezet­ről adtam jelentést. 1943 elején a VI. kerületi pártszervezetről és az otta­ni kommunista befolyásról kérdez­tek ki. 1944 májusában kapcsolatom megszakadt a Horthy-rendőrséggel, mert munkaszolgálatra vittek Jugo­szláviába, Elnök: Beszéljen Franciaországi tartózkodásáról. Milyen feladatokat végzett ott a magyar politikai rend­őrség megbízásából? Jusztusz: 1933-ban Hain engedé­A prágai Állambírcság ezekben a napokban ítéletet mondott Funk Teo­dor hercegérseki tanácsos, oiomouci hercegérseki titkár, hazaárulási bűn­tettében. A vádlott Funk bevallotta, amit már a vizságlat is kiderített, hogy résztvett azokon a tanácskozá­sokon, amelyek augusztus elején Morvaország néhány zarándokhelyén játszódtak le. Ezeken a papi gyűlése­ken a jelenlévők között illegális kö­rözvény példányait terjesztette. A körözvények a pápai kiközösítési ok­mány végrehajtásával íoglalkoztak és nyomást gyakoroltak a hazafias érzé­sű papságra, hogy ezen ekmány meg­valósításával uj. államellenes vatikáni politika ügynökeivé váljnak. A Funk-per mindenekelőtt bebizonyí­totta azt, hogy a Vatikán szolgálatá­ban álló mngas egyházi k'értis szán­dékosan előkészítette a kiközösítési pápai dekrétum hazaáruló megvalósí­tását. Az illegális körözvénvekben utasítások vannak arra, hogy hogyan kel! felhasználni a gyónást is a vati­káni politika felforgató céljaira. Az utasítások már nem is takargatják a kiközösítési okmány igazi politikai céljait, de egyenesen leleplezik azokat. Megparancsol ják a papságnak, hogy a gyónás alkalmából politikai kérdése­ket is boncolgassanak. Követelik, lyével mentem ki Párizsba és ott mint újságíró jelentkeztem a ma­gyar követségen a sajótattasénál, Gesztesinél. ő azt a megbízást adta, hogy szerezzek kimerítő információ­kat a párizsi magyar kommunista munkások tevékenységéről, Nem tudtam elvégezni ezt a feladatot, mert a párizsi kommunisták ismer­ték kommunistaellenes nézeteimet és elz-rkóztak előlem. A felszabadu­lás után a francia titkos kémszolgá­latnak is adtam jelentéseket. Ide Gauchout szervezett be, bár nem ténylegesen, de azért mégis ügynö­ke lettem a francia titkos szolgálat­nak. A két munkáspárt egyesülése után információkat adtam a szövet­kezeti kérdésről, a klerikális reakció elleni kormányintézkedésről, a párt­határozatokról. Elnök: Hogyan szervezték önt be a jugoszláv hírszerző szervezetbe? Jusztusz: 1945 végén a szoc. dem. párt egy fogadásán összetalálkoz­tam Cicmil ezredessel. Hónapokkal később, 19-16 tavaszán vacsorára hi­vett meg és lakásán kívüle ott volt helyettese, Jávorszky őrnagy. Felszólított, hogy működjek vele együtt és megmondta, hogy Kan­kovies < jugoszláv belügyminiszter egyenes utasítására ajánlja fel ne­kem az együttműködést a jugo­szláv titkos szervekkel. Megpró­báltam kitérni, de akkor Jávorsz­ky elémtárta, hogy tud a Horthy­rendőrségnek tett szolgálataimról és hogy a papok d hívőket tántorítsák el a népi demokráciától, hogy azok a gazdasági akciókban tartózkodjanaK a népi demokrácia eredményes meg­segítéséről. A gyónás alkalmából a papság a hívőkre gyakoroljon nyo­mást abban az irányban, hogy a hivők maguk hassanak családjukra és távo­lítsák el őket az országépítő munká­tól. Igy a magas klérus parancsából a papságnak gyűlöletet és felforgatást kellett volna terjesztenie a lakosság között. A népi demokrácia elleni gyűlölet egyenesen árad ezekből az utasítások­ból és követelik azt is. hogy még azokat is közösítsék ki, akik a kommunista saj­tó színházi, kulturális és sportrovatai­ba adják írásaikat. Itt szükséges meg­jegyezni, hogv a papság nagy töme­ge, fő'eg a maga; klérus tagjai kö­zül sokan politikai cikkeket írtak a fasiszta és náu sajtóba, olyan gaz­emberek sa jtó iába. akiknek lelkiisme­retén a legyilkoltak millióinak vére szárad. Az illegális röpiratban, ame !yet Funk terjesztett, minden szégyenkezés nélkül ismerik be a kiközösítési ok­mány politikai céljait, vagyis harcot a kapitalista kizsákmányolás mellett. Az okmányban arról is szó esik, hogy mi­azt egy birtokában levő