Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-21 / 137. szám, szerda

Ili SZO 1949 szeptember 21 B Vatikán ügynöke a prágai Mlambíréság előtt Az ítélet: 10 évi súlyos fegyház a kormány tagjait őrizetbe tudom venni. Rajk kijelentése nem volt számomra meglepetés. Kijelentettem, hogy mindenre hajlandó vagyok. Rajk ez alkalommal részleteket nem közölt, a beszélgetés rövid volt, utasításokat későbbre helyezett kilátásba. Elnök: Mit tudott az összeesküvés céljáról? Korondy: Annyit tudtam, hogy a terv és a cél a kormányt fegyveres puccs segítségével eltávolítani. Rákosit, Farkast, Geröt őrizetbe venni, esetleg fizikailag megsemmisíteni, a hatalmat átvenni, a hatalom birtokában a régi rendszert visszaállítani, « földbirtokokat, gyárakat, bankokat a régi kezekbe visszaadni, visszahelyezni a régi csendőr-, rendőr- és honvédtiszteket és az ipari vidékeken (Diósgyőr, Salgótarján) minden bizonynyal elégedetlenkedő munkásságot terrorcselekményekkel megfélemlíteni. Ezt 1949 áprilisában kiegészítette Pálffy azzal, hogy az én feladatom lesz a rendőrség karhatalmi erőinek parancsnokságát is átvenni és megszállni Budapest fontosabb központEzután Jusztusz Pál kihallgatása következett. A szokásos bevezető kérdések után az elnök felhívja, hogy beszéljen először is arról, mikor, milyen körülmények közt szervezte őt be Hain Péter a Horthyrendőrség besúgójává. Jusztusz: Erinek előzményei a következők voltak. 1930—31-ben én már kialakult trockista meggyőződésű voltam. Aminek lényege a Szovjetunió és a Kommunista Párt elleni küzdelem volt. Előadásokkal, személyes agitációval terjesztettem a nézeteket, sőt 1930-ban létrehoztam egy trockista szervezetet is, amelynek Oppozíció volt a neve. E szervezet főtevékenysége az illegális kommunista mozgalom elleni küzdelem volt. A szervezet tagjai a Szovjetuniót rágalmazták és megpróbálták a munkások hitét a Szovjetunióban megingatni. Ezért a Horthy-rendőrség nemcsak tűrte, de támogatta ezt a mozgalmat és megengedte,hogy a társaimmal a legradikálisabb szólamokkal operáljak s ugyanakkor a kommunista mozgalmat brutálisan üldözte. A Horthy-rendőrségnek tehát már beszervezésem előtt szövetségese és eszköze voltam. 1932 augusztusában a politikai rendőrség másodízben tartóztatott le. Hain hallgatott ki, aki hónapokkal ezelőtt is már kihallgatott. Rámismert és miután a többieket kihallgatás után elbocsátották, engem behívott és azt mondta, hogy súlyosan jait. És Pálífy hangsúlyozta, hogy amennyiben saját erőnk nem elégséges, úgy rendelkezésemre áll még egy általa tartalékban tartott honvédalakulat. Ez alkalommal Pálffy még arról is beszélt velem, hogy a kormány tagjainak őrizetbevételét hogyan vigyük véghez. Előzetes megfigyeléssel megállapítani tartózkodási helyüket és éjjel egyszerre venni őket őrizetbe. Elnök: A kormány valamennyi tagjára vonatkozott ez? Korondy: Igen. Elnök: Fegyvert is szándékoztak használni? Es miért hangsúlyozták éppen Rákosi, Farkas és Gerő személyét? Korondy: Azért hangsúlyozták e hármat, mert ellenük legkisebb ellenállás esetén fegyvert kellett volna használni, míg a többit csak őrizetbe kellett volna venni. Alapi: A legkisebb ellenállás esetén is az volt a parancs, hogy fegyvert használjon? Mondja meg pontosan, mi az a