Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-04 / 96. szám, csütörtök

UJSZ0 1949 augusztus 4 EGRI VIKTOR: wr Vasárnap este van, hangulatos, szinte mesébe iiiö. A forró júliusvégi nap után jól esik egy kis híis szellő. A mélysötét égen ott vannak már a csillagok, de ra gyogás:ikat elnyomja a reflekiorfény. Két oldalról zuhog ez a mézszínü eleven fényfolyam a szabadtéri színpadra és felcsap onnan az ég feketeségébe. Ott fenn a hatalmas színpadon hófehér ingben, fekete nadrágban négy tömött sorban egymás felett munkások állnak — a budapesti VASASOK hatalmas kórusa — és harsányan, diadalmasan szállnak a munkás élet dalai. Szemben a'színpaddal a sokezernvi tő meg ünnepi áhítattal issza magába ezeket a teljesen újszerű szocialista dalokat. Megrendítő kép: a szinpad és a közönsége. És megrendítő a találkozás: népek nyújtanak itt egymásnak kezet az . égnek szálló, a szíveket gyújtó dalok szárnyán. A kép mögött döbbentő jelkép ként komorlik a vár négyszöge: a kísérteties, zsarnoki mult romja ásít üres ablaksorokkal, itt lent pedig friss, induló élet lüktet a testvéri egymásratalálás szellemében. Az egy

:k sorban, talán a huszadikban, ott látjuk Kerekes Istvánt. Férfiasan szép csontos arcában ragyognak fényes mandulavágású szemei. Csupa izgalom ez a nagy darab ember, csupa belső tűz és hév. Néha oldalt pillant a társaira, akik vele jöttek a teherautón és a szíve egy kicsit sajog. Ha most itt ülhetne mellette az ő Zsuzsija és láthatná mind e csodákat, — de az asszony nem jöhetet vele, B'-m hagyhatja el a kicsit! Majd e'meséli neki apróra ezt a gyönyörűséges estét, olyan szépen, hogy a könnye megeredjen néki, ahogy az ő szemit is felhőzi néha valami nedvesség.?. Mcst szünetet jelent be a magyar bemondó, utána a szlovák is és nemi mozgás támad a nézőtéren. István is feláll, körülnéz. Néhány sorral lejjebb ismerős arcot lát. Nem akar hinni a szemének. Valóban Sovánka uram volna? Hiszen nem jött velük az au lóval? Hogy kerül ide? Mert mcst rrár bizonyos, Sovánka is eljött ünnepelni Petőfit. Odalép hozzá: István: Jó estét, gazduram! Sovánka: Adj Isten, Pista. Ilát te hogy kerülsz ide? István: A számból vette ki a szót. Ipeg ezt akartam kérdezni magától... Mink teherautóval jöttünk, az egész szövetkezet... És maga, gazduram? Sovánka: Én mán tegnap ó^a rostokolok itt. A sógorom behívott valami hivatalos ügyben. Oszt tegnap szombaton nem lehetett a hivatalokban elintézni, muszáj vót maradni. Gondútam, ha már hónapig maradni muszáj, megnézem ezt a cirkuszt. István: Mit mond, gazduram! Ez magának cirkusz? Akár csak az Istent káromolná! Hát ilyen pogány maga? Sovánka: Én pogány? István: Az hát! Mert énnékem, akit maga olyan istentelennek csúfol, ez a legszebb templom. és '.stennek ez a legszebb tisztelete. Sovánka: Az ének odalenn? István: Az hát! És minden, ami hozzá van. Az a szép beszéd, ami az ének előtt vót. Sovánka: Aztat én nem értettem, öcsém Nem az én anyanyelvemen vót. István: Ha a szókat nem is, de a hangját megérthette volna. Sovánka: Oszt miket mondott az a hang. 1 István: Hogy itt ma este valami igen nagy dolog történik. Hogy itt ma két nép testvérként összefog. Hogy ami egészáéges, az a világosság felé megyen. Nincs többé kizsákmányolás és sötétség, mert m'nk dolgozók eltávolítottunk cs heívébe összefogás gyütt. ahogy azt a mi Petőfink akarta, meg a mi többi nagy tanítónk. Sovánka: A Marxot, a Lenint, meg a Sztálint gondolod, ugyi? István: Őket hát! És ha a beszédből nem értette, hát a dalok megmondhatták magának, Sovánka uram. Sovánka: Nem mondom, hogy rosszul danoltak, de nagyon furákat. István: Mért furákat? Sovánka: Hát ollan sohase hallott dalokat... Hegy „Sződd a selymet, elvtárs!" ... Meg a traktorokról, a repülőkről. István: Maga persze szívesebben hallgatna másokat. Olyanokat hogy: Egy, kettő, három, négy, hogy a fene