Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-11 / 102. szám, csütörtök

Ma rádlémfisar! A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR 00LG0ZÓK LAPJA Bratislava, 1949 augusztus 11, csütörtök 3 Kcs II. évfolyam, 102. szám Az eleinekkei való harcban testvéri egyetértésben küzdenek a szlovák és magyar dolgozók üJ qz mm duzzasztóéi Már több ízben hoztunk hírt Szlovenszkó iparosításának annyira fontos állomásáról, az oravai duzzasztógát építéséről, amelyen az öntudatos mun­kásság színe-java dolgozik és a szabad szocialista holnap egyik legszebb jelképévé vált. És itt Oravában sok-sok szlovák dolgozó testvérével együtt minden erejével részívesz az elemek elleni harcban a magyar munkásság li, amely bebizonyítja azt, hogy a „magyar, román, szláv bánat mindig egy bánat marad" és a szlovák nép fellendülése a mi örömünnepünk is. A hatalmas gát mellett épült tábor­ban sokszor szólal meg a vészsziréna, amely vízveszélyt jelez és megsemmi­süléssel fenyegeti a hatalmas irammal haladó gyönyörű munkát. Ha esik az eső, ami idén többször megtörtént, ez mindig veszélyt "jelent. A duzzasztógát építésén kevés volt a munkaerő, ezért a bratislavai kerület és a népfront brl­gádosokat toborzott. A toborzás ered­ménye örvendetes volt, Sikerült is száz­tagú brigádot szervezni, amelyben résztvettek a dolgozó nép összes réte­gei, munkások, parasztok, hivatalno­kok és tanoncok. Es igen tekintélyes számban jöttek a magyar munkások is, hogy bebizonyítsák: ők is ott állnak a köztársaságot építő első soraiban. A brigádosok akkordban dolgoztak és 110—120 százalékos átlagteljesítményt értek el. Ahol lelkesedés van, ott lehet dolgozni — mondják a galántai nevetőarcú fia­tal brigádosok. De vannak köztük idő­sebek is. Példaadó, régi jó kommunis­ták. A fiatalok között ott láttuk a szere­di cukorgyár munkását, Deák Istvánt, aki annyira megszerette a brigádéletet, hogy legszívesebben hivatásbeli bri­gádmunkás lenne. Brigádmunkáját 1947-ben kezdte, amikor először ment 4 hónapra a handlovai szénbányába, majd később az Ifjúság Vasútvonalára ment, ahol élmunkás 'ett. Ezért az­után jutalomképpen kétheti külföldi üdülést kapott. — Soha az életben nem is álmodtam arról, hogy valaha egy munkás a ten­ger mellé fusson — mondja Deák István és hangjában hála érzik és a népi demokrácia szeretete. Itt van a 17 éves galántai Chudi Pál és a 16 éves Adamec Alajos, akik a kö­vetkezőket mondják: | Tizenketten jöttünk Galántáról, hogy bebizonyítsuk szlovák elvtársaka.nk­nak, hogy együtt akarunk velük dol­gozni a köztársaság építésében, amely a magyar dolgozó nép otthona is. A fiatal Adamec mellén ott vannak az Ifjúsági Vasútvonrl és Ifjúság Üt­jának élmunkásjelvényei is. Szívesen dolgozunk, mert tudjuk, hogy magunk részére dolgozunk — mondja. — Egyszer éjszaka kellett előkészíteni a. kavics;!, hogy a másik napra biztosítsuk a munka iolyamatos menetét. Nos, mi magyarok mind ön­ként jelentkeztünk erre az éjszakai váltásra. Igy épül a gát, így épül az egymás mellett és együttélő népek barátsága és testvérisége. Így épül a szebb, szo­cialista jövendő! Az Adamec Lajosok éá a Deák Istvánok százai nőnek fel az áldott délszlovenszkói falvakban és városokban és hirdetői lesznek az egy­mást megbecsülő új emberiségnek, az új szocialosta ember típusának. És épülnek a gátak, épülnek a gyárak és a földeken egyre nagyobb számban bfigníí'x a munkakötinyitő új gépek, i Igy kell épülni boldog egyieértésben I az egész köztársaságnak. Trygve Lie az Atlanti Paktumot kritizálja Az Egyesült Nemzetek az el­múlt napokban nyilvánosságra hozták Trygve Lie főtitkár évzáró jelentését az Egyesült Nemzetek elmúlt esztendei munkájáról. A jelentés igen érdekfeszítő, főleg azqg, mert az Atlanti Paktum­mái foglalkozva, bár tompított formában, de mégis kritikát gyakorol e támadó egyezség fe­lett. Trygve Lie megállapítja, hogy 1948 július és 1949 júliusa közti időben az Egyesült Nemzetek a világbéke biztosítása érdekében jelentős lépéseket tettek. A nagy­hatalmak között ugyan továbbra is fennállanak a véleménykülönb­ségek, és bár az egyes nemzeti és szociális mozgalmak továbbra is feszültté teszik a nemzetközi helyzetet, a háborútól való rette­gés mégis csökkent. Ennek főma­gyarázatát a berlini blokád ügyé­nek megoldásában kell keresni. Azok a lépések, amelyek az Egye­sült Nemzetek keretén belül Pa­lesztina, Kasmír és Indónéza ér­dekében történtek, mgéis csak a béketörekvések sikerét jelen­tették. Figyelemreméltó, állapítja meg Lie, hogy az említett esetek­ben a Biztonsági Tanácsban az egyöntetűség elve győzedelmes­kedett és ez megcáfolja mindazo­kat az állításokat, melyek azt bi­zonyítják, hogy a Biztonsági Ta­nács nem alkalmas a nagy nem­zetközi problémák megoldására. Ezen az úton kell munkánkat folytatnunk. Nem engedhető meg, hogy az Egyesült Nemzeteket mellérendelt feladatok teljesítésé­re kényszerítsék, főleg oly kérdé­sekben, melyekben világügyek in­tézéséről történik döntés. Ez eset­ben sem a kétoldali vagy a regio­nális szerződések, szövetségek nem képezhetnek kivételt, mert ezek nem tudják pótolni az Egye­sült Nemzetek keretén belül kö­tött, megállapodások értékét. Trygve Lie jelentésének befejező részében a javaslatok egész sorát teljeszti elő. Főleg azt a kérését hangsúlyozza, hogy a nagyhatal­mhak erejük minden komolysá­gával lássanak hozzá a nemzetkö zi feladatok megoldásához és a jövőben is együttes munkával oldják meg a felmerült kérdése­ket. Trygve Lie egyebek közt az­zal a javaslattal is fordult az Egyesült Nemzetek tagállamaihoz, hogy kedvezően intézzék el a 14 jelentkező állam felvételét H moszkvai Pravda Blumék paktáló politikájáról Zsukov cikke az árulás Céliáról A moszkvai P ravda legutóbbi száma Zsukov „Az árulás célja" című cikké­ben a franciaországi jobboldali szocia­listák újabb politikai manőverezésével foglalkozik. A francia szocialista párt párizsi kongresszusa ismét bebizonyította azt a már több ízben hangoztatott erköl­csi politikai süllyedést, amelynek ered­ményeként magyarázható csak a párt vezető tényezőinek az amerikai impe­rialistákkal való paktálása A párt­kongresszus jóváhagyta a párt minisz­tereinek részvételét a frnacia kormány­ban és ezzel biztosította a koalíció to­vábbi fennmaradását, ame'y oly hűen szolgálja a francia tőkésosztályt és az amerikai imperialista rendszert. A jobb­oldali szocialisták ezen a kongresszu­son foglaltak állást az Északatlanti­Paktum mellett és ezzel azonosítoták magukat az amerikai háborús uszítók politikájával. A francia szocialisták nyilt támadást intéztek a kommunisták ellen és ezzel ismét bizonyságot szol­gáltak amellett, hogy nem céljuk az egységes népi front kialakítása és nem azonosítják magukat azzal a harccal, amelyet a francia nép a francia köztár­saság melletti függetlensége érdeké­ben folytat. Hiába erőlködnek a jobboldali szo­cialista vezetők, hiába akarják a fran cia népnek bizonyítani, hogy pártjuk a fasiszta de Gaulle ellen harcol, a , tények másként beszélnek. A francia dolgozó nép, azoknak kevés kivételé­vel, akik még a szocialista párt poli­tikáját támogatják, tisztában vannak azzal, hogy de Gaulle tábornok és a szocialista Blum között különbség nincs és a nép szempontjából mind­ketten piszkos politikát folytatnak. Nem csoda tehát, hogy a szocialista párt tízezres tagjai a párt kongresszusi választásokon távol tartotta magát, de a tagok távol tartják magukat a párt­ülésektől is, sőt nagy részük végleg szakított az áruló szocialista párttal. A francia jobboldali szocialista párt az elmúlt esztendő óta tagjainak 55 szá­zalékát veszítette el I. Kannák kotyognak, sustorog a tej, olajpogácsa szúrós szaga száll, ajtónak vetve hátát kényesen pipára tölthet özvegy Vén Mihály. Kövpr a kostök: lám, kikandikál, fináncot les a szőke szűzdohány, fiistöt fújkálva özvegy Vén Mihály fünődhet sorsa új fordulatán. Hogv' is? Maholnap lesz a forduló. Domonkos Pál hivatta Vén Mihályt: — Bátyám, a termelő szövetkezet fejősgulyásban szenved csak hiányt — Mennék én, hogyne — kapott r • >'t Mihály — de hatvan év se kutyafüle ám! — Szó szóra ment, végtére Vén Mil''y mégis beállt úgy tavasz derekán. Harminc tehér! ez ám a hivatal! Temérdek gond, de özvegy Vén Mihály tudja a dolgát s úgy tartja fejét, miként ha lenne számadó-király. Incselkedő kulák, ha kérdezi: — Magáé melyik? — Bajszat csavarlnt, vellát ragad, hogy támasza legyen s teli torokkal azt kiáltja: — Mind! H. Töprengő, messzihangzó éjszakák mélyéről szól e harsány öntudat, — borjúra várt Mihály, a tehenek lomhán lengették bojtos farkukat, — volt hát idő a multat és jelent latolni, mérr.l, hosszan, hallgatag, míg vén szivében úgy hajtőit csírát a szemvetés, mint tavasszal a mag. Hatvan, hej, hatvan éve tovatűnt! Rossz kapca volt és egyéb semmi más, ha néha álmodott, az asztalon csusza várta és gőzölgő gulyás, vásárra ment, a sátorok fokán ruha ringott és csizma kopogott, — de rekeHt, rozsdás vasdarab riadt s maradt a bocskor, cibere, robot. S az asszony Is ... a melle mint a kő, szeme ringatott felhőt, rezedát s ha dőlt a rend, kövér kereszt tövén öUlt a karja éjszakákon át. De jaj,, irigye lett a nyár korán, elátkozott a csók, a nyoszolya, örök vendég maradt a nincs, a gond, harminc se volt s azt mondták rá: banya. Harminc se volt és öt gyerek keze könyurgött korpás, késze;? falatért, szegényke, vágott volna boldogan akár szívéből vérező karéjt, de kenyér helyett pofon csattogott: — Pusztulj, a hasad kutya istenit! Utána estig fuldokolva sírt: — Rajtunk csupán a meghalás segít. Bérmunka, tőke, kizsákmányolás ... mi fán terem, mit tudta Vén Mihály?! Negyven felé botolva azt érezte csak, hogy melle egyre zörgőbben zihál, asszonya méhét rák roncsolta szét, virág nőtt három gyermeke szívén. Kettő maradt, — de tábori pecsét tudatta. — Vesztek Visztula vizén. Iszonyú ősz volt — emlékszik Mihály —, a csillagok közt fényes, görbe kard, sopánkodott a méltóságos úr, hogy életében mindig jót akart. Ki hallgatott rá? Mozdult már a föld, \ Iharra vert a pusztai kolomp, bosszúra h'vta holt cselédeit s a kastélyokra rárobbant a front! III. És fij világ jött, úrtalan világ... Miként ha dudva gyökere szakad s a letiport, kicsiny virágokon elöször csókol csendeset a nap, — éledt a puszta, éledt Vén Mihály, szapora lábbal hordta az ölest, csörgött a lánc, hasadt az úri föld