Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-21 / 137. szám, szerda

UJSZ0 1949 szeptember 21 namunkára. E munka során kerül­tem én is kapcsolatba az amerikai kémszervezettel. Dulles e munkájá­ban a politikai emigránsok közti szervezésben fösegítöje és munka­társa volt Noel Field, aki színleg a svájci unitárius szervezetnek volt a vezetője, ténylegesen pedig Dulles közvetlen munkatársa a kémszerve­zésben. , A feladat az volt, hogy a politikai emigránsoknak támogatást nyújt­son és barátságot építsen ki hoz­zájuk és szervezze be őket a kém­szervezetbe. További segítőtársai ebben a feladatban Dullesnek ju­goszláv kémek voltak. Nevezete­sen Lompár Michajlov, aki Zü­richben az ottani jugoszláv emi­gráns csoport vezetője volt. Ténylegesen már akkor amerikai kém volt és Dulles közvetlen segítő­társa. Később Lompár főkonzul, te­hát hivatalos diplomata lett. Ugyan­csak segítőtársa volt Latinovics, aki ekkor Genfben tartózkodott, azután pedig főkonzul lett Marseilleben. Ezenkívül Pomfilov is segítője volt. Ezek feladata az volt, hogy kapcso­latot építsenek ki a különböző emi­gránscsoportok között. Ezt saját ' csoportommal kapcsolatban taoasz- I taltam. Ugyanis akkor én vezetője I voltam egy magyar politikai emi­gráns csoportnak, amely 1942 vé­gén és 1943 elején Magyar Füg­getlenségi Front svájci csoportja né­ven létesült. Ez a csoport értelmi­ségiekből, többnyire diákokból ál­lott, politikailag ingadozó elemek­ből, akiket én Í944-ben éppen Lom­pár befolyása alatt soviniszta és amerikabarát szellemben neveltem. Lompár ezt a munkát részben a ve­lem való kapcsolaton keresztül, rész­ben a csoport egy másik tagja, Vá­gi Ferencen át végezte el, aki meg­bízásomból tartotta a kapcsolatot vele. Lompár politikai befolyásának hatása alatt nagy szerepet játszott egy amerikai vezető teóriája, ame­lyet akkor Lompár és Field nagy­számban terjesztett Svájcban és Franciaországban is és nekem is el­juttatott azzal a feladattal, hogy vi­tassuk meg és vonjuk le belőle a kö­vetkeztetéseket Magyaroszágra. En ezt a csoportomban végrehajtottam. Csoportom magáévá tette ezt az ál­láspontot és arra a nézetre he­lyezkedett, hogy a háború után Magyarországon nekünk ugyanolyan irányt kell képviselnünk és érte har­colnunk, amely Magvarországot az Amerikai Egyesült Államok oldalá­ra állítja. Mi volt a Lompár szerepe Amikor Lompár, aki szoros kap­csolatban állt csoportommal, tudo­mást szerzett arról, hogy a csoport ezt az álláspontot elfogadta, akkor 1944 szeptemberében azt a javasla­tot tette nekem, hogy lépjek kap­csolatba Dulessal. Már előzetesen tudomásom volt arról, hogy Lompár és Field nemcsak a magyar politikai emigránscsoporttal foglalkoztak iiy szellemben és azzal a céllal, hogy köztük kémeket szervezzenek be a háború utáni romboló munkába sa­ját országukban, főképp a Kommu­nista Párton belül, hanem más po­litikai emigránscsoportokkal is. Tudtam róla, hogy a csehszlovák csoporttal, nevezetesen Pavlikkal ilyen kapcsolatokat épített ki és más országok politikai emgiráns cso­portjaival is, vagyis az összes ke­let- és középeurópai emigránscso­portokkal. Amikor Lompár 1944-ben azt a javaslatot tette, hogy lépjek vele személyes kapcsolatba, akkor én Vágival memorandumot dolgoztam ki, amely arról szólt, hogy csopor­tom tagjainak és magamnak a há­ború után milyen politikai elképze­lésem van és kifejtettem, hogy haj­landók vagyunk együtt dolgozni az amerikai szervekkel a háború után. Ezt a memorandumot eljuttattam Lompáron át Bernbe és