Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-05 / 97. szám, péntek

UJ SZÖ s X-' Valya Hriszanova a könyvelésből a termelésbe megy át (B-szélg^tés egy szoujei élmunbásnő el 1949 augusztus 5 — Tizenhatéves voltam — kezdte Valya Hriszanova, amoszkvai villanykörtegyár Sztálin-díjas -sztaciianovista nője —, amikor a gyár könyvelőségében mint számi, ej LÖ kezdtem dolgozni. Nem állítom, hogy a munkám nem éicekelt, hiszen a Szovjetunióban élek, ahol a munkának bármilyen legyen is az, megvan a maga szépsége és költészete, ahol a munka nem kényszerűség. Mégis elhatároztam, hogy otthagyom az íróasztalomat, számológépemet és átme yek a termelésbe. Ez 1942-ben történt, amikor a iasíszta támadás szörnyű veszedelme fenyegette hazámat és népemet, szocialista kultúránkat. Ezekben a napokban hasított belém az a tudat, hogy hadseregünknek, páncélosainknak, repülőinknek és tengerészeinknek minél több rádiócsőre van szükségük. És bejelentettem az igazgatóságnak, hogy műhelymunkára akarok áttérni. Elengedtek. í?/y korültem a rádiócsöveket készítő műhelybe. (Meg kell jegyezni, hogy Valya Hriszanova nagyon szerényen és leegyszerűsítetten mondta el e?.t a történetet, mely -— legjobb tudomásunk szerint — olyan na yjelentoségü kezdeményezés volt, hogy egy tíz- és tízezreket megmozgató mozgalmat indított cl a Szovjetunióban.) A szovjet termelőmunka egyik sajátossága — folj tatta Valya — az, hogy a dolgozó nem állhat meg fejlődésében, nem topoghat egyhelyben, ha nem akar elmaradni. A munka úgyszólván menetközben támasztja benne a technika, haladás és tökéletesedés szükségességét. Azon törtem a fejemet, miként fejleszthetem műszaki tudásomat. A gyár lehetőséget nyújtott arra, hogy termelőmunkám megszakítása nélkül hozzáfoghattam a felsőfokú technikai tudás elsajátításához. Tanulmányaimat, amelyek nem egyszer alaposan próbára tették erkölcsi erőimet, sikerrel folytattam. Ennek köszönhettem, hogy 1946-ban, a háborúutáni ötéves terv első esztendejében művezetővé, ugyanakkor egy 32 főnyi komszomolista leánybrigád vezetöjéjévé neveztek ki. Csoportunk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 1950-re kétszeresen meghaladjuk az 19<16-ra előírt tanulási és termelési tervet. Az eredményt főleg arzal érte el csoportunk, hogv a toiie^tménv óránkénti lemérésének rendszerére tért át. Ehhez azonban az kellett, hogy munkamódszereinkben és műszaki eli járásokban alapvető változtatásokat | érjünk el. Az erre vonatkozó tervezetek elkészítése az én feladatom volt. 1947 decemberében elkészült a tervezet, illetőleg az új munkarend. A kalkulációk megerősítették, ho y új munkatervünkkel lehetővé válik a bonyolult felszerelésnek minden tekintetben kimeríthető felhasználása. Az új munkarend következtében munkatermelékenységünk 22 százalékkal emelkedett, az önköltség pedig 15 százalékkal csökkent. Az rtl?°T>s nini trlipr'tmény munkásoni-étn 0°00 körtéről FHOO-ra emelkedett. 194 8-ban 31.605 rubelt takarítottunk meg. Módszereinket átvették a gyír többi műhelyei és az eredmény nem is maradt el. A gyár 1948 utolsó nefverY^ejn elnyerte a Frovirtúrdő mir

:—r.;-tanácsának vörös vándorzászlóját. — Gyárunk — fejezte be Válya szavait —• csak egy szerény peluáji.i annak, mily hatalmas, biz'.os léptekkel halad népünk a kommunizmus felé. Saját kezünkkel teremtjük meg országunkban a bőséget. Gyárakat építünk, iskolákat, kórházakat, könyvtárakat emelünk nagy hazánk minden szögében. Életünk évről-évre szebb, gazdagabb és alkotóbb lesz. Ezért ragaszkodik a szovjet nép a békéhez, a népek testvéri barátságához, melyet az an-ol-amerikai imperialisták új háború szításával akarnak aláaknázni. Nekem a termelésben való közvetlen részvétel, a munkapad, az üzemi közösség, a termelési síkereken kívül óriási erkölcsi erőt, elégtételt nyújtott. Alkotótevékenységében tanúbizonysága annak a sztálini igarsáírnak, bn°v a s^ocialí-mu^ban a mvnka vadban a becsület és a dicsőség dolga. Vietnam nem kér a „nyugati kultúrából" Amerikai vélemény szer

