Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-02 / 121. szám, péntek

UJSZ0 1949 szeptember 2 Gazdasági hírek Magyarországi * Micsurin, a nagy orosz szovjet­tudós példája nemcsak a Szovjet­únióban hat buzdítólag, hanem Magyarországon is. Alig van me­zőgazdaság, ahol ne kísérletezné­nek egy-egy gyümölcsfajtával, vi­rággal. Az új módszer a napra­forgónál meglepő eredményt mu­tat; az új napraforgó m&gvainak olajtartalma 35.4 százalék, a kö­zönséges napraforgó 29 százaléká­val szemben. A talaj termékeny­ségének köszönhető, hogy a szó­jabab a legtöbb helyen meghono­sodott, de a ricinus-bokrok olaj­hozama ' is megsokszorozódott. Egyes növények keresztezése gombafajtákkal hihetetlenül meg­növesztette az egyes növényeket, így a hónapos retek hússzorosra nőtt. A biológusok most azon igyekeznek, hegy ezeknek az új növényfajtáknak magvait izolál­ják és termesztésüket új terüle­teken megkezdjek • ® Az ötéves terv keretében a ma­gyar textiliparnak fokozatosan még tizenötezer textilmunkásra, ezer mérnökre és technikusra lesz szüksége. A ruhaanyagok gyártását 65 százalékkal akarják emelni. A termelésnek ez a fel­fokozása természetesen új textil­gyárak felállíts "át, valam'nt a ré­gi gyáriizemek modernizálását követeli meg, • ® Pnd?pps<en egy szovjet bányász­kiállítás nyílt meg, a magyaror­szági bányászszakszervezet és a Magyar-Szovjet Társaság rende­zésében. A kiállítás anyagát a magyarországi bányászvidékekre is le viszik. Gazdasági hirek a SzQvjeS&aiobal A Szovjetúnió déli állmaiban, valamint Közép-Ázsiában a ter­més betakarítása befejezéshez közeledik. A kolhózmunkások nemcsak a betakarítást végezték el idejében, hanem az állam szá­mára leadandó gabonamennyisé­get is megsokszorozták több mil­lió tonnával. A termés min­denütt kitűnő volt. A gabonaföl­deken még sohasem dolgozott annyi gép. A kolhozokon renge­teg villamos csép'-őgép van hasz­nálatban. Szibériában, valamint az Ural és Volga táján is seré­nyen folyik a termés betakarítá­sának nagy munkája. • Szovjet-Ukrajnában óriási terü­letek befásítását vettek tervbe. Az állami erdőségek száztízezer hektárral fognak megnövekedni, míg a nagykiterjedésű ukrajnai szteppék 62 ezer hektárnyi terü­leten lesznek befásítva. Főleg tölgyet, ezüst nyárfát, hársfát és diófát ültetnek. Az erdőszéleken más gyümölcsfát is. Az állami fa­iskolák több millió facsemetét bocsátanak a szteppek befásítása munkálatainak rendelkezésére. A Szovjetunió területén ebben az évben 7500 hektárnyi területen eperfát ültetnek el. Középázsiá­£an a kollektív gazdaságok, fo­lyók, kanálisok, tavak és ország­utak mentén mintegy 12 millió eperfa elültetését kezdték meg. A Kaukázusban és Ukrajnában az eperfaültetvényeket kiterjesztik. A selyemipari vidékeken sok új faiskolát létesítenek, melyeknek az lesz a feladatuk, hogy olyan újfajta eperfákat termeljenek, melyeknek levélhozama nagyobb az eddig ismert fajtáknál. Micsu­rin óta gyümölcsök és virágok dolgában már semmi sem lehetet­len. • © A szovjet tudományos akadé­miának kirgizi állomása 19 kuta­tó csoportot küldött ki a kollek­tív gazdaságokba. A tudósok se­gítségére akarnak lenni munká­jukkal a mezegazdaságnak. Kü­lönösen a földművelés és állatte­nyésztés fejlesztésének kérdése foglalkoztatja őket. S