akkor létre­jött az első személyes találkozásom Dullessel és azóta hazatértemig, 3945 januárjáig rendszeresen talál­koztam Dullessel. Formális beszerve­zés 1944 november végén Bernben történt meg. Ezen a találkozón Dul­les kifejtette politikai elképzelését a háború után. Elmondta, hogy nyilvánvaló, hogy a keleteurópai országok egy egész sorában, amelyet a szovjet csa­patok szabadítanak fel, a Kom­munista Párt kormánypárttá lesz. Ezért az Artériáéval való együtt­működés politiká'áért elsősorban a Kommunista Párton belül kell tevékenykednünk. Kikérdezte, ho^y nekem milyen le­hetőségem van a Kommunista Párt­ba bejutni. Aztán ellátott utasítá­sokkal. Én' azt az álláspontot, ame­lyet Dulles kifejtett, magamévá tet­tem, mert mint egy hatalmi eszközt felmutatta velem szemben azt a nyugtát, amelyet én Noel Fieldnek egy felvett segély ellenében alá­írtam. Ezt a nyugtát akkor 1944 novemberében a kezében láttam. Az­után még többször találkoztam Dul­lesssel. Megegyeztem vele abban, hogy hazatértem után kapcsolatban maradunk, mégpedig olymódon, hogy én a Péter fedőnevet használom és Dulles Wagner néven szerepel. Elnök: Mi volt Lompár szerepe az ön beszervezésében ? Szőnyi: Lompár abban az időben a jugoszláv politikai . emigránscsoport vezetője volt, később pedig főkon­zul és közvetlen munkatársa Dul­lesnek. Szerepe az én beszervezésem­ben az volt, hojy először kapcsola­tot épített ki csoportommal és ve­lem és igyekezett csoportomat po­litikailag amerikabarát szellemben háború utáni tevékenységgel kapcso­latban befolyásolni. Továbbá Igye­kezett csoportomban engemet, mint a csoport vezetőjét, megnyerni az amerikai kémszervezet számára, ami eredménnyel is járt. Később, mikor a hazautazásra került sor, Dulles utasításira Lomoár tevékeny részt vett a kémcsoport Magyaror­szágra átdobása megszervezésében. Segítséget nyújtott e tekintetben. Ugyanilyen munkát végzett akkor Lompár, mint tapasztaltam más or­szágok politikai emgiráns csoportjai beszervezésénél az amerikai titkes szolgálat részére. Később Lompár a bizalmas titkos híranyag továbbitá­tánál, amelyet én Dulles részére küldettem, közreműködött. A le ­fontosabb hírvonal Lompáron keresz­tül ment Dulleshez. Tito és Halles közt már 1§44-te3 titkos kapcsolat jött létre Ezenfelül saját tapasztalatomból és Lompárral való beszélgetésből, to­vábbá Vági Ferenctől, aki az én megbízásomból közvetlen kapcsolat­ban állt Lompárral, tudomásom volt már akkor róla, hogy 1944-ben Tito és Dulles kö­zött titkos kapcsolat jött létre és tárgyalások folytak hivatalos ame­rikai körök és Tito közt a háború utánra vonatkozó közös taktikájuk kidolgozásában azzal a céllal, hogy a Balkánon "J'ito, mint? köz­ponti szervező személy irányítsa a Szovjetúnió és a Kommunista Pártok ellen irányuló romboló munkát. Ezt a tényt én 1944 őszén Lompártól több alkalommal adott részletes beszámolójából tudom. Elnök: Mondja el, kik voltak an­nak a csoportnak tagjai, amelyet ön szervezett meg az amerikai hír­szolgálat megbízásából ? Szőnyi: A csoport tagjai diákok és értelmiségiek voltak, kezdettől fogva politikailag ingadozók és be­folyásom alatt az amerikabarát so­viniszta politikai nézeteket maguké­vá tették. Névszerint csoportom tag­jai voltak: Vági Ferenc, Kálmán András, Demeter György, Kuty Gyula, Dobó János, Földy Iván, Hó­dos. 1944 november végén Dulles azt az utasítást adta nekem, hogy cso­portommal készüljek hazatérni. ő maga fogja megszervezni a csoport átdobását Magyarországra. Erre az útra azonban nem