legkisebb ellenállás? Korondy: Például ha azt- mondja valamelyik, hogy nem hajlandó velünk jönni. Alapi: Tehát egy szóbeli ellenkezés is fegyverhasználatot vont volna maga után. megbüntethetne, de eltekint ettfc!, ha hajlandó vagyok a rendőrségnek rendszeres jelentéseket adni. Részben a fenyegetés hatása alatt, részben, mert már úgyis szövetségesük voltam, a felhívást elfogadtam. Hain rövid írásbeli nyilatkozatot íratott velem, mely szerint köteleztem magam a rendőrséget minden államellenes cselekedetről értesíteni. Elnök: Kiket súgott be a földalatti mozgalom résztvevői közül? Jusztusz: Megbízásom az volt, hogy ismerkedjem meg a magyar munkásmozgalmi helyzettel és a munkáskultúrszövetkezet munkájáról és az ottani kommunistákról tegyek jelentést. 1937 tavaszán Hain arról a trockista mozgalomról kért tőlem jelentést, amelynek egyik vezetője voltam. Iö38-ban jelentést tettem az V. kerületi szoc. dem. párt viszonyairól. 1938-ban beszámoltam a rendőrségnek az általam tartott előadásokról és hangsúlyoztam, hogy ezek az előadások nyíltan vagy leplezetten kommunistaellenesek voltak. 1941-ben a VI. kerületi szoc. dem. pártszervezetről adtam jelentést. 1943 elején a VI. kerületi pártszervezetről és az ottani kommunista befolyásról kérdeztek ki. 1944 májusában kapcsolatom megszakadt a Horthy-rendőrséggel, mert munkaszolgálatra vittek Jugoszláviába, Elnök: Beszéljen Franciaországi tartózkodásáról. Milyen feladatokat végzett ott a magyar politikai rendőrség megbízásából? Jusztusz: 1933-ban Hain engedéA prágai Állambírcság ezekben a napokban ítéletet mondott Funk Teodor hercegérseki tanácsos, oiomouci hercegérseki titkár, hazaárulási bűntettében. A vádlott Funk bevallotta, amit már a vizságlat is kiderített, hogy résztvett azokon a tanácskozásokon, amelyek augusztus elején Morvaország néhány zarándokhelyén játszódtak le. Ezeken a papi gyűléseken a jelenlévők között illegális körözvény példányait terjesztette. A körözvények a pápai kiközösítési okmány végrehajtásával íoglalkoztak és nyomást gyakoroltak a hazafias érzésű papságra, hogy ezen ekmány megvalósításával uj. államellenes vatikáni politika ügynökeivé váljnak. A Funk-per mindenekelőtt bebizonyította azt, hogy a Vatikán szolgálatában álló mngas egyházi k'értis szándékosan előkészítette a kiközösítési pápai dekrétum hazaáruló megvalósítását. Az illegális körözvénvekben utasítások vannak arra, hogy hogyan kel! felhasználni a gyónást is a vatikáni politika felforgató céljaira. Az utasítások már nem is takargatják a kiközösítési okmány igazi politikai céljait, de egyenesen leleplezik azokat. Megparancsol ják a papságnak, hogy a gyónás alkalmából politikai kérdéseket is boncolgassanak. Követelik, lyével mentem ki Párizsba és ott mint újságíró jelentkeztem a magyar követségen a sajótattasénál, Gesztesinél. ő azt a megbízást adta, hogy szerezzek kimerítő információkat a párizsi magyar kommunista munkások tevékenységéről, Nem tudtam elvégezni ezt a feladatot, mert a párizsi kommunisták ismerték kommunistaellenes nézeteimet és elz-rkóztak előlem. A felszabadulás után a francia titkos kémszolgálatnak is adtam jelentéseket. Ide Gauchout szervezett be, bár nem ténylegesen, de azért mégis ügynöke lettem a francia titkos szolgálatnak. A