Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-18 / 135. szám, vasárnap

Épül az ifjúság színpada Duna utca 48. Kopott, régi ház, mi érdekes lehet rajta? — kérdi barátom, akit magammal hívtam. — Mi érdekes? Odanézz, micsoda porfelhő kavarog a kapuban. — Felcsillan erre a szeme: — Hiszen itt dolgoznak! Igen, dolgoznak. Egy vén csapszéket építenek át színházzá, a bratisiavai ifjúság állandó színpadává. Szorgalmasan bontják odabenn a felesleges falakat, csákányoznak, talicskáznak. Dolgoskedvűek és fáradhatatlanok az ifik. Kik ezek a brigádosok? Hát igen, e hétre a kábelgyári ifjúsági csoport kötelezte magát egy 15 tagú önkéntes brigád felállítására, de úgy látszik, a Kábelgyárban hiba van a kréta körül .. Itt tizenketten dolgoznak, ezek pedig részint az „ORAVA" üzemi szervezetének, részint pedig a Bratislava-Brenner helyicsoportnak a tagjai. Hovátartozásuk szerint két versenycsacpatot alakítottak. Kérdésünkre, hogy melyik jobb, mindegyik a saját csoportját dicséri. A munkavezetőt hiába kérjük, hogy döntse cl a nagy kérdést. — Én a cég embere vagyok, nem törődheted az ilyesmivel — feleli. Alig hisszük, hogy ez a közöny elősegítené a brigádmunka sikerét, ezért szeretnénk figyelmébe ajánlani az Ifjúsági Vasútépítés pallérjait, akik javarészt szintén „cégtől vannak" s a fiatalok igyekvése iránti jóindulatukkal mégis meg tudták nyerni a brigádosok szeretetét és a vezetőség elismerését A verseny úgylátszik döntetlen marad, mert normát ennél a munkánál kitűzni nem lehet és csak az elért eredrnenyek beszélnek. Látogatásunktor a „Brenner"-csoport egy vastag betonfalnak estig való széthúzására és eltakarítására kötelezte magát. Az ORAVA-gyár brigádosai fiatalabbak, ők a tetőn szeretnek dolgozni. Emiatt is hívják őket „holdkórosok"-nak... Van azonban hely, ahol csakis ők tudnak érvényesülni. Amikor a csatornába kellett lemászni, az alig tizenötéves Mészáros József vállalkozott erre és ott tevékenykedett, amíg valami „fekete szörny" fel nem űzte onnan. Jó kövér patkány volt az istenadta! Grfták tagtárs elmondja, hogy a munkálatokat október 28-ra szeretnék befejezni, de ehhez szakmunkásokra is volna szükség. Azonban ők maguk megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy néhány hónap mulya készen álljon a színház. A Grnák-csoport kötelezte magát, hogy a következő hetekben is résztvesz az építkezésen, nehogy munriaeröhiány akadályozza a vállalkozás sikeret. Mi hisszük, hogy a fiatalos lendület és optimizmus leg>őz minden nehézséget, különösen, ha a •színházépítés ügyét minden braiislava-i csoport magaévá teszi. Kívánságunk már csak az, hogy minél több felesleges kocsmát számoljanak fel és bocsássanak az ifjúság rendelkezésére, hogy ezeket sze.lemi szükségleteinek megfelelően maga alakíthassa át. Tiltakozunk A csehszlovákiai ifjúság nevében a CSM központi titkársága tiltakozo táviratot küldött Hatónak, az indonéz köztársasági elnöknek, a 11 indonéz hazali állatias módon történt meggyilkolásáért. A távirat, a Hágában tartózkodó Hato elnököt teszi felelőssé Amir Sjarifudin, a népi demokratikus arcvonal vezére, Suripen, a Világiíjúsági Tanács tagja, valamint Harjon, az indonéz szakszervezetek elnöke meggyilkolásáért. TEGYRESEN! ZEMDESKlN SZO/iO P.SZUCSb. .,, v t '

r r r , r j r I.SZAIUATOK MESSZE TI KEK EJ-iZA-KAK 2- VI-MM DA-LOL- M &USZ - KE LEP-TEK-Kíi. 3. T4

:MÜ ÉS DŰL-COZZ. OA - COL — VA £ - PlTSO r r f £ T^ ~jf CB HE 07 FEL fHISÍEM HUN HAS IF - Jü - SA & hCCYUNK £ - LÓ'-RS ÖT- E - VÉS TE VEL A IOL-DOC íá-ttar, E-Le-reo ^fzefijrso eEeh , TAvuuttEe ]Ei$iaNK