egye meg, már megint üres mind a hét... vagy aztat, hogy Bözsi ne sírjen, Bözsike drága, feledjen el... Meg a többi duhajkodó, meg hódkoros nótákat. Sovánka: Aztat éppenséggel nem mondom, de én bizony nem látom sok értelmit ennek a danolász ásnak. István: Mondanék magának valamit, gazduram. Odalenn még sokat fognak danolni, éppen a leg szebbeket, az éneket a Sztálinról, de maga ne hallgason oda ... Sovánka: Hát minek gyüttem akkor ide ...? István: Hogy a szomszédjaira nézzen ... Hogy milyen piros az orcájuk és a szemük meg csupa ragyogás ... Tán azt is meglátja, hogy nem restelik a kezük fejével megtörülni a szemüket... Sovánka: Sírnak ... ? István: Nem sírás az, Sovánka uram .... Csak az a jó, boldogító érzés, amitől csak gyűl a nedvesség a szembe ... Sovánka: Oszt mért gyűlne ... mi az a boldogító ...? István: Nehezen tudom én ezt magának megmagyarázni... nehéz ahhoz az én nyelvem . . . Tudja, gazduram, mink az eszünkkel, meg a szívünkkel hallgatunk oda. És a szív azt érzi, hogy ez a mi ünnepünk! Így akarta ezt a Petőfi is, akit ma száz éve a sírba hánytak, hogy ilyen dal szálljon az ég felé... ami a munkát dicséri, a traktort, a gépet, ezt az egész új épülő világot ... a mi világunkat ... Érti mán, gazduram ...? Sovánka: Pedzem mán, öcsém... István: Oszt ha megint lenéz a színpadra és jönnek azok a szép habos fehéringes énekesek, hát arra gondoljon, hogy az mind kétkezi munkás, dogozó testvér... Sovánka: Munkás? István: Dejszen óvashatta az újságban, meg a plakátokon: a VASASOK énekkara ... Sovánka: Csalás lesz az, te Pista? István; Mért vóna csalás ...? Sovánka: Mert én még világéletemben nem láttam ilyen takarosan, meg ilyen szépen mun kásekat danolászni. István: Hát most először ha'lotta. Ezután pedig sokszor hallhatja majd. Na nem éppen őket, de a többi munkás testvért... meg akár minket is ... Mert mink oithen csinálunk dalosegyletet. Kántorunk van, aki majd tanít, oszt hang is akad ... Sovánka: A tiéd kivált, ha megereszted... Te leszel a szólós, "gyí • • • István: Hát azt a Munka dalát szívesen megtanulnám és jól megereszteném a hangomat... Hegy az egész falu hallja. Sovánka: És felébressze, ugyi ...? István: Ezt eltanálta, gazduram ... Azt kell, az ébresztő ...! A munkára, az összefogásra, a közös dologra serkentő ... ! Sovánka: Hallod-e Pista, legénykoromban az én hangom is igen-igen jó vót. Csak úgy'zengett tüle a itemlom, ha megeresztett tem... István: Meg a kocsma fala is. gazduram. Sovánka: Danoltam ott is, ha rám gyütt a nótázás kedve ... Ammondó vagyok, hogy danolnék én véletek is. Pista. István : Vélünk ...? Sovánka: A hangomban nincs semmi hiba ... Nem kopott meg, inkább mélyebb, öblösebb lett... Te fújnád a tenort, én meg a basszust. István: Komolyan mondja? Sovánka: De mennyire, öcsém. Amit én kimondok, azt állom is... István: Hát nem mindenben, gazduram. Abba a beszolgáltatásba se. A huszonöt mázsát már rámondta, de csak tízzel adott többet. Nem állta a szavát és én restelltem maga helyet. Mert én már hírét adtam a maga szándékának, oszt a vízben hagyott. Sovánka: Megállj, te Pista, abban a beszógáltatásban még nem mondtam ki az utolsó szót. István: Akkor meg én se a nótázásban ... De gyünnek már az énekesek. Sovánka: Hát akkor Isten áldjon, öcsém. István : Nyissa ki a fülit, gazduram! ... Oszt úgy füleljen, ahogy mink hallgatunk oda. A szívével is! Sovánka: Minek az, te hétokos! István : Hogy mi még együtt danolhassuk a Munka dalát! Gondosan raktározzuk el az ország kenyerét Hogyan tároljuk a kicsépelt gabonát? A cséplés az egész ország területén a legnagyobb lendülettel folyik. Terménybeadási kötelezettségüknek mind a szövetkezetek, mind pedig a dolgozó kis- és középparasztok egymással versenyezve tesznek eleget. A terménybeadásban a szövetkezetek járnak elöl. amelyek a kötelező beadáson felül száz, kétszáz