az egész csoport indult, hanem csak egy része, aki­ket kijelöltünk. Ezek velem együtt hatan voltak: Vági, Demeter, Kuty, Kálmán, Dobó és én. Ezekkel együtt jöttein haza. A csoport többi tagjait ott hagytuk. Megbíztam Földi Ivánt azzal, hogy amíg haza nem térnek, végezzenek ott a magyar kormány elleni romboló munkát, Földinek pedig még azt a konkrét feladatot adtam, hogy a bizalmas titkos kém­híranyag továbbításában Dullesnek segédkezzék. Dulles hazautazásunk­kor, november végén £dott konkrét utasítást. Azt mondta, hogy az uta­zást Lompár fogja megszervezni és a költségek fedezéséről Field fog gondoskodni. Igy is történt. Én Dul­lestöl Lompárhoz fordultam, aki el­ellátott minket hamis papírokkal, amelyek azt bizonyították, ho ;y mi juioszláv tisztek vagyunk és oda megyünk. Mindegyikünk kapott fény­képes igazolványt, ezenkívül Lom­pár adott egy bizalmas levelet a belgrádi belügyhöz, amelyben kö­zölte, hogy az amerikai titkos szol­gálat megbízottaiként utazunk Ma­gyarországra és kérte, hogy továb­bi utazásunkat Belgrádból haza tá­mogassák. Field előzetesen Dulles utasítására 4000 svájci frankot utalt ki útiköltségre és ö szervezte meg a csoport illegális átdobását a sváj­ci francia határon. Innen Marseille­be mentünk és ott jelentkeztünk Latimovicsnál, aki érkezésünkről és célunkról tájékoztatva volt. ö to­vábbi utazásunkhoz olyképpen nyúj­tott segítséget, hogy további hamis igazolványokat adott és egy levelet a jugoszláv katonai misszióhoz Ba­riba és összekötött bennünket Mar­seilleben az amerikai katonai fel­derítő szervezettel, amelyet G 2-nek neveztek. Beajánlott ott minket és erre az amerikai katonai hatóságok külön repülőgépet adtak a továb­utazáshoz, amellyel Nápolyba és on­nan Belgrádba repültünk. Latimo­viccsal még Marseilleben megbeszél­tem, hogy Dulles utasításai alapján Belgrádban beszélem meg a további részleteket. Az amerikai és jugoszláv kémek közös munkája — Utazásunknak első részében az amerikai és a jugoszláv hírszerrö szervek szorosan együttműködtek. Belgrádban Lompár levelével jelent­keztünk a belügyi hatóságon Kova­csevícs őrnagynál s a levél alapján Kovacsevics összekötött engemet Kalafatics Nikoláj őrnaggyal, aki továbbutazá sunkat Magyarországra megszervezte. Belgrádban összesen három napot töltöttünk. Kalafatics utasított arra, hogy mihelyt ma­gyar területre érünk, a jugoszláv ha­mis igazolványokat, amelyeket uta­zásunkhoz kaptunk, semmisítsük meg. Aztán külön autót bocsátott rendelkezésinkre, kíséretül egy tisz­tet adott, aki Novy Sadon és Sza­badkán keresztül Szegedre vitt. Mindenütt rövid ideig tartózkodtunk, mindenütt jelentkeztünk az ÓZNA ottani kirendeltségénél és a határon minden ellenőrzés nélkül jöttünk át. .Szegeden cz utasítás szerint mind­nyájan megsemmisítettük a hamis papírokat. Elnök: Az ön előadása szerint a kémcsoport magyar terű etre juttatá­sában a jugoszláv és az amerikai szol­gá'at közt együttműködés volt. Osz­szegezze ezt mégegyszer. Szőnyi e felszólításra megismétli az ec'd'g előadottak főpontjait és a kö­vetkezőket teszi még hozzá: Szőnyi: Utolsó találkozásunk Bern­ben Dullessel 1945 decemberében volt. ö megadta nekem azokat a hírvona­lakat, .