:nt Vietnamban 150 ezer francia katona harcol. A harc az imperialisták szerint az európai ,,kultúra" átplántálása érdekében folyik. A rablóhadsereget az Egyesült Államok kormánya tényleges támogatásban részesíti: elavult amekai fegyvereket szállít nekik. Ezek a fegyverek „jó kezekbe" kerülnek. Mintegy 25.000 SS-katona harcol az idegenlégió soraiban. A vietnami nép szabadsága ellen támadó francia hadseregben bűnözők tömege található: rablók, gyilkosok, a második világháború tömeghóhérjai. Természetes, hogy ez a gyarmati háború ínyükre van ezeknek a bűnözőknek. A franc'a igazságügyminiszter a közelmúltban egy körlevelet intézett a börtönök igazgatóihoz. Felszólította őket, hogy válogassák ki katonáknak a megfelelő börtöntöltelékeket. Az igazgatók teljesítették a miniszter kívánságát és jelenleg ezer és ezero ilyen börtönlakó harcol a szabadhágért küzdő vietnami nép ellen. M..t is lehet várni egy ilyen hadseregtől, amelyben a bűnözők nvnden árnyalata képviselve van? Amerre járnak, szenvedés, nyomor, megaláztatás, rablás és gyilkosság, porrá égett falvak kísérik a nyomukat. A vietnami nép a több évszázados elnyomás szenvedésein keresztül meggyőződött arról, hogy a gyarmati élet pusztudást jelent számára. Egyetlen len egy kiút kínálkozik ebből a sorsból: fegyvert fogni és áldozatot nem kímélő harcban kikergetni az elnyomókat Vietnam földjéről. A vietnami nép megragadta ezt a fegyvert. A fiatalok tízezrei harcolnak a francia és SS söpredék ellen. Nem kétséges ennek a harcnak a kimenetele. A vietnami nép erősebb és gyezni fog, megteremti a szabad, független országot. A budapesti Előre és az S. Brno I. Kosicén A kosicei Dynamónak a nyári kosárlabdaidény második felére gazdag műsora van. Augusztus 13.—15. lesz Kosicén a férfi és női propaganda körmérkőzés, melyen résztvesz az északcsehországi bajnokcsapat és három otthoni csapat. Az idény csúcspontja szeptember 2—1-ike lesz, a „Nemzeti felkelés nemzetközi kosárlabda körmérkőzése", melyben a férfi mérkőzéseken résztvesz a budapesti Előre bajnokcsapat, a szófiai Lokomotíva bolgár bajnokcsapat, a brnói Sokol I., mint a cím védője és a kosicei Dynamo. A női mérkőzéseken szerepel a budapesti Előre ifjúsági csapata, a csehszlovákiai bajnokcsapat Havi. Brod, a prágai csapat és a Dynamó. Szeptember végére a koáicei kosárlabdázókat meghívták Lengyelországba. Fsilehi sportlevél ILitalmas liö.önscgzihrre v At a Jü'eki esti mérko é$neh Tudósítónk jelenti: Fülek és környéke már napok uLa lázban l t. Az első esti mérkőzés iránt nyilvánult meg ez a nagy érdeklődés. A pálya pufta gyepét vakító ívlámpák légiói árasztják cl fénnyel. A tribün és « pálya körüli térség tömve. Bomba sikere van a füleki első esti mérkőzésnek. Több mint 6000 néző rohamozza meg a fueki pályát, hogy lássák az MTK—Fülek mérkőzést. A füleki sportklub vezetőinek ötletére és elgondolására, alig két hó~ nappal előbb határozta el a gyár vezetősége, hogy a gyár dolgozóinak önkéntesen felajánlott segítsége és munkája folytán, a pályának villanyfénnyel való felszerelését. A füleki QVár dolrozóinak szorgalma és ínyek,ezete tette lehetővé, hogy ma Fiile^'en van a Köztársaság első villani/világításra felszerelt pályája s hogy már szombaton fel is gyúltak a 30.000 gyertyafény világosságot sugárzó fényszórók. * Az MTK nyolcgólos vezetéso vt&n a kis Stefanik remekbeszabott góllal megszfrzi a jülekiek becsület gólját. Mérkőzés után Mandlk Béla, az MTK vezetője megjegyzi: — Nagyon sajnálom, hogy FiVek nem tudott komplett csapatával kiállni. De így is meglepő a fiatalok nagy akarása. Nem csüggednek, nem la.n