százalékkal teljesítik túl a terménybeadást. A dolgozó kis- és középparasztságnak. valamint a zország minden dolgozójának érdeke, hogy a learatott, elcsépelt és betakarított kenvéra~bona tárolása a legnagyobb körültekintéssel és szakértelemmel történjék. A földmüvelésügyi minisztérium illetékes osztálya ezzel kapcsolatban felhívja a dolgozó parasztság figyelmét, hogy a tárolásnál is vigyázzon minden szem gabonára. Az ország kenyerének gondos elraktározása érdekében az alábbiakat közli: A kicsépelt gabonát száraz, szellős helyen kell raktározni, mert máskülönben a gabona megpenészedik, megdohosodik. miáltal úgy emberi, mint állati táplálkozásra alkalmatlanná válik. Kisebb mennyiségű gabonát bármilyen száraz, szellős helyen (kamra, stb.) is lehet tartani. A nagyobb mennyiségű gabona eltartásánál azonban külön magtárhelyiségről kell gondoskodni. A magtár padlója egyenletesen sima, résektől mentes legyen, mert a résekbe berakódott magvakat nehéz kitakarítani, azok a később odarakott terményekkel keverednek és egyúttal a gabonamolynak és a zsizsiknek is a legbiztosabb fészekhelyei, a nagyobb nyílásokban pedig az egerek ütnek tanyát A nedves időben csépelt gabonát csak vékony, húsz-harminc centiméteres rétegekben s?abad a magtárba rakni és gyakran át kell forgatni. neho®y felmelegedjék, mert ba melegedése erősfokú. megdohosodik. A nedves gabonát nedvességéhez méríen naponkint többször is át kell forgatni. A réteg vastagságát csak fokozatosan szabad emelni hatvannyolcvan centiméterre. Ajánlatos, hogy a száraz állapotban csépelt gabonát is először vékonyabb rétegben raktározzuk el és forgatással egybekötve növeljük a réteg vastagságát. Ha betartjuk i gabona raktározásának szabályait és ha mindenre körültekintő éberséggel őrködünk az ország minden szem gabonája felett, a dolgozók kenyere biztosítva lesz. Vigyáznunk tehát minden szem gabonára, vigyázzunk a dolgozók kenyerére. nehogy azt a reakció és a kulákság szabotázsa. a hanyag nem örödömség és a bűnös roszszándék elvonja a dolgozók asztaláról. Amikor a vörös kakas ráül a falura Július 26-án a kora délutáni órákban tüzoltókészliltségek riasztó jelzései zavarták meg a termés beta* karításával elfoglalt faluk népét. Minden oldalról gyors tüzoltókocsik száguldottak Vel'ky Grob községe felé, hogy közös erővel küzdjenek a faluban kitört tűzvész ellen. Az érkező tűzoltókat megrendítő kép fogadta. Az éhes lángnyelvek vadul martak bele a száraz kazlakba, amelyeket a gondatlan gazdák úgyszólván udvaraikra raktak. A nagy hőségben a kazaltüzek sugárzó hője felgyújtotta az udvarok végében álló istállókat és egyéb kamrákat is. A kár becsértéke 1,000.000 korona körül forog. Ebben az összegben többek között nagymennyiségű ki nem csépelt búza, rozs, árpa, szalma és egyéb gazdasági termékek értéke is bent foglaltatik. Hét pajta és egyéb elpusztult gazdasági felszereléssel együtt. A tűzvész kivizsgálásakor a gondatlanságok egész sora került napvilágra. A tüzrendészeti előírásokat Vel'ky Grob lakói teljes egészükben sutba dobták s kazlaikat egymás hegyére hátára rakták. A szükséges tüztávlatokat nem tartották be s a kazlakat helyenkint úgyszólván az istállók oldalához támasztották. A vétkes gondatlanságok láncolatát még azzal is megtetézték, hogy ilyen rengeteg mennyiségű gabonánál az egész községben úgyszólván semmilyen oltóvizük sem volt. A segítségre siető tűzoltóknak elöször 2.5 km hosszúságban tömlövezetéket kellett lerakni, hogy a szükséges oltóvizet a tűzhöz vezethessék, ugyancsak ilyen távolságból egy 6000 liter űrtartalmú tankkocsival húszszor fordultak vízzel. A tüz úgy keletkezett, hogy a cséplőgép hajtóerejét nyersolajjal hajtott robbanómotor állította elő. A hajtószíj rövid volt s ezért a motort mindössze egy méter ' 'volságságban állították fel a kazal mellé. A nap melege átlag 30 fok C volt s mint már ilyenkor lenni szokott, a szalma jól kiszáradt. Elegendő volt az első szikra, amely kipattant a mótor kipuffogó csövéből, hogy lángra lobbantsa a pelyvát. A többi már magától ment. Az emberek fejvesztetten ugráltak. A tüzet eloltani nem tudták, mert idejében nem készültek fel ennek lehetőségére, nem volt sem oltóvizük, sem szóróedényük s így saját bűnösségükkel kilenc család vagyonkáját pusztították el. Szolgáljon ez a szomorú eset délvidékünk gabonatermelő lakosságának intő például. A tüz elleni küzdelemben minden erőnket meg kell feszítenünk, mert ha a língok már elharapództak, nehéz ellenük küzdeni. Tartsuk be éppen azért mindenütt a tüztávlatokat úgy, ahogyan azt az előírások megkövetelik. Ne rakjuk a kazlakat egymás hegyére-hátára, a gépeket se állítsuk úgy föl, hogy gujtogatókká válhassanak s főképpen ügyeljünk arra, hogy mindenütt megfelelő oltóvíz és szóróedény álljan rendelkezésre, hogy vele az esetleg keletkező tüzet csírájában olthassuk el. Akkor, amikor a magunk s gyermekeink kenyerének biztosításáról van szó, sem nemtörődömségnek, sem hanyagságnak nini en helye, mert minden elhibázott intézkedés és cselekedet kiválthatja azt a katasztrófát, amely koldusbotot ád a kezünkbe. —gh— A csalamádéetetésről Sok helyen megkezdték a csalamádé etetését. Ehhez a kitűnő ízú takarmányhoz nem kell szoktatni az állatokat. Bármit is kapott eddig a szarvasmarha, szívesen eszi a csalamádét és nagy • mennységet fogyaszt belőle. Jármos ökrök és tinók a csalamádéban kapott sok cukor hatására erőre kapnak, a hízómarhák súlygyarapodása is kifogástalan a csalamádéetetés idején. Növendék szarvasmarhák közül az egy -éven felüli üszökkel baj nélkül etethetjük a csalamádét, de az egy éven aluli növendékjószájynak és bármilyen korú bikának csak keveset adjunk belőle. A csalamádéban lévő sok cukor és víz elpetyhítené a bikák és a fiatal növendékek szervezetét, ami nagy hiba lenne. A csalamádét tehenekkel nagy mennyiségben lehet etetni, de nem úgy, hogy a tehén más takarmányt ne is lásson. A tej felhígulása, majd mennyiségének csappanása arra mutat, hogy az egyedül etetett csalamádé nem megf.elelö tejelő takarmány. Mi az oka ennek? Hiszen a csalamádé jóízű takarmány, fog is az állaton, ha sokat eszik belőle. A hízás azt mutatja, hogy a csalamádéban sok az olyan tápláló anyag, amelynek hatására az állat hízik, tehát faggyúját gyarapítja. A tej felhígulása és mennyiségének megcsappanása pedig azt bizonyítja, hogy a csalamádéban kevés a tejeléshez feltétlenül szükséges tápláló anyag: a fehérje. Vegyvizsgálatok derítették fel, hogy ebben a nagyon jóízű takarmányban olyan kevés a fehérje, hogy ha 80 kg-mot is eszik belőle a jóétvágyú tehén, ebben a sok takarmányban csak éppen annyi fehérjéhez jut, amennyi életének fenntartásához szükséges, de már tejelésre semmi sem jut. Fejőstehenekkel tehát ne etessük magába a csalamádét, hanem megfelelek) takarmányokkal pótoljuk a tejeléshez feltétlenül szükséges fehérjét. A csalamádé kielégítésére elsősorban a zölden használt herefélék jönnek számításba. Ha például egy 500—600 kg-mos tehén naponta 10 liter tejet termel, akkor számára a következő keveréket adhatjuk: 40 kg csalamádé (4—5 na<rv villára való) és 30 kg fiatal zöld lucerna. Ha a tehén 10 liternél több tejet termel, akkor a 10-en felül termelt tej minden litetrére 3 kg-mal több zöld lucernát etessünk. A csalamádét és a zöldlucernát legjobb villahe^fH'el összerázni, hocry a tehenet arra kénvs'erítsiik: eervütt egye a takarmányt és ne válogassa ki abból az ízesebb csalamádét. Még jobb, ha a kétféle takarmányt összeszecskázzuk és némi szalmát is adunk hozzá, mert a zöld takarmányokban kevés a bendőt töltő ballasztanyag és így a kevés szalmaszecskával kevert takarmány hamarabb kelti az állatban a jóllakottság- érzését, ami a termelésnek egy fontos feltétele.