ímelyeUn keresztül vele az érintkezést fenntarthatom. Első helyen megnevezte Lompárt. Azután marseil­lei tartózKodásom alatt megbeszéltem, hogy Belgrádban még az ÓZNA ter­vek is meg fogom beszélni Kalaíatics­csal. Kalafatics azt mondta, hogy az amerikai titkos szolgálat iészére szánt kémanyagot Budapesten Cicmil ezre­desnek, a jugoszláv katonai misszió akkori vezetőjének, a szövetséges el­lenőrző bizottság tagjának adjam át, aki ezt az anyagot Belgrádba eljut­tatja hozzá és ő hivatalos kurir útján fogja Latimovicshoz Marseillebe, az pedig Lompárhoz és Lompár Dulleshez eljuttatni. Tehát a kémanyag tovább tásának megszervezésében és tényleges to­vábbításában is az amerikai és ju­goszláv titkos szolgálat közt szoros együttműködés volt Ez az együtt­működés olyan szoros volt a haza­utazásnál, hogy sokszor nem lehe­tett megkülönböztetni, hogy hol végződik az amerikai titkos szolgá­lat és hol kezdődik a jugoszláv. Marseilleben Latimovics szerUclyes közbenjárására az amerikai hatóság külön repülőgépet bocsátott rendelkezé­sünkre. Elnök: Mi volt a rendelkezés arra nézve, hogy a magyar területen gyűj­tendő' későbbi anyagot milyen úton juttassák el megbízóikhoz? Ukm űisss nml a ká&ianyag az imperialista megbízókhoz Szőnyi: Dulles utolsó megbeszélé­sünkön megjelölte a feladato­kat, amelyek Magyarországon ránk várnak. Es azután meg­adta a hírtovábbítás útját. Meg­bízatásunk volt, hogy hazatérve lép­jünk be a Kommunista Pártba, ott ér­jünk el leheiőleg magas tisztséget és ezt a pozíciót egyrészt arra használ­juk, hogy a Kommunista Párton belül egy Amerika-barát politika mellett áll­junk ki és ilyen szervező munkát vé­gezzünk, ilven célre igyekezzünk más komoly politiKai pozícióban levőket is megnyerni, másrészt feladatunk lesz fontos politikai, gazdasági híranyagot eljuttatni hozzá Ennek a híranyagnak eljuttatására három utat adott ne­künk. Egyik volt a jugoszláv titkos hírszerző úton keresztül, amelynek részleteit Belgrádban beszéltem meg Kalafatics őrnaggyal. Ez volt a főkap­csolat. Ezt a hír vonalat 1945-ben és 1946-ban rendszeresen felhasználtam híranyag továbbítására. Ezenkívül volt egy másik vonal, amelyet Dulles ren­delkezésemre bocsátott. Ez Noel Fiel­den keresztül ment, akihez szintén juttathattam híranyagot. ElutazásunK e'ött Földi Ivánt bíztam azzal, hogy az á'talam küldött híranyagot Field­iiez továbbítsa. Mint harmadik lehető­séget rendkívüli esetre Dulles meg­adta azt, hogy a berni amerikai követ­ség második számú irodájába én Pé­ter nevében leadhatok Wagner részé­re híreket. Elnök: A Magyarországon működő jugoszláv megbízottak közül ki segí­tette önt? Szőnyi: Cicmil ezredes segített, aki­vel a közvetlen kapcsolatot itt Buda­pesten Kálmán András tartotta. Elnök: Arról mit tud mondani, hogy az amerÍKai es a jugoszláv hírszerző szervek hogyan dolgoztak együtt ké­mek kivá'aszíásában és Magyaror­szágra küldésében Szőnyi: Erre vonatkozólag elsősor­ban épp a saját csoportommal kap­csolatban szereztem közvetlen ta­pasztalatot. Nevezetesen Lompár sze­mélyében az én beszervezésemnél az amerikai hírszerző szervezet resztre. Továbbá igen szoros volt az együtt­működés hazautazásunk megszerve­zésével, valamint a titkos kémanyag továbbításánál, de ugyanezt tapasz­talatból megállapító itam más közép­európai és keleteurópaj országok emigráns csoportjai közt végbement kémszervező munkánál, ahol Dulles­nek jugoszláv munkatársa Lompár és még néhányan voltak. Komoly szervezőmunkát végeztek és részt­vettek a kémek beszervezésében. Azonkívül a jugoszláv és amerikai együttműködés kiterjedt annak a kapcsolatnak kiépítésére is, amely 1944-ben közvetlenül létrejött 'j. és Dulles között. E kapcsolatról én részben közvetlenül Lompártól és részben Vági Ferencen keresztül beszámo­lót kaptam és értesültem arról, hogy Dulles közvetítésével tárgya­lások