U

rtdnak egy percre fem. Mi r leleménye a túrájuk során látottakról és a szlovákiai futballról? — kérdezzük meg. — A szlovák élgárdával most nem mérkőztünk. De ellenfeleinkről, akikkel most találkoztunk, csak jót mondhatok. Egy év óta ezek a csapatok is sokat javultak. A szlovák futball, úgylátszik jó úton halad, mindenütt a WM rendszert játszák, aminek én is nagy híve vagyok. Már éjfélt mutat az óra, amikor levonulnak a csapatok. Frissen, jókedvűen jönnek le « játékosok. — Nagyon jó „foci" volt! Élvezet volt játszani! — mondja Horváth, az MTK fiatal szélsője. A közönség is elégedetten távozik., A nyitány tehát kitűnően sikrült Füleken — állapította meg magában hazafelé tartva a néző. Gottwaldovban augusztus 7-én minden valószínűség szerint sorra kerül a csehszlovák és olasz válogatott atlétanök találkozója. Legutóbb 1948 szeptember 14-én Torinoban találkoztak a két ország versenyzői, amikoris az olaszok £>l;o3 arányban győztek. Ugyancsak 7-én tartják meg a Praha—Podébrad útvonalon a hagyományos nemzetközi gyaloglóversenyt. A résztvevő svájci gyaloglók már Prágába érkeztek s velük ott van Godel is, aki a londoni olimpiászon az 50 km-es gyalogláson a második helyen végzett. KARINTHY FERENC: Jókedvű eszfergá l^osok Farkasics legyintett egyet az asztalon nyugvó kezével. — Ki beszél itt most a műhelyről? A végin akarod elkezdeni? A műhellyel neked egyelőre csak anynyi a dolgod, hogy fölsorolod nekem szépen, kik voltak a leg hangosabbak és mit mondtak. És azt is, kikre lehet ott bizonyosan számítani. — Hát kérlek, jó elvtársam, — mozdult meg Morzsa — Nagy Gábor, meg a Zoli tanonc itt várnak már rám az udvaron, többek között. Mert nekem, Mor zsa Bélának támadt az az eszmém, hogy valami nem stimmel ott a bérelszámolóban, azt kene kiszaglászni, utána jól küzib.üksózni, ha megengeded... — Fölébredtél komám? —nyitotta rá pupilláját Farkasics elv társ, aztán váratlanul 'elmosolyo dott. Öt perccel ezelőtt állt ki a fejéből a fájás, amely délelőtt kínozta. — Hát jól van, — lépett hátra az esztergályos — százkilencven ember dolgozik minálunk, aztán ha baj van, az egy Morzsa Béla, aki gondolkozni is kezd. Nem baj az elvtársam, eriggv csak át a bérelszámolóba, nem leszünk mi kereszt a nyakadon. A párttitkár felállt, lassan odaballagot mellé. — Az okos Morzsa Béla hamarább is elkezdhetett volna gondolkozni, nem csak, amikor kitör a balhé. Az se lett semmiből, az is kinőtt valam'ből, igaz e, mühelybizalrm? Másutt sosem fordult még elő, hogy nem jött le idejében a bér? — azért mégae kezdtek el rög tön sztrájkolni. Tudod mit kérdezett tőlem a telefonban az előbb a pártközpont? Azt, hogy ki a műhely bizalmija, bizonyosan valami jobboldoli szocdem? Csak tessék egész bátran bolsevik önkritikát gyakorolni, de még hamarább nekilátni, hogy ami most bai, a végén még jó is legyen. Az is valami nekünk, ha kibújt a szög a zsákból. És nem én fogok átmenni a bérelszámo lóba, hanem igenis ti magatok, a huszonkettas műhely dolgozói, és a munkásság nevébén addig nem tágíttok onnan, amíg a bé reket utolsó krajcárig ki nem kaptátok. Akkor majd beszélünk a többiről. Fél kettő el is mult már, mikor a három esztergályos, sapkáját levetve, belépett a bérelszámolóba. Elég tágas terem volt ez, körben állványokkal, sok apró asztallal, az asztalkákon pedig kékkötésü, méteres főkönyvekkel. Mint mindig, most is nagy volt a nyüzsgés itt, észre sem vették őket. Morzsa Béla egy kissé meg is torpant az első pillanatban, helyette Nagy Gábor tudakolta, merre találni a