P 0 R T Sfeült a fegrába Csehszlovákia JT-Csehszlovákia JB" 5:3 (1:25 w Az „A" és „B" vá^gatott tegnap játszotta utolsó rdzőmé.rkőzését a vasárnapi bolgár válogatott elleni mérkőzés előtt. A két csapat a következő összeállításban ját­szott: „A": Jmák — Kocrurck, Krns­nohor^ky — Truba, Marko, Me­nelik — Hlavacek, Pazicky, Bi­can, Preis, S'mansk.v. „E": Havlícek — Venglár, Svo­bnda I. — Hanke, Vícsn, Ipser — Kokste'n, Hemele, Ing. Tegclhoff, Srsen, Pcsek. Az első félidőbon a „B" csapat volt a jobb és állandó támadás­ban volt. Hemele góljaival 2:0-ás vezetésre tettek szert. Preis a 33. percben szépitett az eredmé­nyen. A második félidő 13. ner­cében Svoboda II. 3:l-re növelte az előnyt, amit ismét Preis egyenlített ki. A 17. percben Preis majd a 22. percben Ka reá vo.it eredményes, amivel a vég­eredményt boái 1: íotta A mérkő-és vígén Camfcal szö­vetségi edző a vasárnapi mérkő­zésekre a következő csapatokat jelezte: „A": Jonák — Kocourek, Po­korry — Tmko, Marko, M-rnéVik — H'avacek, Pazicky, Bican, Preis, Simansky. ,.B": Havlifek — Ven" 1 ár, S--o­boda I. — Ipser, Vicán, Benei'ko­viC — KokStein, Hemele, Ing. Te geLhoíf, Sríeií, Pesek. A főpróba sikerült. Mindkét csapat szépen és jól játszott. A vasárnapi nemzetközi találkozók elé nagy bizakodással nézhetünk. Hatalmas formában van a moszkvai Torpedó K'lcnc mérkőzést játszott már a II. fordulóban, de vereséget még nem szenvedett. A szovjet bajnokságot nem öszi­'«vaszi, hárem tavaszi-őszi rend­szerben vívják. Az „őszi", tehát a II. fordulót július 12-én kezdték el. A II. fordulóban a csapatok már 9—10 mérkőzést játszottak s csak két olyan csapat vau még. amely nem kapott ki: a moszkvai Torpedó és a Snpartak. Mindkettő 9 mérkőzésen 16 pontot szerzett, mindkettő 7 mér­kőzése megnyert s két döntetlent ért el. Talán a Torpedó eredménye vala­mivel értékesebb is. mert a II. for­dulóban a kilenc mérkőzésen mind­össze öt gólt kapott csak. A moszkvai Torpedó legutóbbi eredményei: Július 11. Moszkva: Tbiliszi Dina­mó 2:2. Július 18. Moszkva: Jeriváni Di­namó 2:1. Július 23. Moszkva: Nyeftyanyik 1:0. Július 28. Leningrád: Zenit 1:0 f!) Aug. 1. Sztálino: Sahtyor 3:0. Aug. 7. Moszkva: Harkovi Lok. 3:0. Aug. 11. Riga: Daugava 1:0. Aug. 19. Moszkva: Kiuvi Dinamó 1:0. Aug. 22. Moszkva: Minszki Dina­mó 2:2. A szovjet M. Dinamó CDKA Zenit Szpartak M. Torpedó K. Dinamó L. Dinamó WSz • H. Lokomotív Tb. Dinamó M. Lokomotív bajnoks: 26 20 25 19 26 16 26 16 26 13 26 12 27 10 27 10 28 9 26 8 27 9 ág állása 3 3 76:18 1 ö 73:24 42:25 70:29 50:31 37:34 44:41 5:35 11 33:^0 9 42:41 12 41:44 3 4 5 8 9 11 Kr. Szovjetov 27 7 10 10 29:45 24 Sz. Torpedó 26 5 9 12 22:38 19 Nyeftyanyik 26 5 9 12 20:32 19 M. Dinamó 25 6 5 14 28:55 17 L. Dinamó 27 6 4 17 27:57 16 Daugava 27 6 3 18 17:51 15 Sahtyor 28 4 6 18 17:63 14 Nyolc súlycsoport helyett tíz! Érdekes javaslat érkezett a nemzetközi ökölvívó szövetséghez. Murphy, az angol szövetség egyik vezetője azt javasolja, hogy az ed­digi nvclc súlycsoport helyet tízet alkossanak. Javaslatának indoko­lása: az egyes súycsoportok itt-ott : ú'messze vannak egymástól, egyik mai. k súlycsoportban sokkilós kü­lönbségek vannak az egymás ellen küzdők között, ami káros lehet egészségügyi szempontból is és befolyásolhatja