folynak együttműködésükre vonatkozóan a háború után a Bal­kán országokban olyan céllal, hogy a Szovjetúnió és a Kommunista Pártok ellen irányuló romboló ak­namunkában Titonak, Jugoszlávia miniszterelnökének központi veze­tőszerep jusson. Elnök: Mikor a csoport Magyaror­szágra érkezett, milyen kémtevékeny­séget és rombolómunkát fejtett ki a magyar állammal szemben? Ter­jeszkedjék ki arra, hogy az össze­gyűjtött kémanyagot hogyan juttat­ták el az amerikai hírszerző szervek­hez. Szőnyi: Hazaérkezésünk után vég­rehajtottuk a Dullessel megbeszélt feladatokat. Természetesen elhallgat­tuk, hogy a z amerikai titkos szervek­kel kapcsolatban állunk és így ne­kem sikerült mingyárt kezdetben a Magyar Kommunista Pártban jelen­tős munkakörbe kerülnöm. Fontos állásokba kerülnek a kémek Állásomat arra használtam fel, hogy csoportom többi tagjai is rész­ben a Pártban, részben más állami vagy gazdasági funkcióban befolyá­sos, komoly helyre kerüljenek. El­helyeztem Vági Ferencet sajtóvona­lon, aztán a miniszterelnökség sajtó­osztályán, Kálmán Andrást bejut­tattam a népjóléti minisztériumba komoly beosztásban, Demeter Györ­gyöt először a Kovács gépgyárba, később a Danubia üzemvezetőségébe és később a haditechnikai intézetbe juttattam. A később hazaérkezőket is hasonlóképpen elhelyeztem. Bala­bán Pétert bejuttattam a rádióhoz. Földi Ivánt a magyar-szovjet olajvál­lalathoz vezető állásba. Csoportom tagjaival 1945-ben és 1946-ban rend­szeres megbeszéléseket tartottunk kéthetenként, Ezek a megbeszélések részben az én lakásomon, részben Kálmán Demeter lakásán voltak. Ezeken adtam ki az utasítást konkrét tevékenységre. Azt az utasítást adtam, hogy mun­kahelyükön igyekezzenek látszólag eredményes munkát végezni és ko­moly pozícióra szert tenni. Igyekez­zenek munkatársaikkal baráti vi­szonyt kiépíteni és őket az amerika­barát politika és a hírszerzés szá­mára megnyerni. Megbíztam őket azzal is, hogy a pártvezetőség po­litikája ellen ellenpropagandát fejt­senek ki munkatársaik között. A csoport tagjai ezeket a feladatokat végrehajtották és én e két év alatt rendszeresen küldtem Dullesnek híranyagot. Amikor 1945 végén Földi Iván Genf­ből néhány napra Budapestre jött, hogy ottani munkájáról beszámoljon, Vági és Földi jelenlétemben meg­egyeztek abban, hogy Vági össze­gyűjtött politikai, gazdasági termé­szetű titkos híranyagát Földin ke­resztül juttatja el Fieldhez és Dul­leshez. Vági Cicmilen keresztül rendszeresen juttatott el híranyagot Földihez 1946. év folyamán. Ilyen híranyag volt az infláció leküzdésére vonatkozó tervekről, más gazdasági intézkedésekről, a Kommunista Párt erőviszonyairól Ezen a főútvonalon kívül még küldtem kü'ön futárokkal is közvetlenül Fieldhez és Földin ke­resztül Fieldhez híranyagot. Maga Földi is, áinikor Budapesten volt, futárként vitt ilyen anyagot 1945 vé­gén, azután 1946 májusában, amikor újra itt volt. Ekkor hozott nekem „.u. uemoo. i ieldtól egy lezárt bo­rítékot, amelyben három amerikai kém neve szerepeit: Szász Béla, Adám György és Máté Iván, akiket az amerikai kémszolgálat már előze­tesen beszervezett ts erről en Bem ér­tesített. Később Szászt és Ádámot, annak tudatában, hogy amerikai ké­mek, fontos pozícióba helyeztem el. Az 1946 májusában Svájcba vissza­térő Földinek azt az utasítást ad­tam, hogy készítse el a csoport még ott maradt tagjainak és sajut maga­nak hazatérését Magyarországra és ugyanakkor beszélje meg Fielddel, hogy a kapcsolatot ezután miként fogjuk fenntartani, 1946 őszén Földi ismét Budapesten volt néhány napig és akker közölte, hogy üzenetemet Fieldnek átadta és Field azt felelte, hogy a kapcsolat helyreállítása ha­marosan bekövetkezik. Ez be is kö­vetkezett o.ymodon, hogy én egy fu­tár útján utasítást kaptam Dullestől arra, hogy vegyem fel a Rejkkal va­ló kapcsolatot. Ez a külön futár Bar­tók László, követségi tanácsos volt, a magyar külügyminisztériumból. Bartókról is, mint beszervezett ame­rikai ügynökről, már 1944-ben, köz­vetlenül Dullestől szereztem t>udo­mást. Bartók 1946 novemberében a pártközpontban keresett fel és átad­ta nekem az üzenetet. Pár nap múlva felkerestem Rajkot és közöltem vele, hogy szeretnék vele fontos ügyben tárgyalni. Rajk még aznap a pártközpont szerve­zési osztályán, az irodámban felke­resett. Átadtam neki az üzenetet, hogy én vagyok Péter és Wagner megbízásából veszem fel a kapcso­latot vele. Rajk azt mondta, hogy már előbb értesült erről. Ebből már akkor megállapítottam, hogy Rajk már előzetesen az amerikai titkos kémszervekkel kapcsolatban kellett hogy álljon, mert nevemről előze­tesen tudomást szerzett. Ezaz első beszélgetésünk csak rövid volt. Aztán hamarosan újra találkoz­tam vele és ettől kezdve 1949 má­jusáig, letartóztatásomig rendszeres kapcsolatot tartottam fenn Rajkkal. Ö irányította az én romboló munká­mat, tőle kaptam az utasításokat és ő volt az. aki a fegyveres felkelésről az összeesküvéssel kapcsolatban tájé­koztatott. A mapysr kormány elleni fegyveres fellépés előkészületei Elnök: Mondja el, hogyan készül­tek a magyar kormány elleni fegyve­res fellépésre, különös tekintettel arra, hogy mi Rajk és mi az ön sze­repe? Ez a szervezkedés hosszú időre nyúlik vissza és bár végső célja kez­dettől fogva ugyanaz volt, a taktika a különböző időszakokban lényegesen eltért egymástól és aszerint válto­zott, hogy milyenek voltak az ország­ban a politikai erőviszonyok. Az első időben, 1946-ban és 1947-ben az egyetlen erő, amely Magyarországnak a népi demokrácia útján való fejlő­dését képviselte és Magyarországnak a Szovjetúnióvai és a népi demokrá­cia országaival való barátságát hang­súlyozta, — az egyetlen ilyen erő a Kommunista Párt volt. A kormányon belül emellett (Nagy Ferenc volt még a miniszterelnök) benn voltak azok az erők, amelyek az amerikai cé­loknak megfeleltek és azokat szol­gálták. Tehát annak érdekében, hogy az ameri­kabarát politika érvényesülhessen Magyarországon, elsősorban a Kom­munista Párt akkori vezetősége és akkori politikája ellen kellett ak­namunkát végezni azáltal, hogy a Kommunista Párt vezetőségét meg­változtatjuk. El kellett volna a kor­mányból távolítani azt az egyetlen erőt, amely akadálya volt annak, hogy Magyarország kormünypoliti­kája az amerikabarát politika szel­lemében tovább megerősödjön. 1947 és 1948 folyamán azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A népi demokrácia erői Magyarorszá­gon igen jelentős mértékben meg­erősödtek. Közben lelepleződött Nagy Ferenc összeesküvése és a kormány­ból eltávolíttattak azok az erők, ame­lyek az amerikabarát fejlődés irány­vonalát képviselték. Az ország gaz­dasági helyzete megerősödött és az 1947. évi választások után megerősö­dött elsősorban a Kommunista Párt és megerősödtek a népi demokrác a többi erői is. 1948-ban azután bekö­vetkezett a két munkáspárt egyesü­lése, ami a népi demokrata erők tö­megalapjának újabb kiszélesedését jelentette. Ebben a helyzetben már az összeesküvés közvetlen célkitűzé­se más volt, mint az első korszakban.

Next

/
Thumbnails
Contents