két munkáspárt egyesülése után információkat adtam a szövetkezeti kérdésről, a klerikális reakció elleni kormányintézkedésről, a párthatározatokról. Elnök: Hogyan szervezték önt be a jugoszláv hírszerző szervezetbe? Jusztusz: 1945 végén a szoc. dem. párt egy fogadásán összetalálkoztam Cicmil ezredessel. Hónapokkal később, 19-16 tavaszán vacsorára hivett meg és lakásán kívüle ott volt helyettese, Jávorszky őrnagy. Felszólított, hogy működjek vele együtt és megmondta, hogy Kankovies

< jugoszláv belügyminiszter egyenes utasítására ajánlja fel nekem az együttműködést a jugoszláv titkos szervekkel. Megpróbáltam kitérni, de akkor Jávorszky elémtárta, hogy tud a Horthyrendőrségnek tett szolgálataimról és hogy a papok d hívőket tántorítsák el a népi demokráciától, hogy azok a gazdasági akciókban tartózkodjanaK a népi demokrácia eredményes megsegítéséről. A gyónás alkalmából a papság a hívőkre gyakoroljon nyomást abban az irányban, hogy a hivők maguk hassanak családjukra és távolítsák el őket az országépítő munkától. Igy a magas klérus parancsából a papságnak gyűlöletet és felforgatást kellett volna terjesztenie a lakosság között. A népi demokrácia elleni gyűlölet egyenesen árad ezekből az utasításokból és követelik azt is. hogy még azokat is közösítsék ki, akik a kommunista sajtó színházi, kulturális és sportrovataiba adják írásaikat. Itt szükséges megjegyezni, hogv a papság nagy tömege, fő'eg a maga; klérus tagjai közül sokan politikai cikkeket írtak a fasiszta és náu sajtóba, olyan gazemberek sa jtó iába. akiknek lelkiismeretén a legyilkoltak millióinak vére szárad. Az illegális röpiratban, ame

!yet Funk terjesztett, minden szégyenkezés nélkül ismerik be a kiközösítési okmány politikai céljait, vagyis harcot a kapitalista kizsákmányolás mellett. Az okmányban arról is szó esik, hogy miazt egy birtokában levő Irattal bizonyította is. Ezekután nem térhettem ki a felszólítás elő'L Elnök: Milyen megbízást kapott ekkor rögtön Jávorszkytól ? Jusztusz: Azt, hogy írásban jelentsem a szoc. dem. párt vezetőségén belüli helyzetet, a vezetők viszonyát Jugoszláviához és a jugoszláv vezetőkhöz és állásfoglalásukat a jugoszláv kisebbséghez. Elnök: Milyen első feladatot kapott ön a Rankoviccsal való kapcsolat során? Jusztusz: Az első feladatot 1948 áprilisában kaptam, amikor egymagát Vadas Ferencnek és Rankovics külön megbízottjának nevező ember jött hozzám és közölte velem, hogy a főfeladat a Szovjetunió befolyása elleni küzdelem Magyarországon. Ennek érdekében össze kell fogni az elégedetlen elemeket. Példaként elém állította Tito Jugoszláviáját. Ezután még csak egyszer találkoztam Vadassal 1948 őszén, s ekkor Vadas felvázolta az e"ész tevékenység távolabbi célját. Azt mondta, hogy az 6 céljuk Magyarországot elszakítani a Szovjetuniótól és a többi népi demokráciától és Jugoszlávia mellé állítani. Ez csak úgy lehetséges, ha a jelen kormányt megdöntik. Kérdezte, milyen erőket tudnék ilyen mozgalom rendelkezésére bocsátani ? Ez alkalommal elmondtam neki, hogy Rajk ellentéteket igyekszik lyen fontosságot tulajdonítanak Nyugat-Európának, amikor is kifejezetten említik Olaszországot, Franciaországot és Belgiumo