a sportszerű küz­delem kialakulását is. A könnyebb versenyző sokszor bűnhődik azért, mert könnyebb. A javaslat szerint az új súly­rcopcrtijik ás azok határai a követ­kezek lennének: légsúly 51 kilóig, harmatsúly 51—53, pehelysúly 53 —57, könnyűsúly 57—60, alsó­váltósúly 60—64, váltósúly 64—67, alsóközépsúly 67—70, középsúly 70--74, félnehézsúly 74—78 kg kö­zött, nehézsúly 78 kg on felül. A javaslat kérdésében jövő jú­niusban Kopenhágában, az Európa­bajnoksággal kapcsolatosan rende­zendő kongresszuson dönt a nem­zetközi ökölvívó szövetség. fi SiaSIfi XXIX. HETE CSR „A" Bulgária Bulgária B CSR „B" CSR Lengyel, (gyh.) Csehország Morvaor. (iíj.) Partizánske Trencín Lok. Nymburk Chotébof B. Bystrica Malacky Jablonec n. V. Kobylisy Trnovany Stalinove záv Sp. Nejdek Osv. Kari. V. Stúrovo Zl. Moravce Sparta S Brno I. kosi ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Visszavonulás közben ismerkedtem meg Ignatyov tüzérszázadossal. Ignatyovot — aki hivatásos tiszt, egy ismert lenin­grádi építész fia — gyávaságért lefokozták. Egy átkelő­helyet védett, mint az utóvéd utóvédje. A parancs pon­tosan előírta, hány óra és hány perckor kell megkezdeni a visszavonulást. Ignatyov — a meghatározott időnél kilenc perccel előbb adta ki a parancsot: tüzet szüntess! És (mivel már a legtöbb tüzérló kidőlt) magát is befogta az egyik ágyú elé húzni. Mikor parancsnoka közölte vele, hogy lefokozzák, Ignatyov kérte, hogy mint közlegény ottmaradhasson az ütegnél, amelynek eddig parancsnoka volt. Nem tudom, milyen választ kapott volna erre a kérésre, ha van idó a válaszadásra. De mert közben (amíg ő válaszra várt) a németek támadtak, — az üteg tűzbevonult. Az országúton állott — minden álcázás nélkül — hat szovjet ágyú, szemben a felvonuló német páncél­kocsikkal. Ignatyov — megfeledkezve arról, hogy lefo­kozták — vezette a harcot. A közel kétméteres óriás (kinek olyan széles válla van, hogy két köpenyből kel­lett számára köpenyt varrni) — a szőke óriás, sapká­jára vörös szalagot tűzött és így állott a két ágyú közé. Felemelt karral irányította a tüzet. Olyan volt, mint egy árbóc, amelyre vörös zászlót tűztek. Tökéletesebb cél­pontot elképzelni is alig lehet. Kétség sem fér hozzá: az első német golyó szíven találja, vagy homlokon. Az ütközet ötnegyedóráig tartott. Hét német páncél­kocsi borult lángba, három szovjet ágyú dőlt ki, tizenhét szovjet tüzér halt hősi halált. Az árboctermetü IgnatySv ötnegyedórán át állott az izzócsövű ágyúk között és fölemelt karral irányította a tüzet. Egy karco­lást sem kapott. — Na, — mondotta, mikor az utolsó német páncél­kocsi visszavonult — most zavarban vagyok. A katona­iskolában úgy tanultam, hogy a golyó elkerüli a bátra­kat. Rólam hivatalosan megállapították, hogy gyáva vagyak és a golyó még's elkerült. Most aztán törhetem a fejem, hegy miért került el. Miután megmosakodott, jelentkezett az ezredparancs­noknál, hogy ismét e'-őterjessze kérését: szeretne mint közlegény annál az ütegnél maradni, amelynek parancs­noka volt. Az ezredparancsnok megölelte és megcsókolta. — Fölterjesztem kitüntetésre, Ignatyov százados! — mondotta. — Kérem, — folytatta rövid szünet után — vegye át a testvérüteg parancsnokságát is. Kiszjelov százados hősi halált halt. — De hát... — kezdett szóba Ignatyov. — Igyunk egy pohárkával! — vágta el a további magyarázkodást az ezredparancsnok. A parancsnokság két szakasz gyalogságot rendelt ki Ignatyov ütegének biztosítására. Én az egyik bizto­sító szakaszban szolgáltam. Így gyakran láttam Igna­tyovot, aki a moszkvai ütközet után őrnaggyá lépett elő. Néhányszor — hivatalosan — beszéltem vele, de más kapcsolat nem volt közöttünk. 