Irattal bi­zonyította is. Ezekután nem tér­hettem ki a felszólítás elő'L Elnök: Milyen megbízást kapott ekkor rögtön Jávorszkytól ? Jusztusz: Azt, hogy írásban je­lentsem a szoc. dem. párt vezetősé­gén belüli helyzetet, a vezetők vi­szonyát Jugoszláviához és a jugo­szláv vezetőkhöz és állásfoglalásukat a jugoszláv kisebbséghez. Elnök: Milyen első feladatot ka­pott ön a Rankoviccsal való kapcso­lat során? Jusztusz: Az első feladatot 1948 áprilisában kaptam, amikor egyma­gát Vadas Ferencnek és Rankovics külön megbízottjának nevező ember jött hozzám és közölte velem, hogy a főfeladat a Szovjetunió befolyása elleni küzdelem Magyarországon. Ennek érdekében össze kell fogni az elégedetlen elemeket. Példaként elém állította Tito Jugoszláviáját. Ezután még csak egyszer találkoztam Va­dassal 1948 őszén, s ekkor Vadas felvázolta az e"ész tevékenység tá­volabbi célját. Azt mondta, hogy az 6 céljuk Magyarországot elsza­kítani a Szovjetuniótól és a többi népi demokráciától és Jugoszlá­via mellé állítani. Ez csak úgy le­hetséges, ha a jelen kormányt meg­döntik. Kérdezte, milyen erőket tudnék ilyen mozgalom rendelkezésére bocsáta­ni ? Ez alkalommal elmondtam neki, hogy Rajk ellentéteket igyekszik lyen fontosságot tulajdonítanak Nyu­gat-Európának, amikor is kifejezetten említik Olaszországot, Franciaországot és Belgiumo 1. Ez nem véletlen, mert éppen ezek­ben az országokba.! a niarshailizáiás következteben egyre nagyobb gazda­sági nehézségek merülnek lel, emel­kedik a munkanélküliség és ezzel együtt a dolgozók ellenállása is a ka­pitalizmus és az amerikai imperializ­mus ellen. Az okmány nyíltan kije­lenti, hogy Olaszországban, Belgium­ban és Franciaországban sok olyan katolikus van. akiket a szociális refor­mok utáni vágy a kommunizmus tá­mogatásához vezet. A kírtözősítési ok­mánynak hatással kell lennie Nyugat­Európa hívői" e is, hogy adják fel a harcot a kapitalizmus ellen, amelynek legkövetkezetesebb ellensége a kom­munista mozgalom. Funk tevekenységét különösen az­ért kell a legszigorúbban elitélni, mert az illegális körözvény hatást akart gyakorolni a hazafias érzésű papságra, amely nem helyes!' a Vatikán felfor­gató politikai céljait. A vádlott Fun­kot, a magas egyházi klérus tagját a hazaárulás bűntettében < (marasztalták és az álambíróság szigorú, de igazsá­gos döntésével 10 esztendei súlyos fegyházra ítélte. szítani a már egyesült kommunista és szoc. dem. párt között és azt is hozzátettem, hogy Rajk nagyon becs­vágyó és személyi kultuszt üz, te­hát ezért feltételezem, hogy a na­cionalista csoport élén Rajk áll. A Vadastői közölt feladatot úgy igye­keztem teljesíteni, hogy agitációt folytattam a rendszer ellen. Ter­jesztettem a kormánnyal ellentétes álláspontokat. Felvettem a kapcsola­tot háború előtti trockista bará­taimmal és a szoc. dem. pártban ne­velt tanítványokkal, valamint azok­kal a szoc. dem. funkcionáriusokkal, akik személyi vagy politikai okokból elégedetlenek voltak helyzetükkel és ez alapot adott arra. hogy felhasz­nálhassuk őket. Azután két illegális csoportot szerveztem, egy szűkebb körűt, teljesen megbízható politikai híveimből és egy értelmiségüeket magában foglaló tágabb csopor­tot. Felvettem a kapcsolatot az egyik ilyen pártellenes frakció ve­zetőjével, Demény Pállal. Adtam egy egész sor bizalmas információt Rankovicsnak: a Tito iránti hangu­latról, a szocialista és kommunista párt viszonyáról, a munkáspárt súr­lódásairól, a szocialista vezetők nyu­gati tárgyalásairól, az elégedetlen elemekről, a rádió- és sajtókérdé­sekről. Jusztusz kihallgatásával a tár­gyalás harmadik napja véget ért és a tanácselnök a tárgyalás folyta­tását kedd délelőtt kilenc órára tüz? te ki. A nyolcadik áruló, Jusztusz Pál vall ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK — Mi fáj, testvér? Intett, hogy jöjjek közelebb. Néhány eredménytelen kísérlet után sikerült fülem a szájára tapasztani. — Ha meg is halok, azért, ugye, győztes vagyok? — kérdezte, minden szó után kis szünetet tartva. Aztán ezt