főnököt. Négyszer is megkérdezték tőlük, milyen ügyben, végül is Romsauerné, egy szőkehajú, igen kövér asszany elé kerültek, aki éppen krémessüteményt evett valami papirosból. — Mi a huszonkettesből vagyunk, s minekutána bért nem kaptunk, vagyis a törvénykezés által előírt időben ... — kezdte csavarosan Morzsa Béla, hanem az asszony bő szavával tüstént elhallgattatta. — Nahát, maguk szép kis skandált csináltak nekem ide, ez az a híres huszonkettcs műhely, amelyik miatt egész délelőtt azt se tudom már, hol áll a fejem! Nagyon tévednek kedveseim, ha azt hiszik, hogy én ezt sokáig bírom idegekkel. Megmondtam én a legelején, hát tessék, csinálják, akik jobban értik nálam. Persze: ideküldenek nekem mindenféle alakokat a műhelyekből, még összeadni se tudnak rendesen, ezekkel vezessen kettős könyvelést az ember! Nem én csináltam ezt a rumlit, minek kellett megint átköltöztetni az irodát, hiszen láthatják, olyan zsibvásár van itt, mint a Lehel-piacon, a Petrovics urat sem tudták persze jobbkor szabadságra küldeni, most meg még maglik hiányoztak ide, hát köszönöm, nekem ebből ^kezd nagyon is elegem lenni... Morzsa Béla illemtudóan, lesütött szemmel várta, mikor szakad vége ennek az áradatnak, hanem az asszonyból egyre dűlt még a beszéd. — Idehallgasson, — szólalt meg akkor egyszerre Nagy Gábor, mire Romsauerné szava, mintha talppal léptek volna belé, néhány összefüggéstelen, apró sikalyokra emlékeztető töredék után elhalt. — Csak azért mondom, nehogy hiába fárassza magát a nagyságos asszony: minket ez a sok szép dolog mind nem érdekel. A lényeg itt az, hogy az embereink leálltak, mert nem kapták meg a béreket. Azt tessék megmondani, hová tették a pénzt? Kikérem magamnak ezt a tónust! — emelte hangját visítóvá Romsauerné. — Maga barátom, ne tanítgasson itt engem, mert én régebben vagyok a gyárban mint maga és jobban tudom, kinek tartozom felelősséggel. Az hiányzik még, hogy ide is bevezessük a népbíróságokat. A szeretőjével beszéljen ilyen hangon, vagy esetleg azokkal, akik ezt a rumlit csinálták ide nekünk! Tessék, keressék meg ők a huszonkettes műhely lajstromát, én nem ettem meg, én akár ebben a pillanatban átadom bárkinek a helyemet, majd meglátjuk, miképpen boldogulnak ebben az örültek házában! Hiszen az a csuda, hogy csak ez az egy veszett el, az jár be ide, akinek eszébe jut, akkor aztán hozzám jönnek, ha elveszett a lajstrom és nem tudunk bért fizetni. Vagy azt kívánja barátom, hogy a szép szeméből olvassam ki, mennyi jár külön-külön minden egyes embernek? — Szóval elveszett a lajstrom, amiből fizetni kell, — foglalta össze Nagy Gábor, amit ebből a szóhalmozból megértett. — Hát csinálnak majd egy újat a gyorslistából, mert azt mi hétfőn fölküldtük a műhelyből. Azt szeretném tudni, mikor lesz készen? — Én magának nem tartozom felvilágosítást adni! — sípolta tovább - az asszony, de egy hang megszólalt az iroda túlsó sarkában: — Meg lehet hamar csinálni, ha visszakapjuk a műhelyből a szalagokat. — Aki ezt mondta, alacsony, fiatal ember volt feh ér munkaköpenyben, bizom'os Bleyer: Morzsa Béla a pátrnapokról ismerte. .'Folytatjuk.) Ill SZO a csehs/lovák'al rm<?v*r dolgozók napilapja Szerkesztős*« és kiadóhivatal- Bratislava irányító postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadja • Pravda grafikai ts kiadó vállaltok I hónapra JesenskPh'» S., II em Felel«-». 'ifi?- 7? Fö- és felelősszerkes/to: I ft.-tn

t, Gyula Feladó é» Kéziratokat nem adunk vissza, hlíit zete* 1 évre 54(J.—, évre 270. »/

á évre 1J5 —• 45.- Kcs.