1. Ez nem véletlen, mert éppen ezekben az országokba.! a niarshailizáiás következteben egyre nagyobb gazdasági nehézségek merülnek lel, emelkedik a munkanélküliség és ezzel együtt a dolgozók ellenállása is a kapitalizmus és az amerikai imperializmus ellen. Az okmány nyíltan kijelenti, hogy Olaszországban, Belgiumban és Franciaországban sok olyan katolikus van. akiket a szociális reformok utáni vágy a kommunizmus támogatásához vezet. A kírtözősítési okmánynak hatással kell lennie NyugatEurópa hívői" e is, hogy adják fel a harcot a kapitalizmus ellen, amelynek legkövetkezetesebb ellensége a kommunista mozgalom. Funk tevekenységét különösen azért kell a legszigorúbban elitélni, mert az illegális körözvény hatást akart gyakorolni a hazafias érzésű papságra, amely nem helyes!' a Vatikán felforgató politikai céljait. A vádlott Funkot, a magas egyházi klérus tagját a hazaárulás bűntettében < (marasztalták és az álambíróság szigorú, de igazságos döntésével 10 esztendei súlyos fegyházra ítélte. szítani a már egyesült kommunista és szoc. dem. párt között és azt is hozzátettem, hogy Rajk nagyon becsvágyó és személyi kultuszt üz, tehát ezért feltételezem, hogy a nacionalista csoport élén Rajk áll. A Vadastői közölt feladatot úgy igyekeztem teljesíteni, hogy agitációt folytattam a rendszer ellen. Terjesztettem a kormánnyal ellentétes álláspontokat. Felvettem a kapcsolatot háború előtti trockista barátaimmal és a szoc. dem. pártban nevelt tanítványokkal, valamint azokkal a szoc. dem. funkcionáriusokkal, akik személyi vagy politikai okokból elégedetlenek voltak helyzetükkel és ez alapot adott arra. hogy felhasználhassuk őket. Azután két illegális csoportot szerveztem, egy szűkebb körűt, teljesen megbízható politikai híveimből és egy értelmiségüeket magában foglaló tágabb csoportot. Felvettem a kapcsolatot az egyik ilyen pártellenes frakció vezetőjével, Demény Pállal. Adtam egy egész sor bizalmas információt Rankovicsnak: a Tito iránti hangulatról, a szocialista és kommunista párt viszonyáról, a munkáspárt súrlódásairól, a szocialista vezetők nyugati tárgyalásairól, az elégedetlen elemekről, a rádió- és sajtókérdésekről. Jusztusz kihallgatásával a tárgyalás harmadik napja véget ért és a tanácselnök a tárgyalás folytatását kedd délelőtt kilenc órára tüz? te ki. A nyolcadik áruló, Jusztusz Pál vall ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK — Mi fáj, testvér? Intett, hogy jöjjek közelebb. Néhány eredménytelen kísérlet után sikerült fülem a szájára tapasztani. — Ha meg is halok, azért, ugye, győztes vagyok? — kérdezte, minden szó után kis szünetet tartva. Aztán ezt kérdezte: — Azért, hogy valaki árva, lehet belőle híres író? A nép írója? Jó ideig tartott, míg Abdullah visszaérkezett. Limoncsik jött vele. Engem Abdullah vett a hátára. Babkint Limoncsik úgy vette a karjára, mint egy gyereket. A holdfényben könnyen hazataláltunk a bunkerbe. Levin Babkint saját ágyára fektette és Maliskint Tamaráért küldötte. Mikor Tamara megjött, Babkin mar halott volt. Tamara, mialatt az én sebem kimosta és bekötözte, hangtalanul sírt. — Ma már nem szállíthatunk el, Petvka — mondotta. — Majd holnap éjjel. Egy hét alatt talpraállsz. — Jó nekem itt! — Van valami kívánságod? — Ülj mellém pár percre. Tamara valami italt kevert, -amitől gyorsan elaludtam. Mig ébren