kérdezte: — Azért, hogy valaki árva, lehet belőle híres író? A nép írója? Jó ideig tartott, míg Abdullah visszaérkezett. Li­moncsik jött vele. Engem Abdullah vett a hátára. Babkint Limoncsik úgy vette a karjára, mint egy gye­reket. A holdfényben könnyen hazataláltunk a bunkerbe. Levin Babkint saját ágyára fektette és Maliskint Ta­maráért küldötte. Mikor Tamara megjött, Babkin mar halott volt. Tamara, mialatt az én sebem kimosta és bekötözte, hangtalanul sírt. — Ma már nem szállíthatunk el, Petvka — mon­dotta. — Majd holnap éjjel. Egy hét alatt talpraállsz. — Jó nekem itt! — Van valami kívánságod? — Ülj mellém pár percre. Tamara valami italt kevert, -amitől gyorsan el­aludtam. Mig ébren voltam — Tamara mesélt. Mikor felébredtem, Levin ült mellettem. — Hogy vagy, Petyka? — Jól. Van valami újság? Babkin holttestét egy köpennyel takarták le. A lába kilátszott. Mikor behozták, halinacsizmájáról nem kefélték le a havat. A hó a bunkerben elolvadt. A csiz­iaáról csepegett a víz. Babkin mellett Limoncsik feküdt és álmában énekelt. — Mi hír Sztálingrádról? — kérdem. — Üjabb híreket nem tudunk. — írtál Babkin özvegyének? Levin feje igent int. Mindenem fáj. Legjobban a halántékom és az áll­kapcsom. Abdullah, ki eddig lábamhoz kuporodva aludt, na­gyokat ásítva feltápászkodik. Mikor feláll, leesik fejéről a szürke szőrmesapka. Káromkodva hajlik le érte. — Hogy vagy, őrmester? — Jól. Megmentetted az életemet. Köszönöm, Ab­dullah! A fiú zavarba jön. — Nincs egy cigarettád? — kérdi. — Nincs. Limoncsik már nem alszik. — Adok egy csipetnyi dohányt. Sodorjatok. Feláll, nyújtózkodik. Nadrágja zsebéből kaparja kl a dohányt. Abdullah egy darabig a kenyérmorzsákat szedegeti a dohányból, aztán két cigarettát sodor. Rá­gyújtunk. Limoncsik mellém ül. A takarón fekvő kezem simogatja és valami történetet mond el. Hallom, de nem értem. Másutt járok. ... A meleg, káposztalevesszagú, végeláthatatlan földön egy traktor dolgozik. Rögtön megismerem: a sztálingrádi traktorgyárban készült. A traktorvezető — Tamara. Nagyon megváltozott. Egy kicsit meg is hízott. És a haja már nem kékesfekete, hanem szalmaszőke. De a mosolya a régi: kedves, meleg. Mikor nevet, világít a foga. A traktor rohan. Erősen kattog. Nem is kattog, hanem beszél. Kiabál. Egyre két saót ismételget: győ­zelem — béke, győzelem — béke... Tamara hangosan nevet... — Valamit enned kell, hadnagy! Levin áll mellettem. Két hatalmas kondérból meleg hús- és káposztaszag árad, Limoncsik osztja a párolgó levest. — Van valami újság? — Sztálingrád! — Igaz!... mondja diadalmasan Levin. — És hogy el ne felejtsem — folytatja ünnepé­lyesen: Telefonon közölték, hogy hadnagyi kinevezést kaptál. Gratulálok, Voroncov hadnagy! — Győztünk! — kiált Abdullah. — És vodkát is kaptunk! — folytatja. — Igazi moszkvait. Igyál pár kortyot. Jobb minden orvosságnál. Abdullah mellém térdel. Ügy etet, mintha kis gyerek lennék. Maliskin lopva (nehogy észrevegyük) kenyérmor­zsát szór egereinknek. Eppstein verset ír. Az ezredtüzérségünk Nikolszkojét lövi. Hajnal van. KALAND. Levin néhány napja azzal szórakozik, hogy egy vastag füzetbe feljegyzi gondolatait. A jegyzeteket fel­olvassa nekünk és ha nem értjük meg a gondolatot, megmagyarázta. Levin gondolatainak többnyire se füle, se farka, és ezen a magyarázat is keveset változtat. De néha a vak tyúk is talál szemet. Ez történt tepnap. Mikor a reggelire vártunk, Levin ezt a gondolatot olvasta fel: „A háború annyiban hasonlít a békéhez, hogy a háborúban (éppúgy, mint a béke idején) gyakran éppen az következik be, aminek bekövetkeztét a józan emberi ész nemcsak valószínűtlennek, de lehetetlenség­nek tartja". — Mit szóltok ehhez a megállapításhoz? — kérdezte Levin. — Marhaság! — feleltem. — A sors nap mint nap igazolja az én ép oly mély, mint eredeti megfigyelésemet — mondta Levin némi öngúnnyal, de még több büszkeséggel. — Nem az én hibám, hogy te ezt nem veszed észre. Majd figyel­meztetlek. ^ — Jó leszi (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents