Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-07 / 99. szám, vasárnap

Egy nagy terméskővel emelési gyakorlatokat végeztek s „ettől fölötte megerősödtek"... As ifjúsági béhestaféta Szlovensskón Sportember is volt e Petőfi — merül fel a kérdés a múzeumi emlékeket, elsárgult okiratokat vizsgálva. illete, költészete azt bizonyítja, hogy az volt a szó legnemesebb érteimében. Személyes- jóbarátja, Jókai Mór leírása nyomán megjelenik előttünk a költő alakja is a száz év távlatából. Középmagas, hoszszú derekú, karcsú, domború mellkasú, széleüvállú, ovális arcú, feketehajú fiatalember, akinek a lénye nemcsak lelki, hanem testi erőt is sugároz. Szalay Gyula tanár, a Kiskun Múzeum alapítója vogy harminc évvel ezelőtt kutatásokat végzett Kiskunfélegyházán azirányban, hogy Petőfi foglalkozoti-e testedzéssel, (lírdekeite a dolog nagyon Szalayt, aki Móra Ferenc magyar tanára s egyúttal gimnáziumi testnevelő tanár is volt.) ö mondja el, hogy a kis Petőfi már iskolás kora előtt megtanult korcsolyázni a félegyházi Füves-tó jegén. Petőfiék tőszomszédia és a költő gyermekkori pajtása a székely származású későbbi országszerte ismert fafaragó, Késik András volt, aki már gyermekkorában is pompás fakorcsolákat készített. Kes k levelezéséből derült ki, hogy a kis Petőfinek fakorcsolát készített. Lovagolni is tudott Petőfi. Az egykorú tanácsjegyzőkönyvek czerint „Szabad Kis Kun Félegyháza Tanácsa" nemcsak a ma is álló Hattyú-épületet adta bérbe Petrovics István székárendásnak, hanem 100 hold legelőt is. Itt, a ferencszállási pusztán csikósoktól sajátította el Petőfi lovastudományát, amelyről Bem apó is elismeréssel nyilatkozott, Jókai pedig azt írja, hogy a költő a lóháton „valóságos daliává magasodott". Orlay Petrich Soma arról emlékezik meg, hogy Petőfi jól úszott is. Valószínűleg az apja csárdája mellett levő Péteritóban tanult meg úszni. Szalay Gyula a Petőfi család egykori szomszédjainak szájhagyománya alapián feljegyezte, hogy a kis Sándor kedvenc időtöltése a birkózás volt. A jelenlegi Petőfi-háiz szomszédságában lakott a Varga-család, amelynek minden tagja már akkor ismert birkózó volt. Petőfi Sándor birkózótársa a nála két évvel idősebb Varga Mátyás volt. Petőfi későbbi életében is felbukkan a sport nyoma. Jókai naplója szerint pápai diákkorukban minden reggel egy nagy terméskövei emelési gyakorlatokat végeztek és „ettől fölötte megerősödtek". Petőfi vándoréletének tobbezerkilométeres gyaloglása, a 16 éves korban elviselt katonai megpróbáltattok azt bizonyítják, hogy szívós, izmos szervezettel rendelkezett. Apróságok is a sportszerető Petőfit állítják elénk. Természetrajongása, verseiben a kimagasló, hősi teljesítmények dicsérete is erre mutat, lís még egy tartozik ide: Petőfi mértékletesen, mondhatnók sportszerűen élt. Bordalai nyomán sokakban talán olyan kép rögződött meg, hogy Petőfi nagy borivó volt. Történelmi tévedés! Amint tudatos ferdítése például a tényeknek az, hogy az egykori reakc'ós sajtó is ilyen mulatós ifjúnak akarta Petőfit beállítani, mert ezzel Petőfi verseinek gyújtó hatását akarta rontani. Nos, Jókai leírja, hogy egyszer Petőfi unszolására elmentek a Koronaherceg utcába iddogálni. Meglepetésére azonban Petőfi a pincérnél aludttejet rendelt. Ezt ,,mód fedett szerette". Ugyancsak Jókai jegyezte fel, hogy Petőfi a borok közül csak az ürmöst szerette, de azt is csak kis „tampedlikból" csipegette. Forgó Ferenc. Augusztus 12-én és 13-án a Demokratikus Ifjúság Világszövetsége budapesti kongresszusa alkalmából Norvégián, Dánián, Lengyelországon, Csehszlovákián és Magyarországon keresztül stafétát indítanak Budapestre. A stafétát, mely a békéért harcoló világ ifjúságának nemzetközi egységét jelképezi, az egyes országokban az ifjúsági szövetségek szervezik meg. Csehszlovákiában ezt a stafétát a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség rendezi. Közreműködnek a Soko' szervezetei, a kerületi nemzeti bizottságok testnevelésügyi referensei, a katonai és közbiztonsági alakulatok testnevelési ügyosztálya stb. A Norvégiából elindított staféta Dániában két ágra szakad. Az egyik Kelet-Németországon, a másik Lengyelországon és Csehszlovákián keresztül folytatja útját és Terezinben találkoznak. Útjuk közben érinteni fogják Liberec, Üstí nad Labem, Prága,, Hradec Králové, Pardubice, Brno, Olomouc és Gottwaldov városokat. Szlovenszkó határát augusztus 12-én, délután 2 óralépi át és* a következő helységeket érinti: Makov, Cadca, 2ilina, Vrútky, Tűrő. Sv. Martin, Horná Stubiia, B. Bystrica, Kremnica, Zvolen, az Ifjúság Vasútvonala, B. Stiavnica, Levice, KremniCka, Nővé Zámky, Komárno, ahol elhagyják az országot. Magyarországon egyenesen Budapest felé veszi útját, ahol találkozik a Balkán stafétával. A stafétát ú?y rendezték meg, hogy azokon a városokon haladjon át, amelyek legtöbbet szenvedtek a fasiszta megszállás idején. Ezzel emlékeztetni akarja za ifjúságot arra, hogy célja csak egy lehet: harcolni egy úja'háború ellen, harcolni a haladásért, a szocializmusért és az emberiség jogaiért. Budapesti riport: „Éreztem, hogy érdemes dolgozni, gondolkodni, alkotni..." Skuitéti Jóska újítását elfogadta a Ganz Villám. gyár — És akkor tudjátok ... ott áltam a Kreml alatt, láttam az ablakokat, melyek mögött Sztá lin elvtárs él és dolgozik. Jártam a Nagyszínházban, utaztam a Metrón. Nem is tudom én azt e.mondani neked, milyen felejthetetlen élmény volt. Moszkvában voltam ... — Mond el Jóska — kérik barátai, ifjúmunkás társai — hogyan kerültél oda? Jóska — Skuitéti József, a Ganz Villamossági gyár iparostanulója — mssé^ni kezdett: — 1929-ben születtem. A 4 középiskola elvégzése u.án 1943-ban idOjötiem a Villamossági gyárba, hogy kitanuljarr a villanyszerelést. Terveimet azonban megzavarták, 194^ decemberében a németek a frontra hurcoltak. Hát én ennek egyáltalán nem örültem át is szöktem a szovjet csapatokhoz, semmi kedvem nem volt a nácik érdekében harcolni. A ,,tovarisok" szeretette', fogadtak. Moszkvába kerültem. — Ott mit csináltál? — Egy repülögyárban dolgoztam a Nagy Honvédő Háború befejezéséig. Ám a repülőgépgyárból a háború után edénygyár lett, ahová visszatértek a leszerelt katonák. Ezután kerültem az egyik legnagyobb moszkvai garázsba, ahol fiatal korom ellenére is kitűntem. — Hát aztán milyen munkán dolgoztál? — A gépkocsikból kiszerelt és aldobott selejt önindító dinamók javítását, amiknek 70 százalékát egész rövid idő alatt újra üzemképessé tettem. Ekkor kaptam külön jutalmat s ekkor volt módomban — az üzem költségén — megnézni minden moszkvai nevezetességet. Képzeljétek el, a Leninmauzoleumban is voltam ... — Fiúk, Lenint is látta — szólt áhítatosan a rövid kis előadás hallgatója. — Csodálkoztál-e, mikor hazajöttél? — Megértettem s elkezdtem a munkát, saját országunkért. Éreztem, hogy érdemes dolgozni, gondolkodni, alkotni. — D« szépn, beszél ez a Jóska — nyitották kerekre szemüket a többiek. — Hát aztán hogy volt tovább? — Egyfajta kapcsolóknál sűrűn ismétlődött a hiba, a hiba okozója pedig mindig ugyanaz a forrás volt. Ezen segítettem egy másik kontaktussal, amivel a gép állási idejét és a javítási időt is lényegesen lecsökkentettem. Emellett még anyagmegtakarítást is elértem. Az újításért 315 forint jutalmat kaptam. Igen büszke vagyok rá, hogy tanuló létemre meghallgatott a gyár vezetője és elfogadta javaslatomat ..,