voltam — Tamara mesélt. Mikor felébredtem, Levin ült mellettem. — Hogy vagy, Petyka? — Jól. Van valami újság? Babkin holttestét egy köpennyel takarták le. A lába kilátszott. Mikor behozták, halinacsizmájáról nem kefélték le a havat. A hó a bunkerben elolvadt. A csiziaáról csepegett a víz. Babkin mellett Limoncsik feküdt és álmában énekelt. — Mi hír Sztálingrádról? — kérdem. — Üjabb híreket nem tudunk. — írtál Babkin özvegyének? Levin feje igent int. Mindenem fáj. Legjobban a halántékom és az állkapcsom. Abdullah, ki eddig lábamhoz kuporodva aludt, nagyokat ásítva feltápászkodik. Mikor feláll, leesik fejéről a szürke szőrmesapka. Káromkodva hajlik le érte. — Hogy vagy, őrmester? — Jól. Megmentetted az életemet. Köszönöm, Abdullah! A fiú zavarba jön. — Nincs egy cigarettád? — kérdi. — Nincs. Limoncsik már nem alszik. — Adok egy csipetnyi dohányt. Sodorjatok. Feláll, nyújtózkodik. Nadrágja zsebéből kaparja kl a dohányt. Abdullah egy darabig a kenyérmorzsákat szedegeti a dohányból, aztán két cigarettát sodor. Rágyújtunk. Limoncsik mellém ül. A takarón fekvő kezem simogatja és valami történetet mond el. Hallom, de nem értem. Másutt járok. ... A meleg, káposztalevesszagú, végeláthatatlan földön egy traktor dolgozik. Rögtön megismerem: a sztálingrádi traktorgyárban készült. A traktorvezető — Tamara. Nagyon megváltozott. Egy kicsit meg is hízott. És a haja már nem kékesfekete, hanem szalmaszőke. De a mosolya a régi: kedves, meleg. Mikor nevet, világít a foga. A traktor rohan. Erősen kattog. Nem is kattog, hanem beszél. Kiabál. Egyre két saót ismételget: győzelem — béke, győzelem — béke... Tamara hangosan nevet... — Valamit enned kell, hadnagy! Levin áll mellettem. Két hatalmas kondérból meleg hús- és káposztaszag árad, Limoncsik osztja a párolgó levest. — Van valami újság? — Sztálingrád! — Igaz!... mondja diadalmasan Levin. — És hogy el ne felejtsem — folytatja ünnepélyesen: Telefonon közölték, hogy hadnagyi kinevezést kaptál. Gratulálok, Voroncov hadnagy! — Győztünk! — kiált Abdullah. — És vodkát is kaptunk! — folytatja. — Igazi moszkvait. Igyál pár kortyot. Jobb minden orvosságnál. Abdullah mellém térdel. Ügy etet, mintha kis gyerek lennék. Maliskin lopva (nehogy észrevegyük) kenyérmorzsát szór egereinknek. Eppstein verset ír. Az ezredtüzérségünk Nikolszkojét lövi. Hajnal van. KALAND. Levin néhány napja azzal szórakozik, hogy egy vastag füzetbe feljegyzi gondolatait. A jegyzeteket felolvassa nekünk és ha nem értjük meg a gondolatot, megmagyarázta. Levin gondolatainak többnyire se füle, se farka, és ezen a magyarázat is keveset változtat. De néha a vak tyúk is talál szemet. Ez történt tepnap. Mikor a reggelire vártunk, Levin ezt a gondolatot olvasta fel: „A háború annyiban hasonlít a békéhez, hogy a háborúban (éppúgy, mint a béke idején) gyakran éppen az következik be, aminek bekövetkeztét a józan emberi ész nemcsak valószínűtlennek, de lehetetlenségnek tartja". — Mit szóltok ehhez a megállapításhoz? — kérdezte Levin. — Marhaság! — feleltem. — A sors nap mint nap igazolja az én ép oly mély, mint eredeti megfigyelésemet — mondta Levin némi öngúnnyal, de még több büszkeséggel. — Nem az én hibám, hogy te ezt nem veszed észre. Majd figyelmeztetlek. ^ — Jó leszi (Folytatjuk.)