jusst osztogatni szíves-örömest. Mihály Is Jussolt, özvegy Vén Mihá'y, nem töbet, csupán három és felet. (A bizottságban Domonkos beszélt: — Tegyiik a kedvét, gürcölt eleget.) Így lett Mihály is „úr", a föld ura s csudálkozott, hogy mégse fogy a gor I. Mert fogyott volna? özvegy Vén .f.' ­há y Iga híjján, ha megint robotolt? (Domonkos Pál Is törte a fejét, — egyedül vérrel verejtékezett. — hogy' h.il meg szándék, szép igyekezet, mert régi módra rokkant a derek és fog csikordult, mikor nem esett. Domonkos Pál kimondta hát a szót: — Segít a termelő szövetkezet.) Segít vagy nem? — mit bánta Vén Mihály?! — Eleget voltam — dörmögte — cse­l< I, de Jött az ősz, az ősszel traktorok, fütyölve húzták a hatos ekét, a kormány mellétt lányka nevetett: — All-e a verseny, szép öregapám? Nem szólt Mihály, a megcsúfolt Mihály, árván indult a kölcsönló nyomán. Barka se bomlott, tavaszi vizek alig nyitották szende szemüket s Mihály már indult, hívta a mező, a szélben ázó, csiklandó füvek s csak állt, meredt, szédelgő szélütt'tt a szövetkezet földje végiben, mert vén parasztok ordás ördöge: sárga irigység ütötte szíven. — Ez ám a búza — kesergett Mihály, ha jtása, színe suhog, mint a sás, ha Isten őrzi, derekat szakaszt, homlokig állhat benne a kaszás, enyim meg sárga, itt-ott nő c'sup'n. mint öreg orcán ütköző szakáll, — a gép, a eép. csudát tett l't a gép. diadalt ülhet Domonkos, a Pál! Kotyog a kanna, sustorog a tej, olajpogácsa szúrós szaga száll, evett az állat, hajlik már a hold, hazaindulhat özvegy Vén Mihály. Villany világol, tál az asztalon, — a szomszédasszony csuszát reme­kelt —, Hci. Uramisten — sóhajtja Mihály — ünnepen esznek ilyen eledelt! IV. Az orrán, nlcsak Breg 6ku!a, írni-olvasni tavasszal tanult, — Üj ország épiil — olvassa Mihály és vén szívében fölenged a múlt. Szó szóra gyullad, mint a csillagok, meleget áraszt BÉKE és HAZA. F.z ám az élet' — mosolyog Mihály —, a dolgozóknak most lett igaza. 22 és fél vagónna! több gabonát adnak be a mitovi föidművesek Magyar és szlovák földművesek együttes munkájánál eredménye (Vb.) Olvasóinknak már beszámol­tunk a dunaszerdahelyi és párkányi járás földműveseinek nagy eredmé­nyeiről, melyeket a gabonabeszolgálta­tásban értek el s most a suráni járás­ból kaptunk hírt, hogy Milanovce köz­ségben 500 földműves jelenlétében ün­nepélyes keretek között ment végbe a gabonabeszolgáltatás. Milanovce községnek a februárban aláírt beszolgáltatási szerződések alap­ján 38 és fél vágón gabonát kellene beszolgáltatnia. Ámbár a községben a cséplést teljesen be sem fejezték, már eddig 24 \<agón búzát, 8 vágón rozsot, 2 vagon árpát, fél vágón zabot és 25 mázsa hüvelyes* szolgáltattak be Az ür.nepéiyes beszolgáltatás keretében, mely augusztus 9-én volt, további 6 vágón került a raktárakba. De a legnagyobb érdemet azzal szr rezték a milanovi földművesek, hog a mia napig aláírtak 205 kiegészít szerződést, melyben 22 és fél vago gabonabeszolgáltatásra kötelezik mi gukat. Többek között- Száraz Kálmán 20 r Jozef Zitny 15 q, Július Öurcek 18 c Pa vei Grof 20 q. Száraz Béla 25 c Száraz Ferenc ifj. 40 q, Száraz Fe renc id. 20 q, Frantisek Valaska 23 q Ján Minárcik 80 n, Július Balay 17 q Jozef Smatana 25 q, Jozef Trnka 18 q Ez az eredeti mennyiséggel egyiit 61 vágón. A lakosság, szlovákok é: magyarok a legnagyobb egyetértésbei együtt dolgoznak s már a múltban it több ízben dicséretet kaptak. , á 1

Next

/
Thumbnails
Contents