rmoic-uev ih-seh" EGE/H . TUOOO A J£í SZOH/C , niDiaiS LÉC/ HE - " ÉG EH , ki FÉUŰO JíLiZŐ, V<„ MMOtC-t£C-y AEftH * L. N. TOLSZTOJ: Sok föld kell-e az embernek? örültek Pahom ajándékainek is és illendően viszonozni akarták, ezért így szóltak hozzá: — .Megszerettünk téged és viszonozni akarjuk ajándékaidat. Mondd hát most meg, mi tetszik neked a mi tulajdonunkból, a legjobban és mi neked adjuk. — Legjobban tetszik a földetek, _ felelte Fahom. — Nálunk otthon szük a hely, de itt nálatok olyan föld van, amilyent még nem is láttam. A tolmács' lefordította szavait. A baskírok egyideig beszélgettek maguk között, majd vígan nevetgéltek és Pahomhoz fordultak: — Tudatjuk veled, hogy készek vagyunk nyájasságodért annyi földet adni, amennyit csak akarsz. Csak mutass rá, melyik föld tetszik és a tied lesz! Fölujjongott erre Pahom kapzsisága. Ez nagyszerű eset! De persze. írást is kell róla kérni. Ezért az elöljáróhoz fordult: — Köszönöm szívességieket. Sok földetek van, hogyne, nekem csak kevés kell. De írást akarok róla és pontos elhatárolást, nehogy félreértés keletkezzék belőle később. Tehát mondjátok meg, hogy mennyi földet és mennyiért adtok nekem ? — Csak egy árunk van: egy nap ára ezer rubel! Ezt Pahom nem értette meg. — Micsoda mérték az: egy nap? Hány hold föld az? — Ilyen mértékhez mi nem értünk — felelte az előljáró. — Mi így adjuk: amqnnyi földet egy nap alatt körül bírsz járni, annyi a tied. És egy napnak ezer rubel az ára. Pahom csodálkozott: — De hiszen egy nap alatt jó darab földet lehet körüljárni! .., Az elöljáró nevetett: — Persze és ez mind a tied lesz! De még egy kikötésünk van: ha ugyanaznap nem érsz vissza arra a helyre, ahonnan kiindultál, elveszett a pénzed. — Hát az Utat, amit bejárok, hogy' jegyzitek meg? — kérdé Pahom. — Mi se könnyebb annál: mi fölállunk azon a helyen, amit te kiválasztasz és megvárjuk, amíg te körüljártál egy darab löldet. Te ásót viszel magaddal és ahol szükséges, határjeleket csinálsz. Mi aztán jeltöl-jelig határbarázdát vonunk ekével. Olyan nagy kört keríthetsz, amilyent kedved tartja, csak naplemente előtt vissza kell jutnod ugyanarra a helyre, amelyből kiindultál. Amit körüljártál, mind a tiéd! Nosza, megörült a kapzsi Pahom gazda. Itt a jó alkalom. Holnap annyi földet jár be napkeltétől napnyugtáig, amennyit csak bír! Ilyen olcsó földhöz sem jut többé soha az életben. Majd túl jár ö ezeknek az együgyü baszkiroknak az eszén! Lesz itt föld annyi, hogy álmában sem hitte volna soha. .. Hoszszú a nappal most, így nyáron, akár egy esztendő, könynyü szerrel bejárok sok-sok kilométert is. Ügy meggazdagszom ez alkalommal, hogy a cár atyuska se különben. Azon az éjszakán alig-alig aludt valamit Pahom. Csak hajnal felé szunnyadt el. Azt álmodta, hogy fekszik ugyanabban a sátorban és hallja, hogy kint valaki hangosan nevet. Mikor kimegy megnézni, ki az, hát látja, a baszkjrolc elöljáróját, hogy a földön ülve kacag, de úgy, hogy a hasát fogja. „Mit nevetsz?" — kérdi Pahom. De akkorra már az a kereskedő volt a hahotázó, aki a baszkirokról beszélt neki otthon. „Rég itt vagy?" :karta kérdezni töle Pahom. Am most meg azzá a Volgamenti paraszttá változott a kacagó, aki régi hazájában járt nála. (Folytatjuk.)