1941 december 31-én este összeszólalkoztunk egy lány miatt. Azóta vagyunk barátok. A dolog így esett: délután rohammal visszafoglaltuk a németektől Krasznovoje falut. Mikor a faluba bevo­nultunk, már erősen sötétedett. Súlyos pelyhekben hul­lott a hó. Az egyre növekvő sötétben botorkálva, elrna­i-adtam társaimtól. Be akartam menni az egyik paraszt­házba. A ház előtt valami nekemjött. Nem láttam jól, hogy mi az a valami, de valószínűnek tartottam, hogy kutya. Rákiáltottam és felérúgtam. A valami meg­szólalt: — Bácsi, bácsi, rossz bácsi! Lehajoltam. A nedves hóban egy anyaszült mezíte­len gyerek állott. Felkaptam, kabátom alá vettem és bevittem egy házba. A házban teljes sötétség volt, csak a kitört ablakon át világított valamicskét a kékes lila hó. A gyereket az egyik sarokban heverő szalmára fektettem és betakar­tam köpenyemmel. Aztán kimentem a ház elé és két rakétát lőttem a levegőbe. Néhány perc múlva segít­séget kaptam — Ignatyov őrnagy személyében. — Mi az, mi baj van? • — Őrnagy elvtárs, — Péter Voroncov lövész be­mutatkozik. Megmutattam neki a gyereket. Egy negyedórába se telt, és már nyolc tíz paraszt­asszony is sürgölődött a gyerek körül. Sikerült megálla­pítani a kislány személyazonosságát. Apja a háború első napjaiban elesett. Anyját agyonverték a németek. Rajta — még néhány óra előtt — szép, ukránvarrásos r.iha volt. Ügylátszik, valamelyik németnek nagyon megtetszett ez a ruha. Hol és mikor vetkőztették le a gyereket, ki dobta a havas utcára — mindezt sohase tudtuk meg. A háromesztendős kislány állandóan csak ezt ismételgette: — Bácsi, bácsi, rossz bácsi! Ignatyov egy vörös katonát orvosért küldött. Orvos helyett fiatal ápolónő jött. Hóval dörzsölte be a gyerek testét és valami meleg italt készített számára. — Nos? — kérdezte Ignatyov. — Azt hiszem, vagy legalább is remélem, megment­jük a gyereket. Természetesen, ami az idegeit illeti... De reméljük, hogy az is rendbe jön. Idővel — minden­esetre. Az ápolónő, — fiatal, karcsú, szőke lány — csak most vett észre engem, aki a szoba egyik sarkában áll­tam. Én is csak ebben a pillanatban ismertem őt fel. — Na, na! — szólt Ignatyov, mikor a szőke lány a nyakamba ugrott. — Rokonság, barátság, szerelem? — Az első ütközet emléke — válaszoltam én. Az ápolónő — Maruszja — pergő nyelvvel számolt be ismerettségünk történetéről. (Folytatj uk.) UJ SZO a csehszlnvák'ai magyar dolgozók napilapia. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Bratislava Jesenskéhn 8., II em irányító postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadia » Pravda grafikai és kiadó vállalatuk K ézii it;>kal nem adunk 1 hónapra 45.— Kes. Teleim •>«•?-f? Fö- és felelössíerkesztó: f ór'"r» Gyula. Feladó vissza. Elől zeté» 1 évre 540.—, évre 27u.~, y 4 évre 135.— 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents